2015. szeptember 30., szerda

Őszi alkotásunk

Az úgy indult, hogy Virágnál megláttam ezt, és azonnal tudtam, hogy muszáj megcsinálnunk!
Én amolyan csendes őrült-féle alkotós típus vagyok, aki mindig késztetést érez arra, hogy rajzoljon, vágjon, színezzen. Lehet, hogy ezzel vezetem le a bennem lévő feszültséget vagy szimplán csak kiélem alkotási vágyamat, nem tudom... de az biztos, hogy van bennem valamiféle vonzódás ezekhez a dolgokhoz.
Mindig is volt. :)

Azért is hálás vagyok, mert Férj is ilyen típus.
Annak idején, amikor még ketten voltunk, sőt, amikor még Zsófia is kicsi volt, és a fehérvári gyülekezetbe jártunk ... rendszeresen szerveztem a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat, ilyenkor mesét olvastam nekik, és mindenfélét alkottunk együtt. Ez nagyon jó volt akkor, mert Férj volt az én jobb kezem. Egyébként neki is hihetetlenül jó érzéke van az alkotáshoz. Nagyon jól rajzol, és fantasztikus dolgokat valósított már meg itthon is.

Zsófia is ilyen alkotó kedvű gyerek. Szeret rajzolni, kreatív ötletei is vannak, hihetetlen történeteket talál ki egy-egy rajzához, éppen ezért nagy élmény, amikor alkothatok vele valamit. Ez persze most a hittanóra keretében adott, de néha-néha jó más dolgokat is csinálni. :)

Persze, amikor Zsófia meglátta, ő azonnal szerette volna megcsinálni, így nem volt időnk megvárni, amíg Virág elküldi a letölhető sablont, rajzolni kellett. De megoldottuk.
Ezt hoztuk ki belőle:
A képen ugyan nem nagyon látszik (hiába, fotózási problémáim vannak), de ezt kislányom alkotta és ahogy ő szokta mondani: "én egyedül készítettem".
Nagyon szeretem, mert bátran használja a színeket, és erősen, és ennek nagyon örülök.
Ez meg az enyém:
Szerintem érdemes megcsinálni. Kérjétek el a sablont Virágtól, csak néhány kattintás :), de akinek van kedve, saját maga is megrajzolhatja.
Azóta már elküldtem az iskolába, mert a tanító néniknek is nagyon tetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése