2016. december 27., kedd

Káoszból nyugalomba # 12.


Ha még nem mondtam volna sokszor és elégszer, nagyon szeretem a Férjemet. Kicsit talán azt a kifejezést használnám, hogy rajongok érte. Nagyon sokat jelent, hogy része az életemnek, és én az a típusú ember vagyok, aki kitart és hű marad. Mindegy, hogy barátságokról van szó, vagy csak sima ismeretségről... nem beszélve a házasságról! Nekem nagyon fontos a bizalom. Mivel magamra úgy gondolok, mint egy megbízható emberre.
Az igazi békesség és nyugalom akkor van, ha a SZÍVEM A FÉRJEMÉ / SZÍVEM A FELESÉGEMÉ!

  "Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban." (Példabeszédek 31:11-12)
 
LÉGY MEGBÍZHATÓ!
A bizalomnak erős hatása van egy házasságban. Amikor elkötelezzük az életünket egy ember mellett, akkor az egy adott szó. És szeretjük, ha valaki a szavát adja. Ha valaki régen megígért valamit, és nem tartotta be, a legbecstelenebb embernek számított. Régen ha valaki a kezét adta valamire, akkor azt komolyan vette.
Nem disznóláb!
Itt a kezem, nem disznóláb - szoktuk mondani, meg ismerjük is ezt a kifejezést. Valamire adjuk a kezünket, vagy a szavunkat. Ám ez magyarilag elég vicces kifejezés. Régen a parolázás igénye azért született meg, mert a régi korok embere így akart meggyőződni arról, hogy a vele szemben álló ember ártatlan, és igazat mond. Ha valamire valaki a kezét adta, azt jelentette, hogy ártatlan, és nincs nála fegyver. Ugyanis a disznóláb a régi időkben rossz puskát vagy pisztolyt jelentett. :)

De visszatérve az egyik legkézenfekvőbb formája a bizalomban a házasságban a monogámia. Bízunk abban, hogy a házastársunk hű marad érzelmileg és fizikailag is számunkra. És ez azt jelenti, hogy résen kell lenni. Igen, mert sajnos ilyen a világ. Ezzel van tele, erre hív, erre csábít. Ma már sok olyan oldal van, ahol a házastársak közül keres valaki csak szexuális kapcsolatot, mert egyébként jól elvan a házasságában, de egyébként nem. 
Nem tudunk elvonulni a világtól, mert benne élünk. És ha valaki munkahelyen dolgozik, vagy elmegy a boltba, vagy csak sétál az utcán, találkozik a másik nemmel. Elkerülhetetlen, de akkor is lehetséges!
Ha nincs meg a szeretet, a rajongás, a kitartás a másik felé, akkor félre lehet vezetni. 
Azt gondolom, hogy létezik jobb képűbb ember és szexibb is, mint az én férjem. Nekem mégis ő a legszebb és legcukibb pasi a világon. Úgy, ahogy van. Nem is engedem, hogy ezt máshogy gondoljam. 
A férfi a feje a családnak, ahogy Krisztus is az egyháznak. 
Ha elkeveredünk mással, akkor az fájdalmat okoz. Nem olyan régen írta nekem valaki, hogy csalódott, mert a férje neki azt ígérte, hogy örökké vele lesz, kitart mellette, szeretni fogja, és megszegte ezt az ígéretét. És ez annyira tud fájni. Mert hatással van rám, rá, és a gyerekekre is.
Bizalmatlanságot jelent ez, ha nem tartjuk a szavunkat, ha nem adjuk a kezünket valamire!
Nagyon fontos, hogy megbízhatóak legyünk a másik számára.
Tudnia kell a társunknak, hogy otthon a TÁRSAI vagyunk. A munkatársai. A gyermeknevelésben, a ház alakításában, szépítésében, a szervezésben, a lelkizésben, a testiségben. Megbízhatónak kell lenni, mert ezzel biztosítjuk azt, hogy "MINDEN DOLGOTOK SZERETETBEN MENJEN VÉGBE!" (I. Korinthus 16,14)
 Ez volt az esküvői igénk. És így is próbáljuk élni a mindennapjainkat. 
  • Ha elmegy dolgozni a férjed, akkor a legjobb tudásod szerint végzed az otthoni dolgokat? Mert ez is a megbízhatóság. 
  • Felhívjuk-e a házastársunkat a csak úgy, amikor van pár percünk a munkahelyen. Csak hogy érzékelje, hogy szeretjük a másikat?
  • Kivasaljuk-e az ingét, hogy szombatra / vasárnapra vagy munkába felvegye? (tudok olyat, ahol a férfi vasal, mert a felesége nem csinálja meg neki)
  • Szoktad-e az ajtóban várni? Vagy ha megjön elé menni? 
  • El szoktad-e mondani neki, hogy szereted, és büszke vagy rá, amiért ilyen sokat dolgozik érted és a családért?
  • Elkészíted-e neki a kedvenc ételét, csak úgy, amikor nincs semmilyen alkalom? Vagy viszel-e neki inni, amikor látod, hogy szomjas, de nem mondja.
  • Összehajtogatod-e utána a ruhákat, bár legszívesebben morognál, hogy már megint nem csinálta meg?
Ezeket a szavakat a gyerekeinknek szeretjük megtanítani, de nekünk is meg kell tanulnunk.
Elsősorban a házastársuk felé, másodsorban a gyerekeink felé. Ja, és amit nem mondtam, LEGFŐKÉPPEN ISTEN FELÉ!
  • Látja-e a férjem, hogy átgondolt és megfontolt anya vagyok? Tudja-e, hogy hogyan bánok a gyerekekkel, és ha elfoglalt vagy ideges vagyok, frusztrált vagy kiabálok, akkor tud-e ebben segíteni nekem?
  • Látja-e, hogy tudom biztosítani a gyermekem számára, hogy tiszta és jól ápolt legyen?
  • Látja-e, hogy odafigyelek arra, hogy egészségesen tápláljam őket?
  • Látja-e, hogy az a cél, hogy a gyerekeket úgy nevelem, hogy Isten országának örökösei lehessenek?
Rengeteg kérdés, rengeteg kérdés. 
A válasz akkor jó, ha a válasz nemcsak Igen, hanem az, hogy EGYÜTT! Feleségként törekedni kell arra, hogy megbízhatóan működjön a mi családunk. És igen, és most is azt gondolom, hogy ebben nagy feladatunk és felelősségünk van nekünk anyáknak, de akkor is meg kell tanulnunk együtt jól működni, és egymás felé, irányában megbízhatóvá válni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése