2017. január 10., kedd

Káoszból nyugalomba # 13.

Én ezt a sorozatot nagyon szeretem, és nem adtam fel, hogy egyszer sikerül is végigírnom! Ti is szurkoljatok nekem! :) 


Tényleg igazán sajnálom, mert nagyon szeretem ezt a témát, sokat is elmélkedem rajta, de ahogy mostanában írtam, tényleg kevés időm van tényleges életre. Én nagyon szeretem a blogolást, szeretek a gép előtt ülni, és üzeneteket küldeni a "távoli ismeretlenben", csak elmondani a gondolataimat, és reménykedve abban, hogy eljut ismerősökhöz, távoliakhoz és közeliekhez, és esetleg még változást is hozhat. Bennem, és másokban! 

Kicsit talán könnyebb lesz, adtam le a rohanásból, de persze még ki tudja hogyan alakul. Ha változik, arról mindenképpen beszámolok. :)

Mostanában a gyerekekkel (főleg a nagyobb, nyolcadikos lányokkal) sokat beszélgetünk a kapcsolatokról, a szerelemről, a szexualitásról, a vonzódásról... ilyesmikről hittan órán. Én fontosnak érzem ezt. 
De ami elindította bennem a gondolatot az az volt, ami a Házaspáros körön hangzott el. Anna és Elkána házassága került előtérbe, és a fontossági sorrend. 
Arról beszélgettünk, hogy ha hivatalosan nézzük a tényeket, akkor a keresztényeknek az a sorrend: 1. Isten, 2. Férj, 3. Gyerekek .... és kerestük, hogy kinek mi a 4. Aztán valaki azt mondta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor neki a gyerekek többször megelőzik a Férjét. Én meg rájöttem, hogy nekem meg a Férjem (mivel valószínűleg társfüggő vagyok) sokszor megelőzi Istent. 
És ma az 5. osztályban beszélgettünk a Gondviselésről, és Isten teremtő munkájáról, és előkerült Ádám és Éva története is. 
Nekem pedig az az ige jutott az eszembe: "és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad." (I. Mózes 3,16) 

Amikor egy nő először találkozik a férfival, akibe beleszeret, a szíve tele van izgalommal, örömmel, békességgel, és szenvedéllyel. Emlékszem, amikor az első randink volt Férjjel. Egy ifjúsági rendezvényen volt, sok-sok ember volt ott. Vonattal érkeztem oda, és tudtam, hogy ő már ott van. És tudtam már akkor, a levelei alapján, hogy ő lesz az, aki a Férjem lesz. De izgatott voltam, mert mégis egy fontos találkozás volt ez. Erősen dobogott a szívem, amikor benéztem az ebédlő ajtaján, és megláttam ülni az asztalnál. De nagyon örültem annak, hogy ez valóság. És ő is így volt, tudom. :)
Amikor az ember megkedvel, megszeret valakit, vágyik arra, hogy lássa, hogy vele legyen, hogy Vele töltsön minden időt, percet. Ténylegesen EPEKEDIK az ő társaságára. És ilyenkor mi nők boldogok vagyunk, és mosolygunk, és jól érezzük magunkat.

És aztán jön a házasság. Kell-e valaminek változni? Elvileg nem, de mégis igen.
Ezeken a házaspáros beszélgetéseken derül ki, hogy pl. az udvarlás időszakában mindenki milyen sokat kommunikált, és most meg nem teszik, félreértik, nem úgy gondolják stb. Sokszor mi nők vagyunk azok, akik elképzeljük a Férfit, aki tetszik nekünk egyfajta fehér lovon közlekedő valakinek, és tökéletesnek látjuk. Aztán persze eltelik egy kis idő, és rájövünk, hogy az a páncél már nem olyan fényes többé, és a ló is gebe...
Elkezd mondjuk fárasztani a kedvessége, a humora, vagy már nem kapunk virágot többet stb.
Azt érezzük, hogy valami megváltozott, de mi nem!
Pedig de!
Mi nők általában nem vesszük észre, de az érzéseink nagyon befolyásolnak, és úgy is bánunk velük. Mármint a Férfiakkal. Ha ő csalódást okoz nekünk, akkor nem kap ölelést, csókot, talán szexet sem.
Egyszer valakivel beszélgettem, és mondta nekem, hogy nem mindig vágyódok a férjére, de azért, hogy ne menjen el, ne vándoroljon el máshoz, meg kell tennie bizonyos dolgokat, amihez nincs kedve. :(
Nem tudom, hogy ez tisztelet-e. Vagyis, persze tudom...

Nekem a házasságban nagyon fontos a tisztelet. Ha ez nincs meg, akkor sok fájdalom lehet és rengeteg érzelmi csalódás. Ha a Férjet elutasítja a Nő, akkor a Férj nem érzi, hogy szeretik őt, mert a Férfinek fontos a testi szerelem. És ez rendben is van így. Mert a férfiaknak tényleg fontos.
De ezért kell figyelni nekünk nőknek.
Hiszen nem meglepő, hogy a legtöbb házas nő, ahogy telik az idő és haladnak az évek, gyakran a romantika elmúlik, elhalványodik. Olyan sokszor hallom azt, hogy "a szerelem elmúlik az évekkel, de a tisztelet az megmaradt". Bocs, de ez szerintem hülyeség! Én nem tudom félig szeretni a férjemet. Persze, ez lehet azért, mert kicsit társfüggő vagyok, nem tudom.

De ha belegondolok abba, hogy mondjuk van egy nő, aki keményen dolgozik, és hazajön fáradtan a munkából, de nem kapja meg az érzelmi feltöltődést a Férjétől, azt a bensőséges érzést, hogy fontos, hogy szeretve van, mert félreérti pl. a közeledését. Szexre gondol, pedig a Nő csak ölelésre, összebújásra, beszélgetésre. Mindig kell a megerősítés!

A Biblia ezt mondja:
"A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanem ha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint."(I. Korinthus 7,4-6)

Vagyis: A feleség felhatalmazást ad át a testére, és a férj is ad hatalmat a teste felett a feleségének. Tehát nem fosztja meg egymást a szexuális kapcsolattól. Sem zsarolás, sem büntetés nem lehet ok. Az egyetlen kivétel ez alól az, hogy ha van megállapodás a férj és feleség között, hogy tartózkodjanak a szexuális intimitástól egy korlátozott ideig. De ekkor imádkozzanak és böjtöljenek együtt ezért. És azért, hogy az Ellenség, a Sátán ne legyen képes elcsábítani őket. És az a csodálatos, hogy ez a mi javunkra van, ezt mi kedvességből kaptuk. Mert Isten szeretne segíteni nekünk.

Tudjátok, nekem fontos ez a téma. Éppen azért, mert a keresztények keveset beszélnek róla, azt is csak lehajtott fejjel, mert erről nem szabad... Pedig minden ezzel van tele. A gyerekeink mindenhol ezt látják. Akkor miért ne beszélnénk erről úgy, ahogy az Isten számára fontos? 

Valószínűleg még sokat fogok erről írni, de tényleg úgy érzem, nem szabad ennyire bezárni. Mert a szexet az Isten teremtette, és bár a világban minden ezzel van tele NEGATÍV értelemben, nekünk, akik a házasságot és a BOLDOG HÁZASSÁGOT képviseljük, azt kell megmutatnunk másoknak, hogy ez egy NAGYON POZITÍV DOLOG, ami ISTENTŐL VAN!!!!
Mert ha kimarad a lelkiség a házasságból, egy kapcsolatból, akkor milyen lehet a fizikai kapcsolat? Automatikus. Valószínűleg. 
De Isten nem automatákat teremtett, hanem lélegző és érző embereket. 
Olyanokat, akik szeretetre éhesek és akik vágynak rá, és remélhetőleg szívesen adják!

Legyen ez a hét ennek a feladata, kihívása, bárhogy nevezzük, hogy megpróbáljuk még boldogabbá tenni a házasságunkat, és odafigyelünk egyszerre a lelki és a testi kapcsolatunkra is!
Mindenkinek jobb lesz! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése