2017. március 22., szerda

József története

A csütörtöki hittanórákat nagyon szeretem.
Talán furcsa ezt leírnom, mert ezen a napon a saját gyerekeimhez megyek, de van ennek valami különleges hangulata.
Persze, itthon is van időnk beszélgetni, szoktunk is, olvasunk is, történetekről beszélgetünk, járunk gyülekezetbe, ahol szintén hallják a Biblia tanításait, de ez valahogy mégis különleges lelkületű alkalom.
Nagyon jó érzés kicsit jobban belemélyedni a történetekben, és jobban meg is értik, amikor csak velük, rájuk figyelve ismerünk meg egy-egy történetet.
Nimródom nagyon fogékony, őt nagyon érdekli. Természeténél fogva nála csak fekete vagy fehér minden.
Különleges gondolkodása és szabályai vannak, amelyek egy idő után fárasztóak tudnak lenni :), pedig love meg minden..., de ő nagyon logikusan gondolkodik és minden összefüggést megért. Valószínűleg a matekos logikája is ezért jó, és ezért szereti nagyon a matekot. (Reméljük, ez később is így lesz.)

Nos, amikor hozzá megyek, legtöbbször feladatokat viszek. Útkeresőket, különbségkeresőket, mi illik és mi nem illik a képre, összekötős feladatokat, olyanokat, amiken gondolkodni kell. És ő ezeket nagyon szereti.
Színezni annyira nem szeret, inkább ceruzával rajzol. Viszont ha rajzol, nagyon kifejezőek és részletesek a rajzai. Ha ezt láttátok, akkor tudjátok, miről beszélek. :)

Éppen ezért volt meglepő számomra, amikor arra gondoltam, hogy mi lenne, ha alkotnánk egy kicsit, rögtön ráállt. Mivel most fejeztük be Jákob életét, ami nagyon tetszett neki, és most József jön, mi sem volt egyszerűbb, mint a köntös megalkotása.
Így sikerült:
Andrea Kánya fényképe.
Andrea Kánya fényképe.
Nagyon büszke volt a munkájára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése