2017. március 28., kedd

KÁOSZBÓL NYUGALOMBA # 14.

Nektek is mondták már a gyerekeitek: "Anya, te olyan szép vagy!" 
Nekem mostanában többször volt ilyesmiben részem, főleg a kisfiam részéről, aki zabálnivaló Pasi. :)
És nagyon tud nézni és udvarolni. Önkéntelenül. Mert ő még nem tudatosan csinálja ezeket a dolgokat, de már minden tanító nénit levett a lábáról (na jó, az eszével is), de a szempilláival különösképpen, meg a kedvességével, meg azzal, hogy tisztelettudó és szabálykövető.
És persze, hogy amikor Ő mondja, akkor el is hiszem, pedig tudom, hogy nem...

Nem olyan régen a nyolcadikosokkal hittan órán a szépségről beszélgettünk. Elég nehéz őket motiválni, még úgy is, hogy ppt-ket készítek és próbálom szemléltetni nekik a témát. Sajnos nem igazán érdekli már a nyolcadikosokat az ilyesmi. Vagyis semmi :( :(
Mindegy,  erről beszélgettünk, össze is gyűjtöttük, hogy mennyi mindenkiről írta a Biblia azt, hogy szép volt, vagy szép volt a tekintete. Soha nem arról írt, hogy szép volt a ruhája vagy az ékszerei, hanem mindig a szeméről, a kinézetéről beszélt.

Itt van néhány különleges utálás a szépre a Bibliában:


Nos, ami viszont tény hogy a világ máshogy gondolkodik. Ami mondjuk engem alapvetően nem érdekel.
Én nagyon szeretem nézni az embereket, mindig is nagyon szerettem figyelni őket. Az hogy egy nőn milyen ruha van, elárulja (számomra), hogy hogyan látja magát. Nekem nagyon sokáig nem volt semmilyen önbizalmam, és úgy éreztem, hogy teljesen feleslegesen élem a mindennapjaimat itt, ezen a Földségen..., mert amikor tükörbe néztem azt éreztem, hogy sem szép nem vagyok, sem jól nem nézek ki, sem semmi különleges nincs bennem.

Aztán az évek múlásával rájöttem, hogy a belső szépség fontosabb. Tudom, hogy közhelynek hangzik, és talán az is, de igazából tényleg ezt gondolom.
Főleg azóta, amióta Férjet megismertem és átértékelődött az életem és az én fontosságom.

Most sem azt mondom, hogy járok bevásároló-központokba vásárolni, vagy ilyesmi, de azt vallom, hogy az, hogy mit viselünk, az a személyiséget megmutatja.
Én egy túlhajszolt anya vagyok, aki reggel fél 6-tól este fél 10-ig nem áll meg. Na jó, néha én is leülök. :)
  • Engem alapvetően nem érdekel a külsőm, de ez nem jelenti azt, hogy nem figyelek rá. De nem járok fodrászhoz (pedig el kellene már jutnom), nem járok kozmetikushoz... stb. Olyan ruhákat  hordok, amelyek kényelmesek számomra, és amelyekben 3 gyerekkel lehet közlekedni. Amikor vásárolok, mindig erre próbálok figyelni. Mert azért érdekel, hogy hogy nézek ki :)
  • Szeretek tetszeni a Férjemnek. Ezért érte még jobban odafigyelek magamra, bár ő ebben is nagyon megértő, mert tudja, hogy vannak strapás napjaim, sőt heteim. És ezért is hálás vagyok neki, mert nem várja el, hogy mindig topon legyek, néha lazíthatok is.
  • Szeretem a jó ruhákat, és szoktam is nézegetni őket, és ha úgy van, meg is veszem őket, de csak akkor, ha szükségem van rá.
Nos, én ezért gondolom azt, hogy tényleg nem minden a külső szépség. A belső sokkal fontosabb. Ki akarna egy lelketlen nővel élni?

Ezért most a heti kihívás, neked és magamnak is: Lásd szépnek magad!
 




A Biblia ad némi iránymutatást arra, hogy hogyan öltözködjünk:
"Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;  Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek" (I. Péter 3,1-5)
 
Amikor ezt az igét olvassuk, sok nőtársam, még keresztények is, teljesen ki vannak akadva attól a szótól, hogy "engedelmeskedjenek". Mert azt gondolják, hogy ezzel bizonyos fokig fel kell adniuk egyéniségüket, hogy nem hozhatnak saját döntést, de ez valójában nem erről szól, szerintem.
Szerintem ez azt jelenti, hogy a nők jelenjenek meg úgy, olyan módon, amivel nem Istent dicsőítik. A női viseletben is szerénynek kell lenni. Mert lehet ám kényelmetlen helyzetbe hozni egy Férjet.

"Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel." (I. Timóteus 2,9)

Sajnos a mi korunk, társadalmunk mást képvisel, más a fontos neki. Itt az a lényeg, hogy minden túl szűk, minden túl rövid, minden túl érzéki.
Én nem gondolom, hogy ezzel lehetne Istent dicsőíteni. Persze azt is tudom, hogy a legtöbb ember nem hisz Istenben, nekik fontosabb az, hogy mit gondolnak róluk az emberek, mint az Isten.
De sajnos látok magukat kereszténynek valló nőket is, akik - szerintem - túl sok sminkben és túl sok ékszerben élnek, túl rövid szoknyákat hordanak, és én úgy gondolom, hogy ez elveszi a figyelmet Krisztusról. Az ilyen kereszténység számomra azt jelenti, hogy ez a nő nem azt akarja, hogy azt a Jézust lássák, aki meghalt értem, hanem csak a jó megjelenését.

Mindenképpen szeretném megjegyezni a következőt:
Én magam nem hordok ékszert, - SOSEM HORDTAM, MEGTÉRÉSEM ELŐTT SEM -  nem festem magam, - SOSEM FESTETTEM, MEGTÉRÉSEM ELŐTT SEM -, és nem hordok miniruhákat - SOSEM HORDTAM, MEGTÉRÉSEM ELŐTT SEM.

Én csak azt gondolom, hogy amikor valaki így öltözködik, mármint szexi módon, az leginkább a férfiaknak szól. Mondják, hogy a nőknek is, de leginkább a férfiaknak. Azt akarják, hogy a férfiak nézzék meg őket.
Hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy nekünk, nőknek fontos a dicséret és szeretjük hallani, hogy jól nézünk ki. De miért nem tesszük meg a férjünknek?
Van egy kedves ismerősöm, akit nagyon szeretek. Keresztény lány, és nagyon szeretne társat, de nem talál. Mert vannak erkölcsi elvárásai, tudja, hogy Isten mit kér tőle, de közben pedig miniben jár, és néha bulizni. És mivel a komoly fiúk nem ilyen lányok társaságát keresik, a nem hívő fiúk pedig neki nem felelnek meg, nehéz bármilyen jó döntést hozni e tekintetben. Előbb-utóbb neki kell döntést hoznia.

De persze ott a másik véglet is, akik úgy tűnnek, mintha ápolatlanok lennének. Ismerem a másik végletet is, ahol keresztény nők nem foglalkoznak annyira a külsejükkel, mert annyira Jézusról akarnak beszélni mindenkinek, de mégsem sikerül...Énszerintem ez is méltatlan egy nőhöz.


Mi keresztény nők azért vagyunk itt a Földön, hogy Jézust képviseljük, és ez hatalmas felelősség.

Én azt gondolom, hogy fontos a külső, a jó megjelenés. Úgy gondolom, hogy a tisztességes öltözékkel, a mértékletességgel és Férjünk iránti tisztelettel tudjuk a legjobban bemutatni az embereknek Jézust!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése