2017. május 23., kedd

KÁOSZBÓL NYUGALOMBAN # 16.

Képtalálat a következőre: „szélcsend”

Emlékeztek még, hogy írtam a Szélcsendről az életemben? Még most is fontosnak érzem, és még most is keresem ezeket a helyzeteket. Főleg akkor érzem ezt, amikor a konyhámban vagyok. Mert a konyhámban sokszor van káosz. (Most este fél 9 van, most kezdtem neki a gyerekek holnapi ebédjének, mert a mai nap egész nap úton voltam, és el is fáradtam, de enni meg kell.) Kicsi, nincs elég hely, sok minden funkcióval bír ez a hely... stb. Szeretem a szép konyhákat, és vágyom is egy nagyobbra. 

A konyhai asztalon mindig minden szalad. A gyerekeimnek mániájuk, hogy oda pakolnak mindent, amit hazahoznak, vagy megtalálnak. A székekre pakolják a pulóvert, a kabátot, mellényt, mintha nem lenne helye. Mintha... Pedig de!
Mégis úgy érzem magam, mintha Káoszban élnék.
Ez persze azért is lehet, mert mint már említettem, nincs előszobám, és a konyhában összpontosul minden és mindenki. Ez engem eléggé stresszel, mert csak néhányat kell lépni vagy hajolni, és minden a helyére kerülhetne, de nem... valahogy nem ér rá senki ilyesmire.

A KÜLDETÉS: A KONYHA

Szeretem a rendet a konyhában, de reggelente, amikor felébredek, látom mi vár rám aznap. Mert én nem vagyok tökéletes anya, és nem pakolok el este 11-ig mindig mindent a helyére. Lehet, hogy emiatt, de nem tudok felzárkózni, és úgy érzem, hogy túlterheltek a napjaim.
Volt már ilyen veled, vagy csak velem történt meg?
  •  A tiszta konyha fontos. - Az én életemben egy nagy segítség Mabel, a mosogatógépünk :)
  •  Igen, gondoltuk vicces nevet adunk neki, ráadásul nagyon szeretjük Férjjel a Csengetett Mylord! című sorozatot, így nem is lehetett volna más a befutó erre a szerepre. Amióta Mabel a családunk tagja, tényleg sok dolga van. Állandóan megy. Most is, este 9-kor. Tudjátok, mondtam, hogy nem szerettem soha mosogatni, és most élvezem, hogy nem igazán kell. Bepakolom, kipakolom, és mehet bele a következő adag. Anyukám szerint túl hosszú ideig mosogat, azt mondta, hogy ő addig megcsinálja kézzel :)Mondtam neki, hogy lehet, de én közben tudok főzni, vasalni, pakolni, vagy olvasni... azért ez is jó. 
  • Besétálni egy rendetlen konyhába, az azért elkedvetlenít engem is.Pedig sajnos az én konyhám is szokott rendetlen lenni. (Még mindig várok valamilyen csodára e tekintetben!)
  • Szeretek főzni, de nem szeretem, ha piszkos a konyha. Ez mondjuk mániám, mégsem tudom mindig megvalósítani. Állandóan súrolom a dolgokat, de nem is ezzel van baj, hanem a helyhiánnyal (aminek hadat is üzentem, csak sajnos lassan haladok), így amikor például megjövök a boltból 3 szatyorral, az a legnagyobb gondom, hogy hová pakoljam le a dolgokat, amiket vettem. Mi sokan vagyunk, tehát nem kevés étel fogy, ráadásul elég válogatós is a társaság, kevés dolog van, amit mindenki szeret. (Erre most sokan mondhatják (és talán mondják is: ejnye! ... de én tényleg mindenkinek mindent megfőztem és megkóstoltattam, aztán így alakult) 
  • Igazából az a fontos számomra, hogy legyen hely elkezdeni a főzést. Éppen ezért az utóbbi időben elkezdtem lomtalanítani a konyhát. Csak olyan dolgokat tartok meg, amiket tudom, hogy használni fogok és használok is. Például 3-szor kaptam ajándékba zöldségreszelőket, tudjátok, ami mindenféle formára összevágja a zöldségeket. Na, erre konkrétan nincs szükségem. :) Vagy van egy halom ajándék kávéscsészénk, de nem kávézunk, így teljesen felesleges. Rengeteg kanál, villa és kés van. És még sorolhatnám...
  • Sokat küzdök azzal, hogy a gyerekeim elvigyék a helyére a mosatlan tányérokat, amiből ettek, vagy hogy kulturáltan egyenek. Néha úgy tűnik, Katának ez nehezen megy, mert egy kismalac is szebben eszik, mint ő. Én tudatosítom bennük, hogy nem a szolgájuk vagyok, hanem az anyukájuk. :)
  • Nagyon sokat küzdök azért, hogy elpakoljak dolgokat, hogy minden egyes főzésnél tiszta legyen a hely. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy ördögi kör, bár nem szeretem ezt a kifejezést használni. Újra és újra, meg újra és újra egy idő után fárasztó. Éppen ezért vagyok hálás Mabelnek. Meg persze az anyukámnak, aki karácsonyra meglepett minket vele. Amióta ő megvan, még a mosogatást is jobban szeretem. Megesszük, már kerül is be a helyére, vagy előbb a mosogatóba, aztán amikor lesz hely, bele a gépbe... 
  • Nem vagyok egy lelkes háziasszony. Szeretek anya lenni, meg feleség, szeretek főzni, szeretek pakolgatni, takarítani, de nem gondolnám, hogy ennek kellene lennie az életem értelmének, ti. hogy látástól vakulásig ezt csinálom, csak mert itthon vagyok (egyébként nem is vagyok itthon, vagyis alig). 
  • Azt értettem meg, hogy a legfontosabb dolog az életemben e tekintetben is az önfegyelem. Én néha küzdök ezzel. Mert van olyan, hogy nincs kedvem. Mert miért ne lehetne? Nem rabszolga vagyok én, akinek arról szól az élete, hogy kiszolgáljon mindenkit! Ha lehet nem halogatom a házimunkát, és megcsinálom, hogy gyorsan kész legyek vele, de - ahogy a fogyókúrázók is adnak maguknak laza napot -, így én is szoktam magamnak. És igen! Van, hogy nem csinálok meg valamit. Nem kerget a tatár!!!

AMIT MEGÉRTETTEM:
1. Én boldog leszek attól, -  reggel is - ha tisztaság van a konyhámban!
2. Hagyjunk elegendő időt arra, hogy megfőjön az ételt! Én általában ebben elszámolom magam. Van, hogy annyira belelendülök a főzésbe, hogy nem tudom abbahagyni, és akkor kész a káosz.
3. Mossuk el a tálakat minél hamarabb. Ez csak néhány másodperc! 
4. Pakoljuk le az asztalt mindig! Én a gyerekeimet rászoktattam arra, hogy reggeli után lepakoljanak maguk után. Muszáj nekik!
5. A padló felmosás, hűtőszekrény pakolás, rakodás is nagyon fontos. Ha módszeresek vagyunk, akkor nem lóg a fejünk felett a sok-sok feladat, amit el kell végezni...
 
És ami biztos, hogy még sokat fogok írni erről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése