♥ Lassan haladok a következő Robert Galbraith könyvvel, nagyon fáradt vagyok estére, amikor hazaértek. Pedig jók, bár ez a kötet (a másik blogomon majd írok róla) nem teljesen az én világom. Már ahol a történetet játszódik. Netes játék, meg kaland, kihívás, de remélem, hogy a végére jó lesz. Mégiscsak kb. 1100 oldal... csak jutunk valamire. 

♥  Harmadszülöttemmel még májusban jártunk ortopédián, mert eléggé rossz a tartása és gerincferdülése is van. Kiírtak neki gyógytornát és gyógyúszást. De csak most, szeptembertől kezdte el, hiszen, mire megjött a papír (mert nem kaptunk időben időpontot) már nyár lett. A gyógytornát elkezdte, de mondta, hogy ő bizony nem megy az iskolai gyógyúszásra. Így a Barátnőmet kértem meg, aki tanította őt és a tesóit is úszni, hogy foglalkozzon vele. Ez azért volt jó, mert így én is - két év után - rákényszerültem, hogy menjek úszni.Szerettem volna menni eddig is, de tényleg létezik az a kifejezés, hogy nincs időm. Nem volt. Hétközben nem szerettem volna, nem is volt rá időm, hétvégén meg szombaton gyülekezetben voltunk, vasárnap meg mindent meg kellett csinálni. Most, hogy már csak két gyerek van itthon, talán kicsit könnyebb lesz, meglátjuk. 

♥ Vasárnap főztem van 4-féle ételt: Borsóleves, Tarhonyás-szóját, rántott cukkinit, Férjnek rántottam ki húst, ami nagy dolog (de mit meg nem tesz az ember azért, akit szeret!), és már süteményre nem jutott időm. De anyósom küldött almás pitét, amit én is szerettem volna. Köszönöm neki!

♥ Nem tudtam éjszaka aludni, mert előjött egy-két gondolat a Nagylányomat illetően. Aki egyébként jól van, nagyon jól érzi magát, kimondottan szeret ott lenni, a barátnőm pedig mindent megtesz azért, hogy jól érezze magát. Még a haját is befesti. :) Persze, más miatt nem tudtam aludni, de ez utóbbiak majd - remélhetőleg - alakulnak. 

♥ Vicces helyzet alakult ki tegnap. A hétfő és a szerda nagyon fárasztó, mert az osztályomból mindenki mindenféle szakkörre megy, én pedig nem igazán tudom ezt nyomon követni. Elfáradok a végére. Tegnap annyira elfáradtam, hogy hazajöttem, és a Harmadszülöttem elkezdte felmondani a történelmet, én kérdeztem, de állítólag a mondat közepén el is aludtam. Hát... ennyire voltam fáradt. 

♥ A Nagylányom annyira cuki, minden nap ír, vagy beszélünk. Teljesen nyugodt vagyok felőle, minden rendben van vele. Boldog. 

♥ Egyszer egy kedves ismerősöm ajánlotta, de valahogy mindig elmaradt a Vera, a megszállott nyomozó című sorozatot. Ez már több éve, de nem volt hozzá hangulatom, pedig nagy rajongója vagyok a lassú, angol krimiknek, ahol az angol tájakon, az egysávos falusi utakon róják a köröket a szereplők. De aztán elkezdtem, és nagyon tetszik. Gondoltam is magamban, hogy ismerem a nyomozónőt, de először nem tudtam hova tenni. Aztán jött a nagy felfedezés: 

Igen, ő volt Mrs. Bennett a Büszkeség és Balítéletben, amiben nagyon szerettem. Nagyon jó karakter volt benne, az egyik kedvencem, bár a BBC-s változatban kimondottan tetszettek a szereplők. 

♥ Mostanában nagyon sokat fáj a hátam, vesém, nem tudom... Elmentem megnézni, hogy mikor rendel az orvos, de persze nem fogok tudni elmenni, ki kell vennem szabadságot. Már szervezés alatt.

♥ A szerda egy kalandos nap. Úgy néz ki, hogy befogadunk egy cicát. Mert hát miért ne? Amikor hétfőn ügyeletes voltam, jött oda az egyik kisfiú - aki nem az én osztályomban van, hanem a másik évfolyamon, de annyira cuki -, hogy nem az anyukája viszi el, hanem a munkatársa. Na, én úgy voltam vele, hogy megkérdeztem a hölgyet, hogy ki ő, miért ő jött. Mondta, hogy a kisfiú anyukája éppen cicát ment pont szembe. Láttam is, messziről integetett, hogy igen, ő elviheti. Aztán odajött szerdán megköszönni, hogy ilyen figyelmes voltam. Megkérdeztem, hogy mi újság a cicával. Mondta, hogy gyógyítás alatt, de gazdát keresnek neki. Így mi lettünk a befogadó család. Ugyan nem fekete, ahogyan azt Nagylány szeretné, de én meg nem akartam, hogy a macskával bármi gond is legyen. A jó szívem! Nagyon várjuk! Ő lesz, a felső képen. 

♥ Rózsát kaptam a fiamtól.

♥ Kipróbáltam Nagylány körömlakkját, mindig használok valamit, ami az övé, kicsit így velem van. 

♥ Almás pite, amit anyósom sütött. 

♥ Szerda este egész nap a konyhában álltam, majd fél 9-ig főztem, hogy legyen másnapra ennivaló, meg persze aznap estére vacsora. Ilyenkor sok ételt készítek, hogy a másnap mindig könnyebb legyen. De úgy elfáradtam, ráadásul beállt a hátam is. 

♥ Elsőszülött befestette a haját. Vagyis a barátnőm befestette neki. Már régóta mondta, és most úgy gondoltam, ha szeretné... Mégiscsak nagykorú. 

♥ Itt van a hűvös ősz, amit alapvetően szeretek, de most kicsit mégis rosszul esik. Hideg van.

♥ Férj olyan ügyes volt,  hogy megoldotta a fűtésünket. Vettünk egy kisebb kazánt, mert a régi már nem igazán bírta, de most úgy gondoltuk, kicseréljük. Egy ideje keményen dolgozik vele. Beállította, hegesztette, fúrt-faragott, ő a Hősöm. Hihetetlen, hogy szinte mindenhez ért. Nem győzök elég hálás lenni neki, és persze a jó Istennek, hogy találkoztunk. A legjobb Férj! 

♥ Harmadszülött lebetegedett, ezért itthon marad. Már én magamon is érzem a tüneteket, de nagyon figyelek arra, hogy minden rendben legyen. 

♥ Lassan formálódik a másik blogom is, ahová mindenkit szeretettel várok! Ez a sorozatom azonban itt fog maradni! 

♥ Mostanában mintha lustább lennék, vagy csak fáradtabb? Ez itt a nagy kérdés!

♥ Büszke vagyok a nagylányomra! Olyan jól megállja a helyét kint, Amerikában. És ő is boldog! 

Neked mi tette boldoggá a hetedet?