2015. augusztus 30., vasárnap

Fáradtság ellen

egy kis humor...
Elég fáradt és zsibbadt vagyok / vagyunk.
Két nap alatt 2 x 6 órát vonatoztunk, dög melegben és részt vettünk egy esküvőn is...

De most inkább egy kincs ékes anyanyelvünkről:


2015. augusztus 26., szerda

Házassági szövetség és a felelősség

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam a házasságon. Néztem emberek életét, hogy kik boldogok és kik nem azok. Hogy mennyire hamis képet lehet mutatni és mondani a boldogságról, a "jól megvagyunk-ig", de közben meg látod, látod, mert majd kiveri a szemed - az árulkodó jelekből, hogy nincs minden rendben.
Azon gondolkoztam, hogy milyen felelősséget vállal az, aki házasságra lép? 
Ráadásul minden ezzel van tele. Ki kivel állt össze, vált el, házasodott újra vagy meg, ki csalt meg kit, ki hogy él... És az ember szeret csámcsogni ezen. Érdekli, hogy mi van a másik életével. Sokszor azért, mert az ő házassága sem boldog, és valami menedéket keres, valami pluszt, amitől többnek, jobbnak, másnak érezheti magát...

Nálam más miatt indult újra ez a téma. Amúgy is sokat gondolok rá, mert engem érdekel és foglalkoztat ez a téma, de egy hozzám nagyon közel álló ember indított el bennem rengeteg gondolatot. Nagyon fontos ember az életemben. Nagyon szeretem. Sajnos ritkán tudunk találkozni, de amikor igen, akkor is azt látom, hogy nem boldog a szeme, a szíve pedig már régen nem az. Aztán a legutolsó találkozásunkkor rá is kérdeztem, mert én ilyen vagyok, hogy ha valamit látok, rákérdezek, nem szeretem a mellébeszélést és a köntörfalazást: "Ugye nem szeret?" És az volt a válasz, hogy Nem, már évek óta nem!

Amúgy sem értettem sohasem, hogy hogy képes valaki szeretet és szerelem nélkül együtt élni. Vagyis ebben az esetben tudom, hogy a pénz fontos szerepet játszik, de én mondtam az illetőnek, hogy ez így nincs jól, lépnie és döntenie kell. (És most kicsit szeretnék elvonatkoztatni attól, hogy a Biblia azt írja, hogy csak akkor lehet elválni, amikor valaki megcsalja a másikat... stb. E tekintetbe most nem mennék bele. Mert szerintem ez is, mint olyan sok minden a Bibliában lelkiismereti döntés.)

Annyira sajnáltam az illetőt, hogy küzdött a házasságáért, mindent megtett, és a másik csak azt kérte, hogy látszatházasságban éljenek, mert már nem szereti.
Nem tudok ezzel mit kezdeni.
Nem értem ezt az egészet.

Nagyon sokan kötnek házasságot anélkül, hogy világos lenne számukra, hogy mivel is jár ez az egész SZÖVETSÉG.
Annak idején kérdeztem őt, hogy 20-30 év múlva is úgy fogja szeretni, amikor már ráncos meg idős lesz, mint most? Mert akkor számára ő volt a "legjobb nő" a világon. Igazából nem is akart házasodni, a lány családja akarta. Ő pedig engedett. Így visszatekintve - és belelátva az életébe - boldogtalan volt. Döntöttek helyette sokat és sokszor. Nem mondom, hogy nem volt ő is hibás, mert hát természetesen az volt. Férfi létére nem hozott döntéseket...

Sokakban téves elképzelések élnek a házasságról. Ettől várják életük egyedüli boldogságát, kínzó magányuk feloldását, vágyaik kielégítését, a férfiaknál pedig a szükségleteik kiszolgálását. A mindegy, csak "egyedül ne legyek " elv a legrosszabb. Egész életemben ez ellen küzdöttem. Házasként is, és nem házasként is.
Hamarosan (vasárnap) esküvőre megyünk. A gyülekezetünk egyik tagja házasodik meg, és én személy szerint nagyon örülök nekik, mert nagyon kedvelem őket. De sokszor még keresztények, vagy magukat annak valló emberek is elkövetnek olyan hibát, mint egy másik ismerősöm, aki gratulált ennek a fiúnak, és közben őszinte részvétét fejezte ki, mondván: "Ezután neked sem lesz jobb, mint másnak!"
Persze, az illető egyedülálló, nem igazán jó a dolgokhoz való hozzáállása (hit, Isten, szombat, emberek), inkább amolyan kritizálós-fajta, kritikus-alkat.
Mindenesetre én nem hagytam szó nélkül ezt, sohasem hagyom!!!
Felháborodásomat fejeztem ki, hogy ezt nem engedheti meg magának egy keresztény ember, hogy így viszonyuljon a házassághoz. A házasság Istentől van, innentől kezdve HELYES ÉS JÓ dolog. És nem lehet részvétet kívánni ahhoz, ami a legjobb dolog!
Aztán persze kedélyesen mosolygott az illető, és próbálta elpoénkodni, hogy "ezt szokták mondani", meg hogy általában rossz házasságok vannak, és "mondj nekem egy jó példát". Mondtam: A MIÉNK!
Továbbá elmondtam neki, hogy egy házasságért küzdeni és tenni kell. Nem lesz magától tökéletes és jó, ha nem teszek érte! Azt mondta: "Ó, ti más vagytok!"
MIÉRT? - kérdezem én? Mindenki azt szokta mondani, hogy Ti mások vagytok. Hogy rajtatok látszik a boldogság meg a harmónia...
Lehet! De együtt dolgozunk rajta, hogy ez meglegyen!

Az emberek többsége nem hisz a házasságban és kiábrándul ebből. És persze, tényleg sok a rossz példa, de nekünk, akiknek jó, valamiféle NAGYKÖVETNEK kell lennünk, akik védelmünkbe vesszük a házasságot. (És semmiképpen sem a politikai indíttatású KDNP-s javaslatokra gondolok! - bocsi)

Isten valódi áldásnak és földi életünk kiteljesedésének szánta a házasságot. Ennek valóságos feltételeit és örök törvényszerűségeit is az ember elé tárta, nehogy életünk e területén is a határtalan önzés és a saját hasznunk keresése vegye át az uralmat.
Mert ha az én érdekem az első, hogy nekem jó legyen, akkor már régen rossz, akkor nem fog működni. A fent említett illetővel is ez a baj. Sohasem volt kedves a feleségéhez, egyszer sem mondták ki normális egymásnak, hogy SZERETLEK, egyszer sem dicsérték egymást, néha pedig én jöttem zavarba attól, ahogy egymással beszéltek. De náluk ez volt a normális, ami pedig alapvetően zavarba ejtő volt. Nekem.

A házasság a szeretet mindennapos elemi iskolája, ahol mindkét félnek óriási lehetőségei vannak a másik ember segítésére, szolgálására, boldoggá tételére. Ennek kölcsönös gyakorlása mennyországgá tehetné a házasságokat.

Van a Bibliában egy ige, amit nagyon szeretek:
"MINDEGYIKÜNK TUDNIILLIK AZ Ő FELEBARÁTJÁNAK KEDVESKEDJÉK ANNAK JAVÁRA, ÉPÜLÉSÉRE." (RÓMA 15,2)

Szerintem ez az igazi házasság. Hogy a másikért élünk, dolgozunk, a kedvében járunk, odafigyelünk rá, megöleljük, bocsánatot kérünk, ránevetünk, megsimogatjuk - kedveskednünk kell!!

Mi Férjjel sokat dolgozunk azon, hogy jó legyen a házasságunk, igyekszünk mindent megbeszélni, és mindig őszintének lenni. Mert én ebben nagyon hiszek. Nem abban, hogy jól megmondom neki, hogy miben hibázott, vagy mit csinált rosszul, (nem a nyert és bunkó őszinteségre gondolok!), hanem a másik formálására, és szeretetére.

Ezért ezen a héten erről fogok beszélgetni a férjemmel (amint vége az éjszakás hétnek, és lehet vele néhány bonyolultabb mondatszerkezetet is használni :) ): - Ha van kedvetek, ti is beszéljétek meg a házastársatokkal.
  • Milyen elképzelésekkel és elhatározásokkal köteleztem el magamat a házastársamnak?
  • Mit vártam el a másiktól? Miben csalódtam?
  • Mennyiben kívánjuk házasságunkat új alapokra, a bibliai elvekre építeni? (ha valaki nem hívő, akkor is lehet új alapokat készíteni, elkezdeni, újrakezdeni)
  • A nagy kérdés: Mit tehetünk azért, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb legyen a házasságunk?
 folyt. köv.

2015. augusztus 25., kedd

Visszaszámlálás

Lassan készülünk az iskolára.
Mondjuk, mi nyáron is készültünk. ... :)
Keveset ugyan, de olvasgattunk, matekoztunk, írtunk. Zsófia szeretett volna már augusztustól iskolába járni :) - nem stréber a gyerek, mert a tanulás miatt nem lelkes, de nagyon szereti a tanító nénijét és az iskolatársait, és az iskola hangulatát. Meg az az igazság, hogy szeret járni. Szeret tanulni is. Lelkes, de nem mindig és nem mindenben.
Így várja az iskolakezdést :)
Nekem mindennél fontosabb, hogy a gyerekem örüljön annak, hogy iskolába mehet és tanulhat. Még akkor is, ha nem lesz kitűnő.
Nagyon érdekes látni, hogy szinte mindig olvasott - magától, nem is nagyon kellett erőltetni, de nem lett jobb az olvasása, mint az iskolában. Ő nem olvasott 1. osztály év végére folyékonyan, és lehet, hogy 2-ra sem fog, de azt hiszem, be fogja tudni hozni később. Viszont a szövegértése jó, és számomra ez a fontos.

Találtam egy aranyos színezőt, ami nem tűnt nagyon nehéznek, meg szenvedősnek, mert Zsófia hajlamos arra, hogy fél órát nyávog, aztán 10 perc alatt megcsinálja a sok feladatot, amit bevállal. Csak jobban esik a kicsi lelkének, ha kicsit nyávoghat. Mostanában egyébként is kissé macskává változott a gyerek :) :)
Azért már elkezdett visszaszámolni is :)



De az ilyen jellegű feladatokat nagyon szereti és örül. Tanulunk is közben, meg a tudat is bennünk van, hogy kicsit az iskolára is készülünk :)






2015. augusztus 23., vasárnap

Az elmúlt hét történései - röviden :)

Itthon vagyunk... (Ez a bejegyzés akár lehetne egy hálás szombati bejegyzés is, mert hát egész hét eseményei jönnek most képekben és kis megjegyzésekkel.)

Péntek délutánra értünk haza. Egy izgalmas és igencsak pihentető hét után megérkeztünk a mi kis birodalmunkba. Jó itthon, bár úgy hagytuk itt a házat, hogy előtte kipakoltuk a spájzt, hogy lemeszeljük. Ez meg is történt, de azért napokig sávokban közlekedtünk, és mindenhol lekvárok és befőttek sorakoztak.


Mielőtt elmentünk, nagyjából visszapakoltunk, de azért maradt még egy két hely, ahol található egy-egy üveg :)
De mivel menni kellett, így maradt, úgy gondoltuk, hogy majd befejezzük, ha megjöttünk.

Anyáéknál nagyon jó volt, igazán sokat pihentem és jutott idő olyan dolgokra, amikre egyébként itthon nem, vagy ami miatt elfáradtam.
Együtt lehettünk a szüleimmel, játszottunk a gyerekekkel, újra láthattuk Zsófiát, aki Mamánál nyaralt. Lelkiztem anyukámmal, dinnyét ettünk, főzött finom hazait :) :) ...
... meglátogattam a bátyámat, a barátaimat, és olyan jó volt lelkizni, beszélgetni.
Attila tesóm készített nekünk bográcsba finom lecsót (nagyon szeretjük a lecsót), és nagyon finom is lett...
Tesóm lecsója
Persze a gyerekek nagyon jól érezték magukat mindenhol. Elég "laza" gyerekek a maguk módján, akik viszik a hangulatot és a hangerőt is mindenhol, és akik nem zavartatják magukat sem otthon, sem vendégségben. (Sok időm volt elmélkedni a gyereknevelésen is, majd hamarosan erről is megosztok néhány gondolatot.)
Anyukáméknál is kibontakoztak rendesen.
Ezen a képen sikerült elkapni egy viszonylag nyugis pillanatot, amikor már leültettük őket mesét nézni.
Tényleg ritka pillanatok egyike:



A probléma ott kezdődött, hogy amikor az igazán betervezett programok jöttek volna (strand és állatkert) végig szakadt az eső, így ezek elmaradtak. Helyette sokat játszottunk, olvastunk, és igen, mesét is néztünk! Meg elmentünk sétálni, és elkapott minket az eső, amit a gyerekek nagyon élveztek, mert közel 40 fok után jól jött egy kis hűvös.
Zsófiának megvettük a füzeteket és a ceruzákat és minden mást, ami kell. Tiszavasváriban van az én kedvenc papír-írószer boltom, amikor csak tehetem, mindig elmegyek és mindig vásárolok ott. Mert jó kis bolt, és én meg grafomán vagyok és mindig ott hagyok egy kis pénzt :) :)

Olaszliszkán Nimród békákra vadászott, Kata kavicsokat talált. Sétáltunk, megnéztük a Bodrogot, beszélgettünk egy bácsival, aki kecske-pásztor volt és ő a kompos is. Megnéztük a kampós botja végét is - szemléltetvén a sok-sok bibliai történetet, amit eddig tanultunk. (Nos, még a kecskék és juhok példázatát nem vettük, de azért tudták miről van szó.)

Aztán a hazaút is jól sikerült. Általában rosszul viselik a hosszú utat, hiszen 350 km nem kis távolság még felnőtteknek is. De nagyon büszke vagyok rájuk. Zsófia végigolvasta az utat, Nimródkám nem kérdezte meg két percenként, hogy "Mikor érünk haza?", és Kata is jól bírta, bár ő kicsit aludt :)
Alföld, amit én nagyon szeretek, és ami mindig megdobbantja a szívemet :) Mindig is alföldi lány leszek és maradok...
Nem Férjet akartam fotózni, hanem a tájat, mert arra is Alföld volt, de ha már belekerült :)
Kata ébredés után - Zsófia készítette a képet

Itthon aztán zajlott az élet.
Szombaton gyülekezetbe mentünk, szombat délután pedig születésnapra, Zsófi egyik kis barátnőjéhez.

Ma pakoltam a sok zsák ruhát, mostam a cipőket, téli bakancsokat, amiket kaptunk, és amiért hálás vagyok Kriszta barátnőmnek, akinek ikrei vannak, és akivel együtt dolgoztunk Nyíregyházán az iskolában, és akivel most is jó barátok vagyunk. Az ő családja a mi, azaz leginkább Zsófia stylistja, mert szinte mindent tőlük kapunk és öröklünk :)
Közben, míg én mostam, pakoltam, és próbáltam valami utat vágni a ruhahalmok között, Férj, akit (mint sokszor mondtam már) nagyon szeretek, paradicsomot főzött be :), mert ehhez is ért! 

Aztán ma, vasárnap délután pedig Dorina, a keresztlányunk születésnapja volt, így elmentünk Mamához, ahol finom torta várt minket:
Úgyhogy most kicsit fáradt vagyok.
Sok munka vár még ránk itthon, de minden megvár. Azt hiszem, most elmegyek, és alszom egyet.

2015. augusztus 15., szombat

Izgultok?


VÁRJÁTOK?

Nos, tényleg elérkezett az idő.
Ha nem haragszotok, egy kicsit (pár órával) hamarabb, mert elutazunk Zsófiáért anyukámékhoz. Nagyon hiányzik már a kislányom, és nagyon várom a vele való találkozást!

Így este, a kicsit túlpörgős gyerekem bevállalta, hogy segít nekem a sorsolásban. Nem volt könnyű menet, nekem elhihetitek, mert egész nap pörgött, és szaladgált és mindenféle mozgásos tevékenységet végzett... Noha úgy gondoltam, hogy estére már elfáradtak, és két percre meg lehet állni. Tévedtem.

De megtettem mindent az ÜGY érdekében :)

A kisfiam a sorsolókosárral:

Megkérdezte: "Anya, csukott szemmel?" És így is tett.





Megkeverte, és húzott egy nevet:

Gratulálok! Tudod, írj nekem!


De Ti, kedves többiek se aggódjatok, hamarosan jövök egy új játékkal és új tanulmánnyal!

Nézzetek be hozzám máskor is, ki tudja milyen meglepetések várnak még!



2015. augusztus 13., csütörtök

2015. augusztus 12., szerda

Hitem miértjeiről és hogyanjairól - őszinte vallomás

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt! (Ézsaiás 58,14) 

A Bibliában rengeteg szép ígéret van. És bár sokat olvassuk a Szentírást, gyakran elfelejtkezünk arról, hogy mennyi ígérete van az Urunknak számunkra.  Bár sok ígéret hangzik feltételes módban, "ha megteszed ezt és ezt..., akkor én..."  És ezek az ígéretek leginkább abban erősítenek meg, hogy ha megtartjuk, áldottak leszünk.
A szombat is egy ilyen áldás. 
Néhány gondolatot osztok meg veletek arról, hogy miért és hogyan lettem adventista. Ezt fontosnak érzem, ennyi év után :)

Én 8 évig református gyülekezetbe jártam, és újfordítású Bibliát használtam. Nagyon sokáig nem tűnt fel, hogy abban máshogy van megfogalmazva a Tízparancsolat. Mert mindig azt ajánlották, hogy olvassam. Én igyekeztem megtartani Isten törvényét úgy is, hiszen komolyan vettem akkor is és azóta is. Ott tértem meg, és nem is volt kérdés, hogy amikor ezt az utat választom, akkor teljesen komolyan gondolom. Nem akartam "hívőcske" lenni, mert olyan templomba járó, aki csak azért megy el, mert az jó pont. (Istennél ez nem így működik.)
Komolyan vettem a hitet és az Isten felé lévő szolgálatot. Komolyan vettem mindent. Rendszeresen jártam templomba, ifjúsági alkalmakra, bibliakörökre, mindenféle alkalmon ott voltam, mert amikor megismertem Istent, mindent tudni akartam róla. 
Eljártam vasárnap és komolyan vettem. Fontosnak éreztem megtartani, és meg is tartottam. :) Mégis, úgy gondoltam, hogy belefér még a vasárnap délutáni focimeccsre járás vagy strandolás, esetleg piacozás, és még sorolhatnám.
Én tényleg nagyon szerettem Istent, és nem akartam csalódást okozni neki. 
Egyszer kaptam ajándékba egy Károli Bibliát. Valaki azt mondta, hogy ebben olyan szépen van megfogalmazva minden, és szép magyar szavak, mondatok vannak benne. Nekem ekkor is fontos volt a magyar nyelv, így azt kezdtem el olvasni...
De én amolyan érdeklődő típus voltam mindig. Most is meghallgatok mindenkit és mindenkivel beszélgetek, mert érdekel a véleménye. A Biblia azt mondja, hogy mindent vizsgáljunk meg, és döntsük el, hogy az jó, helyes-e. Én mindig ezt tettem. 
Egy alkalommal meg volt hirdetve egy előadás Jézus életéről a művelődési házban (még Tiszavasváriban történt ez). Egy igazi jó kis előadás-sorozaton vehettem részt, ahol egy teljesen hiteles és biblikus magyarázatot hallgathattam meg. Úgy éreztem egységben van azzal, amit én is tanultam, de felmerült bennem néhány kérdés már akkor (pl. karácsony, szombat), de nem éreztem égető kérdéseknek, így nem beszéltem róla. 
Az akkori lelkészemnek örömmel újságoltam, hogy hol jártam és mi mindent hallottam, de azt mondta legnagyobb megdöbbenésemre, hogy "egy jó református nem megy el sehová, elfogadja az egyháza tanítását". (nem az Istenét!) Ezen meglepődtem, de mivel nagyra és sokra tartottam a lelkészemet (most is így van, hiszen azalatt az idő alatt tértem meg), nem szálltam vitába. 
Jártam tovább istentiszteletre és ifjúsági órákra, ahol jó kis csoport alakult, és jó beszélgetések. Komoly gondolkodású fiatalok jöttünk össze, de nem kaptunk sosem engedélyt arra, hogy esetleg mi tarthassunk bibliaórát, hogy ott elmondhassuk a gondolatainkat. Ha más volt a véleményünk, akkor elbeszélgetésre mentünk, vagy rövidre zárták az egészet. Aztán jöttek elő a kérdések és kérések: 
Beszéljünk a Dániel könyvéről, a Jelenések könyvéről, Tízparancsolatról, különös tekintettel a 4. parancsolatra... - de az volt a válasz, hogy ezt mi még nem érhetjük meg, és még veszélyes könyvek is! Na, elég, ha valaki ennyit mond egy kereső és érdeklődő tinédzsernek!

Elővettem a Károli Bibliámat, és elkezdtem keresni benne a szombattal kapcsolatos kifejezéseket, gondolatokat. 
  • Kerestem, hogy Isten hol változtatta meg ezt a napot, de nem találtam. 
  • Kerestem, hogy Jézus hol mondja, hogy változtassuk meg a szombatot vasárnapra, de nem mondta. Nekem az nem lett elég meggyőző, hogy az egyház ezt mondja. (Senkit megbántani nem akarok, ezek csak az én küzdelmeim és felfedezéseim útja.)
Aztán bementünk néhányan egy előadásra Nyíregyházára, ahol egy előadást tartott valaki, ami megtetszett, mert nagyon logikus és nagyon egyértelmű magyarázatokat adott. Itt kezdődött a barátságunk is, ami azóta is tart.(Ő adott össze minket Férjjel.) Sokszor és sokáig járt hozzánk, kérdeztünk, kérdeztünk, záporoztak a kérdések, amelyekre az egyházban nem kaptuk meg.  
Itt szeretném megerősíteni: nagyon jó 8 évet töltöttem ott, amiért nagyon hálás vagyok. A nehézségekről nem beszélek, mert hát melyik egyházban vagy gyülekezetben, közösségben nincsenek. De döntenem kellett.
És a Biblia győzött számomra.
A szombat lett a szerves része az életemnek. Megértettem, hogy ez a hét fénypontja. Minden héten alig várom a szombatot, mert a legnagyobb ünnepnap ez nekem. 24 óra arra, hogy együtt legyek Istennel, a Megváltómmal, a testvérekkel, a tágabb családommal, a gyülekezettel, olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, akik úgy látják a dolgokat, ahogy én. 
  • Hogy a héten egy nap pihenéssel és nyugalommal teljen. Hogy ne kelljen rohangálom és főznöm és pakolnom és takarítanom, hanem Istenre tudjak figyelni. Nagyon áldottá vált így a hét többi napja a számomra. Szükségem van a feltöltődésre, ahogyan Isten megmondta nekünk. 
Sosem értettem azt, hogy amikor elmentem a templomba, a presbiterek ott ültek az első sorban, és a feleségeik meg nem voltak sehol, mert délre, mire hazaért a meleg levesnek ott kellett lennie az asztalon. Hol van ebben a nő, a feleség lelki élete?

A legtöbb ember nem vesz komolyan, csak mosolyogva legyint: "ó, ez is egy szekta." Mások meg úgy vannak vele, hogy nem akarnak időt fordítani arra, hogy Istent egy kicsit is megismerjék. Sokan úgy vannak vele, hogy "nem mindegy"? Szeretnék egy kedves, lelkészismerősömet idézni itt. "Ha mindegy, akkor már nem lehetne azt, amelyiket Isten mondta?"
Az elmúlt években érdekes volt szembesülni azzal, hogy emberek hogyan viszonyulnak hozzánk, milyen kérdéseik vannak ezzel az egésszel kapcsolatban, és azt is megértsék, hogy ez nem a zsidó vallás, bár ők is szombatot ünnepelnek, hanem ez a szombatot ünneplő, Jézust visszaváró közösség!
Éppen ezért egyértelműsíteni szeretnék néhány dolgot az életemben. Ha szívesen olvastok ezután is, örömmel veszem. 
A Bibliából tudjuk, hogy Isten törvénye, a Tízparancsolat különleges volt. Isten a saját UJJÁVAL írta rá a törvényt. Nem olvastam és nem találtam sehol máshol utalást arra, hogy Isten máshol a saját ujjával írta volna le, hogy megváltoztatta ezt a parancsolatot. De persze érthető, hiszen Izrael népe nem könnyítette meg az Úr dolgát. Hiszen különféle törvényeket hoztak, miszerint megmagyarázták, hogy mit hogyan kell értelmezni, és hogyan kell betartani a törvényt. Ha ők átszerkesztgethették, később az egyházak miért ne tették volna? 
Isten ezt mondja: "NEM TÖRÖM MEG AZ ÉN SZÖVETSÉGEMET, ÉS AMI KIJÖTT AZ ÉN SZÁMBÓL, EL NEM VÁLTOZTATOM." (ZSOLTÁROK 89,35)
Nem mondom, hogy az elején könnyű volt. Át kellett állnom, át kellett alakítanom a gondolkodásomat, hogy nem dolgozom, nincs házimunka, nincs vásárlás, nincs semmi világi dolog. Mert az Isten mondja ezt:
"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tény azon se magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldott az Úr a szombat napját és megszentelte azt." (II. Mózes 20,8-11)

Igen, a legtöbb ember azt szokta mondani, hogy ez a nap a zsidóké. Azonban Isten a szombat napot a Teremtéskor adta, mielőtt a zsidó nép létrejött volna. Isten azt kérte tőlünk, hogy emlékezzünk rá. Ezen a napon. Ekkor. 

Ábrahám is megtartotta Isten parancsolatait. Isten barátjának is nevezte. 
Volt törvény akkor is, az Édenkertben is, és azóta is. 
Ezt írja a Példabeszédek könyve: 
BOLDOG, AKI MEGTARTJA A TÖRVÉNYT. (Példabeszédek 29,18)

2015. augusztus 11., kedd

Kerti bejegyzés

Nem, mintha lehetne bármiről is írnom, vagy megmutatnom nektek.
Ez az év is olyan volt, mint a tavalyi, azaz nem termett meg benne semmi :(

Mondjuk, tény, ami tény idén sem fordítottunk annyi energiát a kertre, mint pár évvel ezelőtt. Valahogy sok minden történt velünk, mindig volt valami "akció" nálunk.
De azért, hogy legyen hangulatkép, és Judit barátnőm is örüljön :), akinek mindig "szent irigységgel" nézem a kertjét. De hát ez van!
Az ember ne legyen telhetetlen:

Tekláim :) Igaz, már csak 6-ból 5. Nekik is melegük van, a friss hideg víznek mindig örülnek :)
Az egyetlen bokor, ami igazán jól néz ki, az a fügebokrunk. Nem véletlen! Hiszen igazi, meleget bíró növény.



A lapos barackunk idén hozta a formáját. Évek óta nem volt rajta ennyi termés...

Nemcsak húsvétkor vadásszuk a tojásokat. Mostanában a "Csajok" úgy döntenek, hogy év közben is keressük a tojásokat :)

Szalma télire :)
Paradicsom a kertünkből

Egyenlőre ennyire futotta. Szomorúságomra idén semmilyen tökféle nem kelt ki. Pedig a nagy kedvenceim.


De remélem, hogy a következő évben - amikor már jobban tudunk a kertre figyelni, és a tervünk is megérett (mert folyamatosan tervezgetjük, hogy mi minden változást szeretnénk ... a tervezés folyamatos és évek óta tart :) )- változni fog néhány dolog.

2015. augusztus 10., hétfő

Nincs szabadság...

Pedig nagyon-nagyon vártam :) :) 

Az úgy volt, hogy "szabadságon" leszek a héten, mert a gyermekeim (a két nagyobb) elmennek anyukámékhoz. Legalábbis Zsófia és Nimród.
Úgy terveztük, hogy Pestig felmegyünk, hogy Kata is vonatozzon, meg mindenki metrózzon, de vasárnap reggeltől délig az én édes kisfiam rosszul lett, hányt és semmi ereje nem volt.
Így mi maradtunk, de Zsófia és Apa elmentek Pestig. Apa visszajött, csak Zsófia maradt a mamánál.

Délutánra Nimródkám jobban lett, sőt, ha mondhatom azt, még jobban!
Kicsit sírdogáltunk amiatt, hogy ő itthon maradt, de hát ez van...
Úgy volt, hogy ma elmegyünk orvoshoz, de az orvosunk rendelési ideje hétfőn fél 11-14 óráig van. Ami azért nem érthető számomra, mert sok nála a kisgyermek, és ilyenkor alvásidő van. Ezért mi sem tudtunk elmenni az orvoshoz, hiszen Kata pont ezalatt az idővallum alatt alszik. De majd holnap :) :)

Addig is ki kell majd találni mindenféle izgalmas dolgot Nimródkámnak, amíg mi el nem megyünk mamához.
Nem lesz könnyű feladat...

2015. augusztus 6., csütörtök

Börtöntánc

Szeretnék nektek mutatni egy videót. Most ez nagy hatással volt rám.
Eszembe jutott közben, míg néztem sok minden. Fegyelem, egymásra figyelés, türelem, békesség, együtt munkálkodás...
De inkább csak mutatom.
Nézzétek meg, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nekem nagyon tetszett.


(Egy Fülöp-szigeteki börtön udvarán látható ez a fantasztikus produkció, amelyet 1500 rab ad elő Michael Jackson This Is It  nótájára. Hosszas előkészületek, és rengeteg gyakorlás előzte meg, amire olyan lett a végeredmény, amit a videón láthatunk. Az elítéltek fegyelmezetten és összehangoltan működtek együtt, hiszen ez számukra is egy olyan program volt, ami enyhítette a bezártságuk monoton nehézségeit, és célt adott egyhangú napjaiknak. Maga a tánc valami döbbenetes jóra sikerült, ezt tényleg látni kell!!


2015. augusztus 4., kedd

Lapbook - Lélek gyümölcsei 2.

Nos, itt a folytatás.
A gyerekekkel sokat dolgoztunk, még az első történetet is átvettük (A terméketlen fügefa), ahhoz is készül egy kis alkotás (nem biztos, hogy lapbook :) ), de most ennek a témának a folytatását szeretném megosztani veletek.
Ezzel még nincs vége, de ma eddig jutottunk:

A belseje:


Egyik oldalra egy színezőt rajzoltam gyümölcsökkel, mindenféle gyümölcsöt. Aztán kiszíneztük. Ennek az eredeti rajza nincs meg (vagyis ez az, de már kiszíneztem, mielőtt rájöttem volna, hogy be kellene szkennelni), de nem is olyan bonyolult gyümölcsöket rajzolni :))
 A másik oldalra 3 D-s szőlőt készítettünk.
(Kivágtunk négy kört, aztán hajtogattuk, és az alját felragasztottuk. Így térhatású lett :)

 Ezt Zsófia készítette: (természetesen rózsaszín, mert milyen más is lenne!)

Ez pedig Nimród munkája: (a fekete szőlőt pedig megúsztuk, ugyanis nem volt ilyen színespapírom :) )
Reményeim szerint lesz még folytatása.