Kavicsfestés

Régebben ez volt az egyik nagy hobbim. Mára kevés időm van rá.- értsd: nincs.

A világ legnagyobb fatemploma

Amikor megláttam ezt a képet egy újságban, rögtön Zsuzsa jutott az eszembe. :) Hogy mennyire szereti Finnországot.
Én véletlenül akadtam rá, mert szeretem nézegetni a házakat, templomokat, mindenféle épületeket. Ez is egyfajta mániám. Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy ez egy különleges templom.
Egy kis finn faluban, Kerimakiban található ez a templom, amelyik fából készült, és a világon a legnagyobb. Mármint a legnagyobb fából készült templom a világon. A befogadóképessége 3000 fő, de a teljes kapacitása 5000. 45 méter hosszú, és 42 méter széles, 27 méter magas.
És ráadásul nem a mai kor vívmányai közé tartozik, hiszen 1847-ben lett felszentelve!!! Akkor egy hatalmas, asztalos csodának ítélték meg.
Minden jóban van valami rossz :( A templomban nincs fűtés, így csak a nyári hónapokban tartják az istentiszteleteket. Kivéve a karácsonyt.

Útban hazafelé

Biztosan észrevettétek, hogy néhány napra eltűntem.
Jól láttátok! :) Ennek az volt az oka, hogy 1 hétre hazautaztunk a szüleimhez, ahol nincs net.
Jó kis hét volt. Én nagyon élveztem.
Néhány délutáni alváskép a hazafelé utazáskor.

Zsófia lányomtól ilyet kb. 3 éve nem láttam. Sehol, semmilyen körülmény között.

Nimród ébredés után.

Kata alapállapotban.

Felturbózott puding

Hogy kedvet csináljunk hozzá!

Gyermeki hangulat

Ma nagytakarításba fogtunk. Ráfért már a házra :) Kis átrendezés, nagy lomtalanítás... Én nagyon élvezem. Apával vagyunk kettesben. Persze Kata is, de ő még nem cipel, pakol és rakodik. :)
Ezekről nem készítek képeket, helyette gyermekeim hangulatfotóját ajánlom szeretettel.

Zsófia és Nimród

Kata

Türelem vagy türelmetlenség?

Egy ideje azt vettem magamon észre, hogy türelmetlen és idegbajos vagyok. Sok mindenben megjelent ez, de főleg a családommal való kommunikációban. Anyukámat nagyon szeretem (bár sok mindent máshogy látunk - gyermeknevelés, családi élet szervezése, munkabeosztás, fontossági sorrend a munkákban, pénzbeosztás stb.), de ennek ellenére nagyon sok vitánk van. Még így is, hogy 350 km-re lakunk egymástól.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, vagy van-e ilyen jellegű problémátok, én küzdök vele.

Úgy gondolom, hogy 40 évesen, 3 gyerekkel tudok döntéseket hozni, OLYAN döntéseket, amelyek működtetik a családomat. Tudom azt is, hogy egy szülő aggódik a gyermekéért, és ez normális is. De ilyenkor nagyon idegesítő, amikor szervezik helyetted az életedet. És sajnos egy idő után türelmetlen vagyok Vele. Pedig tényleg nagyon szeretem, meg hálás is vagyok neki, hiszen mindent neki köszönhetek, ami velem történt. Elsősorban a lelki támogatást, a biztatást - tinédzser koromban eléggé gátlásos fiatal voltam (ezt ma már senki sem hiszi el rólam, pedig tényleg így volt -, és persze az anyagi segítsége is sokat jelentett.

Szangvinikus alkat lévén nem tart nálam sokáig az indulat, a harag meg főleg nem.

Ám mostanában szembesültem azzal, hogy mennyire türelmetlen vagyok.

A gyermekeimmel is.

Őket is "imádom" - a szó keresztényi értelmében persze -, de nagyon sokat vitázok velük. Főleg Zsófia lányommal. Néha idegesítő dolgaik vannak - melyik gyereknek nincs :) - ám minden ellenére nagyon aranyosak és jópofák. Lelkesítenek a beszólásaik, a közös séták, az élmények...

Zsófiával elég sokat vitázunk. Most éppen az 5 évesek világmegváltó terveinél tartunk, ami valljuk be, elég izgalmas és különleges élményekben gazdag.

Aztán persze rájöttem, amit eddig is tudtam, hogy Anya, én és Zsófia egyformák, hogy úgy mondjam egyívásúak vagyunk.

A KÉKSZEMŰEK - ahogy Zsófi nevezi magukat.

ANYA ÉS ÉN (még terhesség alatt)

Úgyhogy "szent" elhatározásra jutottam.

• Nekem KELL változnom. 
• Nekem KELL türelmesebbnek, csendesebbnek, figyelmesebbnek lennem. 
• Nekem KELL átgondolnom a reakcióimat, a válaszaimat, a hozzáállásomat a dolgokhoz. 
• Nekem KELL változtatni azon, hogy máshogy lássam a dolgokat. 
• Nekem KELL türelmesebbnek lennem.

Tudom, hogy sok mindenben kell változnom és átértékelnem az életemet. Aztán eszembe jutott a keresztségi igém is:

Hiszek abban, hogy az ember ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL - de csak AZZAL - le tudja győzni a türelmetlenségét, indulatát.

Nektek melyik bibliai történet jut eszetekbe a türelmetlenségről?

Nagy Ő szülinapja volt

Nagy Őmnek pénteken volt a születésnapja. Ilyenkor általában pizzát szokott kapni, de most nem kért. Helyette (ez a második választási lehetőség szokott lenni :) ) - milánóit kapott. Tortát nálunk az anyósom készít mindenkinek, valahogy ez így alakult az évek folyamán. Férj eredetileg Charlotte-tortát szeretett volna, azt egyik szülinapjára készítettem is, de úgy gondoltam, hogy egy torta elég, elhalasztottam. De mivel szegénynek egy hónapban van a születés- és névnapja majd elkészítem neki ebben a hónapban. Valamikor :)

Nálunk az ajándékozás sem nagy dolog. Apróságokat szoktunk egymásnak venni.
A gyerekek rajzoltak apának. Zsófi egy színes pillangót, Nimród pedig egy zsiráfot adott neki (mert apának a zsiráf a kedvenc állata). Persze a rajzolási feladatok rám hárultak, de az ötlet és a szándék Nimródtól való, és ebből is látszik, hogy ő milyen kreatív. Tényleg, jobban átlát dolgokat, mint Zsófi. Ő inkább az a tipikus elkalandozó és szórakozott alkat és típus.
Nagy Őm nem édesszájú, ellenben egy édesség van, amit nagyon szeret. Ez:

Visszatérve a milánóira, biztosan sok helyen nagy kedvenc. Én nem igazán rajongok az olaszos ízekért, így a pizza és a lasagne sem tartozik a kedvenceim közé, de mivel a nagy Őm szereti, én meg őt :), megcsinálom neki.

Ez egy olyan étel, amit nem lehet elrontani. Ráadásul olcsó, és gyorsan kész van. Mostanában ezekre az ételekre álltam rá, mert muszáj gyorsan valami finomat, ahogy Stahl Judit egyik könyve mondja. Na ő egy olyan főzős emberke, akit nagyon bírok. :)
Vissza a milánóihoz.

Kell hozzá 8-10 dkg szójakocka. Én keveset használok darát (mostanában, ha abszolút nincs időm, igen), de higgyétek el, nem olyan az állaga, és nem olyan az íze sem, mint a kockának, amit le szoktam darálni. Megfőzöm a kockát sós vízben. Mivel a szójának van egy különleges szaga, illata, sokáig lehet érezni. Így én (ezt tanultam egy kedves szakács ismerősömtől, aki cukrász is :) utána még hideg vízben áztatom, és az elveszi a szagát. Ezután jól kinyomkodom, és húsdarálón ledarálom. (Mert húsdarálót azért tartok itthon :))
1 nagy fej hagymát lereszelek. Jókat lehet írni alatta, de vannak különböző praktikák, amivel elkerülhető. Szemüveg (akinek ez jön be), nekem a szájban 1 korty víz jött be. Lereszelem, és olajon megpirítom. Beleszórok egy teáskanál pirospaprikát, amiben kicsit felsütöm.  Ezután beleöntök paradicsompürét. A legjobb persze miénk, de ha nincs, a paradicsomsűrítmény is jó. Kb. 2-3 decit. Eben ismét megsütöm, és hozzáadom a jól kinyomkodott, ledarált szóját. Ízesítsük bazsalikommal, oregánóval, 2-3 gerezd fokhagymával, sóval persze (nem szeretem, ha túl sok fűszer keveredik), és kb. 20 percig főzzük. Ha zaftosabban szeretitek, akkor természetesen több levet kell rajta hagyni. De vigyázni kell, mert könnyen odasülthet.
A tésztát pedig kifőzzük.
Mi ugyan eszünk sajtot, de erre a képre most nem került. Néha tofut reszelek rá, a füstölt ízű nagyon feldobja az ízét.
A húsevők is nyugodtan kipróbálhatják!