2015. október 31., szombat

Hálás szombat 29.

Ez a hét a két nagyobbik gyermekünk nélkül telt. Nagyon furcsa volt, hogy nem voltak itthon. Csend honolt a házban (csak Kata alapozott, de az sem volt semmi a héten), én meg néha nem találtam a helyemet. Mentem a szobájukba, pakolgattam a ruhájukat... Nagyon hiányoztak, de ma hazajöttek, és én nagyon-nagyon boldog vagyok!!!


Így a héten nem készült túl sok kép, de azért most is sok mindenért vagyok hálás. Leginkább ezért a képért, amit sikerült készítenem:
Hát nem édesek? Ugye, azok?
És hogy még miért?

  • Férj ugyan éjszakás volt a héten, de 2 nap szabadságon volt, velem, velünk. Ez olyan nagyon nagy élmény, mert nem kellett neki iskolába menni, és hirtelen olyan sok időnk lett együtt, hogy hálásak voltunk minden együtt töltött másodpercért, percért és óráért.
  • Férj ki tudta magát aludni, mert amikor iskolai idő van, és éjszakás, akkor az nem túl jó neki.
  • Kata nagyon aranyos volt egész héten, bár sokszor hiányolta a tesókat.
  • Nagyon boldog vagyok, mert Kata babánk szobatiszta lett, és ezt ő is nagyon élvezi. Ráadásul nemcsak szobatiszta lett, hanem elkezdtünk esténként leszokni a ciciről, így már egy ideje a nélkül alszik el. Nem könnyű menet, de alakulunk.
  • Ebből kifolyólag nem ébredek fájó háttal és nyakkal, vagy legalábbis kevesebbet :) :)
  • Minden nap beszélni telefonon a gyerekkel, hallani a hangjukat.
  • Zsófia telefonban felmondta nekem minden alkalommal az Itt van az ősz, itt van újra...című verset!!!
  • Nimródka élménybeszámolóját hallgatni, és minden mondat után az OKÉ, ANYA! - mondatot hallani.
  • Recepteket nézegettem és válogattam, hogy mely sütiket szeretném majd megsütni. Már nagyon várom :)
  • Férjjel egész héten néztük a Konyhafőnököt. Ez olyan aranyos volt tőle, mert nem szereti a főzős műsorokat, de ezt hősiesen végignézte velem, ha már nem volt itthon Zsófia, akivel ezt nézni szoktuk.
  • Letakarítottam a gáztűzhelyet és rendbe raktam az egyik könyvespolcot. Ez nagyon jó érzés volt!
  • Férjnek pizzát sütöttem.
  • Csigalevest főzni és enni (Hús nélkül természetesen). A kép nem lett jó, de az íze igen.

  • Kicsit újra rajzolgatni, nem sokat, de már ennek is örültem.
  • Férj most megvette nekem a karácsonyi ajándékot, amiről elvileg nem tudok, de gyakorlatilag ott voltam, de mégsem tudok róla :) :)
  • Palacsintával, krumplipürével, rántott sajttal és rántott zellerrel várni a gyerekeimet haza, illetve a gyülekezetben.
  • Kata annyira jól érezte magát a gyülekezetben, hogy nagy felsős iskolás gyerekekkel játszotta végig a napot, és még aludni sem akart elmenni időben. De aztán elaludt, és olyan cuki volt.
  • Miután megjöttek, sok-sok puszit adni nekik és ölelgetni őket.
  • Este együtt mesét nézni.
  • És most a mosolyukban, a hangjukban, a nevetésükben fürdőzni. SZERETEM ŐKET!!!

2015. október 29., csütörtök

Isten kincsei Lapbook


Itt hirdettem meg a játékot, amire lehetett jelentkezni.
Hát... azt hittem, hogy majd több jelentkező lesz, bár lehet, hogy nekem kellett volna jobban motiválnom Benneteket :), de ez most így alakult. Úgy alakult, hogy Zsuzsa viheti el! Vagyis viszem én neki el az oviba, ahová a gyerekeink együtt járnak!

Mindenesetre most megosztom Veletek, hogy mit készítettem ehhez a tanulmányhoz kedvcsinálónak:

Ezt a kollázst a telefonommal készítettem. Ezt még most tanulom, és nagyon a kezdet kezdetén vagyok, időhiány miatt. Nem is értem :)

 
 De itt vannak részleteiben:
Melyik az igazi kincs?
A Teremtéstörténet az egyik legnagyobb kincsünk és ajándékunk.
Meg természetesen Jézus és a Biblia (színező és útvesztő)
Együtt a lapbook belseje
A gyerekek nagyon élvezték, remélem, hogy nektek is tetszik.
És lesz folytatás :) Hamarosan!

2015. október 28., szerda

Kerti hangulat állatainkkal

Szeretem az őszt, szeretem azt, amikor még ősszel ilyen jó idő van.  Szeretem, hogy még lehet kicsit kint lenni az udvaron. Ezért rendet csináltunk. Ezt nem most hétvégén történt, hanem a múlt héten, de akkor is jó volt együtt pakolni, rakodni Férjjel és a gyerekekkel.
Ez lett az eredmény:

A házhoz tartozó első udvar látványa kutyánkkal és kint maradó gyermektakaróval. Bocsi :)
 Felkészülve a télre:
A megtisztított feljáró a Csajokhoz :)
Autóbejárónál nincs mindenféle játék, és Pogó által odahurcolt fa, papucs és minden más...
Még egy-két dolog kikerül az udvarról, és nagyon boldog leszek :)

A gyerekek anyukáméknál vannak, így a mostani itthoni munkákat, feladatokat Katával oldjuk meg. És ha már itt vagyunk, akkor essen szó a mi kedvenc jószágainkról:
Paca - aki nagyon cuki, és mindig nagyon várja a kaját meg a simogatást.
Csajok, de csak ketten. Nem ennyien vannak, de most ők jöttek a fotózáshoz.
Pogó mindig eldobja magát, mert azt várja, hogy mindenki mindig állandóan és folyton simogassa és játsszon vele.
A Család egyik legkomolyabb tagja. De tényleg. Hihetetlenül megfontolt, és nagyon észnél van minden helyzetben. Szeretem, hogy ilyen.
Mivel Zsófia és Nimród nincsenek itthon a héten - őszi szünetelnek anyukáméknál - ezért a mai napon mi, Katával vállaltuk azt, hogy intézzük ma az állatokat. Így is tettünk.
Paca simogatás :)
Fel, irány a tyúkokhoz
Kukorica-ebéd
Fent a Csajoknál
Egy kis lazítás - cicasimogatás
Remélem, hogy még hosszú lesz az ősz, és sok ilyen klassz élményben lesz részünk...

2015. október 27., kedd

Vegaságom nagy kérdései 2.

Vegának lenni jó, Én szeretem, izgalmas és különleges.
Vega vagyok, és nem vegán. Bár szívesen eszem vegán (tej, tojás mentes) ételeket , de én magam nagyon szeretem a túrót, a sajtot is, a családom gyermektagjai meg a tejfölt, és a tojást pedig a süteményekhez használom szívesen.

Éppen ezért döntöttük el annak idején, hogy tyúkokat hozunk. Erről itt már írtam.
Ígéretet is tettünk nekik, hogy itt nálunk csak végelgyengülésben fognak meghalni, kést nem látnak sosem. Ehhez méltóan is élik az életüket. Megsimogathatók (bár az utóbbi időben a gyerekek kicsit többet játszanak velük üldözős jeleneteket :) ), kedvesen eléd jönnek, félrehajtott fejjel, várják, hogy adj nekik enni... Olyan cukik.

Gyerekkoromban is szerettem nézni a tyúkokat. A kacsák voltak a kedvenceim, most is, bár nekünk nincs. :(
Nagyon szép a tojásuk és a sárgája is. De Tekláék (a Csajok) boldogok és boldogon élnek.

Emlékszem, egyszer anyósomhoz mentünk, és vett húst a boltból. Rá volt írva a csomagolásra, hogy "boldog csirke".
Kérdem én, hogy mitől boldog egy csirke? Önként adja az életét azért, hogy mi egészségeset, biot együnk? Persze, tudom, hogy miért, ez amolyan költői kérdés volt!!!

Itt van a másik nagy kérdésük, bár inkább ezt megállapításként szokták mondani:
2. Ó, vegetáriánus vagy? De jó. Én is kevés húst eszem. Akkor is leginkább csak csirkét.

Ez persze aranyos, de kicsit magyarázkodásnak tűnik. Olyan érzés, hogy hát jó az, amit csinálsz (közben meg lehet azt gondolja "denemnormális"), miközben megpróbálja megmagyarázni, hogy nem is olyan rossz az, amit ő tesz.
De nem az. Csak nem kell magyarázkodni. Szerintem.
Egy csirke sosem lesz boldog halott, hogy én boldog biot ehessek...
Ráadásul úgy érzem, hogy a barátaimat, akit nevelgetek, etetgetek, nevén nevezek (még akkor is, ha nekem mindegyik Tekla), nem szívesen tenném a tányéromra. Haszonállat, ez rendben van, adja csak ide a tojást, én meg finom sütiket készítek belőlük (mert magában, célirányosan tojást ritkán eszek).


De az én Tekláim így érzik jól magukat. És olyan cukik!!!!
És megígértem nekik, hogy végelgyengülésben fognak meghalni. Az ígéret pedig szép szó! - ezt már a Forrest Gumpban is megmondták...


2015. október 26., hétfő

Dániel és az oroszlánok

A Bibliából az egyik kedvenc történetem a Dánielé. 
De ki ne szeretné ennek a fiatalembernek a történetét és életének tanítását és tanulságait? Már van is egy vázlatszerű tanulmányom, amelyik feldolgozza az életét. Remélem, hogy egyszer lesz rá lehetőségem, hogy tanulmány formájában kiadjuk. Én nagyon szeretném. :)
Sok mindenre felhívja a figyelmet és megtanít ez a könyv. És bár sokszor nehéznek tűnik, mert sok benne a prófécia és a történelmi utalás, éppen ezért nagyon különleges. 
Most ugyan más témán dolgozom, de előbb-utóbb ez is elkészül :)
Szeretettel tudom ajánlani az Állatok a Bibliában című tanulmányt, amelyikben ezt a történetet megtalálhatjátok.
www.bikkiado.hu
 Néhány színező a témához: 
(Ezeket nem én rajzoltam, hanem még régen találtam valahol, vagy rendeltem valahonnan, és gyűjtögettem őket, így most remekül felhasználható szombatiskolán, vagy vasárnapi iskolán, esetleg hittan órákon, táborokban, vagy csak otthon. Mi rengeteget színezünk, mert nagyon szeretünk.

És hát Dániel történetében mindenkinek az a kedvenc része, amikor bevetik az oroszlánok közé, és az Úr megmenti őt. Ez egy nagyon szemléletes történet, amely bemutatja Isten hatalmát, és hogy ő mindenre képes, mindenhonnan ki tud menteni!




És a kedvenc énekem hozzá: (kottával itt található)

 „Itt az írás, Dániel:
Istenednek vége!
Mától a nagy király
előtt hullj csak térdre!

Ha a végzést megszeged,
fohászt küldsz az égbe,
Úgy bizony életed
oroszlánok étke."

Térdre borult Dániel
mégis otthonába',
Tudta, hogy hű az Úr,
s ígéretét állja.

Rajtakapták azonnal
- ahogy kigondolták -,
S győztesen, vígadva
a verembe dobták.

De a király nem örült,
szíve szomorú volt,
Éjszaka csöndben a
veremhez ment, s így szólt:

"Meghallod-e szavamat,
ha neved kiáltom?
Dániel, Dániel!
Élsz-e még barátom?"

Csöndes mélyből hang felelt:
" Ó, királyom, élek!
Istenem angyala
két kezével védett."

Hű az Úr, csak Őt imádd,
hisz téged megváltott,
Ő legyen örökre
Istened, királyod!

2015. október 24., szombat

Hálás szombat 28.

Hát, ez a hétvége is eltelt... Meg a hét is :)
Sok minden történt, sok esemény zajlott. Nimródkám itthon töltötte a hetet, mert kicsit küzdöttünk a köhögéssel, és az orrfolyással, és hogy őt idézzem: "Inkább nem mennék oviba, nehogy megfertőzzek valakit." :)
Egyébként sem titok, hogy kisfiam nem szeret oviba járni, ő nem olyan társasági ember, mint annak idején Zsófia volt. Szereti a kihívásokat, és szereti, ha feladata van. Most ott tartunk, hogy várja már az iskolát, de mivel néhány betűvel hadilábon állunk, így logopédiára jár, amit viszont nagyon szeret. Élvezi, hogy feladatokat kell megoldani. Egyébként ügyes fiú.
Emellett ennek örültünk a legjobban:

És bár szeretünk iskolába járni (de tényleg!), azért örülünk a szünetnek. Zsófián is látszódnak a jelek, kicsit szétestünk (az átlagosnál is jobban), nem mindig vagyunk képben arról, hogy mi is a feladat és mit kell csinálni. De ez igen jól áll neki. Én / MI szeretjük, hogy ilyen.

Nos, hogy miért is vagyok hálás ezen a héten? 

 Bár Nimródkám egész héten itthon volt, mert csúnyán köhögött, sok romantikus, szerelmes ölelgetésben és bújásban volt részem :)
 Kata és Nimród sokat játszottak itthon együtt, és olyan nagyon jól kijönnek, olyan cukik és aranyosak együtt. Amikor Kata megfogta Nimród kezét, és elvitte vécére magát, az nagyon édes volt. Nimródnak meg ott kellett mellette várni, és megdicsérni, amíg végez.
♥ Amikor a gyerekek itthon voltak egy nap mesét néztünk együtt és baglyokat alkottunk. Jó sokat, legalább 6-ot, és persze mindenki külön akart pózolni a sajátjával.





Őszi képeket keresgetni és nézegetni a Printeresten, amit nagyon szeretek. És összegyűjteni, hogy mi mindent szeretek az őszben. 

Szembesülni azzal, hogy már nem mutat annyi sokat a mérleg, mint egykoron :) :) Ez tényleg boldogsággal tölt el. Ugyan elromlott a mérlegünk (amit csendesen és viccesen csak ellenségnek hívok), de látványosan látszik, hogy lement néhány kiló. De tényleg!!! Ez annak köszönhető,  hogy folytatom  az életmódváltásomat, és még jobban odafigyelek az étkezésemre. Sajnos a mozgásra most nem tudok annyi időt szánni, de erről majd később :)
Megcsináltam egy vicces "tesztet, amit általában nem szoktam komolyan venni, tudjátok, amiket a Facebookon lehet, és az a vicces helyzet jött elő, hogy azzal idegesítem legjobban az ismerőseimet, hogy olyan vagyok, mint egy nagymama. Ti. hogyha a barátaim és ismerőseim eljönnek hozzám és jól laknak, és már legszívesebben aludni mennének, én még megpróbálom rábeszélni őket arra, hogy egyenek még egy kicsit a palacsintámból, amit sütöttem, és közben történeteket mesélek nekik életem legfontosabb eseményeiről. .... És azt kell mondanom, hogy ebben van némi igazság, tényleg ilyen vagyok. Szeretem etetni a hozzám vendégségbe érkezőket, és állandóan jár a szám...
♥ Gyerekekkel Konyhafőnököt nézni, és ájuldozni az ételeken (ezen a héten mindig valamilyen víziállat készült, amit nem annyira szeretünk - polip, tintahal és társai... ez nekünk kicsit fúj!-kategória)
♥ Zsófi megtanulta Bartos Erika: Felnőtt című versét. És olyan aranyosan elmondta.
♥ Kata igen szépen beszél és elég határozottan fejezi ki véleményét. Ez persze nem mindig  vidám, de azért nagyon cuki.
 Az egész héten arra várni, és arra készülni, hogy hazamegyünk anyukámékhoz... 
♥ Úgy utazni anyukámékhoz, hogy nem kérdezték meg 525-ször, hogy "mikor érünk már oda?", hanem csak 200-szor, ami már igen jó arány :)
 A tesómékkal találkozni, és sokat és jót beszélgetni. És persze sok csokit kaptunk tőlük, aminek mindenki nagyon örült. Főleg én :) :)


♥ A régi gyülekezetembe visszamenni, és együtt tölteni a szombatot. Nagyon jó volt beszélgetni velük, és örülni velük.
♥ Gyerekekkel a jó időben fogócskázni, és kit zavart, hogy sáros lett a cipőjük?
♥ Elmenni nagymamámhoz a temetőben, mert bár mi nem úgy ünneplem a halottakat, hogy a társadalomban szokás, hiszen meggyőződésem és hitem szerint a halottak alszanak, azért szeretettel és szívesen gondolok rá, és amikor itthon vagyok, ki szoktam menni hozzá. De jóval többet gondolok rá, mint amennyit szokás.
♥ Az egyik hittanos kislányom behozott 2 vendég gyermeket az órára, és jót beszélgettünk Istenről, Mózesről és arról, hogy miért nem biblikus dolog a Halloween. Remélem, hogy jól érezték magukat. Közben alkottunk és színeztünk is.
♥ Hazafelé úton gyönyörű tájakat látni, Alföldet is és hegyeket is, mert mindenhol csodálatos színben pompázott az ősz.
♥ Zsófia és Nimród a szüleimnél maradt őszi szünetre ... így már most nagyon hiányoznak...
♥ És persze a kisfiamnak megígért muffint sem hagynám ki, már láthattátok a blogon.

(lásd lent :) )

2015. október 21., szerda

Miért is szeretem az őszt?

Az a nagy igazság, hogy nagyon szeretem az őszt, de nem szeretem azt a fílinget, ami körbe veszi. Gondolok itt a Halloweenre meg a Halottak Napjára, meg a Mindenszentekre. Nem szeretem a halállal való játékot és ijesztgetéseket. Ha már valaki a halottaira akar / szeretne emlékezni, tegye meg a maga csendességében és szívében :) 
Mi nem készítünk itthon tököt (maximum jól megesszük a sütőtököt) és töklámpást, és nem járjuk sorba a házakat cukorkáért. Nem igazán kedvelem ennek az amerikai ünnepnek ezt az áthozott akármijét. Nem is tudom... szokás, mánia... Magyarkodó sem vagyok, de azért igazság van abban, hogy ez azért ne!!!

De van azért néhány dolog, amit szeretek. Mármint az őszben, vagy legalábbis nagyon tetszik.

 

Szeretem 
  • a színeit, 
  • a hangulatát, 
  • az esőt és a gumicsizmát (ami nekem még mindig nincs!), 
  • szeretem a tököket, de nem a dísztököket, mert az is látványos, de nem megehető (ó, mily prózai vagyok!), 
  • szeretem a kályhában duruzsuló tüzet, 
  • melegben ébredni,
  • a meleg, vastag takarókat, amelyekben össze lehet bújni Férjjel és a gyerekekkel,
  • a gyertyákat, mert ilyenkor olyan romantikus hangulatot áraszt számomra,
  • az őszi terméseket - gesztenyét szedünk mindig, de makkot is úgy szeretnék néha, de ezt olyan nehéz erre találni,
  • a szép esernyőket,
  • ahogy hullik a falevél a fáról
  • az almát ilyenkor nagy mennyiségben (leginkább sütemény formájában),
  • a vastag harisnyát és a vastag szoknyát (ősztől télig csak vastag harisnyában és szoknyában járok, másban fázok :) )
  • a piros színt, amit egyébként nem szeretek, de ilyenkor gyönyörű a narancssárgával együtt...
  • avarban ugrálni (persze, amikor az száraz és nem vizes),
  • szőlőt enni,
  • pattogatott kukoricát enni,
  • ilyenkor szoktam néha-néha kakaót vagy forró csokit inni,
  • sütőtököt a sütőben megsütni, és Zsófia lányommal sokat enni belőle :)
  • elő lehet venni a vastag kabátot és sálat, sapkákat (kedvenceim),
  • mindenféle őszi alkotást készíteni...
  • JA, ÉS MERT ILYENKOR VAN A HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓNK!!!

És nektek?

2015. október 20., kedd

Házassági felelősség és a feleség 2.

Itt kezdtem, és folytatom tovább feleségként.
Én úgy gondolom, hogy sok mindent át kell nekünk feleségként értékelnünk. Nekem ez fontos, és mániám is egy kicsit, hogy mentsük meg a házasságokat, és a meglévőkre figyeljünk oda! És higgyétek el Hölgyek, ez sok tekintetben rajtunk áll!
Mondjuk kezdhetjük ott, hogy jól választunk, ami persze nehéz, és nem mindig derül ki elsőre. De én hiszem, hogy lehet jól választani!

Szeretnék néhány gondolatot megosztani Veletek, (a dőlt betűs részt E. G. White: Boldog otthon című könyvéből származnak, és sokat lehet belőle tanulni) aztán majd odaírom a gondolataimat hozzá:
  • A nő töltse be azt a tisztséget, amelyet Isten eredetileg neki szánt, mint aki férjével egyenrangú.  - Ezen a szón nem kell agyalni. A férfiaknak el kell fogadni, nekünk meg el kell hinnünk!!! Nem azért vagyunk, hogy kiszolgáljuk őket, és a kedvükre tegyünk! Persze, ezért is :) , de mellett ne felejtsük el, hogy ugyanannyit érünk, mint ők!
  •  Az anya az otthon királynője, alattvalói a gyerekek. Anyasága méltóságában bölcsen kormányozza háza népét. Befolyása az otthonban a legerősebb legyen, szava pedig törvény. Ha keresztény, Isten befolyása alatt tiszteletet fog parancsolni gyermekeinek. - Az az igazság, hogy én szeretek királynő lenni. Élvezem, hogy szervezhetem az életünket, hogy mindenkinek készíthetek mindenfélét (a kedvenceit), szeretem, hogy taníthatom, nevelhetem őket. A legjobb és legnagyobb ajándék számomra az, hogy ANYA lehetek, és ezt megkaptam az Úrtól. De az is tény, hogy ANYÁNAK lenni nem mindig könnyű. Én hiszek abban, hogy az ANYA feladata nem szolgai, nem kell kiszolgálnia sem a férjét, sem a gyerekeit. Abban hiszek, hogy egy ANYA határozottan kell, hogy képviselje azokat a dolgokat, amelyek később a gyerekeinek fontos lesz az életben. 
  • Nagyon szeretem a gyerekeimet, és nagyon élvezem, hogy az ANYUKÁJUK lehetek. De az is tény, hogy vannak nálunk szabályok, amiket be kell tartaniuk. Tervezem, hogy majd gyereknevelésről is írok néhány gondolatot, de egyenlőre most azt tartom fontosnak, hogy a gyerekek megértsék, hogy nem ők az elsők, nem körülöttük forog a világ, nem ők irányítanak, még akkor sem, ha próbálkoznak vele. Én hiszek a következetességben és abban, hogy a feladatok és a bizonyos mértékű szigor javukra válik. (De erről majd később.)


  • Gyakran teszik fel a kérdést: "A feleségnek ne legyen saját akarata?" A Szentírás világosan kijelenti, hogy a férj a család feje. "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeiteknek." - Ha ez a parancs itt végződne, akkor elmondhatnánk, hogy a feleségek helyzete nem irigylésre méltó. Sok esetben ez nagyon nehéz és próbára tevő helyzet, és jobb lenne, ha minél kevesebb házasságot kötnének. Nagyon sok férj megáll e szavaknál: "Ti asszonyok engedelmeskedjetek...", de  olvassuk el ugyanennek a parancsnak a végét is: "amiképpen illik az Úrban." (Kolossé 3,18) - Nem igen tudom, hogy ehhez kell-e hozzátennem valamit. Az engedelmesség nagy kérdés. A gyereknevelésben is, meg a házasságban is. Mennyire másképpen gondolja ezt a fogalmat a férfi, és mennyire a nő, és mennyire az Isten.

  • Isten megkívánja, hogy az asszony mindig szem előtt tartsa Isten félelmét és dicsőségét. Teljese engedelmességgel csak az Úr Jézus Krisztusnak tartozik, aki gyermekének vásárolta meg őt, drága élete árán. Isten lelkiismeretet adott neki, amit nem lehet büntetlenül megsérteni. Egyéniségét nem olvaszthatja férjébe, mert ő Krisztus tulajdona. Hiba azt gondolnia, hogy vakon, pontosan azt kell tennie minden dologban, amit a férje mond, amikor tudja, hogy így cselekedve kárt okoz testének-lelkének, amely Sátán szolgasáságól lett megváltva. Van nagyobb tekintély, aki az asszony férje fölött áll: Megváltója. Ezért férje iránti alárendeltségét úgy kell teljesítenie, amint Isten azt megparancsolta: "amiképpen illik az Úrban." -Én nagyon szeretem a férjemet, és van hajlamom az irányításra. Mivel én szervezem a család programjait, mindenkinek odafigyelek a napi feladataira, programjaira (és néha még el is felejtek dolgokat), sokszor esek olyan hibába, hogy a Férjem idejét is be szeretném osztani. Mert úgy gondolom, hogy én jobban tudom, hogy mikor mit kellene megcsinálni. De ezt persze nem tényként közlöm (a jó házasság nagy titka, hogy mindig mindent meg kell beszélni!!!, nem lehet parancsokat osztogatni vagy tényeket közölni), hanem megbeszéljük. Néha Férj meg is kérdezi tőlem: "Mi legyen a mai programom?" - ez persze poén, de ilyenkor tudom, hogy már megvan neki, és nem kell megszerveznem a napját :) Tanulnunk kell ezt nekünk, Nőknek!

És igen, néha jó lenne valamiféle könyv, ami vezeti a jó feleségeket, de a legjobb vezető ehhez a Biblia. Meg a HÁZASSÁGGONDOZÓ TÁBOROK, ahol remek lehetőség nyílik arra, hogy az ember megossza a tapasztalatait, meghallgassa a mások problémáit, élményeit, és tanuljon belőle :) Én csak ajánlani tudom! Nagyon szeretem őket! Már idén is nagyon várom!!!
  • Ha a feleség átengedi testét és értelmét férje uralmának, minden dologban engedve akaratának, akkor feláldozza lelkiismeretét, méltóságát, sőt egyéniségét is, elveszíti az alkalmat a jóra való nagy befolyásra, amire szüksége volna ahhoz, hogy fölemelhesse férjét. A feleség meglágyíthatja férje kemény természetét, megszentelő befolyását oly módon gyakorolhatná, hogy az finomítson és tisztítson. Vezetheti őt, hogy komolyan törekedjen uralkodni szenvedélyein, és lelkibb gondolkodásúvá legyen, s mindketten az isteni természet részeseivé váljanak, megmenekülve a romlottságtól, amelyet a testi szenvedélyek idéznek elő a világon. A befolyás hatalma olyan nagy lehet, hogy a gondolatoka a magasztos és nemes témákra tereli, az alantas, érzéki szenvedélyek fölé, amelyeket a kegyelem által  meg nem újult szívvel ösztönszerűen keres. Ha a feleség úgy érzi, hogy férje tetszésének elnyerése érdekében le kell ereszkednie az ő színvonalára - mert férje szeretetének elvi alapja a testi szenvedély, amely uralja cselekedeteit -, ez nem tetszik Istennek, mert nem gyakorol megszentelő befolyást férjére. Amikor úgy érzi, hogy tiltakozó szó nélkül kell engednie férje olyan testi szenvedélyének, amely nem áll isteni befolyás alatt, akkor nem érti meg Isten és férje iránti kötelességét." - Hát igen, megint olyan gondolatok, amelyekhez nem lehet mit hozzátenni. Nagyon fontos, hogy megértük, a férfiak máshogy gondolkodnak, és fontos nekik a testiség, ami rendben is van, akkor, ha nincs belőle a feleségnek hátránya. Nem kiszolgálni kell őt ebben, a hogyan másban sem. És én tényleg hiszek abban, hogy egy feleség tudja jól segíteni (és nem IRÁNYÍTANI) a férjét!
  • A nagy kérdés az, hogy szoktunk-e beszélgetni közösen arról, hogy mit szeretnék kérni a másiktól? Hogy Férjként nem erőlteted a saját önzésedet a feleségedre, csak hogy kiszolgáljon? És Feleségként el tudom-e fogadni, hogyha a férjem javasolni, mond valamit a családi élettel kapcsolatban? 
  • Gondolkodjunk és tanuljunk együtt!

2015. október 19., hétfő

Bagoly készült

Már sokszor mondtam, hogy mi amolyan alkotós család vagyunk. Én is nagyon szeretem, Férj is szereti, és a gyerekeim pedig kimondottan lelkesek. Zsófia különösen. Ezért vele mindig érdemes mindenfélét készíteni. És élvezet is.
Nagyon kreatív és nagyon ötletes.
Nagyon szeretem Virág blogját, a Gyereketetőt. Mindig nézem, hogy milyen ötletei vannak, ami egyszerűek és praktikusak és egyébként is ... :) Sokat szoktunk innen megcsinálni. Nagyon szeretjük.

Mivel ma reggelre lebetegedtek a gyerekek, és nem mentek iskolába meg oviba, és amíg nem tudunk pótolni Zsófiával, gondoltam, csináljunk valami hasznosat is! Nem komoly, csak szerintem a hétvégei nagy "bulizás" következménye lett, hogy kicsit megfáztak. Nimród egész éjszaka köhögött, nem kapott levegőt, Zsófi meg prüszkölt, hogy gondoltam, nincs értelme vírust vinni egyik intézménybe sem, így ma jó meleget csináltam a házban, és kúráltuk magunkat. Holnapra már minden rendben lesz. Remélem :)

Egy időben Zsófiának bagolymániája volt. Így, mikor adódott a lehetőség, hogy megcsináljuk ezt:
http://gyereketeto.hu/kezmuvesek/cuki-bagoly-letoltheto-sablonnal
Katának is készült egy piros, mert milyen is készülhetett volna?, amikor ez a kedvenc színe, csak a fényképről azért maradt le, mert elaludt :)

2015. október 18., vasárnap

Hálás szombat 27.

Úgy sajnálom, hogy nem csinálom rendszeresen ezt a sorozatomat, mert olyan nagyon sok mindenért vagyok hálás, ami egy-egy héten történt, történik, de olyan kevés időm van (most is a vasalásra szánt időből csentem el egy kicsit :) ), hogy elmondjam, hogy mi mindenért vagyok hálás. És persze jó, ha csak a fele eszembe jut, mert jó lenne jegyzetelni, írogatni - szoktam is, de amikor úgy összefolynak a napok és esemény van, amolyan AKCIÓDÚS nap, akkor nagyon nehéz.

De ez a hét a HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓNK jegyében zajlott, így most ezzel foglalkoztam, erre koncentráltam, és sok mindenért tudok hálás lenni ezen a héten.

Elsősorban persze a Férjemért, akivel immáron 10 éve vagyok boldogak, szerelmesek és legalább ennyi ideje nem unatkozunk, mert nálunk mindig történik valami. De tényleg.

  • Jó dolog, hogy szerdán és szombaton teljesen nyugalomban lehetünk, és együtt a család. Hálás vagyok minden együtt töltött percért, pillanatért. Az iskolának hamarosan vége (már csak ez az egy év van), és akkor minden visszakerül majd a rendes kerékvágásba. Remélem. (Bár ahogy magunkat ismerem, utána is történni fog valami!)
  • Körülbelül szeptemberben készítettük el ezt a Gyereketetőn talált aranyos őszi alkotást, de most jutottam oda, hogy a bejárati ajtónkra fel is tegyem. De ezért ez is haladás :) 
  • Szeretem az őszt. A kedvenc évszakom. Ilyenkor a gyerekekkel rengeteg gesztenyét szedünk, amivel természetesen tele a lakás, és amire rendszeresen rálépek, de remek alkalom és lehetőség arra, hogy a gyerekekkel számoljunk, alkossunk és létrehozzunk dolgokat belőle. Vagy csak szimplán sorba rakjuk őket, és átugráljuk. (A kellemetlen az, amikor este mezítláb rálépsz egyre.)

  • Előszedtem a harisnyákat. Rengeteg van és maradt, kaptunk ajándékba, és az én gyerekeim nagyon szeretik pakolni, válogatni, hogy ki melyiket veszi fel. Mi amolyan "harisnyás család" vagyunk. (Emlékszem, hogy amikor még Nimród kicsi volt, baba... akkor mondta egy anyuka, hogy ő azért nem ad a kisfiára harisnyát, mert az buzis. ??? Hát, nem ettől lesz az!) De ez engem például kimondottan nem zavar.  Így nemcsak a harisnyákat kellett elővennem, hanem a téli, melegebb holmikat is. Good bye mellények! Közben persze selejteztem is, mindenféle szatyor és táska volt mindenfele. Tudjátok: "ez X kisfiának, ez Y babájának, ezt meg összerakom Z-nek..." És még így is sok ruhánk van!!! 
  • Szeretem, ha meleg van itthon, és eljött a fűtési szezon ideje.  Szeretem a kályha duruzsulását, de a legjobban azt szeretem, amikor a nagy kazánba be van fűtve, és meleg van :)
  • Hittanórák a gyerekekkel (ezt szinte minden héten írhatnám, mert nagyon szeretem és nagyon élvezem, és mert jó dolgokat lehet alkotni, közben nagyokat beszélgetni)
  •  Vettem egy új cipőt, mert a másik kettő, amit eddig hordtam egyszerre szakadt el és ment tönkre :( - a kedvenceim voltak, el is búcsúztam tőlük szeretettel. De nagyon örültem neki, mert volt 35-ös!!!!, ami külön élmény, mert gyerekméretű felnőttcipőt venni elég macera.
  •  És bár fájdalmas napjaim vannak, mert ínhüvely-gyulladás van a kezemben, élmény az, hogy a gyerekek jobban odafigyelnek, és többet segítenek nekem. Például többet porszívóznak, ők hordják be a fát, rendet raknak a szobájukban... lehet, hogy többször kellene erre hivatkoznom?
  • Családi vacsorával ünnepelni a házassági évfordulót, és aztán elmenni a Tropicariumba...
  • HÁLÁS VACSORA EGYÜTT

 IRÁNY A TROPICARIUM:
 
 
Úgyhogy: FEL A KÖVETKEZŐKRE!!!! Évekre és élményekre is!