2016. február 29., hétfő

Az ismeret és a hatékonyság

Biztosan ismeritek ezt a képet. Mármint nem magát a képet, hanem a helyzetet, a reakciót és a viselkedést :)
Én éveken keresztül hallgattam, és hallgatom még most is valamilyen szinten :) vagy inkább :(
De más dolog a sírás, és más dolog a hiszti.
Nehezen viseljük, amikor kicsit hangosabb a ház. Én sokáig azt hittem, hogy a kisfiamtól nem lesz sírósabb gyerekem, aki mindig mindenért üvöltött, a szónak a legrosszabb értelmében. Sosem sírt, hanem mindig üvöltött. Nos, jelentem, Kata is kezd alapozni :)


Isten úgy alkotta meg a gyermekünket, hogy sírásával szükségleteit fejezze ki. A sírás nem a szülő manipulálására és kontroll alatt tartására szolgál, hanem mert ez az alaptartozéka a gyermeknek. Mert nem tud beszélni, mert nem tudja kifejezni magát, nem tudja elmondani máshogy, hogy mit szeretne. Hiszen beszélni tanítjuk őket az első perctől. Hozzájuk beszélünk, mondjuk neki mindig: "mondd azt, hogy..."
És mi az anyák pedig arra teremtettünk, hogy válaszoljunk ezekre a kérésekre, szükségletekre.
Kata pár naposan :)
Amikor egy szoptatós anya meghallja kisbabája sírását, tejbeáramlást tapasztal, hogy felkészülhessen a baba szükségletének kielégítésére. A sírás az újszülött jelzése, hogy figyelemre van szüksége. Én nagyon szerettem ezt az időszakot az életemben. Szerettem szoptatni, és minden gyermekem sokáig is cicizett. Persze emiatt sok csatát vívtam mindenkivel, mert mindenki mindig meg akarta magyarázni nekem, hogy az nem jó a gyereknek, de én úgy gondoltam és most is úgy gondolom, hogy de igen!

Én nem tudok azonosulni azzal, hogy hagyjuk sírni a gyereket, mert esetleg követelőző lesz. Nem szabad felvenni, mert akkor hozzászokik? Meg elkényeztetett lesz? Meg nem tudsz majd semmit sem csinálni mellette!... és még sorolhatnám. Hát jelentem, és mindig felvettem a gyerekeimet, ha egy kicsit is sírtak. Tudtam ugyanis, hogy mikor mi az oka a sírásuknak. Megtanultam. De ha hisztizett, akkor is az ölembe vettem. Amikor esetleg büntire került a sor, akkor is először az ölembe vettem a gyerekemet, elmondtam nekik, hogy mi a következménye annak, amit helytelenül csináltak. Mindig is fontosnak éreztem és érzem, hogy minden helyzetben tudja a gyerekem, hogy SZERETEM!

De azt gondolom, hogy régi tévhit az, hogy az ember elkényezteti a gyerekét, ha felveszi. Kutatások ugyanis éppen az ellenkezőjét igazolták: abból a csecsemőből, akinek szükségleteit nem veszik elég komolyan, ordító, sikító, visító kisded válik, aki hisztizve szükségletei azonnali kielégítését követeli.

Azoknál a kisbabáknál, akik szükségleteit következetes módon elégítik ki - amennyiben szüleiknek valóban módjukban áll - , a következetesség nagyban elősegíti a bizalmi kapcsolat kialakulását. Ezek a gyerekek képesek arra, hogy várjanak, valamint sokkal könnyebben sajátítják el a testbeszédet és tanulják meg szükségleteik kifejezését. Hát nem érdekes?
 
Mindig nagy kérdés, hogy hol tehetünk szert gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretekre?
Meg hogy kellenek-e? Mert hogy amikor az ember babát vár, akkor mindig mindenki megmondja a tutit, hogy SZERINTE mit és hogyan kellene csinálni.
  • Én ugyan nem jártam szülők körére, de jó lett volna, ha a közelben van ilyesmi. A gyülekezetben próbálkoztunk ilyesmivel, de eléggé "elelméletiesedett", ha mondhatom ezt. 
  • Olvastam könyveket a gyermeknevelésről, ez szerintem mindig jó ötlet :) Azért volt jó, mert megismerhettem különféle módszereket, ötleteket, tippeket. Nem minden gyerekre jó ugyanaz a módszer, én már csak tudom, 3 gyerek 3 féle módszert kíván. Nem hiszek abban a mondatban sem: "Ugyanúgy neveltem a gyerekeimet, és mégis mennyire máshogy alakult az életük, más emberek lettek." - Hát, nem lehet ugyanúgy. Sok hibát el lehet kerülni, és fel lehet így ismerni.
  • Ha vannak nehézségek - ahogyan nekünk volt Nimróddal (nem vészesek, csak nehezen tudtam kezelni dolgokat, helyzeteket), megkérdeztem egy-egy szakembert is. Beszélgettem erről lelkigondozókkal, pszichológusokkal, egészségügyben dolgozókkal. Ötleteket kértem és vártam, és volt, amelyiket remekül fel tudtam használni. 
  • Imádság, amely szerintem a legfontosabb. Én sokszor voltam úgy, hogy nem találtam megoldást, és elmondtam Istennek. Ő mindig segített.
Az időben felismert problémákat sokkal könnyebb kezelni, mint azokat, amelyeket hagysz évről évre mélyülni, és végül rossz szokásokká fejlődni.

És hogy hogyan kezeljük a nemkívánatos tanácsokat?
  • Ne panaszkodj gyermeked negatív viselkedése miatt, ne emlegesd fel! Hiszen így okot adsz  majd arra, hogy mások akarjanak elhalmozni a tanácsaikkal. (Ezt tapasztalatból tudom, mert Nimródnál mindig mindenki ontotta az ötleteket és tanácsokat)
  • Ha olyan tanácsot kapsz, ami ellentmond azoknak a nevelési módszereknek, amelyeket Isten útmutatását követve használsz, köszönd meg és mondd: Elégedettek vagyunk azokkal a módszerekkel, amelyeket alkalmazunk, és úgy látjuk, gyermekeink jól reagálnak rájuk.

Ha valódi drágakövet szeretnél felfedezni kutatásaid során, szerezd be Larry C. Harris gyermekorvos Minden otthon kezdődik című könyvét (It All Starts at Home, 2004) - (magyarul nem találtam meg, valószínűleg még nem adták ki, de akik angolul tudnak, azoknak érdemes). 
Larry egy 9 gyermeke fekete katonatiszt sarjaként előítéletek kereszttüzében nőtt fel, mégis családjában minden egyes gyermek kiemelkedő eredményeket ért el az egyetemen, és valóban tett az egyházért és a lakóhelyükért. Álljon itt néhány családi elv, Fred és Ruth Harris gyűjteményéből, amelyeket érdemes lehet átvenni:
  1. MINDIG RAGASZKODJ A CSALÁDODHOZ!
  2. HA EGY CSALÁDTAG BAJBAN VAN, MINDENKI SEGÍTSEN.
  3. MINDEN GYERMEK FELELŐS A SORBAN KÖVETKEZŐ KISEBBÉRT (ÍGY MINDENKINEK VAN VALAKI, AKIHEZ SEGÍTSÉGÉRT, TANÁCSÉRT, BÁTORÍTÁSÉRT ÉS VÉDELEMÉRT FORDULHAT)
  4. A NAGYOBB MINDIG OSZTOZIK A KISEBBEL, MERT ÍGY Ő IS MEGTANUL OSZTOZNI.
  5. TARTSD MEG AZ ÍGÉRETEIDET!
  6. HA RENDETLENSÉGET LÁTSZ, SZÜNTESD MEG! HA ELVÉGZENDŐ MUNKÁT LÁTSZ, CSINÁLD MEG! (A BECSÜLETES MUNKA NEM SZÉGYEN!ö
  7. CSINÁLD MEG JÓL ELSŐRE VAGY CSINÁLD ÚJRA!
  8. HA VALAMI NEM MŰKÖDIK, LÉPJ TÚL RAJTA!
  9. VÉDD MEG A CSALÁDOD NEVÉT: HA AZ ELVESZETT, TE IS ELVESZTÉL.
  10. SEGÍTS MÁSOKNAK AKIKNEK SZÜKSÉGÜK VAN RÁD!
MEGRENDELHETŐ AZ AMAZONON

2016. február 28., vasárnap

Kapu a tavaszi világra

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem vannak olyan időszakok az életemben, amikor csak ülnék a gép előtt, és fotókat nézegetnék. Néha, amikor rátalálok egy-egy blogra, vagy a Printeresten (nagy kedvencem lett mostanában) néhány fantasztikus képre, esetleg a Tumblr-on olyan képeket, amit csak nézek-nézek, mert nem értem, hogy valaki hogyan képes ilyen fantasztikus képeket fotózni, készíteni és alkotni.

Én amikor megyek bárhol a világban (leginkább Mór és környéke), akkor sem látok csodálatos dolgokat, olyanokat, amelyek nagy művészi fotókat hoznának ki belőlem. Férj persze ilyen, neki jó szeme van az ilyen dolgokhoz, és nagyon szeretem azokat a képeket, amiket készít. Mert ő nagyon máshogy látja a világot, mint én. Ezért is vagyunk mások, de mégis együtt. Mert ezzel a máshogy látással kiegészítjük egymást. Ő a szemlélődő, a különlegeset meglátó a világban, olyan dolgokat vesz észre, amit én soha. Mert nem úgy figyelem, nem abból a szempontból. Én rohanósabb vagyok, a képeim is többnyire olyanok, mert mindig sietek elkapni a pillanatot, Férj pedig vár, hogy jó legyen az egész kompozíciója. 
 
Nagyon szeretem az épületeket, és azon belül is az ablakokat meg az ajtókat. Nem tudom, hogy miért alakult ki ez így bennem, de akármikor sétálok a városban, vagy bárhol máshol az országban mindig ablakokat nézek és kapukat. Hangulata van, és nagyon örülök, ha találok valami különlegeset. Valami, ami tetszik.
Így most úgy gondoltam, hogy mivel  hamarosan itt a tavasz (bár nekem már ilyen fílingem van, mert bár sokat esik az eső, de azért sokat süt a nap is), és hamarosan mehetünk a kertbe - nagyon várom! - akkor egy kicsit nyissunk valamilyen kaput a világra. Várjuk együtt a tavaszt. Találtam egy nagyon jó oldalt a Tumblr-ön, onnan válogattam néhányat. http://redbenchvintage.tumblr.com  

Szerintem csodálatosan szép képek.
 
Csak nézzétek, sóhajtozzatok és gyönyörködjetek! Mert hamarosan itt a tavasz!!!!


vwcampervan-aldridge:

Dappled shade in the Doorway to Walled garden, Calke Abbey, Derbyshire, England
All Original Photography by http://vwcampervan-aldridge.tumblr.com vwcampervan-aldridge:

Ornate Archways in the Ruins of the 12th century White Ladies Priory, Shropshire, England
All Original Photography by http://vwcampervan-aldridge.tumblr.com
Ugye milyen csodálatos képek?

Úgy gondoltam, hogy néha megosztok Veletek ilyen hangulatos képeket, amelyek tetszenek, amelyek magával ragadnak, mert nem kell mindig csak az elmélkedős, filozófikus és túlmagyarázós én, ugye? És mert képeket nézegetni jó!

2016. február 27., szombat

Hálás vagyok #34.

A múlt héten elmaradt a Hálás szombati bejegyzés. Annyi minden történt, és olyan sok helyre mentünk az előző héten, hogy nem igazán maradt időm. Születésnap születésnap hátán :), iskolai, óvodai programok, és azért még az itthoni munkáimmal is el voltam maradva. Ez persze folyamatos, de azért próbálom magam lelkesíteni és biztatni, hogy "innen szép nyerni" :)

De a héten összeszedtem a Hálás dolgaimat.
Leginkább azért vagyok hálás, mert a múlt hét szombat óta nincs autónk (szerelőnél van és műszakira megy), így kicsit aggódtam amiatt, hogy hogyan fogom tudni kezelni az itthoni dolgokat. Az a baj, hogy sokat kellett menni ezen a héten is, és nem tudtam hogy megoldani.
  • Így anyukám, akit nagyon szeretek, és akinek nagyon hálás vagyok, eljött. 350 km nem kis távolság, és szombaton szóltam neki, hogy szükség lenne rá a héten. Itt van anyósom, de mivel nagyon messze lakik, nem tudtam volna megoldani az utazgatást és utaztatást, így ez tűnt a legjobb ötletnek. Tényleg jó, hogy vannak MAMÁK, akikre lehet számítani. Az én anyukám ilyen. Ezért innen azt üzenem neki:
és KÖSZÖNÖM!
  • Nimród és Zsófia úgy mentek el Fehérvárra a vasútállomásra, hogy nem mondtuk meg nekik, hogy jön a mama. Meglepetésnek szántuk. Csak beültek Apával az autóba, Apa mondta nekik, hogy fel kell venniük egy csomagot :), és aztán jönnek haza. El tudjátok képzelni, mekkora meglepetésben volt részük?
  • Zöldséglevest és káposztás tésztát főztem, ami anyukám egyik kedvence.
  • Egész héten Poirot és Miss Marple filmeket néztünk este. Ritkán adódik ilyen lehetőség, ti. hogy együtt tévézzünk. De mivel a gyerekek elaludtak, kihasználtuk anyukámmal az alkalmat, és filmeztünk :)
  • Egész héten gyalog jártunk a gyerekekkel az oviba és iskolába, és jó volt, hogy Katát nem kellett külön cipelnem magammal. Anya vigyázott rá. Mondjuk kicsit elfáradtam, mert volt olyan nap, hogy 3-szor jártam meg oda-vissza a várost gyalog :), ami alapvetően nem nagy távolság, de azért elfárad az ember.
  • Azt hiszem, tényleg hálás leszek, ha végre visszakapjuk az autót.
  • Kék cinke énekét hallgatni sétálás közben.
  • Sütött a nap, és friss volt a levegő.
  • Vadast ettünk.
  • Sokat nevettünk együtt.
  • Tesóm szülinapja!!
  • Örökzöldek szépségében gyönyörködni.
  • Férj hazajött időben és ennek mindenki örült. Főleg én :) Meg Zsófia, hogy Apa ment érte az iskolába.
  • Lebbencsleves, gombapaprikás galuskával
  • Izomláz
  • Lelkizős beszélgetés hittan órán
  • Fahéjas csiga
  • Csend a teremben - egyedül ülni egy teremben, és pihentetni az agyamat.
  • Matek nap az iskolában, ahová megyünk majd Nimróddal. Építettünk, memóriáztunk, sakkoztunk, mindenféle logikai játékkal játszottunk. Jó kis nap volt :)
  • Zsófiával a hittan óra :) 
  • Buszozni Móron - nem szoktam, így külön élmény volt.
  • Borsó leves, rántott karfiol és krumlipüré.
  • Mivel itt volt anyukám, sokat segített, így eléggé rend volt a házban. Volt időm pakolgatni, rakosgatni, és ez nagyon jó.
  • Sok-sok játék együtt a gyerekekkel.
  • Kata és Mama együtt.
  • Mivel nincs autónk, ezért nem voltunk gyülekezetbe. Helyette a nagyokkal elmentünk a Vértesbe kirándulni egy kicsit. Kata betegeskedett kicsit, így nem vittük. Kicsit nagyobb túrát akartunk, hogy erősödjenek a gyerekek. Meg mi is :)
  • A hét legcukibb gondolata Zsófitól származik: "EZ A LEGJOBB HELY! - mondta Zsófia és beleült apa ölébe! 
Nagy a szerelem kérem szépen. De tényleg. Erről a kapcsolatról, ami köztük van, órákat tudnék mesélni :)

2016. február 25., csütörtök

SZOKÁSAINK LEGYŐZÉSE - KEZDD EL MOST! # 8.

Ki ne ismerné Lao-cénak azt a mondását:
"Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."


Azt gondolom, hogy a siker legnagyobb rablója a halogatás. Én magam is hajlamos vagyok a halogatásra. Pedig minden napra betervezett és eltervezett dolgaim vannak. De néha becsúszik egy olyan, vagy több :), hogy nincs kedvem, ezt most nem, majd holnap... Persze, azért néha akkor is van ilyen, ha túlvállaljuk magunkat.

Én alapvetően egy gondolkodós fajta vagyok :) Amikor egy fáradt nap után - ha még késő este is van - eljutok a fürdőkádba, a jó meleg víz csodákat tesz, mert remekül ellazít és remek gondolatokat tudok megfogalmazni magamnak, magamban. Ilyenkor szoktam fejben megszervezni a családunk dolgait, átgondolom, hogy mit hogyan lehetne a legegyszerűbben és leglogikusabban :)
Tervezgetek. Nem annyira, mint az anyukám, aki képes nem aludni, annyit agyal.
De én fontosnak érzem azt is, hogy beszéljek róla (leginkább Férjnek, mert ki mással beszélné meg az ember lánya a felvetendő kérdéseket, mint Házastársával?), fontos tervezgetni is, de cselekedni is kell. Én szeretek a tettek embere lenni.
De kellenek a tervek. Én hiszek a tervezésben. Mert én magam ilyen vagyok. Szeretem, ha minden meg van szervezve, el van tervezve, át van gondolna. Lehet, hogy több terv kerül elő, de jó átgondolni a dolgokat.

Persze könnyebb a dolgunk akkor, ha a családi utazás megszervezéséről, vagy bármi családdal kapcsolatos dologról van szó. Könnyebb. De amikor arról van szó, hogy van egy rossz szokásom,tulajdonságom, természetem, amiből változni kellene, akkor az embernek át kell gondolnia, hogy akarja-e végigküzdeni ezt az utat. Könnyű feladni.

Amikor voltam a kezemmel a reumatológián, figyeltem az embereket. Sok a beteg, a túlsúlyos, a szívbeteg, a cukorbeteg, és még sorolhatnám. Hallottam beszélgetéseket, hogy "ezen már változtatni nem lehet", meg hogy "így halok már meg", esetleg "műtétem lesz, már az ötödik"... és még sorolhatnám. Néha beszélgetésbe elegyedek emberekkel, akik panaszkodnak arra, hogy ők milyen betegek, de változtatni nem akarnak. Sem az étkezésükkel kapcsolatban, sem az életmódjukkal, sem a mozgásukkal, sem semmivel.
SOHA NEM AZT MONDOM AZ EMBEREKNEK, HOGY LEGYENEK VEGETÁRIÁNUSOK!, HANEM AZT, HOGY VÁLTOZTASSANAK EGY KICSIT, APRÁNKÉNT, LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE AZ ÉLETÜKÖN. SÉTÁLJANAK TÖBBET, EGYENEK KEVESEBBET, IGYANAK TÖBB VIZET, LEGYENEK TÖBBET FRISS LEVEGŐN, NAPFÜRDŐZZENEK (TÉLEN IS LEHET) STB.

"A rossz szokások olyanok, mint a kényelmes ágy: belekerülni könnyű, de kimászni belőle igen nehéz."

Azon gondolkodtam, hogy hajlandó vagyok-e áldozatot hozni annak érdekében, hogy később könnyebb, szabadabb legyen az életem? Persze, mondhatja az ember: ÉN MOST IS SZABAD VAGYOK!
Pedig de nem :)

Ezt Joyce így fogalmazta meg: "Ironikus, hogy gyakran nem vagyunk hajlandóak a rövid ideig tartó szenvedést vállalni azért, hogy megtegyük, amit kell: így végül folyamatosan nyomorúságban, félelemben, bűntudabtan és más kellemetlen következmények közepette találjuk magunkat olyasminek az elmulasztása miatt, ami pedig csupán néhány percünkbe vagy óránkba került volna. Más szavakkal, amikor elodázzuk a "fájdalmat", amivel egy nehéz dolog megtétele jár, gyakran több időt töltünk azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni, mint amennyit az venne igénybe, ha egyszerűen csak megtennénk."

Szeretünk győzni, nem? De!
Pedig én nem vagyok egy versenyző alkat, soha nem is voltam. Nem is tanítom a gyerekemet erre. Ti. arra, hogy azért versenyezzen, hogy azt bizonyítsa, bizonyos tantárgyból ő a legjobb. Nem tudok ezzel azonosulni. Arra viszont igen, hogy ha többet ki tud magából hozni, akkor azt tegye meg! Mert a lustaság, a kényelem nagyon jól működik az életünkben. Az enyémben is, és a gyerekeimében is. És valószínűleg a tiedben is :)


Ezért azt mondom: Let's Go! Gyerünk!!!!
Mert semmi sem tölt el jobb érzéssel, mint ha tudom, hogy a tőlem telhető legjobbat teszem, a lehető legjobb döntéseket hozom meg, és következetesen haladok az Istnn által nekem szánt jobb élet felé.

Van egy ismerősöm, akit nagyon szeretek. Lelkész és alkoholbetegekkel foglalkozik, addiktológus. A függőség az ő specialitása. Ő szokta azt mondani, hogy "Kétféle ember létezik. Az egyik, aki bevallja, hogy függő, a másik meg az, aki nem. De ettől még ő is függő." :)
A függőség az nemcsak abban nyilvánul meg, hogy valaki alkoholt, drogot, kávét fogyaszt, vagy cigizik... Sokkal összetettebb ez. Engem is nagyon érdekel ez a téma, érdekelt mindig is. :)


Nagyon függővé válhatunk a kis szokásainktól, még akkor is nehezen adjuk fel őket, ha ártanak nekünk. Mindannyiunknak vannak jó és rossz szokásaink egyaránt.

Állítólag Benjamin Franklin mondta: "Nettó értékünket a világ számára az határozza meg, ami marad, miután a jó szokásinkból kivonjuk a rosszakat."

Szóval, érdemes elkezdni a lehető legtöbb jó szokás kialakítását. Lépésről lépésre.
És ha ez nőni fog, ha emelkedik a jók száma, akkor az ember többre értékeli magát is, és a család is, a barátaid is, és esetleg a társadalom is :) Bár ez utóbbi engem alapvetően hidegen hagy.  Már ti. az, hogy a társadalomnak mi az elvárása felém. Fontosabbnak tartom, hogy Istennek mi az!

2016. február 24., szerda

Keresem Barbazsot! :)

Akik olvastok engem :) Köszönöm!, tudjátok, hogy kisorsoltuk Katával a két gyermektanulmányt.
Zsuzsa meg is kapta már a kisiskolás tanulmányt, amiért kaptam is egy csokit tőle. :) Köszi, már meg is ettem :) :)
 
Ellenben Barbazso, aki az ovisokét nyerte, még nem jelentkezett nálam. Mivel valószínű, hogy csak a játékra jelentkezett, és nem követ engem, talán nem tudja, hogy ő nyert. Persze, ez nem volt feltétel :) Mármint, hogy állandó követőm és olvasóm legyen. :)
De szeretném eljuttatni neki a nyereményét. Ha esetleg valaki ismeri őt, vagy tudja, hogy hol érhetem el, kérem segítsen jelezni neki. Köszönöm. (Ha nem tudom elérni, egy idő után újra sorsolunk!)

OVISOK:

Folyt. köv. hamarosan!

2016. február 23., kedd

A pozitív hozzáállás # 7.


Szeretem Joyce Meyer gondolatait. Itt bele is fogtam egy könyvének az átgondolásába, kivesézésébe. Érdekes felfedezni az én gondolataimat is e tekintetben és a bennem lévő változásokat figyelni. Akár pozitív, akár negatív. A harc jót tesz. Mármint az olyan harc, amelyik jobbá teszi az embert.
Szeretem, hogy lehet és kell is harcolni azért, hogy pozitív legyen a hozzáállásunk. Ezen a héten ezzel az idézettel álltam neki az életnek!

2016. február 22., hétfő

# 6. - Áll meg, figyeld meg, hallgass rájuk!

Valljuk be őszintén, hogy gyermeket nevelni nem könnyű dolog. Az ember azt gondolná, hogy ez neki megy, meg ő jól fogja csinálni, mert látja, hogy a szomszédja vagy barátnője, esetleg egy ismerőse milyen hibákat vét és nem is érti az ember fia és lánya, hogy miért nem úgy csinálja, ahogy elgondolja. Mármint én :)
De ez nem ilyen könnyű.
Az ember napi harcot vív magával, a gyermekeivel, hogy mit hogyan csináljon, elmondja ötvenszer, de nincs foganatja. És már ideges vagy, meg türelmetlen, mert "nem érti meg a kölök, hogy csak jót akarok neki" :)
És megpróbálod a figyelmét felkelteni. De nem mindig megy, és főleg nem így.


Én ezzel sokat küzdök és nagy harc van - leginkább magammal. Mert mindig úgy érzem, hogy nem csinálom jól, nem úgy működik, ahogy kellene. Persze, él egy klasszikus kép, hogy milyen jónak, szépnek, okosnak és tökéletesnek kell(ene) lennie egy gyermeknek, és biztos van is olyan, akinek ilyenek a gyerekei. Az enyémek nem ilyenek. :)
Nincs mit tenni. Harcban állunk.
De azt értettem meg, hogy azt megismerve, hogy a gyerekeim mit miért tesznek meg kell tanulnom KÉT dolgot. 1) Hogy az érzelmeim irányítsák a cselekedeteimet. -  Ez nekem nagyon nehéz, mert én eléggé érzelmes lény vagyok, és mert minden érzékenyen élek meg. Nem is beszélve arról, hogy én fontosnak tartom azt, hogy a gyermekeim lássák az érzéseimet. Az örömömet, a mérgemet, a szomorúságomat, az indulatomat... Szerintem nem baj, hogyha tisztában vannak azzal, hogy ANYA is egy érzelmes lény, és nem egy robot, aki arra van kitalálva, hogy elvárásokat és feladatokat teljesítsen.
2) Hogy megismételd ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleid is a te nevelésedben. - Ez meg néha elkerülhetetlen, de lehet rajta dolgozni. Én például teljesen, vagyis merőben máshogy nevelem a gyerekeimet, mint ahogy anyukám engem.

 MINÉL TÖBBET TUDSZ GYERMEKEIDRŐL, ANNÁL JOBBAN MEGÉRTED ŐKET. 
 
De akkor mit is vessünk be? (A könyv szerint a következőket:)


ÁLLJ MEG, és ne erőltetsd, ami nem működik! Vetkőzd le hirtelenkedő, így kevésbé hatékony viselkedésedet. (Na, ez aztán a nekem való feladat. Jelenleg lehetetlennek, vagyis inkább nehéznek mondanám!)


FIGYELD MEG gyermekeidet! Vizsgált meg alaposan, milyen körülmények vezettek a nem kívánt viselkedéshez. Milyen üzenetet hordozhat testbeszédük? Nézz a dolgok mögé, vajon mi okozhatja a problémás, helytelen viselkedést. Mire van szükségük a gyermekeidnek? Ha figyelemre, akkor mutasd ki őszinte érdeklődésedet, mielőtt ők maguk lennének kénytelen negatív módon felhívni a tiédet. Ha vigasztalásra  vágynak, add meg nekik. Ha arra, hogy kijavítsd őket, javítsd ki őket helyesen. Ha ismeretre van szükségük, taníts őket. Ha ételre, töltsd meg azt az éhes kis pocit. Ha alvásra, tedd le pihenni egy kicsit őket. Ha pedig arra van szükség, ápold őket. Minél jobban ismered saját gyermekeidet, annál jobban meg fogod érteni, hogyan válaszolj nekik, tanítsd és motiváld őket! - Ezzel nagyon próbálkozom, mert fontosnak érzem. Amúgy is szeretem őket nézni, figyelni a reakciójukat. De ez sem egy egyszerű feladat.
HALLGASS AZOKRA, akik már keresztülmentek a te gondjaidhoz hasonló nehézségeken és találtak hasznos megoldásokat! Ismersz szülőket a gyülekezetből, vagy a szomszédságotokból, akiknek jó gyermekeik vannak, akiknek csodálod a nevelési stílusát? Ismerkedj meg velük és kérd meg őket, hogy lássanak el hasznos ötletekkel! Alkalmanként édesanyád vagy édesapád is értékes tanácsokkal és tapasztalatokkal szolgálhat, ha kikéred a véleményüket. Ne félj hát tanulni másoktól, hogy ne kelljen újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetnek. Még a gyermekneveléssel kapcsolatos rádió és tévéműsorok is segítségedre lehetnek! A kulcs a tanítható lelkület - és egy jó adag Szentlélek irányította józan ész! - Szeretek beszélgetni emberekkel arról, hogy náluk mi hogy történik. Nagyon kevés jó példát látok (sajnos ezt kell mondjam) arra nézve, hogy jól neveltek a gyerekek, vagy tényleg olyanok, mint a klasszikus nagy könyvben. De én nem is tudom, hogy jó-e az, ha olyanok. Ezek csak a mi elvárásaink. Hogy olyanok legyenek, mint amilyennek mindenki látni akarja őket... De én nem tudom, hogy akarok-e hibátlan és tökéletes gyerekeket...


Ennyi:

2016. február 21., vasárnap

Büszkeség és balítéletes társasjátékos :)

Ha még nem mondtam volna :) olyan sokszor, akkor mondom újra.... Nagy rajongója vagyok a Büszkeség és Balítéletnek. És persze Jane Austennek is. Mert hát kit ne szédítene meg az az egész fíling, érzés és romantika, ami körbeveszi. Engem igen. Én egy romantikus ember vagyok. Nem kicsit, hanem nagyon!
És bár nem olvasom eredetiben (sajnos) ezt a klasszikus regényt, mivel elég gyenge az angolom, azért angolul szoktam nézni. Azaz... javítom magam: néztem régebben :) Amikor még néztem.
De minden Jane Austin mű, főleg a Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem (a kedvenceim) - természetesen a BBC-s változat :) - lelkesít, ha találok valami ilyesmit.
Most ezt találtam. 
Nem annyira vagyok nagy társasjáték rajongó, régebben jobban szeretettem, most nincs időm rá, vagy inkább az a tudat van bennem, hogy amikor felállítjuk a táblát, érkezik sedre Kata, és mindent elborít, tönkretesz... nem tudom... 
De persze, ezt azért kipróbálnám. De ahogy utána néztem, magyarul, persze nincs... Csak az Amazonon található meg :(
Hát így valószínű, csak nézegetni fogom... :)
a doboz - vajon milyen titkokat rejt?

Néhány kép ami a társasjátékhoz tartozik:

Büszkeség és balítélet A játék: A Review
a bábuk
a tábla

Aztán mosolyogtam magamban, mert ráakadtam egy másik társasjátékra is: 
Ezt: 





A Marrying Mr. Darcy egy szerepjáték, ahol minden játékos Jane Austen regénye, a Büszkeség és balítélet egyik női karakterének bőrébe bújik. A játékosok feladata, hogy minél vonzóbbá tegyék magukat udvarlóik számára. Ezt a hölgyek többféleképpen el tudják érni: bálokat rendeznek, szépítik magukat, de a célt akár ravaszsággal is elérhetik. (Ez előrendelhető Magyarországon is. Itt találtam.)

Hát, azért én örülök, hogy  nekem van itthon egy saját Mr. Darcym.
Mert nem bánom én, akárki akármit mond:

2016. február 20., szombat

Gyerekszoba varriációkra

Az a helyzet, hogy pár hónapja átrendeztük a gyerekek szobáját. A mi házunk kicsi, ahogy kicsi a gyerekek szobája is, kevés hely van benne. Nem is igazán használjuk másra az alvós szobákat, csak célirányosan alvásra. :) Van egy nagyobb szobánk, ahol a mindennapjainkat éljük. De aludni valahol kell. :)

Én sokáig alszom és aludtam a gyerekeimmel egy ágyban. Nem egyszerre (bár ismerek olyan családot, ahol ez jól működik), de nálunk nincs ilyen. Úgy gondolom, hogy a jó és nyugodt alvás érdekében mindenkinek legyen lehetősége a kényelmes alvásra.

Egyedül Zsófival csináltuk azt, hogy kiságyban altattuk (kezdő anyaként és első gyereknél úgy gondoltuk, hogy ez jó), ma már úgy gondolom, hogy nem az. Nem így csinálnám. Úgy értem, egy gyermeknek szüksége van az anyukájára, és miért ne bújna oda, ha szüksége van rá. Zsófia volt az egyetlen gyerekem, aki szinte végig kiságyban aludt, és aki szerette is. Most is nagyon szeret külön menni, külön aludni, és külön is játszik. 

Nimród születésétől fogva különc gyerek volt, soha nem bírta a kötöttséget, azt, hogy valami körbeveszi, így nagy küzdelem volt a kiságy, a babakocsi és a járóka is. Ő viszonylag sokáig aludt velem, mert anyafüggő :). Kata szintén. Néha még most is bekéredzkedik, és Kata, Nimród és én egy ágyban alszunk.
Zsófia már nem igényli ezt. Akkor szokta csak, amikor beteg.
De Nimródnak még most is nagy igénye, hogy "Anya, elaltatsz?", "Anya, foghatom a kezed, amíg alszom?" és még sorolhatnám...
Apának mindig biztosítunk azért egy helyet, mert neki szüksége van rá.Ő az én 4. gyermekem, csak már kicsit nagyobb.
Elég behatárolt a mozgásterünk e tekintetben, de muszáj megoldást keresni.
Persze, az a cél, hogy mindenki kényelmesen tudjon aludni.

Mivel kicsi szobáról van szó, nehéz bármi jót is kitalálni egy ilyen helyzetben. Egyébként a Pennyben lévő dobozok tényleg jó ötletnek bizonyultak :) De mivel én alapvetően doboz mániás vagyok, mindegy, hogy milyen doboz az, csak lehessen dobozolni...


Mivel nagyon nehezen tudtam feltölteni a képeket (valószínűleg újra kell telepítenem a telefonomat), megosztok néhány képet, ami nagyon bejött nekem :) És amit el tudnék képzelni, ha nagyobb lenne a gyerekszoba.

Mondjuk egy-egy ilyen ágy minden gyermekemnek. Persze én kicsit aggódnék, hogy leesnek az ágyról, lehet fordítanék rajta... De ez a legkevesebb :) És még az ágynemű is bejön. Zsófiának biztosan tetszene. És lehetne rendet tartani az íróasztalán is, meg a dolgai között... 
tamagy00.jpg

Ez mert olyan jó ötletnek tűnik. A gyerekeknek is, meg nekem is. Nimródnak bejönne a fekete, meg a csúszda, nekem meg a sok fonott kosár :) Mert hogy fonott kosár mániás vagyok.

tamagy03.jpg 

Maga az ötlet nagyon jó. Amikor gyerekként otthon éltem a Tiszavasváriban, akkor a házunkban volt egy szoba, ahol a ruhákat tároltuk. Amolyan gardrób, aminek most is nagyon örülnék, de ugye ennek sincs helye nálunk. Könnyebb így tárolni a ruhákat, mint hajtogatva.
Maga a színösszeállítás nem tetszik, de tényleg jó ötlet. 
tamagy04.jpg 

Nagyon bírom az olyan házakat (ahol persze sok a hely), ahol a házban van hinta bent a házban. Nálunk sajnos ez is megvalósíthatatlan. De milyen jó lenne, ha lenne erre lehetőség. Mostanában a sok esős napon erre gondoltam. Mert milyen keveset vitáznának és milyen jó mozgási lehetőség lenne nekik!
tamagy05.jpg

No, ez az, amit meg kint szeretnék látni a kertünkben. Ehhez persze kellenek nagy fák, amelyek még növésben vannak... De valami hasonlót jó lenne kitalálni valahová....
tamagy07.jpg
 Mivel a gyerekszoba kész, most jön valamelyik más terület :)
Folyt. köv...