2011. szeptember 29., csütörtök

Királyság

Reggelenként bibliai történetet olvasunk együtt. Ilyenkor Zsófi odaül az ölembe és 5-10 percig bírja is :) Egyik alkalommal Joás történetét beszéltük meg, hogy gyerekként lett király. Beszélgettünk kicsit a királyokról, meg hogy gyermekként is lehet bölcsességet kérni és kapni a jó Istentől.
Annak rendje és módja szerint meg is koronáztuk az új uralkodót, amint mint a képen látszik, nagyon élvezett.


Sajnálatos módon a rend rakás magunk után nem a királyok erénye :)
Alattvaló is akadt, aki mostanában azt a küldetést tűzte ki célul, hogy mindenhova felmászik, minden Mission Impossible-t bevállal. Az a cél lebeg előtte, hogy megszerezzen valamilyen ceruzát, amivel aztán absztrakt alkotásokkal díszítheti a falat. Ki tudja, pár évvel később nem fog-e valamit érni?

A vicces az, hogy amikor meglátja, hogy elindulok felé (azzal a céllal, hogy megszerezzem a ceruzát), akkor nagyon gyors iramban a másik irányba fut, és testével védi a megszerzett kincset.  Nem egyszerű a küzdelem!

2011. szeptember 23., péntek

Az időbeosztásról

Mindig is küzdöttem vele. Valahogy sohasem tudtam beosztani jól az időmet.
Most sem vagyok teljesen elégedett vele, de sokat javult. Gondoltam, megosztom veletek az élményemet és a tapasztalatomat.

Mivel nem szeretek aludni, viszonylag korán kelek. Azaz kelnék, de a kisfiamnak hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy jelezze, "cicizni szeretnék". Ilyenkor nézem, ahogy alszik, hallgatom a szuszogását, és átgondolom a napomat.
Eddig mindig fáradtan ébredtem, olyan semmihez nem volt kedvem hangulatom volt. De ahogy megjött az ősz (a kedvenc évszakom), máshogy kelek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy figyelek arra, hogy korán menjek aludni. Nem húzom el éjfélig a lefekvést, hanem 10-fél 11 és irány az ágy. Ezt is kitapasztaltam, hogy mennyire szükségem van az éjfél előtti alvásra. Sose hittem volna, mert én, aki éjféli bagoly  vagyok ez ugye elvi kérdés... hittem ezt. De most azt vallom, hogy lehet tanítani magunkat arra, hogy lefeküdjünk időben. Ha a gyerekeinktől ezt várjuk, akkor magunktól is lehet. A kulcs a jó időbeosztás.

Sok-sok oldalt és írást elolvastam, sokat tanultam a ti blogjaitokból is, némelyikbe belefogtam, némelyiket lehetetlen küldetésnek érzek, persze ettől függetlenül nagyon jónak találom. Mindenesetre egy ideje már formálódik, alakul az életemben az, hogy mit hogyan csinálok.

Kényelmes lévén muszáj volt valamit tennem. Mert mindig elfolyt és kifolyt az idő a kezem közül, és azt láttam, hogy sehova nem érek oda. Ezért hadat üzentem magamnak.
A hadüzenet lényege a következőn alapult: óvoda.
Furcsa ez talán, és én is meglepődtem ezen, de nekem sokkal jobbat tett az ovi, mint hittem.
Alapvetően pártolom az otthonoktatást, és híve is vagyok. Kicsi lányom viszont nagyon-nagyon gyermekközpontú, és nagyon vágyott oviba. Hosszú elmélkedés, pro-kontra érvek és nagy Őm néhány érve meggyőzött arról, hogy próbáljuk meg. Zsófi már kb. 1 éve vágyik. Sokszor volt úgy, hogy állt az ovi kapujában és szomorúan nézte a gyerekeket. Máskor, amikor a Pávaparkban kint volt egy oviscsoport, beállt hozzájuk játszani. Nagyon szereti az embereket, gyerekeket, a társaságot. Bárkivel eljátszik, nem zavarja, hogy nem vagyunk ott. Nem egy szoknyába kapaszkodós gyerek. Soha nem volt az.

Már 1 nap alatt beszokott. Második nap már simán otthagytam, nem hiányolt, nem keresett, hanem élvezte, hogy játszhat és gyerekek között lehet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak fél napot van. Vega család lévén nem eszünk ott. Bár ebben is rugalmasak és nyitottak voltak az óvónénik, mert megengedték, hogy bevigyük az ételt, ha úgy alakul. De én úgy döntöttem, hogy elég csak délig ott lenni. Ráadásul Nimródnak is nagyon hiányzik. Ő amúgy is egy látványosan unatkozó típus. Kb. 10 percig bír egy dologgal játszani, utána ki kell neki találni valamit. De amikor Zsófi itthon van, akkor nagyon jól elvannak, és nagyon aranyosan játszanak együtt. (Most is, hogy ezeket a sorokat írom, nem ám játszik, hanem áll mellettem, kapaszkodik a lábamba és néz rám az édes szemeivel: "Most mit csináljak? Unatkozom. Jó, akkor sírok." Ennyi.
Szóval, a gyerekek is korán kelnek. 7kor már általában fent vannak. Van idő a közös pizsamás reggeli játékra, a felöltözésre, a reggelire, mosogatásra (mert én nem tudok minden este felmosogatni, és kifényesíteni a mosogatót, ahogy a FlyLadyben kezdi az első nappal), és van idő arra is, hogy minden reggel megbeszéljünk egy-egy bibliai történetet. Ezt a könyvet használjuk:



Mindenki azt mondta, hogy semmire sem lesz időm ezalatt a 3 óra alatt. Ezalatt meg tudok főzni pl. Ugyan nem eszünk az oviban, de mindig megkapjuk a heti menütervet, mert ha egyszer valamiért mégis ott marad, akkor tudjam mire számítsunk. Megfőzöm ugyanazt, csak vegásan :) Egyébként mindig megvan a heti tervem.
Délre megyünk érte. Itthon ebéd és csendespihenő.
Délután aztán kézműveskedünk, biciklizünk, kint vagyunk az udvaron (kihasználjuk a jó időt), tanulunk, mert Zsófi igényli pl. a fejlesztő feladatokat, a betűk tanulását, vágást, színezést.

Persze a házimunkát ettől még be kell iktatni, és meg kell szervezni. Ez a nem könnyű, de ezzel is próbálkozom.
Mindenesetre most nagyon örülök, hogy szervezettebb lett az életem.

2011. szeptember 11., vasárnap

Szüreteltünk

Azt hiszem ma nem kell altatni senkit. Engem biztos nem.
Ma hajnal 3 óta fent vagyok, Zsófia kicsit megfázott, és nehéz éjszakája volt. A reggel döcögősen indult, de mikor megjött a mama, a nagybácsi és az unokatesó, minden betegsége elmúlt. Nem szenvedtünk ám látványosan. És még a reggel elkezdett Vízipók is ott maradhatott, ahol volt. Ezt máskor hatalmas tragédiaként éli meg, de mivel mindenki felment a hegyre szüretelni (még Nimród is), ezt ő sem hagyhatta ki.
Csak én maradtam egyedül. Főztem.

Nagyon húzós napunk volt. Idén rengeteg szőlő volt. A nap végére már nem tudtuk és nem tudjuk hova tenni a sok mustot. Mikor ezeket a sorokat írom, nagy Őm még présel.
De ettől függetlenül nagyon jól magunkat. A gyerekek főleg. A felnőttek jól elfáradtak, de ez egy ilyen nap, és már csak jövőre lesz ilyen. Meg persze még holnap egy kicsit :), de a nagyja elkészült.

Mivel mi nem iszunk alkoholt mustot készítünk a szőlőből. Tartósítjuk, így egész télen, sőt a következő szüretig is kitart. Nagyon finom dolog ez. Hamarosan - ha lesz egy kis időm rajzolni, meg alkotni - Zsófival megbeszéljük a kánai menyegző történetét. Meggyőződésem, és Jézus jellemét ismerve is úgy gondolom, hogy nem bor folyt ott, nem bort hozott létre a vízből, hanem a lehető legfinomabb mustot.
Mindenesetre rengeteg lett. Reméljük, hogy a nagy részét el tudjuk adni. Tavaly 2 óra alatt leszedték, idén még délután 3-kor nem végeztünk, így hagytunk néhány sort. Hálásak is vagyunk a jó Istennek a jó termésért, a szép időért, a finom édes mustért.

A menüt is megosztom veletek, ha már olyan finomra sikerült:

A vegetáriánus menü rántott sajt volt és rántott zeller. Ezt mi nagyon szeretjük nagy Őmmel. Meg kell mondjam, a leghamarabb ez fogyott el :)
És persze, mivel a kedvenc, egy szem sógorom csak húst eszik (ha nincs, akkor inkább nem eszik), ezért készítettem azt is. Grill csirkecombot. Annyira nem lelkesedem érte, de az egész családban csak mi vagyunk vegák, és mindig mindenki gondol ránk. Akkor mi is gondolunk rájuk.


Mondjuk ez nem egy húsmentes menü, de a sógoromnak megcsinálom...

Nos, szóval eme kedves sütős blogon találtam ezt a nagyon finom süteményt. A csokoládé amúgy is nagy kedvencem, és már egy ideje szerettem volna valami újat is sütni, nemcsak mindig a ronda, de finomat, ami azért mindig vezeti a slágerlistát a családban, ismerőseim körében, és nagy Őm munkahelyén is :)

És persze az elmaradhatatlan bukta. Ahhoz képest, hogy mindenki azt mondta, hogy nem szereti a szilvalekvárt, alig maradt. Ezt még a sütőből kivéve kaptam le, biztos, ami biztos.


A mai napunk képekben:

A munka heve és lelkesedése
Zsófi és a sár (Nagyon bírják egymást)

Nimród koszos arcberendezéssel
Dorina (keresztlányunk) beállt szőlőt darálni. Hajrá Dorina!
Ebből csak a kettő a miénk, de a harmadik is lehetne...

2011. szeptember 2., péntek

Ovi várás

Hamarosan elkezdjük az ovit. Zsófi már nagyon várja.
Igazából úgy volt, hogy a jövő héten kezdünk, de még nem készült el az óvoda - átépítés alatt van -, és ezért ideiglenesen egy másik helyre költözött. Ezért úgy döntöttünk, hogy csak szeptember közepétől megy majd.
De már nagyon várja. Pár napja nálunk voltak az óvónénik, akiket  már nagyon várt. Ezt a rózsát készítette nekik. Óvónénik persze nagyon örültek.
Zsófi nagyon várja már, hogy mehessen. Tényleg nagyon vágyik. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok majd. Ha eljön az ideje, mesélek róla :)