Versek Zeneszárnyon Kautzky Armanddal

Ezen a hétvégén Bornapok vannak Móron. Én általában nem szeretem ezeket a napokat. Nem lehet közlekedni, túl sok ember van és mindenki bulizni és inni jár ide ilyenkor. 

Általában itthon töltöm a Bornapokat, mert nincs kedvem a tömegben mászkálni, noha sok érdekes és kultúrális rendezvény is van. Úgy éreztem, hogy idén kivételt teszek, és kilépek a házamból. A családból senki nem akart velem jönni, de engem ez nem zavart. Simán elmegyek bárhová egyedül. Nem szoktam unatkozni sehol. Mindig találok valakit, akivel lehet beszélgetni. :)

 

De most, ma kivételt tettem. A programban szerepelt egy Versek zeneszárnyon című előadás, ahol Kautzky Armand, igen, igen,  igen!!!! és Farkas Izsák hegedűművész vitt el minket egy különleges utazásra.

Amikor megláttam Armand nevét, tudtam, hogy mennem kell. Az egyik kedvenc hangom. 

 

Alapvetően rajongó típus vagyok (és ezt már írtam többször), de most is így voltam vele. Ahogy szavalt, az valami különleges volt, felemelő és izgalmas. Szeretem a verseket, és szívesen is hallgatom, ha jól mondják. Petőfit még nem hallottam így szavalni senkit! Különleges volt.

Szívesen hallgattam volna csak őt magát, ahogy beszél. 

De nagyon jó volt mellette a fiatal Farkas Izsák, aki 2010-ben végzett hegedűművészként, azóta hangszerével, elektroakusztikus eszközökkel és performanszaival a zene fogalmi határainak tágításán dolgozik. Nagyon érdekes volt. 

Nagyon tetszett nekem. Jó, hogy elindultam. A hétvégére még bátrabb szeretnék lenni. Lehet, hogy egy nagyobb koncertre is ellátogatok. Ha így lesz, beszámolok róla. :)

Napi 15 perc - 3. nap

Kicsit betegeskedtem a hétvégén. Pénteken úgy jöttem haza az iskolából, és egy hosszú, véget nem érő zongorakoncertről, hogy alig vártam. Éreztem én, hogy nincs minden rendben, de amikor hazaértem és lefeküdtem, tudtam... Úgyhogy 2 napot a kisfiam szobájában töltöttem, elzárva a családomtól, hogy nehogy meg-vagy visszafertőzzem őket. Nagyon rossz volt. 

Az orrom még mindig folyik, de már jól vagyok. :) Onnan tudom, hogy már volt vitám a gyerekeimmel :), és hogy elkezdtem pakolni.

 

Nadrágok, szoknyák

Először is... Nem szeretem a nadrágot. Van, de ritkán hordok. Kényelmetlenül érzem magam benne, és bár egész gyermekkoromban, meg tinédzserként ebben jártam. 30 éves koromra hoztam egy olyan döntést, hogy én nem szeretném hordani többet. Egész életemben fiús lány voltam, és hiányzott belőlem a nőiesség. Nagyon ritkán hordok nadrágot. Csak itthon.

Tavaly a kisfiú, akivel tanulok minden nap, egyszer megkérdezte tőlem:

- Andi néni, neked nincs nadrágod? Mert mindig szoknyában vagy.

- De, - mondtam neki - van, csak nem szeretem.

- Aha, akkor te olyan régimódi vagy.

:)

A gondolat aranyos, de ahogy elgondolkoztam rajta, lehet, hogy így van. Inkább a szoknyákat részesítem előnyben. Férj szokott rajtam nevetni, hogy amikor felveszek egy nadrágot, pl. nyáron rövidnadrágot, szerinte 10 perc után lecserélem szoknyára. Lehetséges. 

Tényleg a szoknyákat szeretem, bár azzal meg az a problémám, hogy vastag a combom, és összeér. De már erre is van technikám, és inkább az, mint a nadrág. :)

Szóval, mutatom:

Tényleg ennyi nadrágom van. A felső képen két farmer és két melegítő van. Nincs más. Alul pedig inkább leggingsek, amiket még szeretek is. Itthon is szívesebben vagyok abban, mert kényelmes. 

Van néhány rövidnadrágom is. Sajnos sok már nem jön rám. Tartogattam egy darabig, de szerintem feladom azt, hogy újra 38-as méret legyek. :)

Vannak még vékony, nyári nadrágjaim is, amiket szoktam hordani, de ritkán. Azért nem baj, ha van a ruhatárban ilyesmi. 

A szoknyák!!!

Na, azok a nagy kedvenceim. Szeretem a szoknyákat. Leginkább a hosszú szoknyákat. Szerintem sok szoknyám is van. És ha lehetne, akkor vennék még. :) De persze igyekszem tudatos lenni ebben is. Meg a ruhákat. Abban érzem jól magam. Mindig igyekszem átválogatni, és amit nem hordok, azt odaadom valakinek, akiről tudom, hogy elfogadja vagy szoknyás. 

Van olyan szoknyám, ami nem túlzok, több, mint 30 éves és még mindig nagyon szeretem! (az apró virágmintás a jobb szélén.) Van olyan, amit az Aldiban vettem 990 Ft-ért, és nagyon szeretem. 

Nálam külön kategóriában vannak a téli szoknyák, amiket vastag harisnyával hordok, és vannak a vékony szoknyák, amiket pedig nyáron. 

És ezen felül vannak a ruháim amiket szintén nagyon szeretek viselni. :)

Most veszem majd elő a téli, vastagabb szoknyáimat, mert bár azokat télre tartogattam, hamar itt lett a hűvös idő.

Én általában azokat a ruhákat dobom csak ki, amelyek lyukasak vagy foltosak lettek. Néhányat odaadtam valakinek. Azokat azért, mert nem álltak jól. Bár van ilyen szoknyám is, ami már igen régi, és nincs túl jó formában a korához képest, de nagyon szeretem, és itthon rendszeresen hordom nyáron. Nagyon kényelmes és nem izzad benne a combom. :)

 

Egyébként, amit nem hordok már, azt sem szoktam kidobni. Odaadom valaki másnak, aki szívesen elhordja, vagy ha úgy alakul, akkor elviszem a Vöröskeresztbe.

 

Nos, ti hogy vagytok a szoknyákkal? Sok ismerősöm csak azért veszi fel, mert ezt illik viselni mondjuk a gyülekezetben, és nem praktikus számára. Én ezt is elfogadom. Meg azt is, hogy szerintem farmerban nem illik templomba vagy gyülekezetbe menni.

Sorozat - A hidegsebész

Ma befejeztem egy újabb sorozatot.Mindig is szerettem a halottkémes filmeket, bár ennek is vannak határozott korlátai a részemről. Számomra ebben a kategóriában a Mindörökké és a Harrow a csúcs, mindkettőnek az általam oly nagyon kedvelt és nagyra tartott IOAN GRUFFUD a főszereplője. Mondjuk a Harrowról még nem írtam, de ugye előbb-utóbb... 

Így mindig izgatott vagyok, ha újabb ilyen sorozatba kezdek bele. Nos, ezt megnéztem, de ... És kb. ennyi.

Itt az 1-2. évad csapata látható:

A történetek lehet, hogy jók voltak, de nem tudtam elvonatkoztatni a női főszereplőtől, aki rettenetesen idegesített. Sose bírtam az olyan típusú karrierista nőket, akik mindenkin átgázolnak, noha elvileg a legjobbak a szakmájukban, és mindig nekik van igazuk... és emiatt persze ezt mindenki el is nézi nekik. Hogy bunkók! Tudom, most divat öntudatosnak lenni, és a női ambíciózusság is előtérbe kerül, de én nem bírom! Ezt a nőt meg főleg! Annyira művi volt nekem. Mindenkit lenézett, mindenkinek beszólt és mindenkin átgázolt. Milyen női kép alakul ki emiatt? Hogy aki okos, annak mindent szabad, az átgyalogolhat másokon, az érzelmeken? Ugyan már!

Megan Hunt ilyen. 

A történet:

Dr. Megan Hunt, a világhírű idegsebész életét a munkájának áldozta, melyre ráment a házassága és a 12 éves lányával is megromlott a kapcsolata. Megan élete akkor változik igazán mikor egy súlyos autóbalesetet szenved, mely véget vet idegsebész karrierjének. Nagyon maga alatt van, de nem adja fel, mert mindene az orvoslás. Elhatározza, hogy ezen az úton fog tovább menni, mégpedig a halottakat fogja vizsgálni, hogy kiderítse haláluk titkait, okait. Megan megérzései, ösztönei élesek és jók. A határvonal idegsebészi munkája és a rendőrök munkája között gyorsan elhomályosul. Nem a karrierje az egyetlen melyet újra kell építenie. Az életben sok kapcsolatát át kell gondolnia, és felépítenie azokat. Leginkább lányával kell rendbe hozni a kapcsolatát és saját magával.

Valahogy a mellékszereplők jobban bejöttek, még akkor is, ha láttam már jobb szereposztást. Persze, azt kell mondjam, hogy az ügyeletes szépfiúk amúgy is tetszenek nekem (már pasiként mondom), de valahogy még sem éreztem azt az izgatottságot, mint amit pl. a Harrownál. 

Szóval Mark Walley (Boston Legal, Tökéletes célpont) és Nicolas Bishop (Kettős ügynök) két jó pasi. De így ebben sem voltak túl nagy számok. Amellett, hogy helyesek.

Ők a 3. évad szereplői

Egyszer megnézhető sorozat számomra, de nem hiszem, hogy még egyszer meg fogom nézni.

Napi 15 perc - 2. nap

Haladok, haladok, de nem úgy, ahogy szeretnék, hiszen időhiányban szenvedek. Ahogy szoktam. :) Az elmúlt hét az iskolában eléggé fárasztó volt. 2 hét alatt 4 új órarendünk lett, mindig máshová kellett menni, és úgy jöttem haza, hogy inkább nem beszélgetek (el tudjátok ezt rólam képzelni?), mert már a számat sem bírtam kinyitni... 

De minden héten kicsit pakolgatok, rakodok, amikor van egy kis időm. 

 

A mai napon a Pulóverek, kardigánok, blézerek (zakók) kerültek sorra. Közben persze vasalok, mert az egész heti mosás utáni ruhahegy itt vár rám, közben főzni kellene, és tanulni is a gyerekekkel. De mindent szépen, lassan...

Na, ott kezdem, hogy blézereim sincsenek.Valahogy ez nem az én stílusom. Soha nem is volt. Anyukám fiatal koromban próbálkozott a kosztüm-verzióval, de szegény elég csúfos vereséget szenvedett. Mivel alapvetően mindig is fiús alkat voltam, a divat meg sohasem érdekelt, csak hogy praktikus legyen és kényelmes, így nekem kimaradt az életemből az elegancia. De nem igazán bánom. Mondjuk nem is igazán kellett ilyen helyekre járnom soha, úgyhogy megkönnyebbültem. :)

Szóval, a következő lépés... 

A pulóverek...

Régen nagyon fázós voltam. Mindig mindenhová pulóverbe mentem, bebiztosítottam magam, hogy soha nem fázzak. Azért is szeretem jobban a telet a nyárnál, mert a hideg ellen lehet védekezni, de a meleg ellen nem. Amióta dolgozom, és a második emeleten vagyok, ahol mindig meleg van - most nem tudom hogy lesz, - többet van melegem és kevésbé fázok. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy vettem egy nagyon jó kabátot a Lidl-ben, ami alá elég egy póló. De tényleg. Vannak hosszú ujjú pólóim, azok ilyenkor elegek is. Csak ne izzadjon az ember!!!!! Utálok izzadni!

Ami viszont tény, hogy nagyon szeretem a kötött pulóvereket. Régen, amikor még kötöttem, sok pulóveremet magam készítettem, mert az olyan volt, amilyet én szerettem volna. Amióta azonban van ez a kézfájásos projektem :(, azóta nem megy. De!, találtam a Lidlben kötött pulóvereket, és azokat hordom! Tényleg nem fizetnek nekem, hogy őket reklámozom. 

A kedvenceim a hosszú pulóverek, amelyek jól takarják a derekat. Mert ugye felfázni senki sem szeret. Tudom, ma divat, hogy haspólóban meg pulóverben járnak - nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály is. Én szeretem a jó hosszú pulóvereket. A szürke meg a piros meg a kék ilyen hosszúak. Abban biztos nem fázok. Ráadásul most, hogy a nagylányom tinédzser lett, előszeretettel hordja az én  hosszú pulóvereimet. Már jópárat lenyúlt, de ezen nem fogunk összeveszni. :)

A fehér-kék kötöttet én csináltam, az egy mellény. Régen kötöttem, nem igazán hordom (és bár a lomtalanításnak az a titka, hogy ami nem kell, kidobod) nem szeretném. Olyan sok munka volt vele... Így néha itthonra felveszem.

Aztán emellett vannak kardigánjaim is, szintén a Lidl-ből. :) Ezek is hosszúak, de őket is ritkán hordom. Inkább ősz elején. Van egy, amit az iskolába mindig beviszek, mert sohasem lehet tudni. Az szeptembertől ott van, néha hazahozom kimosni. :)

Mivel nem hordok gombos dolgokat, ezek azért vannak, ha esetleg színházba vagy valami elegáns helyre kell menni, akkor legyen nálam. 

Még nem értem ahhoz a szekrényhez, ahol a pólók, a ruhák és a kardigánok vannak, de ezek is vállfán vannak felakasztva. Higgyétek el! :)

 

Ti szeretitek a pulóvereket?

Napi 15 perc - 1. nap

Elkezdem. Lassan, és apránként. Nem hiszem, hogy minden nap meg tudom osztani a rendrakásos folyamataimat, de amikor lesz rá időm, mindenképpen. Mivel tényleg nagyon nem érem utol magam, a lassú haladást választottam, mert a Lassan járj, tovább érsz! mondás szerintem jó. Úgyhogy neki is fogok. Újra meg újra. :)

A mai kategóriánk: pólók, felsők, blúzok

Mint már sokszor említettem, ez a nagyobb falat nálunk. Általában nem tartom magam gyűjtögetőnek, mindig mindent kidobok, amire szerintem nincs szükség, de a családom férfi tagjai és a művész lányok szerint pedig mindenre is szükség van. Tehát egyedül maradtam. Úgyhogy mindig kihívás a lomtalanítás! Főleg a ruháké. Mert amikor azt mondom a gyerekeknek, hogy válogassák ki, melyik tetszik, akkor általában mindenkinek tetszik minden, és azt mondja, hogy fogja hordani. Kivéve Zsófit, aki határozottan elutasítja a színeket az utóbbi időben. :) 

De én magam például szeretem a pólókat, különös tekintettel a feliratos pólókra. Gyűjtöm őket. :) 

Magamnak és Férjnek általában a Lidl-ben vásárolok, mert szerintem jó minőségűek a dolgok ott, és jó áron is vannak. És bírják is. 

Ilyen pólókat vettem magunknak. Ezek a kedvenceim. :) 

Nem, elvből nem KonMarizok, mert láttam az oldalát az Instagrammon, és nekem ő nagyon steril, nagyon tiszta, és nagyon rendezett. Én nem szeretnék úgy élni. Amikor ilyen műsorokat nézünk, mint pl. házfelújításos, akkor is mindig az a bajom, hogy nem érzem, hogy abban a házban élnek családok, emberek. A fehér házaktól egyenesen rosszul vagyok. Én szeretem, ha van egy kis élet a házban. Meg ahol gyerek van, az teljesen normális. 

Szóval mindig figyelek arra, és ez sok időmet veszi igénybe, nem 15 percet, hogy időszakonként rendszeresen átválogatom a pólókat. A gyerekekét, mert én meg Férj, mi már nem növünk, max. kicsit többet szedhetünk fel magunkra, de ez sem cél. :) Már egy ideje, ami foltos, kinyúlt és lyukas, azt kidobom. Sikerült lebeszélni a családomat arról, hogy jó lesz az még itthonra. Annyi itthoni van... 

Ami kicsi, de még jó állapotban van, mondjuk amit Kata vagy Nimród kinő, azt mindig bezsákolom vagy beszatyrozom, és összegyűjtöm. Odaadom valakinek, akinek szintén sok gyereke van, és tudom, hogy így tudok rajtuk segíteni. Vagy elviszem a Vöröskereszthez, esetleg rászorulóknak. Amit Zsófi kinő, azt is oda szoktam adni kölcsönbe, hogy Kata később még tudja hordani. 

 

De így is sok a póló. Nálunk a gyerekek nem szeretik a pizsamát, nincs is nekik ilyen. Micsoda anya!, de tényleg. Igaz, én sem szeretem, nekem sincs, tehát teljesen érthető. :) 

Ha kapunk ruhákat, azt is mindig átválogatom, mert bizonyos tekintetben szűröm, hogy mit vehetnek fel. Igen, ebben nem engedek! Nem hordhatnak halálfejes meg horroros pólókat, csiricsáré flitteres szörnyűségeket. És semmi olyat a lányok, amiből kint van a derekuk vagy a fenekük vagy a mellük.(Jó, még ez csak Zsófit érinti, de őt meg nem igazán érdekli ez a vonal!) Hiába, na! Ez elvi kérdés! 

 

Én külön tartom az ujjatlan pólóimat. Nyáron csak ezt hordom. Nem bírom a meleget, és ebben is szenvedek. Ráadásul utálok izzadni (mondjuk ki szeret?), és ha ujjatlan póló van rajtam, akkor annak nincs nyoma a pólókon. Csupán praktikus okokból. Bár egyszer Náray Tamás azt mondta, hogy egy nőnek nem illik így járnia, de ezt most elengedem! 

Én szeretem őket, mert kényelmesek alváshoz is, meg meleg ellen. Télen nem hordom. :)

 

Szeretem őket színek szerint rendszerezni, mert így könnyebb kiválasztani őket.  Ja, lehet soknak tűnik, de ezek évek óta megvannak. 5-6 éve biztosan. Nem is vettem ilyesmit mostanában. 

 

Pólókat kapok, mert táborokban, itt-ott ajándékként előfordul...
A pólókkal teljesen más a helyzet. Azokat vállfán tárolom, bár mostanában gondolkoztam, hogy lehetne esetleg őket is ilyen dobozba rakni, de sajnos nincs elég helyem. Tényleg. 

Vannak olyan pólók, amiket nem hordok ősszel, télen és tavasszal az iskolába - ezeknek van ujja, azokat összehajtom. Azok tényleg ilyen itthoni pólók, amiket nem igazán venném fel máshová. Mert ilyen is kell, hiszen ha főzöl, összekened magad. Néhányra rácseppent a fertőtlenítő, annak pedig ott maradt a nyoma. De kinti munkához, takarításhoz megfelelő. Kb. 3-4 ilyen pólóm van, nincs is rá szükség. 

Férjnek is van sok pólója. Őt nem érdekli, hogy mennyi van neki, vannak kedvencei, mint a KisVakondos, de ennyi. Van neki, amibe munkába megy és van, amiben a kertben. Nem keveri össze. 

A gyerekekkel is nagyjából ugyanaz a helyzet. Az ő pólóikat is dobozban tárolom, szerintem sokkal átláthatóbb, mint a polcokon. Nimródnak nincs doboza, viszont van polca, és amikor benézek a fejemet fogom, mert hajaj!!!

A lényeg, a lényeg, hogy Férj és az én pólóim vállfán vannak, könnyebb így választani. 

 

Blúzokat meg nem hordok. Nem bírom az ilyesmit. Talán furcsán hangzik sokaknak, de gombfóbiám van, és semmit sem hordok, vásárolok, amin gomb van. Kivéve a farmert, mert az más jellegű. :)

Nálatok mi a helyzet a pólókkal?

Rapid Sakkverseny Tatabányán

Az iskolánkban ezen a héten Projekt hét volt, ami azt jelenti, hogy ilyenkor elmennek az osztályok 3 napos kirándulásra. 

Nagyon vicces volt nálunk a helyzet. Zsófi gimnazistaként már más irányba jár. Neki volt iskola, de Gólyaavató volt, így mindenféle feladatot végeztettek el velük. Ő anyósomnál aludt. Férj itthon fát vágott, mert végre el kell rakni a téli tüzelőt is. Én és Kata Bakonybélbe mentünk egy Erdei iskolába, ami nagyon jó volt. Jól elfáradtam, keveset aludtam, de a gyerekek nagyon cukik voltak.

 

Nimród Zánkára ment az osztályával. Ő is keveset aludt. Miután pénteken hazajöttünk, tudtam, hogy szombaton versenyre megy, de mindketten - a kevés alvás miatt, mert hát a felsősök is eléggé buliztak, amihez a kisfiam nincs hozzászokva, mert mi korán fekszünk - jól elaludtunk. Zsófi keltett, amikor jöttek érte. Vicces volt. Szóval, Zánka után egy kis sakk-levezetésre ment Tatabányára. Lángos Rózsa Fide Rapid Verseny volt. Nagyon jól játszott. 7 fordulóból 5-öt megnyert. 25 indulóból az 5. helyet szerezte meg. Nagyon büszke vagyok rá!

 Nem olyan régen voltunk egy 3 napos komoly sakkversenyen, azon is nagyon jól szerepelt. Felnőtt mezőnyben 2,5 pontot szerzett, ami szerintem szép teljesítmény. Úgyhogy én egy ideje már teljesen máshogy látom a sakkversenyeket és a sakkozókat is.

Napi 15 perc - 0. nap!

Üdvözöllek a Napi 15 perc kihívásban! A sokadikban! :)

Sajnos mostanában nincs időm semmire. A blogot is elhanyagolom, talán már nincs is itt senki, aki olvasna vagy követne, de ezt meg is értem. Amióta sűrűbbek lettek a napjaim (értsd: munka), másra nem igazán van időm. 

Most, a nyarat nyaralással töltöttem, és többet használtam a Facebookot, mert az gyorsabb. De a nyár végi hajrá mindig rendrakásról szól nekem. Amikor kicsit pihenhetnék, de persze nem teszem, mert miért is tenném?, amikor nem bírok a fenekemen egy percig sem megülni, akkor persze, hogy átpakolom a házat! Mert nem is én lennék! Ami megint nagy szétpakolással jár! Ez van, én aztán ebben jó vagyok!

Meg persze ilyenkor történik az is - aminek azért örülök -, hogy sok ruhát kapunk a barátainktól, és nem kell vásárolnom a gyerekeimnek, akik sokat nőttek! Nem igazán tudom hogy kell jól csinálni, de majd igyekezni fogok. Vagy próbálkozom. 

2 napja elkezdődött az iskola, és nem lesz egyszerű az egész. De az a terv, hogy minden nap egy rövid, 15, maximum fél órás rendrakásba fogok. Igen, megint! 8-fél 5-ig vagyok a suliban, kell valami, ami nem okoz káoszt még jobban, és megpróbáljam utolérni magam. Persze, tervezem a gyerekeket is belevonni, mert hajaj! Most, hogy Nimród szobáját átpakoltuk (teljesen logikusan, iskolakezdés előtt!), elgondolkoztam, hogy akarom-e én ezt, és bár nem akarom, muszáj! A rengeteg ruhát is válogatni kell. És még így is sok van! 

Mivel mi sokan vagyunk, ez nálunk átláthatatlan. Nem, én nem vagyok a minimalista anyuka, akinek van 5 pólója, és kész. Nekünk sok ruhánk van. Kapjuk őket, és hálás vagyok érte. Éppen ezért, úgy gondoltam, hogy ezt a pár évet még kibírjuk. Amit Zsófi kinőtt, félretettem, hogy Katának jó lesz még. De van olyat, amit tovább adok. Ráadásul Kata még plusz kap ruhákat. De nincs több szekrényünk. Nimród is folyamatosan kap ruhákat, úgyhogy neki is rengeteg van. Talán Zsófi áll a legjobban. :) Most, hogy tinédzser, eléggé behatárolódott a ruhatára, így túl nehéz dolgom nincs, bár nem mondom, hogy próbálkozom. :)

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem ez folyamatos harc. És tudom azt is, hogy már erről sokszor írtam, de még mindig küzdelem nekem. Ez nagyon nagy! Ezért most leginkább a saját dolgaimmal fogok foglalkozni. Így mindenkinek könnyebb. A gyerekeké úgy is belecsúszik, hiszen az ő dolgaikat is pakoljuk folyamatosan. Öten vagyunk, öt ember ruháztatása elég komoly feladat. Mármint mosni meg vasalni, meg pakolni. Persze, mondják sokan, hogy minek vasalok, ez felesleges! Lehet, de én szeretek! 

Mindenesetre tudom, hogy az első alkalommal a 15 perc kevés lesz. :) 

A július nálunk az a hónap, amikor nem vagyunk itthon. Én ilyenkor tudok szabadságra menni, és ezt ki is szoktuk használni. Nyaraltunk, aztán augusztusban táboroztam. Nem voltam hajlandó ezzel foglalkozni. A pihenés mindenkinek jár! Augusztus közepétől pedig kezdődött az iskola. Muszáj végigcsinálni!

Nem vagyok jó ebben, de nagyon tanulom!