#254. Filmajánló - Hölgyválasz

Nagyon szeretem ezt a filmet. Itt megnézeted. :)

Richard Gere-ért nem vagyok oda, nem az esetem, bár tényleg van benne valami sárm.
Jennifer Lopez pedig gyönyörű, még mindig az egyik legszebb nő. Szerintem. De ő sem tartozik a kedvenceim közé. Tulajdonképpen ebből a filmből a mellékszereplők a kedvenceim, kivéve Susan Sarandon.

Réges-régen az anyósom ajánlotta ezt a filmet. Amúgy is mondtam már többször, hogy mennyire szeretem a táncos filmeket. Nem a hipp-hoppos, ugrálósat, hanem a társastáncosakat. De azért ennek a filmnek mondanivalója is van. 

Hallgassátok csak meg az első pár percet, a monológot. Átgondolja az ember az életét.

Ez a film többet ad, mint romantikát. Olyan érzést, ami azt mondja, hogy olyan dolgokon kezdj el gondolkozni, amelyekre normális esetben nem szakítanál időt. És most itt nem az önmegvalósításra gondolok - hogy utálom ezt a szót!

Alapvetően szeretem a romantikát, ezt már sokszor elmondtam, és tudjátok is rólam. De nem szeretem pl. a Micsoda nő típusú filmeket, ha már Gere-nél tartunk. Ám számomra a társastáncban van valami varázs. Gyermek koromban is lógtam a Savaria Táncversenyeken, mármint a tévében, és imádtam. (bocs a szóért, de értitek)

 

Ezt a filmet is "imádtam" az első perctől az utolsóig. Ebben egyébként nagy szerepe volt Stenley Tuccinak, akit nagyra tartok. Szerintem az egyik legjobb karakterszínész ma. Bármit el tud játszani. (Az éhezők viadala, Az Ördög pradát visel, Amerika Kapitány (kis szerep, de nagyszerű!) Julie and Julia, Terminál, 2 és fél kém - Férjjel mai napig is idézzük- A nevem Muerte. Azt jelenti: halál!" :) ) 

És persze Susan Sarandon is fantasztikus. Az egyik kedvenc színésznőm. Olyan fantasztikus filmet jegyez, mint Az ügyfél, Ments meg Uram! (az egyik legjobb!)) és ebben a filmben pedig egyenesen lenyűgöző.

Richard Jenkins, a magánnyomozó szerepében nagyon élvezetes, ahogy a társát alakító filozófikus Nick Cannon. Szóval, jó!

Történet:

John Clarck [Richard Gere], sikeres ügyvéd, akinek tényleg mindene megvan. Egy csodálatos  és szerető felesége és két gyermeke. Boldog és kiegyensúlyozott életet él. De az élete valójában mégis sivár, és megszokott. Rájön, hogy mást akar. Új barátokat, új élethelyzeteket, egyszóval mást, eddig ki nem próbált, izgalmas napokat. Erre a szerinte "bűnös", dologra, egy tánciskola ablakából kitekintő nő döbbenti rá. Annak a nőnek a pillantása [Jennifer Lopez] testesíti meg az újat, az ismeretlent a számára. John élete ezután gyökerestül megváltozik, beiratkozik Miss Mitzi tánciskolájába (amiről nem szól feleségének), kivirágzik, ahogy közelebb kerül Paulinához, aki a lelkében elindította a lavinát, s történetesen tánctanárnő. Ám a gondolat ott kísért mindenhol: rosszat cselekszik, hiszen többre vágyik mint amit feleségétől, gyermekeitől, és az élettől eddig kapott.

A fiúk. Mindenki másért iratkozott be, és milyen jól tette!

Miss Mitzi és a fiúk :)

 

 

 

A történet azért rendkívüli, mert a férfi a valóságban sosem csalja meg a feleségét, de mégis végig érezzük a tépelődését, hogy valami újat akar a régi helyett. Valami mást, ami kibillenti az évek óta tartó ugyanabból. Ennek persze nem kell annak lenni, hogy keresek egy fiatalabbat vagy másikat, ami manapság divat.  

Egy olyan érzést mond el a film, mely talán mindannyiunkban benne van. Az újdonság varázsától való bódultság, amiért sokszor képesek vagyunk egy olyan dolgot feladni, melyet később százszor megbánunk. Természetesen John "új" élete nem marad titokban felesége számára, aki egy harmadik megjelenésére gyanakszik. Magándetektívet fogad fel, hogy kémkedjen a férje után. Kiderül, hogy nem csalja másik nővel; ám a férje, iránta tanúsított bizalmatlansága elszomorítja. S a tüske, hogy vajon miért kell egy jelentéktelen táncórát hétről-hétre eltitkolni, benne marad.

Stenley Tucci - itt is nagyszerű volt!

Egy vicces rész a filmből.

Egy jó párbeszéd a filmből: 

" - Maga szerint miért házasodnak az emberek?

- Szerelemből. 

- Nem nem azért.

- Hát miért?

- Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. A házasságban ígéretet teszünk, hogy odafigyelünk a jóra, a rosszra, a csipp-csupp dolgokra. Mindenre, mindig, mindennap. Azt mondjuk: az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, mert én tanúja leszek."  (Beszélgetés a feleség és a magánnyomozó között)

Richard Gere-nél jobb szereplőt nem is találhattak volna, szeretem, amikor meglep egy színész azzal, hogy tud táncolni. Jennifer Lopez pedig ismét bizonyítja, hogy nem csak énekelni, de színészkedni is tud.

Aki szereti a romantikát, és hisz abban, hogy igenis létezik szerelem egy hosszú ideje zajló házasságban, annak mindenképpen ajánlom. 

Én hiszek ebben, és abban is, hogy nagyon fontos egy kapcsolatban az őszinteség, hogy elmondjuk mire is vágyok én, és mit szeretnék. Nem az önmegvalósító ömlengésre gondolok, egyszerűen csak ŐSZINTESÉGRE! 

Annak nincs párja egy jó és boldog házasságban. Hanem az az alapja!

 

Fantasztikus!

Tánc

Nem vagyok egy nagy táncos.
Régebben szerettem táncolni, de ez mondjuk eléggé lekorlátozódott a lakodalmakra. Tudjátok, amolyan jó kis parasztlagzikra. Az én családom elég mulatós. Szeretik azt, amikor szól a zene, és már táncolnak is.
Nevelőapukám nagy táncos volt, ha egy-egy ilyen alkalommal táncparkettre került, akkor egyedül is remekül ropta, nem volt fontos neki, hogy partnere legyen. Néha álltam ott, és csak vártam, mert én meg tök féltem ott egyedül. Nem igazán szerettem táncolni, csak szerettem volna. A bátyáim mind diszkóba járósak voltak, ahol anyukám szerint csak lötyögni kell, de azért ők is jól táncoltak, nekik benne volt a vérükben. Úgy értem, ha megszólalt a zene, tényleg ment nekik. Ha mondhatom azt, gátlástalanok voltak. :) Ilyen a sógornőm és a családja is.
De én nem voltam ilyen.
Eltáncikáltam, de aztán rájöttem, hogy ez más.

Aztán teljesen eltávolodtam a tánctól, mert valaki azt mondta, hogy az erkölcstelen és helytelen, és én elhittem neki. Úgy gondoltam, hogy tényleg veszélyes, mert erotikus jellegűek, amikor összesimul két test, és hozhat rossz döntést általa az ember. Egyébként most is azt gondolom, hogy van benne valami. Nem véletlenül adnak el sok dolgot a tánccal. :)

De emlékszem, hogy gyerekkoromban, amikor még nem nagyon volt tévé, ültünk nagyszüleimmel a tévé előtt, és a Savaria Táncversenyt néztük. Nem tudok más szót idetenni, csak azt, hogy imádtam. A ruhákat, ahogy kinéznek, a fílingjét, a hangulatát, a könnyedségét, a légiességét. Csak néztem és bámultam. De a szüleim nem írattak be tánciskolába, így kimaradt.
Sokáig kimaradt.
Aztán, már felnőtt fejjel megragadt bennem két film. Már írtam róla szerintem. Itt.
Két film volt rám ekkora hatással, amikor rájöttem, hogy ebben nemcsak erotika van (persze az is), de azért ettől több.
Az egyik a Vezet a ritmus, amelynek a főszereplője Antonio Banderas volt. Nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de ebben nagyszerű volt. Maga a mondanivaló, a tanítójellege is említésre méltó. Én megnézetném fiatalokkal és tanárokkal egyaránt.

A másik Richard Gere film. Na, őt sem kedvelem. Az az igazság, hogy nem is miatta szeretem ezt a filmet, és még csak nem is Jennifer Lopez miatt. Aki szerintem a legjobb benne, aki miatt ez Jó film lett, az Stenley Tucci. Szerintem az egyik legfantasztikusabb karakterszínész. Majdnem minden filmében, amit láttam, szenzációs. És a zene...

AZ az igazság, hogy ezek hatására, próbáltam rábeszélni Férjet, hogy menjünk el egy tánciskolába. Szerettem volna, ha kicsit többet mozgunk. Mindkettőnkre ráfért. Kicsit ellustultunk, elkényelmesedtünk. Ez még akkor volt, amikor nem voltak gyerekeink, de Férj nem az a típus, akit könnyen ki lehet mozdítani a kis kényelméből. Ő nem szeret táncolni, így marad nekem egyedül, hogy megnézem ezeket a filmeket. És néha ő is velem. :)
Ezért is szeretem.