Napi 15 perc - 6. nap

Ékszerek

Annyi sok minden történik velem, hogy sajnos nem mindig sikerül lépést tartani a feladatokkal. Főleg a ruháknál, és tudom, hogy a könyveknél sem fog. Nem is vagyok ezekkel kész. Ma például egész nap vasaltam, és pakoltam, mert még mindig kilátástalannak érzem az egészet, de jó, hogy itt van ez a néhány nap, ahol megpróbálhatom utolérni magam. Most spojlerezek egyet: nem sikerül. De próbálkozom. :)

Viszont a mostani kihívás gyors lesz. Nem jutottam túl bonyolult feladatokhoz ma, így egy egyszerűt választottam. 

Az ékszereket. 

Azért nem lesz túl bonyolult,mert NEM HORDOK ÉKSZERT. De szerintem erről már többször írtam. 

 

Van egy órám, amit kaptam a Férjemtől, mert kb. 20 évig nem volt. Mindig úgy utaztam, pl. buszon vagy villamoson, hogy megpróbáltam leolvasni mások kezéről az  időt. A legtöbbször csak akkor veszem fel, amikor megyek valahová, mert van benne lépésszámláló, amit szeretek, mert legalább tudom, hogy megvan-e a napi 8000 lépés! Ez a cél! :)

 

Vannak ugyan ékszereim, mert amikor tinédzser voltam, a családomnak, az anyukámnak az volt a mániája, hogy ballagásra mindig valamilyen ékszert kell venni. Így mindig kaptam valamit, de nem szeretettem. Az aranyat legalábbis. Még most is megvannak, mert emlékek. Benne van pl. az első fülbevalóm, amit babakoromban kaptam. Már nem tudom használni, de nem is tervezem. 

A gyerekektől, amikor kicsik voltak, kaptam egy-egy cuki nyakláncot, amit fűztek nekem vagy ilyesmi. Már egy ideje szeretnék tűzzománc nyakláncot, nézegetem is, de még nem találtam azt, amibe igazán beleszerettem.

Ellenben!

Zsófiámnak az utóbbi években nyaklánc mániája lett. Mindig mindenhol vett magának egyet. Aztán az utolsó évben, nyolcadikban Erdélyben voltak, és onnan hozott egy nyakláncot, amit megkaptam. És néha-néha szívesen fel is veszem, hogy lássa, hogy hordom. :)

Bocsi, a fénykép nem lett túl jó. :)

Sorozat - Kékpróba

 Kb. két héttel ezelőtt itthon maradtam, mert erősen köhögtem, és már annyira nem voltam jól, hogy kénytelen voltam orvoshoz menni. Igazából kb. 3 éve nem voltam táppénzen, de most muszáj volt. Éreztem én már az iskolában is, hogy nincs minden rendben, nem vagyok topon, és fáj mindenem, de ahogy mi mániákus pedagógusok ezt tesszük, a gyerekért megyünk! Magunkért pedig nem. Ami nem jó. 

De most úgy alakult, hogy itthon voltam 1 hétig. Hörgőgyulladásom volt, amivel feküdni kellett. Igyekeztem is, pedig sok feladat lett volna itthon. A gyógyulás érdekében azonban szófogadó voltam, és pihentem, kúráltam magam és lazítottam. Ennek még a pókhálók sem szabtak gátat. :)

És mit is csinálhat ilyenkor az ember? Természetesen sorozatot néztem. Találtam egy rendőröset, és gondoltam, jó lesz ez nekem. Jó lett. Elég jó kis sorozat volt. Betekintést engedett a rendőrök munkájába, valahogy élethű volt. Szerintem a szereposztás is elég jó volt. Bár nem az a kimondott izgalmas sorozat, nincs is benne semmi extra, mégis jól szórakoztam. Az egyetlen problémám az volt, túl sok volt benne a szerelmi szál, és hogy mindenki mindenkivel kavart. Az ilyet nem szeretem. A vége kicsit csöpögősre sikeredett, és már csak azért néztem meg, mert szeretem befejezni, amit elkezdtem. Még ha hosszú idő után is nézem meg. (Így vagyok a Hawaii Five 0-val, amit nem bírok a 8. évad után nézni. De előbb-utóbb! :) )

 Szóval, adva van 5 újonc, akik kikerülnek az akadémiáról, és rendőrként a terepen kezdik, ahol mindent megtanulnak. Szerintem azok a részek igen jók voltak. 

A McNallyt játszó csajt (Missy Pelegrym) először nem tudtam hova tenni, mert tudtam, hogy ismerős, de aztán gondolkodtam rajta. Míg rájöttem, hogy ez előtte nézett sorozatban volt benne (FBI), ami szintén abba maradt, de ez nem miattam, hanem mert nincs leszinkronizálva vagy feliratozva. Annyira meg nem jó az angolom... 

Persze, volt ebben minden, ami kell, csak hogy fenntartsák a látszatot. Bonyolult kapcsolatok, romantika, még egy leszbikus csaj is megjelent hirtelen benne, szóval... Megnéztem, elment. Nem lesz a kedvenc nyomozós sorozatom, de egy pihenős hetet megért. Nem biztos, hogy mindenkinek. Mondom, az utolsó évadot már én is elég nehezen bírtam.

Napi 15 perc - 5. nap

A mai kategóriánk: otthoni ruhák és hálóruhák

Nekünk ilyen problémánk nincs. Nem igazán használunk hálóruhákat, bár a hálósapka Jane Austen regényeiben viccesnek tűnik. Én személy szerint nem szeretem pl. a hálóinget, mert annyit forgolódok esténként, hogy nem szeretek arra ébredni, hogy a nyakamban van a hálóing, és fázik a fenekem. :) 

Bár most vettem egyet, mert Férjnek tetszett, és ugye az ember próbál a Szerelmese kedvében járni. :)

 

Mivel azonban elég fázós vagyok, ezért szeretek alváshoz jól beöltözni, nyáron pedig ujjatlan pólóban és rövidnadrágban alszom. Én kizárólag a kényelmeset tartom fontosnak.

 

Van pizsama jellegű rövidnadrágom, alváshoz vettem. Ez mondjuk pizsama jellegű, úgyhogy akkor mégis azt mondom, hogy van pizsamám. 

Egyedül Férjnek van egyébként alvóruhája, mert a gyerekek sem szeretik, szívesebben alszanak pólóban. Mármint külön alvós pólóban. :)

	Úgyhogy ezt gyorsan meg is oldottam. :) Mondjuk Kata nálunk az, aki minden nap új ruhát választ az alváshoz. Néha igen viccesek a szettjei. :) De az a lényeg, hogy az ember jól aludjon, nem igaz? Mindegy miben!

Ma 17 éve, hogy Igent mondtunk!

 Ma sem tennék máshogy!

 

Almás pite

Éppen a spájzunkat raktam rendbe, amikor ráakadtam (persze, tudtam, hogy ott van) egy adag szabolcsi almára. Amikor hazamentünk a szüleimhez, hoztunk egy ládát, mert a szabolcsi almánál (szerintem) nincs finomabb. :) Meg jó árban is adták.

Ezért arra gondoltam, hogy miért is ne! A lányokkal mi szeretjük, és ennek mindenki nagyon örült. Úgyhogy, itt az eredmény:

Könyvajánló - Durrell örök!

Ifjú korom óta Durrell-rajongó vagyok. Nem is tudom, hogy keveredett a kezeim közé az egyik könyve, de amikor az elsőt elolvastam, nem tudtam abbahagyni. Mindig szerettem a vidám, családias, humoros könyveket. Na, ezt aztán nem lehetett letenni, és abbahagyni. 

Nagy szeretettel ajánlom a könyvet!

 "Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően."

(Gerald Durell: Családom és egyéb állatfajták - az ajánlás)

A nem is kissé excentrikus Durrell család - a pattanások sújtotta, csélcsap Margo, a fegyvermániás Leslie, az írópalánta Lawrence, az állatbolond Gerry, valamint sokat tűrt édesanyjuk, Louisa - már nem bírja tovább elviselni a nedves, borongós angol klímát. Ezért azt teszik, amit bármely más család tenne: eladják házukat, és Roger, a kutya társaságában a napsütötte Korfu szigetére költöznek. Ám hamarosan rádöbbennek, hogy életükön és otthonukon egy egész állatsereglettel, többek közt skorpiókkal, gekkókkal, békákkal, denevérekkel is meg kell osztozniuk, nem is szólva a különc helybéliekről és a még különcebb vendégekről...

Tudom, hogy csináltam sorozatot is, még nem láttam, és nem tudom, hogy akarom-e. Nem szeretném elrontani a hangulatot és a saját fantáziám élményét. Talán egyszer rászánom magam. Ha igen, akkor elmondom!

Addig is, OLVASSATOK DURRELLT!!!!

 

Napi 15 perc - 4. nap

Néhány hétre eltűntem. De nem volt időm. Most sincs. Persze lassan haladok a rendrakással, de most kicsit megállt minden. A múlt hétvégén fát hordtunk be és pakoltunk. Ma meg délután 4-kor értem haza egy osztálytalálkozóról, ami Tiszavasváriban volt. A bátyámnál aludtam, és nagyon jól éreztem magam. De egy nagyon kis időm volt a héten. Ami most az  (Alkalmi) ruhák, öltönyökről szólt.

 

Már elég jól haladok a lomtalanításban, legalábbis ami az én cuccaimat illeti. A gyerekeké külön kör, de persze menet közben azzal is haladok. 

 

Szóval, az alkalmi ruhák... (A képen a nyári ruhák látszanak.)

Nagyon kevés van nekünk ebből. Mivel nálunk a szombat az igazán különleges ünnepélyes alkalom, amikor gyülekezetbe megyünk, mindig szép ruhába megyünk. Én úgy gondolom, hogy illik megtisztelni azzal az Urat, hogy szépen felöltözünk neki, az ő imádására. Mindig is zavartak azok az istentiszteletek, még ha külsőségnek tűnik is, hogy farmerban vagy rövidnadrágban, zsebre dugott kézzel ácsorognak a fiatalok a gyülekezetekben, templomban. Szerintem ez nem illik.

 

De mivel mi máshova igazán ritkán járunk, így nincs külön ruhatárunk erre. Két igazán alkalmi ruhám van nyárra. Férjnek meg van két öltönye, ami pont elég. Ingei mondjuk vannak, mert az anyósomnak egy időben ez volt a mániája, hogy ingeket vett neki ajándékba. Tudjátok, ez olyan, mint amikor karácsonykor mindenki zoknit vesz a másiknak. :) Nos, ti hogy vagytok a tudatos vásárlással? Én sehogy. Vagy legalábbis próbálkozom. Nem mondom, hogy néha-néha nem tetszik meg valami, amit úgy megvennék, de aztán rájövök, hogy nincs rá szükségem, így otthagyom.

 

 

Én leginkább a hosszú ruhákat szeretem. Meg a hosszú szoknyákat. Mivel összeér a combom, sokkal kényelmesebb a hosszabban járni. De csak azért nem vásárolok új ruhát, mert megtetszik valami. Ha ez tudatosság, akkor az vagyok. Van egy darab alkalmi cipőm, amibe belemegy a lábam, a többi meg nem fontos. :)

 

Régebben jártam turikba is, de már nagyon-nagyon régen nem. Mert - ha nem mondtam volna még :) - a Lidlben és néha az Aldiban találok jó dolgokat, ami nekem megfelel.  

Lánykoromban volt néhány szép, iparművészeti ruhám, amiket nagyon szerettem, és hordtam is, sajnos azok már nem jönnek rám, így odaadtam valakinek. De még mindig vágyom egy olyanra, és remélem, lesz is. Győrben van egy ilyen ruhákat árusító bolt, szerintem előbb-utóbb eljutok oda. :)

Úgyhogy ezzel nincs sok gondunk.

Piskótatekercs