2018. augusztus 30., csütörtök

Filmajánló - A kezdő

Mostanában több időm van filmezésre, mint eddig valaha. El sem hiszem, de igaz! :)
Mivel sok a vasalni és pakolnivaló, és ilyenkor én mindig sorozatokat szoktam nézni, de most úgy döntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, pótolok egy-két régi filmet, amit szerettem volna megnézni, de az évek alatt (10) nem volt rá időm, energiám, lehetőségem.
Alapvetően nagy Robert de Niro rajongó vagyok, szeretem a filmjeit, és szerintem a világ egyik legtehetségesebb színésze. Nem olyan régen volt 75 éves, és gondoltam, hogy úgy ünneplem meg a szülinapját :), hogy egy olyan filmet nézek meg, amiben ő játszik, és még nem láttam. 
Persze, hogy egy könnyedebb filmet kerestem (mostanában nem vagyok predestinálva a magas szintű dolgokhoz :) ), így egy 2015-ös filmet választottam:
Tudjátok, akik olvastok, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok, és én azokhoz tartozom, akik hiszen az örök szerelemben és a család erejében. Na, nem teljesen ez valósul meg ebben a filmben, de valahol mégis. 
Amikor leülök egy romantikus vígjátékot vagy ilyesmit megnézni, szeretem úgy érezni, hogy kicsit a föld felett lebegek, és hiszem azt, hogy az emberek lehetnek jó fejek, tudnak együtt dolgozni, odafigyelni egymásra. Hiszek abban, hogy létez(het)nek olyan emberi kapcsolatok, amelyek IGAZIVÁ teszik az életet. Nem tudom, hogy naiv vagyok-e, vagy csak butuska, de én hiszek abban, hogy létezik az emberekben még szív és emberség.
Tudom, hogy nagy szavak ezek, de így gondolom. 

Szeretem, amikor De Niro kemény zsarukat játszik, vagy bűnözőt, szerintem nagyon jól áll neki. Láttam néhány vígjátékban, amiben szintén jó volt. 
Ezért voltam nagyon kíváncsi  A kezdő című filmre. 

A 70 éves megözvegyült Ben Whittaker (Robert De Niro) úgy érzi, a nyugdíjas élet nem neki való. Kiszanálva az alkalmat, hogy visszatérjen a dolgozók világába, Jules Ostin (Anne Hathaway) divattal foglalkozó online magazinjánál vállal gyakornoki állást.

Anne Hathaway - A kezdő /Intern, 2015/
Anne Hathaway nem tartozik a kedvenceim közé (Neveletlen hercegnő, Az ördög pradát visel), de ebben eléggé emberivé vált számomra.
 


Nagyon élveztem benne de Niro játékát. Azt, ahogyan a 70 éves volt vezérigazgató jóságra, figyelemre, udvariasságra, kedvességre tanítja a fiatalokat. Ma ez  nem megy, valljuk be.
Érdemes megnézni, higgyétek el!
A korok közötti különbség,  hogy ki mit lát és hogyan gondolkodik, nagyon jól kijön ebben a filmben. Hogyan viselkedünk egy nővel, mit miért teszünk, meg tudjuk-e köszönni valakinek, amit tett, tudjuk-e a nevét azoknak, akikkel együtt dolgozunk...

A mellékszereplők is nagyon jók!
A két generáció közti hatalmas különbözőségek kimeríthetetlen viccforrások. Az öltözködéstől kezdve az udvarlási szokásokon át a textil zsebkendő funkciójáig mindenről le lehet húzni pár poént, amik ráadásul bárki számára ismerősek lehetnek.
Ahogy azok a témák is, amik komolyan kerülnek terítékre: hogy mivé silányult a férfiideál, hogy miért nézik ki maguk közül az anyák azt, aki nem mond le a karrierről, milyen gyakori még ma is a hétköznapi szexizmus, hogy képes-e egy nő mindkét fronton helytállni, és működhet-e a szerepcsere a családban. A RENDEZŐNEK (AKI EGY NŐ :) még az is megy, hogy a kiadós poénkodás közben néhány gondolatot is eljuttasson a nézőkhöz.  Aztán egy perccel később eldobja az agyát, és a karaktereit egy igazán őrült helyzetbe sodorja: rablótámadást kell végrehajtaniuk merő lovagiasságból. Az Ocean’s Eleven-re hajazó jelenetsort nyugodtan nevezhetjük a film csúcspontjának.

Én nagyon élveztem.
NÉZZÉTEK MEG!

2018. augusztus 28., kedd

1 héttel iskolakezés előtt

Az az igazság, hogy ezen a nyáron olyan rossz anya voltam, mint még soha! És nagyon élveztem! :)
Semmit, de tényleg szó szerint semmit NEM TANULTUNK!
Ezen magam is meglepődtem, mert én szeretek úgy nekivágni a következő tanévnek, hogy azért a gyerekeim tudjanak valamit, de idén nem tettük ezt. Helyette csomót lógtunk, csavarogtunk, a gyerekek leginkább a mamáknál voltak, ahol jól érezték magukat.
Néha-néha (nem mondom) megpróbálkoztam egy gyenge (a magam részéről gyenge) TANULNI KELLENE! - mondattal, de igazából én sem vettem túl komolyan.

Az egész nyár a festésről, a rendrakásról, a kertről és a rohanásról szólt, és én nagyon elfáradtam. Megmondom őszintén, még semmi energiám nem volt ahhoz, hogy még a gyerekeimet is zargassam.
Mondjuk Nagylányom elolvasott egy könyvet, aminek örültem, ráadásul keresztény könyv volt, így még jobban örültem. De egyébként semmi.

Most a nagyon tudatos szülők egy kicsit ne olvassák a soraimat, de tudjátok mit csináltunk? Gépeztünk és sok mesét néztünk! Együtt és külön is! Jó volt.

Most, hogy 1 hét van az iskoláig, elővettük a táskát, nagyjából bepakoltunk, lesz, ami lesz alapon (ilyen sem volt még részemről! :) ), és most gondoltuk, kicsit alapozunk.
Igaz, most kicsit erősebb volt a TANULNI KELL! - mondat, úgyhogy minden nap egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit matekozunk meg nyelvtanozunk, hogy ne felejtsék el a számokat meg a betűket. Mondjuk megtörtént, de sebaj! :)

Itt a bizonyíték. :)

Tudjátok, a nagy küldetésem a nyárra az volt, hogy megpróbálok lazább lenni. Ez is megér egy külön fejezetet, de talán annyit mondhatok, hogy néha sikerül, néha meg nem. De nem adom fel! Lehet, hogy szeptembertől már megint kiborulok és stresszes leszek, ám úgy döntöttem, hogy legalább a nyarat megadom magamnak!
Szerintem sikerült.
Egyszer írok is róla.

2018. augusztus 27., hétfő

HETI ÜZENET 35. - Hétfő

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 


2018. augusztus 26., vasárnap

Filmajánló! - Szüret helyett romantikus film!

Ez ám a jó választás!

Az úgy volt, hogy ma szüretelünk.
Megvallom őszintén, nem volt hozzá semmi kedvem. Lassan haladok a pakolással, meg közben az iskolára is készülni kell, lomtalanítom a régi dolgokat, és ilyenkor meg-megakad a kezemben egy-két régi könyv vagy jegyzet, és akkor azt észlelem, hogy megint eltelt néhány óra, és nem haladtam... :) Volt már ilyen nektek? Biztos volt.

De ma reggel esett, és nem szüreteltünk. Én ennek egyébként nagyon örülök, mert még nincs olyan állapotban a ház, hogy mondjuk az ember lányának anyósa eljöjjön (ami alapvetően ritkán történik meg - és ezt tényleg szó szerint értsétek!). Pedig már alapvetően nekikészültem mindennek. Még este megsütöttem a kedvenc sütimet, és előkészítettem mindent, hogy reggel csak gyorsan elkészítsem, mire jönnek.
Aztán nem kellett. 
A család gyerek tagjai úgy döntöttek, hogy mivel esik, a mama nem jön, ők mennének, így Férj is elment, kicsit haza. Most egyedül vagyok, és bár kellene sok mindent csinálni, úgy döntöttem, hogy 1,5 órát adok magamnak, és megnézek egy romantikus filmet. :)

Sokáig nem volt időm tévét, filmet nézni, de mostanában, amióta az összes gyerekem önjáró, és meg tudják oldani a problémájukat, előfordul, hogy néha-néha leülünk Férjjel és megnézünk egy-egy filmet, vagy most már én is egyedül. Mert hát vannak olyan alkotások, amelyekre nem vagyok hajlandó időt pazarolni (háborús filmek pl. amiket Férj pedig szeret). Így van, hogy külön filmezünk, mert ez is kell, nem igaz?

Nos, úgy indult, hogy mostanában nézek egy sorozatot, aminek az a címe, hogy Las Vegas. Még nem értem a végére, de az egyik szereplő benne Josh Duhamel. Alapvetően nem ő a kedvenc karakterem a sorozatban, de tudjátok, mindegyikben van ügyeletes szépfiú, nos ebben ő az. Nekem konkrétan nem az esetem (bár tény, hogy nem csúnya arcú fiú, de ennyi), ám ilyenkor - mivel mindig is szerettem a Hollywoodos híreket, el szoktam olvasni mindenkiről mindent. :) Láttam, hogy játszott egy romantikus vígjátékban, és én azokat szeretem. Persze ehhez is kell egy hangulat, mert nincs mindig ilyenem, de rákerestem. 
És igencsak meglepett, hogy az egyik kedvenc színésznőm, Kristen Bell játszik benne. (Tudjátok, ő Veronica Mars. :) )
Hát, gondoltam, megnézem.
 

 Beth, az ambiciózus, fiatal New York-i nő (Kristen Bell) egy ideje már kiábrándult a szerelemből, azonban egy viharos római kirándulás teljesen megváltoztatja az életét. Mikor Rómában a szerelmesek kútjából érmét lop, egy sereg furcsa férfi szegődik a nyomába, hogy szerelmével ostromolja. Egy kolbászgyáros (Danny DeVito), egy utcai bűvész (Jon Heder), egy festő (Will Arnett), egy önimádó modell (Dax Shepard) és egy elbűvölő riporter (Josh Duhamel) mind töretlen lelkesedéssel üldözi a lányt, hogy elnyerje kegyeit. De vajon melyik férfi szerelme valódi?

Itt egy jó részlet belőle: 
Ja, és hogy miért vicces még? Mert az önimádó modell, akit Dax Shepard játszik, Kristen férje. Valójában. :) Tényleg nagyon vicces.

Szóval, nekem vicces volt, én jót szórakoztam rajta. A kritikusok lehúzták, de ez engem sohasem szokott zavarni. Tény, hogy nem ez lesz a kedvenc romantikus filmem, de szerintem 1,5 óra vicces, felhőtlen szórakozást megér. Én személy szerint nagyon élveztem.
De ugye nem lepődtök meg azon, hogy azért nekem Logan (Jason Dohring) jobban bejön. Bocs, Veronica, vagy Kristen, vagy mi....

2018. augusztus 23., csütörtök

Anya -Lánya délelőtt

Különleges és kalandos a mi kapcsolatunk az én Elsőszülöttemmel.
Mellette és vele mindig kalandos az élet és a hétköznapok is.




Szeretem!

2018. augusztus 22., szerda

Könyvolvasásra helyek

Igen, tudom, ez nem egy lakáskultúra és építészettel foglalkozó blog, de mostanában olyan kedvem van ilyesmibe belemélyedni. De tényleg...
Nem olyan régen fejeztük be a festést, azaz még mindig pakolok (valahogy ennek sohasem érek a végére), és nagy munka ez, jól elfáradtunk.
És bár még mindig vágyom arra, hogy nagyobb házunk legyen (ami persze tudom, hogy nem fog megvalósulni, de gondolni rá lehet :) ), és hogy legyen benne egy olyan hely, ahol lehet nyugiban olvasni.
Ezért most arra gondoltam, hogy lazítok kicsit, és elkalauzolom magam egy olyan helyre, ahol biztosan jól érezném magam. És remélhetőleg Ti is! :)
Oda vagyok a fonott dolgokért, ez a kedvencem!


Ez fehér ugyan, de talán beleférne!






Ez mondjuk tetszik, csak más színben. Tudjátok, nem szeretem a fehér bútorokat.

Erről biztosan leesnék, mert nekem elég keskeny, de olyan romantikus!
Fehérnek fehér, de vannak mellette fonottak. Ez már jó pont! :)

2018. augusztus 21., kedd

Kedvencem: Sült zöldség szójával

Nézegetek ám gasztroblogokat, és azon morfondírozom, hogy mit is keresek én ebben a világban?
Úgy értem a legtöbben nagyon szép ételfotókat készítenek, és nagyon szépen megdizájnolják a képeket, az oldalukat, hogy olyan profinak tűnjön.

Ez Nekem ez egyrészt nem megy, másrészt nem is érek rá. Nincs időm mindig fotózni, meg nem is jut az eszembe, hogy kellene. Nem olyan régen sütöttem egy karobos kalácsot, ami valljuk be, igen jól sikerült. De itthon is elfelejtettem lefotózni, meg a gyülekezetben is. Így majd kénytelen leszek újból elkészíteni, de nem biztos, hogy az már olyan lesz...
Nem tudom eladni így az oldalamat. Pedig biztosan lehetne jobban csinálni, jobban népszerűsíteni ezt az egészet. Az egészséges életmód ma nagy divat. De én nem divatból vagyok vega, hanem mert tudatosan így döntöttem, mert átgondoltam, átértékeltem az életemet, az állatokat, azt, hogy a jó Isten mit képvisel e tekintetben. És döntenem kellett.

Egyszer abba is akartam hagyni a blogolást e tárgyban, mert úgy voltam vele, Ugyan ki olvasna engem?, aki arról beszél, hogy azért főz, mert muszáj és nem azért, mert hűde nagyon élvezi!  Aztán kérték barátok, ismerősök (akik persze tőlem jobban és lelkesebben főznek), hogy ne tegyem, mert szeretik az egyszerű és gyors ételeimet.

Ez persze nagyon kedves tőlük, jól is esett, de ahogy nézem a sok összegyűjtött blogoldalt, még mindig gondolkodom, hogy van-e értelme. Még mindig nem tudom. Persze, jó, hogy egy helyre (a magam számára) is összegyűjtöm ezeket a recepteket, és amiket nem tudok vagy nem jut eszembe, hogy hogyan kell elkészíteni (mert van ám ilyen!) gyorsan kikeresem. Ez tényleg segítség. Nekem.

Így most ismét egy nagyon egyszerű ételt szeretnék megosztani Veletek.

Sült zöldség szójával

Igen, megint szója. Én nagyon szeretem, és az is nagyon jó benne, hogy gyorsan el lehet készíteni. Persze a szójára vigyázni kell, mert magas a fehérjetartalma (itt a válasz arra, hogy "mit is eszel te hús helyett?"), de mi nagyon szeretjük.

A zöldséget egyszerűen összevágom. Én ehhez mindig csak brokkolit, sárgarépát és hagymát használok. Ezek a kedvenc zöldségeim, de persze lehetne másokat is, de mivel az én egyik kedvencem és én eszek belőle jó sokat és nagy adagot, ezeket teszem bele. És hogy kicsit laktatósabb legyen, készítek hozzá szóját.
A zöldségeket beleteszem egy sütőzacskóba. Nálam nem hús sül benne, hanem zöldségek. Belerakom az összeset (jó sokat, hogy szinte alig lehet összekötni a végén). Belelocsolok olajat és megsózom. És mindig teszek rá a kedvenc fűszeremből, a majorannából. Ez az egy fűszer, amit mindig mindenbe (majdnem mindenbe) beleteszek.

A szója elkészítése is nagyon egyszerű.
Itt annyit tettem, hogy mielőtt befűszereztem elfeleztem a szójalapot, hogy többnek tűnjön.

2018. augusztus 20., hétfő

HETI ÜZENET 34. - Minden nap

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 


2018. augusztus 19., vasárnap

52/7. HOGYAN ÁLLUNK A TEKINTÉLLYEL?

Sok édesanya még a szülői mindenhatóság korszakában nőtt fel. Szemükben a szülők egyszerűen hiba nélkül valók voltak. Hogyan is tehetett vagy mondhatott valaha apa vagy anya olyat, ami nem helyes?

Ma már a legtöbb családban a szülők és gyermekek közti kapcsolat sokkal reálisabb és nyíltabb. És ez jobban megfelel a Biblia tanításának is. A nemzedékek közötti viszony így szívélyesebb és természetesebb.
Gondolkozzunk el ezen néhány percig. Nevezzük a példánkban szereplő két édesanyát egyszerűen Aratónénak és Hegyinének. Éppen beszélgetnek.

Aratóné (Hegyinéhez a szomszédasszonyához): Gondolkozott már azon, hogy milyen kárt okoz, ha fia előtt nemcsak elismeri, hogy hibát követett el, hanem még bocsánatot is kér tőle?
Hegyiné: Mit akar azzal mondani, hogy kárt okoz?
Aratóné: Nem fél attól, hogy elveszti a gyermek bizalmát, úgy értem, hogy nem lesz többé tekintélye előtt?
Hegyiné (csodálkozva): Nem értem, mire gondol. Úgy érti, hogy azért, mert azt mondom: Sajnálom fiam, bocsáss meg! ezzel kárt okozok Péterben? Nem, ezt nem hiszem.
Aratóné: Nos, mi úgy neveltük gyermekeinket, hogy azok felnézzenek ránk. De hogy tehetnénk ezt akkor, ha megmutatnánk nekik, hogy nekünk is ugyanolyan hibáink vannak, mint nekik?
Hegyiné: De hát ezzel eltakarják a gyerekek szeme elő a nyilvánvaló igazságot! A gyermekek nagyon hamar felfedezik, hogy mi is követünk el hibákat. Én megpróbáltam becsületes lenni gyermekeikkel szemben. Péter és Sárika is gyakran hallhatják tőle, hogy "bocsáss meg kérlek" - ha valamit nem jól csináltam. De még soha nem tapasztaltam, hogy emiatt kevésbé tisztelnének, vagy nem bíznának bennem.

A két asszony egy ideig gondolataiba mélyed. Azután Hegyiné lassan folytatja:

Az a tiszteletre méltó személy, akit mindig újra fiam és leányom szeme elé állítok, aki egyedül hibátlan, az Jézus Krisztus. Gyermekeim is tudják, hogy imádkozni szoktam az Úrhoz bűneim bocsánatáért. Higgye el nekem, biztos, hogy nincsenek téves képzeteik az én tévedhetetlenségem felől. De imádkozom azért, hogy mint jó édesanya, segíthessek nekik azt megtanulni, hogy Istentől kérjenek bocsánatot, s hogy ők is mondhatják Neki: Bocsáss meg Uram!
Aratóné: Ez természetesen más megvilágításba helyezi az egész dolgot. Én is azt szeretném ugyanis, ha gyermekeim ezt tennék! (Egy pillanatnyi habozás után): Nem gondolja, hogy nevelési kérdésekben esetleg nem a megfelelő könyvekből tájékozódtam?
Hegyiné: Talán. Én a legjobb tanácsokat a Bibliában találtam. Ennek ezen kívül még az is az előnye, hogy nem változtatja meg minden második, harmadik évben az álláspontját.

2018. augusztus 16., csütörtök

Hálás anyaság

Nyári szünet van. Még mindig. A gyerekeim még alszanak - amikor ezeket a sorokat írom -  (Katát kivéve, aki mindig korán kel), de azért csendben jól elvan az egyik szobában.
Reggelenként megiszom a teámat, és Facebookozok :), mert szeretem. Tudom, hogy minden ezzel van tele, hogy milyen káros, meg függőség, meg mit tudom én, és lehet, hogy igazuk van, de 10 éve vagyok itthon, és az infoim nagy részét onnan szedem össze. Ez nem tudom, hogy jó vagy rossz-e, de én akkor is szeretem.
Ma reggel ezt találtam:
Sokszor olvastam panaszkodó anyákat, akik nem tudnak mit kezdeni a gyerekeikkel és már július 16-án azon aggódnak, hogy mi lesz velük? Én ezt akkor sem értettem, és most sem.
A gyerekek az enyémek, és nem a pedagógusoké! Ők azért vannak, hogy tanítsák őket, én meg azért, hogy velük legyek. Az egyik anya azért aggódott, hogy fogja majd hasznossá tenni az gyerekek idejét. (És most nem azokról a szülőkről beszélek, akik dolgoznak, hanem azokról, akik nem.)
Én speciel nem tartozom azok közé az anyák közé, akik számolják azt, hogy mikor kezdődik az iskola.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én minden reggel, amikor felébredek, hálás vagyok azért, hogy ANYA lehetek. Még akkor is, ha minden reggel, délben és este csatát vívok a gyerekeimmel. Minden nap mindenkinek rengeteg problémája van, és igen, nem viselkednek jól és helyesen, néha utálják egymást és beszólogatnak, és igen, ki kell nekik találni dolgokat, hogy ne unatkozzanak. De mi van, ha unatkoznak? Én szoktam hagyni. És szoktam azt is hagyni, hogy telefonon vagy Tableten játszanak vagy mesét nézzenek. Persze mindig hallom és tudom, hogy mit. 

Minden nap, amikor elmennek lefeküdni, elmondom nekik, hogy szeretem őket, pedig sokszor vitáznunk kell, mert nem akarják, főleg Kata, aki sohasem álmos és egyébként is...

Minden nap korán kelek. És minden nap hálás vagyok azért, hogy hallhatom a szuszogásukat, nézhetem, ahogy vicces, kitekert pozícióban alszanak. Hihetetlen helyzetekre képesek.
És minden ellenére azt érzem és úgy gondolom, hogy én vagyok a legboldogabb anya a Föld nevű bolygón. Mert anyának lenni egy hatalmas áldás.

 Azt is tudjuk mindannyian, hogy az anyaság nem mindig könnyű. 
Nekem sem az, aki későn lettem anya, pedig bölcsebbnek gondolná magát az ember, de nem így van. :( Nem számít, hogy fiatalon vagy "idősebben" szül valaki, hiszen mindenképpen küzdelem. Sok barátnőm fiatalon ment férjhez, és nekik már huszonéves gyerekeik vannak, sőt van olyan osztálytársaim is, aki már nagymama. Ez nekem furcsa, de az én helyzetem más, abban kell helytállnom. 

Minden nap, amikor felébredek, hálás vagyok Istennek a gyerekeimért. Hálás, hogy mindannyian egészségesek, és élnek, és még nem történt semmi komoly dolog velük. Én hálás vagyok Istennek azért is, mert bár vártam, de megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret, és akinek tudtam, hogy gyerekeket szeretnék szülni. Hálás vagyok azért, hogy jó döntéseket hoztam, mert a fiatalkorom nem szólt a felelőtlen bulizásról, ivászatról, szexről, nem kellett attól félnem, hogy megbánok valamit. 

Emlékszem egy kislányra, aki azóta már felnőtt nő. Kb. 20 éve történt, amikor az egyik iskolába dolgoztam, és ő hatodikos volt. És bizony teherbe esett. A főnököm, aki keresztény volt, és tudta, hogy én is az vagyok, megkért, hogy beszélgessek vele. Volt olyan, aki azt mondta, hogy el kell vetetnie a gyereket, mások azt mondták, hogy meg kell tartania. Erős nyomás alá helyezték őt, és én meg ott álltam, és azon gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. 
Beszélgettem vele, és megkérdeztem, hogy miért feküdt le azzal a fiúval. (Egy diszkóban volt, valahol egy eldugott helyen.) Annyit még tudni kell, hogy a kislány nagyon nehéz körülmények között élt. 6-an voltak testvérek, és a szülei ittak, szinte minden pénzük erre ment rá. Az ikrek napköziseim voltam, a legnagyobb fiút pedig külön tanítottam, mert tanulási nehézséggel küzdött. Nagyon bírtam őket egyébként, de a szüleikre nagyon haragudtam. Azt mondta nekem a kislány ebben a beszélgetésben: "Andi néni, azt mondta nekem, hogy szeret! Még soha senki nem mondta nekem ezt."
A kislány úgy döntött, hogy megtartja a gyereket. 
Én megértettem, mert legalább adódott volna neki lehetőség, hogy szeressen valakit valahogy máshogy, mint ahogy őt szerették a szülei. De közben meg hatodikos volt!
A tantestületben mindenki mondta neki, hogy vetesse el, de ő határozottan azt mondta, hogy nem teszi meg. Aztán mindenki mondta nekem, hogy én beszéljem rá, hogy tegye meg. Mondtam, hogy ez nem az én dolgom. 
Aztán a keresztény főnökömmel imádkoztunk ezért a kislányért. Nem volt más választásunk és nem volt jó döntés ebben a helyzetben. A kislány határozott volt.
Emlékszem, hogy gyűjtöttünk ruhákat, mert még egy rendes bugyija sem volt szegénynek. 
Aztán úgy alakult, hogy a kislány elvetélt. 
Azóta sok év telt el. Láttam a Facebookon, és boldog anya.
Ezt csak azért mondtam el, mert mindenkinek más az életútja, és nem tudhatjuk, hogy kivel mi történik. Ezért sem tartom helyesnek, amikor valaki kormányszinten akarja parancsba adni, hogy gyerekeket kell szülni, mert nem tudhatja, hogy kinek lehet vagy nem lehet, akar-e vagy sem. Vannak olyan ismerőseim, akik kimondottan nem szeretnének szülni, mert nem szeretik a gyerekeket. Az ne is szüljön!

Hiszen, amikor egy gyermek születik, akkor sohasem tudhatod, hogy mi lesz majd később. Hogy mit hoz a jövő. Én csak azt tudtam, hogy boldog akarok lenni és jó döntést hozni. És sohasem bántam meg, főleg, mert Férjet megismertem, hogy vártam. Még az sem biztos, hogy jót tett volna nekem, ha korábban ismerem meg őt. Mert akkor lehetnének már nekem is 20 éves gyerekeim, de jó ez így! 
Ráadásul az én bátyáim teljesen más elveket vallottak, mint én. Szerintem nem helyeset. Szerintük meg én nem. :)

Mostanában ez az utolsó közös kép róluk. Külön-külön szoktam őket fotózni. :) Hát nem lehetek a világ legboldogabb anyukája? És Te nem lehetsz az, miközben a gyerekeidet nézed? DEHOGYNEM!

Három csodaklassz gyerekem van. Jó lett volna még több, de így döntöttünk és így alakult. Sokan mondják, hogy 3 gyerekkel milyen nehéz már. Szerintem nem nehezebb, mint néha eggyel. Küzdünk, mert erről szól a közös élet. Szeretem őket, és oda vagyok értünk. Tanulom a türelmet mellettünk, ami nekem a legnehezebb. Soha nem kiabáltam életem során. A 12 év tanítás alatt sem. Azt nem mondom, hogy nem emeltem meg a hangom, de kiabálni hangosan nem kellett. Nos, a gyerekeimmel kell és kellett. Nem akarok, de megtörténik. :(
A gyerekeim segítettek ahhoz, hogy az az ember legyek, aki ma vagyok, és hálás is vagyok érte Istennek, hogy az anyukájuk lehetek!

2018. augusztus 15., szerda

Kihívás # Olvass a gyerekekkel!

Szeretem ezeket a perceket, ezt az időt.
Még akkor is, ha nyáron kevesebb idő jut erre. Később fekszünk, lehetnek egy kicsit tovább fent, és van, hogy nem fér bele az esti olvasás. Közösen. De azért egyenként igen.


A család nagy kedvenc meséje az utóbbi időben a Moha bácsi meséi.

Nagyon érdekes, tanulságos, és a gyerekeknek kicsit máshogy mutatja be a gyerekkort.
Amikor olvasunk egy-egy történetet, utána vagy közben (ha esetleg nem ismernek egy szót és megkérdezik mit jelent) nagyon jókat beszélgetünk. És lelkileg és hitbelileg is sokat erősödünk.
Ebben a könyvben nincs szó Istenről, mégis olyan számomra, mintha Ő üzenne a történetek által a gyerekeknek és nekünk is. Különleges érzés.
A könyv sajnos hiánycikk, nem tudom, hogy most lehet-e kapni.
Van másik kiadása, nekünk ezek vannak meg, A4-es méretű, vastag, kevés rajzzal. A másik kisebb és több benne az illusztráció, de szerintem sokkal többe kerül úgy, megvenni minden egyes részt, mint így a kettő.
Szerintem, ha a végére értünk (már nem sok van hátra), a gyerekeimet ismerve újra kell majd kezdeni. :) Amit nem fogok bánni...

Nálatok mi a kedvenc esti mesés könyv?

2018. augusztus 14., kedd

Arangyaluska átértelmezve

Nem olyan régen már vágytam egy kis aranygaluskára. Annyira nem rajongok érte, de vannak pillanatok, amikor az ember megkíván olyasmit, amit ritkán eszik és készít.
Főleg a lányaim szeretik nagyon a kalácsot, és így mindig van itthon. Szinte mindig vajas kalácsot szeretne reggelizni, de ugye azért néha jó a változatos étel, nem igaz? Nos, egyszer úgy alakult, hogy maradt otthon egy kalács. Van, amikor elfelejtkeznek róla. Szóval, volt kalácsom, a hűtőmben mindig van dió (édesanyáméktől rengeteget kapunk). Nos, gondoltam, dagasztani nincs kedvem, így használjuk fel, ami van:


Hozzávalók: 
Szakszerűen, ahogy hangzik, 8 szeletes, kapcsos torta formához:
2/3 kalács, 10 dkg darált dió, 1 vaníliás cukor, 5 dkg barna cukor, 5 dkg fehér cukor, 6 dl tej, 1-2 dkg vaj, 1 zacskó vaníliás puding por, 1 citrom héja

Elkészítés:

A torta formát kivajazom, és megszórom darált dióval. A kalácsot szeletekre vágom. 
A darált diót, a barna cukrot és a lereszelt citrom héját összekeverem.
A pudingot 1/2 liter tejjel és 5 dkg cukorral megfőzöm. 
A maradék felforrósított tejbe vaníliás cukrot teszek, a formába lerakok egy réteg kalácsot. Egy evőkanál segítségével meglocsolgatom a kalácsokat, de nem túl sokkal, hogy ne ázzon el. Ezután megszórom dióval és rákenek egy réteg pudingot. Kb. 3 réteg fér a formába. 
A pudinggal úgy spórolok, hogy a végére maradjon 2-3 evőkanál, hogy az utolsó réteg kalács tetejét vékonyan még meg tudjam kenni, és erre szórom a diót. 
200  fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöm.

Nagyon finom és gyors!



2018. augusztus 13., hétfő

HETI ÜZENET 31. - Emlékeztető

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 


2018. augusztus 12., vasárnap

52/6. TÉTLENÜL NÉZNI?

Azt hiszem, egyetértesz velem abban, hogy gyermekeink legfontosabb élettapasztalataikat az egészen közönséges hétköznapok során szerzik. A tízéves Feri pl. bizonyos életbölcsességet ismert meg, amikor a hét végén egyik osztálytársa náluk alhatott.

Amikor Feri édesanyja vasárnap reggel be akarta vetni a vendéggyerekek ágyát, párnája alatt "ponyva"-füzetet talált. A fiú tudta, hogy a füzetet megtalálták. Mit tettünk volna mi hasonló helyzetben?

Tibor, a barát nem keresztény családban él. Viselkedését tehát nem lehet azzal a mértékkel mérni, mint a keresztény családban felnövő gyermekekét.
Népszerű gyermek lélektani füzeteink azt mondják: "tudomásul venni, és megint tudomásul venni": Azt jelenti ez, hogy hunyjunk szemet és tűrjük tétlenül, hogy a gyermekeink ilyen füzetek káros hatásának legyenek kitéve?

Vagy lehet mást is tenni? Az egyik lehetőség, amit tehetünk, az, hogy nem csinálunk nagy esetet belőle, csupán megmagyarázzuk a fiunknak vagy lányunknak, hogy ez a könyv (vagy valamilyen más dolog) miért nem válik hasznára a keresztény embernek. Egy másik megoldás az lehetne, hogy a fiúval négyszemközt beszélgetünk a dologról, és biztosítjuk, hogy mindenkor szívesen látott vendég a házunknál a jövőben is. Utána azonban (rögtön) egészen nyíltan megmondjuk neki azt is, hogy miért utasítjuk vissza az ilyen szennyirodalmat. Ezzel az illető vendégfiú javát tartjuk szem előtt, és nem a saját gyermekünk "fertőződésétől" való félelem vezérli cselekedetünket.

Ezt tette Feri édesanyja is ebben az esetben. De hadd mondja el saját szavaival ő maga.
"Amíg a dolgot megmagyaráztam, Tibor figyelmesen hallgatott. Kezemet bizalmasan szeretettel a vállára tettem. - Azután hirtelen saját elhatározásából felkapta a füzetet és a papírkosárba dobta. Szívesen látott vendég lett a házunkban. Ha teheti, boldogan jön velünk az istentiszteletre vagy a vasárnapi iskolába is. Nagyszerű kapcsolat alakult ki köztünk."

Íme egy szerencsés eset. Ez a fiú nem szerzett rossz tapasztalatokat, mert nem kioktató és gőgös keresztényekkel került kapcsolatba.

Emellett ne feledjük: ebből az esetből Feri is sokat tanult. Édesanyját a lehető legjobb fényben látta. Megtanulta tőle, hogyan kell a nem keresztényekkel szemben is következetesen keresztény módon viselkedni. Megtanulta azt is, hogy noha anyja kétséget kizáróan teljes mértékben elutasította a ponyvafüzetet, ezt a magatartását nem vitte át Tiborra. Olyan lecke ez, amelyre Urunk maga tanított bennünket. Ő ugyan gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst.

2018. augusztus 9., csütörtök

Ketten az úton

Életem egyik legmeghatározóbb könyve. Nagyon szeretem, és nagyon szívesen olvastam újra és újra. 
Amikor Férjjel összeházasodtunk, sokszor elolvastuk, szinte minden évben, mert fontosnak éreztük és érezzük most is, hogy sok mindent megtegyünk a házasságunkban azért, hogy jól működjön. Nem hiszek abban, hogy miután valaki megházasodott, nem kell semmit sem tennie azért, hogy minden rendben legyen, csak úgy ellenni. 
Mi nagyon sokat teszünk a házasságunkért, de tényleg. 

Én nagyon szeretem a Férjemet. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem és megtalálhattam őt. Vagyis inkább azt mondom, hogy ŐT kaptam Istentől. Tényleg nagyon szeretem, mert egy különleges embernek tartom. És tudom, hogy ő is így van vele. :)

Szóval, ha úgy gondoljátok, hogy gond van a házasságotokkal, vagy egyszerűen csak még jobbá szeretnétek tenni, akkor olvassátok el ezt a könyvet közösen. 

Alapvetően ez egy kézikönyv házaspároknak.
A könyv a házasélet különböző szakaszaiban segít felmérni, hol tart a házasságunk. Nagyon jó tanácsokkal szolgál olyan területeken, mint a kommunikáció, pénzkezelés, szexuális élet, közös értékrend kialakítása. 
Tényleg nagyon jó könyv, és nagyon ajánlom!!

2018. augusztus 7., kedd

Mexikói gombóckák salátával

Amikor éppen gyors, de látványos ételt szeretnénk készíteni, EZ AZ!
Az az igazság, hogy néha én abszolút nem kívánom a köretet az ételekhez.
Ez egy olyan étel lett.

Mexikói zöldségkeveréket megfőztem, aztán tettem bele sót, fokhagymát, pirospaprikát, vegetát, 1 tojást (aki nem eszik tojást, kihagyhatja, úgy is összeáll), és egy áztatott kiflit (az volt itthon, de egyébként mindegy), és prézlit, avagy zsemlemorzsát. Jól összegyurmáztam őket, és hagytam állni.

Ezalatt elkészítettem a salátát, ami valljuk be, az egyik legkönnyebb feladat.
Uborka, paprika, paradicsom - összevágva, megsózva és egy kis fokhagymás hidegen sajtolt olajat szoktam rátenni. Általában teszek a salátába hagymát, de ezt most elfelejtettem.

Miután állt egy kicsit a massza, arra gondoltam, hogy újítok valamit, és nem lapítom le a golyókat, hanem így sütöttem ki. Olyan cukik lettek.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

2018. augusztus 6., hétfő

HETI ÜZENET 30. - Kulcs

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 


2018. augusztus 5., vasárnap

52/5. A GYEREK OLYAN TEHETSÉGES

Talán ismersz ilyen családot te is: a kisebbik lány valamelyik művészeti ágban rendkívüli képességekkel tűnik ki. Ennek következtében természetesen kivételes bánásmódban részesül és elkényeztetik.

"A húgod éppen fest (vagy rajzol)" - mondja az anya, miközben fiát alaposan megterheli házimunkával.

Az ilyen anya kérkedik lánya tehetségével, ugyanakkor észre sem veszi fiának más irányú képességeit, pl.  a modellépítést, vagy az idősebbik lánya tehetségét a teasütemények készítésében.
Nem ritkán rendkívüli zenei érzéke szigeteli el a gyermeket a család többi tagjától. Naponta órák hosszat gyakorol, míg testvérei a mindennapos házimunkát végzik.

Az ilyen igazságtalan bánásmódnak rendszerint kétféle következménye van:
Először: a tehetséges gyereket arra nevelik, hogy többre értékelje magát, mint ahogy az neki hasznos lenne. Könnyen önelégültté válik, és le fog nézni másokat. Az ilyen gyermeknek meg kell tanulnia, hogy mindegyikünknek annyi a tehetsége, amennyit Istentől kaptunk az Ő jógásából.
Másodszor: az ilyen magatartás következtében a kiváló tehetséggel meg nem áldott gyermekek lassanként közömbössé válnak, és cinikussá lesznek mindenfajta képességükkel kapcsolatban.

De mit tegyek? Gyermekem olyan tehetséges, oly rendkívüli alkotó képességgel rendelkezik. - mondja sok anya.
Természetesen az édesanyának minden lehetséges módon segítenie  kell gyermek tehetségének továbbfejlesztését, másfelől azonban észre kell vennie többi gyermekének másféle teljesítményeit is, pl. fiának azt a szeretetteljes odaadását, amellyel egy kis veréb tört lábát sínbe teszi, vagy a mezei virágcsokrot, amelyet másik lánya nagy gonddal rendez el egy vázában az ebédlőasztalon (még ha a csokor nagy része fűből is van).

Dicsérje meg minden gyermekét minden teljesítményét, a házi feladat elkészítésétől kezdve mindazt, ami a gyermeknek sok munkájába, igyekezetébe kerül és énjének egy részét képezi.

Ha az anya bátorítja és dicséri gyermekét, akkor az megmutat neki valamilyen maga készítette dolgot, ezzel megtanítja helyesen értékelni önmagát.

2018. augusztus 3., péntek

Filmajánló - A kém

Ha valami könnyed, de vicces filmre vágysz, akkor ez az. :)
Igazából nem annyira szeretem a vígjátékokat, egy idő után számomra iszonyúan idegesítőek tudnak lenni. De ez annyira nem volt rossz. Kicsit a James Bond filmek kikarikírozása. Szerintem jól sikerült.

Nem igazán Melissa McCarthy miatt, akit mostanában nagyon felkaptak, és akit egyébként nagyon elismerek, hogy nem a Hollywoodot követő deszka-gizda-csinibaba stílusban nyomja és vállalja. Még csak nem is Jude Law miatt, aki állítólag szex-szimbólum. Bocsi, de nekem ő nem az esetem, soha nem is volt. Érdekes egyébként, hogy a legjobban a Gattacában tetszett, ami még ráadásul sci-fi is, amit szintén nem szeretek, de ez tényleg jó volt.
Nos, aki miatt megnéztem ezt a filmet, az Jason Statham. Igen, nekem ez ilyen csúnyácska, nem túl tehetséges, de valamiért a filmiparban mégis bevált pasi tetszik. És ha tehetem, megnézem a filmjeit. És igen, ezek legtöbbször akciófilmek, de mit van mit tenni...
Ja és szerintem ez a film tényleg vicces.



A történet:


A történetben az is nagyon érdekes, hogy egy részét Magyarországon forgatták. 
Jó volt ez! Még ha egy kicsit trágár itt-ott...
Jó szórakozás.

2018. augusztus 2., csütörtök

A 100 éves színház,

amely új életre kelt...
Mégpedig egy könyvesboltként. :)
Ez a hely Buenos Airesben található, Barrio Norte városában.
Úgy akadtam rá, hogy a nyári gyerekanyaghoz keresgéltem, amelyik a Bibliáról szól. Tudjátok, mert a jelentése könyv, könyvek. Innen eljutottam a könyvtárakhoz, és aztán nézegetni kezdtem könyvtárakat, nagyokat, meg régieket, újakat és mindenfélét. Aztán rátaláltam erre a különleges könyvtárra.

Hát nem csodálatos?
Buenos Aires Barrio Norte nevű negyedében található a képeken látható gyönyörű és lélegzetelállító könyvesbolt, ami a El Ateneo Grand Splendid nevet viseli. Az épület eredetileg Grand Splendid néven nyitott meg 1919-ben, külön érdekessége, hogy akkor színházként működött. A színházat később mozivá alakították át, majd 2000-ben kapta mostani formáját, amelyet évente több millió turista látogat meg a világ minden tájáról.

A lenyűgöző épületet eredetileg Peró és Torres Armengol építészek tervezték, majd később a moziból könyvesboltra Fernando Manzone építész ötletei alapján építették át, aki a színház számos jellegzetességét és részét megőrizte, beleértve a színpadot, az erkélyeket, a hihetetlen építészeti részleteket és még a piros függönyt is. 2008-ban a The Guardian a világ második legszebb könyvesboltjaként hivatkozott rá, és ha megnézzük a képeket, akkor bizony, mi is szívesen elvesznénk a sorok között.


A több, mint 21 ezer (!) négyzetméter alapterületű könyváruházban nagyon könnyen elveszhetsz, de ezt talán nem is olyan nagy baj.
Én nagyon élvezném!


-_buenos_aires_argentina_-_5_jan-_2015-1




Forrás: cassyblacksmith.wordpress.com

2018. augusztus 1., szerda

Kihívás. # Menj uszodába vagy strandra!

Augusztus 1-je van.
Nem hivatalosan, de a mi családunkban hivatalosan is Nimród nap.
És van egy "hagyomány" nálunk a családban, ti. hogy Nimród-napkor strandra megyünk. Ez évek óta így alakult, azt hiszem tavaly maradt ki, mert akkor nem volt jó idő, vagy valami ilyesmi...
Mivel idén nem tudtunk elmenni nyaralni, apró örömökkel lepjük meg egymást. Idén tényleg sehol sem voltunk, és nem is megyünk. Így alakult.

És bár itt van a ház, festés alatt vagyunk (már nagyjából kész vagyunk, csak a bepakolás hiányzik), és annyi minden mást kellene csinálni (még ma este főzött be Férj! (igen, jól olvassátok, FÉRJ paradicsomot), mert én éppen mással voltam elfoglalva), de tegnap úgy döntöttem, hogy akármi is történjen, ez a hagyomány :) megmarad.
Általában együtt szokott menni a család, ám Férj ma kezdett egy új (másik új) munkahelyen, és ő nem tudott ott lenni. De én kalandszerető ember lévén, és mert nem elég nyugis az életem, úgy döntöttem, hogy nosza!, menjünk csak el úszizni.
Eddig a móri strandra jártunk, ami nem egy nagy szám, de hát nyáron hova járna az ember, ha nem strandra. Én egyébként nem szeretek strandolni. A mi családunkban a másodfokú égési sérülések teljesen természetesek. Mi azonnal égünk, még árnyékban is. De a gyerekeiért ezt elviseli az ember! De már pár éve nincsen strand, hanem az uszoda tart nyitva. Mondjuk - hogy eláruljak egy titkot - én sokkal jobban szeretem az uszodát. Alapvetően uszoda-párti vagyok. Talán furcsa, de a Balaton ellenében. Nagyon szeretem a Balaton látványát, a vizet magát, de belemenni nem igazán szeretek. Mindig úgy úszom, hogy egyik kezemmel tempózom, a másikkal meg halott bogarakat seprek magam előtt... Fúj!

Na,a lényeg, hogy felpakoltam a gyerekeimet az azóta meggyógyult autóba, és elmentünk. És nagyon jó volt. Kevesen voltak, és mi nagyon élveztük.

A bejárat előtt megálltunk egy családi szelfire, ennek Zsófia nagy szakértője.
 Kata kérte, hogy a talált virágot is fotózzuk le. Nagyon szereti a virágokat és mindig mindenhol begyűjti őket. :)
 Még mielőtt bementünk volna, csúszdáztunk egyet a dög melegben.
 Gyerekek a vízben! Nagyon élvezték. Én is. Már Kata is bátran lemegy a víz alá, jót játszottak, és én el tudtam menni úszni egy kicsit, de tényleg nagyon kicsit - a mély vízbe. Jó volt!
Miután hazaértünk, Katát nem kellett altatni nagyon, és a nagyok is teljesen csendben voltak.
Elfáradtak.
Jó kis nap volt!