Life in colors - Kék mosolygós

Hát nem gyönyörű kékek?
A macskáról nem is beszélve!!!!
A kék a kedvenc színem.

Filmajánló - Wind River

Egyik hétvégén, amikor a gyerekek már aludni indultak, Férj rábeszélt, hogy nézzek meg vele egy filmet. Ő már látta, és azt mondta, hogy szerinte jó film. 

Hallottam már róla, és terveztem is, hogy megnézem, mert nagy Jeremy Renner rajongó vagyok. 

(Lábjegyzet: Nem olyan régen olvastam egy cikket arról, hogy kiválasztották 2019 legszebb férfiait. Itt elolvashatjátok és megnézhetitek, kik ők. Nekem a 20-ból talán 1, ha tetszik, vagy 1,5, aki az én olvasatomban ez a kategória. Mondjuk ezt sohasem értettem egyébként, hogy mi alapján döntik el mások ezt, hogy ki szép, vagy szexi... hiszen mindenkinek más az ízlése, nem igaz?)

Na, szóval, az én 20-as listámban Jeremy Renner biztosan ott van. Persze tudom, hogy mindenkinek mást jelent a szépség, nekem semmiképpen sem a babapofik azok. Nekem a kisugárzástól lesz szép, vagy szexi valaki. :)

Szóval, általában megnézem Renner filmjeit, kivéve, ha olyan témájú, ami nem áll hozzám közel. (pl. Boszorkányvadászként) Rennert egyébként a S.W.A.T - Különleges egység és a Bombák földjén című filmje óta kedvelem. Az utóbbit is Férj kedvéért néztem meg, bár tény és való, hogy nem igazán szeretem a háborús filmeket, de ebben nagyszerű volt. Túl valódiak, azt hiszem. 

Nos, nem igazán van időm arra, hogy 1,5 órát ülve töltsek, mert képes sem vagyok rá. A sorozataimat is úgy nézem, hogy elkezdem, megállítom, kiteregetek, folytatom, odateszem a kaját, folytatom... szóval, van, hogy egy részt 2 napig nézek. Csak ha vasalok van időm 1-1 részt megnézni. :) De gondoltam, Férj örülne ennek, ezért rászántam magam.

Ami a legjobban tetszett nekem, hogy végre nem egy olyan film, ami New Yorkban, Los Angelesben, Miamiban, San Franciscoban, Chicagoban, vagy tipikus ilyen helyen játszódik, hanem Wyomingban. Nagyon élveztem, bár én ott valószínűleg megfagynék.

A film címe Wind River. (A címre kattintva megnézheted.)

Először arra gondoltam, hogy ezt bizony milyen rosszul fordították, aztán kicsit utánaolvastam Wyomingnak, és kiderült, hogy a Wind River egy hegylánc ezen a területen. És hogy ott játszódik az egész. Ráadásul maga a történet valós eseményeken alapul. Ezért is néztem meg, mert szerem az ilyen jellegű filmeket. 

Wyoming egy külön világa Amerikának. Területre hatalmas, de a legkisebb népességű tagállam.  Egy külön világ ez, mert egy indián rezervátumban játszódik. (Nekem már ez is nagy élmény, mert nagyon bírom az indiánokat. Gyerek korom óta. De persze Winnetou-t olvasni, és tudni, hogy mi a helyzet most velük, egészen más.) Itt külön szabályok, törvények vannak, és nehézségek, már-már nyomor. 

Itt bukkan fel egy fiatal, indián lány holtteste, akit a vadkilövő, Cory Lambert (Renner) talál meg. Persze megjelenik az FBI is. (Elizabeth Olsen) (Lábjegyzet: Vicces egyébként, mert ők a Bosszúállókban is együtt játszanak.) Ők ketten és a helyi 6 fős indiánrendőrség segítségével próbálják kideríteni, hogy ki bántotta a lányt. 

Igazából az indián szereplőknek is nagyon örültem. (Graham Green - Farkasokkal táncoló; Miért éppen Alaszka? és Gil Birminghan (őt sorozatokban láttam leginkább), de ismert indián színészek.)

Igazából a Wind Riverben nem a nyomozás a legfontosabb. Mert elég hamar rá lehet jönni, hogy ki mit tett és miért. Nincs benne csavar, átverés, bonyolult nyomozás és semmi ilyesmi. Még az elején kicsit unalmasnak is tűnik, és várod, hogy történjen már valami, közben meg ott ragadsz, mert magával ragad a hely "szelleme", és az egész fílingje. Lélektana van ennek a filmnek. Szerintem. 

Hogy milyen nehézségben és eseménytelenségben élnek itt is az emberek. 

Egy hatalmas rezervátum, ahol nem igazán történik valami. A legnagyobb esemény, ha egy pumacsalád pusztítja az állatokat.

Tényleg vannak nagyon elveszett helyek, és élnek reménytelenül emberek, elszigetelve, nem tudva mi fog történni... céltalan élettel, küzdelmekkel, gyásszal, fájdalmakkal... Mint mindenki más. 

Nem bántam meg, hogy megnéztem. 

Szerintem egy jó film. Lassú és néha közhelyes, de vannak benne jó gondolatok, amin érdemes elgondolkozni. 

Jeremy Renner jó színész. Én szeretem. És nekem biztosan benne van a 20-as listámban!

Nyugi van! # Read a book

Nem is írhatnék most jobb lazulós feladatot, nem igaz? Mostanában ezt teszem.
Alig bírom letenni a könyveket, és csak olvasok és olvasok. Mert nagyon szeretek. És mert újra van időm. A táskámban mindig hordozok egy könyvet, biztos, ami biztos.
Amikor várom a gyerekeimet a Zeneiskolában, olvasok. Amikor úszni mennek, és én mondjuk nem úszom, akkor is olvasok. Reggel, amikor korán kelek és a gyerekek alszanak, olvasok. Ha mindenki lefeküdt, és csend van a házban, olvasok.
Most érzem, hogy az a 10 év, amit itthon töltöttem a gyerekeimmel, nem igazán adott lehetőséget arra, hogy ezt tegyem. Olvastam én, de volt úgy, hogy egy mondat után nem értettem, hogy mi van odaírva, annyira fáradt voltam. Volt olyan, hogy elolvastam egy oldalt, és fogalmam sem volt, hogy miről is szólt, és másnap újra kezdtem és újra, és nem is emlékeztem rá.

De most minden percét élvezem. Tényleg!
Tudjátok hogy van ez, ha az ember talál egy jó könyvet, akkor muszáj elolvasnia. Én mondjuk általában a rosszakon is végigkínzom magam, mert kíváncsi vagyok a végére. A filmeknél ezt nem mindig szoktam. :) Ha nem tetszik, akkor simán ott tudom hagyni.
És az is tény, hogy mostanában lazább jellegű könyvek kötnek ki nálam. A két dolog, amit szeretek: romantikus irodalom és krimi, nyomozós jellegű. Ezeket szeretem. Szívesen olvasok más jellegűt is, Férjjel például együtt olvassuk Mark Gungor: Férfi agy, női agy című könyvét, amit mindenkinek ajánlok. Akár házas, akár nem. Férjjel házaspáros, párkapcsolatos, gyereknevelőses könyveket szoktunk együtt olvasni. Mármint én olvasok, ő meg hallgatja. :) De jó így is, mert én szeretek hangosan is felolvasni.

És ennek hatványaként nagyon élvezem, hogy a gyerekeimben is alakul valami. Nagylányban már régen, hiszen vele járok könyvtárba, és bár ő nem mélyenszántó könyveket választ, leginkább kalandosat (anyja lánya :) ), gyorsan olvas. Kisfiam nem szeret olvasni, de kedvet kapott, és találtunk egy sorozatot, ami lelkesíti, vagy tetszik neki. Sok benne a rajz, és így könnyebben olvassa. Mindig mondja, hogy miért nem lehet minden matek, de hát egy olyan világban én nem élném túl! Bocsi, matekosok!
De ettől a látványtól mindenképpen elérzékenyülök!

Sült krumpli káposztasalátával

Szeretem a gasztroblogokat nézni. De tényleg. És mindig azon gondolkozom, hogy van idejük, energiájuk ilyen fantasztikusan látványos fotózásra, megkeresni az odaillő tárgyakat, hogy hatásos legyen, pont elkapni a kép lényegét... Tényleg szeretem, és van sok nagyon profi ilyen blog. Tudom, hogy valakinek küldetéstudata van, hogy lehet másképpen étkezni, tudom, hogy valaki csak szeretné megosztani másokkal, hogy ő aztán milyen ügyes! Van, aki a blogvilágban talál barátokra és fontos ez számára.
Én azért főzök, mert muszáj. És én nem tudok ilyen fantasztikus látványú ételeket rittyenteni, az én gyerekeim nem is ennék meg. De tényleg. Még a kuszkuszt sem sikerült megszerettetnem velük, pedig higgyétek el, hogy próbálkozom. :)

Ám rájöttem az utóbbi időben, hogy nekem se energiám, se kedvem mindig ott állni a konyhában és a magam boldogságára főzni. Tényleg azért főzök, mert muszáj. Legszívesebben nem csinálnék mást, csak írnék, rajzolnék, filmeket néznék, vasalnék, mert ezt szeretem, de főzni...
Rengeteg gasztroblog van, és fantasztikusak, tényleg. Néha-néha, amikor van időm, belenézek a blogom jobb oldalán lévő bloglistába, és ott ragadok. Sajnos nincs sok időm erre sem.
Meg azt is látom, hogy már ez is valahogy alábbhagyott... bár tudom, hogy mások meg ebből élnek, vagy próbálnak megélni. Én ezt sem tudnám csinálni. Személy szerint azért írok blogot, mert szeretek írni, és mert szívesen megosztom azt, amit gondolok, ami velünk történik, ami foglalkoztat. Nekem nem célom, hogy minél több olvasóm legyen (bár mindig örülök neki, de nem szokott előfordulni), egyszerűen csak szeretem, és kész.

Nos, ezután a "mély" kitérő után, csak azt akartam leírni, hogy van úgy, hogy az ember lányának nincs kedve főzni, és akkor a lehető legegyszerűbb megoldáshoz folyamodik. Vesz a boltban sültkrumplit és káposztasalátát (ez utóbbit Aldiban vettem, nagyon finom). A krumplit megsütöm, és jól megebédelek.
És higgyétek el, hogy nem szokott lelkifurdalásom lenni!

Könyvajánló - Szeretni bolondulásig

Tudjátok, hiszen sokszor mondtam, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok. Szerintem ez a tulajdonságom nagyon sokat segít, hogy máshogy éljem meg az élet dolgait, mint általában. Én hiszek az emberekben, és az embereknek is. Lehet, hogy ezt inkább naivnak mondják, de ezt is vállalom.
Én magam is hajlamos vagyok a túlfűtöttségre, az érzelemgazdagságra, bármin tudok sírni és meghatódni. De ezt nem titkolom és nem titkoltam sohasem.
Ám a romantikus irodalomnak is vannak számomra határai. Mint nagy Jane Austen-rajongó, valahol meg kell húzni a határokat. Ezért, amikor találok egy-egy ilyen könyvet, kicsit izgulok, hogy rátalálok-e benne arra, amit úgy szeretek az ő könyveiben.
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ő nem szereti Austent, mert szerinte csak arról szól, hogy nők mindent megtesznek azért, hogy találjanak valakit, és közben szenvednek.

Aztán nem olyan régen nagylányommal könyvtárba mentünk. Mindenki ment a maga dolgára. Én szeretem a könyvtár hangulatát, csendjét, bár meg kell hagyni, amikor éppen ott voltam az egyik csendes szobából valamilyen rockzene szólt, és nem éreztem jól magam. Nekem a könyvtár a csendet jelenti, noha bizonyos szinten szeretem a rockot is. :)

Az is tény, hogy bár szeretek olvasni és szívesen is teszem, nincs mindig se erőm, se energiám, se idegem magasröptű, mély gondolatokkal teli, akár pszichológiai, vagy vallási jellegű könyvekre, bár szeretem őket. Így igen, bevallom szoktam lazább jellegű könyveket is olvasni. Bocsi! :)

Tartalom:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.Bonyolult? Kínos? De még mennyire.Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Na, rátaláltam erre a könyvre, gondoltam, jól lesz ez. Szerelmes, gyorsan olvasható, (leginkább uszodában és zeneiskolában szoktam, mert akkor van időm), cipelhető is magammal, jó lesz ez! És tudjátok... nem bántam meg.
Nem volt csöpögős, mai modernkori volt. Nagyon élveztem, és elég gyorsan ki- vagy elolvastam. (aki ahogy szereti) Tényleg nagyon gyorsan.
Amikor elvittem a gyerekeket úszni, annyira belemélyedtem a könyvbe, hogy  hirtelen arra eszméltem, hogy csend van, és már senki sincs az uszodában. Tényleg nem tudtam letenni.
Nagyon élvezhető volt.
Ajánlom szeretettel!

Life in colors - Rózsaszín és fehér

A rózsaszín nem az én színvilágom. De ezek elég kedves képek, és szépek, nem igaz?
Jelenleg a legkisebbik gyerekem rózsaszín mániás, nem igazán vesz fel másfajta ruhát, de ő amúgy is elég csajos.
És a képeknek kellemes hangulata van, nem igaz?

kép az internetről

Forever - Sorozatajánló

Forever. Ez egy szép angol szó.
De most egy másik Foreverről szeretnék írni.:)

Való igaz, hogy régen jelentkeztem már filmes vagy sorozatos beszámolóval. Hát igen, valóban az utóbbi időben nem nagyon volt ilyesmire időm. Pedig szeretném is. Így most egy régi kedvencemet hozom nektek, amiről még nem írtam, de mégis úgy érzem, hogy a kedvencem lett. Nagyon sajnálom, hogy csak 1 évadot élt meg. Nem is értem én sokszor a gyártókat. Amikor valaminek jó számai, statisztikái vannak, nézettsége és nagy rajongótábora, akkor egyszer csak leveszik a műsorról...

Igazából, amikor pár éve megnéztem, akkor csak kíváncsiságból kezdtem bele. Egyrészt, mert nyomozós, másrészt a főszereplője miatt, Ioan Gruffud miatt. Érdekes neve van, igaz?

Ezt olvastam a nevében kapcsolatban: Különleges neve van, melyet meg kíván őrizni. Az Ioan az angol John keresztnév walesi megfelelője, míg a Gruffudd valójában a Griffith családnév eredeti walesi alakja. Nem kívánta megváltoztatni, vagy angolosítani. Egyszer azt mondta: "Na és, ha nem tudják kiejteni? Mind megtanultuk már, hogy mondjuk azt, Schwarzenegger."

Szóval, még humora is van!

Ő egy walesi származású színész, aki remek filmekben teljesített és alakított, de akit valamilyen oknál fogva a szakma elfelejtett, vagy nem úgy foglalkoztat, pedig nagyszerű színész. Nekem az új kedvencem. Régebben is láttam már egy-egy sorozatban. Pl. a Ringerben, ami nem egy ismert sorozat, és abból is csak 1 évad lett. Tudjátok, mire kialakult volna, befejezték...

Kicsit ilyen szegény Ioan. Valahogy nem tud jól választani, pedig remek színész. Nagyon megkedveltem.

Szóval, gondoltam, megnézem ezt a sorozatot, és nem tudtam abbahagyni. Van ebben a pasiban valami... tehetségnek hívják. Még akkor is, ha egy állítólagos rossz filmválasztás miatt (Fantasztikus Négyes) nem foglalkoztatják annyira.

De ez nagyon jó sorozat.

Ami tény, hogy általában nem szeretem a misztikus filmeket, de inkább azt mondom, hogy az én kategóriámban ez még nem az. Hiszen, csak egy hallhatatlan nyomoz. :)

A történet egy halhatatlan férfiről szól, aki az évek során közel került emberekhez. Úgy ismerjük meg, hogy a fiának tartott öregemberrel él New Yorkban, és a helyi rendőri erőknek segít halottkémként. Egy tipikus nyomozós hangulat, viszont... nekem mégis több. Van benne elegancia, báj, intelligencia... Egy tényleg tipikus úriember, akivel szívesen elmenne az ember randevúzni, már ha fontos számára az ilyesmi.

És szerintem az egyik színész, akin nem fog az idő. Vagy ha fog is, akkor az nagyon jól áll neki.  

Szóval, Henry a halhatatlansága miatt elég sok tudást ragasztott magára az évek során, és már azok az apróbb pillanatok, amikor az előbbi megcsillan, olyasmit adhat a nézőnek, nekünk, amit nem tudunk mosoly nélkül hagyni. Olyan pillanatok, amit csak mi tudunk, meg ő. Amolyan cinkos összenézés-szerű...

Ráadásul a bűnügyek is elég jók voltak. Nem mondom, hogy mindegyik érdekes volt és nagyon tetszett, volt benne durva is, meg amúgy sem bírom a belső szervek kipakolását mindenki elé, de nem is ezért nézem... De volt köztük jó néhány egészen jól sikerült rész is.

• Van benne izgalmas plusz szál (másik halhatatlan, aki nem annyira jó fiú, mint a miénk), de közben mégis más egy kicsit az érzésed felé, mert nem annyira gonosz...
• Van benne egy jó fej barát, aki a fia, de mégsem mondhatja, hogy az, hiszen az egyik 70 múlt, a másik 200, mégis a 200 éves az, akin nem látszik. Judd Hirsch nagyszerű ebben is. Hasonló szerepben a Gyilkos számokban láttam, és valahogy ez jól áll neki. 
• Van benne egy nő is persze, aki szerintem nagyon szép. Általában minden sorozatba tesznek valakit, aki a "Jó nő" kategóriában van, de ha én pasi lennék, nem biztos, hogy az én ízlésem lenne, de Alana de la Garza szerintem pont ez. Nagyon szépnek tartom. Ő a nyomozó.

Ioan Gruffudd telitalálat volt erre a szerepre. Az úriembersége, a világnézete, ahogy beszélt és bánt az emberekkel... ma kihalóban van. És vágyunk rá, hogy bárcsak itt lenne ez újra. Nemcsak a férfiakban, hanem úgy általában...

Szeretem ezt a sorozatot, és valószínűleg sokszor meg fogom nézni úgy is, hogy tudom, hogy miről szól. Azt hiszem, hogy amikor meglátom Ioant (és semmiképpen sem Johnt), ő Henry lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem maradt meg ez a sorozat. Nem is értem sokszor a döntéseket, hogy bugyuta filmek maradnak, és a jók meg törlésre kerülnek. Pedig biztos lett volna még benne lehetőség. 

Sajnáltam volna, hogyha ez a fickó nem játszik több filmben, sorozatban, mert tényleg nagyon tehetséges, bármiben láttam, miatta néztem azt a sorozatot. Most újra van egy, amiben játszik, és amiben szintén nagyon nagy. Harrow a címe. Megnéztem, és magával ragadó volt. Kicsit más, mint ez, bár abban is halottkém (valahogy ráragadt ez), de az egy rejtélyesebb, másabb sorozat. Ausztrál, talán azért is más. Azt is érdemes megnézni. 

Hogy stílusos legyek: ION GRUFFUDD FOREVER!
És erősen a 20-as lista elején van!

Vidám percek

Egy ilyen autónak örülnék. Úgy járnám vele a várost. :)
Főleg így tavasszal...

Nyugi van! # Write your story

Annyira szeretném megírni azt, ami a fejemben van. Nem tartom magam írónak, nem gondolom, hogy jó író lennék, vagyok. Csak azért, mert írtam néhány gyerekanyagot. Ez nem íróság. Értitek... Ez csak egy kis plusz, ami bennem van. És szívesen csinálom...
Nem is másoknak, csak magamnak, a magam kedvére, hogy képes lennék-e rá. A történet megvan, a sztori is, csak hogy mikor lesz egy kis időm...
Fejben már tudom, érzem... De lassan haladok vele. Szerintem sohasem lesz kész...
Mert annyi minden más van! 

Karalábéfasírt

NAGYON szeretem a karalábét. Levesnek, rántva és mindenbe :)
Most gondoltam egy nagyot, és fasírtot csináltam belőle.

Tudjátok, nagyon be kell osztanom az időmet. Lehet, hogy rosszul csinálom, de eléggé kevés időm jut mindenre, a főzésre pedig nem is szeretnék túl sok időt. Inkább a gyerekek. 

Szóval a karalábé! - A fasírt két személyre való, de én általában kicsi, apró fasírtokat készítek, mert a gyerekek jobban megeszik. Meg úgy cukibb is :)


Hozzávalók: 2 karalábé, 2 tojás, kb. 2-3 evőkanál liszt (itt lehet használni kukoricalisztet, vagy zabpehelylisztet is), zsemlemorzsa, 2 gerezd fokhagyma (nagyobb), olaj a sütéshez, fűszerek: só, vegeta, majoranna (de én ezt majdnem mindenbe teszek, mert nagyon szeretem)

kép innen

1. Mossuk meg a karalábékat, hámozzuk meg és reszeljük le. Nekem nincs időm az apró reszelővel bíbelődni, így marad a nagylyukú :)
2. Megsózom, és kb. 10-15 percig állni hagyom. EZ minden fasírtnak jót tesz, hiszen ilyenkor kicsit összébb esik és levet ereszt. 
3. Ezután jól kicsavarom, és beleütöm a tojásokat. 
4. Hozzákeverem a lisztet hogy formázható masszát kapjak. Ebbe teszem az összetört fokhagymát (amióta van fokhagymaprésem nagyon boldog vagyok!), a fűszereket és vizes kézzel pogácsákat formázok belőle.
5. Megforgatom zsemlemorzsában - én mindent megforgatok, mert Férj így szereti. És megsütöm szép aranybarnára.

Ne haragudjatok, de képet nem készítettem.
Az a nagy igazság, hogy nincs igazán időm erre. De amikor egyszer újra elkészítem, és lesz időm, akkor megosztom veletek.

11.

Life in colors - Erősen sárga

Kisfiam rajongása a sárga szín felé már kicsi gyermekkora óta megvan. Azóta is ez a kedvenc színe.
Gyerekkoromban úgy gondoltam, mert valaki azt mondta nekem, hogy a sárga az irigység színe, és hogy mivel én nem vagyok irigy, nem vállalhatom fel ezt a színt. Még jó, hogy kinőttem ebből. :)

Én alapvetően nem szeretem a sárga színt (ilyen színű ruhám sincs), de mégis, ha a természetben nézem, márpedig abban nagyon sokrétű és sokoldalú, akkor azt kell mondjam, hogy a sárga gyönyörű. Ha körtéről beszélünk, ami az egyik kedvenc gyümölcsöm, akkor mindenképpen.

kép az internetről

Vedd és olvasd!

Régebben már ajánlottam ezt a kis könyvet. Nagyon jó a gyerekeknek. Szeretettel ajánlom.
Gaál Éva rajzaival!!! (ő az én egyik kedvenc grafikusom.)
Sokszor úgy érzem, hogy nehéz jó könyvet találni, ami esti "mesélés" alkalmával felhasználható a gyerekeknek. Szeretem, ha a történetek igényesek, mondanivalót tartalmaznak. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindig bibliai jellegű legyen, mert nagyon sok jó írás van, aminek az üzenete mást tartalmaz a gyerekek számára. Ilyen pl. a Moha bácsi meséi, amit már ajánlottam, és ajánlok is, bár úgy tudom, hogy hiánycikk. Sajnos.

Miután végeztünk a Moha bácsival, felmerült egy-két könyv, de aztán leszavaztam, és emellett döntöttem. Jól. Azt kell mondjam.
Meglepődtünk Férjjel, amikor esténként elkezdtük a történeteket elolvasni, megbeszélni. Sokszor meg kellett állni, és megbeszélni mi miért történik, de nekünk az a célunk, hogy a gyerekeink értsék a bibliai tanítások, hogy Isten mit miért tesz, ne csak betanult meg megszokott legyen. Lehet másképp gondolni dolgokat, de meg szoktunk beszélni az ellene-mellette lévő érveket is. (Bizony, olyan témák jönnek elő, mint az evolúció, a reinkarnáció, a szellemek ... hihetetlen, de ezzel van tele a világ, és a gyerekeknek tudniuk kell, (IGEN, KELL!) hogy mit tanít a Biblia ezekről.

Nem titok, szeretnénk, ha felnőtt korukra Isten mellett döntenének. Ezért nincs nálunk, adventistáknál gyerekkeresztség (a Bibliában sincs). Ez egy tudatos döntés kell, hogy legyen.

Melyik hívő szülő ne szeretné, hogy a gyereke egyszer majd Isten útját választja! Hát persze, hogy mindegyik. De fennáll annak a lehetősége is, hogy nem így fognak dönteni. Azt pedig nekünk szülőknek kell megtanulni elfogadni. Addig is, a mi meggyőződésünk az, hogy megismertetjük vele azt az Istent, akit mi szeretünk, ahogy mi látjuk őt, elmondjuk azokat a csodákat, amiket a MI életünkben tett, élményeket adunk nekik, rávilágítunk arra, hogy ISTEN SZERETETÉVEL VAN TELE A FÖLD! 

És ez a könyv jól van megírva. Szeretettel ajánlom!

39 éves március idusa

Ma egy ország ünnepelt. Mi is itthon.
💕 Köszönöm mindenkinek, aki ma anyukámra és apukámra való tekintettel kokárdát húzott és ünnepelt. Igazán hálásak Nektek. :) 💕
Ma van a 39. házassági évfordulójuk, nálunk EZ AZ ÜNNEP. Mivel elmenni nem tudtunk, így gondoltunk rájuk. 💕Nagyon finom lett.

Tésztához:
90 dkg liszt, 2 teáskanál só, 4 tojásfehérje habosan, 6 ek. olaj, 4 dl tej, 1 élesztő

A tejet kicsit megmelegítettem, és beletettem az életsztőt. Megvártam, amíg felfut.
Mindent beletettem egy tálba, és összedolgoztam.
Egy nagyon kevés ideig, kb. 10 percig hagytam állni a tésztát, majd kinyújtottam, felvágtam négyzet alakúra a tésztát (én kicsiknek szeretem), aztán megtöltöttam a túrótöltelékkel. 
Bebatyuztam, egymás mellé raktam a tepsiben, majd megkentem tojássárgájával. 

A túróval sem vacakoltam sokat. 
Fél kg túróhoz raktak cukrot (ízlés szerint, de tényleg), 1 vaníliás cukrot, 1 citrom reszelt héját, mazsolát (mert az nagyon fontos). Ez utóbbit egy kis vízbe beáztattam. 
Összekevertem, és megtöltöttem. 

Apukám nagyon szereti, és ha haza tudtunk volna menni, biztos ezt sütök, mert az ilyen kelt tésztás édességek, sütemények a kedvencei.

8 kérdés, amivel hagyd békén a vegákat!

Találtam egy jó írást, ami nagyon tetszett, amin jót szórakoztam. És ami tényleg elgondolkodtató. Érdemes elolvasni. A cikk írója 17 éve vega. Én 26 éve. De a kérdések ugyanazok.
Mi vegák már megszoktuk ugyanazokat a kérdéseket, és ugyanazokat a válaszokat is adjuk, mert már reflexszerűvé válik, amikor 120adjára sem érti meg az értetlen kérdéseire felelt válaszaimat. Egy idő után feladom. Nem tisztem meggyőzni senkit, és nem is akarok. Nem olyan régen egy VEGÁN!!! oldalon futottam bele valakibe, aki azt ajánlotta, hogy egyek pacalt, mert nem tudom mi a jó! Vegán oldalon! Nem is értem, minek mennek ilyen helyekre trollkodni az emberek, és egyébként is... egyen, a többit meg hagyja békén!

Egyébként azt vettem észre, hogy a társadalom vált ilyenné. Akárki ír egy bejegyzés, mindenki elkezdi osztani az észt. Ki hogy eteti a gyerekét, vele alszik-e vagy sem, ki kivel jár/él/házas, meleg-e vagy sem, miért így és nem úgy csinálja a dolgait ... és nagyon bunkó módon tudják ezt az emberek képviselni. Azt kell mondjam, nagyon sok a közönséges, buta ember. Ezt fel merem vállalni (mégiscsak az én blogom). :)
Ugyanez a helyzet az étkezéssel is. Az én környezetem már megszokta, ráadásul a baráti társaság nagy része (a gyülekezetből is) vegetáriánus, így nem kell újra meg újra elmondani az okokat, de mégis akad össze az ember új emberekkel, akiknek aztán ÚJRA el kell mondani a miértet és a hogyant is. Amivel alapvetően nincs baj, szívesen beszélek róla, meg látom is értelmét, ha nem érzem, hogy kötekedős és "csakazértisbelemászokaképedbe" típus...

1) De miéért?

Tényleg nem szokták érteni és tényleg ez egy nagy kérdés. Mindenkit ez foglalkoztat, és mi vegák szívesen elmondjuk, hogy egészségügyi okból, vallási okból, állatszeretetből vagy húsundor miatt, esetleg így nőtt fel...
Én egyébként úgy gondolom, hogy az, hogy mit eszünk, bizonyos fokig magánügy. Függetlenül attól, hogy az egészségtelen étkezés sok embernek okoz komoly betegséget, amivel nem akarnak szóba állni. Másrészt egy idő után tényleg idegesítő, amikor erről faggatják az embert. Én szeretek vega lenni. És a brokkolit is szeretem:
Frappáns válaszunk a miértekre: Mindenki azt vesz a szájába, amit akar. (a cikk szerzője válasza)

2) Akkor mit eszel te tulajdonképpen?!

Ez a kedvenc kérdésem! De tényleg! :)
Most nagyjából összeszámoltam, hogy kb. 50 fajta zöldség eszembe jutott, és kb. ugyanennyi gyümölcsfajta. Na, ha én csak minden nap ennék egyfajtát, akkor sem unnám meg sohasem, és változatos is lenne. Ellenben a hússal, amiből általában 3-4 fajtát használnak az emberek (bár ha a vadat is belevesszük, akkor kicsit több).
Én speciel nem vagyok egy nagy főzelékes, de mindenből lehet készíteni, és fasírtot is, nem igaz? Egy kis párolt brokkolitól meg egyenesen rosszul lesznek! :)
El sem tudják képzelni, hogy mi, vegák éppen ugyanúgy szeretjük az ízletes, fűszeres, izgalmas ételeket. Ugyanúgy elkészítünk mindent, ahogy a húsevők. Mert minden helyettesíthető, de én semmit sem akarok helyettesíteni!
Tényleg azt gondolják, hogy nekünk vegáknak zabízű a szánk, és egyhangú és monoton az étkezésünk.

Frappáns válaszunk az „akkor mit eszel” kérdésre: Kavicsot. (a cikk szerzője válasza)

3) És nem hiányzik a hús?
Ha hiányozna, ennék. Nem?
Nyilván azért nem eszem, mert valamilyen okból így döntöttem. Ha akarnék húst enni, megtenném. Volt ilyen, amikor első terhességem volt, hogy megkívántam a halat. Én, aki még húsevő koromban sem ettem meg, a lányomnál megettem. Kb. kétszer, és azóta sem bírom. De ha kellene, mondanám.


4) Hát a növényeket nem sajnálod?

Hát... egyszer évekkel ezelőtt belefutottam egy pasiba egy közös ismerősünk oldalán, akit nagyon érdekelt ez az egész vegaság, kérte is, hogy írjak, írtam is, de persze azóta sem érdeklődik. :) Mindegy, egyszer ő kérdezte meg tőlem ezt, hogy "nem sajnálod a borsót, amikor lelegeled?" mert hogy az is élőlény!
Nos... ez már a kötekedés magasiskolája. Az ilyen kérdezők élvezik, ha előjöhetnek a növények érzelmeivel, és akkor kialakulhat vita (én ebbe nem szoktam belemenni) a növények és az állatok közötti idegrendszeri különbségek kifejtésével. De aztán ebből nagy vita lesz, és a szelíd vegánok is állati szintre süllyednek. Bár én kérek elnézést az állatok nevében!

Frappáns válaszunk: Ne is mondd! Sírok minden fűnyírásnál. (a cikk szerzője válasza :) )

5) Úristen, és hogy viszed be a fehérjét?
Amikor a legnagyobb gyerekem megszületett mindenki emiatt aggódott. Meg aztán amikor a többi... hogy mi lesz így velük... Na ja! Mintha a fehérjét csak hússal lehetne bevinni a szervezetbe! De tényleg nagyon foglalkoztatja az embereket, valószínűleg halálra aggódják magukat miattad, hogy szegény te! Csak úgy mondom, hogy ez nincs így! Az én gyerekeimnek mindig tökéletes volt a vérképe, mert bekerült sok minden másból.
Tényleg nagyon kedves, hogy mindenki az én protein bevitelemmel foglalkozik, de tényleg! Ahogy a cikk írója írja, és ami vicces, de elgondolkodtató:  (Azért az elgondolkodtató, hogy többen aggódnak vegetáriánus ismerősükért, mint az afrikai éhezőkért.)

Frappáns válaszunk a fehérje-mizériára: Mandulából, pisztáciából, mogyoróból, dióból, (aki közülünk eszik tojást, az a tojásból, tejtermékekből), babból, sárgaborsóból, mákból stb.
(a cikk szerzője válasza)

6) Figyu, nagyon zavar, ha megeszem előtted ezt a hambit?

Általános tévhit, hogy minden vega rosszul van attól, ha valaki húst eszik mellette. Vannak fanatikusok, nem mondom, hogy nincsenek. Én pl. a kávéval vagyok, így gyerekkorom óta nem bírom a szagát, és a közelembe se szívesen engedem a kávé illatát. Pedig mindenki kávézik a családomban, meg a Férjében is. És mindenki húsevő a családomban, meg a Férjében is. Most azért nem fogok elmenni egy családi vacsorára, látogatásra, mert húst esznek?
Nem leszek rosszul és nem zavar. Az unokatestvérem barátnője vega, az unokatesóm erősen húsevő. A barátnője mégis megcsinálja neki, mert szereti. Ha a társunk tiszteletben tartja a szokásunkat, mi is tartsuk tiszteletben az övét. (Mondjuk nem tudom, hogy megcsinálnám-e Férjnek, (még jó, hogy ő sem eszik húst) mert megfogni én sem szeretem a húst.
Frappáns válasz a kérdésre, zavar-e a hús: Csak akkor, ha még él. (a cikk szerzője válasza)

7) Na de halat se?
A másik nagy kedvenc kérdésem.
Egyszer láttam egy főzős műsorban,  amikor éppen az összes húsevő sztár arról beszélt, hogy a vegák esznek halat, mert az nem hús.  Hát... nem!
Az a megdöbbentő számomra, hogy a halat valamiért nem tekintik állatnak az emberek. Nem is tudom, szegény... növénynek nem növény, állatnak meg nem állat?
Ami tény: húsevő koromban sem ettem meg semmit, ami vízben volt, élt és ott lélegzett. És most sem teszem!
Ami tény: Férj nem eszik húst, de bizonyos ritkasággal (nyaralások alkalmával, vagy szülőknél) eszik halat. Éppen ezért ő nem mondja magáról, hogy vegetáriánus, mert nem az.
Ami tény: A sógorom nagy húsevő. Húst hússal eszik. Nagy hobbija a pecázás, de sohasem eszik halat. Mert az neki nem hús.
Na, ez ám a felállás!
Idézet a cikkből:  "Jókat szoktam derülni, amikor a kínai kaja vegetáriánus menüjéhez odaírják, hogy „puhatestűeket és halat” tartalmaz. Vajon melyik a zöldség-gyümölcs e két lény közül? A helyes választ beküldők között két halnövényt sorsolunk ki."
Frappáns válaszunk: A brit tudósok szerint a hal az állatok közé sorolható. (a cikk szerzője válasza)

Az utolsó kérdés kicsit szexista jellegű lesz, ha zavar, ne olvasd tovább!

8) Na és a szádba se vagy hajlandó venni a húst? (Hahaha.)

Ez egy nagyon pikáns kérdés, és már most elnézést kérek! De ez is egy tipikus kérdés. Leginkább azon férfiak részéről, akik zavarba akarnak hozni, vagy kellemetlen helyzetbe akarnak sodorni. Volt már rá példa, és ilyenkor mindig is zavarba jöttem. Mert sajnos vannak olyan emberek, akiket ez éltet. Én szívesen beszélek ezekről a témákról, már nem jövök zavarba, de régen igen. És élnek a földön olyan emberek, leginkább férfiak, akik élvezik az ilyen helyzeteket.
Egyébként azt kell mondjam, hogy ez egy régi vicc, ami poénnak is rossz.
Én általában elhajtom az ilyen embereket valami poénfélével, jelezve, hogy ízléstelen, de van aki ezt sem veszi komolyan. Így javaslom a cikkírója frappáns válaszát:
Frappáns válaszunk: Állatot nem eszem. De emberhúst igen!

Zöld

Egyik héten Katáéknál az oviban minden nap más színű pólóba kellett menni. Az egyik nap zöld volt. Feltúrtuk az egész házat, és kiderült, hogy nincs senkinek sem zöld ruhája. Nekem van egy régi, kötött mellényem, de valószínűleg ennyi a zöld ruházatunk.
Pedig a zöld a kedvenc színeim között van. És a zöld nagyon szép. Majd meglátjátok a Life in colors-os sorozatban is nagyon szép  zöldek vannak, lesznek együtt, de most ezeket találtam, és gondoltam...
Nekem a zöld mindig a természet színe, az ébredő erőé. A tavasz megjelenése. Vidámságot jelent. Jól érzem magam a zöld között, a természetben.

Egy zöld vers a végére:

Zuhanics Albert: Zöld vers

Zöld a levél, zöld az ág,
Az ágon zöld hernyó rág.
Rágódik a zöldben, zölden,
Zizeg, zörög, zabál szörnyen.

A zöld ágon, zöld madár,
Zöld szemével lesben áll.
Te zöldfülű, jaj neked,
Elzöldellt az életed!

Ily zöldséget el nem hiszek,
Minden zöldet fellegelek,
Ha mások bele is zöldülnek,
Akkor is tovább zöldellek!

...A zöld hernyó, fenn a fán,
Zöld levelet nem fal már.
Elvitte a zöld halál,
Bekapta a zöld madár.

Debrecen, 1976.

Nyugi van! # Love reading!

Nem is tudom, hogy ehhez mit is írjak. Ez vagy így van, vagy nincs így, nem?
Az olvasás jó dolog. Én szeretek belebújni mások életébe, részesévé válni az izgalmaknak, kalandoknak, romantikának. Izgulni a főszereplőkért, mérgelődni a rosszak miatt... Mondhatnánk, hogy a film is ilyen, és bár én való igaz, hogy nagy film-rajongó vagyok, de a könyveket sokkal, de sokkal jobban szeretem.
Még akkor is, amikor volt idő, hogy kevesebbet olvastam. De olvasni jó dolog!

Szeretem.
Kikapcsol. Leginkább.
És jót tesz az elmének is. :)

Kedvenc pástétomunk

A mi családunk nem annyira szereti a pástétomokat. Amikor Bózsván nyaralunk, akkor mindig sokat eszünk, mert ott gyakran (szinte minden nap) készítenek valamilyen különleges finomságot. Ezeket persze az én gyerekeim nem eszik meg, így milyen jó, hogy van margarin, mert azt legalább megeszik. Elég válogatósak e tekintetben.
De van egy pátétom, amit nagyon szeretünk, és ami nagyon népszerű nálunk, ez pedig ez:

Szeretek enni. Ez köztudott tény rólam. Ahogyan az is, hogy édesszájú vagyok. Ám reggelre mi nem tudunk és nem szoktunk édeset enni (kivéve a zabpehelykását, amit mindenki szeret). 
Persze, ha pl. buktáról van szó... :)

De ez valami más.
Íme, a finom és különleges Mandy pástétom, bár mi az Unicarmosat szoktuk venni. Mert olcsóbb kicsit. 
De a Mandy nagyon-nagyon finom.

Így készül: 

Vega-májkrémet (mert van ilyen kérem szépen!) összekeverek 2-3 főtt tojással, lila hagymával, mustárral, és máris kész a finom reggeli. Nagyon ízletes, nagyon finom. Mi nem is tudjuk abbahagyni, amíg van.

10.

Life in colors - Szürkés

A szürke az egyik kedvenc színem. Vagy A kedvenc színem. Sohasem gondoltam volna, de így alakult.
Nem olyan régen, amikor a ruhákat válogattam, és pakoltam (a gyerekekét és az enyémeket is) rájöttem, hogy nekem nincsenek színek a ruhatáramban, és nem is szeretem őket. Barna, szürke, fekete, kék. Nagyjából ezek. Meg egy-egy piros, de úgy alapvetően más nem jellemző. Van persze, ha nagyon összeszedem magam, de azt vettem észre, hogy ha ruhákat keresek, a szürke az első, amit megtalálok, vagy ő engem. :)
Nem azért szeretem, mert szürkének tartom magam, vagy bele akarok olvadni a környezetembe, hogy ne vegyenek észre... nem mondom, hogy nem volt ilyen, de mostanában, amikor jól érzem magam önmagamban, akkor is azt kell mondjam, hogy ezt szeretem. Egy ismerősöm azt mondta, hogy azok a színek, amiket én szeretek, nem színek.
Lehet.
De én, aki viselem, színessé tudom tenni, és ez a legfontosabb! Nem igaz?

Kép az Internetről