Az esti olvasásról

Nagyon régen olvastam már nekik esti mesét. Az utóbbi időben elfelejtődött, mert mindig rohantunk, még este is, és valahogy sehogy sem akartunk a map végére érni.

Helyette volt, hogy vita volt, a gyerekek között veszekedés, vagy csak egyszerűan beleestem az ágyba, mondtam valami "Menjetek aludni!" mondatot, de nem bírtam a fáradtságtól becibálni magam a szobájukba, és mesét olvasni nekik.

De most anyukámnál máshogy alakult. A Covid miatt átrendeződtek az alvási stratégiák, nem volt túl jó, mert rossz alvóként elég bonyolult volt megszokni egy másik ágyat (a szüleim semmit sem dobnak ki, :( még ha kényelmetlen vagy ősrégi, akkor sem),és ez az ágy gyerekkorom óta megvan.

De a két kicsi odabújt hozzám este, és olvastam nekik. 

Nimród nagyon szereti a Mézes Meséket. A blogja itt található, ha rákattintotok a címre. 

Szerintem már említettem Mézes Judit barátnőmet, vele írtam régebben a gyerekanyagokat, de most, hogy már mindketten újra gyerekek közé kerültünk, nincs időnk rá. :(

A könyvei meg itt.

Nagyon aranyosak, és szívmelengetőek.

Ajánlom.

Hálás vagyok #55.

Most szombaton kimaradt ez a rész, így ma pótolom. Net-mentesen voltunk, ami jó volt, bár az ember tényleg érzi néha a hiányát. A gyerekek eléggé... :) De jó volt az Alföldre utazni, és a családommal és a barátaimmal találkozni. 

Jó volt.

♥ karácsonyfa mamáéknál ♥ mandarin, banán és narancskavalkád ♥ 4 kg diót kaptam a szüleimtől :) ♥ mákos kalács készítés a tesómmal  ♥ hazautazni ♥ sok-sok ajándék (túl sok)  ♥ barátokat látogatni kétszer is ♥ a régi lelkészemék új macskája, Frici nagyon cuki ♥ a nyíregyházi iskolában egyik volt kolléganőmnél jártunk, akivel persze barátok vagyunk, és a lányok egyidősek, tiszta cukiság volt! ♥ karácsonyi menü ♥ egy csomót ettünk ♥ elromlott az autó odafelé menet, de mire jöttünk, már meggyógyították ♥  ♥  ♥ retro csatorna anyukáméknál, Dikh-tévé, meg Spektrum Home, amit estig néztünk :) ♥ annyit nevetni, hogy már a könnyed is kicsordult ♥ tesókámmal lelkizni  ♥ Ray cica nagyon jól bírta az utazást  ♥  csokik ♥  egy láda alma

És nektek?

Hókifli

Life in colors - Piros-fehér

Ezért jó ez a két szín együtt, nem?

Boldog Karácsonyt!

 

14.

Ma nem hoztam semmi bölcs gondolatot. Nem volt rá időm, hogy elmélkedjek, maximum csak azon, hogy jól koncentráljak arra, hogy a tervezett sütemnyeket, amelyeket anyukámékhoz viszek, jól megcsináljam. Közben sok minden történt. Cicát vittük vissza varratszedésre, és kontrollra, elég jól bírta, és nagyon ügyes volt. Közben készülni, pakolni az utazásra, amiben valami oknál fogva a családom nem mindig siet a segítségemre. Tudom, hogy valamit elrontottam, de sokszor úgy érzem, hogy lusta gyerekeket neveltem. Pedig tényleg megcisnálják, amit kérek, de nem tudom, hogy nem kértem eleget, vagy nem adtam nekik elég feladatot, esetleg nem tanítottam meg nekik a felelősséget... Nem tudom. Sokszor vagyok nagy dilemmában. 

De az is lehet, hogy csak nekem nagyok az elvárásaim. De nem hiszem. Vannak persze, de annyira nem nagyok. Mindenesetre ez az év azt értette meg velem, hogy kicsit több feladatot kell a gyerekeimre bíznom. Mert én az a típusú anyuka vagyok (aki nem tökéletes és hibátlan - persze), aki inkább megcsinálja, mert "gyorsabban" kész van, mint hogy újra meg újra elmagyarázzam. Mert nem vagyok ám én mindig türelmes. 

Mondanám, hogy irigylem a tökéletes anyákat, de nem teszem, mert jó nekik, már ha vannak, de én sem is vagyok az. Anya vagyok, aki szereti a gyerekeit, és alapvetően jól neveltek, szófogadóak, illemtudóak, kedvesek, nem beszélnek vissza (eltekintve egy-két helyzettől, de ez nem kezelhetetlen), elfogadják a szabályokat, be is tartják őket, és tényleg nagyon cukik. Boldog vagyok, hogy az ő anyukájuk lehetek.  A többit meg menetközben megoldjuk! 

Vagy valami... 

Néhány napig nem leszek itt, nem leszek elérhető, így itt és most kívánok mindenkinek

BOLDOG KARÁCSONYT!

Life in colors - tél és kötött zoknik

Mindjárt itt a Karácsony. Magát az ünnepi izgalmakat és készülődést nem szeretem, de egy-két hangulatát igen. Például ezeket. :)

Hálás vagyok #54.

Ez a hét volt az iskolában az utolsó. Sok minden történt, most jön a pihenés időszaka. Vagy legalábbis azt mondják, de ez nincs így. :)

Ám ezen a héten is sok jó és örömteli dolog történt.

♥ új sütikiszúró formák ♥ rajzoltam az osztályterembe ♥ Ray túlélte a hétvégét, és ennek nagyon örülünk ♥ sok-sok mandarin ♥ kakaó és kifli ♥ meleg csizma ♥ beszélgetni a gyerekeimmel, és lelkizni ♥ Ziva cicánk, aki 13 rendületlenül velünk van  ♥ ünnepi fények (csak a gyerekek miatt) ♥ takarítás ♥ a gyerekekkel fenyőfákat készíteni ♥ pizza Férjnek  ♥ érezni, hogy szeretnek  ♥ egy másik kisfiú, aki erősen problémásabb, mint Dávidom megfogta a kezem, és úgy mentünk fel a teremben (nem a mi osztályunkba jár, de velem tanul matek órán)  ♥ Ray szépen gyógyul  ♥ a tyúkok szépen tojnak, így sok tojás van ♥ megnéztem egy romantikus filmet, de annyira nem tetszett ♥ vettem egy Párizsos-Macskás kombinációs szatyrot ♥ Férj sütött almás pitét ♥ hajnali csendesség(ek) ♥ vettem muffinpapírokat :) ♥ megpróbálni elengedni a stresszt (bár ezen még dolgozom) ♥ Zsófival Husztot tanulni (nem is emlékeztem, hogy mennyire nem tetszik nekem ez a vers - bocsi!) ♥ Katával összebújni és kuncogni ♥ készülni hittan órára :) ♥ nevetni ♥ együtt dolgozni a iskolai párommal, nagyon örülök, hogy hozzá kerültem ♥ Kisfiam folyamatos szómenését hallgatni :) ♥ mogyorós csoki  ♥ megint ajándékot kaptam Dávidtól, annyira cuki ♥ iskolai karácsony ♥ megható, apró kis ajándékok ♥ amikor megdicsérnek ♥ Katával boltba menni, aki nem rakta tele a kocsit, de belecsempészik ezt-azt :) ♥ szeretem napok, de azért vége a tanévnek 2020-ra  ♥ reggel nem felkelni hajnal fél 5-kor ♥ a cicánk igazán gyógyul, már dorombol ♥ amikor a gyereked neked adja a maradék csokiját ♥Avonos habfürdő

 

A következő hétre további szép és örömteli élményeket kívánok nektek!

13.

Ma volt az utolsó nap. Nagyon megható és nagyon aranyos kis nap volt. Már régen éreztem ilyen karácsonyi hangulatban magamat, pedig én nem vagyok egy nagy karácsonyozó. 

Tegnap este sütöttem muffint, gondoltam viszek azoknak a kollégáknak, akikkel együtt dolgozunk, vagy meghittebb a kapcsolatunk (értsd: a gyerekeim osztályfőnöke volt pl.), és én is kaptam apró kis kedvességeket. Nagyon cuki volt. 

Aztán a gyerekek játszottak, majd az iskola karácsonyfájánál énekeltünk egyet, kaptak szaloncukrot és csináltunk egy osztályképet. 

Kicsit szomorú voltam, mert Dávidom már ma nem volt, de majd ha megjön, csinálunk egy újat. 

Összességében a háláról akartam írni, hogy szeretek itt dolgozni, jól is érzem magam. És szerintem el is fogadtak. Jó érzés.

Hálát akarok ma adni neked, Istenem, 

mert a hálában érezhetem meg közelségedet. 

Nem akarom elfelejteni a beszélgetés utáni ölelést, 

a hosszú veszekedés után odanyújtott kezet 

és a betegséget követő új kezdetet. 

Nem akarok többé rohanásban élni. 

Mutass nekem helyeket, ahol megerősödhet bennem a hála, 

még ha tovább is kell mennem. 

(H. Adolphsen)

 

12.

Őszinte leszek. Mert mindig az vagyok. A szünetet várom nagyon, mert végre találkozhatok a szüleimmel és a testvéremmel. Fél éve nem láttuk már őket, és a gyerekeknek is nagyon hiányoznak. Az Alföld teljesen más hangulatú számomra, mint a Dunántúl. 

Ne haragudjatok meg dunántúliak, és főleg móriak! Nagyon szeretek itt élni, és nagyon szeretem Mórt. De én a szívemnek egy bizonyos csücskében alföldi lány vagyok és maradok. És tudjátok, amikor a hegyek és dombok után a sík területre érünk (mindegy, hogy vonattal vagy autóval), máshogy érez a lelkem. Ezt nem tudom elmondani, se átadni. Kicsit olyan Petőfis ez nekem, mármint ahogy szeretem az Alföldet. 

Amikor meg ott vagyok, akkor vágyok vissza ide, a mostani kis hazámban. Furcsa keveréke ez az embernek. 

Tényleg, sohasem gondoltam volna, hogy én valaha dunántúli leszek. El sem tudtam képzelni, hogy elköltözzek a magyar hon kis széléről, és most itt lakom, szinte a közepében. 

De a honvágy, az honvágy. Mindegy, hol van az ember. 

A honvágy azt jelenti számomra, hogy azokkal szeretnél együtt lenni, akiket szeretsz, akik a családod, akik a legfontosabbak neked. És mindegy, hogy ki hol lakik, de valami összeköt. Lehet, hogy több száz kilométer az, de akkor is, azok a legfontosabbak, akik otthon vannak. Mindegy, hol van az otthon.

És én már nagyon várom, hogy találkozhassak a családommal, a barátaimmal.

Mindenkit szeretettel üdvözlök Mórron, erről a kis ékszerdobozból. 

De kedves Tiszavasvári és Nyíregyházi barátaim! Hamarosan érkezem! Érkezünk!

11

Mostanában sokat hallgatom a gyerekeimet, ahogy zenélnek. Néha döcög, néha gyakorlatlan, néha küzdelmes és veszekedéses, de aztán olyan aranyosak és olyan ügyesek. 

Én nem értek a zenéhez, nem is tanultam soha. Ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon szeretem a komolyzenét. Vagyis nem értem. Bár van olyan zene, amit szeretek. Ilyen Vivaldi: Négy évszak című műve. De amióta a gyerekeim zenét tanulnak, azóta lettek kedvenc darabjaim. És azokat sokszor eljátszatom a gyerekeimmel csak magamnak. Igaz, ez még csak Elsőszülött és Kisfiam által lehetséges, mert Kata még csak most kezdte a hegedűt, de ők ketten már nagyon ügyesek. 

Sajnos nem túl szorgalmasak, és ezért sokszor érzem azt, hogy felesleges kiadás (mert ez Anya erre is gondol), de aztán hallom őket játszani, és tudom, hogy jól döntöttünk. 

A zene kimondottan jót tesz a léleknek. 

Ezért játszatom őket sokat, és hallgatom őket sokat. 

Mindenki jól jár vele.

Ui: Ez nem olyan karácsonyi hangulatú bejegyzés, de most eszembe jutott, ahogy a kisfiam Csajkovszkij: Régi francia dalát játszotta. 

Kisfiam nem vállalta, hogy levideózzam, ahogy zongorázik, de megtalálható a YouTubeon. 

Ugyan ez egy cselló-kar, amit ide raktam, de nekem ez is tetszik. :) 

A zene jó!

10.

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony...

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

 

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

 

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

 

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 

9.

Mit nekem a karácsonyi készülődés (nem is készülődök), de akkor is! Az egész világ - állítólag-  várja Jézust, ami nem probléma, csak nem értem, hogy miért a kicsit, és miért nem a nagyot... , de ugyanakkor nem látom, hogy bármiféle változás is lenne az emberek szívében. Az ember alapvetően önző, és nem kedves a másikkal. 

Emberek sokasága tölti azzal az életét (a FB-on például), hogy kioktatja a másikat, hogy beszól a másiknak, hogy anyázza a másikat, és mindig mindenki mindent jobban tud. Közben meg karácsonyra készül. 

Mindenki megosztja, hogy mit fog főzni, ki mit sütött, és persze itt is van ám "észosztás", kritika és javítgatás. 

Nem értem én ezt. 

Abban hiszek, hogy Isten szabad akaratot adott, és azért adott eszet, hogy használjuk. Már bocsánat, de tényleg így gondolom. Nem mindig sikerül ezt tapasztalnom. 

Egyik nap, ami hétfő volt, vittem a kisfiamat zongora órára. Esett az eső, és én amúgy sem hajtok úgy, mint a meszes, ráadásul a városon belül mentem. Móron az egyik fő után legalább 4 bukkanó van. Az ember figyel rá. Erre azt láttam a visszapillantó tükrömben, hogy teljesen rám ragadt egy autó, de szinte a fenekében volt az én autómnak. És nyomult, jött utánam. Valószínűleg nem az az utca volt a cél, ahová én mentem, de folyamatosan követett, villogott és dudált. 

"Női sofőr" - gondolhatta, de igazából teljesen mindegy mit gondolt. A szabályokat be kell tartani, és engem egyáltalán nem zavar, ha ő sietni akar valahová, csak engem ne zavarjon a közlekedésben. 

Ha jól belegondolunk, mindenki arra vágyik, hogy vele kedvesek legyenek, megértésék őket, barátságosak legyenek, de mégis sokan úgy gondolják, hogy nekik ezt nem kell megtenni. Az ember nem tud kibújni magából, és sokszor nem is akar. És ez meg olyan szomorú. 

Ezért igyekszem arra tanítani a gyerekeimet, és az iskolai gyerekeket, hogy kedvesnek lenni menőbb, mint undoknak. Remélem, hogy sikerülni fog! 

Life in colors - Tél

Mert tetszik, és mert tél van. Elvileg. :)

Hálás vagyok #53.

Éppen arról beszélgettem valakivel a héten, hogy mostanában elég sok rossz történt a családban állatügyileg. Elvesztettük Pogót, Tekergőt (ő a mama kutyája, aki már nagyon öreg volt), elütötték az egyik befogadott cicánkat, aztán meghalt Red is. Már csak két macskánk maradt, plusz a tyúkok és Marci a kakas. Aztán egy héttel ezelőtt eltűnt Ray is. Nem szokott elmászkálni itthonról, noha kint étkezik és wc-re is kiment. Mindig a kazánházban volt, vagy az előkészített kis kosárkájában. Nem tudjuk mi történt, de eltűnt. Azt hittük, hogy valaki elvitte, mert olyan cuki és szelíd volt. Erre tegnap megjelent, és sérült volt. Nagyon megvisel ez mostanában engem.

Valaki azt mondta, hogy el kell altatni, de nem tenném meg. Hiszen nincs baja, és nem is tartom megoldásnak. EZ a könnyű része. Szeretni fogjuk. 

Én viszont nehezen küzdök meg a lelki terhekkel. E tekintetben. Elég maga alatt van most a lelkem. 

De azért volt a héten sok apró öröm.

♥ borsóleves ♥ Zsófival sokat tanulunk, és meglátszik a jegyein. Az is ha nem. :( ♥ színes falevelek ♥ Mikulásozás vagy mi...  ♥ Télapós-és karácsonyi dalokat énekelni a gyerekekkel az iskolában ♥ elkészítettünk egy kedves kis karácsonyfát ♥ amikor azt érzed, hogy szeretnek ♥ Dávidom kedves mondatai  ♥ 1 órát egyedül töltöttem, és boltba mentem  ♥ Kisfiammal egyiptomi lapbookot készítettünk történelem órára ♥ a Postán találkozni egy régi ismerőssel, és másokkal beszélgetni ♥ elfáradni  ♥ tanulni egy másik kisfiúval, aki nem Dávid, de akit nagyon szeretek  ♥ sokat nevetni a gyerekekkel (imádom, hogy van humorérzékük!)  ♥ rántott karfiol nagy mennyiségben! ♥ 1 óra csendes foglalkozás mindenkinek (szerdánként ez a kedvencem) ♥ Nagylányom és Kisfiam együtt jöttek haza kettesben az iskolából. ♥ azt érezni, hogy elfogadtak a tanárok is ♥ a német dolgozatom 100 %-os lett :) ♥ Csoki Milka Mikulás enni ♥ blogokat olvasni, mert nagyon elmaradtam vele, és olyan jó tudni, hogy másokkal mi történik... :)

  ♥ Zsófival Napoleonos lapbookot készíteni ♥ Nimród zongorázik ♥ vettem egy csomó kartont, remélem hamarosan alkotok belőle ♥ Dávidommal öröm tanulni ♥ Szívecskét kaptam tőle ♥ Zsófit boldognak látni ♥ Újra elkezdtem a hittant, de csak Katával az iskolában (pont akkor nincs órám!) ♥ német órára járni  ♥ hazajött az elveszett cicánk, bár csak 3 lába van már :( ♥ Túró Rudi ♥ Ziva cicánk, aki 13 éve velünk van ♥annyira szeretem a gyerekeimet, hogy csak na! ♥ hiányzik a gyülekezet ♥ chipset enni  ♥ a mi kis műtött cicánk hősiesen túlélte az éjszakát ♥ a gyerekeimmel bibliai történetekről beszélgetni ♥ színezni ♥Ray segít Katának hegedülni (még 4 lábbal) ♥online istentiszteleten részt venni ♥

 És nektek?

8.

Mert Gyökössy Bandi bácsi mindig jó ötlet!

·  Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

·  Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

·  Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

·  Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

·  Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

·  Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

·  Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

·  Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

·  Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

·  Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

·  Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

·  Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

·  Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

·  Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

·  Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

·  Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára

Történelem órára Egyiptom Lapbook

Biztosan észrevettétek már, hogy bár számozom a decemberi napokat (és bár eredetileg tényleg úgy íródott, hogy adventi számozással és bejegyzéssel), mégis csúsznak a napok, mert van egy-két dolog, amit szívesen megosztok veletek, vagy más jut az eszembe. Én már csak ilyen vagyok. 

De tényleg annyi minden történik mostanában nálunk, és főleg akkor, ha az ember gyermekének két felső tagozatos gyereke is van. És tudja, hogy a Kisfiát (aki nagyon jó fejű és jó képességű, de kissé (és itt most nagyon diplomatikusan fogalmaztam) lusta) noszogatni kell, akkor jól jön egy-egy munkás feladat, még akkor is, ha anyának ezután nincs másra ideje, pedig betervezte. De a gyerek az első! - felkiáltással vetettük bele magunkat Egyiptomba, és a munkába. 

Szerintem jót tesz a gyereknek. :)

Aztán hamarosan jön az, amit meg Zsófival készítettünk. Vagyis kettő kellett, de még csak az egyik van kész. Nagyon jó lett! Vele tényleg nagyon jó kreatív dolgokat készíteni! :) Szerintem ti is szeretni fogjátok! 

7.

Ezt Noryta blogján találtam, és azt gondoltam, hogy megosztom veletek. Szerintem annyira szép gondolat.

Nincs is mit nagyon hozzáfűzni. 

 

"Sok minden van, amit szívesen adnék Neked. . .
Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Neked boldogságot adni, de az odavezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én szeretetem...
A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcodat és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget mindig érezzétek magatok körül." heart hangulatjel

Emmet Fox: Hegyi beszéd-részlet

6.

Ha már Karácsonyra hangolódik mindenki... talán én is fogok... bár nem titkolom, nem vagyok túl nagy rajongója az ünnepnek... de találtam egy régi adventi naptár-szerűséget. A Facebookon vagy egy oldal, Egy lánya Istennek - ahol mindig találok inspirálót és lelkileg építőt. Nézzétek meg!
Ahogy a gyerekek is szeretik az adventi naptárat nyitogatni, mi is megengedhetünk magunknak ilyet. Ezt találtam, és szerintem nagyon aranyos. Igaz, hogy már néhány nap eltelt, de azért a többi még aktuális. Vagy lehet minden hónapban újra kezdeni. Nem muszáj csak egy hónapban. :)

Érdemes kinyomtatni, és minden nap megtenni, ami benne van. Vagy csak megfogadni. 

Teljesen Rád bízom, hogy hogy tartod be, de érdemes megfogadni az ötleteket, javaslatokat! 

Nyissuk ki a szívünket és a lelkünket hozzá! :)

5.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én szeretem a csendet. Az utóbbi időben pedig kimondottan vágyom rá. 

Annak ellenére, mondom ezt, hogy én aztán tényleg sokat tudok beszélni, és van, hogy be sem áll a szám. Kérdezzétek csak meg Férjet, aki ezt nap mint nap tapasztalja. :) Ráadásul tényleg úgy működök, hogy ha fáradt vagyok, akkor még jobban és még többet beszélek. Mert azt gondolom, hogy ki kell magamból beszélnem az ideget és a feszültséget. Vagy csak egyszerűen beszélek, mert beszélhetnékem van. :) Nem mindig egyértelmű. 

Amíg itthon voltam, szinte egész délelőtt csendben telt. Persze, vasalás közben sorozatot néztem, vagy előadást hallgattam, de alapvetően tényleg csend volt. És csak délutánra indult be a csivitelés a Fiókáimnál. Na, most ez nincs így. Ráadásul Kisfiam most olyan időszakát éli, amikor folyamatosan beszél (eddig is ezt tette), fütyül és zajt ad ki. Elég nehezen viselem, de hát szeretem. :) Most egész nap megy a csacsogás. Egy iskolában aztán tényleg nincs csend! 

Elkezdtem értékelni, és megérteni, hogy Férj miért szeret egyedül lenni, s miért olyan csendes, magának való. Mondjuk hosszútávon nem bírnám, de néha nagyon jó az egyedüllét. 

Ilyenkor, amikor mindenki a karácsonyra készül és hangolódik, valahogy ott van a csend. Csendes éj... Sokszor szeretnénk elcsendesedni, és átgondolni a dolgainkat. 

De mégis, olyan nagyon ritkán vagyunk csendben.

Nem tudunk. 

Valahogy mindenki úgy érzi, hogy mindenhez hozzá kell szólnia, véleményt kell mondania (ami legtöbbször nem pozitív és nem megerősítő, hanem kritikus és bántó, nagyon bunkók tudnak lenni néha az emberek), de nincs hatással mégsem senkire. 

Tényleg olyan ritkán vagyunk csendben, ritkán tudunk egyedül lenni a gondolatainkkal. 

Nálatok nincs így? 

Nekem van erre már egy bevált módszerem. Egyrészt, amikor hazajövünk az iskolából, akkor mindenki kap 1 óra csendes pihenőt. Ez muszáj. Bár meg kell valljam, hogy ez Kisfiamat akkor sem zavarja, mert képes mellettem állni, és folyamatosan beszélni. De tényleg. 

A gyerekeknek is jót tesz, hogy kicsit a maguk világában vannak, elfoglalják magukat valamivel (olvasnak, macskáznak, kütyüznek - én engedem), de mindenki csendben van. Ők is, és én is. Mert különben nem tudok nekik segíteni a tanulásban, nem tudom elvégezni a feladataimat itthon, és így is gyakran, sokszor, mindig azt érzem, hogy nem bírom már tovább.

Ezért kell a csend, a pihenés.  

Ritkán vagyunk együtt a gondolatainkkal. Mert megy a rádió, a tévé, a mosógép, kiabálnak a gyerekek, nyávog a macska, ugat a kutya... Valami mindig zajt ad ki. 

Sokszor vannak a Facebookon olyan képek, hogy egy kis kuckó, egy kis házikó egy erdőben, vagy egy szigeten, és megkérdezik, hogy ellennél-e ott 1 hétig vagy 1 hónapig. Az emberek többsége azt mondja, hogy IGEN, de én nem hiszek nekik. Nem erre van berendezkedve a társadalmunk. Nyüzsgésben és zajban élünk. Pedig jó lenne a csend!

Sose vagyunk csendben, ez pedig nagyon ijesztő. 

Ha csendre vágyok, mert zaj van körülöttem, akkor a fürdőszobába vonulok, teleengedem a kádat meleg vízzel, bezárom az ajtót, és fél óráig elvonulok a zajtól. Szerintem erről már többször írtam, és még fogok is. Mármint a víz gyógyító hatásairól a lélekre és a testre. :)

Bár megmondom őszintén, vagy hogy ez a gyerekeket sem tartja vissza attól, hogy néha kérdezzenek, mondjanak valamit, rám nyissák az ajtót, de ha megbeszélem velük, akkor hagynak egyedül és csendben. 

Nyáron, amikor ilyesmire vágyom, akkor kimegyek az udvarra, és hintázok egy kicsit a gyerekek hintáján. (Még elbír.) De azt gondolom és azt vallom, hogy a csendre szükség van. Bármilyen formában, és bármikor. 

Éppen ezért keressük meg a magunk csendjét, a saját gondolatainkkal és alakítsunk ki magunknak új célokat és új terveket!

Life in colors - Téli fehér

Én így várom a telet! Nagyon várom!!!

Hálás vagyok # 52.

Az az igazság, hogy minden héten olyan sok minden történik, hogy rájöttem, hogy nem is fog az eszembe jutni minden. Persze nem is az a cél, hanem az, hogy megéljük a pillanatot. És keresni az apró örömöket.

♥ együtt lenni a családommal ♥ sok alma ♥ túrós béles, amit magamnak sütöttem :) ♥ Játszani a gyerekekkel ♥ palacsinta ♥ hideg napok vannak, de van napsütés is ♥ vastag harisnya - szoknya (a kedvenc őszi-téli kombinációm ♥ Zsófi egyedül van itthon néhány napja, és kitakarította ♥ nagyon szép rend lett ♥ az új blogot (Alkotó Biblia) írni, amit nagyon szeretek, de sajnos nincs rá annyi időm, mint szeretném ♥ Dávidom azt mondta nekem: "Andi néni, szeretlek!" ♥ kifesteni a körmömet (amit szeretek, bár ritkán szoktam) ♥nem foglalkozni politikával ♥ Értelem és Érzelem (csak hogy ezen a héten se maradjatok Jane Austen nélkül) ♥ a bátyám hülyeségein szórakozni  ♥ Zsófi kiteregette a ruhákat ♥ hetedikes történelmet tanulni kártyákkal (nagyon vicces volt) ♥ megvettem az idei Füles Évkönyvet, és fejtjük benne a rejtvényeket ♥ Katával a parkban sétálni ♥ madáretetőket keresni ♥ nézni, ahogy a faleveleket forgatja a szél ♥ Nagy rajongója lettem Diego Klattenhoffnak (BlackList), szerintem nagyon helyes pasi, függetlenül attól, hogy alapvetően nem az esetem-típus :)

♥ Nimródot elhívták egy NB II-es sakkcsapatba játszani  ♥ Nimródot zongorázni hallani ♥ macskázni és macskázni és macskázni ♥ már nagyon várom, hogy hazamenjünk az anyukámékhoz ♥ Katával szelfizni ♥ hajnal 5-kor cicadorombolásra ébredni :) ♥csendben meginni a reggeli baracklevemet ♥ lomtalanítani ♥ ismét negatív lett a Covid-tesztem ♥ Férjjel megnéztük a Solot  ♥  hajat mosni ♥ Kata hegedült, a macska meg nézte ♥ Szendvicset kapni Férjtől vacsorára  ♥ Dávidtól ajándékot kaptam ♥ lebbencslevest főztem ♥ 2 óra egyedüllét egy szobában (és nem raktam rendet!) ♥ Debóra történetét átvenni a gyerekekkel ♥ kézműveskedni  ♥ az osztályba megérkezett az én Mikulásom ♥ mandarinok (sok) ♥ Még mindig a Célszemélyt nézem, bár már nem annyira tetszik, mint régebben. ♥ macskasimogatás (nehogy kimaradjon!) 

Imádom a gyerekeimet ♥ Férj

Nektek? 

4.

Van egy mondás, amit szeretek: A változás jó dolog. 

És szükségünk is van rá. De vajon mindig tudja az ember, hogy miben akar változni? Hamarosan itt az új év, és ilyenkor az emberek eszeveszett fogadalmakat, ígéreteket tesznek, amit persze sohasem tudnak betartani, mert nem is akarják. Én nem szoktam ígérgetni. Mert ha megígérném, sem tudnám betartani. Hiszen mindig van, ami közbejön, máshogy alakul, nincs hozzá kedvem és még sorolhatnám. 

Sokszor szükségünk van a változásra. Ezt hiszem, ebben biztos vagyok. A változás kell az élethez, az életünkhöz. Nem gondolom, hogy jó a megszokott életet élni, de az az igazság, hogy néha jó a megszokott és a kényelmes. 

Valamelyik filmben kérdezte az egyik szereplő a másikat, hogy Mit is akar adni a világnak? Mit szerene, hogy emlékezzenek rá örökké, mert hasznosat és értékeset tesz. De kérdezem én, mindenkinek nyomot kell hagyni a világban valami látványossal? Világmegváltás és ilyenek... 

Egyébként is, azt szoktam mondani az ilyesmire, hogy a Megváltás már megtörtént. :)

Szóval, a tudás ott kezdődik, hogy az ember tudja, hogy mit nem tud. Tisztában van az értékeivel és a hátrányaival. Azt szokták mondani, hogy az embernek tudnia kell, hogy miben kell megváltoznia. Vajon melyik az a szokásom vagy tulajdonságom, amelyik hátrányomra szól? 

Vannak ilyen tulajdonságaim, amik ellen fel kellene venni a harcot, és tudom. És igyekszem is küzdeni ellene. Ez nem mindig könnyű. De azt tudom, hogy ha megtalálom ezeket, akkor győztes vagyok! 

Szeretnék győztes lenni! 

3.

"Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte". – mondta Teréz Anya. 

Nekem a boldogság sokkal több attól, hogy rohanásban töltsem a decemberi napokat. A boldogság apró dolgokból áll össze. A mai legcsodálatosabb ajándékom az volt, hogy Dávidom (az a kisfiú, akivel nap, mint nap tanulok, és aki autista és hiperaktív is) reggel egy dobozt adott nekem ajándékba. Nekem készítette személyesen. Egy kis doboz volt, abban volt csoki, mert tudja, hogy szeretem, egy szalvétába csomagolt cukorka és egy darabokra szedett toll, mert tudja, azt is, hogy toll-mániás vagyok. Szétszedte, hogy bele tudja tenni a dobozba, és tett rá szalagot is nekem.

Nagyon meghatódtam. És nagyon jól esett. 

Ez számomra azt fejezte ki, hogy szeret a gyerek. Mondta is nekem: Szeretlek Andi néni!

Ezt a kis dobozt kaptam. 

Amikor elkezdtünk együtt tanulni, csatákat vívtunk. Ugyanis én nagyon szeretem, de elég szigorú vagyok. Nemcsak vele, mindenkivel általában. A saját gyerekeimmel is. Dávidom nem volt egyszerű, mert bár okos fiú, de nyaggatni kellett azért, hogy haladjunk és dolgozzunk. Az elején azért voltak csatáink, de az utóbbi időben ez  nincs így. Remekül dolgozunk együtt, és szót is fogad nekem. Eljutottunk oda - és ezt most bátran ki merem jelenteni -, hogy talán én vagyok az, akinek elfogadja a véleményét és szót is fogad. 

Tény és való, hogy sokat lelkizek vele (mert minden ellenére értelmes és mindent megért, ha elmagyarázod neki), nagyon sokat humorizálunk (veszi és érti a viccet), amiért szintén nagyon hálás vagyok, mert nekem fontos a humor. Sok mindent megold. A többi gyerek is tudja ezt. :)

A lelkem nagyon boldog. Tudom, hogy Isten nem véletlenül helyezett ide, és nem véletlen, hogy így alakult az életem. Én ebben nagyon hiszek. 

Én hiszek a pozitív megerősítésben. Abban, hogy el kell ültetni a gyerekekben, és a felnőttekben is, hogy fontosak, és valaki szereti őket, és ők is fontosak valakinek. Olyan ember szeretnék lenni, aki mindenben és mindenkiben észreveszi a jót, és megpróbál nem kritizálni. Szeretek dicsérni, bátorítani és segíteni.

2.

Manapság annyira divat lett az, hogy "Valósítsd meg önmagadat!" meg "Légy az álmaid irányítója!" és a "Vedd kezedbe a sorsodat!" - mondatok. Én nem igazán hiszek ebben. Persze, hogy kellek én is ahhoz, hogy elinduljon az életem és hogy boldog legyek, meg akarjak dolgokat, de csak maga a bevonzás (szerintem) nem működik. 

Az, hogy akarok valamit, valami szeretnék lenni, valamit el akarok érni, az nagyban attól függ, hogy teszek-e érte. Mert van, ami felé nem mer az ember lépéseket tenni. Megmondom őszintén, hogy sokszor jól jött a bátortalanságom. Máskor meg a bátorságom. Persze, magamat ismerve sokkal több félelmem van. Vannak félelmeim és aggályaim, elsősorban magammal szemben.  

Mindig nagy kérdés számomra, hogy teszek-e eleget azért a célért, amit el akarok/ szeretnék érni.  Nagy kérdés hogyan haladunk.

Én nem annyira szeretem a csónakázást, vagy az ilyen jellegű dolgokat. Még nagy hajóra fel is megyek, de van egyfajta félelmem benne. Nem tudom miért. Tudok úszni, de nem érzem magam biztonságban. A repülőn sem. Mindkettőre úgy gondolok, hogy ezek számomra bizonytalan dolgok. Nem szilárd talaj. És én szeretem "megvetni" a lábamat, kapaszkodni, és bár romantikusan szórakozott vagyok néha, a tudat, hogy a földön állok, sokat segít tovább haladni. Én a vonatot és az autót szeretem, meg a gyalogot. Az autót is leginkább akkor, ha Férj vezet. 

De amikor még köd is van...

Amikor nem látod az előtted lévő célt, csak mész és mész... Nagy kérdés, hogy akar-e menni az ember.
Szeretem a kitartást bemutató filmeket és szeretem a kitartó embereket is. Én nem vagyok, vagy nem mindig vagyok az. Egyszerűen csak néha jobb akkor aggódni, ha benne vagyok a helyzetben, mint előtte. Vagy nem is tudom... :) 

Azért jó, ha az ember tudja, hogy mi a célja, nem? Mert ha nem tudja, akkor azt sem tudja, hogy mit kell elérnie.

Én tudom a legnagyobb célom. Isten országa az nekem, és igyekszem is a cél felé. Remélem, hogy meg is adatik. Vagy ahogy az Ige is mondja: Ráadásul... fog megadatni.

Még akkor is ebben reménykedem, ha néha / gyakran ködöt látok. 

De jó kapaszkodni és jó erősen fogni azokat a lapátokat, hogy eljussunk a cél felé. És persze nem biztos az sem, hogy a kedvenc közlekedési eszközödet kapod az útra.

Akkor is a legfontosabb: Egyenesen a cél felé!

1.

Nem tudom hogy vagytok vele, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz (mi nők és persze férfiak is) sok mindent szeretnénk és sok mindenre vágyunk. Én is sok mindent szeretnék, de a legtöbbször még sem veszünk meg magunknak mindent, nem igaz? 

Mindig eszembe jut Carrie Breadshow, aki mindig cipőt vett a pénzéből. Mert a cipő számára nagyon fontos. Persze, mi nők szeretjük a cipőket, bár én inkább a kényelmest részesítem előnyben, amiben nem fázik a lábam és vastag. De azért sokszor szeretnénk egy cipős szekrényt, nem igaz? Azon gondolkoztam, hogy még sohasem volt magas sarkú cipőm. Ezt most komolyan írom. Tényleg. 

Szerintem nem is tudnék benne menni... Egyszer elhatároztam, hogy fogok venni egy magas sarkút, de még nem tettem meg, mert inkább a kényelmesre szavazok.

Szóval, sok dolgot szeretnénk és még több mindenre vágyunk. 

Nektek is van listátok? Mármint, hogy mi mindent szeretnétek, de aztán mégsem veszitek meg? Nekem van ilyen, nem tagadom. :) Sok mindent szeretnék, de az ember ne legyen telhetetlen!!!!

Nálam szokott olyan lenni, hogy hirtelen, csak úgy ad hoc módon veszek magamnak valamit, mert miért ne tenném? Szerintem anyaként néha ez megengedhetem magamnak, ti nem úgy gondoljátok? 

De persze el kell gondolkodnunk azon is, hogy mmi az, ami igazán kell és mi az, ami igazán fontos a számunkra. 

Az én egyik vágyam most egy egyszerű dolog: 

Sajnos tönkrementek a kiszúróim, és a gyerekeim már nagyon várják a mézeskalácsot. 

Ti mit szeretnétek magatoknak?  

Linzer

Ehhez nincsenek szavak. Mert nincs az a mennyiség, amit a családom ne tudna elfogyasztani. Kivéve a kisfiamat, aki nem, de így legalább nekünk több marad. 

Karácsonyhoz és a hazautazáshoz közeledve, biztos vagyok benne, hogy egy doboz most is majd bekerül az autóba. Szoktunk hazavinni a szüleimnek, csak nem mindig jut nekik belőle. Mert az autópályán a lányok rájárnak a dobozra. Nincs mit tenni, nagyon fogy! :)

Ui.: Nem vagyok gonosz anya, csak nem eszik gyümölcsöt, amiből lekvár lesz, tehát nem ehető étel számára.

Life in colors - Télvárás

Igaz, hogy még csak november van, de én akkor is nagyon várom már az igazi telet. Ezt a hangulatot. A családi jelentések szerint az Alföldön már havazik. Itt is szeretném. Ha nem is lesz hó, akkor is várom, és havas képek is jönnek nemsokára!

Hálás vagyok #51.

Emlékeztek még a Hálás szombat című sorozatomra? Nagyon szerettem írni, mindig vártam az estéket, hogy miket tudok majd összegyűjteni, hogy később visszagondoljak arra, hogy mi minden öröm ért az életben, abban az évben, vagy abban a hónapban, esetleg azon a héten. Izgalmas volt, de aztán valamiért (valószínűleg a sok teendő, és kicsit az ellustulásom) is oka volt, hogy abbamaradt. De ismét megpróbálkozom!

Aztán pár hete az egyik kedves ismerősöm a Facebookon elindított egy kezdeményezést, hogy írjuk már le, legalább 3 dolgot, hogy miért is vagyunk hálásak (Köszi Timi!), és azon kaptam magam, hogy mennyire is hiányzott. Persze sokszor, amikor mentem az úton, vagy történt valami, akartam, hogy megjegyezzem a dolgokat, néha még a telefonommal kis kollázsokat is készítettem, hogy majd megosztom az élményeket, de aztán ez elmaradt. 

Most újra belelelkesedtem, és gondoltam, hátha... Folytatom a hálás szombat sorozatot, de inkább Apró örömök címet adnék neki, mert szerintem találóbb jelenleg. Egyébként sok mindennek tudok örülni. Az apróságoknak a legjobban.

♥ a gyerekeimnek, hogy szeretik az itthoni bibliai beszélgetéseket ♥ a ködös reggeleket, még ha később napsütéses is lesz az idő ♥ minden reggel munkába menni ♥ Dáviddal tanulni (ő az én kis autista gyermekem, akit nagyon szeretek) ♥ az iskola ablakából őszi fákat nézni ♥ macskát simogatni ♥ Ray cuki pofija ♥ Túró Rudit enni ♥ Anyósom madárteje ♥ töltött tojás ♥ őszi falevelek ♥ Mert macskából sohasem elég ♥ szeretem a munkámat ♥ Kata-napot ünnepeltünk ♥ Büszkeség és Balítélet, amiből sohasem elég ♥ a Covid-tesztem negatív lett :) ♥ házakat nézegetni a MarketPlacen ♥ büszke vagyok az Elsőszülöttemre ♥ izomlázam van, pedig nem sportolok, ami nem dicsőség, csak bezárt az uszoda. :( ♥ beszélgetni a gyerekekkel a Teremtésről, és hozzá kézművest készíteni  ♥ novemberi rózsát találni ♥ a macskánkból sohasem elég! ♥ meleg van, és fával fűteni jó ♥ egy új-régi sorozat: Célszemély ♥ mosolyogni látni az iskolában a gyerekeket ♥ barátnős beszélgetés, amire már nagyon szükségem volt ♥ pizzát sütöttem Férjnek ♥ kisfiam sok ötöst hoz haza

 

♥ Katával leveleket szedni a parkban (nagy rajongója a leveleknek) ♥ gyorsabban elaludni, mint Férj (ez elég ritka!) ♥ a kisfiú, akivel minden nap tanulok ma megdicsért: "Kezdő létedre nagyon jó vagy németből!" Kell ettől nagyobb elismerés? ♥ a gyerekekkel (az iskolában) hónapkorongot készíteni. Majd mutatom. ♥ Zsófival kettesben lenni itthon egy kis ideig. ♥ vasalni ♥ előkészíteni a könyvet, amit remélhetőleg olvasni fogok ♥ Csoki ♥ csendben ülni itthon egyedül egy órát ♥ keresztrejtvényt fejteni ♥ a tévében Sherlock és Watsont nézni ♥ habfürdőzés ♥ Zsófi egyedül volt itthon ♥ nézni, ahogy a gyerekeim játszanak és nevetgélnek együtt ♥ palacsintát sütni ♥ a kisfiú 98%-ra írta meg a matek dolgozatát, ami nagy boldogsággal tölt el ♥ azt érezni, hogy jó élni ♥ ANYUKÁM SZÜLETÉSNAPJA!!!

Remélem nektek is sok pozitív élményetek volt a héten! Ha van kedvetek, írjatok le belőle, hogy egymás örömei még örömtelibbé tegyék a napjainkat! Szép új hetet kívánok mindenkinek!