Rizstejes puding

Milly Johnson: Borúra derű

Unalmas mondattal kezdem: Szeretem a romantikát és a romantikus könyveket. De tényleg. Ha még nem mondtam volna, és még esetleg nem tudnátok rólam. :) 

Sokat és sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennek az oka, de persze, hogy az otthoni neveltetésből ered ez. Mind annyi minden sok más dolog is. Anyukám nagy rajongója volt a régi kosztümös filmeknek, és én is. Jean Marais-on, Alain Delonon, (anyukám nagy kedvencei) nőttem fel, akik közül az elsőt szerettem, még gyerekként szerelmes is voltam belé, csak felnőttként tudtam meg, hogy meleg :(, de nekem Delon sohasem volt ideálom, túl szépfiú, ha értitek mire gondolok. :) :) Na, a lényeg a lényeg, hogy anyukám valahogy ezt nevelte belém, és én a mai napig is hiszek a romantikában, a szerelemben, az örök szerelemben. Még akkor is, ha tudom, hogy a könyvek túlzásba viszik, de hát ezért szeretjük őket, nem? Mert egy más világba visz el minket, és akkor mennyi kalandban lehet részünk! Nem igaz? 

Milly Johnsontól már olvastam könyveket, és a legtöbb tetszett is. Ezért hoztam ki a könyvtárból. Aranyos volt, érdekes, egy kicsit elgondolkoztató... Megmondom őszintén, hogy nem szeretem annyira, amikor mindig arról szól egy könyv, hogy a kapcsolatban, vagy házasságban lévő nők milyen boldogtalanok. Én nem bírom az ilyesmit. Bár biztosan tudom, hogy sok boldogtalan kapcsolat létezik (nem a saját példámból kiindulva, hanem a család- és a baráti társaságot látva - noha a magunkéról sem gondolom azt, hogy tökéletes :) ), de azt is tudom, hogy a könyvekbe kell ez, hogy aztán a hősnő(k) eljussanak a megérdemelt szerelemhez. És az viszont nagyon kell. :)

Történet:

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, m int gondolták. Rossz faluba tévedtek...

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

 A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket? 

Ahogy olvastam, egyre jobban érdekelt a vége, de mégsem éreztem benne akkor nagy érzést, mint mondjuk egy másik könyvében. Kicsit erőltetettnek tűnt, meg túlságosan "gonosz volt a gonosz" jó a jó, de persze ezt is megengedhető egy romantikus regényben. Gondolom. (Ha egyszer elkészül az enyém - valószínűleg soha - az remélem nem ilyen lesz. Vagyis nem ilyenre tervezem. :) )

És persze a nagy kérdés a könyvben, amelyik végig ott érezhető:

                                  VAJON LÉTEZNEK SELLŐK?

Life in colors - Sötétbarnás

Már sok barnát megosztottam, mert nagyon szeretem ezt a színt. De a hatás még most is nagyon jó, nem?

                                                                               kép a netről

Az örök kedvenc

Jane Austen nálam örökös favorit és nagy kedvenc. És mint olyan sokszor már mondtam, javíthatatlanul romantikus vagyok. Szeretem ennek a kornak a hangulatát, az illemét, és a szabályait. És sohasem unom meg nézni. 

Az egyik, és az örök kedvenc a Büszkeség és Balítélet.

Nem tudom megunni. 

A kedvenc szereplőm egyébként a Bennet lányok apukája, nagyon vicces figura. :) Férjnek is. 

Nektek van örök kedvenc filmetek?

Menj Ábrahám, menj!

Ábrahám története és élete nagyon közel áll hozzám. Készítettem egy tanulmányt is kisiskolásoknak az Ősatyákról. Egy negyedéves tanulmány, melyben a gyerekek megismerhetik Ábrahám, Izsák és Jákob életét. Feladatokkal, játékokkal, énekekkel, kézművesekkel! Szeretettel ajánlom.

Itt megrendelhető.

Néhány régi rajz, amely a témához kapcsolódik: 

És a mindenki kedvenc éneke: 

Őszi rendrakás kint, bent, fejben és lélekben :)

Biztosan emlékeztek még, hogy nekifogtam a rendrakásnak és a lomtalanításnak. És igen, valóban van folytatása, csak valahogy lelassult az egész. A nyár nagyon bonyolult volt mindenféle tekintetben, sok minden összejött, amin nehezen jutottunk túl. De az az igazság, hogy a pakolás lelkülete megmaradt, viszont nem jutott rá annyi idő, amennyit szerettem volna. 

Nem csoda, ha vártam az iskolakezdést, a szónak abban az értelmében, hogy itthon leszek (bár igazából munkát szerettem volna találni, de sok minden - ismét felülírta a számítást, de persze nem adtam fel!), és lesz időm arra, hogy haladjak a feladatokkal. Mert azért nehéz ám egy nagy festés után visszapakolni, de mivel a lelkesedésem megvolt, gondoltam, ebből csak jól jöhetek ki! :)

De nem így alakult.

Mi már az iskola 2. és 3. hetét itthon töltöttük, ami nehéz volt. Nagyon rosszul éltük meg. Köhögött a gyerek, és bár az első héten tényleg nem volt jól, a második hét már csak szenvedés volt. Neki is és nekem is. 

Az itthoni tanulás is igen nehézkesen indult. Meg kell mondjam, hogy az online oktatás sokkal jobb volt ebből a szempontból, mert volt határidő, vissza kellett küldeni időre a feladatokat, mi meg azzal töltöttük a második hetet, amikor a gyerek már jobban volt, hogy bepótoljuk a füzetekbe az előző- és az aheti anyagokat. Nem volt egyszerű. Nagyon sajnáltam a gyerekemet. Tanultunk mi, küzdöttünk sokat, erre az első nap, amikor elment iskolába 3 tantárgyból is írtak, és szegény lányom nagyon el volt kámpicsorodva, rossz jegyekre számítunk. :( 

Zsófinak amúgy is vannak nehézségei a tanulás tekintetében (amit soha nem szoktam mondani neki, bár tudja, hogy nehezebben tanul), ráadásul nem mindig minden körülményben szorgalmas, de valljuk be, kevés diák az. 

Mindegy, most majd kicsit ráfekszünk jobban a tanulásra. Csak nekem is rosszul esett.

 

Kicsit a lelkem is összekuszálódott, kellett neki egy kicsivel több lelki táplálék és átgondolni, átértékelni a dolgaimat. Most kicsit fellélegeztem, de csak egy darabig. Hihetetlen, mennyire elfáradok estére, (jó, vállaltan öregszem is) és mostanában újra fél 9-9-kor már úgy alszom, mint a bunda. Ez meg azt hozza magával, hogy mivel nekem elég a 6 óra alvás (mindig is elég volt), fél 3-kor már fent vagyok, és csendben nézegetek. Hallgatom, ahogy Férj alszik, ahogy Marci kakasunk fáradhatatlanul kukorékol (igen, fél 3-kor), ahogy járnak az autók az utcán. Néha kimegyek a fürdőszobába olvasni, de az meg nem kényelmes. És ez egy körforgás, amiben elfáradok. 

 

Pont ezért megy nehezen az itthoni munka. Ó, én ezt nem szégyellem. Ezt nehézségként élem meg, de mivel örök optimista vagyok :), abban is reménykedem, hogy egyszer a végére érek. És fogok is! 

Úgyhogy felveszem a harcot, és erről is hamarosan beszámolok! 

 

Emellett újra tornázni kezdtem, amire szükségem van. Bár én jobban szerettem volna úszni (amit elvileg lehet, és előfordulhat, hogy néha-néha el is megyek, mert most nincs tömeg) a rendszeres mozgásra is nagy hangsúlyt fektettem újra. Jót is tesz  nekem. Meg a lelkemnek is. 

 

Ilyet szeretnék

Általában nem hordok ékszert, nem is szeretem. Sosem szerettem. A családomnak volt mindig mániája, hogy amikor valaki ballagott, vagy valami különleges alkalom volt, akkor rögtön aranyat vettek ajándékba. Én már gyerekként is nehezen viseltem, hogy ékszereket kell viselnem, mert sohasem voltam az a típus. Ráadásul az ékszert tudni kell viselni, amit én nem tudok. Ezért sokszor hallgattam is, nemcsak otthon, hanem munkahelyen is. 

Nem működik nálam, ilyen egyszerű. Talán furcsa, amit írok, de jegygyűrűt sem hordok. Nem azért, mert nincs, vagy mert nem szeretem a Férjemet, egyszerűen nem bírom magamon az ékszereket. Zsibbad tőlük a kezem. 

Amikor Székesfehérváron dolgoztam egy irodában, és mennem kellett gépelni, akkor mindig úgy hozták utánam a gyűrűmet, hogy "itthagytad!" Nem tudatosan és nem szándékosan, egyszerűen csak zavar. Nem jelent nekem semmit. Ennek ellenére nem zavar másokon, ha van, csak én nem szeretem. 

De egyszer láttam egy ilyen nyakláncot, és annyira, de annyira tetszik. Ki sem találnátok, hogy talán mert macskás, azért :), de tényleg tetszik. És ezt szerintem még hordanám is. :)

De mennyire! 

Szóval, ha láttok valahol ilyet (mert nem tudom, hogy honnan szedtem le - bizonyára azzal a célzattal, hogy majd rendelek, de elvesztettem az elérhetőséget), szóljatok nekem! 

Hálás köszönet!

Life in colors - Sötétsárga

Bár már itt az ősz, bár még mindig jó az idő. És a sárga még mindig jó szín.

19. Értelem

"Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt, és ékessége van neki elhallgatni a vétket." (Példabeszédek 19,11)

 

Ma a lányokkal Eszter könyvét vettük át. Nagyon élvezték, meg ez amúgy is kicsit olyan "csajos" könyve a Bibliának. Persze egy darabig, hiszen van benne árulás, meg cselszövés és még sok fiús dolog, de a királynős történetek mindig a lányoknak valók.

Elsőszülött lányom a tinédzser kor küszöbén létezik, és nem egyszerű őt  megörvendeztetni dolgokkal, de most ez a történet nagyon bejött neki. Fel is dolgoztuk, amit hamarosan felteszek az Alkotó Biblia oldalra. És hogy kicsit reklámozzam is magamat, a Facebookon is létezik egy csoport, ahol szintén megosztom ezeket. 

Tudom, hogy már inkább olyan világban élünk, ahol szeretnek az emberek gyorsabban információkhoz jutni, de én egy kicsit a régimódi, kreatív típusú ember vagyok. A családom is ilyen, és ezért hálás vagyok. :)

Szeretem csinálni és jót is tesz a lelkemnek. :)

18. Szerelem

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja." (Énekek 8,6)

Ehhez nincs is mit mondani. A kedvenc képem rólunk. 2007-ben készült. Azóta még készült pár jó kép rólunk, de már kicsit idősebb kiadásban és több gyerekkel. 

Éppen a Balatonon nyaraltunk, elmentünk hajókázni, és ezt a képet az anyósom készítette rólunk. Teljesen romantikus. Ekkor már Zsófi pocaklakó volt.

És csak egy utóirat: Nagyon szeretem ezt a pasit! 💓

Labirintusos feladatok

Az én gyermekeim nagyon szeretik az ilyen jellegű feladatokat. Minden alkalommal, amikor tanulunk egy történetet kérnek hozzá vagy különbségkereső feladatot, vagy labirintusos feladatot. Teljesen mindegy, hogy hány évesek, és hanyadik osztályba járnak. A gyerekek szeretik az ilyen jellegű feladatokat. Egy időben sokat rajzoltam nekik ilyesmit, izgalmas megcsinálni egyébként. De ezeket találtam még régebben, és bár tudom, hogy a neten sok van, érdemes használni őket. 

Istentisztelet alatt is remek lehetőség arra, hogy csendben maradjanak. :)

17. Vidám

"A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat." Példabeszédek 17,22

Én hiszek abban, hogy a pozitív gondolkodás jó hatással van az ember lelki világára. Nem azért, mert akkor rózsaszínben fogja látni a dolgokat, hanem azért, mert sokkal könnyebb úgy élni az életet, mint örök depresszióban és negatív látásban. Nagyon próbálok erre odafigyelni, bár nem mindig sikerül. Néha elfáradok.

Azt vettem észre mostanában, hogy az még rosszabb lettem, mint voltam. Úgy értem, eddig is volt hajlamom a maximalizmusra, mármint a szónak abban az értelmében, hogy jól csinálni valamit, és mostanában ez egyre nehezebben megy. Küzdök azzal, hogy túléljek egy napot. Nagyon elfáradok, és nagyon unom, hogy egyedül küzdök. A gyerekeim nem mindig segítőkészek, Férj pedig annyit dolgozik, és olyan fáradt sokszor, hogy nem jut idő mindig egy jó beszélgetésre. Mostanában elmaradtak, mert elkezdődött a rohanás, a "kiért kell menni? Hova kell menni? Kit hova kell vinni?" - időszak, amit ő csinál, és lévén nem igazán társasági ember (viszont nagyon-nagyon sokat javult, és nagyon-nagyon-nagyon büszke vagyok rá) elfárad a végére. 

De persze, anyaként az ember állja a sarat. Tegnap már Katával este 8 órakor röhögcséltünk azon, hogy nincs kész egy csomó házija, és még itt kell ülni, de Kata cuki, és nem kiborult, hanem jól szórakozott. Igaz, hogy ma reggel még folytattuk a sok házit, vagy amit kellett, de elég jól vette az akadályt. Régebben kiakadtam volna, de mostanra megtanultam bizonyos dolgokat elengedni. Hogy néha harc az egész, és néha egyedül maradsz, de akkor sem szabad feladni és ki kell tartani. 

Mert nincs más!

16. Egyek

"Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17,21)

Ők a régi macskáim. A vörös már sajnos nem él, őt elég hamar elvesztettük, de a szürke Ziva cicánk, aki 12 éve van velünk. Nagyon szeretjük. Eléggé sajátos a felfogása a hozzánk való élettel kapcsolatban. Nem igazi cica, a szónak abban az értelmében, hogy nem lehet felvenni, nem ül az öledbe, nem jön be a házba, nem barátkozik, és a család összes többi 4 lábú tagját (értsd: jelenlegi két vörös cicát és a pulinkat) igazán kordában tartja.
Nem jön be a házba, sohasem jött be. Egyszer vitába is keveredtem valakivel a neten, aki azt mondta, hogy az nem is szereti a macskákat, aki nem a házban tartja. Na, próbáltuk volna meg Zivával! Nem az a fajta. Elég öntörvényű, és eléggé türelmetlen típus. Kicsit udvarolni kell neki, hogy a közelébe kerülhess.
Minden ellenére nagyon okos, mert mindig hoz nekünk ajándékba egeret, néha madarat (ezeknek nem örülünk annyira), és amikor engedi, hogy simogassuk, akkor persze kihasználjuk az időt.
12 év sok idő.

Egy elkapott kép bent a házban. Nyár volt, nyitva volt az ajtó, és bejött. Utána egy darabig csak csendben ültem. :)

Ajándékot hozott.

Egy cuki pillanatban.

15.

"Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert  ez a törvény, és a próféták." (Máté 7,12)

Ezen a képen én vagyok. :) És ezt is Férj készítette. :) Még kettesben voltunk, gyerekek nélkül, akkor sokat kirándultunk. Itt, Mór közelében találtuk ezt a régi klastromot, és persze, hogy nem hagytuk ki. Nagy rajongója vagyok a régi kastélyoknak, kúriáknak, régi épületeknek. 

Egyszer a nagylányom megkérdezte (éppen a Büszkeség és Balítélet ment), hogy "Anya, te ennyire szereted az ilyen filmeket?" És azt kell mondjam, hogy igen. Tényleg, és nagyon. Az a kor még viselt holmi szabályokat, elvárásokat magában, noha persze azt is megszegték többen. De én szeretem a réget, a régi dolgokat, és a történelmet is. 

14.

"Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket az ő  nyomorúságukban." (Jakab 1,27)

13. Szemeimmel látlak

"Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged." Jób 42,5

Ez a kép a kertünkből készült, és a Vértest lehet látni. Nagyon szeretek felmenni a kertbe, és szeretek onnan nézelődni. Alföldi lányként más látvány ez nekem, mert nálunk nem ezt jelenti.
Szeretek felmenni a kertbe, és csak nézni a látványt, hallgatni a madarakat, belélegezni a friss levegőt (mindegy, hogy milyen évszak van), és nézni a csoda klassz tájat.
Én nagyon szoktam élvezni.
Ilyenkor mindig szembesülök azzal, hogy Istennek milyen csodálatos dolgai vannak, és hogy milyen fantasztikus Földet teremtet nekünk.
Ha van lehetőségetek, akkor menjetek el egy csendes helyre, és hallgassatok!
Hallgassátok a természet hangját!

12. Békesség

"Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat." (Zsidók 12,14)

10. Csodálatos

"hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." 1Péter 2,9

Fotó: Férj

Most kicsit fáradt vagyok.
Általában hajnalban írom meg a gondolataimat, de most rohanós nap volt, így nem maradt más, mint hogy olvassátok az Igét, és nézzétek meg Férj milyen jó kis képet készített. Ez egy régi kép, amikor még csak kettesben voltunk, és sokfelé jártunk. Egy szerzetes rend kertjében készült. :)

9. Igazság

"Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján." Zsoltárok 85,14

Fotó: Férj

Ma erős fejfájással küzdök, vagyis már egy ideje küzdök vele. A sok feladat és teendő mellett ez is nagyon zavar, hogy lassítja a mindennapjaimat. Közben Zsófi itthon van, mert benáthásodott, és nem engedtem iskolába, nehogy tovább fertőzzön. Hamarosan bele kell mélyednem a fizika különleges világába. Úgy emlékszem, hogy valamikor (ha nem is volt a kedvenc tantárgyam, hiszen erősen humán vagyok!), gimnáziumban szerettem is. Mert hogy abból érettségiztem. Mondjuk nem nagyon volt más. A fizika és a kémia között lehetett választani, és hát akkor már a két rosszból, a jobbik rosszat választottam.
Akkor is igazságtalannak éreztem azt, hogy miért csak ez a két tárgy van. Tény, hogy én estin érettségiztem, és nem igazán vettek akkor minket komolyan.
Emlékszem, hogy a magyar tanár volt az osztályfőnökünk, aki elfelejtett bejárni órákra, meg nem tartott órákat, és bár nem akarok szerénytelennek tűnni, én jó voltam magyarból, (nem mondom, hogy nem felejtettem azóta sokat) de nyelvtan-és helyesírási versenyekre vittek a középiskolámból, meg már akkor is irodalmilag képben voltam, de mikor minden dolgozatomat hármasra értékelte, úgy, hogy nem volt benne piros javítás mondjuk, akkor feladtam egy idő után, és úgy éreztem, hogy NA, EZ NEM IGAZSÁG!
Nem volt az, de már továbbléptem ezen. Csak sajnálom, mert ha valamit mindig is komolyan vettem, az a magyar nyelv és irodalom tantárgy, kicsit még fanatikus is vagyok, de mindegy, ez van.
Aztán az életben az ember tapasztalja, hogy az ÉLET IGAZSÁGTALAN. Úgy, ahogy vagy.
Ám azt is megértettem, hogy ha csak erre nézek és ezt figyelem, akkor nem tudok továbbfejlődni, nem tudom megérteni azt, hogy mi az igazi IGAZSÁG. És bár kellett egy kis idő, most már tudom.

Ennyi.

Ui: Biztosan észrevettétek már, hogy ez a szeptember most nekem ilyen lelkizős hónap lett. Igen, muszáj kicsit átértékelni, átgondolni a dolgaimat, kicsit lelkibb megerősítésre van szükségem, és ebben a hónapban ilyen jellegű gondolatokat osztok meg. Leginkább magamnak, de ha TI is szívesen olvassátok, akkor nektek is. :)
Nekem ez most, a saját lelki életem fejlődése miatt nagyon kell!

8. Választás

"De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk." (Józsué 24,15)

Kép: Férj

Úgy éljük az életünket, hogy mindig választani kell. Nem?
Választunk házastársat, párkapcsolatot, hiszen mindenki boldog akar lenni, és mindenki jól akar ebben (is) dönteni, de nem mindig működik jól.
Választunk jó és rossz között, amiben döntést kell hozni, hogy melyik úton megyünk tovább. És mindkettőnek megvan a következménye.
Választunk az ételek között, ki milyen olajat használ, melyik lisztre esküszik, melyik boltban mi az olcsóbb és mi hol szerezhető meg.
Választunk az étkezési szokások között, ki így, ki úgy táplálkozik, ki vega, ki vegán, ki húsevő, ki paleos stb.
Választunk pártot, (már ha választunk) vallást (szerintem mindenki választ, mert az ateista is dönt, nem?), választunk iskolát, barátokat, autót, ruhákat, bútorokat, sminkkészletet, cipőt, és még sorolhatnám.
Az egész életünk egy nagy választás.
Nem egyszerű választani, ha őszinte akarok lenni. Nem minden választás jó. Ezt viszont be kell valljuk.

Viszont azt tudom, hogy EGYETLEN választás a nagyon jó, mégpedig Istent választani.
Nekem.
Az én életemben ez egy jó és fontos választás volt.
Ez az ige nagyon sokáig kint volt a bejárati ajtónkon, Nagylánnyal mi rajzoltuk, de mivel papír alapú volt, tönkrement, de még mindig fontos nekem ez az igei gondolat. Istent választani nekem, személy szerint JÓ VÁLASZTÁS VOLT.

7. Nem jó

"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (1Mózes 2,18)

Fotó: Férj

Minden egyes nap rájövök arra, hogy mennyire nagyon szeretem a Férjemet. És hogy Isten a lehető legjobbat tett azzal, hogy minket összeismertetett. Nagyon kalandos ismerkedés volt a miénk, de mégis egyszerű. Mert meg vagyok győződve arról, hogy az Úr tudja, hogy igazából kinek kire van szüksége.
Egyszer valaki azt mondta (nem nekünk, mert a mi szemünkbe nem merte), hogy szerinte amit mi élünk és mutatunk az nem az igazság. Hogy szerinte nincsenek boldog házasságok és olyan párok, akik ennyire szeretik egymást.
Hát, ez elszomorít, hogy ha valaki így gondolkozik. Mert ő tényleg nem boldog. Nem is volt az, de az önmaga hibája volt, mert nem kereste és nem találta a jót és a boldogat a kapcsolatában.

De mi nem így és nem ilyenek vagyunk. Szeretjük egymást, úgy, ahogy van a másik. Nem akarjuk megváltoztatni, de közben jó hatással vagyunk egymásra. Jót teszünk a másiknak azzal, hogy én ilyen vagyok, ő meg olyan. Ő megtanulta tőlem, hogy kommunikatívabb legyen és többet beszélgessen az emberekkel. Én megtanultam tőle, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni, és lehet lazábban felfogni a dolgokat. Mindkettőnknek nehezen megy, meneget ez az egész, de igyekszünk odafigyelni a másikra.
Ja, és sokszor elmondjuk egymásnak, hogy "SZERETLEK". :)
Meg persze nagyon őszinték vagyunk egymáshoz.

A legjobban azt szeretem, hogy van MI IDŐnk. Ilyenkor kiülünk a kis fotelünkbe, és beszélgetünk.
A legjobb pillanatok.

6. Ajándék

"És járjatok szereteteben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul, és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul." (Efézus 5,2)

Kép: Férj

Tegnap, azaz szombaton a gyülekezetben maszkban ültünk. Maszkban tartották az istentiszteletet, és nagyon furcsa volt. Tudom, én, hogy vírus van, meg tudom, én, hogy oda kell figyelnünk egymásra, de ez olyan furcsa. Mivel törvénytisztelő ember vagyok, és ha valamit a hatalom kér (bizonyos szinten) teljesítem is. Addig, amíg az a lelkiismeretemmel megegyezik. 

Ez nem olyan kérdés, mert az egészségről szól, tehát az ember betartja a rendelkezéseket, még ha nehezen is teszi. De ez van, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. 

A szombatok mindig különlegesen telnek nálunk, szeretjük azt együtt, közösségben megélni. Most ismét furcsa napok vannak, mert nincs közös étkezés, távolságot kell tartani egymástól, nem lehet közelebb menni a másikhoz, és 1,5 méterről szeretheted a testvéredet. De az ember elfogadja ezt.

Aztán azon gondolkoztam ezzel az igével kapcsolatban, hogy azért ne legyen az ember telhetetlen, örülni kell minden apró dolognak, AJÁNDÉKNAK. Az, hogy még gyülekezetbe járhatunk AJÁNDÉK. Az, hogy együtt tölthetjük az Úr napját AJÁNDÉK. Hogy nincs karantén újra még AJÁNDÉK. Hogy együtt örülhetünk dolgoknak, mások örömének AJÁNDÉK. 

Az élet maga egy nagy AJÁNDÉK. És jól kell vele élni.

Meg kell látni benne azokat a hatalmas és csodálatos AJÁNDÉKOKAT, amelyeket az Úr ad nekünk. Még ebben a helyzetben és ilyenkor is. És ha ez megvan, akkor már nem is lepődik meg az ember, hogy Jézus Krisztus ÉRTÜNK ADTA ÖNMAGÁT! Nekünk ez a legnagyobb AJÁNDÉKUNK, aminek örülhetünk. Hiszen szeretünk örülni, nem igaz? Ajándékot kapni meg még jobban. Én szeretek ajándékozni is, de kapni is szeretek. Ezért minden nap hálát kell adnunk azért, amink van. Igen, kell! Mert nem természetes és nem evidens semmi a mai világban.

Ajándékozni jó!

Ajándékozz ma meg te is valakit! 

Ui: Nem muszáj csak ma, lehet minden nap! :)

5. Oltalom

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz." (Zsoltárok 91,4)

Kép: Férj

Nagyon szeretem ezt az igét. Sőt, mondhatni ez az egyik kedvenc igém. 

Rajongok a bibliai hasonlatokért, és azért, ahogyan Isten szemlélteti a hozzánk, felénk való szeretetét. Nincs is csodálatosabb kép arról, mint ez az ige, ahogy az Úr bánik velünk. A másik ilyen kedvenc igém még az, hogy ÍME, MARKAIMBA METSZETTELEK TÉGED! Nekem ezek annyira szemléletes igék, és annyira mélyen a szívembe markolnak, hogy tudom, megértem ebből azt a KEGYELMET, amit Isten felénk mutat. Azt a kedvességet, a küzdést értünk, hogy mindent megtesz, mi bármit is teszünk, cselekszünk, csinálunk, hogy megóvjon és megvédjen minket. 

Minden egyes nap rácsodálkozom arra a türelemre, ami neki van. Azt, ahogy formálni szeretne, ahogy terelget az utamon, és én ezért annyira, de annyira hálás vagyok. Szívem ilyenkor kicsordul, és nagyon örülök. De tényleg!

Nem hiszek sem a happy kereszténységben, sem a "énaztánkomolyvagyoknemmosolygok" kereszténységben sem. 

Az Úrnak van egy ígérete felénk, számunkra, nekünk. 

Hogy mindig velünk lesz, akárhová megyünk, és hogy meg fog oltalmazni minket, bármerre járunk. 

Én ebben hiszek!

4. Rendelt idő

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." (Prédikátor 3,1)

Nagyon szerettem volna már dolgozni menni. Keresgéltem is munkát, és alakulgatott is az egész.

De aztán beszéltem valakivel, aki "közel van a tűzhöz", ahogy szokták mondani :), és azt mesélte, hogy valószínűleg októbertől januárig újra bezárnak az iskolák. :( Remélem, hogy nem így lesz, de fel kell rá készülni.

Szeretek itthon lenni, mindig is szerettem, és fontos nekem, hogy várjam a gyerekeimet, hogy itthon főzzek, mossak, vasaljak!, pakolgassak - mondjuk most így festés után, amikor még mindig nincsenek a dolgok a helyükön van is mit csinálni, de ugye nem kerget a tatár, így ráérek... :) -, azonban tényleg hiányzik nekem a felnőttek társasága. Szeretek beszélni és sokat is tudok :), és bár nagyon szeretem írni a gyerekanyagokat (most alkotói válságban vagyok, nem bírok írni, de tényleg) most elfáradtam egy kicsit. A helyzettől, attól, ami történt nálunk a nyáron.

A sok betegségtől, a sürgősségire járástól, attól, hogy festjük a házat, hogy már nincs autóm több hónapja, mert teljes szervizet kap, hogy a testvérem úgy járt ahogy járt azzal a nővel, akit valaha szeretett, a küzdelmek az imádnivaló, ámde tinédzser lányommal, és még sorolhatnám. Kicsit elfáradtam, és most adtam magamnak egy kis időt arra, hogy összekaparjam magam valahogy, valahonnan. De ez nem megy stresszhelyzettel.

Meg kell érteni ezt az igét, hogy a rendelt idő a rendelt időben történik és van jelen. El kell tudni engedni, ami nagyon erőltetett, és ami nem működik. Ez nekem személy szerint elég nehezen megy, mert én máshogy élem meg a dolgokat. Lehet, hogy mert kontrollra hajlamos ember vagyok, nem tudom. De nagyon küzdök.

Meg kellett értenem és tanulnom, hogy vannak lehetőségek az életben, amit ki kell próbálni, amihez bátornak kell lenni, és amikor a Rendelt Idő eljön, akkor minden megadatik. Persze, fontos, hogy az ember ne legyen elégedetlen és telhetetlen azzal, amije van.

Remélem, hogy én nem vagyok.
Nagyon remélem! :)

3. Bízzál!

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3,5-6

Fotó: Férj

Ugye szerintetek is fontos a bizalom? Én az egyik legfontosabb emberi tulajdonságnak tartom. 

Nekem mindig is fontos volt. Alapvetően én megbízom az emberekben, mindig is megbíztam. Ez egyébként, mint sokszor kiderült, nem volt mindig jó ötlet, de valahogy ilyen a természetem. Nem olyan, mint a skorpióé a mesében, ahol a teknőst, aki átviszi őt a vízen megcsípi, így mindketten meghalnak... 

Nem vagyok bizalmatlan az emberekkel. Szeretem az embereket, és szeretek is bízni bennük. 

Az már más kérdés, hogy néha eszembe jut, hogy vajon szabad-e megbízni mindenkiben? Persze, tudom a választ, de én akkor is igyekszem és próbálkozom. Nem mondom, hogy nem éltek már vissza a helyzettel, és nem mondom, hogy nem adtam még több esélyt, de van az a pont, amikor már nem megy. Szerintem. 

A természetemből adódóan alapvetően egy bizalmas ember vagyok. És őszinte, legalábbis remélem. De nem az a fajta, aki bunkó módra őszinte, hanem a kellő helyzetben és a kellő időben mondom el, hogy mit gondolok máshogy. Ettől még nem kell velem egyet érteni, mert nem is biztos, hogy nekem van igazam.

Amikor megismertem Istent, akkor tanultam meg igazán, hogy mit jelent a bizalom. Én egy alapvetően bizalmas családban nőttem fel, ahol senkinek nem voltak titkai, közben pedig mindenkinek. De ez olyan jól működött, hogy nem tűnt fel senkinek. Mi még most is bizalmasak vagyunk egymáshoz, bár most már ismerjük a határainkat. 

Viszont hogy Jézus belépett az életembe, máshogy és másban láttam a bizalmat.

Emlékeztek arra a történetre, amikor Isten Izrael népét elhívta, és Mózessel el kellett indulnia az ismeretlenbe? Az Ígéret Földje felé vezető út során végig szüksége volt arra a népnek, hogy megbízzon Istenben. Már ahhoz is az Istenben való bizalomra volt szükség, hogy elinduljanak Egyiptomból, hogy a kettéválasztott tengeren átkeljenek. A pusztai vándorlás teljes ideje alatt Istenben is és az Őt képviselő Mózesben is meg kellett bízniuk.

Amikor az Istenbe vetett bizalom és reménység alábbhagyott, félni kezdtek, csökkent a bizalom. A nép zúgolódni kezdett, és visszavágyott a régi életébe. Azonban Isten újra és újra bizonyította, hogy szereti népét, és ezért tenyerén hordozza őket. Az út során ezt a bizalmat erősítette a szövetség megkötése, a törvényadás. 

Ne felejtsd el!

Jobb bízni, mint félni!

2. Hallgasd

"Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd." Példabeszédek 1,8

Fotó: Férj

Minden nap jó, ha az ember valamilyen lelkesítő gondolattal indítja a reggelt. Most még nagyon korán van. Férj általában fél 5-kor kel, és én is. Utána már nem tudok visszaaludni. Ilyenkor mindig elcsendesedek egy kicsit, átgondolom a napot, hálát adok a napért, ilyesmi. 
Hallgatom a csendet. 
Ez néha jó, bár Marci, a kakasunk sokszor megtöri ezt. Már elég korán rákezdi, gondolom a szomszédok legnagyobb örömére. De Marcit (aki egyébként György 2.0, csak mi hívjuk Marcinak) ajándékba kaptuk, így sohasem lesz belőle leves, az biztos. Nálunk amúgy sem! :)
Aztán hajnalban kimegyek, megetetem az összes négylábú, szőrös, majd éhen haló családtagot, akik alig várják, hogy egy kis simogatást kapjanak, és nekem ez is feldobja a napomat. Hallgatom, ahogy a cicáim dorombolnak, és ahogy a kutyám lelkesen szalad utánam mindenhová.

Én alapvetően egy zajos ember vagyok, mert sokat beszélek, de ennek ellenére szeretem a csendet. Hiszem, hogy a csend gyógyít, és jobbá teszi a lelket. 
De a hallgatás, a meghallgatás amúgy is fontos kell, hogy legyen. Mindenkinek.

- Ez egy hosszú történet.. - Hallgatlak!

 Mert mindenkinek szüksége van arra, hogy hallgasson, meghallgasson, meghallgassák! A mai napon legyen ez így! Hallgass meg valakit, aki szeretne elmondani egy hosszú sztorit! Vagy egy rövidet!

Az idei év első tanítási napja

Nálunk a gyerekek már várták. Nagyon várták, hogy iskolába mehessenek.
Izgalmas volt a tavalyi tanév, sok mindent tanultam én is, és bár szeretem, amikor itthon vannak, szívesen veszem a társaságukat, még akkor is, ha vannak esetleges csaták, azért jobb nekik az iskolában.

Nagylányom most hetedikes. Kicsit izgatottan állunk a fizikához és kémiához, a biológia és a földrajz miatt annyira nem aggódom. :) Neki a legjobban a tanárai hiányoznak, még ha ez olyan furcsán hangzik is. Nagyon szereti a tanárait, de tényleg. Soha rosszat nem mondott még róluk, és mindegyikért rajong a maga módján. Ez annyira cuki benne.

Kisfiam (tudom, már hivatalosan a Nagyfiam) most kezdi az ötödiket. Neki, bár jó tanuló és képességű, azért nem lesz egyszerű megszokni az új helyzetet, mert új és más tanárok lesznek, más elvárásokkal. De ő volt hármójuk közül a legizgatottabb.

KisKatám meg egyszerűen csak boldog. Hogy mehet iskolába, hogy láthatja a barátait, játszhat a legjobb barátnőjével, hogy ott van a tanító nénije, akiért szintén rajong.

Én alapvetően egy elégedett szülő vagyok.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, és szerintem jó fejek. :) És remélem, hogy jól fog működni ez az idei tanév, bár már hallottam hivatalos forrásból időpontot is, hogy újra karanténos tanulás lesz, de most ezzel még nem akarok foglalkozni. Most annak örülök, ami van.
AZ iskolakezdésnek.

Ez a hivatalos kép az első napról. Nagyon örülök annak, hogy nem kellett ünneplőbe menni. Mondjuk bemenni sem lehetett az iskolába, de engem ez sem zavar. Nagyok ők már.

Mindenkinek szép és örömteli napokat kívánok!