A hét képe - Annyira aranyos

Csak egy érzés, egy hangulat, de lányos anyukák, ugye ti is érzitek ezt?

Hatékonyság

Én hiszek a családban, és a család fontosságában. Hiszek abban, hogy egy jól működő családban a hatékonyság jelen van, és működik. 

Nálunk egész jól. Nem mondom, hogy nincsenek gyerekneveléses küzdelmeink, és hogy minden csodálatos, de szerintem mi egy jó család vagyunk. Szeretjük egymást. Közben neveljük is egymást.

Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy mivé válik egy olyan gyerek, aki mindig mindent megkap, akinek nem kell megküzdeni semmiért, akivel az egyik szülő olyan haveri viszonyban van, hogy a másikkal csúnyán beszél, pedig inkább... Nem ismerik és nem tanulják meg a gyerekek a hálát, és annak kifejezését. 

Nekünk fontos, mindig is fontos volt, hogy a gyerekeink megtanulják ezt. Nem azért, mert KELL nekik, hanem mert az egyik legfontosabb érték számomra. 

A mai világban már minden gyerekközpontú, és minden arról szól, még az okos/oktondi pszichológusok is arról beszélnek, hogy a gyerek szent és sérthetetlen. Na, ebben én nem hiszek. A gyerek az gyerek, én meg a szülője vagyok! 

Nagyon szeretem a gyerekeimet, és éppen annyit megteszek értük, mint a fent említett család. De mi mégis máshogy neveljük őket. 

Én próbálok nagyon hatékony és következetes lenni. Nem mindig szokott sikerülni, hiszen sokszor elfáradok. Mégis jó rájuk nézni.

Ami tény, hogy próbálok szigorú lenni - egy bizonyos kereten belül - ami most még nem, de talán később jót fog nekik tenni. Ebben reménykedem.

Igaz, hogy kismilliószor elmondom nekik: Moss fogat! Pakolj el magad után! Gyere, vidd el a tányérod! Ágyazz meg! Hajtogasd össze a ruhádat! Hajolj le a törölközőért! stb....

 Még nem látom, hogy ez működne, de egyszer biztosan fog. :) Ebben nagyon bízom.

Másrészt, már sokszor elmondtam, hogy eléggé kontrollos vagyok (Férj szerint lazítanom kellene), és ez erősen érződik mindenen, amit csinálok. Sokszor egyébként jónak érzem. A gyereknevelésben is.

• A gyerekeim köszönnek, és nem egy Sziát vetnek oda, hanem a napszaknak megfelelően! Én pl. nem vagyok a híve annak, hogy a gyülekezetben (ahol egyébként nálunk mindenki tegez mindenkit) az időseket tegezzék. Ők megengedik, de én nem. Ez elvi kérdés. 

• A gyerekeim maguknak készítik a reggelit, és az iskolában a tízórait és az uzsonnát is. Meg kell tanulniuk ezt, mert sokkal életrevalóbbak lesznek. Ezt tudom a magam kárán!

• A gyerekeim megkérdezik, hogy elvehetnek-e bizonyos dolgokat. Nem csak úgy elveszik.

• Az átlagtól kevesebbet beszélnek vissza, bár nekem az is sok! :)

Persze nem mondom, hogy minden tökéletes, mert rendetlenek, és néha lusták is (de most igazán: ha tehetnénk, mi is ezt tennénk, nem igaz?), mégis szeretjük őket!
Mert szeretni jó!

Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. 
A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.
(Tendzin Gjaco - A dalai láma)

Magyaros tökfőzelék

Már mondtam többször - legalább egyszer -, hogy nagyon szeretem a főzőtököt. Már írtam a tökfőzelékről. Ez azóta sem változott. Készítettem újra egy nagyon finom főzeléket. Vasárnap vendégek voltak, és hát ugye ki adna vendégségben ebédre tökfőzeléket (választási lehetőség volt), mint én? És nagyon ízlett mindenkinek. Mondom én, hogy jó dolog ez!

Hozzávalók:

• 1 kg főzőtök, megtisztítva, legyalulva - lehet mirelit is, de én ehhez most egy zsenge tököt használtam, amit a szomszéd nénitől kaptam. (Sajnos most a mi kertünkben most nincs semmi.)
• 2-3 fokhagymagerezd
• 1 nagy fej vöröshagyma
• só
• kapor (ide azt írom, hogy tényleg ízlés szerint, mert én csak és kizárólag a tökfőzelékben szeretem a kaprot!)
• 2 evőkanál liszt
• pirospaprika
• 2 dl tejföl 
• olaj

Elkészítése:

1. A gyalult tököt sózzuk le, és hagyjuk állni kb. 20-25 percig. (Ha fagyasztott, kevés sóval megszórva engedjük fel. De ezt télen elég lesz majd kipróbálni.)

2. Ezalatt a vöröshagymát apró kockákra vágjuk, és a fokhagymát is belenyomjuk. A kaprot is vágjuk apróra.

3. Egy lábasban melegítsük fel az étolajat, és pároljuk üvegesre a vöröshagymát. Adjuk hozzá a kaprot, a fokhagymát, és a pirospaprikát. 1-2 percig kevergessük, majd vegyük le a tűzről.

4. Adjuk hozzá a kinyomkodott tököt. Engedjük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Ízlés szerint sózzuk meg.

5. Ha a tök megpuhult, habarjuk be tejfölben elkevert liszttel.

Ez a főzelék jobban néz ki (szerintem), mint a másik. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a MAGYAR szakkifejezés teszi ezt, és a PIROS PAPRIKA.

Life is colors - Türkizes szép kék

Nagyon nyár volt idén, és nekem a nyár alapvetően, főleg, ha verőfényes, akkor mindig kék. Ilyen kék. Ezért küldöm most ezt a szép kéket nektek.

Sorozatajánló - Suit, azaz Briliáns elmék

Van az úgy, hogy az ember elkezd nézni egy sorozatot, aztán abbahagyja (időhiány, anyaság, programok miatt), vagy csak mert elfelejtkezett róla. Na, nekem sok ilyen sorozatom van, amit elkezdtem, abbahagytam, vagy elkezdtem, aztán vártam a következő évadot, közben meg eltelt egy kis idő.

Az utóbbi időben ilyeneket vettem újra elő, mert elfelejtettem őket. Tudom, hogy sok sorozat van, amit szeretnék megnézni. Leginkább a Veronica Mars 4. évada, amire nagyon vártam már egy ideje, de mivel tudom, hogy nem jó a vége, nem merek belekezdeni. :(

Egy ideje már (nyár eleje óta, vagy még korábban) visszatérem egy régi sorozathoz, amiből azt hiszem csak 2 évadot láttam. Tudjátok, mert sokszor leírom :), hogy nagyon szeretem a jogi krimiket, sok ilyen könyvet is ajánlok és olvasok el. De tényleg nagyon szeretem a joggal kapcsolatos sorozatokat, filmeket. Nem igazán értem a jogi nyelvezetet, nem mélyültem el benne, de mégis van benne valami magával ragadó.

Van egy gyerekkori barátnőm. Együtt nőttünk fel. Mindig is nagyon okos és szorgalmas volt. Ő is egykeként élt, és én is. Neki is mindent megadtak a szülei, nekem is. De az érdeklődésünk, a tanuláshoz való viszonyunk más volt. Ő nagyon okos és szorgalmas volt, és mindig tanult. Amikor elmentem játsztani hozzá, vagy később, amikor gimnazista volt, vagy már a jogra járt, akkor is, amikor lelkiztünk, akkor is mindig tanult. Nem tudom, hogy Summa Cum Laude vagy Magna Cum Laude lett a diplomája, de jelen esetben teljesen mindegy. Emlékszem, hogy már általános iskolában tudta, hogy ügyvéd akar lenni, és tényleg mindent meg is tett.

Amikor az egyetemre járt, sokat mesélt az ottani életről, a tanulásról, az ügyvédi feladatokról, a tervezett munkájáról, és én kicsit irigykedtem rá, mert tudtam, hogy megvalósítja a terveit. Amit meg is tett. Most egy kis/nagyvárosban közjegyző. És én nagyon büszke vagyok rá.

Úgyhogy, amikor ilyen filmeket nézek, mindig eszembe jut.

A történet:

Harvey Specter New York egyik legdörzsöltebb ügyvédje, aki minden problémás esetet képes megoldani. Mike Ross egy rendkívüli képességekkel rendelkező fiatalember, aki letette ugyan a jogi szakvizsgát, de sohasem járt egyetemre. Egy szerencsés véletlen folytán ők ketten találkoznak egymással, és Harvey úgy dönt, hogy alkalmazza a fiút.

 És igen, jól látjátok, Meghan Markel is benne van, az amerikai hercegnő. Nekem ő elsősorban színésznő, és csak másodsorban Harry felesége. :)

Nagyon jó karakterek vannak benne. Nekem elsősorban nem is két főszereplő a kedvencem benne, bár méltóan viszik a sorozatot a hátukon, de én azt gondolom, hogy mindenki nagyon eltalált. A két kedvencem a kép két szélén látható figura. Luis Litt (Rick Hoffman) és Donna (Sarah Rafferty). Mindegyik szenzációs a maga helyén és szerepében és én nagyon élvezem a jelenteiket. 

Nos, mint már mondtam, elkezdtem nézni, de még csak a 4. évadnál járok. Ez utóbbi már nem szinkronos. Én alapvetően jobban szeretem angolul nézni a filmeket, sorozatokat, szeretem a feliratokat, de legtöbbször akkor van időm filmezni, amikor vasalok, főzök, vagy amikor éppen rajzolok valamit. De amikor feliratos, akkor muszáj odafigyelnem, hogy értsem is, mit akarnak mondani, így ezek leginkább este történnek meg, amikor meg már kicsit fáradt vagyok.

Mindenesetre még akkor is, ha itt-ott vannak vele és benne problémák, akkor is nagyon kedvelem ezt a sorozatot. És ajánlom is mindenekinek. 

ÉN azért tovább nézem... Várom, hogy Harvey és Donna összejöjjön... :)

Lee Child: Néma város

Már írtam arról, hogy John Grisham mellett Lee Child a másik nagy kedvencem az utóbbi időben. Sok könyve megvan, és már sokat el is olvastam, és folyamatosan veszek tőle köynveket, csak még nem volt időm írni róla itt a blogon. 

Ezt a könyvét azonban a könyvtárból hoztam ki, és júniusban olvastam el. Ám az utóbbi időben, mivel alig voltam itthon, nem igazán jutott időm arra, hogy olvassak. A nyár az így telt el, pedig sok izgalmas könyv vár rám... 

De Childet mindig szívesen olvasok. 

Nagyon szeretem, ahogy ki van találva egy-egy regényének az eleje. Hogy a történethez csak egy hozzáillő, rá jellemző ábra, és tényleg! 

Ez a regény a 20. Child regény, amelynek a főszereplője természetesen Jack Reacher. 

Meg kell valljam, nagyon nyomja neki az író, még egy regénye sem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez nem volt annyira jó. Aki olvasott tőle, tudja mire számíthat, aki pedig nem, annak ajánlom. Már aki bírja az ilyen jellegű könyveket. Én nagyon élvezem olvasni. Amikor elkezdek egy könyvet tőle, olyan sodró a lendülete és a stílusa, hogy nem tudod letenni, és nagyon akarod már látni a végét, mert annyira izgulsz, hogy fogja kinyomozni, miről is van szó.

Nos, a Néma város szerintem az egyik legsötétebb munkája. Már azok közül, amit eddig olvastam.

Reacher a szabadelvű volt katonai rendőr a véletlennek köszönhetően és nem utolsósorban a nagy kíváncsiságának eseménybe keveredik, amiből persze hatalmas nyomozás keletkezik. 

Egy hosszú vonatút alatt kiszáll egy furcsa nevű kisvárosban, Mother's Restben, mert megtetszik neki a település neve, és érdekli, hogy honnan jött... van ez így egyébként néha, hogy kíváncsi lesz az ember. (Emlékszem, amikor még sokat vonatoztam, néztem ki az ablakon, és figyeltem, ahogy az alföldi emberek élik a mindennapjaikat, kapálták a kertjüket, etették az állataikat, elkaptam egy-egy életképet, és én ezeket nagyon szeretem. Eszembe jutott sokszor, hogy de szívesen bekukucskálnék az életükbe, csak úgy.)

Na, Reacher meg is tette. Leszállt, és innen meg is indul az események láncolata. 

Találkozik Michelle Chang magánnyomozóval, aki aki a kollégáját várta, aki nyomtalanul eltűnt. Persze mi tudjuk (már az elején, hogy a kolléga meghalt, hiszen akkor hogyan lehetne krimi ebből), de akkor is élveztem az olvasást. 

Ez a találkozás döntő jelentőséggel bír, és innentől kezdve kalandok lesznek benne.
Hiszen ez a kisváros egy teljesen kietlen helyen van, ahol soha nem történik semmi, de ahol mindenki gyanúsan figyeli őket, és tudni akarják, hogy mit keresnek ott. Az eleje kicsit lassúnak tűnik, olyan, mint egy fekete-fehér krimi, de aztán belendül, és ahogy haladnak az események úgy válik egyre színesebbé és mozgékonyabbá a könyv. 

A szereplők is jól megírtak, jó a jellemábrázolása, mint általában. 

Érezni a csendet, a szélfúvást, és azt, hogy ebben a kisvárosban valami titok lappang...

Aztán a történet nagyon sötét és gonosz fordulatot vesz, és az járt végig a fejemben, hogy milyen gonosz is az ember, és mi mindenre képes. Mi mindent képes megtenni. 

Nagyon jó regény. 

Még úgy is izgalmas, hogy kevesebb benne az akciórész (mert azért Reacher a maga majdnem 2 méterével végzi a csihi-puhizást rendesen), de így is élvezetes. 

Tényleg nagyon különös hangulata van ennek a könyvnek, és olyan történetet tár elénk, amely nagyon is mai.

De nem akarok mesélni, mert szeretném, ha elolvasnátok.

Ezeken a helyeken is járnak a szereplőink

Nem mondom el a történetet, mert el kell olvasni, bár a lelket fel kell rá készíteni, hogy ez kicsit másabb, sötétebb, mint szokott lenni. Van benne sötétweb, illegális tevékenység, furcsa betegség, maffia. De nincs benne se katonai, se politikai vonal. De nem tudod letenni.

Mert akármerre is járnak a hőseink, a végén visszatérnek az álmos és csendes kis Mother's Restbe.

Olvastam már jó néhány könyvet tőle, még ha nem is írtam róla a blogban :), de ez egy sötét és erős rész. Reacher egy kicsit érzelgősebb is lett, talán szerelmes is... Mindenesetre ez külön jót tett a regénynek. 

És természetesen a végére kiderül, hogy mit is jelent a neve ennek a kisvárosnak.

Én szeretettel ajánlom nektek. Én (nem tagadhatom) Child-függő vagyok kicsit, s bár már olvastam néhányat tőle, de nem az egészet, azt hiszem, az a terv, hogy ami megjelent magyarul, azt mindet elolvasom...

Nagyon eredeti ez a pasi. Ahogy ír, és amit.

Nem tudod letenni, ha a kezedbe vetted. 

Kedvenc festőim - Vincent van Gogh

Nagyon szeretem az impresszionizmust. Még réges-régen, és nem a messzi-messzi galaxisban, hanem Budapesten volt egyszer egy kiállítás. Egy impresszionista kiállítás.
Régen volt, már az évre nem is emlékszem. Férjjel már ismertük egymást, de akkor én még Nyíregyházán éltem, így nem tudtunk együtt menni. Egyik kollégámmal és barátnőmmel utaztunk fel a kiállításra, eljött velem, mert tudta, hogy nekem ez mániám.  

És nagyon élveztük. Én nagyon. 
Gondoltam, néhány kedvenc festőmet megosztom veletek, akiket kedvelek, akik közel állnak hozzám. Van Gogh kicsit őrült volt nekem (na jó, a művészek általában zakkantak egy kicsit), ennek ellenére én szeretem a dolgait és a művészetét. 

Önarckép

 Vincent van Gogh eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh, református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus első gyermekeként. 

Paul Gaugain: Van Gogh

A festőművész a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja. Nekem szinte életre kelnek a képei, csak úgy kavarognak az ecsetvonások és a hangulatok! Furcsa és zavaros életet élt, bonyolult családi és szerelmi kapcsolattal. A egyik legjobb barátja Paul Gaugain volt, aki ezt a képet festette róla. Egy darabig együtt dolgoztak, de aztán van Gogh "bekattant", és megtámadta Gaugaint egy borotvával, aki elmenekült. De Vincent füle nem úszta meg. :( 

The Rhônebarken (1888)

 Vincent öt testvére közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki lelkileg, szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. Van Gogh 1880-tól teljesen a festészetnek szentelte magát. Ám be kell valljam, hogy nem minden képe tetszik. Ez pl. ami a Krumplievők címet viseli, nem a kedvencem. Elég sötét hangulatú, még akkor is, ha a kor ilyen volt, és van Gogh hangulata is.Amikor Hágába költözött, ott leginkább a bányászok életét örökített meg, majd a parasztok mindennapjait ábrázolta sötét tónusú képeken. Csendéleteket festett, amelyek távol álltak a megszokott polgári nyugalomtól. A szegények asztalát mutatta be sötét színekkel, amelyeket körülvette a nyomor és a kilátástalanság. A Krumplievők ezt a hangulatot adja vissza. 

1886-ban visszaköltözött Párizsba, ahol az impresszionista mesterektől megtanulta a világos színek használatát és a tónusok felbontását. Hogy én ennek mennyire örülök! 

Ciprusok, 1889, New York, Metropolitan Museum

 Miután van Gogh Arles-ba költözött, a dél-franciaországi fény és a színek teljesen magukkal ragadták. 1887-ben és az ezt követő években alkotta meg remekműveit, alig néhány év alatt. A provence-i tájat festette, a lángoló pompát, a ragyogó színeket. Műtermében a falat rövidesen elborították a képek: önarcképek, csendéletek, tájképek. Sorsának talán legtragikusabb eleme, hogy e remekművekből egész életében csak egyet tudott eladni.

Provencei táj

1888-ban úgy döntött, hogy a szabad ég alatt festi meg az éjszakát, s így egy újabb hagyománnyal fordult szembe. Állítólag olyan kalapot viselt, amelynek a peremére gyertyákat erősített, hogy a festék színeit felismerje. (Ezt mondjuk el tudom képzelni róla.) Így készült több éjszakai képe, mint az Éjjeli kávézó és később a Csillagos éj.

Provance-ban bár lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett, mégis magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, akit Theónál ismert meg, hogy látogassa meg. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de van Gogh idegei egyre feszültebbek voltak, a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód robbanással fenyegetett. Egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint, aki elmenekült. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját. Elmegyógyintézetbe került.

The Harvest, Arles, (1888)

Összeomlása után a saint-remy-i szanatóriumban és Auvers-sur-Oise-ban megengedték, hogy fessen. Ebben az állapotban 1890 júniusáig 150 képet festett, többek között döbbenetes erejű önarcképeket, mint az Önarckép levágott füllel, amelyről egy végletekig elgyötört ember néz ránk. Gauguin hiányát Gauguin karosszéke című képe fejezi ki a legjobban: egy elhagyott szék, benne könyv és gyertya. Utolsó alkotásai végtelen magányát tolmácsolják. 

1889. július végén újabb idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.

A rabok sétája (1890)

1890. Július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. 

A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.

Van Gogh nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el.

Forrás: Wikipedia és Van Gogh képek

Puncstorta sietve - á la én

Az a nagy igazság, hogy én nem vagyok egy nagy tortakészítő. Nem értek hozzá. Bár nem titkolt vágyam, hogy egyszer megtanuljam rendesen. Szeretnék cukrász-tanfolyamra járni, de az legtöbbször vagy leginkább szombaton van, amire meg nem tudok, és nem is akarok elmenni. Persze, lehet, hogy úgy lennék, mint Julia Child, hogy tojást főzni még tudok, de ahhoz, hogy profin csináljam sok idő és energia szükségeltetik.
Meg aztán vannak profik, csinálják ők :)
Itt szeretném figyelmetekbe ajánlani Judit barátnőm finomságait. Most különös tekintettel az ő Oreo-tortájára, ami attól különleges, hogy még egészséges is! Bár én most ezekre indultam be :) , mert ez az, amire aztán tényleg képtelen vagyok.

Nos, én megmaradok a mindig rohanós és "ahogy sikerül, olyan lesz" hangulatú alkotásoknál. Ahogyan ez a Puncstortának nevezett akármicsoda is kinéz.
Rohanós, sietős, - nem volt rá időm, mert gyorsan kellett és sietni, - így azt szoktam mondani Jamie után szabadon, hogy rusztikus lett. Nem szeretek nagyon pepecselgetni :)
Mindenesetre megettük és finom volt :)

Piskótát sütöttem 8 tojásból.

 

Amikor kihűlt kettévágtam, és készítettem bele egy kis tölteléket babapiskótából meg saját lekvárból, és egy kis dióból (mert a dió mindig jó ötlet). 

 

 Aztán rátettem a tetejét, és készítettem rá puncs ízű pudingból valamiféle pudingszerű képződményt.

Hát kicsit olyan, mint én vagyok. Szétszórt, szórakozott és amolyan átgondolatlan.
De én már csak így működöm. :)
Azért finom volt :)

Filmajánló - Holtpont

Mostanában tele van a Facebook azzal, hogy Keanu Reeves milyen jó pasi, meg hogy mi mindent mondott, és hogy milyen allűrmentes életet él. Én is szeretem Reevest, bár a Mátrix nem tartozik a kedvenceim közé. Csak az első részt láttam, azt sem értettem. :( Meg a vámpíros filmjei. Ezek igencsak távol áll tőlem.

Aztán nem olyan régen eszembe jutott ez a film, ami sokáig a kedvencem volt. Még most is az. Meg is néztem.

Az 1991-es Holtpont (rákattintva megnézheted) Patrick Swayze és Keanu Reeves főszereplésével egy remek film volt. Egy olyan, amit bármikor szívesen végignézek. Nem fizettünk elő semmilyen csatornára, csak a klasszikus tévécsatornáink vannak, amikről azt kell mondjam, elég rossz (és itt elég finom voltam) műsorokat tűznek ki. Elvétve akad egy-egy, de mondjuk az is hajnalban.

Ám ez az a film, amit akkor is megnézek, ha közben hosszú reklámokat adnak is. 

Mert valahogy úgy sikerült megcsinálni ezt a filmet, hogy teljes egész és kerek legyen. 

Van tőle jobb film, biztos. Van tőle izgalmasabb film, jobb és nyomozósabb, de ennek a filmnek hangulata van.  Nem egy tökéletes film, de mégis nagyon jó. Jól megkomponált, megírt, jók a jelenetek benne, izgalmasak a szereplők. Ez egy eredeti film, nem kellett volna remaket csinálni belőle. (Na az iszonyú rossz lett! Ne is nézzétek meg! Szerintem nagyon rossz lett.)

Úgyhogy maradjunk csak ennél, az eredeti filmnél. Mert az király!

Ez a film volt Keanu Reeves első igazán nagy dobása, itt került fel arra az útra, ami a Mátrixhoz és a halhatatlansághoz vezetett. Patrick Swayze viszont hozta azt a szintet, amit már korábban is láthattunk tőle. Gary Busey pedig egy jutalomjátékkal örvendeztetett meg bennünket.

Történet:

Nixon, Carter, Reagan, és Johnson, a négy egykori amerikai elnök elköveti Los Angeles történetének legtökéletesebb bankrablását, ráadásul mindezt több ízben is. A fiatal Johnny Utah (Keanu) és társa (Busey) azonban rajta vannak az ügyön és egy merész, de forrónak tűnő teória alapján a szörfösök között keresik az elkövetőket. Idejük azonban nincs sok, hiszen hamarosan itt a szezon vége, és a bankrablók hónapokra eltűnnek a Föld színéről…

A film ugyan nem nagyon hozott újítást az akciófilmek terén, de a végeredményt látva mégsem kell szégyenkeznie. Minden adva van benne, aminek benne kell lennie. Táj, nő, jóképű rendőrök, ellenfél (aki szintén jóképű), adrenalin, nyomozás, barátság...  A rendező ráérzett arra, hogyan is kell feltölteni egy efféle pörgős, fordulatokkal tarkított akciófilmet, amiben ráadásul az érzésre is adni kell. 

A szörfözés, a szabadságérzet a hullámok között, talán az egyik legnagyobb pozitívum a Holtpontban, mert ezen elemek csúcsra járatásának hála egy sajátos stílussal és hangulattal lett átitatva az alkotás. A bulik, a nők, a tengerpart és a szörfdeszkák. 

Ugyanakkor nem csak ezeket lehet kiemelni a Holtpontból, hanem magukat a rablásokat is. Azért gondoljunk csak bele, négy korábbi USA elnök fegyvert ránt, majd összeszedik a pénzt és lelépnek vele, a zsaruk pedig azt se tudják, hogy merre induljanak. Tökéletesen kivitelezett, rendkívül látványos és ötletes megoldás volt ez a stábtól.

A szereplőgárda pedig hozta azt a színvonalat, amit a film elvárt. Swayze laza volt, Keanu meg egy tipikus zöldfülű zsaru-t testesített meg, aki mindenképpen meg akarja oldani az ügyét, még ha bele is döglik. A többiek pedig hozzájuk alkalmazkodtak, így összességében senkire nem lehetett panasz. A film méltán lett a 90-es évek egyik klasszikusa, és méltán emlékezünk rá még így bő 20 év után is, mert megvan benne minden ahhoz, hogy jó szórakozást nyújtson. Ennyi pedig bőven elegendő egy efféle akciómozitól

Holtpont
Az 1991-es filmben Patrick Swayze, Keanu Reeves és Lori Petty kaliforniai szörföseket alakítanak egy izgalmas krimiben, amiben megismerhetjük a szörfös kultúra szabályait, és hierarchiáját. A tengerparti kalandok és bulik mellett a fő hangsúly azon van, hogy a Keanu Reeves által alakított FBI nyomozó hogyan épül be a szörfösök klubjába, és derít fényt egy bankrablásra, amit a szörfös banda tagjai közül követhettek el.

Nézzétek meg, nagyon ajánlom!

Life in colors - Pihe-puha

Mert most olyan kedves hangulatban vagyok...
Ma nagytakarítottam, lomtalanítottam és rendezkedtem itthon. Még nem vagyok kész, de ma ilyen pihe-puha hangulatban vagyok.
A szürkeséggel és a világosbarnasággal együtt. De minden ellenére ez fogalmazódott meg bennem, hogy ezeken a képeken olyan pihe-puha hangulat uralkodik. Megenném, betakaróznék, olvasnám és simogatnám...

És a ráadás a Büszkeség és Balítélet volt. BBC-s, Colin Firth-ös... szeretem...

Festészet, amely hiányzik

Az utóbbi időben sokat gondolok a festésre. Nem vagyok egy nagy művész, még csak művészke se, de egy időben szívesen festettem. Egyszer, régen, - amikor még egy kis iskolában dolgoztam, - úgy adódott, hogy fél évig rajzot kellett tanítanom. Már akkor is nagyon élveztem, pedig nem is értettem hozzá. Úgy értem, hogy nem kaptam megfelelő képzést, csak lelkesedtem a tárgy iránt. Ma is lelkesedem egyébként. Csak tudtam, hogy szeretem a művészeteket, és a kreativitás fontos nekem. A gyerekekkel jó dolgokat csináltunk, leginkább kreatív dolgokat, amelyekben önmagukat tudták megmutatni. Nem volt jellemző, hogy kockákat meg drapériákat rajzoltattam velük, mert én azt nem érzem, hogy könnyű, vagy hogy én meg tudnám csinálni. Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyit kínlódtam ezekkel. Miért tegyék a gyerekek? 

Ellenben abban az időszakban festeni kezdtem, csak a magam szórakoztatására. Később megmutattam a rajztanárnak is, akit helyettesítettem (és akit egyébként nagyon kedveltem), szerinte érdemes lett volna képezni magam (nem tettem). Tudjátok milyen az, amikor olyan rajztanárod van, aki elveszi a kedved az egésztől? 

Nekem még olyan volt, akitől féltem. Féltünk.
Pedig sok mindent ki lehetett volna hozni belőlünk.
Én pl. sohasem gondoltam volna, hogy egyszer rajzolni fogok, sőt a saját anyagaimat, még ha csak ovis szinten is, de akkor is a sajátomat! illusztálni. Nem vagyok túl tehetséges, de rajongásom van a művészetek és főleg a rajz, festészet iránt.

Ezért is vagyok kicsit szomorú, hogy a nagylányom osztályfőnöke, aki a rajztanára volt, elmegy az iskolából. Örültem annak, hogy ő volt az ofője, mert egy művész beállítottságú gyereket csak egy másik művész ért meg. Most kicsit aggódok, mert a racionális tanárokkal gondba szoktunk lenni.
Művésznek lenni más dimenzió, más gondolkodásmód, más mentalitás. Ezért féltem Zsófit, és féltem, hogy hogy alakult majd az élete. De persze bízom abban is, hogy változni fog. Kicsit ő is.
Ám ennek ellenére a tanárnőt sajnáljuk.

Egy másik apropó, ami miatt eszembe jutott a festés, az a gyerektáborunk, amikor is meghirdettünk egy táboron belüli rajzpályázatot, ami elég jól sikerült.

Amikor volt egy kis időm a táborban, (ami kevés volt) leültem a gyerekekhez és én is rajzoltam, és rájöttem, hogy mennyire hiányzik. Úgyhogy lehet, hogy ha lesz időm és energiám, akkor újra festek egyet vagy kettőt. Csak úgy, a magam kedvéért.
Meg terápiás jelleggel... :)

Alig használatos medence

áll az udvarunkon.
Minden nyáron, nyár végéhez közeledve azon gondolkodom, hogy miért is állítjuk fel, amikor alig, vagy nem használjuk. A gyerekek nem voltak itthon szinte egész nyáron, mindig mentek valahová, nyaraltunk, így nem igazán lett kihasználva. De felállítottuk, mert tavaly nem tettük.
És néha jó kicsit elengedni magukat.


Ezek a képek még akkor készültek, amikor melegebb volt az idő, és még itthon voltunk.
Tavaly nem állítottuk fel a medencét, bár idén sem nagyon használták, mert alig voltunk itthon, aztán meg hidegek jöttek. De a szándék és a lelkesedés megvolt és megvan.

Love Paris

EZ UGYE NEM IS KÉRDÉS? MÁRMINT NÁLAM! :)

Life is colors - Kék és Zöld

Jó ez így együtt! Igaz?

Áldott szombat

Ma lett vége az egy hetes gyerektábornak, amit szerveztem. Elfáradtam.
De minden nehézség ellenére úgy érzem, hogy Isten megáldotta ezt a tábort. Jó időnk volt, sok élményben volt részük a gyerekeknek is.

Nekünk, adventistáknak a szombat az Úr napja. A tábor méltó lezárása - úgy éreztem - arra hivatott, hogy a Menny legyen az utolsó állomása a táborunknak. Így az istentiszteletünk is erről szólt.

Igen, itt én vagyok látható. Kiálltam egy csomó ember elé és beszélek. Úgy vagyok én ezzel, hogy adjatok nekem egy halom gyereket, és megküzdünk bárkivel, de a felnőttek elé nem szívesen állok ki. De beszámoltam a tábor izgalmas perceiről és a kalandjainkról is. 

Megmutattuk a felnőtteknek azokat a csodálatos helyeket, ahol jártunk. 

 

 

Aztán a gyermekeink ének- és zeneszolgálata következett:

Zsófiám is gitározott, bár nagyon izgult.

Az istentiszteleten a lelkész a Mennyről és a mennyei jeruzsálemről beszélt.

A Földre érkezik a mennyei Jeruzsálem

 Az istentiszteleten arról is szó volt, hogy majd milyen szelídek lesznek az állatok, és boldogan, ellenségeskedés nélkül élnek együtt.

 

A GYEREKKÓRUSUNK