2014. június 30., hétfő

Háromból kettő

beteg...

A hét - ahogy említettem - elég húzós.
Kata baba kezdte és még ma is folytatta a lázas napjait. Ma el akartam vinni orvoshoz, erre nem kiderül, hogy mától 1,5 hónapos szabadságát tölti?
Ezzel nekem speciel nincs bajom, csak az a vicces, hogy egy évben kb. egyszer, maximum kétszer megyünk orvoshoz. Nos, az egyik alkalommal a doktornőnk nincs. Ma is így alakult, de talán lassan kilábalunk ebből a megfázásból, orrfolyásból, taknyosságból.
Aztán tegnap Nimródkám is beleesett az egészbe. Olyan szinte jutottunk, hogy már a füle is fájt. Ez azt jelentette, hogy végigsírta a napot. Nyűgös volt, és sírt, sokat. Az a baj ezzel, hogy amikor ő sír, az inkább az üvöltés kategória, mert ő mindent drámaian él meg. Legyen az szúnyogcsípés, sértődés vagy fájdalom.
Fel is hívtam a móri sztk-t, hogy kérjek időpontot a fül-orr-gégészetre, de csak péntekre kaptam. Na, tessék!
Addig meg hagy üvöltsön!

Mondjuk bevettem a Kövirózsa-trükköt, és most egyenlőre bevált. Alszik.
Reméljük a Kata éjszakája is jó lesz.
Meg az enyém is.
:)
Ui: Zsófit néhány napra eltávolítottuk itthonról, remélve, hogy nem kapja meg.

2014. június 24., kedd

Csajos dolgok

Az az igazság, hogy nem vagyok egy nagyon nőies nő típus. Vagyis... 

Mindig is fiús lány voltam. Két bátyám van, akik mellett leginkább fociztam, fára másztam, indiánosdit játszottam, bicikliztem és mindenféle "nem lányos" dolgokat csináltam. 
Ráadásul gyermek- és tinédzserkoromban sem voltam túl magabiztos e tekintetben. 
Nem festettem soha magam, - gyenge próbálkozása volt a középiskolás osztálytársaimnak azt illetően, hogy megpróbáltak kifesteni, de akkor meg úgy éreztem magam, hogy "miért bámul engem mindenki, amikor nem is akarom, hogy észrevegyenek?" Addig sem igazán szerettem, akkor meg még jobban úgy éreztem, hogy elbújnék a föld alá. Fóbiás voltam nagyon sokáig.

Azóta eltelt sok év. 
Nagyon sokáig fóbiás és kisebbségi komplexusom volt (részletekről csak annyit, hogy a bátyám és a barátnőm éppen abba a kategóriába tartozott, amibe én nem: népszerűek voltak, helyesek és szépek, jó tanulók, versenyekre vitték őket, és még sorolhatnám) de ebbe most nem megyek bele. Tényleg nagyon sokáig úgy éreztem, hogy BÁRCSAK NE VENNE ÉSZRE SENKI!

Aztán nagy örömömre Férjjel találkoztam és attól kezdve minden megváltozott az életemben. 
Már szívesen vagyok Nő és Élvezem is ezt a szerepet. 
Nem követem a divatot (sosem tettem), nem vásárolok ilyen típusú ruhákat. Mindig a praktikumra figyelek.
Még most sem használok festéket. 
Annyi a történet, hogy két dolgot használok:
a) dinnyés labellot                                    b) barna típusú körömlakkot            


Az elsőt rendszeresen, leginkább ősszel, a másodikat akkor, amikor már úgy érzem, hogy túl sokat mosogattam és törik a körmöm.

Mindenesetre a Zsófia lányom éppen az ellentétem.
Ő amolyan igazi csaj, csajos allűrökkel. Mindig festené magát, mindig pörgős szoknyát és kopogós cipőt hordana, és fontos neki, hogy rózsaszín és szép legyen MINDIG.
Az, hogy rendszeresen "lenyúlja" a Labellomat, nem meglepő... :)
Aztán pár napja kifestettem barnára (csak ilyen színűre festem) a körmömet. Neki is ki kellett :)





Kíváncsi leszek Kata babára, hogy melyik kategória lesz!


2014. június 23., hétfő

SzentGRÁLon jártunk :)

Péntek este úgy beszéltük meg, hogy a Szentgálra megyünk gyülekezetbe.
Ott él egy kedves baráti család, akikkel egyidősek a gyerekeink. Ritkán tudunk találkozni, és mindig örülnek, ha együtt lehetnek.

Reggel így indultunk, ezzel a beszélgetéssel a kocsiban:
Zsófia: - Anya, hova is megyünk?
Anya: - Szentgálra.
Nimród: - Anya, hova is megyünk?
Zsófia: - Értem, Szent-tálra. 
Apa: - Nem, SzentGRÁLra 
Vicces család a miénk, de a szombatunk nagyon jó volt 


A szombat délelőtt a szokásos formában folyt (szombatiskola, istentisztelet, közös étkezés), majd délután elmentünk kirándulni. Kab-hegyet néztük meg. Én még nem jártam ezen a helyen (nekem a Dunántúl minden tekintetben újdonság), de tévéadó van a közelünkben. Gyermekkoromban mindig Tokajba mentünk osztálykirándulni. És az más látványt nyújtott, mint ez. Az alföldi élmény, ez pedig valami fantasztikus...




Szombat délután aztán megmásztuk az adót, és ezt a kilátót. Én egyszer felmentem (mert sajnos van egy kis tériszonyom), de a gyerekek nagyon jól érezték magukat, rengeteget másztak, játszottak, szaladgáltak, igen jól érezték magukat.

Anyukák lent, apukák fent :)
2 megvan, 1 hiányzik...
Apa és Kata játszik.
Kata leskelődik.
Lányok elől
Séta szép ruhában :)

2014. június 20., péntek

Mr. and Mrs.

Pár napja beszélgettem néhány anyukával, akik ugye feleségek is...
Ilyenkor, amikor a gyerekek játszanak mi az élet nagy kérdéseit feszegetjük. Én nagyon élvezem, mert nem pletykálkodunk, nem arról beszélgetünk, hogy ki kivel mit csinált, hova ment stb. - én mondjuk nem is vagyok képben itt Móron, mert bár már itt élek lassan 8 éve, de nem élek aktív társasági életet, nem ismerek "híres móriakat", akiket ismerni kell, vagy tudni kell róla, hogy ki ő. Persze van néhány ember, akiről tudja az ember, hogy ki ő, meg móri, de számomra ennyi. (Még az utcaneveket sem tudtam megjegyezni, néhány kivétellel.)

Én amúgy sem voltam soha pletykálkodó, mások életébe belemászó típusú ember. Azért van, hogy bár a szomszédban Zsófival és Nimróddal egykorú gyerekek vannak, nem jövünk ki úgy az anyukákkal. Jóban vagyunk, beszélgetünk néha, játszunk ritkán együtt, de jobban működik azokkal, akikkel igazi anyukás barátság alakult ki, mert létezik ilyen.
A gyerekeink hoztak össze (mire jó a balett!), a közös érdeklődés, és az értékeink is nagyon közösek. És nem mindenki keresztény, vagy ilyen beállítottságú, de NAGYON SZERETEM ŐKET!

Mindenesetre elhangzott egy beszélgetésben egy kérdés, hogy "Ti úgy gondoljátok, hogy a Férjetek az, aki biztos, hogy Ő? Biztosak vagytok benne, hogy jól választottatok?"
És meglepődtem (mert javíthatatlanul hiszek a házasság és a szerelem intézményében), mert én voltam az egyetlen, aki 100%-ig biztos voltam abban, hogy Ő az Ő!
Mindenki házasságban él, és mindenkinek más a házassága. Mégis...
Furcsa volt.
Mi
Számomra fontos dolog a házasság. Azt mondom, hogy Jó házasság a miénk, (amit sokszor jó példaként említenek), ami aranyos tőlük, de azért azt gondolom, hogy minden házasságban van javítanivaló.A miénkben is. Mondom ezt úgy, hogy még egyszer sem emeltük meg egymásra a hangunkat a 8 év alatt, nem csaptuk a másikra az ajtót, nem tört tányér, nem volt féltékenységi jelenet (ugyan mire?), nem volt olyan, hogy nem tudtunk valamit intelligensen megbeszélni.
Ezért is megyünk el nyáron egy táborba, amely a házassággondozásról, a családi élet helyes szerepeiről szól, beszélgetésekről, gyermeknevelésről szól. Nagyon várom.


Be fogok majd róla számolni!

Persze, voltak, vannak nézeteltérések, rossz reakciók, vagy nemtetsző dolgok, de akkor sem úgy oldottuk meg, hogy napokig nem beszéltünk, morogtunk magunkban. Mondjuk én is vagyok olyan. Nem is tudok haragtartó lenni, nem tudom mi az. Életem során 1-2, max. 3 dolog van, ami miatt azt tudom mondani, hogy haragszom, és ez egyiknek sem a férjem az oka.

Hiszek a házasságban, és szeretem.

2014. június 19., csütörtök

Nimród utóbulija

Én is, ahogy gondolom ti is befőzések jegyében töltöm mindennapjaimat.
Viszont tegnap volt egy lazítós nap Tegnap.
Ugyan Nimród májusban született, de akkor annyira zsúfolt volt a hónap, és annyi minden történt, hogy most szerveztük meg a buliját :)
Élményt szeretek adni, és mivel Nimród májusi, lehetett játszótérre szervezni ezt az alkalmat.

Én alapvetően nem vagyok egy bulizgatós, és főleg buliszervezős anyuka. Arra figyelek, hogy jól érezzék magukat a gyerekek, de nem tartom szükségét (a magam részéről), hogy hatalmas partikat szervezzek a gyerekemnek drága ajándékokkal, sok vendéggel - csak az ajándék miatt.
Ezért mindig olyanokkal tartjuk meg ezeket az alkalmakat, akikkel hasonlóan gondolkodunk, véleménnyel vagyunk. Mi szülők is nagyjából egy hullámhosszon vagyunk. Ez fontos, mert a gyerekeink is alapvetően jó gyerekek, nincs túl sok konfliktus, és kölcsönösen figyelnek egymásra.
Szóval jó volt. Én elfáradtam, az biztos.

És ráadásul azért is jól érezték magukat, mert a tegnapi nap egy olyan nap volt, amikor tovább maradhattak fenn. :) Máskor 8-kor már mennyi kell aludni, most fél 9-ig fent lehettek, utána mentünk haza. És nagyon élvezték.
Mondjuk az alvással sem volt gond. Amikor Zsófia azt mondja már: "Anya, fáradt vagyok!" - ez már jelent valamit :) 5 perc alatt el is aludtak.

Képekben:
AZ ÜNNEPELT!
AZ ÜNNEPELT A BARÁTAIVAL
CSAK CSAJOK 1. - ISKOLÁS KATEGÓRIA
CSAK CSAJOK 2. - 1 ÉVES BARÁTNŐK
CSAK ÚGY :)

Voltam

Nézzétek mit találtam...
Igen, ez én vagyok... 2006-ban.

Hát... Akkor még csak a főzésre figyeltem, meg magunkra...
Most azt mondom, a képhez képest egy 10-sel több lettem :)
Ez van... Innen szép nyerni!

2014. június 18., szerda

Egy pohár víz

„Egy pszichológus körbesétált a teremben miközben stresszkezelést tanított. Amikor felemelt egy pohár vizet, mindenki arra számított, hogy a „félig üres vagy félig tele” kérdést teszi majd fel. Ehelyett azt kérdezte, hogy milyen nehéz a pohár.







kép forrása: google.hu


Majd így folytatta: „A tényleges súly nem számít. Attól függ, hogy mennyi ideig tartom a poharat a kezemben. Ha csak egy percig, akkor nincs semmi baj. Ha egy óráig, akkor fáj tőle a karom. Ha egy napig, akkor a karom elzsibbad és lebénul. A pohár súlya nem változik meg, de minél tovább tartom a kezemben a poharat, az annál nehezebb lesz.
A stressz és az aggodalom ugyanolyan, mint a pohár víz. Ha csak rövid ideig gondolsz rájuk, nem történik semmi. Ha egy kicsit hosszabb ideig gondolsz rájuk, elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, bénultnak érzed magad - semmit sem tudsz rendesen megcsinálni.
Fontos tehát, hogy megválj a stressztől. A nap folyamán vesd le válladról a terheket, amilyen hamar csak lehet! Ne hordozd azokat még éjszaka is! Tedd le a poharat!”

2014. június 17., kedd

Orosz 5 - A szóbeli kezdő szakasz szójegyzéke (képekkel)

Ma nosztalgiáztam.
Én egykoron a "szockós" időkben orosz tagozatos diák voltam. Mi voltunk az első, kísérleti év, és elég jól sikerült. Mondjuk jó osztályunk is volt (állítólag mi voltunk az iskola legjobb osztálya - csak így szerényen), de ez látszott is, mert rendszeresen megnyertük a magatartási és szorgalmi versenyeket (néha engedtük az "ásokat" magunk elé), és persze a menetdalversenyeket, amelyeken olyan szépen meneteltünk, és énekeltünk...
Akkor nem annyira lelkesedtünk érte, de azóta nosztalgiává vált.
És bár jó oroszos csapat volt (ez kiderült a 25 éves osztálytalálkozónkon is), még tudtunk oroszul jelenteni, és felelevenítettünk néhány oroszos történetet, mondókát, verset... Jó volt.

Nekünk nem ilyen könyvünk volt, mert a tagozatosoknak valami másfajta, jó vastag volt, de én szerettem. 
Még most is, mert az orosz tanárom, aki az osztályfőnököm is volt, valahogy átragasztotta ránk a lelkesedést, és nem utáltuk, mert kötelező volt.
Bár tudom, hogy sokan igen, és lehet, hogy csak a saját nevemben kellene beszélnem :)

Én nem voltam kitűnő tanuló, amolyan átlagos képességű, de oroszból elég jó voltam, és szerettem is.
Ezért egy ideje már próbálom újra elővenni a régi tudásomat (kicsit máshogy), és közben azon szórakozom, hogy "Jé, ezt is tudom! Ezt is értem!" - Persze, sokat felejtettem már...

Aztán találtam egy blogot, ahová be-betérek. Sajnos nincs annyi időm, amennyit szeretnék rá, mert a gyerekek mellett kevés időm van az én kedvteléseimre, de azért néha adok időt magamnak :)
Erre mindenképpen.
A neten ezt találtam:




Ugye nektek is tetszik?
És ugye ti is emlékeztek ezekre a szavakra, kifejezésekre, hangulatokra?

2014. június 16., hétfő

Castle

nem a film...

Azt hiszem nagyon élvezném bebarangolni ezt a kastélyt.
Elsősorban azért, mert szeretem a kastélyokat. Ez meg ráadásul csodálatosan szép. Az sem zavar, hogy elhanyagolt, nagyon bejönne nekem.
Másodsorban azért, mert Franciaországban van, és tudjátok, én nagyon szeretem Franciaországot! A kastélyai meg gyönyörűek...


2014. június 14., szombat

Kis szerelmemről újra

Csak mert még mindig küzdünk egymással az én Drága kisfiammal. Írtam már erről, emlékeztek?
Aztán úgy gondoltam, hogy biztos rosszul csinálok dolgokat. (Mondjuk Igen.) De erősen lelkiismeret-furdalásom lett, hogy hogy is működik az én nevelésem, mennyire vagyok jó szülő.
Általában nem aggódtam sokat emiatt, mert úgy gondoltam, hogy Isten segíti ezt az ügyet, feladatot, és nem veszem komolyan (már bocsánat) sem a tökéletesnek tűnő könyveket a gyermeknevelésről, sem a tökéletes tanácsokat osztogató blogokat (azokat meg egyáltalán nem), ahol megmondják, hogy mit kell csinálni az ilyen és olyan típusú gyerekkel, hogyan neveljük őket, mit adjunk és mit ne adjunk, mit engedjünk és mit ne engedjünk nekik... stb.

De érte odavagyok. Tényleg...
Annyira sokszor elhatároztam már, hogy nem írok családi bejegyzéseket, de ebben a "fickóban" van valami. Valami, ami magával ragadja az embert. Főleg, ha az illető az anyukája :)


Nagyon szeretem, és nagyon büszke vagyok rá. Mert minden este, amikor imádkozunk, és kérjük, hogy vigyázzon az álmára, akkor Ő kéri a jó Istent, hogy segítsen neki abban, hogy ne legyen hiszti.
Persze rendszerint van, és egy nap többször is kiborul olyan dolgok miatt, amiket nem igazán lehet érteni - úgy gondoltam, hogy nem lehet érteni.
Aztán megértettem, hogy egyrészt van benne egyfajta versenyszellem, és nehezen tud veszíteni. Ez reményeim szerint jól jön majd nagyobb korában, amikor valamiben kitartónak kell lenni, mert a kitartása megvan. Viszont most elég nehezen kezeli. Leginkább üvöltéssel és földre rogyással.
De napról napra kevesebb - mondjuk nem 10, csak 7, (per nap) ami már nagy haladás!

Nekem is nagyon kell haladnom, mert én pedig nagyon türelmetlen vagyok. Mert nehezen tudom kezelni magamban és mindenki előtt ezt a helyzetet, ezeket a helyzeteket. De megteszek mindent, mert tudom, hogy szeretettel MINDEN megoldható.



"A gyerekek érzelmei ugyanolyanok, mint a felnőtteké. Igaz, lehet, hogy attól lesznek szomorúak, mert nem olyan színű bögrét kapnak, amilyet szeretnének, de ettől az érzéseik még nem lesznek kevésbé fontosak." Rebekah Lipp

2014. június 13., péntek

Jane Austin Forever


Most néztem meg :)
Vicces, mert pár napja - vasaláskor - betettem a dvd-lejátszóba, hogy kicsit szórakoztassam magamat, erre most adják a Film-mánián :)
És persze, megnéztem. Megint!





2014. június 11., szerda

Frei háromszor

Jó pár éve felkapta a magyar média és minden más Frey Tamás könyveit.


Elolvastam. Mindet. 
Az az igazság, hogy én eléggé szerettem és szeretem is Frey Tamást, a Dosszié volt az egyik kedvenc tévéműsorom. Ti is emlékeztek?
Aztán hirtelen eltűnt, és megjelent ezekkel a könyvekkel.
Persze, én is kíváncsi lettem. És mivel anyósom megvette / kapta ajándékba - így elkértem és elolvastam.

Egyrészt szeretném leírni, hogy bár nem politizálok célirányosan, nincsenek elkötelezettségeim (Jézus sem politizált!), de véleményem van.
Mivel azonban sok rossz tapasztalat ért, úgy döntöttem, hogy soha nem fogom ráerőltetni másra a gondolataimat, sem a hitbeli, sem semmilyen meggyőződésemet. Ha kérdezi valaki, akkor válaszolok.
Azt viszont szeretném konkrétan leszögezni, hogy nem vagyok Jobboldali nézeteket valló ember. Az, hogy valaki Keresztény, nem kell, hogy ezt jelentse.
Mindig is azt vallottam és vallom most is, hogy MENNYEI PÁRTI vagyok. Abba az országba vágyom, ahol Jézus lesz az uralkodó, a Királyok Királya, ahol igazság, béke és SZERETET él és honol. Ott nem lesz politika sem.
Mindegy, nem akarok belebocsátkozni ebbe, sok rossz tapasztalat van a hátam mögött.
Nem is szeretnék elfordítani senkit, mert nem azért írom ezt a blogot, hanem elsősorban azért, mert SZERETEM AZ URAT, ÉS A FIÚT. Szeretem Krisztust, aki meghalt értem, szeretem őt, és hiszek abban, hogy hamarosan eljön és eltöröl minden Gonoszt, Rosszat a Föld színéről.
Hiszem, hogy most Közbenjár értünk a mennyei szentélyben, hiszen ő a mi Védőügyvédünk...

Mindezek tekintetében írom a következőket...
A Megmentő még elég izgalmas volt, és mivel én szeretem a kalandos könyveket, filmeket, ez is annak indult. De ahogy haladtunk a könyvekkel, egyre nehezebben olvastam.
Sok mindenre rávilágított, és sok mindent megértettem, hogy mi hogy működik a politikában, az idegenlégióban, és egyéb helyeken, de azt gondolom, hogy jobban szerettem a műsorait, mint a könyveit.
A képernyőn jobban örülnék neki.

Érdemes elolvasni azoknak, akiket ténylegesen érdekel a politika. És szereti Frei Tamást.

2014. június 10., kedd

Könyvnyeremény


JÁTÉK HATÁRIDEJE: 2014. JÚNIUS 20.

Feltétele: Alapvetően nincs.
Ha szeretnéd megnyerni, akkor hagyj nekem ott, a blogon egy üzenetet.
Bátoríts, hogy olvasod a főzős blogomat (is), és jelezd, hogy nyerni szeretnél!
Ennyi! 
Köszönöm!

2014. június 8., vasárnap

Búcsúnap az oviból

Pénteken búcsúbuli volt az oviból.
Jó kis hangulatban zajlott.
Nagyon örültem, hogy nem a klasszikus ballagás volt. Én az olyasmit nem is bírom, bár tudom, hogy sok helyen az a "divat", de én meg úgy gondolom, hogy a gyereknek maradjon meg egy UTOLSÓ élmény arról, hogy JÓ VOLT IDEJÁRNI. (Mert Zsófi nagyon szerette az ovit.)
Majd teszek fel néhány képet, hogy szemléltessem a hangulatot, mindenesetre a gyerekek nagyon jól érezték magukat.
Itt éppen kincskeresés közben láthatjátok őket.

NAGYON Szeretik egymást. 
Mert a B12-re mindig szüksége van a szervezetnek! :)

2014. június 1., vasárnap

Egy szombati napunk képekben

Az év utolsó szombatjának hangulatát szeretném megosztani veletek. Nekem nagyon-nagyon áldott volt, ezért gondoltam erre. Remélem, hogy a képek magukért beszélnek.

4. PARANCSOLAT - II. Mózes 20,8-11. versek 

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 

Nálunk fél 10-től felnőtteknek szombatiskolai beszélgetés kezdődik. Jelenlegi, negyedévi tanulmányunk a Tanítványságról szól, mely itt található.

 

Ezalatt az idő alatt Gyermekfoglalkozás van, igen vidám hangulatban:


Jelenleg egyedül Kata van ebben a kiváltságban: 

11 órakor kezdődik az istentisztelet

Férj az  Óravezető :)
Istent dicsérő énekeket énekelünk:

 Adakozás:

Istentisztelet után természetesen beszélgetünk egymással.
Hangulatképek következnek:








Gyermekeink szívesen segítenek a terítésben, amikor közös szeretetvendégségben együtt étkezünk: 




Közös étkezés után elsétálunk ide:

Fehérvárcsurgói Kastély

Délután pedig ismét tartunk egy közös beszélgetést Isten csodálatos ajándékairól, tapasztalatokról, így szentelve meg a szombatot.


Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket....