Pár napja beszélgettem néhány anyukával, akik ugye feleségek is...
Ilyenkor,
amikor a gyerekek játszanak mi az élet nagy kérdéseit feszegetjük. Én
nagyon élvezem, mert nem pletykálkodunk, nem arról beszélgetünk, hogy ki
kivel mit csinált, hova ment stb. - én mondjuk nem is vagyok képben itt
Móron, mert bár már itt élek lassan 8 éve, de nem élek aktív társasági
életet, nem ismerek "híres móriakat", akiket ismerni kell, vagy tudni
kell róla, hogy ki ő. Persze van néhány ember, akiről tudja az ember,
hogy ki ő, meg móri, de számomra ennyi. (Még az utcaneveket sem tudtam
megjegyezni, néhány kivétellel.)
Én amúgy sem voltam
soha pletykálkodó, mások életébe belemászó típusú ember. Azért van, hogy
bár a szomszédban Zsófival és Nimróddal egykorú gyerekek vannak, nem
jövünk ki
úgy az anyukákkal. Jóban vagyunk, beszélgetünk néha,
játszunk ritkán együtt, de jobban működik azokkal, akikkel igazi anyukás
barátság alakult ki, mert létezik ilyen.
A gyerekeink hoztak
össze (mire jó a balett!), a közös érdeklődés, és az értékeink is nagyon
közösek. És nem mindenki keresztény, vagy ilyen beállítottságú, de
NAGYON SZERETEM ŐKET!
Mindenesetre elhangzott egy
beszélgetésben egy kérdés, hogy "Ti úgy gondoljátok, hogy a Férjetek az,
aki biztos, hogy Ő? Biztosak vagytok benne, hogy jól választottatok?"
És
meglepődtem (mert javíthatatlanul hiszek a házasság és a szerelem
intézményében), mert én voltam az egyetlen, aki 100%-ig biztos voltam
abban, hogy Ő az Ő!
Mindenki házasságban él, és mindenkinek más a házassága. Mégis...
Furcsa volt.
 |
Mi |
Számomra fontos dolog a házasság. Azt mondom, hogy Jó
házasság a miénk, (amit sokszor jó példaként említenek), ami aranyos
tőlük, de azért azt gondolom, hogy minden házasságban van javítanivaló.A
miénkben is. Mondom ezt úgy, hogy még egyszer sem emeltük meg egymásra a
hangunkat a 8 év alatt, nem csaptuk a másikra az ajtót, nem tört
tányér, nem volt féltékenységi jelenet (ugyan mire?), nem volt olyan,
hogy nem tudtunk valamit intelligensen megbeszélni.
Ezért is
megyünk el nyáron egy táborba, amely a házassággondozásról, a családi
élet helyes szerepeiről szól, beszélgetésekről, gyermeknevelésről szól.
Nagyon várom.
Be fogok majd róla számolni!
Persze,
voltak, vannak nézeteltérések, rossz reakciók, vagy nemtetsző dolgok,
de akkor sem úgy oldottuk meg, hogy napokig nem beszéltünk, morogtunk
magunkban. Mondjuk én is vagyok olyan. Nem is tudok haragtartó lenni,
nem tudom mi az. Életem során 1-2, max. 3 dolog van, ami miatt azt tudom
mondani, hogy haragszom, és ez egyiknek sem a férjem az oka.
Hiszek a házasságban, és szeretem.