Ez nem most történt, csak most volt időm megosztani Veletek. :)
Amikor az ember lánya beteg, és sokáig beteg, akkor nincs kedve se enni, se főzni.
Viszont nagyon jó, hogy van egy Férje, aki gondoskodik róla, aki figyel rá, hogy túlélje a hetet, heteket. És akkor is enni ad neki, amikor semmi ereje és energiája a táplálékbevitelhez. :)
Nos, a januártól-februárig tartó időszak eléggé sok erőt és energiát kivett belőlem, és tényleg sokáig voltam beteg.
Nem is beszélve arról, amikor egyszerre nyomja mindenki az ágyat, és mindenki a túlélésért játszik, küzd...
Jó volt, hogy nem egyszerre betegedtünk meg, hanem mindenkinek volt ideje egy kicsit szenvedni :), és engedni, hogy a másik ápolja, szeretgesse... és a gyerekeket (amikor éppen nem ők voltak a betegek) lefoglalja.
Sok minden miatt szeretem az én Férjemet, de erről már írtam nektek. Sokat és sokszor.
Éppen ezért voltam neki hálás, amikor elkészítette nekem ezt a finom ételt, amit nagyon szeretek, de amit sajnos kevésszer készítünk. Mert csak mi, ketten szeretjük Férjjel.
Avokádókrém pirítóssal, sajttal és piros paprikával.
Én mondjuk nem vagyok nagy sajtos, ritkán eszem, de mivel Férj készítette, az ember nem elégedetlenkedik, hanem eszik. :) De persze lehet rá tenni vegán, növényi sajtot.
De színben is jól néz ki, nem? Olyan magyaros fílingje van.
És persze finom is volt.
Az avokádó krém receptje itt található. :)
2017. február 24., péntek
2017. február 23., csütörtök
Ma is jót szórakoztam
Sokszor szoktam fogni a fejem, vagy mosolyogni azon, hogy mennyi pihent ember él a világban, és mi mindenre van ideje. Kitalálni mindenféle bugyutaságot, mémeket, ábrákat, és erre időt szán. A maga és a mi szórakoztatásunkra.
De aztán rájövök, hogy jó néha szórakozni, és nevetni. :)
Éppen ezért tetszett ez a rajz is, valahogy benne van minden.
Valaki, biztos valami pihent és zakkant elmével megrajzolta színészek neveit...
Vicces.
Szórakozzatok jól rajta!
De aztán rájövök, hogy jó néha szórakozni, és nevetni. :)
Éppen ezért tetszett ez a rajz is, valahogy benne van minden.
Valaki, biztos valami pihent és zakkant elmével megrajzolta színészek neveit...
Vicces.
Szórakozzatok jól rajta!
2017. február 21., kedd
KIHÍVÁS # 9. "Kaphatok egy félórát?"
Már írtam néhányszor, hogy amikor nagyon fáradt vagyok, akkor szeretek a fürdőben lazítani. És mivel az utóbbi időben sokat fáradtam el, többször tartottam, amolyan "Kaphatok egy fél órát?" - játékot.
Ez olyan, mint amikor valaki hazamegy a munkából és leül tévézni, vagy játszik a számítógépen, esetleg elmegy konditerembe, futni, vagy leül horgolni. Nem tudom, mindenkinek megvan a maga hobbija, vagy ahogy hívom, "feszültséglevezetője".
És meg kell mondjam, hogy 3 gyerek mellett elfárad az ember, mert a munkahelye otthon van, és olyan, ahol mindig van mit csinálni, és olyan, mintha nem lenne értelme, közben pedig van, de mégsem érzed, hogy mindig minden rendben lenne. Mikor az étel sem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, amikor nem úgy haladsz otthon a munkáddal, ahogy eltervezted, amikor kicsit frusztrálódol attól, hogy MIKOR LESZ MÁR MINDEN A HELYÉN!
Na, amikor ezt érzem, és Férj is jelen van, akkor kérdezem meg tőle a fenti kérdést. Ő ilyenkor tudja, hogy erre van szükségem.
Ez olyan, mint amikor valaki hazamegy a munkából és leül tévézni, vagy játszik a számítógépen, esetleg elmegy konditerembe, futni, vagy leül horgolni. Nem tudom, mindenkinek megvan a maga hobbija, vagy ahogy hívom, "feszültséglevezetője".
És meg kell mondjam, hogy 3 gyerek mellett elfárad az ember, mert a munkahelye otthon van, és olyan, ahol mindig van mit csinálni, és olyan, mintha nem lenne értelme, közben pedig van, de mégsem érzed, hogy mindig minden rendben lenne. Mikor az étel sem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, amikor nem úgy haladsz otthon a munkáddal, ahogy eltervezted, amikor kicsit frusztrálódol attól, hogy MIKOR LESZ MÁR MINDEN A HELYÉN!
Na, amikor ezt érzem, és Férj is jelen van, akkor kérdezem meg tőle a fenti kérdést. Ő ilyenkor tudja, hogy erre van szükségem.
Kádat teleengedem jó meleg vízzel (én nagyon bírom a forrót is!), ha olyanom van, akkor teszek bele habfürdőt, de én a tiszta víz megnyugtató érzését szeretem. Kipróbáltam már a könyvet is (de az nem jó, mert akkor nem pihen az agyam), fürdősót és olajat is, habot, és az nagyon jó, amikor az a félóra az enyém.
Nagyon jót tudok pihenni, mondhatjuk úgy is, hogy relaxálni, bár én ezt a szót nem szeretem. Néha azt is észrevettem, hogy elalszom benne egy kis időre.
Ez persze jó nekem, és jó a családnak is, mert anya ilyenkor feldobódik, és újra lesz energiája.
:)
2017. február 18., szombat
Ma van...
Ma meghallgattam ezt a dalt :) Vagyis a sógorommal együtt hallgattuk meg...
Mert ez a nap az enyém.
Igaz, hogy mostanában betegségben teltek a napok, biztos észrevettétek, hogy napok óta semmi fotózás, semmi konkrét eseménybeszámolás, mert túlélésre játszottunk... mára meggyógyultunk. Talán.
Ez most a legjobb születésnapi ajándék, hogy végre mindenki jól (jobban) van.
Igaz, hogy mostanában betegségben teltek a napok, biztos észrevettétek, hogy napok óta semmi fotózás, semmi konkrét eseménybeszámolás, mert túlélésre játszottunk... mára meggyógyultunk. Talán.
Ez most a legjobb születésnapi ajándék, hogy végre mindenki jól (jobban) van.
2017. február 17., péntek
Bögrék
Ki ne szeretné Agatha Christie könyveit? Ki ne szeretné akár olvasni, akár nézni a zseniális kis belga detektív izgalmas kalandjait?
Az az igazság, hogy akárhányszor olvastam tőle egy-egy könyvet, még mindig lebilincsel, magával ragad... még akkor is, ha tudom ki a gyilkos, és tudom hogy mikor mi fog történni. A Story 4-en sokszor adnak Poirot történeteket, és az új Miss Marple-osakat is, amelyek nem tetszenek nekem.
Tudjátok, hogy nagy bögrés vagyok, szeretem a bögréket, és most találtam kettőt, amit szeretnék itthon. :)
Ha már Poirotról van szó...
A másik bögre, ami nagyon tetszik... nost, én amikor ezt megláttam, Férjnek szeretném.
Nagyon szeretjük az NCIS-es filmsorozatot. Eléggé vicces. Még akkor is, ha gyilkosságokat derítenek fel, akkor is viccesek helyzetek és jelenetek vannak benne. És a filmben vannak Gibbs-szabályok, amelyeket olyan sokszor idéznek.

De mivel nagy bögre rajongó vagyok, és szívem szerint mindenhol vennék bögrét, ahol járok, de nincs helyem tárolni... nos azért ezeknek a bögréknek nagyon örülnék..
2017. február 14., kedd
13 jótanács Feleségeknek
Egyszer, régen olvastam valahol ezeket a gondolatokat, és gondoltam, most megosztom veletek is.
1.
Nézd el férjed hibáit, és inkább a jó tulajdonságaira
koncentrálj!
2.
Sose nyaggasd vagy próbáld manipulálni a férjed, hogy a te
elképzeléseid szerint tegyen valamit!
3.
Bízz
Istenben és bízz a férjedben! Imádkozz érte minden nap!
4.
Első Isten, második férj, harmadik gyerekek, negyedik otthon.
5.
Vesd alá magad férjed tekintélyének és nézd el, ha hibázik
döntéseiben!
6.
Engedd, hogy gondoskodjon a családról, becsüld meg a jövedelmét
és a dolgokat, amiről gondoskodik a család számára, függetlenül
attól, hogy az kevés vagy sok.
7.
Bölcsen költsd a férjed által nehezen keresett pénzt és légy
takarékos! Soha ne csinálj kiadást a háta mögött!
8.
Ne sértsd meg férfiúi büszkeségét! Inkább dicsérd férfias
képességeiért és mutasd meg naponta, hogy nagyra becsülöd őt.
9.
A visszafogott, nőies megjelenés fontos. Nőies viselkedés,
természetesség, gyengédség, örömmel alárendelt lélek és
férjtől való függés.
10.
Istentől kapott hivatásod van, ami gazdag áldás lehet rajtad. Ez
a hivatás/karrier az otthonod.
11.
Főzz finom, egészséges ételeket, tartsd tisztán az otthonod, és
szeretettel gondoskodj gyermekeitekről.
12.
A Te feladatod, hogy “Otthonteremtő” légy, ezért a munkád az,
hogy a házadból otthont teremts.
13.
Mindenek felett,
a feleség legyen otthon a boldogság és öröm forrása!
Örülj az Úrban, hogy fantasztikus családot adott Neked és soha
ne tekintsd a családod létét természetesnek.
2017. február 13., hétfő
Orvosnál
Vicces jelenet...
Szereplők: Zsófia, Doktor néni, anya és az asszisztens
1. kép - Váróban
Zsófia nagyon örült, hogy ennyi kisbabát láthat egyszerre, mindenkihez odament, játszott vele, beszélt hozzá, és elmondta nekik, hogy a torka fáj. A kisbabákat annyira nem érdekelte, szerintem az anyukákat sem, de főszereplőnket ez soha nem rendíti meg, lévén anyja lánya, aki szintén ilyen. Ez azt jelenti, hogy sokat beszél és mindig. :)
2. kép - Orvosi rendelőben
Sorra kerülés és illedelmes köszönés után.
Doktor néni: - Mi a baj?
Zsófia: - Fáj a torkom és nincs hangom. Ja, az tegnap volt, már van.
Doktor néni: (mosolyog) Megnézem a torkod, mondd ÁÁÁÁ!
Zsófia: (mondja) - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Doktor néni: - Igen, hát látom, kicsit piros és duzzadt. Jó, akkor most meghallgatom a hátadat.
Zsófia nem mond semmit, csak hátat fordít az orvosnak. Ő pedig nevetni kezdett:
Doktor néni: - Látszik, hogy ez a gyerek keveset jár ide, mert azt sem tudja, hogy mit kérek tőle. Nem tudja, hogy fel kell húzni a pólóját. Hát igen, látszik, ők nem egy beteges gyerekek!"
Szereplők: Zsófia, Doktor néni, anya és az asszisztens
1. kép - Váróban
Zsófia nagyon örült, hogy ennyi kisbabát láthat egyszerre, mindenkihez odament, játszott vele, beszélt hozzá, és elmondta nekik, hogy a torka fáj. A kisbabákat annyira nem érdekelte, szerintem az anyukákat sem, de főszereplőnket ez soha nem rendíti meg, lévén anyja lánya, aki szintén ilyen. Ez azt jelenti, hogy sokat beszél és mindig. :)
2. kép - Orvosi rendelőben
Sorra kerülés és illedelmes köszönés után.
Doktor néni: - Mi a baj?
Zsófia: - Fáj a torkom és nincs hangom. Ja, az tegnap volt, már van.
Doktor néni: (mosolyog) Megnézem a torkod, mondd ÁÁÁÁ!
Zsófia: (mondja) - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Doktor néni: - Igen, hát látom, kicsit piros és duzzadt. Jó, akkor most meghallgatom a hátadat.
Zsófia nem mond semmit, csak hátat fordít az orvosnak. Ő pedig nevetni kezdett:
Doktor néni: - Látszik, hogy ez a gyerek keveset jár ide, mert azt sem tudja, hogy mit kérek tőle. Nem tudja, hogy fel kell húzni a pólóját. Hát igen, látszik, ők nem egy beteges gyerekek!"
2017. február 10., péntek
Nem szükséges tökéletesnek látszani...
Valjuk be őszintén, hogy él valahol a közgondolkodásában az, hogy csak akkor vagy jó háziasszony, ha a házad makulátlan. És még mondanám is, hogy rejtőzik benne némi igazság. De ha végignézek az életemen, nem biztos, hogy így is gondolom. Láthatjátok, mostanában sokat foglalkozom ezzel a témával, mert érdekel, mert fontos nekem. Ez csak amolyan belső késztetés arra, hogy mit szeretnék másképpen csinálni. Sok mindent persze és sok mindenben, de lassan alapozzunk csak! :)
Van egy ideális kép a fejemben, hogy milyen életem lesz, és az hogy néz ki majd minden körülöttem. Biztos nektek is az a kép élt a fejetekben, hogy van egy takaros házam, ami mindig szép, körülötte gyönyörű virágok nőnek, és mindig minden rendben van, akárki bejöhet akármikor, mert itt mindent rendben talál... De aztán rá kellett jönnöm, hogy én ezt nem tudom megvalósítani.
Léteznek ilyen házak, elismerem.
Emlékszem, egyszer ifjúsági órára mentem még Tiszavasváriban. Vártuk a kezdést, amikor hirtelen a lelkészünk értesítést kapott, hogy a fiát autóbaleset érte. Mi ekkor engedélyt kaptunk a lelkész lakba való bemenetelre, mert aggódtunk, és gondoltuk, közösen imádkozunk azért, hogy ne történjen semmi komoly a lelkész fiával, aki persze az ifjúságunk tagja volt.
Emlékszem, mennyire vártuk a híreket, de arra is emlékszem, hogy nem tudtuk hova leülni,mert mindenen csipketerítő volt. Én nem vagyok egy egyhelyben ülő típus, nem is voltam sohasem. Járkáltam, izgultam, és véletlenül ráültem a terítőre. És rámszóltak, a lelkészné, akinek a fia balesetet szenvedett, hogy ezt ne tegyem, mert összegyűrődik...
Én meg csak néztem. Kit érdekel egy terítő, amikor a fiammal ki tudja mi van? Értitek?
Én azt szeretem, amikor egy ház van értem, és jól lehet benne érezni magamat. Azt a sok jó ember, kis helyen érzést szeretem! :)
Apukám például, amikor esik az eső, nem áll ki az autóval, mindenkinek gyalog kell menni, mert koszos lesz az autó... De hát nem az autó van értünk?
Most, hogy hosszabb ideje itthon vagyok, és beteg vagyok, nem alakulnak úgy az itthoni dolgok, mint ahogy szeretném. Idegesít és bosszant, de nem tudok mit kezdeni vele. Megtettem, most visszaestem. Újra ágyat nyomok, amihez persze semmi kedvem, mert sok a feladat és az elvégezni való, de megéri-e ez?
Ebben a tekintetben nem tartom magam maximalistának. Úgy értem, hogy igen, szeretem kivasalni a ruhákat, bár sok ember szerint erre nincs szükség. De én szeretek vasalni. Igen, szeretem, ha a törölközők és a konyharuhák össze vannak hajtva és a helyükre van téve. Igen, szeretem, ha a cipők egymás mellett vannak, és a pulóverek nem ledobálva a székre. Amikor eljön az anyukám, és segít hajtogatni, mert ő nem szeret vasalni, képes úgy összehajtogatni a ruhákat, hogy utána tényleg ne kelljen vasalni. Próbálok figyelni arra, hogy ne idegesítsem azzal, hogy újra áthajtom a ruhákat, vagy kivasalom, de erős késztetést érzek. :)
Rengeteg ruha vesz körül minket, mert egyrészt sokan vagyunk, de nem is emiatt, hanem mert sok ruhát kapunk. Rengeteget. Éppen ezért ezzel nem is küzdök. Próbálom elhelyezni őket, lehetetlen helyekre tenni, mert pár év múlva jó lesz a gyerekeknek... viszont nincs annyi szekrényem, amennyit ne tudnék telerakni :)
Igen, szeretem, ha a könyvek a polcokon vannak, de mivel sok könyvünk van, ezért lassan a hely is fogy. Itt jegyzem meg, hogy nem tudok azonosulni azzal a módszerrel, azt hiszem Konmari-féle, hogy inkább könyvtár, mint könyvvásárlás. Szeretem a könyveket, és nekem fontos, hogy ebben a számítógépes világban, ahol sok a kütyü, lehessen még papíralapú könyveket a kézben fogni, és ha nem is mindig olvasni, de azért tudni, hogy egyszer lesz rá időd! :)
Igen, van egyfajta megfelelési kényszer az emberben. Bennem is van. Sajnos. Én sokra tartom a laza embereket, akik nem stresszelnek dolgok miatt. Én sajnos stresszelős és ideges típus vagyok. Nem a társadalmi elvárásoknak szeretnék megfelelni, de szeretném, ha az jönne le rólam, hogy én jól csinálom a dolgokat, képes és alkalmas vagyok a feladatokra. Pl. anyának lenni meg feleségnek. Meg arra, hogy írjak. Sok várakozás és vágyakozás van az életemben, de azt nem engedem, hogy az elvárás felékerekedjen!
Aztán, ahogy múlt az idő, és Férj is jelen van az életemben, azt kell mondjam, megtanultam megérteni... az életem úgy csodálatos, ahogy van. Nem mindig tökéletes és hibátlan, de BOLDOG és NAGYON JÓ élet! Mert van egy Férjem, aki szeret, és van 3 csodaklassz gyerekem... És ez már egyfajta tökéletes élet. :)
Ahogy idősödöm, már nem úgy várok dolgokat, mint régen.
Egyre jobban úgy élem meg a napjaimat, hogy jó, hogy anya vagyok és itthon vagyok a gyerekeimmel. És azt az elhatározást tűztem ki, ami nekem elég nehéz lesz, de dolgozom rajta, hogy stresszmentes életem legyen. Mert ennek van értelme.
Sokat idegeskedek azért, mert a gyerekeim nem hallják, amit mondok, nem csinálják, nem teszik oda le, ahova kérem, nem úgy csinálják, nem tudom tartani a rendet a házban, csatatér van, és én meg nem érem utol magam, és ez engem idegesít. Úgy érzem, hogy soha nem fogom utolérni magam, és egyszer azt mondani, hogy minden rendben van. De reménykedem benne.
Zsófia már nagylány, sokat segít nekem. Persze, még küzdünk dolgokkal, de így is elég jól alakul. De erről már írtam nektek. Vannak feladataik, amelyeket meg kell csinálni, és ahogy nagyobbak lesznek ezek a feladatok nőni is fognak.
Vannak napok, amikor szó szerint a túlélés a cél.
Vannak napok, amikor kimerült vagyok, és fáradt.
Vannak napok, amikor nincs kedvem nagytakarítani, mosogatni, főzni...
Vannak napok, amikor lazítani szeretnék, és kellene is.
Kedves Anyukák, Feleségek!
Igen, vannak napok. De ez csodálatos feladat. És bár sokszor úgy érzem, hogy rabszolgamunkát végzek, aminek szoktam jelét és hangot is adni :), azért ez hamar elmúlik.
Átértékelem a napokat, és hálás vagyok azokért, amiket a gyerekeimmel tölthetek. Még ha szétpakolnak és rendetlenség is van itthon.
Abba a lelkész lakba nem szívesen mentem, mert túl steril volt, nem éreztem jól magamat.
Anyukám mesélte, hogy volt egy munkatársa, akinél a lépcsőházba kellett levenni a cipőt, aki minden reggel 6-kor porszívózott, aki 2 naponta járt fodrászhoz, és ülve aludt (mondjuk ismertem gyerekként és tényleg mindig tutin nézett ki), és aki a gáztűzhelyét terítővel takarta le, virágot rakott rá, és nem főzött, mert szag volt a lakásban. Az anyukája 3-4 km-ről hordta nekik az ebédet... Hát, egy ilyen otthonban nem szívesen nőttem volna fel...
Nekem az a vágyam, hogy amikor a barátaim eljönnek hozzánk, jól érezzék magukat nálunk.
Nem olyan régen volt egy fiatal házaspár nálunk és mondták, hogy nem értik, hogy ebben a házban hogy tudunk elférni. Elférünk,mert nincs más... Elférünk,mert szeretjük egymást...
Sokszor meséltem, hogy mennyire szeretem a szép házakat, és mennyire szeretek nézegetni ilyen oldalakat, de mindek fájdítsam a szívemet, ha egyszer nincs rá pénzem és álom marad? Azért legyek hálás, ami van, nem igaz?
Az is igaz, hogy szoktam mentegetőzni a gyengeségeim miatt. Pl. ha nem sikerül rendesen elpakolnom. ÉN azt értettem meg, hogy nem baj, ha felvállaljuk a gyengeségeinket. Nem lehetünk erősek, mert nem vagyunk azok! Ki kell tudni mondani azt, hogy lehet hibázni, és lehet nem tökéletesnek lenni!
És ez a lényeg, mert amikor felismerjük gyengeségeinket, akkor találjuk meg JÉZUST. Ahhoz, hogy le tudjuk győzni ezeket a bennünk lévő érzéseket, vágyakat, kényszereket, el kell fogadni egy ajándékot, amit úgy hívnak: kegyelem!
És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. (Ezsdrás 9,8)
2017. február 8., szerda
Hajas dolgok
Nem követem a divatot, és nem is igazán érdekel.
Ritkán veszek drága ruhákat, meg olyat, amiben kényelmetlenül érzem magam. Soha nem is foglalkoztatott. Nálunk a családban a fiú testvéreim voltak azok, akiknek ez fontos volt. A kor akkori divatja és márkás ruhái szerint öltözködni. Én akkor is azt szerettem, amiben kényelmesen és jól éreztem magam. Nem is foglalkoztat az egész dolog most sem, így 40 felett sem.
Ami viszont elgondolkoztatott... gyerekkoromban sohasem volt hossz hajam, pedig szerettem volna. De minket a nagyapám nyírt meg, és mivel én voltam az egyetlen lány, nekem is fiús hajam volt. Mindig rövid. Pedig úgy szerettem volna, ha lányos hajam van, talán én magam is lányosabb lettem volna.
Zsófiát sem érdekli a divat. Rengeteg ruhát kapunk ajándékba, és nagyon szépek, divatosak. Zsófit nem érdekli annyira, csak azért öltözik fel, mert muszáj, de nem figyel arra, hogy hogy áll a ruha rajta, néha ha látnátok... Még a fésülködéssel is küzdünk. Amikor mondom, hogy fésülködjünk meg és csináljunk csurkát (értsd copfot), rosszul van, és hevesen tiltakozik. Ő úgy van vele, hogy a szabadságot szereti öltözködésben is és hajban is. Azt mondta, hogy szereti, ahogy fújja a szél a haját. Ez nála azt jelenti: ha borzos. :)
Na, Kata lányom már más tészta. Igazi csajos csaj.
Mindig megnézi, hogy mi van a pólón, amit felvesz, harisnyába és szoknyába jár, mert csak abban érzi jól magát, és az oviban az óvónénivel befonatja a haját, mivel anya nem tud fonni... :(
Azt hiszem, képeznem kell magamat e tekintetben...
De nagyon örülök, hogy 3 évig, amíg Kata oviba jár, addig megoldott a hajfonása, addig meg gyakorolnom kell... :)
Ritkán veszek drága ruhákat, meg olyat, amiben kényelmetlenül érzem magam. Soha nem is foglalkoztatott. Nálunk a családban a fiú testvéreim voltak azok, akiknek ez fontos volt. A kor akkori divatja és márkás ruhái szerint öltözködni. Én akkor is azt szerettem, amiben kényelmesen és jól éreztem magam. Nem is foglalkoztat az egész dolog most sem, így 40 felett sem.
Ami viszont elgondolkoztatott... gyerekkoromban sohasem volt hossz hajam, pedig szerettem volna. De minket a nagyapám nyírt meg, és mivel én voltam az egyetlen lány, nekem is fiús hajam volt. Mindig rövid. Pedig úgy szerettem volna, ha lányos hajam van, talán én magam is lányosabb lettem volna.
Zsófiát sem érdekli a divat. Rengeteg ruhát kapunk ajándékba, és nagyon szépek, divatosak. Zsófit nem érdekli annyira, csak azért öltözik fel, mert muszáj, de nem figyel arra, hogy hogy áll a ruha rajta, néha ha látnátok... Még a fésülködéssel is küzdünk. Amikor mondom, hogy fésülködjünk meg és csináljunk csurkát (értsd copfot), rosszul van, és hevesen tiltakozik. Ő úgy van vele, hogy a szabadságot szereti öltözködésben is és hajban is. Azt mondta, hogy szereti, ahogy fújja a szél a haját. Ez nála azt jelenti: ha borzos. :)
Na, Kata lányom már más tészta. Igazi csajos csaj.
Mindig megnézi, hogy mi van a pólón, amit felvesz, harisnyába és szoknyába jár, mert csak abban érzi jól magát, és az oviban az óvónénivel befonatja a haját, mivel anya nem tud fonni... :(
Azt hiszem, képeznem kell magamat e tekintetben...
De nagyon örülök, hogy 3 évig, amíg Kata oviba jár, addig megoldott a hajfonása, addig meg gyakorolnom kell... :)
2017. február 7., kedd
Kihívás # Szerelmeslevél
Az a nagy igazság, hogy az utóbbi időben elég húzós napjaink, heteink voltak. Nemcsak a betegség miatt, hanem úgy egyébként is. Ebben az évben újra visszakerült 3 szakba az én Férjecském, ami eléggé megnehezíti a dolgokat. Ráadásul a bányában elzárták a meleget, nincs rendes fűtésük, se meleg vizük, kint vannak akár -20 fok van, akár -1, akár akármennyi... Szóval, a január úgy telt, hogy mérgelődtem a főnökségre, a vezetőségre, mert amikor marasztalták, nem szerepelt az ígéret között, hogy betegek lesznek. Ők pedig ülnek a meleg irodájukban... Grrrrrrrrrr!
Szóval, Férjjel nagyon keveset találkoztunk, mert vagy éjszakás volt, és amikor én fent voltam ő aludt, vagy amikor én aludtam, ő dolgozott. Persze, találkoztunk, de egész héten ilyenkor "antiszociális" (Bocs Férj, de ezt te is tudod, hogy így van :) ). A következő héten pedig délutános volt, ami azt jelenti, hogy reggel és délelőtt 12-ig találkozunk, de akkor is van mire nézni, alig jut időnk romantikázni, beszélgetni...
![]() |
Szeretnék egy ilyen pólót... Ha rendelni szeretnél: http://www.sunfrogshirts.com/i-love-my-husband-ornate-black-vneck.html |
Nekem tudjátok, hogy nagyon fontos a házasság és az, hogy boldoggá tegyük azt. Bár most is volt olyan, hogy én az egyik szobában éltem túl, Férj pedig a másikban. 3 hétig küzdöttünk a beteségeinkkel, és ilyenkor kinek van kedve bármihez is, amikor gyógyulni akar... De persze, figyeltünk egymásra, ám azt vettem észre, hogy a beszélgetéseink az alaphangot ütötték meg, éppen csak szinten tartás végett.
Mi alapvetően sokat vagyunk együtt, sokat beszélgetünk, romantikázunk, sétálunk, vásárolunk - még akkor is, ha kicsit a rend vagy a kert kárára megy. (Nem most télen, hanem úgy általában, bármelyik évszakban) De azt akkor is tudjuk pótolni, amikor nem adódik lehetőség...
Mindenesetre most úgy döntöttem, hogy mivel túlétük a betegségeket és minden egyebet, írok neki egy szerelmes levelet!
Vegyetek részt ti is ebben, legyen ez egyfajta kihívás magunknak, és lepjük meg a Férjeinket (és ha idetéved egy férfi, akkor a Feleségeinket) egy szerelmes levéllel. Amiben leírjuk, hogy szeretjük, és mi mindent szeretünk a másikban, mint amit akkor írtunk, amikor az udvarlási időszak volt... Mert biztos vagyok benne, hogy egyrészt levelet kapni mindenki szeret (mert mostanában csak csekkekkel van tele a postaládánk, megmindenféle kacattal), de levelet, igazi levelet írni, mindig csuda izgalmas.
Még akkor is erőltessük meg magunkat, ha nem szeretünk írni, mármint kézzel!
De higgyétek el, fog neki örülni!
ÍRJUNK SZERELMES LEVELET!
Vegyetek részt ti is ebben, legyen ez egyfajta kihívás magunknak, és lepjük meg a Férjeinket (és ha idetéved egy férfi, akkor a Feleségeinket) egy szerelmes levéllel. Amiben leírjuk, hogy szeretjük, és mi mindent szeretünk a másikban, mint amit akkor írtunk, amikor az udvarlási időszak volt... Mert biztos vagyok benne, hogy egyrészt levelet kapni mindenki szeret (mert mostanában csak csekkekkel van tele a postaládánk, megmindenféle kacattal), de levelet, igazi levelet írni, mindig csuda izgalmas.
Még akkor is erőltessük meg magunkat, ha nem szeretünk írni, mármint kézzel!
De higgyétek el, fog neki örülni!
ÍRJUNK SZERELMES LEVELET!
Igen, szerelmes levelet a Férjünknek!
De nem ám sms-t, meg emailt, meg kis cetlit (persze azok is nagyon fontosak), hanem igazi levelet...
Tudjátok, bélyeg, boríték...
Na jó, bélyeg nem kell...
:)
2017. február 5., vasárnap
A szökés
AZÉRT, HA A FIÚ MEGSZABADÍT TITEKET, VALÓSÁGGAL SZABADOK LESZTEK. (JÁNOS 8,36)
Ez az ige motoszkált a fejemben egy ideje.
Az az igazság, hogy az utóbbi időben filmfüggő lettem. Itthon voltam, betegen feküdtem az ágyban, és éppen túléltem a napokat. Régen voltam már ennyire beteg, és régen is kapott el ez a nyavalya. Emlékszem, tavaly januárban is beteg voltam, akkor sem tudtam menni dolgozni néhány hétig. Ez most is így van, már egy ideje nem láttak az iskolákban. Influenza-szerű tüneteim voltak voltak, ami most is tart, erős nátha, torokfájás, arcüreg-gyulladás... szóval jól összeszedtem.
És mivel ilyenkor nem tudsz mást csinálni, mint feküdni, mert ez az egyetlen gyógymód, akkor valamilyen szinten unatkozni kezdesz. Igen, jól olvastátok. Ezt most úgy mondom, hogy amikor a gyerekeim azt mondják nekem, hogy "Anya unatkozom!", akkor én ki szoktam akadni, hogy persze, mert nincs elég játék, könyv, társas... amivel játszani lehetne?
Aztán most én is hogy jártam... Ott feküdtem az ágyban, az ágyam mellett rengeteg olvasásra váró könyvvel, és a szándék is megvolt bennem, de nem bírtam. Nem volt tiszta az agyam és a gondolataim, küzdöttem de nem sikerült megjegyeznem szinte semmit. Legalábbis aludni vágytam, de ki bír ennyit aludni?
Volt olyan nap, amikor aludtam napközben, és akkor viszont este nem tudtam, 2-3 óráig biztosan fent voltam. :(
Közben persze Férj is megbetegedett, úgyhogy a leosztás az volt, hogy ő az egyik szobában feküdt, én a másikban, és próbáltuk csendben, halkan segíteni egymásnak a gyógyulásban.
Aztán, gondoltam arra is, hogy dolgozok egy kicsit, írnom kellene, de ahhoz sem volt kedvem, mert ugye ahhoz gondolkodni kellene, értelmes mondatokat alkotni, de ez sem sikerült, nem fogott az agyam.
Tévénk ugyan van, de nem szoktam nézni, azért van, hogy néha a gyerekekkel megnézünk egy-egy mesét, vagy ha találunk egy filmet Férjjel közösen...
Aztán ráakadtam...
Sokszor mondtam már nektek, hogy szeretem a filmeket. Sokszor vagyok a konyhában, és főzés közben filmeket nézek. Általában olyanokat, amelyeket nem kell nagyon szem előtt tartani, és értem is, hogy mit történik.
Mindenesetre keresgéltem és gondoltam előveszek egy régi sorozatot, amit adtak a tévében, d nem tetszett sem a témája, sem a története, sem semmi, ami megragadott volna. Úgy szoktam filmet nézni, hogy belenézek, és ha tetszik folytatom, ha nem, simán kikapcsolom, nem érdekel, hogy mi lesz a vége. Meg kell mondjam őszintén, hogy már volt néhány csalódásom. Elkezdtem nézni, aztán vagy idióta vége lett, vagy nem lett vége, vagy nem értettem a végét, vagy vártam a folytatást...
Emlékszem, gyerekkoromban milyen nagy lázban voltunk egy Dallasnál, egy Starsky és Hutsnál, egy Kojaknál... sorolhatnám. Izgalmas volt és az újdonság erejével hatott ránk.
Na, a lényeg az, hogy ráakadtam erre a filmre:
Hát, meg kell mondjam, magával ragadott, szinte nem bírtam abbahagyni.
Még akkor sem, ha kemény, erőszakos jelenetek is vannak a filmben (ilyenkor nem néztem oda), de izgalmas volt és kalandos. Emlékszem, amikor Dumas regényét olvastam, akkor is nagyon szurkoltam Monte Cristonak, hogy megszökjön If várából, vagy amikor a Sakál című krimit olvastam... vagy amikor gyerekkorom nagy kedvencei, Winnetou és Old Shatterhand különböző izgalmas kalandokba keveredtek... hogy izgultam értük.
Na, most is izgultam. Kiderül-e... megmenekülnek-e... mi lesz még...
Szóval, szerintem egy jó sorozat ez.
De szigorúan csak azoknak ajánlom, akik szeretik a krimiket, és a kemény akciót. Engem is meglepett, de nagyon élveztem, és nem bírtam abbahagyni. Mondhatom azt, hogy még ó, hogy ilyen sokáig betegeskedhettem, hogy meg tudjam nézni... :)
Ez a sorozat 7 éve indult, és emlékszem, hogy a tévében is adták, de akkor nem voltam rá kíváncsi, mert nem volt rá időm. :(
Ami nagyon érdekes volt, ahogy néztem a sorozatot, azon gondolkodtam, hogy van néhány dolog, ami nem tetszik, és amit nem érzek hitelesnek, pl. a szerelmes részek valahogy nem voltak túl romantikusak, aztán kiderült, hogy a főszerepet játszó Wentworth Miller vállalta a homoszexualitását, de mindenki azt mondja, hogy milyen vonzó férfi... Ebbe nem mennék bele, mert ugye ízlések és pofonok... Nekem mondjuk a testvérét játszó Dominic Purcell már inkább férfias alkat. Na, például őt is egy olyan sorozatban láttam, ami jónak indult, aztán ahogy haladtak előre az események, egyszer csak vége szakadt az egésznek, és nem volt folytatás... Ez milyen már?
Nos, ezután a hosszúra nyúlt filmlelkesedés után azon gondolkodtam, hogy milyen élete lehet a raboknak, akik elkövetnek rossz dolgokat, hogy élhetnek a börtönben (és a film szerintem elég élethűen adja vissza), és hogy mennyire akarnak megváltozni és változtatni az életükön. Van a filmben egy szereplő, szerintem a sorozat legsötétebb figurája, és Robert Knepper alakítja, aki ebben is nagyon jó. (Általában rossz fiúkat játszik, mondjuk meg is van hozzá a fizimiskája.) Hogyan él és működik, gondolkodik és próbál életben maradni egy pszihopata...
Jó, nem akarok olyan benyomást kelteni, hogy élvezem az ilyesmit... és nem akarom,hogy azt gondoljátok, hogy kétszínű vagyok, mert Istenről írok, meg "szenteskedek", közben meg ilyen filmeket nézek...
Isten tényleg fontos nekem.
Erről a filmről jutott ugyanis eszembe a fenti ige, amivel kezdtem a bevezetőmet.
Hogy mennyire fogságban vagyunk mindannyian, hogy mennyire szabadulni szeretnénk az életünk rossz döntéseitől, hogy mennyire börtönben éljük a mindennapjainkat. És hogy a mi börtönünkbe, a mi életünkbe is belépett valaki, aki mindent megtesz azért, hogy kimentsen bennünket ebből a börtönből.
Hiszen a történet maga erről szól.
Arról szól ez a sorozat, hogy egy férfi önként bemegy a börtönbe azért, hogy megmentse testvérét a villamosszéktől, mert olyan bűnténnyel vádolják meg, amit nem követett el.
És ezt erősítette meg bennem ez a sorozat.
Hogy csak és kizárólag Jézus által, és az ő áldozata által lehetek SZABAD! Nincs más út!
Ő az, aki, amikor látja, hogy fogságban vagyok, amikor rossz döntéseket hozok, amikor megbánom, amikor újra visszaesek, amikor fellázadok, akkor bejön a börtönömbe, és az élete kockáztatása árán is meg akar menteni. ENGEM!
Bejön az én börtönömbe, fogságomba, és MINDENT megtesz azért, hogy megmentsen engem.2017. február 3., péntek
Fontos!
Régebben is láttam már ezt a feliratot, többször is, de annyira tetszik, hogy gondoltam, beírom az én digitális napolóban, hogy ne felejtsem el!
Remélem, hogy nem fogom...
Remélem, hogy nem fogom...
2017. február 1., szerda
Mi a hit?
Egyszer egy falu lakói elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyőt is. EZ A HIT.
Valahogy így!
Ez a gyermeki hit, amiről Jézus olyan sokszor beszélt. Mi is beszélünk róla, meg elmondjuk mindenkinek, hogyan kellene élnie és min kellene változtatnia, de mi sem tesszük.
A gyermeki hit pedig teszi.
Ezt leginkább saját kisfiamon látom. Ő nagyon komolyan veszi a Bibliai történeteket, a tanítást, a szabályokat (nagyon szereti őket betartani, de főleg betartatni :), és az egész gondolkodása ilyen. Valószínűleg ő is vitt volna magával esernyőt egy ilyen helyzetben. Én pedig csak bámulok, hogy van benne ilyen csodálatos hit és bizalom az Isten felé. Ő az, aki szinte mindig kéri, hogy imádkozzunk. Ő az, aki reggelinél magától imádkozik és köszöni meg az ételt. Mert neki önmagából jön, nem noszogatásra, nem rábeszélésre, hanem benne van a lelkében és a szívében, és én ezért nagyon hálás vagyok Istennek.
Remélem, hogy a hit egyszer bennünk is ilyen lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)