2015. június 27., szombat

Megbocsátás lényege

 
Szerintem nagyon sokszor kellene erre gondolnunk.
Mostanában sok-sok olyan emberrel beszélgetek, levelezek, akik haragszanak valakire, akik tele vannak indulattal, akik ellenségnek tartják a másikat, még akár a hittestvérüket is.
Azt látom és tapasztalom, hogy nemhogy megbocsátani nem tudunk, hanem még bocsánatot kérni sem...
Ez azért elég szomorú.... 

2015. június 24., szerda

Bizonyítvány és Iskola

Véget ért az 1. év. Nagyon gyors volt és nagyon élményekkel teli.
Azt kell mondjam összességében, hogy elégedett vagyok ezzel az évvel. Az iskolával, a tanítással...
Sokat gondolkoztam azon, hogy jól döntöttem-e arról, hogy iskolába írattam a gyerekemet, és nem inkább otthontanulós lett. De azt gondolom, hogy most úgy érzem, hogy jót választottam.
Annak idején sok pro és kontra érv volt mellette. Az, hogy iskolába ment, leginkább Férj elsődleges kérése volt, és most már látom, hogy neki volt igaza.

Szerettem iskolában dolgozni, és szerettem tanítani a gyerekeket, foglalkozni velük, nevelgetni őket, bontogatni az elméjüket, megtanítani olyan dolgokra, amelyeket én tudok, és ők is tudhatnak. Jó volt készülni az aktuális órára, még ha az matematika is volt :(

De átgondolva a helyzetet, és ismerve a kislányomat, már látom, hogy nála jó döntés született. Mi itthon az iskolai tanulás bizonyos fázisait nem bírtuk volna ki. Nagyon érdekes, mert amikor bibliai történetek tanításáról van szó, akkor a gyerekem nyitott és elfogadó, ám sokszor tapasztaltam, amikor itthon együtt kellett tanulnunk, hogy mennyire rosszul volt tőlem. Én pedig attól, hogy nem haladunk, nem tudunk együtt működni, és még sorolhatnám. Úgy láttam és tapasztaltam (magamból kiindulva), hogy mivel elég maximalista vagyok e tekintetben, sokszor megvívtuk a magunk kis csatáit... és nem lett jó. Ő sírt, én meg kiborultam. Pedig aki ismer, tudja, hogy minden lehetséges, kreatív megoldást bevetettem. :)

Ellenben amit a Gitta és Terike néni tanító néni mond, vagy Józsi bácsi, a sakktanár, esetleg Béla bácsi, az úszó edző, nem is beszélve Szilvi néniről, az mind valamiféle különlegesség számba megy...
Zsófia az első perctől az utolsóig jól érezte magát az iskolában. Remekül alkalmazkodott bárkihez és bármilyen helyzetben. Nem utált iskolába járni (csak a korán kelés volt rossz), nem volt rosszul, amikor tanulni kellett, mert a tanítók és tanárok le tudták valami olyasmivel "kenyerezni", ami itthon nem működik.
Megkapta a bizonyítványát. Második osztályba léphet :)
Szóval, nekünk nagyon pozitív élményünk van az iskoláról.
Ami tény, hogy nem lettünk KITŰNŐ tanulók, még elsőben sem. Nem lett KIVÁLÓAN megfelelt a gyerek, csak JÓL megfelelt (nagy cucc!), de nem is ez a cél. Nekem sokkal nagyobb élmény és esemény az, hogy szeret járni, és örül minden napnak. Számomra fontosabb a lelkesedése.
Nem tudom, hogy miért csak akkor kell büszkének lenni egy gyerekre, amikor kitűnő. Én sem voltam soha az, Férj sem, és még sokan mások sem. Nem tudom, hogy miért kell megfelelni mindig a nagy elvárásoknak. Nem is szeretném, hogy máshogy gondolkodjunk erről.
Ebben nagyon egyet értünk Judit barátnőmmel, aki bár maga liberális nézeteket vall sok mindenben, és én nem, de alapkérdésekben azt hiszem egy hullámhosszon vagyunk.
Más gyerekek már 1 hét, esetleg 1 hónap után rosszul voltak az iskolától, az enyém még most, nyáron is szeretne menni... :)

Ezt azért írtam le, mert úgy éreztem, hogy ebben a mostani - az iskola ellenség, és csak rosszat és rosszra tanít! - hozzáállásban meg kell védjem őket! Nem mondom, hogy mindig minden tökéletes és hibátlan, és valószínűleg nekem is lesznek még csatáim velük (pl. versenyeztetés, sok ismeret miatt stb.), de ezzel akkor veszem fel a harcot. Most ez pozitív élmény és tapasztalat volt.
És mondom mindezt úgy, hogy nagyra tartom és értékelem azokat, akik otthon tanítják a gyermekeiket!
Különös tekintettel szeretném itt kiemelni Szabina barátnőmet, aki az egyik legkreatívabb és leglelkesebb ember e tekintetben, és a másik pedig Eszter, akit szintén nagyon sokra tartok, és ő ebben az egyik példaképem :)

Néhány hangulatkép Zsófiáról az évzáró alkalmából. (Csak hogy lássátok, micsoda fejeket lehet vágni egy órás beszéd alatt.)



 
 
 
Ahogy ő szokta mondani: ENNYI!

2015. június 23., kedd

Én vagyok az élő példa,

akire igaz ez a mondás, gondolat, idézet. 
Bárcsak sok nő, lány így gondolná.

 "Ha egy férfi vonzónak talál, vonzódni fog hozzád, és kész: a szimpátia, a szeretet és a nemi vágy megmagyarázhatatlan, nincs köze semmilyen külsőséghez. Ha egy FÉRFI nem látja meg benned a NŐ-t, akkor hiába fogysz, hízol, vagy szépítkezel, lehetsz bármennyire dekoratív, soha nem fogsz tetszeni neki. Hát ne akarj másmilyen lenni, mint amilyen vagy! Mert lehet valaki csinosabb nálad, lehet valaki okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint TE. A megfelelő ember az akinek, pontosan azért tetszel, mert nem vagy olyan, mint más, a valódi énedet fogja értékesnek találni! Minél közelebb kerül hozzád, annál jobban fogsz neki tetszeni és minél jobban beléd szeret, annál szebbnek fog látni téged, napról napra… anélkül, hogy változnál…”
A. J. Christian

2015. június 22., hétfő

Normális vagyok...

De tényleg...
Csak néha nem úgy érzem, gondolom és cselekszem.
Néha szükségem van rá, hogy kicsit kiengedjek, valahogy másképpen tegyek és cselekedjek. Nem kell mindig beállni a sorba, és azt mutatni, hogy tökéletes anya, feleség vagyok. Mert nem vagyok. Nem is hirdetem ezt. :)
De az biztos, hogy néha, esetleg, valamikor, kevésszer lehet másképpen is... 

"Néha azt tettetem, hogy normális vagyok, de ez untat. Így hát visszatérek, és leszek, amilyen vagyok!"



kép forrása: pinterest.com

2015. június 19., péntek

Ádám és Éva

Természetesen tovább haladtunk már a bibliai történetekben.
Nagyon izgalmas az, hogy ennyi mindent lehet alkotni, létrehozni. Bárcsak több időm lenne, hogy mindent megvalósíthassak, amit szeretnék és amit kitaláltam. De így is nagyon örülök, amikor jut időnk együtt alkotni, elkészíteni dolgokat.

Haladtunk tovább, már messze járunk a Bibliában, de az alkotások lassan alakulnak és kerülnek fel a blogra. Bocsánat érte. De szeretnék mindent feltenni, amit megcsinálunk, kitalálunk.


Mindenesetre sikerült továbblépnünk a Teremtésről - és bár vettünk más történeteket is közben -, de igyekszem kronológiailag tartani a sorrendet. Úgyhogy Ádámnál és Évánál tartunk.
Már színeztünk Édenkertet, beszélgettünk arról, hogy Ádám nevezte el az állatokat.

Zsófia, aki nagyon szeret színezni, de persze mindig siet valahová :) készítette. Kata kicsit belesegített. :)
Ha végleg elkészül a rajz, puzzlet készítünk belőle. 


PLUSZ RÁADÁS FELADATOK:

- Ujjbáb. - Remélem, valamikor sikerült Évát is megrajzolni. Mindenesetre Zsófinak nagyon tetszett. Szép színesre kiszínezte, és "Apának rajzoltam." - kísérettel felrakta a hűtőre. Azóta ott figyel.

 - Maze avagy Labirintus. -
Már érintettük az engedetlenséget is, de ahhoz még gondolkodom feladaton. Valami látványosan. Ötletem már van, csak megvalósítani kellene!

2015. június 14., vasárnap

Hamarosan új tanulmány!!!

Nagyon izgatott vagyok!!!
Már az utolsó simításokat végzik a nyári gyermektanulmányon, ami Jézus csodáiról fog szólni.
Eléggé sietős volt az egész, amolyan utolsó perces munkák, tudjátok, ahogy az lenni szokott. De higgyétek el, nagyon jó lesz, és nagyon örülök neki, hogy ismét Judittal, a Mézes Mesék blog írójával dolgozhattam együtt.
Talán szerénytelenségnek tűnik (vállalom), de mi tényleg egy jó páros vagyunk.
Remekül tudunk együtt dolgozni, és segíteni, javítani egymást. Nincs szerzői vita, nincs veszekedés, mindent meg lehet és meg is tudunk beszélni.
És persze ott van a mi fantasztikus tördelőnk, Attila, aki nélkül nem lennének szépek a munkák, nem is beszélve Dávid Orsi csodálatos rajzairól... (Ő készíti a kisiskolás tanulmányhoz a rajzokat.) Orsi csodálatos ember. Annyi mindent csinál és csinálnak.

A férjével évek óta a kutyaszánozás szerelmesei. Itt ismerhetitek meg őket: www.kutyaszan.hu

Emellett Orsinak remek hangja is van. Ha szeretitek az autentikus zenét, szeretettel ajánlom:



De ami a lényeg, a borító...
Ugye szép lesz?
És remélem, várjátok már!!!!

2015. június 11., csütörtök

ABC - A, mint...

Nimróddal elkezdünk alapozni.
Nem baj, hogy vége lett az évnek, de most jött el az az idő, amikor nagyon érdeklik a betűk és a számok, és szeretne tanulni. Minden érdekli, tele van kérdéssel.
És mivel Zsófia már túl van az első éven, de vele is ekkor kezdtem a tanulást, úgy gondoltam, miért is ne? Nem tervezem, hogy túlzásba viszem, de próbálom valamiféle játékos módon megismertetni a betűket vele.
Nem is lehetne jobb betűfelismerés, mint ez a macis ábra. (Az oviban a maci a jele, így jó ötletnek tűnt, és tűnik. Zsófia meg szimplán szeret színezni, neki sem fog ártani, hogy megerősödjön a betűkben.)


Egyenlőre ezt a kis Arany ABC-és aranymondást tanuljuk meg, ami Lilláéktól származik. Én nagyon szeretem, nagyon aranyos, szép és remekül használható. (Tőlük megrendelhető, írjatok neki!)

Elkészítettem a hozzá tartozó bibliai feladatlapot is, de sajnos nem tudok pdf-et feltenni ide, vagy megosztani. Majd hamarosan megpróbálom máshogy megoldani. (De ha valaki segíteni tud ebben, megköszönöm.) 
Szóval, hamarosan jövök a bibliai részével is.
Addig is néhány rajz, az igéhez csatlakozva.

folyt. köv.

2015. június 9., kedd

Esély - egy régi kedvenc



NINCS ESÉLY. 6 MÉTER ASZFALT. 20 AUTÓ PERCENKÉNT. 5 KAMION, EGY VONTATÓ, EGY LOVASKOCSI. A HERNYÓ SEMMIT SEM TUD AZ AUTÓKRÓL. AZT SEM TUDJA, MILYEN SZÉLES AZ ASZFALT. NEM TUD GYALOGOSOKRÓL, BICIKLISEKRŐL, MOTOROSOKRÓL. A HERNYÓ CSAK AZT TUDJA, HOGY ODAÁT ZÖLDELL A FŰ. CSODÁLATOSAN ZÖLD, VALÓSZÍNŰLEG EHETŐ IS. KÍVÁNJA A ZÖLDET. ÁT KELL MENNIE A TÚLOLDALRA!

NINCS ESÉLY. 6 MÉTER ASZFALT. ELINDUL - PARÁNYI, CSONKA LÁBACSKÁIN. 20 AUTÓ PERCENKÉNT. SIETSÉG NÉLKÜL NEKIINDUL. FÉLELEM NÉLKÜL, TAKTIKÁZÁS NÉLKÜL. 5 TEHERAUTÓ. EGY VONTATÓ, EGY LOVASKOCSI. ELINDUL - MEGY, MEGY ÉS MEGY - ÉS MEGÉRKEZIK.

2015. június 7., vasárnap

Orvosi táskát alkottunk

Amikor májusban eljöttek a Nimród barátai szülinapot ünnepelni (lehet, hogy ezt akkor kellett volna feltenni), úgy terveztem, hogy majd kint az udvaron rohangálnak, játszanak, meg mindenféle mókát csinálunk. Természetesen szakadt az eső :), így bekényszerültünk a házba.
Szeretem a mi kis házunkat, de azt kell, hogy mondjam, elég kicsi. Lassan már mi, 5-en is kinőttük, hát még, amikor megjelent 9 gyerek és 7 felnőtt... Mit ne mondjak, elég izgalmas volt...
Persze, a gyerekeket nem zavarta, feltalálták magukat, és mindent megoldottak. Mert ők ilyenek.

Egy idő után aztán kitalálták, hogy szeretnének kézműveskedni. Ennek örültem, mert nálam itthon mindig van ilyesmi. Így kikészítettem nekik, amit találtam itthon - wc papír guriga, olló, ragasztó, és remek dolgokat alkottak.
A legnépszerűbb az orvosi táska elkészítése volt. Ezt a rajzot Jézus csodáihoz alkottam, mely kézműves lehetőséget biztosít, hiszen Jézus az, aki minden betegséget meggyógyít. 
De felhasználható az Irgalmas szamaritánushoz is :)

Ezt készítettük (ez az én alkotásom :) )
a nyomtatóm már eléggé vacakol



Használjátok szeretettel!

1. Színezd ki az orvosi táskát, aztán a az orvosi eszközöket is!
2. Vágjatok körbe mindent!
3. Ragasszátok fel a táskába az eszközöket!


 
Jó szórakozást!


2015. június 3., szerda

Reggeli séta

Ma reggel igazán korán keltek a gyerekek. Nem indultunk nehezen, és mindent azonnal és rögtön megcsináltak. Gondoltam is rá, hogy "itt biza nincs rendben valami"... De aztán minden ment a rendes kerékvágásban. Reggeliztünk, Zsófia megnézte a tyúkokat, köszöntek a nyuszinak, megsimogatták a cicát és a kutyát...
Időben elindultunk, oda is értünk.


Elsétáltunk az iskoláig, onnan az oviba, majd Katával elmentünk sétálni.
Kb. 2 óra múlva hívott az óvó néni, hogy Nimród belázasodott. Így érte mentünk.
Miután hazaértünk, és megmértem Nimród lázát (38), újra csörgött a telefon. Ezúttal Zsófia tanító nénije volt, hogy Zsófi is lebetegedett. Úgyhogy érte is elmentünk. 
Most itthon vannak, a két nagy fekszik, a kicsi meg (aki már túl van a nehezén) nem érti, hogy miért nem játszanak a tesók vele...


2015. június 2., kedd

Fürkész tábor - kedvcsináló

Még néhány hét és kezdődik a szívemnek oly kedves és fontos táborozási idő.
És ez tudjátok, hogy mit jelent nálam!
Bózsvát.

Idén sajnos nem tudunk menni csak 1 táborba, - mert ha lehet kettőbe szoktunk -, de most szeretnék egy kis kedvcsinálót adni nektek.
Bózsván az első tábor általában a gyerekeké. Ez a Fürkész tábor, ahol sok gyerek van, és nagy zaj, és sok izgalmas dolog történik. Mi még nem voltunk, mert a gyerekeim még kicsik hozzá, de jövőre már Zsófiával tervezem ezt a tábort. Hatalmas élmény!

Egy kis ízelítőt hoztam nektek belőle, kedvcsinálónak: