2013. augusztus 30., péntek

Hálás szombat 2.

Tegnap nem voltunk itthon. Hirtelen felindulásból elmentünk anyukámékhoz, hogy még az ovi beszoktatási időben ott legyenek náluk. Mert utána már  nem fogunk tudni annyit és úgy menni, ahogy szeretnénk. Hol máshol is kaphattam volna ihletet, mint a fürdőkádban? Számomra az az a hely, ahol mindig mindent nyugisan át tudok gondolni, ahol senki nem zavar, ahol az úgymond NAGY ÖTLETEK születnek. Így szombat délután elrobogtunk anyukámékhoz, leraktuk a gyerekeket, teleraktuk az autót mindenféle jó dologgal, és hazajöttünk.

A héten sok mindent megtapasztalhattam. Például azt, amit eddig is tudtam, hogy nem lehet minden fekete és fehér az ember lányának (és fiának) az életében. Még akkor sem, ha az illető szereti ezt a két színt. Én nem vagyok a végletek embere, de van, amikor magával ragadnak ezek az érzések. És valljuk be őszintén, hogy ez olykor-olykor nagyon jó :)

Szóval, nem lehet minden fekete és fehér az ember életében. Talán ez a legnagyobb tanulság, ha visszagondolok a hetemre. És ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jót, meg kell látnunk az életünkben rejlő szépségeket. Messziről, távolabbról szemlélni a saját helyzetünket, feladatunkat, és észrevenni, hogy lehetne kevésbé jó vagy rossz is. Bár, ha az ember jó passzban van, nem akar negatív dolgokkal foglalkozni. De attól azok még léteznek. Ha tudatosak vagyunk, akkor a boldogság is hosszú távon kiaknázható!






Ezen a héten igazán jól éreztem magam a bőrömben, és ehhez hozzájárult jó pár dolog:

- Zsófiával fényképeket nézegettünk
- Zsófi ovis vizsgája (diszlexia témakörben) jól sikerült (30-ből 22 pont!)
- Nimródtól puszihegyeket kaptam az oviban, ahol nagyon jól érzi magát
- Szülői értekezleten voltam
- Nagy Őm éjszakás volt a héten, így egész délutánokat együtt voltunk
- Sikeresnek érzem a gyermekeimmel töltött időt, még akkor is, ha egyesek szerint a családban semmit nem csinálok jól!
- A héten többször volt időm magamra 30 percben (Értsd: forró fürdő - ahol a legjobb ötletek születnek)
- Kitakarítottam a konyhát
- Eljött az ősz, az én kedvenc évszakom 
- Piacozni voltunk Férjjel és Nimróddal (ő sajnos lebetegedett)
- Enni a saját szőlőnkből
- Kaptam Férjtől egy dzsekit, ami jó meleg és amiben esőben lehet közlekedni és nem ázik át. Nagyon köszi, és nagyon tetszik :)
- Katát puszilgatni
- Zsófiának elmenni a balettos-szülőijére, ami elég bonyolult és zajos volt, de csak beindul...
- Zsófia és Nimród segítenek nekem porszívózni és összeszedni a ruhákat.
- Anyukámékhoz elmenni ad hoc módon
- Hazafelé aludni az autóban (amit nem szoktam)

És a meglepetés:
- ÉRKEZIK HOZZÁNK EGY KUTYUS valamikor kedd magasságában
A gyerkőcök még nem tudják, meglepi lesz.
Nekik is és nekünk is.
Szegény Ziva cica...

2013. augusztus 29., csütörtök

Reggeli ébredés

MÁR CSAK 2 NAP A SORSOLÁSIG!

Itthon vannak a gyerekeim, aminek nagyon örülök, mert már nagyon hiányoztak. Olyan jó újra hallani a hangjukat, szeretgetni, ölelgetni, puszilgatni őket.
Reggelenként ezt az éneket szoktuk énekelni, kicsit átköltve:

Ennek a dalnak a szövege nálunk így hangzik:

Zsófi, Kata, Nimród jó reggelt...

És a mai reggel ébredési története képben is:



2013. augusztus 24., szombat

Az én két drágaságom

anyukáméknál nyaral. Nagyon hiányoznak.
Ezért Nimród ágyában alszom és Zsófia párnáját használom. Mégiscsak az Ő illatuk.


Anyukáék messze laknak. Az ország másik végében. A gyerekeim viszont nagyon szeretik őket. Kisfiam apukámért nagyon odavan. És amilyen anya-függő volt, most már nem az. Jól érzik magukat, szeretnek ott lenni, és a nagyszülők is élvezik a velük töltött időt.

Lehet, hogy sokan azt mondjátok, vagy gondoljátok, hogy ez helytelen cselekedet volt tőlem.
Mert valóban, anyukámék nem olyan elvek szerint élnek, mint mi. Más a tempójuk, a ritmusuk, mások a szokásaik, más szabályaik vannak. Aztán meg, hogy ők nem is keresztények, és ez rossz hatással is lehetne rájuk.
De azt gondolom, hogy nem lehet így hozzáállni.
- Anyukámék nem adnak nekik húst. Ezt tudom, mert így állapodtunk meg. Ez egy nagyon fontos kikötés volt. Ez az egyik legkeményebb szabályom. Azt kértem, hogy ezt tartsák be. - Betartják. A gyerekeim szólnának, ha nem így lenne :)
- Falun vannak, jó levegőn, több hely van ott, mozognak egész nap, és nagyon élvezik. Rendszeresen szerveznek nekik programot és viszik őket mindenfelé. Persze olyan helyekre nem, amiről anyukám tudja, hogy én nem szeretem. (pl. kirakodóvásárok, meg mindenféle pénzkicsalogató hely).
- A szüleink, főleg Anyukám nevelt a tesómmal minket. Tisztességes, becsületes, munkaszerető gyerekeket nevelt. Nem ittunk, nem bandáztunk, nem okoztunk csalódást a szüleinknek. Tényleg jó gyerekek voltunk. Ha ránk ennyire figyeltek, akkor az UNOKÁIRA még jobban fog. Hiszen egy nagymama jobban szereti - vagy inkább azt mondom, hogy máshogy szereti az unokáit.
- Nem keresztény családban nőttem fel. Nem volt szó Istenről, hitről nálunk soha. Inkább azt mondhatom, hogy ateista családom van. De Isten tudta, hogy én keresni fogom őt, és úgy alakította az életemet, hogy rátaláljak. A gyerekeimmel is sokat beszélgetünk Istenről, és Anyukám, aki a legnyitottabb az egész családban erre a témára, minden este imádkozik a gyerekeimmel.

Tudom, hogy jó helyen vannak.
De azért nagyon hiányoznak.

2013. augusztus 16., péntek

Megjelentek!

Igen, végre!
Hosszú munka és várakozás után megjelent két új tanulmányom, amit szeretettel ajánlok nektek.
Megrendelhetőek ezen az oldalon.
Nagyon örülök, hogy újabb tanulmányok kerülhetnek azoknak a családoknak a kezébe, ahol fontosnak tartják, hogy gyermekeik jobban megismerhessék a jó Istent.
A tanulmányok (mindkettő) az ENGEDELMESSÉG jegyében íródtak. Úgy próbáltuk összeállítani, hogy ugyanazokat a témákat tudják venni egy családban az ovis korú és kisiskolás korú gyermekek is.

Azért a többes szám, mert van nekem egy nagyon kedves és szeretetre méltó munkatársam, akivel élmény együtt dolgozni. Általában úgy működünk együtt, hogy én kitalálom az alapot és az alapvázlatot, megírom, hogy mit gondolok, és ő az, aki átformálja úgy, hogy nyomdailag jó legyen. Remekül tudunk együtt dolgozni. Hasonlóan látjuk a dolgokat, ugyanolyanok a meglátásaink, véleményünk általában ugyanazokról a dolgokról. Neki is van egy Nimród nevű fia (nem beszéltünk össze), mindketten gyors-és gépíró iskolát végeztünk, utána mindkettőnk útja iskolába vezetett, és most itt vagyunk, egy közösségben és együtt dolgozhatunk, mert mindkettőnk szívügyei a gyermekek.
Szeretettel ajánlom Judit barátnőm honlapját is, ahol kedves meséket olvashattok. Én használom a gyerekeimnél. Egyszerűek és nagyon kedvesek.

OVIS TANULMÁNY

KISISKOLÁS TANULMÁNY
Most pedig játékra hívlak Benneteket.
Ezt a két tanulmányt fogom kisorsolni köztetek. Két feladatot adnék.
1. A blogotokon osszátok meg, legyetek szívesek!
2. Jelezzétek nekem, hogy melyik tanulmányt szeretnétek megnyerni. 
A játékra a jelentkezési határidő 2013. augusztus 31. .

Mindkét tanulmány 13 részes, egy negyedéves anyagot tartalmaz. Úgy van elkészítve, hogy egy-egy témát egy héten keresztül lehessen feldolgozni otthon, akár családi áhítat keretein belül is. A kisiskolások akár egyedül is megoldhatják.

2013. augusztus 7., szerda

Még mindig pakolok

Még mindig nem jöttek haza a gyerekek. Anyósomnál vannak. Nagy Ő dolgozik, szóval Katával ketten vagyunk.
Sok mindent beterveztem erre az időszakra, és sok mindent meg is valósítottam belőle. Például rendrakást a konyhában. Ami elég régóta zajlik, de hamarosan a végére érek :)
Az volt a célom, hogy kicsit átláthatóbb legyen a konyhám. Ami azért nehéz, mert nálunk nincs előszoba, így az első belépésnél minden itt halmozódik. A cipők, a kabátok, az evés. Nem a FlyLadybe fogtam bele, mert azt valószínűleg nem tudnám rendesen csinálni. Már próbáltam :)
Arra jöttem rá, hogy mindenkinek magának kell kialakítani egy módszert, de abban következetesnek kell lennie. Én pl. állandóan morgok azért, mert a gyerekek nem pakolnak el maguk után. Az nem jó, ha én járkálok utánuk, és rakok el mindent, de azt sem lehet, hogy rendszeresen összeveszek velük ezért. Mindenesetre ezen még dolgoznom kell :)
Hamarosan jön a fürdőszoba és a spájz is.
Én igazából ilyen kamrát szeretnék:
vagy valami hasonlót...

2013. augusztus 2., péntek

Sárospataki élmény

Amikor hazamegyünk anyukámékhoz, mindig ellátogatunk Sárospatakra. Anno sokat kirándultam oda - családdal, iskolával, barátokkal. Szeretem a várost, és magát a várat is. Amikor Bózsván nyaralunk (amit idén kihagytunk), akkor is eljövünk ide.

A várkastélyt még 1534-ben kezdték el építeni. 1616-ban került a Rákóczi csald birtokába, Lorántffy Zsuzsanna hozományaként. Az épületegyüttes egyik legmegkapóbb szeglete az 1647-ben épült Lorántffy-logia. A várnegyed központja az ötszintes Vörös-torony, az északkeleti sarokbástyán pedig a híres Sub Rosa terem erkélye látható.

Pár éve építettek oda egy játszóteret, amit tavaly fedeztünk fel a családdal, és akkor is elmentünk, meg idén is. Ott kezdtünk:

A vár Ura és a foglyai :)


Zsófia mindig mindenhová felmászik.
Nimród egyik kedvenc játéka.
EZ PEDIG MINDANNYIUNK KEDVENCE VOLT: 

Zsófia száguldása
Nimród a mai napig ezt emlegeti, hogy mikor megyünk megint el ide.
Apa sem hagyta ki...
És igen, az ott én vagyok :)
Eközben Kata:

Menet közben derült ki, hogy Várjátékok vannak, és bár nem tudtunk ott maradni a csatára, mert pont alvási idő volt, nos azért néhány hangulatképet elkaptunk.
Érdekes volt, hogy több nemzet volt jelen ott jelmezekbe öltözve. Németek, szlovákok és magyarok is voltak. Igazán jó hangulatot árasztott az egész.
 



Ő AZ ÉN LOVAGOM
Nem szőke, és nincs fehér lova, de van 3 jól sikerült gyereke és egy szerető felesége :)


Nagyon szeretem! 

2013. augusztus 1., csütörtök

Nimród napja

A mai nap a családban a Nimródé. A névnapja van.


Hivatalosan és a naptár szerint persze nem most van, hanem áprilisban, de ez a hónap eléggé zsúfolt a családban, így arra gondoltam - mert ezeket a hivatalos napokat én tartom fejben, ki más? :) -, hogy keresni kellene egy másik napot. Rá is kerestem a neten a lehetséges időpontokra, és kiadott 3 napot. Mivel nálunk novemberben is van esemény, maradtunk az augusztusnál.

Az augusztus eddig a nagymamámról szólt, aki Ilona lévén e hónapban ünnepelte a névnapját. De mivel ő már nem él, rá pedig valahogy emlékezni szerettem volna (hiszen ki ne lelkesedne egy jó és csodálatos nagyiért), arra gondoltam, hogy ezt a hónapot választom. Naptár szerint Boglárka, de nálunk Nimród-nap.
Amit persze annak rendje és módja szerint elfelejtettem. :(
Én, aki egyébként mindig mindenkinek a születés- és névnapját fejben tartom.
De úgy alakult, hogy július 28-án (amikor pedig Szabolcs-nap van) a család elment a strandra. Tavaly is ott ünnepeltük Nimródot, mert akkor is jó idő volt, és arra gondoltunk, idén se hagyjuk ki. Úgyhogy akkor eltudtuk, az ajándékot meg már előtte megvettük. Ajándékozás tekintetében is olyan vagyok, hogy nem akkor adom oda - általában - az ajándékot, amikor a napja van, hanem amikor szükség van rá.

Részletesebben erről:
A névnapok számomra nem igazán jelentenek semmi különöset. Sok embert hívnak Andreának, Zsófiának vagy Szabolcsnak, és mostanában már a Nimród is gyakori név. Hogy csak a saját családomat hozzam fel példának. Más országokban nem is nagyon jellemző a névnapozás, és szerintem sem sok értelme van. De lévén magyar szokás, tartjuk a magunk csendes módján. Felköszöntük, apró ajándékokat veszünk, üzenünk a barátoknak, ismerősöknek, számunkra kedves és fontos embereknek. Nincs ebben semmi rossz.

Személy szerint a születésnapokat jobban kedvelem és többre tartom. Az is tény, hogy szintén sokan születtek akkor, amikor én, de valahogy a születésnap sokkal bensőségesebb, mert az egy személyes jellegű dolog. Persze ebben is fontos számomra, hogy örüljünk annak, hogy vagyunk, létezünk, de a gyermekeimben mindig azt próbálom tudatosítani születés napjukon, hogy AZ HOGY LÉTEZNEK NEM VÉLETLEN, HANEM ISTEN CSODÁLATOS AJÁNDÉKA. Ezért a születésnap nálunk nemcsak magunkról szól. Remélem.


Én magam jobban szeretek alkalmakat ajándékozni. Pl. ilyet mint a strandolás, vagy állatkertezés, esetleg kirándulás, fagyizás és még sorolhatnám. A túl sok ajándéknak sem vagyok híve, mert számomra fontos, hogy ne legyen a gyermek elhalmozva. Ezt a nagymamákkal nehéz megértetni. Nálatok nem?

Nos, ezért választottuk idén is a strandot. Mert ez sokkal maradandóbb. Sajnos nem tudtam sok képet készíteni, mert Kata miatt nem maradtunk végig (mármint mi ketten), de elkaptam ezt a pillanatot.

MÉLY VÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK!
Mert hol is tölthettük volna a legtöbb időt, mint a veszélyes víznél. Zsófi bátor, és már remekül úszik. Nimród még bátortalan, és éppen ezért:
ÚSZÓGUMIRA VÁRVA.
ZSÓFINAK MEGY ENÉLKÜL IS, DE KICSIT BOSSZANTOTTA NIMRÓDOT.
ELÉG JÓL SIKERÜLT :)
Úgyhogy ma az volt az ajándék, hogy nem kellett délben aludnia (!) - egyébként nem is tudott volna szegény, mert 2 órára volt időpontom Katával a védőbe, mert szegény szurit kapott, és Nimród pedig fél 2-kor fekszik le déli álmot aludni. És délután pedig elmentünk egy játszótérre, ahová sokat járunk, és amit nagyon szeretnek. Remélem  egyszer nem felejtem elvinni a fényképezőgépet... :)

Ti tartjátok, és ha igen, hogyan a névnapokat? Nagyon érdekelne, hogy van-e valamilyen különleges szokás nálatok ilyenkor?