2015. december 31., csütörtök

B.U.É.K!

Kedves Barátaim!
Boldog Új Évet Kívánok / Kívánunk nektek.
Remélem, hogy jövőre is találkozunk.


Köszönöm, hogy olvastok!
Jövőre Veletek ugyanitt!
Madarasék :)

2015. december 28., hétfő

Randiztunk Férjjel

Igen, itthon vagyunk.
És igen, még mindig nem jutott időm arra, hogy megírjam a Hálás szombatjaimat, vagy bármilyen bejegyzést, ami az utóbbi 2 hétben történt velünk, velem.
De most egy dolgot mégiscsak megosztok Veletek, mert nekem is nagy öröm volt.
Tudniillik az, hogy éveken keresztül nem jutottunk el Férjjel sehová. Kb. 8 éve nem randiztunk, amolyan célirányos randink nem volt. Persze el-elmentünk egy kis időre, de úgy, hogy valahova azzal a tudattal, hogy ez most egy "randi", nos, ilyen tényleg régen volt.


Mondhatnám azt, hogy nem értünk rá, mert vagy gyermekünk született, vagy vártunk egyet, esetleg átépítettük a házat, valahogy nem jutott időnk és energiánk sem.
De mostanában beszélgettünk róla, és hogy szabadságon van Férj, több időnk is van egymásra. Ezt egyébként nagyon fontosnak is tartom.
Oda szoktunk figyelni a másik szükségleteire, és arra, hogy néha tegyünk olyat is, amit egyébként nem szoktunk, vagy sajnáljuk rá a pénzt. Mert hogy van ilyen.
De reggel drága Férjem meglepett azzal, hogy lefoglalt két jegyet a fehérvári moziban és elvitt engem egy közös mozizásra.
Persze, a Star Warst néztük meg :), mert Harrison Ford-rajongó lévén (a szó jó értelmében értsétek, hiszen tinédzserkorom óta a kedvenc színészem) alapfilm volt.
Magáról a filmről most nem nyilatkoznék (nem volt olyan rossz), de az érzés, hogy kettesben elmentünk valahová, többet jelentett mindennél.
Jó dolog ez a romantika.
És jó dolog a randizás :)
Főleg azzal, akit nagyon-nagyon-nagyon szeretsz.

2015. december 26., szombat

A karácsony érzéséről

Szeretem a karácsonyt...
  • ...mert ilyenkor az emberek türelmesebbek, figyelmesebbek, talán kicsit több időt szánnak egymásra. Olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amire máskor nincs idő, nincs hely, vagy egyszerűen nem adódik tér.
  • Szeretem, mert úgy is hívják: a szeretet ünnepe. Ekkortájt sokunkban nagyobb a nyitottság, lehetőség adódik arra, hogy valódi értékekről beszélgessünk, egy kicsit többet megosszunk magunkból a másikkal, és nekünk is marad arra időnk, hogy meghallgassuk családtagjaink, barátaink, ismerőseink örömeit, kudarcait és tapasztalatait.
  • Szeretem, mert ahogyan a Bibliában is olvashatjuk "jobb adni, mint kapni"(Csel 20,35), és ilyenkor többen arra készülnek, hogy meglepjék, megajándékozzák szeretteiket valamivel. Adni tényleg jó. Az is örül, aki adja, és az is, aki kapja. Még a megvetettekre, hajléktalanokra, részegesekre is több jut: "Legyen egy jó napja... elvégre karácsony van, és ez azért mégis a szeretetről szól."
  • Szeretem, mert a városok, utcák, terek és az otthonok fénybe öltöznek. Szép koszorúk kerülnek az ajtókra, jó illatok szállnak mindenfelé, szorgoskodnak a háziasszonyok, előre készül a bejgli és egyéb finomság. Sajátos atmoszféra lengi körül a decemberi készülődést.
  • Szeretem, mert sokakban érzem, hogy ott a vágy egy olyan jobb világ után, ahol ezek az értékek uralkodnak.

Nem szeretem a karácsonyt...
...mert tudom, hogy sajnos csak egy hét erejéig tapasztalható a nagyobb türelem, figyelem és az egymásra fordított több idő. És mi van a másik ötveneggyel? Már előre szomorkodom, mert félek a törékenysége miatt.
  • Nem szeretem, mert a karácsonyi szeretet közhely marad, éppen azért, mert hamar elillan, és leleplezi önmagát - nem igazi, hanem hamis szeretet.
  • Nem szeretem, mert pont a szeretet forrása hiányzik belőle: Krisztus. Nem szeretem, mert azt a jelentését is elvesztette, ami volt: Jézus lejött a földre hozzánk. Nem a kis Jézuska, hanem Isten maga, aki vállalta a kockázatot, amit az emberré válás jelentett, és vállalta megmentésünket is, amiért a legnagyobb árral kellett fizetnie. Gondolom, azért nem olvashatunk a Bibliában Jézus pontos születési dátumáról, mert Isten nem akarta, hogy mindez csupán csak egy hétről szóljon. Egész évre tervezte a szeretet életrendjét, ami a kalendáriumi évben nem egy, hanem ötvenkét hétből áll.
  • Nem szeretem, mert sokan, akiknek valóban nagy szükségük lenne a gondoskodásra, csak ebben az időben kapják meg, és ekkor sem a valódi, hanem a színlelt, lelkiismeretet megnyugtató formában.
  • Nem szeretem, mert a karácsony egyre inkább üzletté és iparággá válik. "A kereskedők állítólag ötvenmilliárddal több bevételt várnak idén, így kb. 850 milliárdot fogunk költeni ajándékra." (Mikulás, Mikulásné c. cikk, Doros Judit) Nem jó ez így, mert a gyermekeknek sokkal értékesebbek az ajándékok, mint maga az ajándékozó, és fontosabb lesz nekik, hogy a fa alatt ott lesz-e az új Xbox, a tablet, a bicikli, vagy a hajas baba, mint a családi együttlét, a találkozás a barátokkal, a szeretetteikkel. Pedig ez az igazi ajándék. Nem szeretem a karácsonyt, mert sokszor az ajándékozás az illemből és nem a szívből fakad.
  • Nem szeretem, mert a decemberi díszek, színek, illatok után annyira üresnek és sivárnak tűnik a január.
És legfőképpen azért nem szeretem, mert egy újabb teljes évet kell várni rá.

Hála Istennek...
...mert megmutatta, nekünk minden nap "karácsony" lehet, hogy az a szeretet, amivel szeretne megajándékozni, nem kampányszerűen működik, hanem az életünk részévé - életgyakorlatunkká - válhat. A szeretet himnuszában olvashatjuk, hogy az igazi "szeretet soha el nem fogy"(1.Kor, 13,8). Ez aztán az örömhír!
Hála Istennek, hogy tudjuk az igazságot. Jézus első eljövetelének van egy másik nagyon fontos és sokak számára ismeretlen tanítása is: egy valóságos második adventre várunk, amikor a Szeretet Forrása visszatér, és nem lesz többé elválás. Ez az idő Isten igéje szerint már nincs messze. Az a nap, a valódi szeretet diadala lesz!
"Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most töredékesen ismerem az Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, amint Ő ismer engem. Három dolog marad meg addig: a hit, a reménység és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb, a szeretet." (1.Kor. 13,12-13)

Horváth Gábor írása
akit nagyon szeretek, és nagyon fontosnak tartom, amit megosztott,
én is így gondolom, de nem tudtam jól megfogalmazni.

Hálás vagyok #27.

Igen, tudom, hogy ma vasárnap van, és igen, már 2 hete nem írtam Hálás szombatot, de egyrészt nem voltam itthon, másrészt miután hazaértünk, rögtön karácsony lett, és nem volt időm szinte semmire. Pedig én nem is főztem és nem is díszítettem fát, nem is rohangáltam sehová, de mégis... nagyon eltelt.
Így most összefoglalva néhány élmény az óvéből, amiért hálás vagyok:
  • Először is azért, hogy ebben az évben sem kellett készülnöm a karácsonyra. Nem szeretem. Nem akarok ünneprontó lenni, de nem látom értelmét az egész rohanásnak, főzőcskézésnek, ajándékzuhatagnak... Ilyenkor a szeretet ünnepe kellene, hogy legyen, de én személy szerint azt tapasztalom, hogy a legtöbb emberből negatív természetet (idegeskedést, stressz, indulatot) hoz ki.
  • De jó volt, hogy jó idő volt ránk, amikor utaztunk. Jó volt otthon, hiányzott az Alföld és a hangulata. Nincs mit tenni, szeretem az Alföldet, és ez jó!
  • Csütörtök délelőtt Katával sütöttünk. A szokásos Csúcs Mákost :)
 
  • Péntek estére értünk haza, így a szombatot a nyíregyházi gyülekezetben töltöttük. Csak ketten mentünk Férjjel. A gyerekek mamázni és papázni akartak, és mi meg hagytuk :) 
  • A gyülekezet előtt meglátogattam a régi iskolámat (kb. 3-4 percre van). Itt dolgoztam 4 évig, és nagyon szerettem. Jó volt, egyedül a politikai nyomást nem szerettem. Most is úgy gondolom, mint akkor, hogy egy iskolába (és semmilyen intézményben) nem kellene, hogy helye legyen a politikának.
 
  • Nagyokat sétálni Tiszavasváriban. Egyedül is és gyerekekkel is. Én Zsófival elmentem Anita barátnőmhöz, akivel ovis korunk óta barátok vagyunk. A nagyszüleink egymással szemben laktak, sokat játszottunk együtt. Sőt, még gépíró iskolába is együtt jártunk, és azóta is jóban vagyunk. Ha hazamegyünk, mindig elmegyek meglátogatni. Anita profi műkörmös, bár ez a stílus nagyon távol áll. Most Zsófiával mentünk el, és kijárta Anitánál - rajtam keresztül, hogy lepjen meg minket. Anita. Így is történt:
  • A héten anyukámékkal mindenféle izgalmas esemény történt. Nimród sakkozott apukámmal, Kata táncolt anyukámmal, és mindenféle finomságot ettünk. Találkoztunk a tesómmal, meglátogattunk barátokat.
  • Kriszti barátnőmmel együtt dolgoztunk a református iskolában, szemben ültünk egymással, és sokat beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. Amolyan irodalmár szinten :) És bár elköltöztem 350 km-re, ha hazajövünk, őket is meglátogatjuk. Krisztáéktól kapjuk a ruhákat, amelyeket Zsófia hord. Ezért is hívom őket a mi "stylistunknak".
  • Délután pedig Sényőn voltunk, ahol meglátogattunk egy régi baráti családot. Élmény volt a kis alföldi utakon járkálás. Különleges család ők. Annácskába, a kislányukba (Down-os) beleszerelmesedtem, és nagyon jókat játszottunk. Ahogy a gyerekek is.
  • Aztán persze még látogattuk a tesómékat is. Ezen a képen a tesóm lánya és az enyémek. Rebekára nagyon büszkék vagyunk. Orvosi egyetemen van, és nagyon szorgalmas!
  • Társasjátékozni a gyerekekkel :)
  •  Nálunk ugyan nem szokott karácsonyfa lenni, de a gyerekek nagyon örültek a mamánál a szép fának.
  •  Csomagokat és ajándékokat bontani.
  • Sok-sok csokit enni :)
  • Itthon lenni 1 hétig a gyerekekkel, és látványosan semmit nem csinálni.
  • Nagyokat aludni a téli szünetben.
  • Férj és a gyerekek együtt töltöttek egy csomó időt, amiért nagyon hálás vagyok. Hiszen nagy szükségük van a gyerekeknek az apukájukra.
  • Kata nagyon vicces. De tényleg.
  • Szilveszterezni a gyülekezetben a testvérekkel.
  • Hamar elmenni aludni, bár én az éjfél utáni fél órát a kutyánkkal töltöttem, bátorítva őt, hogy ne féljen.
  • Megkaptam az új teregetőmet, amire már nagyon vártam.
  • Apa és a gyerekek korán keltek, hogy vonatozni tudjanak.
 
  • És az első közös 2016-os rajz!
 
  • BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2015. december 13., vasárnap

Adventi színező - 13. nap



Hálás vagyok #26.


Ismét itt vagyok :)
Immáron rendszeressé vált, hogy nincs időm a blogomra. Sok minden feladatom van, ami miatt nem érem utol magam. Kellene írnom - sokat és még többet, de nem tudom, hogy érek a végére.

  • El sem hiszem, de végre vége a Mikulásos szezonnak. :) Nagyon örülök. Nem vagyok egy nagy Mikulás-fan, de persze nálunk is kaptak a gyerekek sok-sok csokit (aminek persze örülünk, mert szeretjük), de azért tényleg örülök. Természetesen járt az iskolában és az oviban is :)
  • Néhány hangulatkép az iskolából:
 
  • És az oviból:

  •  Zsófiával és Nimróddal rajzokat készíteni egy ifjú házaspárnak. Ugyan az esküvő nyáron volt, de a gyerekeim most rajzoltak nekik. Zsófiáé a bal oldali (lerajzolta a az ifjú párt, szivecskékkel, virágszirmokkal, Bibliával és jegygyűrűvel. A jobb oldali egy vonat (mivel vonattal utaztunk).
  • Babázni, mert nagyon-nagyon jó volt. Újra pici babát fogni és ölelgetni. Nagyon jó érzés, de már nem kaptam kedvet egy negyedikhez.
  • Naplementét fotózni.

  •  Katával sokat nevetgélni, és sétálni a parkban. Jól el is fáradtunk - minden nap.
  • Boltban bevásárolni a még meglévő ajándékokért. Végre vége! Nagyon örülök, hogy nem kellett az utolsó percre hagynom.
  • Nézni Nimródkát, ahogy szépen hajtogat. Nagyon büszke vagyok rá, mert rendben tartja a dolgait, és olyan cuki, hogy még lelkesen is csinálja.
  • Lilahagymás pogácsa - nagyon finom.
  • Csigaleves, ami egy nagyon klasszikus étel. És én nagyon szeretem.
  • Rénszarvasok. Nagyon szeretem a rénszarvasokat, a kedvenc állataim. A gyerekek ezt jól tudják :)
  • A héten nem voltam az iskolában, mert a család lebetegedett. Zsófihoz meg nem tudtam elmenni, mert mama beteg lett, és a sürgősségire kellett vinni. 
  • Hálás vagyok, mert kiderült, hogy konkrétan semmi baja nincs, de még mindig nem tudják, hogy mi az oka a szédülésének. 
  • Sok minden apró dolog volt a héten, amiért hálás vagyok. Várom a következő hetet.
Boldog új hetet!

2015. december 8., kedd

Adventi színező - 8. nap




Szemléletváltás

Lehet még hozzáírni, és valószínűleg fogok is, de megláttam, és olyan jó ezt így leírva látni.
Nem túlbonyolított gondolatok vannak benne, meg sok-sok elintéznivaló, rohanás és szervezés, hanem annak a szemlélete, hogy kicsit éljük meg másképpen ezeket a napokat.



2015. december 5., szombat

Hálás vagyok #25.

Az a nagy helyzet, hogy ezen a héten nem volt időm a blogra. Akartam én és próbálkoztam, de tényleg nem jutott rá időm. Sok minden történt ezen a héten is, de valahogy estére már nincs se kedvem, se energiám a gép elé ülni, vagy ha esetleg van is időm, akkor is Férjjel próbálunk beszélgetni, ami néha vicces helyzetbe torkollik, mert tényleg vicces, hogy mindketten annyira fáradtak vagyunk, hogy nem bírunk egy normális mondatot összerakni. Ez nála nem meglepő, de nálam annál inkább :)

Szóval, ez a hét is eseménydús volt. S hogy miért is vagyok hálás?
  • Vasárnap a közös mézeskalács sütésért, és hogy eljöttek a barátaink. Így 6 gyermek szaladgált a nagynak nem mondható házunkban, és mindenhol játékok meg szétdobált papírfecnik röpködtek. Aranyosak voltak, de a végén összepakoltak. Egy kis unszolásra :)

  •  Egy kedves baráti család volt nálunk, akikkel régóta összejárunk, közös szülinapokat élünk meg, meg csak úgy napokat. Nagyjából egyidősek a gyermekeink, bár Csilláék most belehúztak, mert nekik jön a 4. baba, én meg kicsit irigylem, de azért most úgy érzem, hogy ennyi fért bele az energiámba.
  • Eljött a lelkészünk látogatóba, és nagyon örültünk neki. Kb. 20 éve ismerem, tanított egykoron a főiskolán, ahová jártam. Sosem gondoltam volna, hogy ő lesz a lelkészem. Ahogy persze azt sem, hogy én egykoron dunántúli lányka, azaz asszonyka leszek. Istvánt nagyon szeretem, nagyon gyakorlatias és jók az igehirdetései. Itt válogathattok, szerintem érdemes :) Jó témák és jó előadó. Szerintem.
  • Ebből kifolyólag Férj nem ment iskolába, és jó volt együtt várni Istvánt. 
  • Egy napot úgy eltölteni, hogy nem kellett azon elmélkednem, hogy mit főzzek, mi legyen az étel, és tudtam, kicsit haladni az írással. Ha haladok is, de lassan.
  • Készülni a hittan órákra, és egy jót készíteni a 3-4-es csoportban. Hamarosan, amint lesz időm lefényképezem, felteszem és megmutatom. És persze a többi csoportban is jól éreztem magam. Vittem is nekik kis télapót.
  • A gyerekek szüleivel chatelni, és megbeszélni a felmerülő problémákat, kéréseket egymás felé. Ezt nagyon fontosnak tartom.
  • Kata ugyan egy energiabomba, és egész héten veszélyes dolgokat tesz és művel (de tényleg!), azért hálás vagyok, mert nagyon értelmes, nagyon választékosan beszél és élvezi is a hangját. Néha túlságosan is :)
  • Elkezdtük a gyerekekkel kiszínezni az ominózus, nagy karácsonyfát, amin az egész család dolgozott, és még fog is egy darabig. Lassan haladunk ugyanis. De lelkesek vagyunk.
  • Gyerekekkel megnéztük a Konyhafőnök Junior 1. részét. Nekünk ugyanis nincs RTL II, de a gyerekek kíváncsiak voltak. Azóta persze már a döntő is megvan, sőt a nyertes is, de a gyerekeknek így is tetszik.
  • Zsófiával a hittan óra ismét remek volt. Sokszor elmondtam már, és még sokszor el fogom, hogy nagyon élvezem a vele való alkotást és munkát. Alapvetően, ha matekról vagy magyarról van szó, és közös tanulásról, sokat vitázunk, de valahogy a Bibliaismeretről nem. Ebben jól tudunk együtt dolgozni.
  • Elkezdeni egy egy éves elmélkedős-rajzolós naptárat - tudom, mindig túl vállalom magam, de annyi ötletem van!
  • Összegyűjteni 24 színezőt, amelyek remélem megjelennek a blogon.
  • Hátmasszázs a gyermekeimtől.
  • Nézni, ahogy alszanak.
  • Nézni, ahogy ölelgetik és szeretik egymást.
  • Nimród ebben az évben teljesen részt vesz az óvodai munkákban. Nagyon ügyes lett, minden feladatot megcsinál és elvégez. Ez nem volt így sem a kiscsoportban, sem a középsőben. De idén nagyon büszke vagyok rá. Tényleg iskolaérett.
  • Nimródék rénszarvast készítettek az oviban, és hazahozta nekem (a kedvenc állatom a rénszarvas), de Katánk rögtön felpróbálta, és én meg nem álltam meg, hogy ne fotózzam le.


  • Reggel, iskola-és oviba indulás előtt közös búgócsigázás. Olyan aranyosak ilyenkor.
  • Pénteken cirkuszban voltunk. Alapvetően nem szeretem a cirkuszt, nem tartozik a kedvenc helyeim közé. De az iskolától kaptunk jegyet, így elvittem Zsófiát és Nimródot, mert még sosem voltak. Persze tetszett nekik, de tényleg nagy szemfényvesztés az egész.
  • A gyülekezetben ma is nagyon jól éreztük magunkat, délután pedig elmentünk egy testvér családhoz kicsit beszélgetni. A gyerekek jól érezték magukat, mi pedig felnőttek komoly beszélgetést folytattunk. Tényleg jó volt.
Boldog új hetet nektek! 

Adventi színező - 5. nap