Igen, itthon vagyunk.
És igen, még mindig nem jutott időm arra, hogy megírjam a Hálás szombatjaimat, vagy bármilyen bejegyzést, ami az utóbbi 2 hétben történt velünk, velem.
De most egy dolgot mégiscsak megosztok Veletek, mert nekem is nagy öröm volt.
Tudniillik az, hogy éveken keresztül nem jutottunk el Férjjel sehová. Kb. 8 éve nem randiztunk, amolyan célirányos randink nem volt. Persze el-elmentünk egy kis időre, de úgy, hogy valahova azzal a tudattal, hogy ez most egy "randi", nos, ilyen tényleg régen volt.
Mondhatnám azt, hogy nem értünk rá, mert vagy gyermekünk született, vagy vártunk egyet, esetleg átépítettük a házat, valahogy nem jutott időnk és energiánk sem.
De mostanában beszélgettünk róla, és hogy szabadságon van Férj, több időnk is van egymásra. Ezt egyébként nagyon fontosnak is tartom.
Oda szoktunk figyelni a másik szükségleteire, és arra, hogy néha tegyünk olyat is, amit egyébként nem szoktunk, vagy sajnáljuk rá a pénzt. Mert hogy van ilyen.
De reggel drága Férjem meglepett azzal, hogy lefoglalt két jegyet a fehérvári moziban és elvitt engem egy közös mozizásra.
Persze, a Star Warst néztük meg :), mert Harrison Ford-rajongó lévén (a szó jó értelmében értsétek, hiszen tinédzserkorom óta a kedvenc színészem) alapfilm volt.
Magáról a filmről most nem nyilatkoznék (nem volt olyan rossz), de az érzés, hogy kettesben elmentünk valahová, többet jelentett mindennél.
Jó dolog ez a romantika.
És jó dolog a randizás :)
Főleg azzal, akit nagyon-nagyon-nagyon szeretsz.