2017. július 31., hétfő

Elkezdődött a táborunk

Időközben hazajöttünk a Balatonról.
Jól leégtünk, Férjjel versenyzünk, hogy kinek fáj jobban. :)
Sajnos nincs időm írni, mert ahogy hazajöttünk, ledobáltuk a bőröndöket, nagyjából kipakoltam a mosnivalókat, úgy is csináltam, mintha...,
de nem...
Hétfőtől, azaz mától elkezdődött a gyülekezeti gyerektáborunk.
Tudjátok, csak hogy ne unatkozzak. Vagy mert függő vagyok... Nem is tudom.
Férj mindig csak fogja a fejét, hogy túlvállalom magam, és lehet, hogy sokszor igaza van.
De ez egy gyerektábor, és én nagyon szeretem a gyerekeket.
És nagyon vágyom arra, hogy ne csak az én gyerekeim, hanem más gyerekek is szeressék Jézust.

A tavalyihoz képest nagyobb létszámmal, majdnem 20 fővel indult ez a tábor.
Itt éppen fegyelmezek. Ez alapvetően jellemző rám, de ennyi gyerekkel muszáj. Mégsem beszélhetnek velem egyszerre, nem igaz?


A tábor természetesen bibliai jellegű tábor.
A tábor témája KINCS, AMI VAN - tábor.
Hamarosan részletesen beszámolok róla, de most még kicsit utol kell érnem magam. Aztán mesélek :)

2017. július 27., csütörtök

Balatongyörök 2. nap

Csütörtök. Reggel esik.
Kiderült, hogy Katának elfelejtettünk zárt cipőt hozni. Így a program az lett,  hogy elmentünk Keszthelyre. Nos... jól elfáradtunk.
Kezdtük a cipővásárlással, majd beugrottunk a Tescoba, hogy legyen valami ennivaló itthon, mégiscsak...
Aztán úgy gondoltuk, ha már Keszthelyen vagyunk, nézzünk szét. Így is tettünk. Meg kell mondjam, hogy Keszthely egy lenyúlós város. Minden nagyon sokba kerül. Iszonyú pénzmennyiséget hagytunk ott, pedig "csak" kirándulni mentünk.
Elsőként meglátogattuk a Babamúzeumot.





Aztán megnéztük a Csigaparlamentet.
Na, ez nem semmi volt. Nagyon érdekes volt.
Tudom, hogy a Parlament megalkotása minden művésznek, vagy művész hajlamú embernek fontos. Az én eredeti, vér szerinti apám is megalkotta gyufából. Nagyon tehetséges volt.

De ez itt más volt. 
A MILLIÓ ÉVEKKEL VITÁBA SZÁLLNÉK AZÉRT.

Aztán jártunk Játékmúzeumban:
Nagyon élveztük. Lehet, hogy mi Férjjel jobban, hiszen olyan játékokkal találkoztunk, ami a mi gyerekkorunkra emlékeztetett, és ami kicsit nosztalgikus hangulatot indított el bennünk. Persze a gyerekeink is élvezték. Nimródkám nagyon oda van a tankokért, ezért készült ez a kép :)


KINEK VOLT ILYEN?  

 
A Nosztalgia és Giccsmúzeum sem maradt ki. :)



Voltunk még más múzeumokban is, ami jó volt, mert a gyerekek nem unták, nem szenvedtek. De elfáradtak azért a sok gyaloglásban.
Pizzázás után ellátogattunk a Festetics kastély gyönyörű parkjába, ahol még levezették a bennük lévő energiákat.





 Mi vagyunk. :) Kata készítette rólunk.

2017. július 26., szerda

Balatongyörök 1. nap

Így kezdődött a mi nyaralásunk. Esett. Villámlott. Zuhogott.
De mi eljöttünk a Balatonhoz, mert minden évben eljövünk. Az időjáráson nem tudunk változtatni, de azt használja ki az ember, ami van.
Az utazáshoz jó idő volt. Szerdán indultunk, és azt kell mondjam, hogy a Bakony gyönyörű.
Mondom én ezt alföldiként és a Vértes lábánál élőként, de tényleg. Ritkán járok a Bakonyban, de mindig elvarázsol. Most is azt gondolom, hogy a fényképek nem tudják visszaadni azt a látványt, amit a jó Isten a szemünkön keresztül ad, de azért jó megörökíteni, hogy bevésődjön a fejünkbe és a lelkünkbe.

Szerdán indultunk, és megpróbáltuk bevenni - menet közben Tihanyt. A gyerekeknek szerettük volna megmutatni, de képzeljétek csak, sehol nem tudtunk megállni. Nem tudtunk parkolni. Hihetetlen tömeg volt. Így bementünk, megmutattuk a gyerekeknek az Apátságot :(, és folytattuk az utunkat.

Évek óta Balatongyörökre járunk. Ebben a kis családi házban szoktunk megszállni. Nagyon szeretjük. Még mikor kettesben voltunk, a bánya szállodájába mentünk, de ma már olyan sokba kerül, hogy nem tudjuk kifizetni :(

Úgyhogy délután elmentünk a Csóka Fészekbe megebédelni. A gyerekek tojásos nokedli ettek, Férj túrós tésztát, én pedig spenótos tésztát. Dupla adagot. (Fényképet nem készítettem.) De még mindig meglep, mennyire nincsenek felkészülve a vegetáriánusokra az éttermek. A vegánokra meg végképp nem. :(
Elfoglaltuk a szállást, aztán jött az eső. Úgyhogy a délutáni program otthon tartott minket. Lógtunk kicsit, pihentünk, lazítottunk.
Néztük, ahogy elered, villámlik és szakad az eső.
Andrea Kánya fényképe.
A Balatonon ez is más látványt nyújt.
De mi szent elhatározással jöttünk ide:
NYARALNI FOGUNK, ha esik, ha fúj!

2017. július 25., kedd

Romantikus vagy mi...

A romantikus énem előretört :-)
Javíthatatlan romantikus vagyok, de mit is várhatnánk attól, aki Jane Austin rajongó, és még mindig hisz a Mr. Darcy-féle gáláns lovagokban.
Mindig meg tud hatni egy romantikus film, vagy könyv. Sokan mondják, hogy egy keresztény életében nincs helye a romantikus leányregényeknek és lovagias hősöknek, de valljuk csak be maguknak, hogy egész életünkben romantikára vágytunk. És vágyunk is. Szimplán mert csak NŐből vagyunk.
Én bírom.
Gondolkodtam  is azon, hogy kik a kedvenc romantikus szereplőim...
Mert nem, nem engedek abból, hogy kell és szükség van a romantikára az életünkben. Tudom, mondják, hogy ezek nem igazi dolgok és érzések és nem úgy működik, ahogy a filmekben. Lehet. Biztos nem minden. De akkor is úgy gondolom, hogy van a bensőnkben egy kis, kicsi, pici, közepes (mindenkinek más) hely, ahol van ez az igénye.

Íme az én 3 nagy kedvencem:

1. BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET. 
Na ugyan ki ne szeretné? Vagy létezik olyan ember, aki nem? Nem is értem!!!
Örök romantikusoknak kötelező. És persze Mr. Darcyért is rajong az ember. Maga a megtestesült Pasi, akire a nők vágynak. De Jane Austinnál ez elmaradhatatlan. Persze, hogy kell minden történetbe egy igazi jó és egy igazi rossz fiú. És itt a rossz fiú szó szerint rossz fiú, aki behízelgő modorú, aki átver mindenkit, és aki a pénzre hajt. De Mr. Darcynál megvan minden. Jóképű, egyenes, gazdag. Kell ettől több? 

2. SZERELEM HÁLÓJÁBAN.
Férjjel ez a mi filmünk. Amikor udvarolt nekem, sokszor megnéztük. Utána sokszor idéztünk belőle, és valahogy a közös kedvencünkké vált.
De persze ehhez kellett Tom Hanks és Meg Ryan cukisága és jó játéka.
Egy olyan film, amire mindenkinek rá kell szánnia 1,5 órát az életéből. Cukiság a köbön. :) :)

3. VERONICA MARS
Az új és nagy kedvencem. Már itt írtam róla, de a lelkesedésem azóta is töretlen. Van az úgy, hogy rákattanok valamire, és aztán kicsit függő leszek tőle. Most ez az időszakom van.
(A két kép között kb. 10 év telt el. De jól sikerült elkapni.)

Szóval, javíthatatlanul romantikus vagyok. Mit is várhatunk egy olyan embertől, aki a mai napig meghatódik egy-egy romantikus történettől, és úgy éli bele magát, mintha vele történne meg?
Mit várhatunk attól, akit ugyanúgy megvisel más kudarca, mintha csak vele történne meg? Ugyanúgy tudok izgulni, örülni kapcsolatoknak, mert hiszek a szerelemben.

Nekem is van egy igazi tündérmesém, és hiszem, hogy ez nem fog változni.
Aztán egyszer láttam ezt a képet valahol, és megfogalmazódott bennem, hogy ez milyen romantikus. Nem?
Pedig én aztán nem vagyok egy nagy kint alvó,  még a sátorozás sem igen jöhet szóba nálam. De azért itt elaludnék.
Mert minden itt van. Édes illatok, madárcsicsergés, ágy és párna, bogármentesség (ez nekem nagyon fontos), és szép táj.
Ti aludtatok már kint, a szabad ég alatt?

2017. július 22., szombat

Klasszikus almás

Tegnap (pénteken) nagyon belemerültem a sütésbe. Vendégségbe mentünk, és én szeretek úgy menni, hogy mindig viszek valamilyen finomságot. Persze azért is készült több fajta, mert a gyülekezetben is nagyon szeretik a sütiket. :)

Készítettem buktát, csúcs mákost, és almás pitét.

Számomra ez a sütemény a KLASSZIKUS ALMÁS PITE.
Nagyon szeretem gyorsan elkészül, és finom. És nem kell túlvariálni. ÉN legalábbis nem szoktam :)



Tésztához:
kb. fél kg liszt, 1 margarin, 1 kis tejföl, 2 tojássárga, 1 sütőpor, 4 evőkanál cukor

Összegyúrjuk, kettévesszük.
A tepsibe belerakjuk az egyik lapot.
Majd beletesszük az elkészített almát, ráhelyezzük a másik lapot, és kicsit megszurkáljuk villával.
Be a sütőbe, és kész.

És nem, ezt nem kell lekenni tojással, így szépen megsül. Kb. fél óra kell neki, de lehet azt látni...

Én azt szeretem, ha sok benne az alma. Lévén "szabolcsi" lány. :) Alma minden mennyiségben. Így alma mennyiséget nem tudok mondani, de 1 kg én mindig teszek bele. Cukorral, fahéjjal. És nem érdemes megfőzni, csak jól összekeverni, és a tészta közé tenni. Természetesen az almát ki kell csavarni, hogy ne legyen vizes.

2017. július 20., csütörtök

Paradicsomsaláta

Lelkesedem a paradicsomért. És a dinnyéért. A nyáron szinte ezeken élek :)
Paradicsom, kukorica, hagyma, egy kis só, hidegen sajtolt fokhagymás olaj.

*likopin

Mivel még utol kell érnem magam kis- és nagytakarításilag, egyszerű ételek készülnek.
Mint pl. főtt burgonya- és tojás egy kis hagymával (ez nálam kimaradt) és tejföllel. Tulajdonképpen rakott krumpli, csak nem volt kedvünk kivárni, amíg a tepsiben összesül.
A gyerekek ma nem voltak itthon napközben, így ilyenkor nem viszem túlzásba a főzést. Azért készítettem egy kis sajtostésztát. A sütőben sütve nagyon finom :)

2017. július 18., kedd

Lefekvéses tippek vagy ami nálunk bevált


Az egyetlen dolog, amit szeretek, hogy ilyenkor sok helyre el tudok menni a gyerekeimmel, itthon vagyok velük (ami nem mindig egyszerű és problémamentes), és élvezni tudom a társaságukat. 
Szeretem azt is, hogy ilyenkor kicsit tovább maradhatnak fent.
Alapvetően egy olyan anyuka vagyok, aki időben elküldi a gyerekeit aludni. Iskola időben 8-kor már ágyba mennek, hiszen korán kell kelniük. Mert reggel is nagyon figyelek arra, hogy időben keljenek, hogy időben odaérjünk. Tudjátok, szeretem a pontosságot, és szeretek mindenhová odaérni.

Az viszont tény, hogy az iskolaidőszakban stresszesebbek a napok lefekvés előtt. Nyáron lehet lazítani, többet és tovább aludni, nem kell az időt nézni, ilyesmi. És ez jó mindenkinek. Ilyenkor nyáron és is lazább vagyok, ami magam számára is meglepő, bár jobban szeretem a szabályokat és az időpontokat, mert akkor én magam sem esek szét. 
Tudom azt is, hogy sok gyerekkel kell harcolni az alvás miatt. Katám is ilyen, mert ő sohasem álmos, tele van energiával, és mindig kiborul, amikor el kell menni aludni. Zsófi is ilyen volt. Küzdelmes, mert ilyenkor mindig eszükbe jut, hogy még éhesek, pisilni kell, éppen szomjan halnak, és persze 2 korty után már minden jobb...
Az alvás fontos a gyerekeknek, és én ezt vallom is. Én saját magamon is tapasztalom, hogy amikor keveset alszok (mint például mostanában), nem úgy bírom a terhelést. Nyáron én is többször megengedem magamnak, hogy tovább legyek fent, mert tovább aludhatok, vagy ilyesmi, és ez az én szervezetemnek sem jó.
Jobban szeretem a téli álmokat. :)

Szóval, és sokat küzdöttem ezzel, de azt hiszem néhány dolgot felfedeztem és átértékeltem az életemben, meg a gyerekeimnél is.

1. Nagyon odafigyelek arra, hogy ne feküdjenek későn. - Szerintem nagyon fontos ez. A gyerekek persze sosem akarnak lefeküdni, tele vannak energiával, mindig pörögnek, és emiatt sokszor kibuknak, kezelhetetlenek. Verekszenek például vagy kiabálnak egymással.  Az enyémek olyankor, amikor fáradtak rendszeresen kiborulnak és abszolút nem viselkednek kedvesen egymással. És ez nagyon fárasztó. Nekik is, meg nekem is. Hosszú távon nem viselem el a hisztit. :(  Próbálom a programokat is úgy szervezni, hogy 8-ig minden beleférjen, és aztán már csak irány aludni.

2. Esti édes dolgok. - Mivel én magam is édesszájú vagyok, hajlamos vagyok / voltam engedni az ilyesmiben. De azt mindannyian tudjuk, hogy a cukor igenis felpörgeti a gyerekeket. Engem is. Nyáron sokkal kevesebb édességet, vagy édes dolgot eszünk, mint télen. Ilyenkor a szervezet nem kívánja, hiszen sok a gyümölcs. Ugye ebben a kisfiam a kakukktojás, hiszen ő semmilyen gyümölcsöt nem eszik, és neki szoktam csokis sütiket készítek neki. És a lányoknál ez jól működik. Nimród jó alvó, ő kiskorában is jól és hamar elaludt, és ma sincs ez másképpen. De én például este már nem engedem, hogy teát vagy gyümölcslevet igyanak. Este csak vizet lehet.  
3. Esti pihentető fürdő. - A fürdő jó dolog. Én nagyon szeretem. Engem alapból megnyugtat. Amikor fáradt vagyok, jól esik a finom habos fürdő, ami megnyugtatja a szervezetemet. A gyerekeim is szeretnek fürdeni. Ilyenkor nyáron duplán jót tesz nekik, hiszen eléggé koszosak lesznek a nyár adta lehetőségektől.
Mondjuk egy gyerekbuli után...
Andrea Kánya fényképe.


4. Egy jó könyv mindig jól jön. - Az én gyerekeim nincsenek eltiltva a tévétől vagy a számítógéptől, csak mértékkel van megengedve. Ilyenkor nyáron több lehetőség van erre. De iskolaidőben többet olvasunk esti mesét. Jobban hiszek a könyvekben, mint a képernyők adta lehetőségben. Moha bácsi meséi még mindig nagy kedvencünk. :)

5. Sok kint, kevés bent. - Azt tapasztalom, hogy a gyerekek sokkal jobban alszanak, amikor többet vannak kint friss levegőn, vagy többet mozognak, mint amikor bent vannak. A tél ebből a szempontból rosszabb, mert hamar lemegy a nap, kevés a "kintléti" lehetőség. Ilyenkor persze jó sokat is vannak kint, hála a medencének, ami Jolly Joker befektetésnek bizonyult. 

6. Hiszek a csendben. - Alapvetően úgy szokattam a gyerekeket még kicsinek is, hogy csendben aludjanak, de azért volt mindig egyfajta halk alapzaj, hogy szokják. Ám most is úgy alszanak, hogy sötét van és csend a szobájukban. Megmondom őszintén, hogy nem hiszek abban - már egészséges nevelésre gondolok, nem arra, amikor a szülők rémítgetik a gyerekeket (ismerek ilyet sajnos) -, hogy a gyerekek félnek a sötétben. Ezt csak a buta és bugyuta filmekből látják, amikor ottalvós bulikon ijesztgetős történeket mesélnek egymásnak, vagy hallják egymástól. De én tudatosítottam a gyerekeimben, hogy nem kell félniük, hiszen Isten mindenkinek erősebb és mindenkit legyőz. Nincsenek szörnyek, szellemek, akiktől félni kell és ilyesmi.
Azért is fektetem le őket korán, mert úgy gondolom, hogy ezt most kell megtanulniuk, hogy pihenjenek eleget. 
És még most is van olyan, hogy a nagyok is, amikor Katát altatom el kell, hogy menjenek csendes pihenőre, főleg nyáron. Olvasniuk kell egy kicsit. Ha ő nem is alszik, de a szervezete kicsit megpihen.

7. Alvás előtti ivás- és pisiszünet. - Van olyan ismerősöm, aki már nem engedi inni a gyerekeit alvás előtt. Én szoktam. Ezzel nincs baj, hiszen a felnőtt is kimegy pisilni, ne várjuk már el a gyerektől, hogy őneki nem szabad. 

8. Összebújás vagy együtt alvás. - Nos, ez tudom, hogy mindig nagy kérdéseket és vitákat gerjeszt. Én hiszek az együtt alvásban. Ha az a kívánságuk, hogy velünk szeretnének aludni, akkor átcipelik az ágyneműt, és ők, maguk között szervezik meg, hogy ki kivel alszik, mikor és milyen váltásban. Erről már írtam, hogy Nimród leginkább hozzám szokott bekéredzkedni, míg Zsófia leginkább Férjhez. Kata szereti a saját ágyát, kivéve amikor vendégek vannak nálunk, mert akkor velünk alszik. De délben például mindig összebújva alszunk egyet. De az is előfordul, hogy Nimróddal alszom, aztán hajnalban hirtelen megjelenik Kata. 
Andrea Kánya fényképe.

Bukta van

A nagy kedvenc, amit mindig, minden körülményben bármikor megeszek. Főleg, ha sok a gyerek nálunk, akkor mindig jó ötletnek tűnik. :) :)

A bukta nálam amúgy is mindig jó ötlet, az egyik kedvencem. Mert gyors, hamar megvan és egyébként is. Finom. Kisfiam persze nem eszi meg, mert lekvár kerül bele, és mivel az gyümölcsből van, nem is érinti :)

Íme:


Hozzávalók: 
  • 2,5 dl tej, 
  • 3 evőkanál cukor, 
  • 2,5 dkg éleszető, 
  • 1 tojás, 
  • 10 dkg tejöl, 
  • 40 dkg sima liszt, 
  • 20 dkg rétesliszt, 
  • fél kávéskanál só
Elkészítés:
1. Tálba beletesszük a liszteket. Készítünk egy kis mélyedést és beletesszük a sót.
2. A langyos tejet, a cukrot és az élesztőt összekeverjük. 
3. Beletesszük a mélyedésbe. 
4. Ugyanide tesszük a tojást és a tejfölt.

Ezután összegyúrjuk, kicsit (nagyon kevés ideig), kb. 10 percig kelesztjük. Ez a minimum, nem jó, ha hosszú ideig kel.
Vékonyra kinyújtjuk, majd kb. 7 x 10-es téglalapokat vágunk.
A hosszabbik oldalába helyezzük a sütőlekvárt (én boltit szoktam, de ha van házi, még jobb), és feltekerem. Fontos, hogy az összetekert rész legyen alul, mert úgy nem folyik ki.

10 dkg vajat megolvasztunk, és megforgatjuk benne, majd egymás mellé helyezzük a tepsiben.
Megsütjük.

2017. július 17., hétfő

Boldogság kihívások # 14. Inspriráló tárgyaim

Sok-sok változást terveztem az életemben, nem tudom, hogy melyiket tudom megvalósítani. Az egyik az, hogy lomtalanítok. Máig meg nem valósított projekt, de dolgozom rajta :)
Mindig szerettem a tárgyakat, a szép bútorokat a házban, a lakásokban. Órákig el tudok nézegetni ilyen típusú és jellegű újságokat és blogoldalakat, és magával ragad, ahogyan egyes emberek értenek ezekhez a dolgokhoz, és rendezik be mások házát. Láttam egyszer a tévében egy műsort, ahol emberek lehetetlen helyekre építkeztek nem kevés pénzből és pénzért (amerikai műsor volt), és minden álmukat meg akarták valósítani. Furcsa volt, mert az az igazság, hogy látványra tényleg nagy és szép volt, de nem szívesen élnék olyan helyeken és házakban. Bár tény, hogy a táj gyönyörű. Csak amolyan külön, amerikai milliomosok voltak. Szomszédok nélkül. 

Én alapvetően jobban szeretem az embereket, mint a tárgyakat, de van néhány tárgy az életemben, amit nagyon szeretek. Amihez emlékek fűznek, amelyekhez kötődök. De biztosan nektek is van ilyen. Nem vagyok gyűjtögető típus, sok régi emlékem nincs már meg, mert a költözések folyamán elvesztek, vagy nem volt neki hely :) De ettől függetlenül nem vagyok egy tárgyakhoz ragaszkodó típus. Mégis, ha körülnézek a házban, rengeteg tárgy vesz körül. Mert valahogy mindig marad... apróságok, emlékek... 
 

Néhány kedvenc tárgy az életemből:
SOHA EL NEM HERVADÓ VIRÁGAIM...
Férj készítette nekem egykoron, amikor még udvarolt nekem.
Kedvenc "szockós" asztali lámpám. Nagyszüleimé volt :)
Eredeti, vér szerinti apum csinálta. Nagyon tehetséges ember volt egykoron.
Igen, a Millenium Falcon. Lévén nagy Han Soló (Harrison Ford) rajongó. Egy régi, szorgalmatosi diák, aki nagyon tehetséges rajzos és alkotó volt, készítette ezt úgy csak hobbiból, és nekem adta. Azóta őrzöm :)
Kedvenc bögrém. Egy nagyon jó barátomtól kaptam, akivel ma már nagyon keveset találkozunk, de egykoron nagyon jó barátok voltunk. A füle sajnos már letört, de a felirat az egyik kedvenc mondásom és mondatom: Szeresd ellenségedet, egy idő után be fog dilizni tőle!
És a legvégén, de nem utolsó sorban, Judit barátnőm régi ajándéka. Amikor még ilyesmiket készített, és nem könyveket írt :) Persze én mindennek örülök, ami hozzá köt :)

Nos, bár szeretem a szép bútorokat és a jó kis házakat, azért tény és való, fontosabb számomra az, vagyis inkább azok, akik benne élnek. A családom, a gyerekeim és a Férjem. 
A bútorainkat vagy hoztuk magunkkal, vagy már közösen vettük, hozzágondolva a házhoz, hogy hogy lenne jobb, és kényelmesebb, és hogy lehetne eltüntetni azt a sok mindent, ami nekünk van. Mert ha az ember körbenéz, és őszinte magához, akkor láthatja, hogy mennyi sok felesleges holmija van. Sokszor a tárgyak fontosabb helyre kerülnek, mint az emberek. Én ezen szeretnék változtatni.
Sajnos kicsit a házunk, és túl sok holmink van (sok mindent ajándékba kaptunk), és ez olyan jól esett, hogy tartogattuk. De azt gondolom - most már, hogy sok tárgy felesleges és elnyomják a helyet, a teret és a lelket is. Az enyémet mindenképpen :)

Valószínűleg ez az oka, hogy állandóan és rapszodikusan rendet akarok csinálni, és lomtalanítani meg pakolni, rakodni, hogy megszabaduljak felesleges dolgoktól a házban. Nem könnyű, mert kevés a hely, legalábbis szerintem és nekem :) Mindig, amikor tornyosulnak a dolgok, akkor nekiállok, mert idegesít és nyomaszt a sok felesleges tárgy és papír, ami felhalmozódott. Pedig rendszeresen szelektálom, de mégis... tudom, hogy valamit rosszul csinálok...Nem is értem a logikámat...
Ezért jutottam oda, - immáron sokadjára - hogy valami rendszert kell bevezetnem, mert tényleg idegesítenek. Meg kell szabadulnom dolgoktól, mert nem szeretem azt, hogy ott vannak!
Azt hittem, hogy ez a nyár erre alkalmas lesz, de tévedtem. Vagy nyaralunk valahol, vagy gyereksereg van nálunk, vagy ... és sajnos sok a vagy. De már sok mindentől így is megszabadultam. És folytatása következik :)

Tudom, hogy egy rendes otthonnak, egy boldog otthonnak rendezettnek kell lennie, mert ha rendetlenség van a házban, akkor a lelkemben is az van. Ezzel egyébként teljesen egyet értek.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nagyon nyomasztó, amikor ellepnek a halmok, itt is egy és ott is egy. Bár biztosan tudom (néhány blogot olvasva, hogy ti ezt meg tudjátok oldani). Én csak vágyok rá...

Szeretem a rendet és szeretem, ha minden a helyén van, és bár sokan és sokszor mondják, hogy amíg kisgyermek van, a helyzet reménytelen és nem fog változni, de ez nem vigasztal. Én csak rendet szeretnék. És lesz is, majd lassanként!
Ígérem, hogy minden apró lépésről és sikerről beszámolok!