Minden évben karácsonykor a Tesómkihívja Nimródot egy sakkpartija. Ő az egyetlen a családban, aki még ezt megteszi.
Nekem meg jól esik, mert bár tudja, hogy nem ő az esélyes☺️, mindig játszik vele. Kisfiam ilyenkor boldog.
Én még hálás vagyok.
Fantasztikus!
Pénteken azt hittem, én naiv, hogy jobban vagyok, így elmentünk egy kisebb sétára, de sajnos nem bírtam jól. ☹️ Nagyon elkapott valami, amiből nem tudok kilábalni, nem tudok meggyógyulni, pedig amióta itthon vagyok pihenek. Szinte mindent a szüleim, a Férjem csinálnak, én azt a feladatot kaptam, hogy gyógyuljak. Nem megy könnyen. Ha hazamegyünk, ebből orvos lesz szerintem. ☹️☹️
De ez nem szegte kedvét a két fiúnak. A bátyám és a Férjem elmentek sütni. Sajnos anyukám sütője elromlott, így a tesómnál sütötték meg ezt a finomságot:
Vannak elkapott pillanatok az életben.
Ilyenkor, amikor hazajövünk, sok időm jut pihenni. Sajnos még mindig küzdök azzal a fránya megfázással 🤧, így többet.
De az élet néha vicces pillanatokat produkál. Egyik nap ezt láttam a szobában:
Innen már nem tartott sokáig régi babaképeket és videókat nézegetni.
Volt ám nagy derültség.
Fantasztikus!
A szüleimnél sok mindenre több idő jut. Még nem gyógyultam meg teljesen, így többet pihenek itthon, és még a délutáni alvásokra😴 is jut időm. Innen tudjuk, hogy még beteg vagyok, mert egyébként sohasem alszom napközben. Sajnálom rá az időt. De sajnos még küzdök valamiféle erős megfázással🤧, már nincs lázam, viszont nem tudunk annyit kimozdulni, mint szoktunk. De alakulok.
Férj főzött, és még a húsevő szüleimnek is úgy ízlett a főztje, hogy csak alig maradt. ☺️
Úgyhogy a délutáni program a játékokból áll.
Nagy családi kedvenc játék nálunk a Concept.
Nagyon érdekes volt a keddi utunk.
Nagyon szeretünk vonatozni. Nagycsaládosként külön kaland is, de már elég profik vagyunk benne. Kényelmes, nem kell stresszelni, nem kerül sokba 🙂, ami egy jó szempont.
Minden utazás egy kaland.
Az InterCityn mindig sokan vannak. Tumultus, sok ember. Engem mindig is érdekeltek az emberek, emberi életek. Ha úgy alakul, szívesen beszélgetek emberekkel. Most különösen érdekes család került mellénk.
Egy siketnéma család. Kb.8 fő, gyerekek, felnőttek. Néha figyeltem, ahogy beszélgetnek, csak úgy járt a kezük. 🤏👌🤘👋
Hihetetlen volt.
Még mindig nem vagyok teljesen rendben, bár lázam már nincs. Estére ugyan még elfáradtam, nem bírtam annyit dolgozni, mint szerettem volna, de lassan, szépen.
Ma Férj aktív volt, sok mindent megcsinált. A kenyeret is. 🍞 Mert enni meg kell.
Bárcsak éreznétek az illatát! ❤️
Fantasztikus!
Volt már olyan érzésed, hogy dolgozol folyamatosan, nagyon, de nagyon elfáradtál, alig várod a megérdemelt pihenést, lazulást, aztán meg a karácsonyi szünetet lázzal kezded? Na, most nekem ez van.
Kb. 4-5 éve nem voltam lázas. 🤒 Nem is vagyok egy beteges alkat. Az iskolából is csak egyszer hiányoztam 1 hétig.
Most meg itt a karácsony🎄, meg a szünet, és itthon fekszem. Lázasan. Csak kapkodom a fejem, mert tényleg nem szoktam beteg lenni. Péntek óta azonban lázas vagyok. Teljesen kikészít. Mert feküdni kell. Úgyhogy se főzés, se sütés nem történt a részemről. Túlélésre játszom.
17 éve nem volt ilyen, hogy egyedül legyek itthon karácsonykor, és ne menjek el az anyósomhoz ebédre és vacsorára. 😔
A gyülekezetből küldtek nekem sült tököt, ami biztos, hogy gyógyszer 😄
Ráadásul utaznánk anyukámékhoz haza, és sehol nem tartok a pakolásban. Pedig már a jegyünk is megvan, minden kész, csak a bőröndökben nincs semmi. Remélem, hogy hamarosan meggyógyulok. Jelenleg megkaptam a kisfiam szobáját, itt vagyok "elszigetelve", és nagyon szenvedek.
Nagyon unalmas betegnek lenni, főleg úgy, hogy anya is vagy, de hála kedvenc Férjemnek❤️ intézi őket. Hálás vagyok. A kisfiam hozott vizes ruhás borogatást, Anyósom enni küldött, bár nem bírok túl sokat. A lányok benéznek, megkérdezik, hogy adhatnak-e gyógyölelést,😄 amit sajnos el kell utasítanom. De a macskát is behozták, hogy meggyógyítson. Szóval, teljesen fel vagyok készülve arra, hogy egészséges legyek.
Fantasztikus, hogy tudok a gyógyulásra koncentrálni.
Mindenkinek szép napokat kívánok!
De tervezem, hogy hamar meggyógyulok, mert utazunk a szüleimhez, és muszáj meggyógyulni!
Viszont csodálatos volt, hogy a kisfiam átadta a szobáját, ahol egész éjszaka "szenvedhettem", így nem nagyon zavarva senkit. :) És nagyon jó érzés volt, hogy megkérdezték a gyerekek, hogy hogy vagyok. Ez már egy fél gyógyulás!
FANTASZTIKUS Boldog Karácsonyt!
Nagy rajongója vagyok John Grishamnak, és az összes könyvének. Ráadásul szinte minden filmet, amit megcsináltak a könyvekből, azt láttam. Az első könyve, amit olvastam, az pont A CÉG (1993) volt, aminek Tom Cruise volt a főszereplője.
Az egyik legjobb könyv és jó kis film is lett belőle. Belinkeltem fent, megnézeted!
Lehetett rá számítani, hogy ebből is megpróbálnak sorozatot készíteni. Én pedig persze, hogy megnéztem. Mert kíváncsi voltam. Azt kell mondjam, hogy nem lett rossz. Nekem tetszett, bár a film jobb volt. Lukas Reiter kreatív csapata és "A cég" című világsikerű bestseller szerzője, John Grisham közreműködésével elkészült a sikertörténet izgalmas televíziós sorozata. Kár, hogy csak 1 évadot élt meg. Jobb lett volna, ha még készül belőle 1-2 évad, lehetett volna formálni. De ez van.
Éppen ezért erre nem tudok most igazán csillagot adni. Mondjuk csak 🌟🌟🌟
Nekem tetszett, de kicsit befejezetlennek éreztem.
Szerdán, amikor végre véget ért a tanítás, úgy éreztem, hogy teljesen kész vagyok. Az én édes Férjem főzött, mire hazaértem, még hozzá a kedvenc ételemet. Nagyon hálás voltam neki, és nem győzöm mondani, hogy nagyon szeretem őt ezért. (IS)
Valóban nagyon hosszú volt ez az időszak. Nagyon lehetett érezni, hogy a gyerekek is elfáradtak, meg persze mi is. Akárki akármit gondol, vagy hisz a tanárokról, tanárokkal kapcsolatban. Szóval, úgy éreztem, hogy most valamiben ki kell ereszteni a gőzt, és nekem ez - tudjátok -, a filmek. Lazításként úgy gondoltam, hogy egy olyan sorozatot nézek meg, amit szeretek. Akció is, meg vicces is, és még az egyik kedvenc színészem is játszik benne. Már írtam róla. :) Igazán jó kis sorozat.
.
És mivel csak 1 évados, és 6 rész, simán meg lehet nézni egyben. Még ha az maratoni filmnézés is.
A másik terv a Büszkeség és Balítélet. Igen, én már csak ilyen furcsa vagyok.
Neked melyik lenne az?
FANTASZTIKUS!
Már csak 1 nap van az iskolából, aztán jön a pihenés. Nagyon elfáradt mindenki, gyerek is és tanár is. Ilyenkor azért mégis valahogy lezárjuk az évet.
Az iskolában sütivásár volt, ahová a szülők saját készítésű sütit vittek. A gyermek kórusunk énekelt, és közben a gyerekek által készített rajzokat vetítették ki a falra. Kata is festett.
Amikor még húst ettem, akkor néha elmentem a Mekibe, és rendeltem. De nem emlékszem, hogy valaha is túlzásba vittem volna a hamburgerezést, bár tudom, hogy divat lett az utóbbi időben. Aztán vegetáriánus lettem, és az egyetlen hely, ahol ettem, a bózsvai táborok voltak, ahová sokat jártunk. Nem jutott az eszembe, hogy magamnak készítsek, mert valahogy ezek a gyors ételek nem jönnek be. Sokáig a hot-dogot is szerettem, de aztán beteg lettem a sok virslitől, és azóta nem bírok ránézni, még a vega változatra se nagyon. Kivételt a frankfurti leves és a virslis kifli képez. :)
Nem vagyok egy Hamburger rajongó, (bár Tatabányán van egy nagyon jó hely, ahová egyszer elmentünk Férjjel, és nagyon finomat ettünk), de Férj és Zsófia szeretik, így szoktam készíteni. Remek vegán húspótlókat lehet kapni az Aldiban, néha veszek, de ha van időm, akkor mindenképpen készítek. Az a jó a növényekben, hogy sok mindenből készíthető. Babból, szójából, zabpehelyből...
Amit viszont ki nem állok a hamburgerben, és tudom, hogy hozzá tartozik, az a ketchup. Az én családomban a gyerekeknél szinte fő ételnek számít. Tudom, egészségtelen, de ez van! :) Én egyszerűen nem bírom, amikor kicsepeg mindenféle dolog a hamburgerből. Olyan nem guszta. De a gyerekeim ezt szeretik, én meg egyszerűen örülök, hogyha megeszik. 😀
Én sok-sok paprikát szeretek mellé enni. Nyáron sokszor van nálunk, de néha, a megúszós kaják közé ez is befér. :)
A Hölgyválasz című filmben hallottam ezt a számot. A filmet szeretem, Richard Geret nem, de Stanley Tuccit nagyon. Most is úgy gondolom, hogy ő a legjobb ebben a filmben. Viszont egy ideje ez a dal megy a fejemben, dúdolgatom.
Gondoltam, megkeresem, hányan dolgozták fel.
Jó kis dal, az biztos. Itt van néhány feldolgozás:
De persze a középiskola nem kezdődött zökkenőmentesen. Nagyon nehezen tudta felvenni a középiskola tempóját, és sok küzdelem, harc és sírás, és még több munka után is azt éreztük, hogy valami nem megy, valamit máshogy kell csinálni. Küzdött ő, meg tanult, de nem volt meg benne a motiváció, vagy a technikája az egésznek. Pedig rengeteget tanultunk együtt, és mindig azt láttam, hogy hasztalan.
Ám rátalált egy remek módszerre, ami alapján jól tud tanulni, és megérti az anyagot, én pedig nagyon büszke vagyok rá.
Annyira hálás vagyok érte, a lelkesedéséért!
Fantasztikus Csaj! Imádom!
Szeretem ezt az iskolát. Szeretek itt dolgozni és szeretem, hogy gyermekközpontú az egész.
Sok-sok évvel ezelőtt, még a Covid előtt volt egy szokás az iskolában, hogy úgynevezett Zsibvásárt tartottak a gyerekek, ahol a saját készítésű dolgaikat, vagy a már megunt játékaikat árulhatták, vehették. Egykor még anyukaként én is részt vettem ebben, akkor meg is nyertük a LEGÉDESEBB asztal címet. Akkor is Nimród volt ennek az elindítója, mert ő szereti megfogni a pénzt, már kicsinek is ilyen volt. Gyűjtögető a gyermek. Ha pénzről van szó, akkor meg aztán igazán!
Idén újra lett az iskolában ez a vásár, és már egy ideje mindenki ennek tudatában és lázában ég. Nem is tudtunk délután tanulni, az biztos. :)
Nos, az én kisfiam is kitalálta, hogy ő bizony muffinokat szeretne árusítani. Mondtam neki, hogy nincs kifogásom ellene, ha megcsinálja. Én egész nap az iskolában vagyok, 8-16 óráig. Mire hazamegyek, állítsa össze az alapreceptet, és maximum a sütésben segítek neki. De nagyon ügyes volt. A végén még kókuszgolyót is készített.
Én meg csak nézek, hogy mi lett ebből a gyerekből. Mert most meg a főzés felé kacsingat! :)
És hogy ne legyen egyedül, a nagylányom, aki már gimnazista, de ebbe az iskolába járt, eljött neki segíteni. Kicsit nosztalgiázni, kicsit találkozni, beszélgetni a tanáraival.
Nagyon büszke voltam rájuk, mert a kisfiam, aki nem igazán volt kommunikatív, olyan remekül elsózta a muffinokat, hogy magam is meglepődtem.
Fantasztikus!
Nem szeretek vezetni. Vezetek, mert muszáj, és mert az élet olyan, hogy az ember kénytelen eljutni A pontból B pontba. De ha lehetséges, akkor mindig úgy szeretem, hogy a Férjem legyen a volán mögött.
Vannak viszont időszakok, amikor ez nem megoldható. Munka után muszáj voltam elmenni a boltba, mert a macska kaja kifogyóban volt, és a gyerekek a tejet is megitták. Így Katával vágtunk neki egy délutáni kalandtúrának.
Kata szerette volna lefotózni a város fényeit, de ebből csak az látszik, hogy be van fagyva az ablakom. Sötét van, hideg, és én nem szeretem. Mármint magát a téli hangulatot igen, de a vezetést... Hát, engem nem kapcsol ki, az biztos. Mindig írtó ideges vagyok ilyenkor. Ami azért meglepő, mert régen, lánykoromban simán elmentem bárhová. Lehet, hogy a korral jár, de most már nincs ez így. :) Viszont Katának megígértem, hogy bejövünk a városba - GYALOG! -, és megnézzük a fényeket. Gyalogolni még mindig jobban szeretek!
De ebben a legnagyobb fantasztikusság az volt, hogy épségben hazaértünk, amiért hálás vagyok. Minden hazaérkezésért és elindulásért hálás vagyok. Remélem, hogy ti is!
Fantasztikus!
Nem igazán vagyok nagyon kenyeres, ellentétben a családommal, akik nagyon szeretik. Nem mondom, hogy nem fogyasztok, csak keveset. Azt is szívesebben teljes kiőrlésűt, ha én készítem.
Sajnos mostanában alig van időm sütni. Kenyeret még csak-csak, de minden mást hónapok óta nem sütöttem. Egyszerűen nincs rá időm, és ez szomorú. :( De a kenyér akkor is valami különleges, főleg akkor, amikor megsül, és még melegen levágod az első szeletet. Az nagyon különleges.
A gyerekeim rendszeresen kérdezik, hogy "Van Anya-kenyér?" Ez az a kenyér egyébként, amit vittem a gyerekeim osztályába is egyszer-egyszer. Már az enyémeknek is régen sütöttem. Mármint az osztályomnak. De reméljük, idén még sor kerül rá.
A kenyér, a jó kenyér nagyon egészséges és tápláló!
Fantasztikus!
Nagy rajongója vagyok Kadarkai Endre műsorainak. Igazán szeretem, ahogy beszélget az emberekkel, ahogy kérdez, és ahogy érdeklődik irántuk.
Fiatalként is szerettem a beszélgetős műsorokat. Mindig megnéztem Kepes András Desszertjét vagy Vámos Miklós Lehetetlenjét. Valahogy így alakult. Mindig is érdekeltek az emberek, és igen, az ismertebb emberek is. De sohasem úgy, ahogy a bulvár és média ír róla, hanem úgy, ahogy ők beszélnek magukról. Mert valahogy az valódibbnak tűnik.
Az egyik kedvencem a Világtalálkozó volt, és sajnálom, hogy abba maradt. Érdekes volt, ahogy két különböző típusú és érdeklődésű ember egymásra talált, megvolt a közös nevező. Szerintem Kadarkai igazán jól csinálja, amit csinál. A Szavakon túlt is szeretem, amikor egy vendéget hív meg, és vele beszélget.
Most a YouTubeon ott van a Játszó-Társak sorozat, ami a Vígszínházban dolgozó két embert hoz össze. Mivel beszélgetős műsor, szívesen nézem. Presszer Gábor és Wunderlich József két jó beszélgetőtárs volt.Továbbra is úgy gondolom, hogy Kadarkai ma a legjobb. Én nagyon szeretem nézni és hallgatni a műsorait. Szeretettel ajánlom!
Fantasztikus!
Sok-sok évvel ezelőtt láttam ezt a sorozatot, és most valamiért eszembe jutott. Nem tudom, hogy újra meg tudnám-e nézni, de nem azért, mert túl rossz volt. Az elején nagyon tetszett, izgalmas volt, bár kereszténysége és mély hite ellenére nem vagyok túlságosan nagy rajongója Jim Caviezelnek. Lehet, hogy a szerepe ebben a sorozatban, de amiben láttam, abban sem. Még tervezem megnézni a Monte Christót vele, aztán még eldöntöm. :)
Az történt, hogy még novemberben vettünk egy színház jegyet. Vagyis kettőt. :)
Az volt a terv, hogy megnézünk egy Agatha Christie művet, Az Egérfogót. Nagyon készültünk rá, mert Férj is és én is nagy rajongója vagyunk a Krimi Királynőjének. De aztán értesítettek minket, hogy betegség miatt elmarad, és eltolták decemberre. Nagyon készültünk rá, mert kell a kikapcsolódás, és én is szerettem volna hátam mögött hagyni kicsit az iskolai nehézségeket.
Jó volt kicsit kimozdulni a mindennapi mókuskerékből. Nem azt mondom, hogy ez a kedvenc Padlás előadásom, de jó volt. És mindig hálás vagyok a színészeknek, hogy segítenek 1,5-2 órára kikapcsolni minket a fárasztó hétköznapokból, noha biztosan tudom, hogy nekik is vannak ilyen napjaik.
És persze a kultúra amúgy is jót tesz az embernek.
Már keressük a következő alkalmat és lehetőséget. :)
Amikor jön a Mikulás, és a gyerekek izgatottan készülnek, és várják, az nagyon aranyos. Nálam már egy ideje arról érdeklődnek, hogy én hiszek-e a Mikulásban. A decemberi ünnepi készülődést és hangulatot nem szeretem, a Karácsonyt meg egyenesen nem szeretem. Bocsánat az ünnepeket szeretőktől! A Télapó sincs benne a Bibliában, de azért egy cuki szokásnak tartom. A sok csomagvásárlást viszont nem. :(
De ettől eltekintve a gyerekek lelkesedését és örömét nem rontom el. Van olyan gyerekünk, aki mindig látja a Mikulás rénszarvasának talpát vagy angyali szárnyakat, és olyan cuki módon meséli, és le is videózza, hogy miért rontanánk el ezt a gyermeki örömet, nem? Van olyan, aki a maga dünnyögő módján azt mondja, hogy ő bizony nem hisz a Mikulásban, de az ajándéknak azért örül. :)
Amikor meg kapsz egy saját bejáratú sütit, na az igazán a kedves érzés!
Jó volt őket látni, ahogy alkottak, ahogy jól érezték magukat, ahogy nevettek.
Ha másért nem jó, akkor ezért.
Meg azért, mert felvehettem a piros felsőmet, amit ritkán hordok. De mégiscsak vártuk a Mikulást, vagy mi a szösz! :)
Fantasztikus volt!
Én az alsó tagozatban vagyok, de elég jól ismerem a felsősöket is.
Minden ebéd után, ki szoktunk menni egy kicsit az udvarra, hogy kiszellőzzön az agyuk, meg levezessék a feszültséget. Ilyenkor fociznak az udvaron, de leginkább a parkba megyünk, ami az iskolával szemben van. Jobban szeretem, mert az udvarunk sajnos kicsi.
És bár hiába ebédelek, néha marad bennem egy kis hely, és mi sem segíti jobban az éhség csillapítását, mint egy kis nasi. Elég nasizós vagyok, bár az utóbbi időben (nyár óta) nem ettem táblás csokoládét, kivéve egy alkalmat, amikor eléggé felpaprikáztam magam a gyerekek bugyuta viselkedésén az iskolában. Azt azonban nem mondom, hogy le fogok szokni az édességről, mert nem mondom. De tényleg nem eszem mostanában FULL csokit! Csak olyat, ami mondjuk mazsola csokiba mártva, vagy mogyoró, esetleg Kinder Bueno, ilyesmi, ami kicsi és nem teljesen csoki. El sem hiszitek, igaz?
Szóval, álltam az udvaron, és a nyolcadikos fiúk odajöttek hozzám kicsit, vagy legalábbis poénkodtak, vagánykodtak mellettem. Néha-néha feljönnek hozzánk, mert akivel együtt vagyok, neki voltak az előző osztálya, de állítólag nem egyszerű esetek. Szóval, ott szórakoznak, aztán az egyiknek elhagyta a száját egy káromkodás. Na, erre én aztán harapok. :) Mondtam a fiúknak, hogy a csúnya szó nálam 10 fekvőtámasz. Az egyikőjük már ugrott is, lenyomta. A másik mondta, hogy ő kettőt sem tudna megcsinálni. Húztam kicsit, mondtam neki, hogy akkor ne beszéljen a közelemben csúnyán.
Szó szót követett, és én nassoltam. Persze, hogy megkérdezték, hogy mit eszek. Megmutattam.
Felragyogott a szemük, hogy EZ BIZONY FINOM LEHET!, és néztek rám ártatlan szemmel. Osztottam nekik, és onnantól aztán nem győztek körbeudvarolni. Aztán közöltem velük, hogy a Pennyben vettem. :)
Hát, ez a népszerűség ára a nyolcadikosok körében!
Fantasztikus!
Mert minden vasárnap egy kegyetlen rohanásból áll. Ma délelőtt elrohantunk bevásárolni, amúgy családostól. A gyerekek is jöttek. Ritkán szoktunk, mert ha ketten megyünk, vagy egyedül, akkor gyorsabb. Nem mintha nagyon belepakolósak lennének. Régebben határoltuk nekik, hogy mennyit választhatnak, és ma már nem is kell ezért szólni. Tudják maguktól. De ez a Mikulásos időszak igencsak kicsinál engem. Mert ugye minden gyerek húzott az iskolában valakit, és kell neki csomagot készíteni, amitől én rosszul vagyok. De csak megcsinálja az ember.
Aztán hazajöttünk, és mindenkinek le kell ülni tanulni. A két nagy egyedül kezdi, de Katával azért tanulni kell. Hiába van az én napközis csoportomba, pénteken mindig elmegy korán hegedülni, ezért soha nem készül el a házival, így ez itthon vár ránk. Persze sok a vitázás mindenkivel, hogy tanuljon már. Végén Zsófit is ki kell kérdeznem, mert úgy a biztos. Tudjátok, neki vannak nehézségei, és jobban szeretem, ha együtt tanulunk. Még akkor is, ha valaki szerint ez elég gáz. De a valaki pont nem érdekel.
És én ilyenkor, vasárnap állok neki vasalni, mert máskor nincs rá időm. Szinte egész nap vasalok. Így nagyon boldog vagyok, amikor Férj kimegy a konyhába, és alkot. Mert csak késő este jutnék oda. De ő jól főz, és én meg szeretem, amikor ő főz. Ma például a kedvencemet, RAKOTT KEL készült.
Fantasztikus!
De persze nem magadtól hallod, hanem egy iskolai óra közepette kiáltanak fel a gyerekek: HAVAZIK!
És mindenki nagyon boldog, örül neki. Kivéve a melletted ülő gyereket, aki Svájcból származik, és az ő életében a hó teljesen átlagos és normális, szinte mindennapi. Ő úgy nőtt fel, hogy mindig volt hó körülötte, és most nem érti, hogy nekünk ez miért öröm. Mert öröm.
Ugyan hamar elolvadt, és nem tudták igazán élvezni, de látni, ahogy hullik, és a gyerekek arcán azt a boldogságot sugározni, nagyon jó érzés volt. Ugráltak a folyosón és boldogan újságolták egymásnak, hogy LÁTTAD, ESIK A HÓ! Azok a gyermeki arcok csodálatosak voltak.
Néha aggódom azonban azért, hogy a gyerekeink nem fogják ezt megélni, átélni! Pedig milyen boldogság ez nekik!
De ez egy idő után elmaradt. Viszont kárpótolta őket, hogy az iskolában felállították az idei iskolai fát, ahol mindenki megtalálhatta az osztálya mézeskalácsát. Muszáj mindenben találni valami apró örömöt.
Ritkán adatik meg mostanában, hogy valahova csak mi, hárman lányok elmenjünk. Nem egyszerű bármit is összeszervezni, mert mindig van valami.
Az úgy indult, hogy most hétvégén Nimródnak 2 napos sakkversenye lett volna. Elég komoly verseny. De emlékeztek, hogy írtam a Kacsaüldözésről? Nos, valószínűleg akkor úgy megfázott, hogy lebetegedett. Pénteken már nem is tudott iskolába menni. Így a verseny elmaradt nneki, mi meg itthon maradtunk.
De szombat lévén, és a fehérvári gyülekezetnek hála, gyerekprogram volt. Már nagyon régen, a Covid óta nem találkoztunk ilyen Tesz-Vesz foglalkozásokon. De most újra lett.
Megkérdeztem a lányokat, hogy lenne-e kedvük eljönni. Csak akkor volt tervben, ha ők is akarták. Kata igent mondott, mert remélte, hogy ott lesz a barátnője, de nem volt ott. Zsófit is megkérdeztem, de csak udvariasságból, mert éppen lázadó időszakát éli. Igent mondott. Mert ő meg azt remélte, hogy ott lesz egy kislány, akire szokott vigyázni. Ott is volt. 😊
Így elbuszoztunk. Fele annyiba került, mint az autókázás, én pedig nem szeretek vezetni. Mindenkinek kényelmesebb így.
Gondoltam, kihasználom az alkalmat, és gyorsan lőttünk egy szelfit. Ebben még benne volt a nagylányom.
