Piskótatekercs

Puncsos sütemény

 Nem a legjobban fotózott süteményem, nem is vagyok ebben profi, de hogy finom volt, az biztos. Már egy hasonlót készítettem, de ez most nagyobb adag lett. :)

 Puncsos süteménynek készült, de csak úgy a magam módján, nem profi módon. De így is finom volt. :) Van ebben minden. Piskótlapot sütöttem, majd készítettem hozzá egy diós, lekváros, piskótás belső réteget, sok mazsolával, és aztán puncs pudinggal leöntöttem. Ez az ahogy sikerült süteményem. :)

Linzer

Ehhez nincsenek szavak. Mert nincs az a mennyiség, amit a családom ne tudna elfogyasztani. Kivéve a kisfiamat, aki nem, de így legalább nekünk több marad. 

Karácsonyhoz és a hazautazáshoz közeledve, biztos vagyok benne, hogy egy doboz most is majd bekerül az autóba. Szoktunk hazavinni a szüleimnek, csak nem mindig jut nekik belőle. Mert az autópályán a lányok rájárnak a dobozra. Nincs mit tenni, nagyon fogy! :)

Ui.: Nem vagyok gonosz anya, csak nem eszik gyümölcsöt, amiből lekvár lesz, tehát nem ehető étel számára.

Két kedvenc sütim...

Most nem az az időszak van, amikor éppen ráérek sütni. De azért vannak pillanatok, amikor megszáll valami, és akkor késztetést érzek erre. Mert sütni sokkal, de sokkal jobban szeretek, mint főzni. Főzni muszáj, hogy egyen a család, és ebben a tanulásos-karanténos helyzetben örültem, ha főtt étel készült, mire Férj hazajött. Mondjuk tény és való, (és itt most nem szépítem a dolgot, tényleg így van), Ő nem az a típusú Férj, aki ha nincs meleg étel, csapkodja az asztalt és kiakad. Teljesen tisztában van azzal, hogy mi van itthon, és meg tudja oldani magának az étkezést.
De azért figyelek arra, hogy rendes ételt együnk, csak mondom. Nem elégedetlen fajta. :) Hálás is vagyok érte Istennek, az biztos!

Vannak olyan időszakok az életemben, amikor állandóan, vagy legalábbis sűrűn ennék, falatoznék valami finomat.
Most ezt, mert ehhez, ezekhez volt kedvem :)
Még jó, hogy én ennyire édesszájú vagyok.

Néha azért belelendülök.
De szeretek enni. Főleg, ha süteménnyel kezdődik. :)

Lekváros kifli

Nálunk a kifli mindig jó és hasznos ételnek számít. A sima vagy a virslis kifli leginkább, de most úgy gondoltam, hogy a lányok is örüljenek, lekváros kiflit készítettem.

Az a baj, hogy a tészta arányait nem tudom, ezt mindig szemre készítem.

Csak liszt, élesztő, só, víz van benne, és hogy a tésztája puhább legyen szoktam beletenni Görög joghurtot, de a teljes vegánok használjanak nyugodtan Alpros termékeket. Azt is tudom ajánlani. :)

Viszont amit ilyenkor lehet készíteni, az a lekváros kifli.
Kisfiam nem eszik lekváros dolgokat, mert gyümölcsből van, de mi szeretjük.

Piskótatekercs és nosztalgia

Nagyon régen sütöttem már piskótát. 

Gyerek koromban a nagymamám szinte minden héten sütött nekünk. Amikor öszegyűlt a négy unoka (ebből hárpm fiú) sok finomságot készített neküünk. Ahogy mondani szoktuk, négyen ötfélét kértünk, és mindig volt ideje arra, hogy a kívánságainkat teljesítse.

Így, amikor a nagylányom ezt kérte, hogy süssek ilyet, hát persze, hogy megtettem.

Az egyik legegyszerűbb süti, és nem is tart sokáig.

6 tojásból készítettem, még melegen a piskótalapot feltekertem egy ruhával. Aztán megkentem lekvárral, és újra feltekertem.
Aztán már ettük is.
A nagylányom szinte egyedül az egészet.

Puncstorta sietve - á la én

Az a nagy igazság, hogy én nem vagyok egy nagy tortakészítő. Nem értek hozzá. Bár nem titkolt vágyam, hogy egyszer megtanuljam rendesen. Szeretnék cukrász-tanfolyamra járni, de az legtöbbször vagy leginkább szombaton van, amire meg nem tudok, és nem is akarok elmenni. Persze, lehet, hogy úgy lennék, mint Julia Child, hogy tojást főzni még tudok, de ahhoz, hogy profin csináljam sok idő és energia szükségeltetik.
Meg aztán vannak profik, csinálják ők :)
Itt szeretném figyelmetekbe ajánlani Judit barátnőm finomságait. Most különös tekintettel az ő Oreo-tortájára, ami attól különleges, hogy még egészséges is! Bár én most ezekre indultam be :) , mert ez az, amire aztán tényleg képtelen vagyok.

Nos, én megmaradok a mindig rohanós és "ahogy sikerül, olyan lesz" hangulatú alkotásoknál. Ahogyan ez a Puncstortának nevezett akármicsoda is kinéz.
Rohanós, sietős, - nem volt rá időm, mert gyorsan kellett és sietni, - így azt szoktam mondani Jamie után szabadon, hogy rusztikus lett. Nem szeretek nagyon pepecselgetni :)
Mindenesetre megettük és finom volt :)

Piskótát sütöttem 8 tojásból.

 

Amikor kihűlt kettévágtam, és készítettem bele egy kis tölteléket babapiskótából meg saját lekvárból, és egy kis dióból (mert a dió mindig jó ötlet). 

 

 Aztán rátettem a tetejét, és készítettem rá puncs ízű pudingból valamiféle pudingszerű képződményt.

Hát kicsit olyan, mint én vagyok. Szétszórt, szórakozott és amolyan átgondolatlan.
De én már csak így működöm. :)
Azért finom volt :)

Zserbó golyók

vagy valami hasonló.
Nagyon szeretjük a zserbót, de e tekintetben közösen úgy gondoljuk Férjjel, hogy a cukrászdaitól nincs jobb. Csináltam én is (hamarosan megosztom).
De már egy ideje beszélgetünk róla, így keresgéltem blogokon, és találtam itt egy hasonlót. Mondjuk szaloncukor formában.
Kb. fél - 3/4 órám volt, hogy készítsek valami sütit, mert rohantam, így ez lett belőle.
Nem túl látványos, mert egy gyerekkel az ölemben próbálkoztam, de ez így sikerült.
Kicsit olyan, mi én.
Nem tökéletes, de szeretettel készült...

Grízes tészta

Menzás kaja.
Sosem szerettem, most sem.
De a gyerekeim igen.
A lányok lekvárral, a kisfiam porcukorral.
Ez pedig nem más, mint a GRÍZES TÉSZTA.

Hozzávalók: 

• 20 dkg metélt tészta
• 1 dl búzadara
• 1 evőkanál olaj
• só
• lekvár

A búzadarát felhevített olajban közepes hőfokon, folyamatosan kevergetés mellett megpirítjuk.
Félrehúzzuk, majd kb. 1 dl vízzel és egy csipet sóval elkeverjük, majd lefedve állni hagyjuk, hogy a daraszemek megduzzadjanak.
Figyelni kell, mert a víztől a gőz csapódik fel!
Közben bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, lecsöpögtetjük, a darába forgatjuk, ha szükséges, még egy picit sózzuk. (Én sótlanul főzöm a tésztákat, ezért mondom. :) )
Lekvárral vagy porcukorral tálaljuk.

Bukta van

A nagy kedvenc, amit mindig, minden körülményben bármikor megeszek. Főleg, ha sok a gyerek nálunk, akkor mindig jó ötletnek tűnik. :) :)

A bukta nálam amúgy is mindig jó ötlet, az egyik kedvencem. Mert gyors, hamar megvan és egyébként is. Finom. Kisfiam persze nem eszi meg, mert lekvár kerül bele, és mivel az gyümölcsből van, nem is érinti :)

Íme:

Hozzávalók: 

• 2,5 dl tej, 
• 3 evőkanál cukor, 
• 2,5 dkg éleszető, 
• 1 tojás, 
• 10 dkg tejöl, 
• 40 dkg sima liszt, 
• 20 dkg rétesliszt, 
• fél kávéskanál só

Elkészítés:

1. Tálba beletesszük a liszteket. Készítünk egy kis mélyedést és beletesszük a sót.

2. A langyos tejet, a cukrot és az élesztőt összekeverjük. 

3. Beletesszük a mélyedésbe. 

4. Ugyanide tesszük a tojást és a tejfölt.

Ezután összegyúrjuk, kicsit (nagyon kevés ideig), kb. 10 percig kelesztjük. Ez a minimum, nem jó, ha hosszú ideig kel.

Vékonyra kinyújtjuk, majd kb. 7 x 10-es téglalapokat vágunk.

A hosszabbik oldalába helyezzük a sütőlekvárt (én boltit szoktam, de ha van házi, még jobb), és feltekerem. Fontos, hogy az összetekert rész legyen alul, mert úgy nem folyik ki.

10 dkg vajat megolvasztunk, és megforgatjuk benne, majd egymás mellé helyezzük a tepsiben.

Megsütjük.

Karácsony előtt

Nem vagyok ám egy nagy karácsonyozó. Persze, szeretem az ünnepet, vagy valamit a hangulatából. Mostanság úgy érzem, hogy túlzásba esik a világ. Amikor már október közepén szaloncukrokat és Mikulásokat árusítanak, és már minden fényárban úszik. Elveszlik az igazi hangulat.

De szeretek készülni rá a magam módján. Bár az ajándékvásárlás teher, le is redukáltuk csak a gyerekekre és a szülőkre és nagyon csekély értékűt. Próbáljuk tartani azt az elméletet, hogy az együtt töltött idő, a beszélgetés sokkal többet jelent mint az ajándékhegyek tömkelege. Ezt kértük a nagyszülőktől is, hogy csak semmi elhalmozás! És nagyjából tartják is, nagyon rendesek :))

Igazából nálunk nincs konkrét karácsony, hiszen alig vagyunk itthon. Az egyik felében az én szüleimnél vagyunk, Magyarország másik végében, a másik felében itthon, a nagy Ő anyukájával. Így nálunk soha sincs ünnepi készülődés, főzés-sütés, díszítgetés stb. Amúgy sem bírom a nagy ünnepléseket, és a túlzásokat. Emlékszem, hogy gyermekkoromban az egyik rokonunknál mindig legalább 18 fajta étel volt, - minimum - és mindig rosszul lettünk az evések után.

Idén már megelőzlegeződött a karácsonyi hangulat. Tartunk a kis városunkban főzőkört, amit nagyon szeretünk és igen izgalmas feladat, hiszen az a cél, hogy az emberek megismerjék az egészséges életmód titkait, mit lehet mi helyett, mit lehet kiváltani mivel stb.
Az év utolsó főzőkörén ünnepi ételek voltak. És én nagyon szeretek sütni, így elvállaltam a süteményeket.
Valószínű, hogyha nálunk lenne az ünnep, semmi extrát nem készítenék, bár nagyon szeretek kísérletezni és nagyon szeretem kipróbálni az új dolgokat. De a családom tagjai a hagyományos ízeket szeretik. Úgy hogy valószínű hamis húsleves, krumplipüré és rántott karfiol vagy valami zöldség lenne sok salátával. Persze, lehet, hogy valami más, de ez az alapmenü nálunk, ami nagyon népszerű, és amit még az apukám is megenne, aki teljesen tiltakozik az egészséges konyha ellen. Nem igazán hajlandó egészségeset enni. Sajnos. :(

De a sütemények:

Zserbó, ahogy mi csináljuk

A veganoskaracsony.blogspot.com oldalon találtam rá erre a receptre. Alapvetően nem változtattam rajta. Sütöttem már sokszor zserbót, de még ennyire vegánt nem. Így gondoltam, kipróbálom. Sajnos nem túl olcsó, de nagyon finom lett.

Tészta: 40dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 20 dkg fehér liszt, (az eredeti recept csak tönkönylisztből készült, de mi jobban szeretjük, ha kicsit lágyabb a tészta és más íze is van egy kicsit így); 200 g bio növényi margarin (ez sajnos nagyon drága, de egyszer van karácsony, ilyenkor az ember megengedi magának, vagy nem?); 2 ek. nádcukor (nádcukrot sem használtam eddig, nekem az is túl drága, de mint mondottam, egyszer van karácsony...); 1 cs. sütőpor; kb. 150-180 ml víz, vagy növényi tej (én rizstejet használtam, az volt itthon)

Töltelék: 30dkg darált dió; 4-5 ek nádcukor (el is hagyható); 300 g baracklekvár (akár több is, mert a tészta eléggé magába szívta!); 1 tk. fahéj (én fahéjat nagyon keveset használok, mert nem túl egészséges, irritálja a gyomrot, de azért lehet kivételt tenni.)

Karobmáz: 15 dkg bio növényi margarin; 100 g nádcukor; 50 g karobpor/

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, annyi vizet, vagy növényi tejet adva hozzá, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk. Vegyük 3 részre, mindegyiket nyújtsuk ki kb. 2-3 mm vastagságúra, majd az elsőt tegyük a sütőpapírra. Kenjünk rá lekvárt, s szórjuk meg a cukorral elkevert dióval. Utána helyezzük rá a második lapot, azt is kenjük meg lekvárral, szórjuk meg dióval, végül a harmadik lapot is tegyük rá. 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük kb. 25-30 perc alatt.

A karobmázhoz kis lábasban felolvasztjuk a margarint, beletesszük a cukrot és a karobport, majd csomómentesre főzzük. A mázat a kihűlt tészta tetejére kenjük.

Nagyon finom lett, és még szerencse, hogy hagytam itthon néhány szeletet, mert a főzőkörön mind elfogyott