2009. július 30., csütörtök

Isten verebei

Ezt az írást találtam egy szintén nagyon régi újságban, de nagyon megfogott és megerősített Isten hatalmasságában és végtelen szeretetében. Hogy mennyire odafigyel ránk, mennyire gondot visel rólunk, hogy Isten szeretetével van tele a föld! Ez olyan jó!!!


- Csip-csip... szevasztok! Örülök, hogy köztetek lehetek! Miért néztek úgy rám? Ja, persze, biztosan nem tudjátok, ki is vagyok én. Akkor hát bemutatkozom, mert igen előkelő nevem van ám, úgy bizony! Passer montanus vagyok. Van ám persze más nevem is, de ez olyan jól hangzik, erre mindenki felkapja a fejét. A közönséges nevem mezei veréb. Igen, én vagyok az a szürke kis veréb, aki sok-sok társammal együtt állandóan ott röpködök és ugrálok körülötted. Biztosan észre sem szoktál venni, hiszen olyan sokan vagyunk. Vagy csak akkor veszel észre, amikor lepöttyentem a ruhádat. meg össze is szoktak keverni a rokonommal, a házi verébbel, pedig nem vagyunk teljesen egyformák, úgy ám!.. Engem általában mindenki lenéz Mert sokan vagyunk, azt mondják közönségesek vagyunk. Nincs olyan színes tollruhánk, mint más madaraknak, nincs hatalmas szárnyunk, mint az albatrosznak, még csak félelmetesek sem vagyunk, mi mezei verebek.




Nézzük a csőröm. Te azt mondod, mi érdekes lehet egy verébcsőrön. Pedig ez sem akármi! Nagyon könnyű és mégis igen erős, sőt szuper erős! Hallottál már biztosan az anyagok szakadási hosszáról. Tudósok ki tudják számítani elméleti úton, hogy egy bizonyos anyag egységnyi átmérővel milyen hosszúságban szakad el a saját súlyától. Például az az ötvözet, amiből ma a legkorszerűbb repülőgépeket készítik, s ami gondolhatod, ma az ember által előállított egyik legerősebb anyag, annak a szakadási hossza 18 kilométer. Vagyis elméletileg, ha fel lehetne valahová ezt függeszteni, akkor ilyen hosszú anyag szakadna el a saját súlyától. És mit gondolsz, mennyi az én csőröm anyagának a szakadási hossza? Legjobb, ha leülsz, mielőtt megmondom: 31 km!!! Engem, a közönséges mezei verebet, ilyen csőrrel látott el a Teremtőm.
A szemem is sokkal jobb mint a tiéd. Nekem ugyanis a leggyorsabb repülés közben is mindent látnom kell, az életem múlhat ezen.
És még nincs vége. Próbáltad már az orroddal, mondjuk a hátad közepét elérni? Vagy a talpadat? Mert nekem olyan nyakam van, hogy a csőrömmel testem minden pontját elérem, ez számomra létkérdés!
Most próbálsz velem vitatkozni, és azt mondod, hogy kártékony vagyok. Valóban. Kínában egyszer kampányt indítottak a rokonaim kiírására, mert azt mondták, túl sok riszt meg kölest csipegettek el az emberek elől. Majdnem sikerült is nekik minket kiirtani. Már csak alig maradt belőlünk pár darab. De aztán mit vettek észre? Ott, ahol kiirtották a verebeket, ott elszaporodtak a rovarkártevők! Így az általuk okozott kár még nagyobb lett! Sürgősen fel is hagytak az irtásunkkal. Na, akkor ki a kártevő?? Teremtőm semmit sem teremtett csak úgy fölöslegesen!
A lábam meg igazi automata! Amikor leszállok egy faágra, és a lábam ágat ér, testsúlyomtól az ujjaim rögtön, maguktól begörbülnek, jól megragadják a ágat. Van egy olyan csontom, amit te fogaslécnek neveznél, és egy kis bütyök az ágat érés pillanatában rögtön bekattan. Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy amikor órákat akarok egy helyben ülni, éjszaka, ne kelljen erőlködve tartanom magam. A fogasléc bekattan, és én fáradtság nélkül tudom tartani magam a himbálózó ágon. Klassz, mi?
Életemben a legszebb időszak, amikor kotlok, ülök a tojásokon. Ilyenkor van a testemen egy folt, a koltófolt, ahol korábban kihullottak a tollak, és a csupasz bőrömben sokkal több ér van. Ezzel érek mindig a tojásokhoz, ez az én műszerem, hőmérőm. Ezen keresztül mindenről tudok, ami a tojásokban történik. Hogy mikor kell több meleg vagy mikor kell kicsit szellőztetni.
Nem sorolom tovább. Mered-e még azt mondani, hogy én egy fölösleges lény vagyok? Hisz az én létem is azt bizonyítja, hogy a Teremtő minden teremtményét nagyon szereti! Hallottál már az égi madarakról és a mezei liliomokról? Nem aggódnak a megélhetésükért, a mennyei Atya bőségesen gondoskodik róluk. Vagy lapozd csak fel LUKÁCS EVANGÉLIUMÁBAN A 12. FEJEZET 6. ÉS 7. VERSÉT! Olvasd csak el figyelmesen! Látod, mi közönséges verebek, még a Bibliába is bekerültünk! "Ne féljetek! - mondja Jézus - sok verébnél drágábbak vagytok!" Gondolkodj csak el ezen! Ha a Teremtő ennyit foglalkozott velünk, amikor megalkotott, ez nem bizonyíthat mást, mint hogy bennünket verebeket is szeret. És ha minket szeret, hát nem szeret talán titeket, embereket , még ennél is jobban?? Soha ne mondd azt, hogy téged nem szeret senki sem! Soha nem jusson eszedbe az, hogy Isten sem szeret téged! Ez egyszerűen nem igaz. Nagy tévedés! Tettekkel mutatta meg, mennyire fontos, sőt mennyire drága vagy Neki! Hiszen érted még meghalni is kész volt, csak hogy boldog legyél! Te a gyermeke vagy. Hozzá tartozol, nem választat el Tőle senki! Nagyon szeret Téged, úgy, mint senki mást!

És ha valahol látsz egy kis verebet, ez mindig jusson eszedbe! Ha egy meleg nyári este én és a rokonságom túl hangosan csivitelnék az ablakod előtti hársfán, kérlek, ne haragudj ránk! Csak emlékeztetni szeretnék, tudod?...

2009. július 9., csütörtök

A beszéd 1.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagy küzdelem a beszéd. Szeretek beszélni. Sokat is beszélek. Néha fárasztó és üres, amiket mondok, néha azért van benne valami... de sokat gondolkodtam a beszéden. Gondolkodom erről a témáról sokat és folyamatosan, mert nagyon érintve érzem magam benne. Van egy ige, ami nagyon sokat jelent nekem: "A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes." (Péld. 10,12)
A beszéd az egy nagyon komoly dolog. Arra adatott, hogy az embereknek segítsünk, hogy bátorítsuk őket, megerősítsük, segítsük, támogassuk a másikat. Persze - nem meglepő, ha ezt mondom, hogy nem mindig erre használjuk, sőt többször nem erre.
Azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretünk beszélni. Mi beszélünk, mások pedig hallgassanak. Hallgassák meg én mit és hogyan gondolok, aztán majd esetleg meghallgatom a másikat. Beszélgetünk, de nem hallunk, mert inkább csak beszélünk. Nagyon kevesen vannak azok, akik le tudnak ülni, és igazán hallgatni. Sajnos, én sem tartozom közéjük. Egy időben azt mondtam volna, a beszédkényszer női "betegség", de azóta sikerült szert tenni néhány fiúismerősre, akik hihetetlenül sokat beszélnek és nagyon-nagyon fárasztóak. Akkor kezdtem megérteni azt, hogy milyen fárasztó is lehetek néha. Azt is megértettem, hogy mennyire fontos az, hogy mit mondok, mi jön ki a számon. Áldás, vagy átok. Emlékeztek, hogy Izrael a pusztában mindig elégedetlen volt, folyamatosan lázongott, egy hálás szó, egy köszönöm nem jött ki a szájukon. Helyette mindig volt valami elégedetlenkedni valójuk.

Jakab levelében olvashatunk a nyelv bűneiről - Jakab 3,2-8
Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.

Csak gondolkodj el azon, még akkor is, ha néha nagyon egyszerűnek és triviálisnak hangzik egy-egy kérdés:
-->Miért teszik a lovak szájába a zablát? Megtörtént már veled, hogy meggondolatlanul mondták ki valamit, amit nem kellett volna? Mire való a kormánykerék? A nyelvedet használhatod jól, ha jól irányítod szavaidat, ha megfelelően használod és mondassz valamit! -->Miért a tűz? Vigyázz jól mit beszélsz! Egyetlen szó képes min-dent tönkretenni. Egy kis lángból is keletkezhet er-dőtűz. A kimondott szó életveszélyes is lehet! -->Miért halálos méreg? Nem mindig azonnal árad szét a testben, előfordul, hogy évekkel később fejti ki hatását.
Ráadásul azt is megértettem, hogy szülőként milyen fontos az, amit kimondok. Fontos az, hogy amit mondok, hogyan mondom, miért mondom, mit képviselek vele, hiszen tiszta beszédnek kell lennie, amely tanító jellegű, és amely Istent mutatja be. Akár otthon vagyunk, akár vendégségben, gyülekezetben, FONTOS, hogy a szavunkat jól megválogassuk!
Minden szó, amit kimondunk hatással van a gyermekeinkre. Látom és tapasztalom ezt. Még akkor is, ha egy szülő nem beszél csúnyán, de ahogy beszél, amit kimond, hatással van a gyerekre. Még az is, ha indulatosak vagyunk, már pedig ez nagyon jellemző ránk. Nagyon tanulnunk kell azt, hogy figyeljünk a szavaink súlyára, hatására, lejtésére, mert megmaradnak a gyermekeink lelkében. Nem mondom azt, hogy nem kell fegyelmezni (az egy más téma), de azt gondolom, hogy a beszédünkkel is lehet, sőt azzal kell igazán! A megfelelő időben elmondott, elmagyarázott érv, kifejezés sokszor többet ér mindennél. Sokszor látom azt, hogy még keresztény körökben is milyen türelmetlen valaki a gyermekével. Én is próbálok türelmes lenni a gyermekemmel - ami sokszor nehéz. Nem azért mert rossz gyermek, hála Istennek olyan gyermeket kaptunk Tőle, amilyet sok szülőnek kívánok. Ám a természetem másmilyen. De egyszer olvastam valahol, hogy amikor beszélünk, ahogy beszélünk az angyalok hallják. Persze, egy kereszténynél ez normális, ti. hogy hisz az angyalok jelenlétében, de most konkrétan arra gondolok, hogy hajlamosak vagyunk mások előtt "JÓL" viselkedni, otthon meg jól elengedjük magunkat. De az angyalok azt is hallják, ami otthon zajlik. Amit otthon mondunk, teszünk, cselekszünk.
Persze az is fontos, hogy a beszédünk határozott is legyen. Nem engedhetjük meg, hogy a gyerekek kijátsszák a szülőket, hogy zsaroljanak, hogy feltételeket állítsanak. Érezniük kell a gyerekeknek, hogy valamit azért nem kapnak meg, mert szeretjük őket. Amikor mondjuk fegyelmezünk, akkor is. Éreznie kell a gyermeknek, hogy szeretjük őket, de most nem jót cselekedett, viselnie kell a következményeit. Mindezt türelemmel és szeretettel. Ha otthon nem tudjuk ezt képviselni, sem a gyerekünkkel, sem a házastársunkkal, akkor nem tudjuk képviselni sem a gyülekezetünkben, sem a barátaink között, sem a családunkban, sehol.