2016. június 29., szerda

Vakáció

Tudom, rajzilag és hittanilag, meg bibliailag - mármint gyermek szempontból úgy tűnhet, mintha szabadságon lennék, és talán egy kicsit igaz is. Új volt nekem a tanév, és minden ami vele jár, kicsit elfáradtam, regenerálódnom kellett, átgondolni, hogy mit hogyan tovább, végig kellett gondolni a nyarat, megszervezni a nyaralásokat, a táborozásokat, hogy mikor hol lesznek a gyerekek, mikor hova megyünk...
Persze, írtam lelki és bibliai dolgokról, de ezek most jobban kikapcsolnak. Mert úgy tűnik, mintha komoly felnőtt lennék, akinek gondolatai is vannak :)

Lesz 2 tábor, ahová elmegyünk a gyerekeinkkel. Tudjátok, Bózsva, az én, a mi szívünk csücske! Az egyik hét a szokásos Családos tábor lesz, ahol megint remek előadások és beszélgetések lesznek a házasságról, a közös küzdelmekről, jó dolgokról... Ez az 1 hét nagyon jót tesz az amúgy is JÓ házasságunknak.
Az pedig, hogy nem kell főzni, külön feldobja a napjaimat. Még akkor is, ha szeretek és szívesen főzök :)
Utána csak mi maradunk a gyerekekkel, szintén Bózsván, Fürkész táborban. Még nem voltunk, de Zsófia elérte azt a kort, amikor már ez bejön neki, és én maradok segítőnek. Ahogy viccesen mondtam az egyik szervezőnek, ha szükségük van a kissé diktátori hajlamomra, akkor szívesen besegítek :)
Lesz balatoni nyaralás, ami tavaly azért volt nagyon rossz, mert 
1) iszonyú meleg volt,
2) egész nap a vízben kellett lenni, és én és a bőröm nem szeretjük,
3) emiatt úgy leégtem, hogy napokig ápolni kellett...
4) nem tudtunk sehova sem elmenni kirándulni, mert nem lehetett kimozdulni,
5) a sok törpejárástól, amit a Balatonban töltöttem Katával oda lett a térdem...
...
Ugye-ugye?

De amit a legjobban várok, az a gyülekezetünkben megtartandó Gyermektábor, aminek szervezését én vettem a kezembe. Kicsit izgulok, mert már évek óta nem szerveztem tábort, izgatott vagyok. JÉZUS CSODÁI lesz a téma, és még szervezés alatt :)

No, mindenesetre nem fogunk unatkozni...
Ahogy gondolom, ti sem!
Ebben a szellemben, lelkületben próbáljuk hát megélni a nyarunkat.
A rajt a Híd-Tan Facebookos oldalról származik.
A rajzot egy katolikus hitoktató készítette. És minden szavával egyet értek.
Csak mi nem Szentmisét mondunk, hanem Istentiszteletet, de a cél ugyanaz. :)
És a cél, a közös cél szentesíti az eszközt. Az a cél, hogy minél több gyerekhez eljusson a Biblia igazsága, Isten szeretete, Megbocsátó kegyelme, és megértse, hogy nem csak megszokásból kell megtennünk bizonyos dolgokat, hanem mert az nekünk jó. A mi életünket teszi gazdagabbá és áldásosabbá...

Kellemes vakációt, és jó pihenést kívánok ezekkel a gondolatokkal!

2016. június 28., kedd

Nem Vegán, De Vegetáriánus!

Érdekes helyzet állt elő...
Amióta hadat üzentem a Közétkeztetésnek, és ezt itt szóvá is tettem :), kicsit furcsa emberekkel hoz össze az "élet", ami néha meglepő, néha meg megdöbbentő.
Ami tény, és amit mindig is vallottam, hogy vegetáriánusnak lenni nem egyszerű ebben a mai, magyar társadalomban. Máshol rugalmasabban kezelik és lehetőséget adnak az iskolákban is és a ovikban is, hogy ezt válaszd, és gondoskodnak is rólad, de itt elég nehéz. Szerintem akkora csodabogárnak néznek, mint ahogy azokat is, akik otthon tanítják a gyerekeiket. De ha ők ezt szeretnék, tegyék! Nem?

Na szóval, egy baráti házaspár unszolására, akiket annyira nem érdekelnem a bibliai eszmefuttatásaim (de ettől függetlenül jóban vagyunk és sokat beszélünk Istenről) és egy másik házaspár kérésére (ti. az esküvőjükre kaptak tőlünk mindenféle apró ajándékot, és volt benne 3 beváltható BÓNUSZ KÁRTYA, amely sütire vonatkozott, ti. hogy amikor felmutatják a kártyát (egyszerre csak egyet), akkor én sütök nekik sütit... Nos, igen, csak az utóbbi időben kicsit átláthatatlan lett a blogom, még a magam számára is, de ne ijedjetek meg, én ilyen vagyok. Kicsit káoszos, kicsit szétszórt, de mindig megtalálom utána benne a nyugalmat, a csendet :)
Én így vagyok, ilyen szórakozott, szétszórt, sok mindennel foglalkozó, sok minden érdeklő, nem két lábbal a földön élő típus... De persze ettől függetlenül én szeretem a rendet és az átláthatóságot. Csak néha jó nem úgy élni, mintha komoly felnőtt lennék. Így is azt teszem, mert minden este azt érezve feküdtem le, hogy már megint NEM.......
Na, szóval, visszatérve az eredeti témához, az ő kérésükre és a blogom átláthatóságára való tekintettel úgy döntöttem, hogy visszaállítom a régi blogomat, ami egykoron volt, és amit egykor írtam, - amit azért zártam be, mert nem akartam több felé írni, de az átláthatóság miatt talán tényleg jobb -, ahol azokat az ételeket találhatják / találhatjátok meg, amiket mi eszünk, és ami egyszerű, nem túl bonyolult, NEM VEGÁN, DE VEGETÁRIÁNUS.
És igen, ez a Közétkeztetés miatt alakult így!
Én pedig gondoltam, megosztom a tapasztalataimat, ötleteimet azokkal az anyukákkal, akik szintén ebben a cipőben járnak.
Lelkesedésemben, és abban reménykedve, hogy majd többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez vagy ötlethez, vagy akármihez... gondoltam, megosztom néhány vegetáriánus és vegán Facebookos oldalon...
Hát... nagyon vegyes volt a fogadtatás.
Volt, aki tényleg nagyon örül a kezdeményezésnek, és lelkesített.
Volt olyan, aki azt mondta, hogy jó, de...
Volt olyan, aki tanácsokat adott arra nézve, hogy legyek vegán. :)
Volt olyan, aki azt mondta, hogy amíg nem vagyok vegán, nem olvas. Ez volt a kedvencem, tök cuki!
Volt olyan és volt ilyen is...
Ám volt valaki, illetve voltak többen, akik kérték, hogy indítsak el a Facebookos oldalt is, így indult el a Vegetáriánus Menza, nevű csoport, ami egy nyílt csoport, és bárki írhat bele, oszthat meg benne dolgokat.
Nem terveztem én, hogy még ezzel is akarok foglalkozni, de aztán mégis...
Remélve azt, hogy más is küzd hasonlóval.
S bár nálunk az iskolának nagyon jó a hozzáállása, nem panaszkodhatom, de ettől függetlenül jó az, ha az ember tud segíteni a másiknak.

UI: A vegánság jó dolog. Én magam hajlok felé. De nem gondolom, hogy az akaratomat rá kell erőltetnem másra. És azt tapasztaltam ez alatt a rövid idő alatt, hogy a vegák, vegánok az állatokat nagyon védik, de az emberekkel, az embertársaikkal tudnak nagyon undik lenni, ami szerintem rosszabb...
Csak abban reménykedem, hogy a keresztény vegák nem ilyenek!

2016. június 27., hétfő

Játszani kell és minden oké!!!

Ma ez a dal jutott az eszembe...
Valamikor nagy Első Emelet rajongó voltam. (Azt hiszem, most ha kimegyek a konyhába, kicsit Emeletet fogok hallgatni. :) )
De nem emiatt terveztem írni.
Itt a nyári szünet, és az ember gyermekeit le kell kötni. Mert hosszú úgy a 2 hónap, hogy csak a tévé előtt üljenek. Én nem szoktam, bár néha nézünk mesét, mert mi is szeretjük Férjjel.
A kedvenc mesénk egy nagyon aranyos, vicces mese, szinte rajongók vagyunk Férjjel. Jobban, mint a gyerekek. Annyit lehet nevetni rajta. És Náray Erika, mint Szilva dadus, szenzációs... Különleges humora van, és az sem igazán zavar, hogy tündérek meg manók, vannak benne, akik varázsolnak. Szerintem vicces.
 De nagyon jó játékok vannak, amivel le lehet kötni a gyerekeket. És persze lehet azt mondani, hogy a számítógépes játékok között is van, ami jó, ami fejleszti őket, én nem vagyok azok ellen, ha módjával és ésszel használják. Szerintem olyan világban élünk, ahol a gyerekeknek tudni kell ezeket kezelni. Akármennyire nem helyesli a világ a számítógépezést.

Néhány játékötletet szeretnék mutatni, amit mi szeretünk, és ami a kedvencünk:

1. KEDVENC JÁTÉK: DOBBLE

A Dobble kártyajáték nagyon egyszerű, a kör alakú kártyákon meg kell találni a megfelelő párokat, lehetőleg minél gyorsabban. Minden kártyán csak egy kép egyezik, ezért a játék nagyon jól fejleszti a megfigyelő képességet, és a reflexeket! A játék ötféle változatban játszható.

 

2. A másik nagy kedvenc a ZINGO.
Minden, ami Zingo!, - mondják a gyerekeim! Nagyon sokat játszanak ezzel a játékkal. Azért is praktikus, mert hordozható is.
Rázd meg a kisautót, és nézd meg, hogy a benne rejlő két kocka képe egyezik-e a feladványkártyád képével! Ha igen, akkor a lámpát átfordíthatod - a cél az, hogy minél előbb átfordítsd az összes mezőt! A Zingo egy gyors, szórakoztató párosító játék. Nagyszerű időtöltés azoknak, akik még nem tudnak olvasni, és azoknak is, akik már tudnak, mert a játékhoz a képek és a leírt szavak egyaránt használhatóak.
(Mi angolul is tanulunk menet közben.)

 A 3. KEDVENC PEDIG A KITALÁLÓSDI JÁTÉK.
Kérdezz ügyesen és te lehetsz a nyertes! A játékosok egymásnak 1-1 kérdést tesznek fel. Ha biztos vagy a kitalálandó figurában rákérdezhetsz, de ha elhibázod elveszted a partit, és az ellenfeled győz!
Katával próbálkozunk ezzel, mert elég nehezen tud megülni egy helyben, de mivel állatok vannak rajta, és azokat szereti, így könnyebb. Lábakat számolunk, beszélgetünk az állatokról, tudatosítjuk az élő-élettelen fogalmát. :)

 
 
 Nektek is van családi kedvenc társasotok?
Osszátok meg velem, velünk, hogy mik azok!
Jó nyarat, jó játékot!

2016. június 26., vasárnap

Időgazdálkodás # A mosás

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretek mosni. Nem mindig, télen nehezebb, mert sokan vagyunk, és nekünk mindig sok a ruha. 
Persze, nyáron jobban, mert minden nap újat kell venni, hiszen vagy vizes lesz, vagy sáros, vagy szimplán csak koszos...
Maga a mosás nem vesz el sok időt. Beleteszem a ruhákat meg a mosóport és az öblítőt, megnyomok egy gombot, és kész...
Furcsa ez, mert amikor még csak ketten voltunk Férjjel, akkor tárcsás mosógépet használtam, és szerettem.
De amikor az embernek gyerekei születnek, akkor áldja és dicséri a találmányt, amit úgy hívnak MOSÓGÉP! A miénknek még neve is van: Rozi.

Emlékszem, amikor Amerikában jártam (az már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon régen volt) meglepett a mosoda látványa. Hogy le kellett menni egy alagsorba, ott volt egy halom gép, és egy pénzbedobással tudtuk működtetni.
Nekem a kis országból odacsöppent, egyszerű kis embernek ez meglepő volt. De persze több, mint 20  évvel ezelőtt ez nem meglepő. Én akkor éppen arra próbáltam koncentrálni, hogy túléljem a repülőutat, meg hogy minél gyorsabban hazajöjjek. (Az óvodáskori barátnőmet látogattam meg, akinek akkor született meg az első gyermeke, aki ma már nagy lány, egyetemre jár és persze Amerikában élnek.) Persze, nem ez volt az egyetlen furcsa dolog - nekem Amerikában, de egyszer talán mesélek erről is. 

Az ember beteszi a gépbe a ruhákat, bekapcsolja, és otthagyja. Már ez furcsa volt akkor, ma viszont azt mondom, hogy jó, hogy így van :) Megőrülnék a sok rohangálásban meg teregetésben...
Mert tény, hogy a mosás egy időigényes házimunka, főleg akkor, ha nagy a család. Az anyukám, amikor eljön, akkor mindig megrémül a sok ruhától, de nekünk tényleg sok van. Nem azért, mert jó sokat vásároltunk, hanem mert Krisztina barátnőm (akivel együtt dolgoztunk a nyíregyházi iskolában), akinek ikrei vannak, mindig ránk gondol, és összegyűjti nekünk a ruhákat, amelyeket szeretettel ad, és mi elfogadunk. Ahogy szoktuk mondani, ő a mi stylistunk :)

Én nem élem meg  tragédiaként a mosást. Mondjuk nem is csinálok belőle nagy ügyet. Nincs rá időm...
Amit biztosan tudok és amit szeretek is, hogy jól tele lehet rakni a mosógépet. A sok ruhával lehet spórolni, pár darabért be sem indítom...
Persze, nem mosom össze a színeket, de az is tény, hogy nem válogatom ki színek szerint, max. világosabb és sötétebb színűre.
Meg persze arra is odafigyelek, hogy a megfelelő dolgokat a megfelelő mosási alkalmazással tegyem.
De ez sem nehéz, hiszen a mai modern mosógépekre rá van írva, én pedig ezt is szeretem a mosógépeknél.





És még teregetni is szeretek.
Jó, mondjuk a zoknipárosítás nem a kedvencem, amikor ezeket mosom, de azért utána olyan jó érezni a ruhák friss illatát. Főleg ilyenkor nyáron. Csodás illatuk van, nem igaz?

És hogy a gyerekek is megtanulják, nekik is lehet kiosztani feladatot.
- Lecsipeszelhetik a ruhát. A kicsit ezt élvezik, és ügyesedik a kezük is.
- A teregetést nem szoktam rájuk bízni, mert magasra kell nyújtózkodni, de a ruhák összeszedése az ő dolguk. Mert ártani nem árt... Sőt!!!!

2016. június 23., csütörtök

Káoszból nyugalomba # 9.

9. A vágyakozásnak is ott kell lennie 

Szeretem a romantikus filmeket, nem tagadom. Persze nem azokat a negyedrangú, csöpögős filmeket, amelyekkel tele vannak a tévécsatornák, és majdnem mindegyik arról szól, hogy meglátom, megszeretem, örökké tied, aztán összeveszünk, majd nagy békülős jelentek.
Rákerestem a Google-ban, nézzétek meg, tipikus képkockák.

Szeretlek!
Csak te vagy nekem!
Nélküled nem tudok élni!
és még ki tudja mi minden mondat hangzik el....
De nem is ez a bajom az egésszel. Mert minden romantikus kapcsolatban ott vannak ezek a mondatok, és ott is kell, hogy legyenek.
Főleg, mi nők vagyunk hajlamosak arra, hogy romantikázzunk, az ágyban fekve ábrándozzunk a nagy Őről...
De van egy gondolat, ami már régóta az ars poeticam, ti. az, hogy A NOSZTALGIA VESZÉLYES BETEGSÉG. NINCSENEK HIBÁI.
Ellenben teljesen más a Biblia tanítása ezzel kapcsolatban:
Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.(I. Mózes 3,16)

Amikor az ember először találkozik Valakivel, aki tetszik neki, és beleszeret, a szíve tele van izgalommal, örömmel, békességgel és szenvedéllyel is.
Emlékszem, amikor mi Férjjel "első randiztunk" nagyon izgultam. Első találkozásunk nyáron történt, aztán fél évig leveleztünk, még úgy a régi, hagyományos rendszerrel és módszerrel: BÉLYEG ÉS BORÍTÉK.
Mivel én nagyon szeretek írni, nagyon fontos volt nekem, és én mindig, mindenkinek írtam, mert így tudtam kifejezni a bennem lévő gondolatokat, de sokszor nem válaszoltak nekem. Vagy nem szerettek írni, vagy nem értek rám időt szakítani... Mindenesetre Férj ezt megtette, pedig ő sem egy nagy levélíró. De ekkor értettem meg, hogy Valaki megjelent, akinek fontos vagyok.
Nagyon izgatott voltam, mert én már fél év után tudtam, hogy Ő az, akihez hozzá szeretnék menni. A levelei alapján. :)
Én nem hiszek az első látásra romantikus szerelemben. Ma sem  hiszek.  
A beszélgetésekben hiszek, abban, hogy mindenki őszinte legyen a másikkal, és önmagát adja. Ezért vannak szerintem túl sokan egyedül, mert félnek megmutatni a valódi önmagukat. A társadalom is azt tanítja, hogy csak a külső számít, más nem!

És én a házasságban is ebben hiszek.
Nem szabad megváltozni benne sem. Persze, kicsit más a feladat, a leosztás, a feladat. De lehet ilyenkor is flörtölni, a másik ölébe ülni, közösen jókat nevetni, humorral megélni a házasságot.
Nagyon fontos, hogy ne rózsaszín ködben éljünk. Az első perctől sem. Persze, van ilyen, létezik, de meg kell látni a másikban azt, hogy nem mindig az a gáláns lovag, akinek eredetileg ismertük. Van, hogy eltelik néhány hét, hónap, év, és azt látjuk, hogy hirtelen megváltozik... Nos, ezért kell az UDVARLÁSI IDŐSZAK, ami számomra nem összetévesztendő az EGYÜTTÉLÉSI IDŐSZAKKAL. Ebben sem hiszek!
Higgyétek el, sokat számít, hogy mi hogyan viszonyulunk a társunkhoz. Mert ha csalódást okozunk neki, ő már nem akar odajönni, hogy megcsókoljon és mosollyal üdvözöljön. Ha nem vagyunk kedvesek, talán még  el is kerüli ezt. 
Persze figyelni kell arra, hogy a Férfi ne manipuláljon minket, ne engedjünk az érzelmi zsarolásnak sem! Ismerek ilyen férfiakat (és persze nőket is), akik zsarolni akarják a másikat, de ezt észre lehet venni az elején, ha Isten szavára figyelünk. 
Van a házasságnak egy olyan része, amiről nem igazán szoktunk beszélni, pedig szerintem nagyon fontos. Keresztény emberek ilyenkor lehajtják a fejüket, zavarba jönnek, vagy elkezdenek másról beszélni, pedig fontos...
Ez pedig az intimitás, a szexualitás.

Én azt gondolom erről, hogyha erre is figyel egy nő, hogy az intim pillanatokban is kedves legyen, esetleg kezdeményező, vagy csábító, akkor a férfi nem fog elvándorolni.
Sajnos ismerek olyan párt, ahol a nő megmondta a férfinek, hogy nem szereti, csak látszatházasságban akar élni, de nem akar különmenni. Én tudom, hogy a pénz miatt, de ez a férfi hibája, ha ő meg nem tud a sarkára állni... ahogy mondani szokták. Ha egy nő nem tiszteli a férjét, ahogy előző alkalommal írtam róla, akkor a férfi érezheti azt, hogy nem tiszteli a másik, és ez fájhat neki. Ebben a kapcsolatban a nő elutasítja a testi szerelmet, mert nem szereti azt, akivel él, de fontos neki a látszat, a "mitmondanakmajd"... Ennek az a következménye, hogy ezt a férfit nem tiszteli sem a felesége, sem a gyermeke, sem a felesége családja.

Persze az is tény, hogy vannak olyan helyzetek, amikor másról van szó.Amikor egy nő keményen dolgozik, napi 8 órát, és munka után még hazajön, és el kell látnia a családját, a gyerekeit, és apa mondjuk nem segít úgy vagy annyit, és este 10-kor dög fáradt... nincs kedve bensőséges kapcsolatra, szexre meg főleg nem. Kell keresni valami olyan megoldást, ami ebben segít. 
  • Apa viszi fürdeni a gyerekeket vagy ad nekik vacsorát.
  • Apa felmosogat.
  • Apa elviszi biciklizni a gyerekeket, amíg Anya felporszívózik.
  • Apa azt mondja, hogy ülj le, most kicsit megmasszírozom a lábad vagy a hátad, addig is lazítasz. (Ez a kedvencem.)
  • Apa játszik a gyerekekkel.
  • Apa és Anya kiülnek az udvarra vagy a kertbe, és beszélgetnek 10 percet, még akkor is, ha a gyerekek ott rohangálnak az udvaron.
Szerintem ezek nagyon fontosak és nagyon sokat lendítenek a jó házasságon és a jó testi kapcsolaton is.

Még egy bibliai gondolat ezzel kapcsolatban:
"A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy" 
(I. Korinthus 7,4-6)

Isten szemében a házasságban lévő szex szent dolog. Nincs miért lesütni a szemünket, és kényelmetlenül érezni magunkat. Az a baj, pont mi keresztények nem merünk, vagy nem tudunk kiállni emellett.
Azt kellene látnia a felnöveknő nemzedéknek, hogy nem a romantikus filmekben zajló "találkozom, meglátom, megszeretem, lefekszem vele, összeveszünk, aztán rájövök, hogy mégis ő az igazi" stílus a nyerő, hanem az, ahogy Isten mindent olyan szépen intézett.

A szex jó dolog.
Kell, hogy a Férj és a Feleség töltsön együtt romantikus órákat, időket, mert ez teszi jobbá a házasságot. Semmiképpen sem tartsuk vissza a szerelmet a társunktól! Én hiszek abban, hogy ezt is meg tudja áldani az Úr. Hiszek abban, hogy az intim pillanatokban is meg tud áldani.
Ha esetleg tényleg fáradtak vagyunk, mert lehetséges ez :), akkor is biztosítsuk arról, hogy lesz esőnap :)
Néhány romantikus ötletet azért bevethetünk a filmekből is :)
  • Menjünk elé, amikor hazajön a munkából! Öleljük meg, és mondjuk neki, hogy nagyon vártuk, hiányzott.
  • Fel is hívhatjuk a munkahelyén, és elmondhatjuk neki, hogy szeretjük és hiányzik. Viccelődhetünk is, ezt a pasik bírják :)
  • Közös fürdőzés... feltéve, ha belefértek mindketten a kádban, és feltéve, ha a gyerekek elaludtak :) :)
  • Ha meg lehet oldani a gyerekek elhelyezését, van nagymama vagy valaki, aki tud vigyázni a gyerekekre, akkor egy romantikus vacsora vagy egy közös mozi. Randifíling!!! 
  • Lehet bevetni gyertyát, az minden romantikus filmben romantikus :)
  • Vegyünk egy különleges hálóruhát, amiben el tudjuk csábítani. Még akkor is, ha legszívesebben pólóban meg rövidnadrágban alszol.
  • Simogasd a hátát, vagy masszírozd a lábát!
  • Készítsd el a kedvenc ételét, és szolgáld fel neki!
  • Üzenj neki sokszor, hogy értse meg, mi a terved estére! 
  • ÉS A LEGFONTOSABB: Mondd meg neki, hogy milyen csodálatos ember ő, és hogy te milyen boldog vagy, hogy a felesége lehetsz! Igen, a férfiak ezt szeretik hallani. Nő az önbizalmuk és jót tesz nekik. És ha ők királynak érzik magukat, akkor mi lehetünk királynők mellettük! 
  • Ja, és IMÁDKOZZ SOKAT A FÉRJEDÉRT! Légy hálás Istennek, hogy őt adta neked és ő lehet a gyerekeid apja. De Istennek elmondhatod a rosszat is, abban is tud segíteni. Én ebben hiszek!!! 
Nem kávézom, nem is tartom egészségesnek, de úgy gondolom, hogy ezt mondani sohasem árt és sohasem késő.

Ui: Kedves Férfiak! Ez fordítva is így kell, hogy legyen!


2016. június 22., szerda

Hogyan szervezzem meg egy napomat?

Biztos vagyok abban, hogy erre nem én tudom a legjobban választ és megoldást. 
Úgy értem, nem biztos, hogy mindenféle okos dolgot tudok mindenre - nem is igazán szeretem, amikor megmondják, hogy hogyan osszam be az időmet, pénzemet, hogyan rendezzem a háztartásomat, mikor és hogyan tartsak rendet vagy mi szerint takarítsak. 
Nem azt mondom, hogy rossz dolgok ezek, mert jó tanácsokat kérni és kapni. De én nem tudom őket kivitelezni mindig és minden esetben. Lehet, hogy éppen ezért nálam nem úgy vannak a dolgok, és talán olyan élére állított rend sincsen, de nem zavar (már), és nem is érdekel, hogy ki mit mond. Persze minden nap felveszem a harcot a rendetlenséggel, a játékokkal, a mosnivalókkal és a vasalással, a portörléssel, a rendrakással, de azt értettem meg, hogy semmi nem kerülhet A GYEREKEIM ÉS A CSALÁDOM elé. Mert ez egy olyan időszak, ami már nem jön vissza.

És már most szeretném megjegyezni és elmondani, hogy nem érek soha semminek a végére, de ha mégis, akkor kezdem elölről :) Mert hogy folyamatosan zsonglőrködöm az idővel... 
Vagy ti nem?


Abban is biztos vagyok, hogy ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés: Hogy csinálod? Hogyan rendezed és szervezed a dolgaidat? De én nem tudok mindig válaszolni, mert nem tudom mindig megmondani.
Nagycsalád vagyunk. 3 gyerek és sok teendő, háztartás, kert, gyülekezeti élet, család, barátok, egy csomó fontos dolog van az életemben, és nem tudom megtenni azt, hogy ezeknek hátat fordítsak, vagy ne legyenek fontosak. Egy adag mosogatnivaló vagy vasalnivaló mindig megvár. Szerintem :)

Nem mindig könnyű, mert vannak időszakok, amikor tényleg könnyebb haladni, máskor meg nehezebb.
És igen, mindig lesznek kudarcok, vagy nehezebb időszak. Van olyan nap, amikor kipattanok az ágyból és reggeltől estig meg sem állok, máskor meg nehezen indul egy nap, és döcögősre sikerül, és nem haladok. 

Azt is tudom, hogy kellenek és szükségesek bizonyos szokások, vagy ahogy ma divat nevezni RUTINOK, amelyek szerint éljük a mindennapjainkat, lásd ezt a képet:

De én nagycsaládban élek, és ettől bonyolultabb a helyzet. De azért aranyos...

Habár már nyári szünet van, és most lazítok, mert megengedem magamnak, hogy később keljek fel - a gyerekek sem ébrednek 6-kor még, így én sem teszem.

De amikor iskolaidőben korábban kelek, akkor mindig van időm arra, például, hogy:
 - Betegyek egy adag ruhát a mosógépbe.
- Kikészítsem a gyerekek ruháját, amit felvesznek. (Nem este szoktam.)
- Olvassak egy kicsit. 
- Megigyam a reggeli teámat. Ez nagyon fontos nekem, amolyan szertartás. :)
- És ha még van egy kis időm, ruhákat hajtogatok vagy elkezdek mosogatni. Nincs gépem, így muszáj mindent nekem csinálni. :(
Nem mondom, hogy néha nem stresszes a reggel, de próbálok így is odafigyelni arra, hogy minden rendben legyen.

Most hogy nyári szünet van, kicsit lazábban vagyok. 
Persze, most is el kell végezni a feladatokat és a teendőket, de nem annyira szoros az időbeosztás, mint iskolaidőben. Éppen ezért kicsit lazíthatok is. 
Mint például ma, amikor a gyerekek mamánál vannak és én többet olvasgathattam, lazíthattam, nem kell percre pontosan mindent elkészíteni, és az ebédem is lehet csak dinnye :)

2016. június 20., hétfő

Káoszból nyugalomba # 8.

8. Ösztönözd a Férjedet!

Bocsánat, bocsánat, nem tudom minden nap írni ezt a számomra fontossá vált sorozatot. Persze szeretném, ám ugye vannak olyan dolgok, amikor az élet, a történések és az események közbejönnek... De talán nem is baj ez mindig, mert van miről elmélkedni ... néha egy kicsit tovább, mint 1 nap, és ez néha jó és néha kell nekünk :)
Én már sokszor elmondtam, és még sokszor is el fogom mondani, hogy nagyon szeretem a Férjemet. Nem kevés időt vártam rá. Hittem abban, hogy Isten ad majd nekem társat, csak nem tudtam mikor. Várni sokszor nehéz és nem értjük, hogy mi miért történik az életünkben, de ha ténylegesen Istenre bízzuk azt, akkor csak jó sülhet ki belőle.
És hogy mit üzen most nekünk, feleségeknek a Biblia???

Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. (Példabeszédek 31,12)

Ez a gondolat a Derék asszony dicséretéből van, és nagyon szeretem. 
Nekem fontos a férjem, és én abban hiszek, hogy ő SEGÍTŐTÁRSAM nekem, aki kiegészít, aki támogat, erősít, aki jobbá tesz, alkalmassá az Isten országára. Persze, nekünk Nőként is ez a dolgunk.
Sokszor meglepődök és elszomorodok, hogy egyes feleségek hogyan beszélnek a házastársukról. Ha megalázva, lehurrogva beszélnek a férjükről, én rosszul szoktam érezni magam, és próbálom elterelni a beszélgetést. Bár nem mindig kell, de arra oda szoktam figyelni, hogy mások előtt soha ne mondjak negatív dolgot a Társamról, akivel összeköt valami különleges kapcsolat. Nem engedhetem ezt meg!!!
A Derék asszony dicsérete egy nagyon csodálatos rész a Bibliában. Példabeszédek 31. fejezetében található. Rengetegen írtak már róla könyvet, tanulmányt, okos gondolatokat... de miért is ne tennék, amikor sok-sok okosságot tartalmaz.
Elsősorban arról, hogy ez a bibliai rész emlékeztet engem, mint NŐT arra, hogy milyennek is kellene lennem. Már ha Isten mellett döntöttem. Mit is mond a jó Isten nekünk, Nőknek arról, hogy hogyan éljük meg azt, hogy anyák, feleségek vagyunk és még esetleg dolgozunk is. Arra tanít - szerintem -, hogy hogyan tudok a Férjem számára áldás lenni. A viselkedésemet, a reagálásomat mutatja be, ti. hogy jól vagy rosszul bánok vele.
Isten nem kér nagy, és lehetetlen dolgokat, amelyeket nem tudunk teljesíteni, én ezt hiszem. Nincs lehetetlen küldetésünk, még akkor sem, ha sokszor ezt érezzük. 
Szoktátok-e bátorítani a Férjeiteket? Vagy dicsérni? 
A munkahelyén keményen dolgozik, pénzt keres, és amikor hazajön, engedjük-e kicsit lazítani? Odakucorodni az ölébe, enni adni neki? Engedni, hogy egy kicsit lefeküdjön pihenni? 
Még akkor is, ha legszívesebben csak mondanád és mondanád neki a sok-sok történést és eseményt, ami téged ért, veled történt és neked fontos?  
Lehet, hogy néha mérgelődünk emiatt, de jó türelemmel várni, mert kifizetődőbb...
Nekem is tanulni kell még ezt (meg persze neki is) ennyi év házasság után is. 

Amit megtanultam: NE PANASZKODÁSSAL KEZDJÜNK! Én mondjuk nem vagyok ilyen típus. Persze, tény és való, hogy néha a gyerekek kihoznak a sodromból, vagy olyasmit csinálnak, amit alig várom, hogy elmondhassam Férjnek, hogy végre elővegye Atyai szigorát, de aztán később rájövök, hogy ő nem lesz szigorú, csak én szeretném... 
Meg kell tanulnom ezt is elhordozni. Ez is persze csak úgy megy, ha elmondom Istennek. 
Ha csak panaszkodni akarok, és ezt hallja a férjem állandóan, akkor egy ideje már nincs kedve hazajönni, csak később, vagy még azután sem.

Panaszkodhatunk mi is sokat és meg is tesszük:
- rendetlenek a gyerekek,
- rendetlenség van a házban,
- valami nem működik, vagy évek óta nincs kész,
- fáradt vagyok és érzem, hogy pihenésre van szükségem, de nem tudom megoldani,
- jó lenne, ha több pénzünk lenne...
- néha magányosnak érzed magad...

Ez egy 2007-es kép rólunk. Fiatalok voltunk, friss házasok és szerelmesek.
Most, 2016 van, kicsit idősebbek lettünk, már nem vagyunk friss házasok (csak másokhoz képest), de még mindig szerelmesek. :) :)
Amikor az ember férjhez megy, úgy gondolja, hogy EZ AZ! Micsoda nagy fogás, erre vágytam és erre vártam egész életemben! Én most is boldog vagyok, és bár a sok év alatt jól megismertük egymást, jól ismerem a hibáit, tudom, hogy milyen, amikor morcos vagy amikor mérges ... akkor sem kritizálom, hanem bátorítom és SZERETEM.
A Biblia is azt mondja: "...egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek..." (I. Péter 1,22)

Ha rossz napom van, nem biztos, hogy jó, ha a Társam napját is rosszá teszem. 
Tegyük azt félre, örüljünk neki, mosolyogjunk! Mondhatjuk, hogy rossz napunk van, de megpróbálok jót kihozni belőle!
És ami nagyon-nagyon fontos, kedves Hölgytársaim! Dicsérjük őket! Mondjuk nekik sokszor, hogy ÜGYES VAGY! mondjuk azt, hogy BÜSZKE VAGYOK RÁD!, mondjuk azt, hogy SZERETEM, HOGY EHHEZ IS ÉRTESZ! és mindenféle szép dolgot. Ha mi így viselkedünk velük, akkor ők is meg fogják ezt hálálni nekünk.
Ha így bánunk velük, akkor nekünk is jobb lesz. Biztos vagyok abban, hogy többször fogjuk hallani azt, hogy SZERETLEK, többször meg fog hallgatni minket, amikor CSAK beszélni akarunk, kedvesebb lesz velünk és még sorolhatnám. 
A mi dolgunk a Férjeinkből kihozni a maximumot. Nem mindig könnyű, én ezt tudom, de rajtunk áll!
És ha Istent segítségül hívjuk, akkor minden meg fog oldódni és minden jobb lesz. 
(Nem minden esetben, de erről majd később....)
Szép napot nektek!

2016. június 19., vasárnap

Sukorói vendégség

A mai napot vendégségben töltöttünk régen nem látott barátainknál. A gyerekeink egyidősek, és a barátság egykor egy balettórán kezdődött, ami azóta is tart. Csak aztán a család mindenki szomorúságára elköltözött, és így nem tudunk sűrűn találkozni. Legalábbis nem olyan régen, mint egykoron. Eddig 5 percre laktunk egymástól, most már 1 órát kell utazni, de az sem olyan vészes. A Velencei-tó mindig szép látvány.
Egy ideje már szerveztük a látogatást, mert nem olyan könnyű iskola, ovi és munka mellett, sok feladat mellett időpontot egyeztetni, de most, hogy végre vége van az iskolának, jutott időnk egymásra!
Így bepakoltuk magunkat az autónkba, és meglátogattuk a Juhász családot :)
Jól éreztük magunkat, jó buli volt, és már most hiányoznak.

Rögtön lecsaptam a babára :)

A fiúk végigjátszották az egész napot.

Zsófia itt is talált egy megmászásra alkalmas fát.

Amikor két 3 éves úgy dönt, hogy felvágja a dinnyét.

És a folytatás, amikor a két 3 éves rázummol egy darab dinnyére. Vicces látvány.

Meg persze a két nagylány is :)
Divatbemutató 3 éves módra nagypapi stílusban.

Zsófia Johanna babával és az anyukával meg Tamara barátnőjével.
A gyerekek jól érezték magukat, igazán jót játszottak. A vicces az volt az egészben, hogy ők elfelejtettek enni, de mi felnőttek nem tettük ezt. Mi - megint - jól bekajáltunk.
És Férj nagy örömére a vendégségben is pizza volt...
És most én is ettem egy jó adagot, mert nem volt benne tömény sajt, csak mozzarella, és friss bazsalikom, úgyhogy jól is laktam. Volt amelyikre került egy kis gomba, de azt a kislányom és az apukája bevállalta. :)


A  maradék pizzatésztából a vendéglátónk grissinit készített, amit a gyerekek gyorsan el is fogyasztottak.
 
Persze aztán még lenyomtunk egy adag csokis süteményt (Nagyon finom volt, receptem nincs, de ígéretet kaptam, hogy lesz.) Nagyon finom volt, csokis és diós a két nagy kedvencem. Jó sokat megettem belőle.

Az innivaló pedig limonádé volt mentával...
 
 Jó kis nap volt...
Folytatás következik.

Vendégségben

A mai napot vendégségben töltöttünk régen nem látott barátainknál.
A gyerekeink egyidősek, és a barátság egykor egy balettórán kezdődött, ami azóta is tart. Csak aztán a család elköltözött, és nem tudunk sűrűn találkozni. Legalábbis nem olyan régen, mint egykoron. Eddig 5 percre laktunk egymástól, most már 1 órát kell utazni, de az sem olyan vészes. A Velencei-tó mindig szép látvány.
A gyerekek jól érezték magukat, igazán jót játszottak. A vicces az volt az egészben, hogy ők elfelejtettek enni, de mi felnőttek nem tettük ezt. Mi - megint - jól bekajáltunk.
És Férj nagy örömére a vendégségben is pizza volt...
És most én is ettem egy jó adagot, mert nem volt benne tömény sajt, csak mozzarella, és friss bazsalikom, úgyhogy jól is laktam. Volt amelyikre került egy kis gomba, de azt a kislányom és az apukája bevállalta. :)

A  maradék pizzatésztából a vendéglátónk grissinit készített, amit a gyerekek gyorsan el is fogyasztottak.
 
Persze aztán még lenyomtunk egy adag csokis süteményt (Nagyon finom volt, receptem nincs, de ígéretet kaptam, hogy lesz.) Nagyon finom volt, csokis és diós a két nagy kedvencem. Jó sokat megettem belőle.

Az innivaló pedig limonádé volt mentával és gyümölcscukorral...
És persze volt DINNYE, amit a két 3 éves és a két 7 éves is lelkesen befalatoztak.

Jó kis nap volt.
Szeretünk vendégségbe menni. :)

2016. június 16., csütörtök

Káoszból nyugalomba # 7.


7. Ne Provokáld a gyerekeidet! 


Muszáj erről írnom most.
Mindig azon szoktam mosolyogni, hogy akik látják a Facebookos oldalamat, vagy esetleg olvassák a blogomat, azt gondolják, hogy az én gyerekeim milyen aranyosak, szófogadóak, engedelmesek, kedvesek és még sorolhatnám... De nem azok. A FB olyan dolgokat mutat, ami nem teljesen a valóságnak felel meg. Lehet szépíteni, lehet megmagyarázni...
Igen, én szeretem megosztani, hogy mi mindent csinálnak a gyerekeim, hogy tényleg milyen jó fejek, hogy tudnak aranyosak és szófogadóak is lenni, meg kedvesek is... De nem ez a nagy igazság.
Mert szoktak undokok is lenni, velem is és egymással is, szoktam veszekedni - velem is és egymással is, szoktak engedetlenek lenni, van, hogy visszabeszélnek, van, hogy összeveszünk, mert szoktunk, igen, szoktunk veszekedni. És igen, én nem vagyok mindig türelmes szülő...

Annyira szeretjük idézgetni a gyermekeinknek ezt az igét:
Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.  Kolossé 3,20
 
Ez jól meg nekünk, mert szeretjük emlékeztetni a gyerekeinknek, hogy ki a FŐNÖK, és jó, ha tudják...
Meg egyébként is...
De aztán ott a folytatás, a 21. vers:  
 
Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (új fordítás)
Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek. (Károli)
Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. (Katolikus)

Ugye milyen érdekes? 3 fordítás, máshogy fejezi ki, de mégis ugyanazt mondja. 
Persze, én most magamból kiindulva azt mondanám: ANYÁK, ne...!

Mert mi anyák is tudjuk ingerelni, bosszantani, keseríteni a gyerekeink életét, dolgait.
Bennem van rá hajlam, még akkor is, ha szeretem a gyerekeimet, és mindent azért csinálok, mert szeretem őket. De fel tudnak bosszantani minket!
Édesek, cukik meg oda vagyunk értük... csak néha kihozzák belőlünk azt a bizonyos állatot, ahogy mondani szokták... 
Már most szeretném megjegyezni, hogy mivel nem vagyok tökéletes, akármennyire szeretnék, és nem vagyok mindig toppon, akármennyire is szeretnék ... sőt, vannak hibáim, amelyeket elkövetek, azért úgy gondolom, hogy minden gyermekben van valami, ami tud bosszantó lenni. Nem hiszek abban, hogy vannak "Nagyon jó gyerekek." meg az "Enyémmel semmi gond nincs.", esetleg "Szófogadó és azt csinálja, amit kérek." ... egy kedves pszichológus ismerősöm szerint ha ezt mondja a szülő, akkor ott tényleg van valami gond... Vagy valamit tényleg nagyon jól csinált :)

Az én gyerekeim nem ilyenek.
 
Zajosak, hangosak, kiabálva beszélnek, vitáznak és vitatkoznak, bosszantó dolgokat csinálnak... és még sorolhatnám.
Most is azt gondolom, hogy egy anyának nem könnyű. Mikor a gyerekeink megszületnek, rögtön egy teszt-rendszerbe kerülünk. Sokan figyelik, hogy mit és hogyan csinálsz, miért és mi okból. És persze mindenki megpróbál beleszólni. 
Az lenne a legjobb, tudom én, hogy egy anya maradjon nyugodt, és menedéke legyen a gyerekeinek. 
Én nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele... tényleg jó, hogy van ez az ige, mert most gondolkoztam el azon igazán, hogy mi mindent jelent. Nálunk Férj a türelmesebb és ő az, aki sok mindent kibír, átvészel és hős. Én nem vagyok annyira. Heves és vehemens természetemből adódóan nem tudok mindig mindent jól lereagálni, és tudom, hogy erre oda kell figyelnem. A gyerekeim tudják, hogy szeretem őket, és tudják, hogy anya kicsit hangosabb az átlagnál (ne úgy értsétek, hogy üvöltök vagy ilyesmi, csak hangosan beszélek... hogy megértse és meghallja... ahogy olvastam valahol: Nem kiabálok, csak motivációs beszédek tartok. :) :) :)

Tudom, hogy küzdeni kell egy szülőnek már most ezzel, én is ezt teszem. De nem könnyű. 
Sokszor jut eszembe, hogy majd milyen lesz Zsófia, amikor tinédzser lesz... Így is sok a vita közöttünk... lévén hasonló természettel megáldva, és hasonló reagálási viselkedéssel... Már most izgulok...

Sokszor azt érzem (nem tudom, vajon ti is?), hogy igyekszem megtanítani mindent a gyerekemnek, de nem érti, nem reagál, nem úgy csinálja, nem azt teszi, mintha nem jutna el. És ez bosszantó. Persze, hogy mérges leszel, ha már 1 milliószor mondtad neki, hogy vigye el a pizsamáját, vagy vegye fel a földön lévő pulóvert a földről. És amikor azt mondja: "Nem én voltam!" Pedig de, mert ő ment el mellette... És még sorolhatnám... 
Találtam 8 ötletet, hogy mit is csináljanak a gyerekek, ha indulatosak:


 
Lehet, hogy valamelyik nekünk is beválna?
Én mondjuk hozzáírnám az imádságot is, hiszen csak az Istenben tud megnyugodni az ember szíve és lelke, ő tudja megsegíteni abban, hogy az érzelmeit, indulatait lecsillapíthassa...

Próbálkozom azzal, hogy kedves legyek a gyerekeimhez, hogy ÉREZZÉK, hogy szeretem őket, tisztelem őket, és próbálom a lágy hangot is elérni, de ez nem mindig sikerül. 
Zsófia sokat küzd azzal, hogy nem értik meg, kicsúfolják az iskolában, mert máshogy étkezik, máshogy reagál dolgokra vagy ilyesmi... És ő ezt kudarcként éli meg. Én pedig ebben bátorítom, ez nem az ő hibája. Az viszont igen, ha ő ugyanúgy viselkedik másokkal. Azt kell megérteniük, hogy nem úgy működik, hogy ha velem csinálják, az rossz, de ha én csinálom, azzal nincs gond!!!
Mivel az őszinteség híve vagyok, mindig fogják tudni a gyerekeim mit érzek. Ezt el is szoktam nekik mondani. 
Mint ahogy azt is, hogyha tévedek. Persze ezt nehezebb elismerni, de akkor is meg kell tanulnunk.
Az a célom, hogy megértsék, hogy lehet hibázni, lehet rosszat tenni, lehet rossz döntést hozni, de azoknak kell a következményét viselni. 
De nekünk felnőtteknek, szülőknek pedig ki kell tudni mondani:
Nekem most ez lesz az egyik feladatom. Nagyon kell változnom és változtatnom!!!

2016. június 14., kedd

B, mint buborék

Nimródkám szeptembertől elsős lesz. Már ő nagyon várja, és izgatott. ÉN is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz vele az iskola... Érdekes gyermek és érdekes helyzetekbe keveredett és keveredik mindig...
Nem kezdtük el Nimróddal megtanulni a betűket, de azért érdekli őt, és kérdezgeti is. 
 


A gyerekek szeretik a buborékokat. Az én gyerekeim is nagyon szeretik, és amikor csak lehet veszek nekik, hogy fújjanak.
Íme egy, egy szülinapi buliról:
 

Most ezzel a betűvel ismerkedünk. 
A buborék készítés is rendszeres nálunk, mert hogy nagyon fogy. És mindig újra kell tölteni. Kell bele víz, mosogatószer, és egy kis kukoricaszirup, hogy tovább megmaradjon a buborék. Csak jól össze kell keverni.
http://rebootdaily.com/wp-content/uploads/2016/02/letter-b.jpg
 Mivel Nimródom balkezes, a legtöbb betűt fordítva írja, de ezt Virágnál olvastam, hogy nem gond, nem probléma még jelen esetben. De mivel érdekli és szeret is ezzel foglalkozni, az alapokat megtanuljuk. Nem olvasni... azt majd a tanító néni... csak szeretném, ha nem keverné össze a betűket.
Nagycsoportban jártunk logopédiára, mert néhány betűt eltévesztett, és az a célom, hogy megerősítsem őt, hogy jól mondja és jól is ismerje fel.
Ezért fújjuk a buborékot, és tanuljuk meg a B betűt a magunk módján! :)
Ezt használtuk hozzá.
 Folytatás következik...
Remélem.