2016. június 29., szerda

Vakáció

Tudom, rajzilag és hittanilag, meg bibliailag - mármint gyermek szempontból úgy tűnhet, mintha szabadságon lennék, és talán egy kicsit igaz is. Új volt nekem a tanév, és minden ami vele jár, kicsit elfáradtam, regenerálódnom kellett, átgondolni, hogy mit hogyan tovább, végig kellett gondolni a nyarat, megszervezni a nyaralásokat, a táborozásokat, hogy mikor hol lesznek a gyerekek, mikor hova megyünk...
Persze, írtam lelki és bibliai dolgokról, de ezek most jobban kikapcsolnak. Mert úgy tűnik, mintha komoly felnőtt lennék, akinek gondolatai is vannak :)

Lesz 2 tábor, ahová elmegyünk a gyerekeinkkel. Tudjátok, Bózsva, az én, a mi szívünk csücske! Az egyik hét a szokásos Családos tábor lesz, ahol megint remek előadások és beszélgetések lesznek a házasságról, a közös küzdelmekről, jó dolgokról... Ez az 1 hét nagyon jót tesz az amúgy is JÓ házasságunknak.
Az pedig, hogy nem kell főzni, külön feldobja a napjaimat. Még akkor is, ha szeretek és szívesen főzök :)
Utána csak mi maradunk a gyerekekkel, szintén Bózsván, Fürkész táborban. Még nem voltunk, de Zsófia elérte azt a kort, amikor már ez bejön neki, és én maradok segítőnek. Ahogy viccesen mondtam az egyik szervezőnek, ha szükségük van a kissé diktátori hajlamomra, akkor szívesen besegítek :)
Lesz balatoni nyaralás, ami tavaly azért volt nagyon rossz, mert 
1) iszonyú meleg volt,
2) egész nap a vízben kellett lenni, és én és a bőröm nem szeretjük,
3) emiatt úgy leégtem, hogy napokig ápolni kellett...
4) nem tudtunk sehova sem elmenni kirándulni, mert nem lehetett kimozdulni,
5) a sok törpejárástól, amit a Balatonban töltöttem Katával oda lett a térdem...
...
Ugye-ugye?

De amit a legjobban várok, az a gyülekezetünkben megtartandó Gyermektábor, aminek szervezését én vettem a kezembe. Kicsit izgulok, mert már évek óta nem szerveztem tábort, izgatott vagyok. JÉZUS CSODÁI lesz a téma, és még szervezés alatt :)

No, mindenesetre nem fogunk unatkozni...
Ahogy gondolom, ti sem!
Ebben a szellemben, lelkületben próbáljuk hát megélni a nyarunkat.
A rajt a Híd-Tan Facebookos oldalról származik.
A rajzot egy katolikus hitoktató készítette. És minden szavával egyet értek.
Csak mi nem Szentmisét mondunk, hanem Istentiszteletet, de a cél ugyanaz. :)
És a cél, a közös cél szentesíti az eszközt. Az a cél, hogy minél több gyerekhez eljusson a Biblia igazsága, Isten szeretete, Megbocsátó kegyelme, és megértse, hogy nem csak megszokásból kell megtennünk bizonyos dolgokat, hanem mert az nekünk jó. A mi életünket teszi gazdagabbá és áldásosabbá...

Kellemes vakációt, és jó pihenést kívánok ezekkel a gondolatokkal!

2016. június 28., kedd

Nem Vegán, De Vegetáriánus!

Érdekes helyzet állt elő...
Amióta hadat üzentem a Közétkeztetésnek, és ezt itt szóvá is tettem :), kicsit furcsa emberekkel hoz össze az "élet", ami néha meglepő, néha meg megdöbbentő.
Ami tény, és amit mindig is vallottam, hogy vegetáriánusnak lenni nem egyszerű ebben a mai, magyar társadalomban. Máshol rugalmasabban kezelik és lehetőséget adnak az iskolákban is és a ovikban is, hogy ezt válaszd, és gondoskodnak is rólad, de itt elég nehéz. Szerintem akkora csodabogárnak néznek, mint ahogy azokat is, akik otthon tanítják a gyerekeiket. De ha ők ezt szeretnék, tegyék! Nem?

Na szóval, egy baráti házaspár unszolására, akiket annyira nem érdekelnem a bibliai eszmefuttatásaim (de ettől függetlenül jóban vagyunk és sokat beszélünk Istenről) és egy másik házaspár kérésére (ti. az esküvőjükre kaptak tőlünk mindenféle apró ajándékot, és volt benne 3 beváltható BÓNUSZ KÁRTYA, amely sütire vonatkozott, ti. hogy amikor felmutatják a kártyát (egyszerre csak egyet), akkor én sütök nekik sütit... Nos, igen, csak az utóbbi időben kicsit átláthatatlan lett a blogom, még a magam számára is, de ne ijedjetek meg, én ilyen vagyok. Kicsit káoszos, kicsit szétszórt, de mindig megtalálom utána benne a nyugalmat, a csendet :)
Én így vagyok, ilyen szórakozott, szétszórt, sok mindennel foglalkozó, sok minden érdeklő, nem két lábbal a földön élő típus... De persze ettől függetlenül én szeretem a rendet és az átláthatóságot. Csak néha jó nem úgy élni, mintha komoly felnőtt lennék. Így is azt teszem, mert minden este azt érezve feküdtem le, hogy már megint NEM.......
Na, szóval, visszatérve az eredeti témához, az ő kérésükre és a blogom átláthatóságára való tekintettel úgy döntöttem, hogy visszaállítom a régi blogomat, ami egykoron volt, és amit egykor írtam, - amit azért zártam be, mert nem akartam több felé írni, de az átláthatóság miatt talán tényleg jobb -, ahol azokat az ételeket találhatják / találhatjátok meg, amiket mi eszünk, és ami egyszerű, nem túl bonyolult, NEM VEGÁN, DE VEGETÁRIÁNUS.
És igen, ez a Közétkeztetés miatt alakult így!
Én pedig gondoltam, megosztom a tapasztalataimat, ötleteimet azokkal az anyukákkal, akik szintén ebben a cipőben járnak.
Lelkesedésemben, és abban reménykedve, hogy majd többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez vagy ötlethez, vagy akármihez... gondoltam, megosztom néhány vegetáriánus és vegán Facebookos oldalon...
Hát... nagyon vegyes volt a fogadtatás.
Volt, aki tényleg nagyon örül a kezdeményezésnek, és lelkesített.
Volt olyan, aki azt mondta, hogy jó, de...
Volt olyan, aki tanácsokat adott arra nézve, hogy legyek vegán. :)
Volt olyan, aki azt mondta, hogy amíg nem vagyok vegán, nem olvas. Ez volt a kedvencem, tök cuki!
Volt olyan és volt ilyen is...
Ám volt valaki, illetve voltak többen, akik kérték, hogy indítsak el a Facebookos oldalt is, így indult el a Vegetáriánus Menza, nevű csoport, ami egy nyílt csoport, és bárki írhat bele, oszthat meg benne dolgokat.
Nem terveztem én, hogy még ezzel is akarok foglalkozni, de aztán mégis...
Remélve azt, hogy más is küzd hasonlóval.
S bár nálunk az iskolának nagyon jó a hozzáállása, nem panaszkodhatom, de ettől függetlenül jó az, ha az ember tud segíteni a másiknak.

UI: A vegánság jó dolog. Én magam hajlok felé. De nem gondolom, hogy az akaratomat rá kell erőltetnem másra. És azt tapasztaltam ez alatt a rövid idő alatt, hogy a vegák, vegánok az állatokat nagyon védik, de az emberekkel, az embertársaikkal tudnak nagyon undik lenni, ami szerintem rosszabb...
Csak abban reménykedem, hogy a keresztény vegák nem ilyenek!

2016. június 27., hétfő

Játszani kell és minden oké!!!

Ma ez a dal jutott az eszembe...
Valamikor nagy Első Emelet rajongó voltam. (Azt hiszem, most ha kimegyek a konyhába, kicsit Emeletet fogok hallgatni. :) )
De nem emiatt terveztem írni.
Itt a nyári szünet, és az ember gyermekeit le kell kötni. Mert hosszú úgy a 2 hónap, hogy csak a tévé előtt üljenek. Én nem szoktam, bár néha nézünk mesét, mert mi is szeretjük Férjjel.
A kedvenc mesénk egy nagyon aranyos, vicces mese, szinte rajongók vagyunk Férjjel. Jobban, mint a gyerekek. Annyit lehet nevetni rajta. És Náray Erika, mint Szilva dadus, szenzációs... Különleges humora van, és az sem igazán zavar, hogy tündérek meg manók, vannak benne, akik varázsolnak. Szerintem vicces.
 De nagyon jó játékok vannak, amivel le lehet kötni a gyerekeket. És persze lehet azt mondani, hogy a számítógépes játékok között is van, ami jó, ami fejleszti őket, én nem vagyok azok ellen, ha módjával és ésszel használják. Szerintem olyan világban élünk, ahol a gyerekeknek tudni kell ezeket kezelni. Akármennyire nem helyesli a világ a számítógépezést.

Néhány játékötletet szeretnék mutatni, amit mi szeretünk, és ami a kedvencünk:

1. KEDVENC JÁTÉK: DOBBLE

A Dobble kártyajáték nagyon egyszerű, a kör alakú kártyákon meg kell találni a megfelelő párokat, lehetőleg minél gyorsabban. Minden kártyán csak egy kép egyezik, ezért a játék nagyon jól fejleszti a megfigyelő képességet, és a reflexeket! A játék ötféle változatban játszható.

 

2. A másik nagy kedvenc a ZINGO.
Minden, ami Zingo!, - mondják a gyerekeim! Nagyon sokat játszanak ezzel a játékkal. Azért is praktikus, mert hordozható is.
Rázd meg a kisautót, és nézd meg, hogy a benne rejlő két kocka képe egyezik-e a feladványkártyád képével! Ha igen, akkor a lámpát átfordíthatod - a cél az, hogy minél előbb átfordítsd az összes mezőt! A Zingo egy gyors, szórakoztató párosító játék. Nagyszerű időtöltés azoknak, akik még nem tudnak olvasni, és azoknak is, akik már tudnak, mert a játékhoz a képek és a leírt szavak egyaránt használhatóak.
(Mi angolul is tanulunk menet közben.)

 A 3. KEDVENC PEDIG A KITALÁLÓSDI JÁTÉK.
Kérdezz ügyesen és te lehetsz a nyertes! A játékosok egymásnak 1-1 kérdést tesznek fel. Ha biztos vagy a kitalálandó figurában rákérdezhetsz, de ha elhibázod elveszted a partit, és az ellenfeled győz!
Katával próbálkozunk ezzel, mert elég nehezen tud megülni egy helyben, de mivel állatok vannak rajta, és azokat szereti, így könnyebb. Lábakat számolunk, beszélgetünk az állatokról, tudatosítjuk az élő-élettelen fogalmát. :)

 
 
 Nektek is van családi kedvenc társasotok?
Osszátok meg velem, velünk, hogy mik azok!
Jó nyarat, jó játékot!

2016. június 26., vasárnap

Időgazdálkodás # A mosás

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretek mosni. Nem mindig, télen nehezebb, mert sokan vagyunk, és nekünk mindig sok a ruha. 
Persze, nyáron jobban, mert minden nap újat kell venni, hiszen vagy vizes lesz, vagy sáros, vagy szimplán csak koszos...
Maga a mosás nem vesz el sok időt. Beleteszem a ruhákat meg a mosóport és az öblítőt, megnyomok egy gombot, és kész...
Furcsa ez, mert amikor még csak ketten voltunk Férjjel, akkor tárcsás mosógépet használtam, és szerettem.
De amikor az embernek gyerekei születnek, akkor áldja és dicséri a találmányt, amit úgy hívnak MOSÓGÉP! A miénknek még neve is van: Rozi.

Emlékszem, amikor Amerikában jártam (az már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon régen volt) meglepett a mosoda látványa. Hogy le kellett menni egy alagsorba, ott volt egy halom gép, és egy pénzbedobással tudtuk működtetni.
Nekem a kis országból odacsöppent, egyszerű kis embernek ez meglepő volt. De persze több, mint 20  évvel ezelőtt ez nem meglepő. Én akkor éppen arra próbáltam koncentrálni, hogy túléljem a repülőutat, meg hogy minél gyorsabban hazajöjjek. (Az óvodáskori barátnőmet látogattam meg, akinek akkor született meg az első gyermeke, aki ma már nagy lány, egyetemre jár és persze Amerikában élnek.) Persze, nem ez volt az egyetlen furcsa dolog - nekem Amerikában, de egyszer talán mesélek erről is. 

Az ember beteszi a gépbe a ruhákat, bekapcsolja, és otthagyja. Már ez furcsa volt akkor, ma viszont azt mondom, hogy jó, hogy így van :) Megőrülnék a sok rohangálásban meg teregetésben...
Mert tény, hogy a mosás egy időigényes házimunka, főleg akkor, ha nagy a család. Az anyukám, amikor eljön, akkor mindig megrémül a sok ruhától, de nekünk tényleg sok van. Nem azért, mert jó sokat vásároltunk, hanem mert Krisztina barátnőm (akivel együtt dolgoztunk a nyíregyházi iskolában), akinek ikrei vannak, mindig ránk gondol, és összegyűjti nekünk a ruhákat, amelyeket szeretettel ad, és mi elfogadunk. Ahogy szoktuk mondani, ő a mi stylistunk :)

Én nem élem meg  tragédiaként a mosást. Mondjuk nem is csinálok belőle nagy ügyet. Nincs rá időm...
Amit biztosan tudok és amit szeretek is, hogy jól tele lehet rakni a mosógépet. A sok ruhával lehet spórolni, pár darabért be sem indítom...
Persze, nem mosom össze a színeket, de az is tény, hogy nem válogatom ki színek szerint, max. világosabb és sötétebb színűre.
Meg persze arra is odafigyelek, hogy a megfelelő dolgokat a megfelelő mosási alkalmazással tegyem.
De ez sem nehéz, hiszen a mai modern mosógépekre rá van írva, én pedig ezt is szeretem a mosógépeknél.





És még teregetni is szeretek.
Jó, mondjuk a zoknipárosítás nem a kedvencem, amikor ezeket mosom, de azért utána olyan jó érezni a ruhák friss illatát. Főleg ilyenkor nyáron. Csodás illatuk van, nem igaz?

És hogy a gyerekek is megtanulják, nekik is lehet kiosztani feladatot.
- Lecsipeszelhetik a ruhát. A kicsit ezt élvezik, és ügyesedik a kezük is.
- A teregetést nem szoktam rájuk bízni, mert magasra kell nyújtózkodni, de a ruhák összeszedése az ő dolguk. Mert ártani nem árt... Sőt!!!!

2016. június 22., szerda

Hogyan szervezzem meg egy napomat?

Biztos vagyok abban, hogy erre nem én tudom a legjobban választ és megoldást. 
Úgy értem, nem biztos, hogy mindenféle okos dolgot tudok mindenre - nem is igazán szeretem, amikor megmondják, hogy hogyan osszam be az időmet, pénzemet, hogyan rendezzem a háztartásomat, mikor és hogyan tartsak rendet vagy mi szerint takarítsak. 
Nem azt mondom, hogy rossz dolgok ezek, mert jó tanácsokat kérni és kapni. De én nem tudom őket kivitelezni mindig és minden esetben. Lehet, hogy éppen ezért nálam nem úgy vannak a dolgok, és talán olyan élére állított rend sincsen, de nem zavar (már), és nem is érdekel, hogy ki mit mond. Persze minden nap felveszem a harcot a rendetlenséggel, a játékokkal, a mosnivalókkal és a vasalással, a portörléssel, a rendrakással, de azt értettem meg, hogy semmi nem kerülhet A GYEREKEIM ÉS A CSALÁDOM elé. Mert ez egy olyan időszak, ami már nem jön vissza.

És már most szeretném megjegyezni és elmondani, hogy nem érek soha semminek a végére, de ha mégis, akkor kezdem elölről :) Mert hogy folyamatosan zsonglőrködöm az idővel... 
Vagy ti nem?


Abban is biztos vagyok, hogy ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés: Hogy csinálod? Hogyan rendezed és szervezed a dolgaidat? De én nem tudok mindig válaszolni, mert nem tudom mindig megmondani.
Nagycsalád vagyunk. 3 gyerek és sok teendő, háztartás, kert, gyülekezeti élet, család, barátok, egy csomó fontos dolog van az életemben, és nem tudom megtenni azt, hogy ezeknek hátat fordítsak, vagy ne legyenek fontosak. Egy adag mosogatnivaló vagy vasalnivaló mindig megvár. Szerintem :)

Nem mindig könnyű, mert vannak időszakok, amikor tényleg könnyebb haladni, máskor meg nehezebb.
És igen, mindig lesznek kudarcok, vagy nehezebb időszak. Van olyan nap, amikor kipattanok az ágyból és reggeltől estig meg sem állok, máskor meg nehezen indul egy nap, és döcögősre sikerül, és nem haladok. 

Azt is tudom, hogy kellenek és szükségesek bizonyos szokások, vagy ahogy ma divat nevezni RUTINOK, amelyek szerint éljük a mindennapjainkat, lásd ezt a képet:

De én nagycsaládban élek, és ettől bonyolultabb a helyzet. De azért aranyos...

Habár már nyári szünet van, és most lazítok, mert megengedem magamnak, hogy később keljek fel - a gyerekek sem ébrednek 6-kor még, így én sem teszem.

De amikor iskolaidőben korábban kelek, akkor mindig van időm arra, például, hogy:
 - Betegyek egy adag ruhát a mosógépbe.
- Kikészítsem a gyerekek ruháját, amit felvesznek. (Nem este szoktam.)
- Olvassak egy kicsit. 
- Megigyam a reggeli teámat. Ez nagyon fontos nekem, amolyan szertartás. :)
- És ha még van egy kis időm, ruhákat hajtogatok vagy elkezdek mosogatni. Nincs gépem, így muszáj mindent nekem csinálni. :(
Nem mondom, hogy néha nem stresszes a reggel, de próbálok így is odafigyelni arra, hogy minden rendben legyen.

Most hogy nyári szünet van, kicsit lazábban vagyok. 
Persze, most is el kell végezni a feladatokat és a teendőket, de nem annyira szoros az időbeosztás, mint iskolaidőben. Éppen ezért kicsit lazíthatok is. 
Mint például ma, amikor a gyerekek mamánál vannak és én többet olvasgathattam, lazíthattam, nem kell percre pontosan mindent elkészíteni, és az ebédem is lehet csak dinnye :)

2016. június 19., vasárnap

Sukorói vendégség

A mai napot vendégségben töltöttünk régen nem látott barátainknál. A gyerekeink egyidősek, és a barátság egykor egy balettórán kezdődött, ami azóta is tart. Csak aztán a család mindenki szomorúságára elköltözött, és így nem tudunk sűrűn találkozni. Legalábbis nem olyan régen, mint egykoron. Eddig 5 percre laktunk egymástól, most már 1 órát kell utazni, de az sem olyan vészes. A Velencei-tó mindig szép látvány.
Egy ideje már szerveztük a látogatást, mert nem olyan könnyű iskola, ovi és munka mellett, sok feladat mellett időpontot egyeztetni, de most, hogy végre vége van az iskolának, jutott időnk egymásra!
Így bepakoltuk magunkat az autónkba, és meglátogattuk a Juhász családot :)
Jól éreztük magunkat, jó buli volt, és már most hiányoznak.

Rögtön lecsaptam a babára :)

A fiúk végigjátszották az egész napot.

Zsófia itt is talált egy megmászásra alkalmas fát.

Amikor két 3 éves úgy dönt, hogy felvágja a dinnyét.

És a folytatás, amikor a két 3 éves rázummol egy darab dinnyére. Vicces látvány.

Meg persze a két nagylány is :)
Divatbemutató 3 éves módra nagypapi stílusban.

Zsófia Johanna babával és az anyukával meg Tamara barátnőjével.
A gyerekek jól érezték magukat, igazán jót játszottak. A vicces az volt az egészben, hogy ők elfelejtettek enni, de mi felnőttek nem tettük ezt. Mi - megint - jól bekajáltunk.
És Férj nagy örömére a vendégségben is pizza volt...
És most én is ettem egy jó adagot, mert nem volt benne tömény sajt, csak mozzarella, és friss bazsalikom, úgyhogy jól is laktam. Volt amelyikre került egy kis gomba, de azt a kislányom és az apukája bevállalta. :)


A  maradék pizzatésztából a vendéglátónk grissinit készített, amit a gyerekek gyorsan el is fogyasztottak.
 
Persze aztán még lenyomtunk egy adag csokis süteményt (Nagyon finom volt, receptem nincs, de ígéretet kaptam, hogy lesz.) Nagyon finom volt, csokis és diós a két nagy kedvencem. Jó sokat megettem belőle.

Az innivaló pedig limonádé volt mentával...
 
 Jó kis nap volt...
Folytatás következik.

Vendégségben

A mai napot vendégségben töltöttünk régen nem látott barátainknál.
A gyerekeink egyidősek, és a barátság egykor egy balettórán kezdődött, ami azóta is tart. Csak aztán a család elköltözött, és nem tudunk sűrűn találkozni. Legalábbis nem olyan régen, mint egykoron. Eddig 5 percre laktunk egymástól, most már 1 órát kell utazni, de az sem olyan vészes. A Velencei-tó mindig szép látvány.
A gyerekek jól érezték magukat, igazán jót játszottak. A vicces az volt az egészben, hogy ők elfelejtettek enni, de mi felnőttek nem tettük ezt. Mi - megint - jól bekajáltunk.
És Férj nagy örömére a vendégségben is pizza volt...
És most én is ettem egy jó adagot, mert nem volt benne tömény sajt, csak mozzarella, és friss bazsalikom, úgyhogy jól is laktam. Volt amelyikre került egy kis gomba, de azt a kislányom és az apukája bevállalta. :)

A  maradék pizzatésztából a vendéglátónk grissinit készített, amit a gyerekek gyorsan el is fogyasztottak.
 
Persze aztán még lenyomtunk egy adag csokis süteményt (Nagyon finom volt, receptem nincs, de ígéretet kaptam, hogy lesz.) Nagyon finom volt, csokis és diós a két nagy kedvencem. Jó sokat megettem belőle.

Az innivaló pedig limonádé volt mentával és gyümölcscukorral...
És persze volt DINNYE, amit a két 3 éves és a két 7 éves is lelkesen befalatoztak.

Jó kis nap volt.
Szeretünk vendégségbe menni. :)

2016. június 16., csütörtök

Ne provokáld a gyereked!

Muszáj erről írnom most.
Mindig azon szoktam mosolyogni, hogy akik látják a Facebookos oldalamat, vagy esetleg olvassák a blogomat, azt gondolják, hogy az én gyerekeim milyen aranyosak, szófogadóak, engedelmesek, kedvesek és még sorolhatnám... De nem azok. A FB olyan dolgokat mutat, ami nem teljesen a valóságnak felel meg. Lehet szépíteni, lehet megmagyarázni...
Igen, én szeretem megosztani, hogy mi mindent csinálnak a gyerekeim, hogy tényleg milyen jó fejek, hogy tudnak aranyosak és szófogadóak is lenni, meg kedvesek is... De nem ez a nagy igazság.
Mert szoktak undokok is lenni, velem is és egymással is, szoktam veszekedni - velem is és egymással is, szoktak engedetlenek lenni, van, hogy visszabeszélnek, van, hogy összeveszünk, mert szoktunk, igen, szoktunk veszekedni. És igen, én nem vagyok mindig türelmes szülő...

Annyira szeretjük idézgetni a gyermekeinknek ezt az igét:
Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.  Kolossé 3,20

Ez jól meg nekünk, mert szeretjük emlékeztetni a gyerekeinknek, hogy ki a FŐNÖK, és jó, ha tudják...
Meg egyébként is...
De aztán ott a folytatás, a 21. vers:  
 
Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (új fordítás)
Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek. (Károli)
Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. (Katolikus)

Ugye milyen érdekes? 3 fordítás, máshogy fejezi ki, de mégis ugyanazt mondja. 
Persze, én most magamból kiindulva azt mondanám: ANYÁK, ne...!

Mert mi anyák is tudjuk ingerelni, bosszantani, keseríteni a gyerekeink életét, dolgait.
Bennem van rá hajlam, még akkor is, ha szeretem a gyerekeimet, és mindent azért csinálok, mert szeretem őket. De fel tudnak bosszantani minket!
Édesek, cukik meg oda vagyunk értük... csak néha kihozzák belőlünk azt a bizonyos állatot, ahogy mondani szokták... 
Már most szeretném megjegyezni, hogy mivel nem vagyok tökéletes, akármennyire szeretnék, és nem vagyok mindig toppon, akármennyire is szeretnék ... sőt, vannak hibáim, amelyeket elkövetek, azért úgy gondolom, hogy minden gyermekben van valami, ami tud bosszantó lenni. Nem hiszek abban, hogy vannak "Nagyon jó gyerekek." meg az "Enyémmel semmi gond nincs.", esetleg "Szófogadó és azt csinálja, amit kérek." ... egy kedves pszichológus ismerősöm szerint ha ezt mondja a szülő, akkor ott tényleg van valami gond... Vagy valamit tényleg nagyon jól csinált :)

Az én gyerekeim nem ilyenek.
 
Zajosak, hangosak, kiabálva beszélnek, vitáznak és vitatkoznak, bosszantó dolgokat csinálnak... és még sorolhatnám.
Most is azt gondolom, hogy egy anyának nem könnyű. Mikor a gyerekeink megszületnek, rögtön egy teszt-rendszerbe kerülünk. Sokan figyelik, hogy mit és hogyan csinálsz, miért és mi okból. És persze mindenki megpróbál beleszólni. 
Az lenne a legjobb, tudom én, hogy egy anya maradjon nyugodt, és menedéke legyen a gyerekeinek. 
Én nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele... tényleg jó, hogy van ez az ige, mert most gondolkoztam el azon igazán, hogy mi mindent jelent. Nálunk Férj a türelmesebb és ő az, aki sok mindent kibír, átvészel és hős. Én nem vagyok annyira. Heves és vehemens természetemből adódóan nem tudok mindig mindent jól lereagálni, és tudom, hogy erre oda kell figyelnem. A gyerekeim tudják, hogy szeretem őket, és tudják, hogy anya kicsit hangosabb az átlagnál (ne úgy értsétek, hogy üvöltök vagy ilyesmi, csak hangosan beszélek... hogy megértse és meghallja... ahogy olvastam valahol: Nem kiabálok, csak motivációs beszédek tartok. :) :) :)

Tudom, hogy küzdeni kell egy szülőnek már most ezzel, én is ezt teszem. De nem könnyű. 
Sokszor jut eszembe, hogy majd milyen lesz Zsófia, amikor tinédzser lesz... Így is sok a vita közöttünk... lévén hasonló természettel megáldva, és hasonló reagálási viselkedéssel... Már most izgulok...

Sokszor azt érzem (nem tudom, vajon ti is?), hogy igyekszem megtanítani mindent a gyerekemnek, de nem érti, nem reagál, nem úgy csinálja, nem azt teszi, mintha nem jutna el. És ez bosszantó. Persze, hogy mérges leszel, ha már 1 milliószor mondtad neki, hogy vigye el a pizsamáját, vagy vegye fel a földön lévő pulóvert a földről. És amikor azt mondja: "Nem én voltam!" Pedig de, mert ő ment el mellette... És még sorolhatnám... 
Találtam 8 ötletet, hogy mit is csináljanak a gyerekek, ha indulatosak:



Lehet, hogy valamelyik nekünk is beválna?
Én mondjuk hozzáírnám az imádságot is, hiszen csak az Istenben tud megnyugodni az ember szíve és lelke, ő tudja megsegíteni abban, hogy az érzelmeit, indulatait lecsillapíthassa...

Próbálkozom azzal, hogy kedves legyek a gyerekeimhez, hogy ÉREZZÉK, hogy szeretem őket, tisztelem őket, és próbálom a lágy hangot is elérni, de ez nem mindig sikerül. 
Zsófia sokat küzd azzal, hogy nem értik meg, kicsúfolják az iskolában, mert máshogy étkezik, máshogy reagál dolgokra vagy ilyesmi... És ő ezt kudarcként éli meg. Én pedig ebben bátorítom, ez nem az ő hibája. Az viszont igen, ha ő ugyanúgy viselkedik másokkal. Azt kell megérteniük, hogy nem úgy működik, hogy ha velem csinálják, az rossz, de ha én csinálom, azzal nincs gond!!!
Mivel az őszinteség híve vagyok, mindig fogják tudni a gyerekeim mit érzek. Ezt el is szoktam nekik mondani. 
Mint ahogy azt is, hogyha tévedek. Persze ezt nehezebb elismerni, de akkor is meg kell tanulnunk.
Az a célom, hogy megértsék, hogy lehet hibázni, lehet rosszat tenni, lehet rossz döntést hozni, de azoknak kell a következményét viselni. 
De nekünk felnőtteknek, szülőknek pedig ki kell tudni mondani:
Nekem most ez lesz az egyik feladatom. Nagyon kell változnom és változtatnom!!!

2016. június 14., kedd

B, mint buborék

Nimródkám szeptembertől elsős lesz. Már ő nagyon várja, és izgatott. ÉN is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz vele az iskola... Érdekes gyermek és érdekes helyzetekbe keveredett és keveredik mindig...
Nem kezdtük el Nimróddal megtanulni a betűket, de azért érdekli őt, és kérdezgeti is. 
 


A gyerekek szeretik a buborékokat. Az én gyerekeim is nagyon szeretik, és amikor csak lehet veszek nekik, hogy fújjanak.
Íme egy, egy szülinapi buliról:
 

Most ezzel a betűvel ismerkedünk. 
A buborék készítés is rendszeres nálunk, mert hogy nagyon fogy. És mindig újra kell tölteni. Kell bele víz, mosogatószer, és egy kis kukoricaszirup, hogy tovább megmaradjon a buborék. Csak jól össze kell keverni.
http://rebootdaily.com/wp-content/uploads/2016/02/letter-b.jpg
 Mivel Nimródom balkezes, a legtöbb betűt fordítva írja, de ezt Virágnál olvastam, hogy nem gond, nem probléma még jelen esetben. De mivel érdekli és szeret is ezzel foglalkozni, az alapokat megtanuljuk. Nem olvasni... azt majd a tanító néni... csak szeretném, ha nem keverné össze a betűket.
Nagycsoportban jártunk logopédiára, mert néhány betűt eltévesztett, és az a célom, hogy megerősítsem őt, hogy jól mondja és jól is ismerje fel.
Ezért fújjuk a buborékot, és tanuljuk meg a B betűt a magunk módján! :)
Ezt használtuk hozzá.
 Folytatás következik...
Remélem.

2016. június 13., hétfő

A tökéletes anya, vagy mi?


Mindig is szerettem volna a tökéletes anya lenni. És persze a tökéletes feleség. Valójában, én egy tökéletes ember akartam lenni, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos, nem vagyok tökéletes semmiben.
Küzdök és dolgozok érte, mindenfélét teszek és csinálok, hogy úgy tűnjön, olyan érzés legyen, mintha... De nem az...
Évek óta nagyon nagyok az elvárásaim magammal szemben. Nem számít, hogy hová és hány fele kell megfelelni, de én nagyon szeretnék. Mindig is ilyen voltam. Nem mondanám magam maximalistának, sem munkamániásnak, de azt tudom, hogy ha valamit csinálok, azt szeretem jól csinálni.
Annyi mindent akartam és akarok is még az életemben, és néha rá kell döbbennem, hogy nem működik.
  • Nem tudok mindig finom ételeket főzni.
  • Nem vagyok mindig topon, amikor fejben és észben kell tartani dolgokat a gyerekekkel kapcsolatban.
  • Nincs időm és energiám mindig házi kenyeret sütni.
  • Nem jut időm mindig arra, hogy egyesével foglalkozzak a gyerekeimmel, ahogy azt a pszichológusok és a gyerekekkel foglalkozók elvárják és leírják.
  • Nem tudok mindig korán kelni minden nap, mert elfáradok.
  • Nem tudok mindig könyvet írni, és koncentrálni az elvégzendő feladatokra.
  • Nem tudok mindig jó keresztény lenni.
  • Nem tudom megoldani, hogy mindig tiszta legyen a ház, és rendben legyen a háztartás.
  • Nem tudok mindig mindenkinek megfelelni, akármennyire akarom és szeretném.
  • Ja, és nem nézek ki úgy, mint akit mindig skatulyából húztak ki, és nagyon boldog, hogy mindenféle házimunkát elláthat.
Aztán rájöttem, (nem lettem bölcsebb, csak volt egy kis időm elmélkedni), hogy az én hozzáállásommal van a baj.
Nem kell nekem mindig mindenkinek mindig megfelelni, nincs rá szükségem. 
A gyerekeim szemében szép vagyok (ők mondták), jól főzök (ők mondták), nagyon szeretnek (ők mondták). Férj pedig úgy szeret, ahogy vagyok (Ő mondta). Így nincs miért aggódnom.
Megtanultam, hogy semmi értelme aggodalmaskodni, frusztrálódni... mert az a játék úgyis a szoba közepére kerül, a tányérok nem fognak mindig maguktól a mosogatóban landolni, és igen, bejönnek a gyerekek koszos gumicsizmával a házba... És igen, persze meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy mi a helyes, de közben lehet, hogy én is lazíthatnék.
Megtanultam, vagyis inkább azt mondom, hogy tanulom, hogy az élet ettől több. Sokszor nem az én választásom, ahogy az élet történik, zajlik, de alkalmazkodni kell. Egy életem van, és azt jól kell felhasználni. A gyerekeimnek is, meg kell tanulniuk jól érezni magukat az életben.
Át kellett néhány dolgot értékelnem. 
* Például azt, hogy a legfontosabb számomra a családom és az otthonom. Láttam olyan testvéreket, barátokat, gyülekezeti tagokat, akik munkamániásak voltak és ez később sok gondhoz vezetett. Nekem is fontos a munkám, de a családom az első. Mert ha összegyülemlik a sok feladat, munka, akkor stresszes leszek meg ideges, és az senkinek sem jó. 

** Tanítás is fontos nekem, és nagyon jó, hogy csinálhatom, de nem szeretném semminek a kárára, hanem az a cél, hogy áldás legyen.

*** Meg kell tanulni nemet mondani. - Megsúgom, ez nekem elég nehezen megy, mert van bennem egyfajta megfelelési kényszer, de tanulgatom, tanulgatom... Muszáj, mert ha az ember nem teszi meg, akkor szellemileg és fizikailag is kimerül, és az szintén senkinek sem jól

**** Élvezem a gyerekeimet, és a velük töltött időt. Lehet, hogy az kint van a kertben, lehet, hogy egy esti összebújás, vagy egy 2 órás együtt ülés a tévé előtt és mesét nézünk, de velük vagyok, és ez nekem fontos. Nekik is ez marad meg. A mosogatás megvár! :)

***** Az etetés leegyszerűsítése. - Még ebben fejlődnöm kell, mert túl sok mindent szoktam bevállalni egyszerre (ebben is), de majd változni fog ez is. Nehéz néha a semmiből finom és tápláló ételeket készíteni. Szeretek enni, de most az én harcom is az, hogy erre jobban figyeljek. A magam részéről (az egészség és a plusz kilók miatt) elhagytam a vacsorát. 3 hete már nem vacsorázom, és elég jól érzem magam. Emellett - a magam részéről - visszafogtam a kenyeret (igen keveset eszek). Még a cukrot kellene, bár most, hogy nyár van, nem kívánom úgy az édességet, mint télen vagy ősszel, simán le tudok ilyenkor állni, nem is hiányzik. Van gyümölcs...
Mindezek után ez vigasztal:

Minden reggel úgy ébredek, hogy van felém egy hatalmas elvárás, aminek meg kell felelni. Ha nem teszek valamit, akkor felesleges vagyok, nem érek semmit. Hiszen nem veszek részt a társadalom életében ténylegesen (nem kapok fizetést pl. a gyesről inkább ne beszéljünk)...
De ha elhatározom magamban, hogy JÓ ANYA VAGYOK, más meg nem érdekel, akkor tényleg? Miért is érdekel? 
Szeretnék tökéletes anya, feleség lenni, és törekszem is rá. Kell is.
De minden jó csakis úgy működik, ha leteszem Krisztus kezébe, és kérem, hogy segítsen. Egyedül képtelen vagyok rá. Nincs annyi erőm, energiám, néha kedvem sem.
Nem akarok stresszelni mindig, hogy mit nem csináltam jól. Boldog akarok lenni, és szeretni akarom a gyerekeimet, a barátaimat, és mindenki, aki számít. 
Csak így lehetek boldog és jó abban, amit csinálok. 
Jelen esetben JÓ ANYA!
Mert az vagyok!

2016. június 12., vasárnap

Még mindig sokakat érdekel,...

...hogy miért lettem vegetáriánus, miért nem volt jó nekem sohasem, hogy azt egyem, amit a szüleim és mindenki más. 
Azt ettem. Nagyon sokáig. 
De aztán úgy alakult az életem, hogy át kellett gondolnom bizonyos dolgokat, és ezt a döntést hoztam.
Emlékszem, még egyedül éltem, és a családom és mindenki azt gondolta, hogy hóbortos vagyok, majd elmúlik, kinövöm és ez is csak egy amolyan mánia a sok közül. :)
Gondolhatták ezt, mert az emberek többsége nehezen dönt, vagy vált, én sem gondoltam sohasem, hogy így fogok dönteni.
Jól emlékszem pl. arra az alkalomra, amikor elmentem egy adventista előadásra Jézus életéről. Nagyon jó volt a sorozat, de minden alkalommal beszéltek az egészséges életmódról, hogy hogyan kell táplálkozni, mire kell figyelni, és ez akkor engem cseppet sem érdekelt. Néhány előadás után meghívtak egy amolyan szeretetvendégségre, ahol mindenféle vega ételeket mutattak be. 
Hát... eléggé nehezen álltam kötélnek, és mondtam is nekik, "Én aztán nem leszek vegetáriánus! Hús nélkül, nem élet az élet!" Nem szóltak egy szót sem, nem kezdtek el rábeszélni, megmagyarázni, csak kérték, hogy kóstoljam meg. Megettem, kedves és udvarias voltam, de ennyi :)

Eltelt néhány év, aztán a Biblia olvasgatása közben felismertem néhány új dolgot az életemben, pl. a vegasággal kapcsolatban. Meg aztán a sok betegeskedésem és gyengélkedésem okait is próbáltam megtalálni. Ezért döntöttem úgy, hogy kipróbálom. 
Ennek immáron 23 éve...

Aztán jött a neheze...
A családom nem értette, megijedt, és nem is tudtak mit adni nekem. Maradt a klasszikus rántott karfiol, krumplipüré és hasonló, egyszerű étel. Még most is így van, mert anyukám nem képezi magát ebben, ellentétben az anyósommal, aki nagyon profi :) Ám mindig azt hajtogatták, hogy "Ha majd házastársad lesz, és ő majd nem lesz vega, mit fogsz csinálni? Adni kell neki húst, akkor hogy fogod megfőzni?" 
Ó, én már tudtam a választ: "Ha Isten útja ez velem, akkor vega férjet ad." :)
Mire ők: "Így is olyan válogatós vagy! :) :) Nincs olyan férfi, aki neked megfelelne. Hívő is legyen, meg vega is! Nem fog ez működni!
Nos, tény ami tény... vártam néhány évet, de LETT! Hívő is, meg Vega is! :)
Aztán azt mondták: "Ó, fizikai munkát végez! Ha nem adsz neki húst, nem fog bírni dolgozni!" :)
Most nézzetek rá / ránk! Olyan, mint aki éhezik? Olyan, mint akinek lógnak és zörögnek a csontjai????
Már csak mosolygunk. A legutóbbi mondat az volt, amit anyukám egyik barátnője mondott: "Nem is látszik, hogy a lányodék vegák, mert jó húsban vannak." - hát, ez kedves...
Pedig a vegaság titka nem nagy dolog.
  • Sok vizet iszunk.
  • Zöldségeket és gyümölcsöket eszünk - finom ételek formájában. (Lásd itt.)
  • Mozgunk - sétálunk, kirándulunk, sportolunk, biciklizünk stb.Kint vagyunk a szabadban, amikor csak lehet.
  • Pihenünk és alszunk.
  • 1 napot pihenünk. Szombaton, az Úr napján a gyülekezetben vagyunk, ilyenkor feltöltődünk és regenerálódunk a következő hétre. (Fontos tudni: Nem minden vega adventista, és nem minden adventista vega.)
Ha a család nem tud mit kezdeni az egésszel, akkor az a dolgom, hogy megmutatom, hogy lehet másképpen is élni. Ezért szoktam mindenféle finomságot készíteni, hogy lássák jó dolgokat eszik egy húsnélküli ember is :)
2) Nagyon fontos, hogy kísérletezzünk. Annak idején, amikor elmentem arra a szeretetvendégségre, nem gondoltam, hogy néhány évvel később én is ezt fogom képviselni. Nem ment ez persze rögtön, hiszen én is az a típusú ember voltam, aki nehezen változtat a megszokotton. Megszokott ízek ugye... de fel kell fedeznünk a természetben lévő hatalmas élményeket, ízeket...
Lassan változnak az ember szokásai is. Emlékszem, hogy mennyire nem szerettem a sóskát és a paradicsomos káposztát. Amióta Férjjel együtt vagyunk, a kedvenceim lettek. Részesei lettek az életünknek, és hála az Úrnak a gyerekeink is szeretik.

3) A gyerekekkel nagyon nehéz. Próbálja minél hamarabb mindenféle egészséges étellel etetni egy anya a gyermekét, de nem mindig működik. Mondjuk én nem vagyok híve annak, hogy rá kell erőltetni a gyerekre mindent, nem dönthet és nem mondhatja azt, hogy nem kéri. MI sem szeretünk mindent. De kóstolni kell. Ezt mondjuk vicces így leírni, mert a Csajokkal nem is volt gondom ez ügyben, kivéve Kisfiamat, akivel már kiskora óta nem lehet megkóstoltatni semmit, ha valamit a fejébe vesz...De ő nagyon tudatos. Nem eszik ugyan gyümölcsöt, de nagyon figyel arra, hogy amit fogyaszt a zöldségekből, az egészséges legyen. :)

4) Amikor az ember elhatározza, hogy vega lesz, akkor azt is el kell dönteni, hogy másképpen fog főzni. Mások lesznek az ízek - egy picikét -, és lehet, hogy az elején hiányozni fog néhány dolog. De aztán ahogy telik az idő, rájön, hogy tud úgy főzni, ami visszahozza a régi ízeket. Én azt mondom, sokat kell gyakorolni, próbálgatni, nem feladni. Meg kell találni a megfelelő boltokat, ismeretségeket és a jó recepteket :) Szeretek főzni, de legtöbbször csak szinten tartás végett. 
Remélem, hogy egyszer lesz időm arra is, hogy új recepteket próbáljak ki, és a gyerekeim azt is megszeretik.


Ami tény, hogy szeretek vega lenni, és még élvezem is :)