#263. Sóska és kruplipüré

Ezer éve, hogy ételfotót tettem ide fel. Természetesen főzök, de mivel csak gyorsan megfőzök, mire észbe kapok, már el is fogyott minden. Ráadásul a gyerekeimnek nem könnyű főzni, mert eléggé csak a megszokott ételeket szeretik, ami - valljuk be - az én kreativitásomat sem viszi előrébb. De ez van. 

Viszont a sóska!

Örök kedvenc.

A gyerekeim nagyon szeretik, én pedig szívesen készítem, ha van rá lehetőség. Bár mostanában lehet kapni fagyasztott állapotban boltokban, aminek nagyon örülök. 

Szoktam hozzá krumplipürét készíteni, de már anélkül is elfogy. A gyülekezetben, amikor megyek, akkor a felnőttek csak úgy ráröppennek a sóskámra. :)

Így készítem:
Először a rántást készítem el, majd beleteszem a félig kiengedett sóskát, fokhagymát (igen, kell bele), sót, cukrot (jókat), és ha sűrűsödik, a tejet.
 Nagyon finom. Tényleg.

 Fantasztikus!

Sóska tojással

 Én alapvetően nem eszem tojást. Nem szeretem. Csak süteményben. Nem bírom a látványát sem. Mert amikor Katával 2 hetet a kórházban voltunk, akkor a dietetikus állandóan aggódott a vegaságom miatt, és úgy érezte, hogy komplettálnia kell. Vagyis minden nap főtt tojást kaptam. El tudjátok képzelni, hogy mennyire nem bírok ránézni a tojásra? Semmilyen formában. 

Csak és kizárólag süteményben eszem meg, mert nem látom, bár abban is tudom, hogy benne van. De az utóbbi időben nem nagyon sütök. :(

A családom viszont így szereti, és én meg őket szeretem. :)

Családunk kedvence

a sóska...
És amikor elülteted, és várod, nagyon várod, hogy nőjön, hogy készíthess belőle finom főzeléket...
Aztán eljön az idő, megnő és leszeded...

Nálunk nagyon szereti mindenki. A gyerekek és felnőttek egyaránt.
Pedig, ha azt mondom sóska, mindenkinek az jut az eszébe, hogy Fúúúúúúúúúúj, Menzás kaja! És persze, hogy az jut az eszébe. Én is voltam menzás, és nagyon nem szerettem. Nekem otthon anyukám nem igazán főzött. Ugyanis senki sem szerette. Amikor elköltöztem 300 km-rel arrébb, egyszer az anyósom (amikor még nála laktunk) készítette ezt a zöld valamit, amitől megmondom őszintén, nagyon húztam az orrom. De az ember nem akar rossz pontot szerezni, meg illik megkóstolni, ha már fáradoztak (mert Férj nagyon szereti), és azt kell mondjam FINOM. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon Finom.
(Zsófiával való várandósságom alatt még a szagától is rosszul voltam. Nimródkával meg faltam két pofára. - Ez így is maradt. Zsófiának nem a kedvence, Nimródnak meg az egyik kedvenc étele.)

Legtöbbször főzeléket készítek belőle burgonyával, mert így szeretjük, de lehet használni salátához is.
Én nem szeretem a savanyú ízt, de a sóskának igen jól áll. Frissen leszedve nem igazán szeretik, pedig a gyerekek többsége így szereti.
A sóskának magas a C-vitamin tartalma, és sok ásványi sót, foszfort és vasat tartalmaz.

A probléma ott szokott lenni, hogy mivel esszük. Mert kislányom csak krumpligombóccal szereti, kisfiam pedig krumplipürével. :) Nos, bárcsak ez lenne a legnagyobb problémám!

Sóska elkészítése

A verzió: - HA FRISS

A sóskát jól megmosom, lecsepegtetem, lábasba teszem, kevés sóval, 2-3 gerezd fokhagymával (apróra vágva, zúzva) - ÉS IGEN, KELL BELE, AKÁRKI AKÁRMIT MONDD! HALLGASSATOK RÁM, KELL BELE A FOKHAGYMA! - és megpárolom.
Amikor megfőtt, fakanállal kisebb darabokra szedem.
Sűrűbb rántással (főzelékhez szükséges sűrűségű) berántom, majd cukrot adok hozzá.
Amikor sűrűsödik, apránként növényi tejet keverek bele (ITT IS MINDENKI MAGA DÖNTI EL, HOGY NÖVÉNYIT VAGY RENDESET) addig, hogy a megfelelő sűrűséget elérje.
Ízlés szerint (kedvenc kifejezésem, de jogos!) sózom és cukrozom.

B verzió: - HA FAGYASZTOTT

Csak a főzési sorrendet változtatom.
Először a rántást készítem el, majd beleteszem a félig kiengedett sóskát, fokhagymát, sót, cukrot, és ha sűrűsödik, a tejet.

Ennyi.