2012. április 30., hétfő

Fa-Játék!

Megint egyedül vagyunk. Nagy Őm dolgozik. Este 6-kor jön haza. Hiába, a bánya nélkülözhetetlen munkaereje :) Na ja!
Ráadásul a gyerekek megint betegek :(, ami azzal jár, hogy én is elkaptam. Már 3 napja  nem aludtam, csak olyan 3-4 órákat. Ez még nekem is -, aki nem szeretek aludni, és kevés az alvásigényem - kevés.
Persze betegen semmihez sincs kedvem. Nimróddal Dórát nézünk - most ez az új kedvenc mese nálunk, amit nagyon kedvelek, mert jó dolgokra tanítja a gyerekeket.

Ma délelőtt elmentünk egy játszótérre, ahol jó sok fa volt. Nagyon szeretem a fákat. Különlegesek és szépségesek, ahogy nőnek és ahogyan formálódnak, alakulnak.
Találtam néhány csodálatos fát.








Ezeket a neten találtam, és nagyon különlegesek.
És most a JÁTÉK! 
1. Küldjetek nekem képet egy olyan fáról, - mindenképpen fáról - amihez valamilyen különleges történet tartozik. Legjobban valami saját történetnek örülnék. A történetet is küldjétek el! 
Az email-címemre, amelyet a blog jobb oldalán találhattok meg.
2. Kérlek, jelezzétek a saját blogotokban is, hogy JÁTÉK van! :)

Ez a MI FÁNK. Bózsván található, ahol mi megismerkedtünk. Minden táborban elsétálunk ide, erre a dombra, ahonnan csodás kilátás nyílik a Zempléni-hegység csodáira. Ez a mi "szerelmes fánk", ahogy hívjuk. Minden alkalommal, amikor Bózsvára megyünk, megnézzük, hogy állnak-e még, és szeretik-e egymást.

A játék határideje: 2012. május 15. - ZSÓFIA NAP! - Lehetne 22. is, NIMRÓD születésnapja. Mindegy, ebben a hónapban nálunk két ünnep van, ezért is szeretnék meglepni Valakit ezzel az ajándékkal:

2012. április 29., vasárnap

Vörösök

Pár napja ültem az orvosnál, és persze, ahogyan szokás és nekünk nőknek ez megy, beszélgetni kezdtünk. Persze eléggé felületes, de semmitmondó beszélgetésnek indult, hiszen miről is beszélgethetne két egymást nem ismerő nő. A téma a gyereknevelés lett.
Aztán hamarosan csatlakozott hozzánk egy másik nő a kislányával. Gyönyörűek voltak együtt. Legszívesebben lefotóztam volna őket. Két vörös hajú, vörös szempillájú, fehér bőrű, szeplős ember.
Nekem mindig is tetszettek a vörös hajú emberek.
Kedvenc színészem, Egyed Attila is vörös. Nagyon kedvelem őt. Mikor még Nyíregyházán éltem, sokat jártam színházba. Ő akkor ott volt színész, és meggyőződésem szerint hatalmasakat alakított. Aztán ő is költözött, meg én is. Most nem messze, a tatabányai színházban játszik, de oda még nem jutottam el, pedig szívesen megnézném. De ez most itt egy kis kitérő volt.
EGYED ATTILA
Szóval, ültünk és beszélgettünk. Leginkább a szülésről, a tapasztalatainkról, hogy kinek milyen tapasztalatai voltak - tudjátok, fontos beszélgetések ezek, de nem mélyültünk el egymás életében. Olyan női csacsogás volt. A kislány viszont tündéri volt. (Tavaly, a bózsvai táborban is volt egy kisfiú, - Zsófi csoportjában -, akitől teljesen oda voltam, meg vissza.)
Aztán valahogy erre került a beszélgetés fonala. Lelkesen mondtuk, hogy nekünk tetszik. Vörös hajú anyuka mosolygott, és ezt mondta:
- Csak a kívülállóknak tetszik. Hordani, viselni más. Gondoljátok el, hogy én vörös hajú, szeplős, fehérbőrű voltam, szemüveges, fogszabályzós és balkezes. Minden együtt volt, hogy "tökéletes" legyen az életem.

Lehet, hogy így van. Én mégis szeretem őket.

2012. április 27., péntek

Légifotók

Nagyon szeretem a szép fotókat. Én nem tudok fotózni, nem igazán van hozzá szemem. Nagy Őm ügyes, jó képeket készít.
Mindig is szerettem a National Geographic fotóit, képeit.
Most ilyen hangulatom van.
A jó Isten csodálatos helyeket alkotott, még akkor is, ha nekünk embereknek néha sikerül elrontanunk.

 




Gyönyörűek, nem?

2012. április 24., kedd

Apa kicsi lánya

Míg otthon voltunk a szüleimnél, kicsit rajzolgattam. Olyan kedvem volt.

Később rájöttem, hogy szemüveges, szakállas, kissé kopaszodó apukát kellett volna rajzolnom, mert így lenne nekünk élethű és stílusos, de ez most így sikerült. :)
2011. Bózsva Családos tábor

2012. április 18., szerda

Kilófalóság

Nagyon vicces helyzet állt elő. Amikor szerveztük, hogy hazamegyünk kiderült, hogy Judit barátnőm Kilófaló RoadShow-ja :) Nyíregyházán is lesz.
Judittal nagyon régóta levelezünk. Még annak idején az Ifjúsági Magazinban találtunk egymásra, és írtunk egymásnak. 19 körül lehettem akkor, amikor írtunk egymásnak. Számunkra fontos dolgokról leveleztünk: Élet nagy kérdései, barátság, szerelem, érzések, és persze Isten. Több oldalt írtunk tele egymásnak sokszor. Unatkozó kis tinilányok voltunk, világmegváltó tervekkel. Pedig igazából arra vágytunk, mint mindenki más - szerelemre, családra, gyerekekre.
Persze, ahogy az idő telt, bölcsebbek lettünk :) és úgy alakult az életünk is. Judit hamarabb férjhez ment és született 3 gyermeke. Én kicsit később mentem férjhez, és nekem csak kettő. (Örültem volna még egy harmadiknak, de sok tekintetben ez nem hiszem, hogy megvalósulhat - ám most erről nem írnék.)
Juditot, amióta ismerem, mindig küzdött a súlyával, a kilóival. Leveleiben sokat írt erről, hogy hogyan küzd, milyen fogyókúrán van túl. És én, akinek ez soha nem volt kérdés, vagy gond (ezért nagyon hálás vagyok Istennek), nem tudtam mit kezdeni ezzel.
Aztán kialakította a saját ÉLETMÓDJÁT, liszteket alkotott, süteményeket és ételeket alakított át. Nincs titka, egyszerűen csak kivette az étrendjéből a fehérlisztet és fehércukrot. És nagyon sokat fogyott. Nézzétek meg az oldalát! www.szoojudit.hu

Mindenesetre, amikor megtudtam, hogy jön Nyíregyházára, nem volt kérdés, hogy mi is megyünk. Kis szervezéssel, de eljutottunk. Persze ez amolyan Tupperwares nap volt, ahol ő volt a meghívott vendég. (Fényképezőgépet elfelejtettem vinni - ugye ezen már nem is lepődtök meg.)

Nagy öröm volt a találkozás, - erről kép később, mert nagy Őm telefonján van egy közös kép.

JUDIT LISZTJEI - KENYÉRHEZ, KELT TÉSZTÁHOZ,  PANÍROZÁSHOZ ÉS MINDENHEZ!
KEKSZMORZSA - PALACSINTAPOR - ÉTCSOKI 
NÁPOLYI, SÓS TALLÉR, DARÁLÓS KEKSZ
Kaptunk még kakaóscsigát is, meg kiflit is, ami ezekből a csodajó lisztekből készült. De azt sajnos nem tudtam lefotózni, mert családom rögtön ráindult.


Hát nem édesek?

2012. április 9., hétfő

Haza

Ma hazamegyünk. Nagy öröm ez nekünk. Sokáig úgy volt, hogy nem tudunk hazamenni a szüleimhez, mert ugyebár ilyen benzinárak mellett nehéz teletankolni az autót, de hála a jó Istennek, pont lett egy kis pluszpénzünk, ami éppen arra elég. Nos, ezért hiszek mindig a csodákban.
Úgyhogy kedves Barátaim, most egy darabig nem találkozunk itt. De azért ne feledkezzetek el rólam! :)

És bár én mi nem ünnepeljük a húsvéti nyuszit, meg a locsolkodás sem szokás nálunk, azért itt szeretnék egy kedves nyuszival boldog ünnepeket kívánni mindenkinek.

Boldog ünnepeket kívánunk!

2012. április 6., péntek

Egy izgalmas napunk

Viszonylag korai ébredés :)
Valamilyen okból egyik gyerekem sem lelkesedik az alvásért, de aztán, ha elaludtak, nagyon sokáig bírnak durmolni. Zsófival sokat küzdöttünk (aki régebb óta olvas, tudja), mennyit szenvedtünk, szó szerint az alvással. Még most is "csatázunk", mert ő sohasem álmos, mindig kellene még valamit elintéznie, aztán 5-10 perc alatt elalszik. De ő legalább babaként is lefeküdt és egy helyben maradt. 
Nos, jelentem, Nimród egy percre sem tud megállni. "Alszok." - mondja. Annak rendje és módja szerint leteszi a fejét, aztán 1 másodperc múlva már kel is fel. Vele - és most nem túlzok - birkózni kell. A babakocsitól, ha meglátja kiborul, az ágyról meg nem gondolja, hogy aludni kell benne. Szóval, ő sem lesz annyira könnyű eset. 

Ám, hogy most jött a jó idő, ez is könnyen megoldódott.
Egy napnak az izgalmas része képekben:
Ébredés. Nimród ilyenkor átmászik Zsófihoz, és "kedvesen" ölelgeti meg puszilgatja. Közben Zsófi mindent megtesz azért, hogy Nimród ne húzzon be neki, vagy ne másszon bele az arcába. Igazán izgalmas jelenet ez. De azért közben én nagyon jól mulatok :)

Reggeli. Itt éppen müzli. Zsófi persze sosem éhes, mert már "tegnap ettem", de Nimród szeret enni, így ez elkerülhetetlen. Enni muszáj :)
Délelőtt Zsófival kézműveskedünk, tanulunk, - amikor persze nincs oviban. Nimród ilyenkor eljárkálgat, pakolgat és falat fest :)
 
Alkotás öröme.
Egy kis mesenézés. Ilyenkor tudom előkészíteni az ebédhez valót. A Kisvakond vagy a Kockás fülű nyúl Nimródot is leköti. Egy darabig :)
Udvaron játék:  
Itt Zsófi éppen Romy hercegnőt keresi. (Tudjátok, a 80 nap alatt a  Föld körülből.) Mindig megtalálja.
Nimród a macska keresésére indul. De mindig mindent kesztyűben csinál. Nem baj, hogy meleg van.
Ebéd után indulás aludni. Kesztyűben persze.
Mivel Zsófi már nem alszik sajnos (még az oviban sem sikerült rászoknia), ekkor szoktunk még bent tanulni kicsit, kézműveskedni, olvasni, játszani. Persze nem mindig van igénye rá, szívesen is alkot.

DÉLUTÁN

Aztán megjön APA. Alig várják, hogy Vele kimehessenek újra az udvarra. Nos, pár napja hoztak fát, és be kellett rakodni. Ebből néhány pillanatkép.


Figyelitek, mindkettőnél a kesztyűt? Apa tartott neki munkavédelmi  órát, és a gyerekeim betartották!
Csak hogy visszafele se legyen üres a talicska.
Nos, ezután már este nem volt gond az elalvással.
Én hiszek a munka erejében (a gyerekeknél is), és a kinti, friss levegőben.

2012. április 1., vasárnap

Ma

annyi mindent kellene csinálnom.
Nagy Őm dolgozik. Hiába, a bánya nem áll meg. Ilyenkor kicsit aggódom, mert lent a föld alatt van, de közben bátorítom magamat, hogy ügyes fiúk a bányászok, mindent megoldanak :)
Kettesben vagyunk kicsi fiammal (aki még alszik).

Délutáni alvás
Zsófi a mamánál van, mert ott van az unokatestvére, és ők nagyon szeretik egymást. Ilyenkor tudnak találkozni, és kicsit játszani. Unokatestvér 12 éves, de nagyon jól kijön az én 4 éves kislányommal. Ő olyan, mintha a 3. gyerekünk lenne. Sokat visszük magunkkal kirándulni, nyaralni. Olyan pótszülei vagyunk. Az ő szülei nincsenek együtt, és elég rossz a két felnőtt kapcsolata egymással. Ezért is próbálunk meg kicsit többet adni neki. Istenből is, de ennek a sógorom nem örül, lévén keményvonalas ateista.
De én hiszem, hogy ki tud nyílni a gyermek szíve. Szívesen jön velünk Bibliatáborba is. Idén nem vagyok benne biztos, hogy a sógorom elengedni, de majd fogok érte imádkozni. Mert ő nagyon vágyik és nagyon szeret velünk jönni.
Remélem, hogy idén el tudunk menni. 1 hét a csodálatos Bózsván (egy kis falu a zempléni-hegységben), és az ember feltöltődik, jobb kedve lesz, átértékel dolgokat az életében, és főleg közel kerül Istenhez.
Már nagyon várom.