2014. április 30., szerda

Sorsoltunk!

A sorsolási bizottság teljes létszámban felsorakozott, és én, mint az Elnök, biztosíthatok mindenkit, hogy minden szabályszerűen zajlott le :)



Gratulálok Eszter!
Írj nekem, légy szíves!

2014. április 29., kedd

Helyzetjelentés

1) Himlősek vagyunk. Mármint az összes gyerekem.
Na jó, Nimród már túl van rajta, ő kezdte, kb. 2 héttel ezelőtt, amikor is majdnem "tavaszoltak" a szüleimnél, de csak 2 napot sikerült eltölteni náluk. Utána mentünk érte. Nos, ez április 16-a óta így van, azóta harcolunk ezzel. Persze, már nagyon vártuk, és örülünk, hogy túl  vagyunk rajta. Nimród igencsak hős volt, nem vakarta, nem piszkálta. Mondjuk ő eléggé hiú, ha mondhatom ezt. Pl. nincs hosszú haja, rövidre vágjuk mindig, de minden reggel meg kell őt is fésülni. Himlő kezelése alatt sem érhetett a kenőcs a hajához, és azért nem vakarta, mert nem akarta, hogy nyoma maradjon. :) Ellenben Zsófia - annyira pöttyös, hogy  lassan ecsettel kenjük rá a kenőcsöt. Ő nem ilyen fegyelmezett, de azért már alakulunk.
Már Katánk is elkapta, és ő meg egyenesen cuki pöttyökkel a feje tetején, meg a nyakán, és a hasán...
Szóval mindenki elkapta.
Élvezik az itthonlétet, mert most én is kicsit engedékenyebb vagyok :), hiszen szegények betegek.

2) Ráadásul megvolt a nagy beiratkozás is. El sem hiszem, hogy nagylányom már iskolás lesz szeptemberben. Igaz, hogy már nagyon vágyott rá, már tavaly óta iskolába szeretne járni, és nagyon lelkes. Ez persze nem tudom, hogy meddig fog tartani, de Zsófi oviba is 2 évesen már menni akart, és még a mai napig szeret járni. Igaz, ott aludni nem (mivel nem alszik), de alig várja, hogy mehessen, főleg amikor sokáig van itthon.
Furcsa, mert évekkel hozzám jöttek a gyerekek beiratkozni, most meg mi álltunk ott Nagy Őmmel, és csak néztük, hogy az a cukifalat, akire annyira vártunk, és aki olyan sok örömet okozott nekünk, már "iskolaérett". Nagyon izgultam, és nagyon meg voltam hatódva.

Ebből a manóból
Ez a nagylány lett. 

Titokban kicsit pityeregtem is, mert hát nagy élmény ez az ember lányának,  hogy a gyereke iskolás lesz.
(Persze, tudom, az is, amikor ovis, meg amikor középiskolás, főleg meg egyetemista, de akkor is... Bocsi, én most éppen lelkesedem.)

3) A gyülekezetbe a hétvégére családos napot szerveztünk, és bár én csak szombaton tudtam részt venni rajta Katával, a többiek ugye itthon feküdtek himlősen, vasárnap már nem tudtam elmenni, mert akkor nagy Őm dolgozott, így én maradtam a csipet-csapattal. De nagyon jó hétvége volt, amolyan házasságos, gyerekneveléses, kirándulós, gyerekekkel játszós, sétálós és mindenféle.

2014. április 21., hétfő

Fűillat

Biztosan láttátok ti is az 1994-ben készült, Forrest Gump című filmet. Én sokszor megnéztem, bár az utóbbi időben valahogy kimaradt. De ez a film sok minden tekintetben hatással volt rám. Természetesen Tom Hanks nagyszerű volt benne, de nekem Gary Sinise jött be igazán. Mondjuk  őt már akkor megszerettem, amikor láttam az Egerek és emberek című filmet, amit szeretettel ajánlok. Itt megnézheted.

Emlékeztek a Forrest Gumpnak arra a részére, amikor Forrest vágja a füvet, és megjelenik Jenny? Amikor a "legeslegjobban" Jenny hiányzott neki?
És hogy mennyire szeretett füvet vágni?

Nagyon szeretem a frissen vágott fű illatát. Akármerre járok, és érzem ezt a csodálatos illatot, legyen ez egy parkban vagy focipályán, vagy  itthon, szagolgatni szoktam :)
Nagyon jó érzés és nagyon szeretem.
Amikor Férj nyírja a füvet, szeretek kimenni, és ahogy a dohányosok szokták, jól "letüdőzöm" az illatát.
Ilyenkor, tavasszal, amikor kicsit még vizes is a fű, nagyon szeretem.
Nyáron meg mezítláb szaladgálni benne...


Nagyon szeretek füvet vágni. (Télen meg havat lapátolni, mert ahogy Férj mondta: "Ó, ez női munka!" - persze viccel, és mostanában nem tettem ilyesmit, mert vagy Pocaklakóm volt, vagy Kicsi Babám, de amikor jön a jó kis nyár, és nagyon megnő a fű, akkor szeretem beindítani a jó kis fűnyírónkat, ami nagy ajándék volt egykoron magunknak, és aztán elindulok, és jól levágom a nagy füvet, aztán összegyűjtöm és beleöntöm a komposztba, hogy majd ősszel be lehessen robizni a kertbe.
Mindezt egy szuszra....
Megy ez nekem! :)

2014. április 13., vasárnap

Szabadságon vagyunk...

Ugye milyen hihetetlenül hangzik?
Anyukámékhoz mentünk el 4 napra, mert Apukámnak ünnepeltünk a 70. születésnapját.
Jól is sikerült, de néhány dolog azért belejátszott.

1) Már betegen érkeztem, és a 4 nap alatt voltam: lázas, hangtalan, fáradt, kialvatlan, orrdugulásos, torokfájós és egész nap alvós... Szóval nem voltam jól. És még most sem vagyok túl jól. De már beszélni tudok :)

2) Csütörtökön bementünk Férjjel és Katával Nyíregyházára (amikor otthon vagyok, ezt mindig megteszem) - meglátogattam a kedvenc Református Könyvesboltomat (Pro Credo - Nyíregyháza, Színház utca 12.), és ha már ott jártam, a volt munkahelyemet, a Jókai Mór Református Általános Iskolát, ahol nagy örömömre találkozhattam a régi kollégákkal, és Kata baba pedig élvezhette a dédelgetést, dajkálgatást és mindenféle kedves szót. Meg mi is tudtunk beszélgetni kicsit a többiekkel, bár az az igazság, hogy Férj egy hős, mert ő nem bírja az ilyen "látogassuk meg, menjünk el, beszélgessünk kicsit" típusú ad-hoc kirohanásaimat, de mivel egy hős (ha nem mondtam volna még), tűrte és állta a sarat, a helyzetet, és minden mást. Úgyhogy nagyon büszke vagyok rá.
Mondjuk nem is neki kellett beszélnie, hanem nekem, de ez - aki ismer tudja, - nem esik nehezemre :)

3) Sétáltunk mindenféle könyvesboltban, antikváriumban, és olyan jó érzés volt, Szeretem ezeket a helyeket, bár elég hideg lett, így azt hiszem akkor és ott sikerült a megfázásomat a felső fokra emelni.
Annál is inkább, mert a pénteki napot szinte végig alvással töltöttem.
Ugyanis apukámnak pénteken tartottuk meg a szülinapi partiját (képeket később mellékelek), mert még nem olyan régen értünk haza, és annyira volt időnk, hogy Férj begyújtott, hogy jó meleg legyen, én pedig betettem két mosást, és már sötét is lett, meg el is fáradtunk, meg egyébként is... Az utazás sok erőt kivesz.

4) Szabadságon vagyunk. A két nagyobb gyerek (Zsófia és Nimród) úgy döntöttek, hogy a szüleimnél maradnak. Volt már ilyen, és nagyon szeretnek menni, mert jól érzik magukat, de ez így van rendjén. Elég ritkán látják őket, és mivel kölcsönösen szeretik egymást, majd csak boldogulnak :)
Csak mihez tartás végett, beszélgetés köztem és kisfiam között:
-  Nimród, ugye jó leszel és megpróbálsz szót fogadni mamáéknak?
- Igen, de már most tudom, hogy nem fog sikerülni!
Legalább őszinte a szentem.
Úgyhogy most 1 hétig szabadságon leszek. Ilyen még nem volt, amióta Kata megszületett, és bár tudom, hogy nem fogok unatkozni, ahogy mondani szokták "lesz mire nézni", azért hiányzik, hogy nem csacsognak, nem beszélgetnek, nem vitáznak, veszekszenek...
De nekem is kell idő, hogy a hangom visszajöjjön, hogy mindent a régi kerékvágásban folytathassunk!
:)
Ennyire nem lazán, de azért valami pihenés lesz.

2014. április 11., péntek

Első Emeletes voltam

Pár napja anyukám felhívott, hogy az M1-en régi nagy kedvenc együttesem adja utolsó koncertjét.
A 80-90-es években voltam tinédzser (húha!), és lelkes és nagy Első Emelet rajongó voltam.
Én amolyan normális rajongó voltam, ha mondhatom azt. Nem ájultam el, amikor megláttam őket, nem kerültem magam alá, mert nem álltak szóba velem, vagy nem jutottam el egy koncertre. Ennek ellenére jó sok koncerten részt vettem. Anyukám nagyon támogatott engem, mert ő is szerette őket :)
Nekem Michel, a dobos volt a kedvencem, még leveleztünk is, amolyan régi, hagyományos módszerrel, bélyeg, boríték...


Aztán az ember felnő. Én is.
Dolgozni kezdtem, meg családom lett, de azért mindig szívesen hallgattam őket. Kizárólag akkor, amikor Férj nem volt itthon, mert nem szereti őket. Sok mindenben egyezik az ízlésünk, ebben nem :)

Mindenesetre elfelejtettem megnézni, akkor néztük meg Férjjel a Last Vegas című filmet, ami jobb volt, mert azon együtt szórakoztunk. De amikor Férj kint volt az udvaron, akkor nekiálltam hallgatni őket.
Katával még táncoltunk is :)
Ezért a héten az Egoság az, hogy Nosztalgiázz! Keress rá a Youtube-on a régi kedvenceidre, és énekelj, táncolj, amikor nem látnak. :)


Nosztalgiáztam, na! 
Azt az izgatottságot nem éreztem, mint egykoron, fiatal koromban, hogy a lámpák kialszanak, és érzed a feszültséget, mielőtt a zenekar a színpadra lép. Érzed, hogy egy hatalmas várakozás-hullám söpör végig , izgalom és a szíved a torkodban dobog. Eszembe jutottak a régi koncertek. De rég volt, de jó volt...
Nektek volt ilyen nagy kedvenc?

2014. április 7., hétfő

Jane Austen forever

Katával ma orvosnál voltunk, mert szegénynek begyulladt a szeme, és alig lát a gyulladástól. Ráadásul belázasodott, ami miatt olyan gyenge és elhagyatott, úgy sajnálom...
Közben amiatt aggódom, hogy elkezdett fájni a torkom, és valószínű elkaptam a családtól az összes betegséget, amit mindenki hordott, köhögött, és cipelt magával.

Lánykoromban, mint minden tizenéves lány sok romantikus regényt olvastam. Mert én is nagyon vágytam arra a férfira, aki a könyvekben is tökéletes volt. Sármos, jóképű, gazdag, tökéletes, mindenhez ért, és mindenben tökéletes. Ezek azok a fajta romantikus regények voltak, amiktől most úgy gondolom, hogy óvni kellene a mai fiatalokat.
Helyette olyanokat kellene olvasni, amelyek az igazi értékeket adják át. Mint tisztesség, becsület, őszinteség, erkölcs. És ki más lenne ez, mint Jane Austin.

Ha rajtam múlna, én kötelezővé tenném őt. Középiskolában mindenképpen. Értékrend!
Persze mi is az érték? A megbocsátás, a becsületesség, a szabadság, a szeretet, az élet tisztelete (minden élőlény tisztelete), és az önfegyelem. Aki elolvassa a könyveket, fenntartással lesz.
Mert kinek szimpatikus az Értelem és Érzelem Willoghby-ja, az Emma Mr. Churchilje, vagy hogy a nagyon népszerű és klasszikus példa a Büszkeség és balítéletből Mr. Wikham.

Pár hete nagy élményem volt, mert vasalás mellett megnéztem a BB-t. De a klasszikusat, a  BBC-t.
Régebben, amikor Zsófia még egyedül volt, és nyugiban vasaltam, ez volt a vasalós filmem. Kislányom sokszor odajött, és megkérdezte: "Hol van Mr. Collins?"
Vicces volt.

Mindenesetre az, hogy mit tartunk értéknek, hatással van a viselkedésünkre, a fontossági sorrendünkre, a kapcsolatainkra, és arra is, hogy mire tanítjuk a gyerekeinket.
De akármennyire is igyekszünk jóra tanítani, és megtanítani azt, hogy az erkölcsi értékek fontosak, mégis hanyatlik. Valami elveszőben van.
Ezért tanítom a gyerekeimnek sokat és sokszor - különféle technikával és technikában - erre:


Fotó: internet

2014. április 5., szombat

Kő-papír-olló...

vulkán kitörés, éles kés! - szokták a gyermekeim mondogatni. 


Nagyon vicces, amikor nekiállnak játszani. Ha el akarnak dönteni valamit, és éppen nem veszekszenek, akkor használják ezt a jó kis játékot. De az az igazság, hogy én is szívesen játszottam egykoron, és szoktam a gyerekekkel is játszani. Szeretjük. 

Én akkor is be szoktam vetni, amikor valamilyen feladat elvégzésére nincs kezdő jelentkező a gyerekek közül. Pl. senki sem akar először fürdeni menni, vagy elkezdeni a pakolást, vagy valamilyen feladatot elvégezni. És általában beválik :) 
Rájöttem, hogy nincs mindig értelme "veszekedni" velük. Egy ideig azt játszottuk, hogy két papírra rárajzoltuk Zsófi és Nimród ovis jelét, és Kata választott egy papírt, és az ment először fürdeni. Azt sikerült elfogadniuk, ám nincs mindig idő ilyesmire, így bevált ez a kő-papír-ollózás :)
És utazás közben is remek játék. 
Fájl:Rock paper scissors.jpg
Közben eszembe jutott a tavalyi X-faktor válogatás, amikor Geszti Péter megpróbálta megtanítani Szikora Robit erre a játékra. Mondjuk elég vicces volt. Mármint maga Szikora. Ugye egy e-x Első Emeletestől nem várja el senki, hogy rajongjon az R-Goért, vagy Szikoráért?, de ezen igen jót mulattam. Meg azon, hogy Gesztinek milyen türelme volt ehhez az egészhez. 
Megnézhetitek itt.
Azért jó játék, én szeretem!

2014. április 3., csütörtök

Gyermekek és gyermekrajzok

Gyermekanyag ügyben nagy fába vágtam a fejszémet.
Egy kicsit titokzatoskodok még, mert bár már összeállt, hogy mit és hogyan szeretnék, de azért ha lesz egy végleges ötlet, vagy valami, amiből látszik az alagút vége, akkor mindenképpen megosztom veletek.
Az a baj velem, hogy mindig túl sok ötlet zsizseg a fejemben, olyan sok mindent szeretnék írni, alkotni, elkészíteni, de a nap 24 órája sem elég.
Persze, nagyon élvezem a kutakodást, utánajárást, keresgélést, ötletelést, rajzolást, de ahhoz idő kell, meg ráhangolódni, ami mondjuk a reggeltől estig folyamatosan beszélő kisfiam mellett elég nehéz.
Most csak mi csajok vagyunk együtt, mert Nimród hajnal 6-kor kelt, így kénytelen volt elmenni aludni. Ha nem teszi meg 7-re már úgy felpörög és úgy üvölt, és kezelhetetlen, hogy mindenki nehezen viseli a családból. Ilyenkor pedig - bocs kisfiam -, kicsit élvezzük a csendes és a pihenést. A két lány ül a földön és játszik. Hol együtt, hol egymás nélkül. De nagyon aranyosak, és ez olyan jó a lelkemnek, amikor csend van. Mindig eszembe jut Csillagos, amikor a kisfiamról van szó. Mert hasonló cipőben járunk valamennyire.

Szóval, dolgozgatok, írogatok, alakulgat a fejemben és a papíron is néhány ötlet. Kicsit más lesz, mint eddig volt, de szeretném megosztani majd veletek.

Addig is szeretettel ajánlom az Apostolok cselekedetei című ÚJ tanulmányt, amely kisiskolásoknak készült. A blogon a bal felső sarokban tekinthető meg, és rákattintva a kiadót is elérhetitek.
Szeretnélek kérni Benneteket, hogy ha esetleg megtetszik egy-egy tanulmányunk, és ha lehetőségetek nyílik arra, hogy rendeljetek, Kérlek, tegyétek meg! A gyermektanulmányok nagyon színvonalasak (erről kezeskedem!), és a Kiadónak is jól jönne egy kis anyagi segítség. Apránként, de minden számít! :)
Na, ez volt itt a reklámblokk!

Addig szeretettel osztok meg néhány gyermekekkel kapcsolatos rajzomat.









Szolgálati közlemény: Sajnos nem tudom sem a rajzaimba, sem a képeimbe beleírni a blogszármazás nevét, ennyire ügyes nem vagyok :), de azt szívesen veszem, hogyha valaki alkalmasnak találja, és felhasználja, bármilyen formában, akkor kérem, jelezze, hogy a rajzok innen származnak