2021. szeptember 30., csütörtök
2021. szeptember 28., kedd
2021. szeptember 27., hétfő
Könyvajánló - P.G.Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja
Emlékeztek, az egyik Hálás vagyok bejegyzésben említettem, hogy elolvastam egy újabb Wodehouse-könyvet, ami igazán, azaz felettébb szórakoztató volt. Említettem azt is, hogy majd fogok írni róla. Íme:
A könyvtárunkban most sok új könyvét fedeztem fel, de láttam könyvesboltokban is jó áron. Igyekszem majd kihozni, és elolvasni őket, vagy ha úgy alakul, megvenni, mert ő aztán örök kedvenc, az biztos! :)Tartalom:
A regény lapjain fölbukkan még néhány jó barát, egy lecsúszott arisztokrata, pár női és férfi magándetektív, egyszóval a teljes wodehouse-i szereplőgárda, hogy újabb vidám órákat szerezzen az olvasónak.
Az előző könyv jobban tetszett. ERRE gondoltam. Vicces volt, és rengeteget nevettem rajta. Ez (véletlenül hoztam ki így a könyvtárból) a történet is jó volt, bár kicsit laposnak éreztem itt-ott, de ettől semmit nem vont le a könyv fordulatokban és mosolyra görbítő stílusának a vonzerejéből.
Ivor Lllewelly pont olyan ember, mint az összes többi hollywoodi sztár vagy producer. Hamar lesz szerelmes, gyorsan megházasodik, aztán meg boldogtalan. Kicsit ilyen világban is élünk, nem? Hogy cserélgetik az emberek, nem tudnak jól dönteni, vagy csak egyszerűen nekik jó ez, miért is küzdenének egy kapcsolatért?
És hogy mennyien vannak, akik ellenzik a házasságot, hülyeségnek tartják, felesleges dolognak. És mennyi mindent megtesznek azért, hogy mások se legyenek boldogok.
Nos, mindenesetre érdemes elolvasni, és elgondolkodni, hogy Wodehouse örök, mert amiről ír, az kicsit (számomra és nekem) társadalomkritika. Azt érteti meg, hogy a világ változik, de az ember örök. A döntések sokszor ugyanazok. Pedig lehetne jobb!
Hálás vagyok #60.
2021. szeptember 26., vasárnap
LIfe in colors - Pink
2021. szeptember 24., péntek
Vitathatatlanul ősz van + Forró csoki
Szeretem azt őszt. Vagyis inkább azt mondom, hogy a kedvenc évszakom, és ezzel mindent elmondtam. :) Sokáig nagyon jó idő volt, és élveztük a nap meleg sugarait, de most jött el az én időm. A harisnyás-szoknyás (mondjuk ez minden évszakban jelen van) - vastag pulcsis időszak, amit úgy szeretek.
Nem olyan régen pakoltam el a nyári szoknyákat, ruhákat. Végeztem egy amolyan selejtezés-félét. Én nem cserélem le a ruhatáramat, mert divatos vagy nem az, ilyen vagy olyan színű, én szeretek mindent hordani. Nyilván, a vékony ruháknak nem ilyenkor van itt az ideje, bár harisnyával azokat is lehet hordani. :) Én tényleg szeretem a harisnyákat, bár most vettem egy halommal, de nem sokáig bírta. Ezek a 15-20 denesek nagyon gyengék. Sok pénzt meg nem akarok érte adni.
Mindenesetre hidegebbre fordult az idő, és ezt azért szeretem, mert a kályhában ilyenkor duruzsolhat a meleg. Nyáron nem, de ilyenkor már szeretem a meleget. Olyan jó érzés ilyenkor és így elaludni. Melegben.
Az az igazság, hogy az őszt mindig várom. Már sokszor írtam, hogy szeretem az őszt, a fákat, és az ősz színeit. Mostanában is rengeteget jártam kint parkokban, erdőben, és fotóztam fákat. De elég, ha csak kinézek az ablakomon, és ott a Vértes, és már látszik is a különféle színű levelek kavalkádja. Tényleg szeretem. A hangulatát, a színeit, amit lehet közben viselni, ahogy lehet a faleveleket dobálni a földről (Katám ebben nagyon jó.) 😀
Szeretek ilyenkor sétálni, és így járni dolgozni. Most is ezt tesszük a gyerekekkel. Amikor nincs autó (mert valamelyik mindig szerelőnél vagy műszakin van, vagy ilyesmi), akkor mi gyalog járunk, és rájövök, hogy de jó lenne, ha ezt sűrűbben tennénk. Most szent elhatározásom, hogy a jövő héten is ezt tesszük, legfőképpen azért, mert Bornapok jönnek, és az az igazán UTÁLOM időszak.
Szóval, szeretem, és kész.
És eszembe jutott, hogy be kell hozni a kinti pokrócokat, a foteleket, ahol eddig kint ültünk, össze kell pakolni, és kicsit jön a hűvösebb időszak, de mégis izgis lesz. És eszembe jutott, hogy régebben mennyi forró csokit ittam. Ma már, hogy nem iszok tejet (csak nagyon ritkán kakaót - évente max. 2x), de régebben hogy szerettem!
És bár mostanában nincs időm blogokat olvasgatni, és ezt sem én magamtól találtam, hanem valakinél olvastam, és gondoltam, ha lesz időm és energiám, akkor megteszem majd. Mármint az olvasgatást. De persze az angol blogokkal van némi problémám, hiszen az angolom elég "fapados", de a receptek azért nem túl bonyolultak. :)
Nutellás forró csoki
Hozzávalók:
2021. szeptember 21., kedd
2021. szeptember 20., hétfő
Hálás vagyok #59.
2021. szeptember 19., vasárnap
2021. szeptember 16., csütörtök
Puncsos sütemény
Nem a legjobban fotózott süteményem, nem is vagyok ebben profi, de hogy finom volt, az biztos. Már egy hasonlót készítettem, de ez most nagyobb adag lett. :)
Puncsos süteménynek készült, de csak úgy a magam módján, nem profi módon. De így is finom volt. :) Van ebben minden. Piskótlapot sütöttem, majd készítettem hozzá egy diós, lekváros, piskótás belső réteget, sok mazsolával, és aztán puncs pudinggal leöntöttem. Ez az ahogy sikerült süteményem. :)
2021. szeptember 14., kedd
Hálás vagyok #58.
A heti hálacsokor:
2021. szeptember 12., vasárnap
Life in colors - Szürkület
Szeretem a szürkét, ezt már többször mondtam. Szeretem a fekete-fehér fotókat is. Ez most ilyen lett. Még ha a hangulatom most sokkal, de sokkal vidámabb, akkor is. :)
2021. szeptember 9., csütörtök
Könyvajánló - P.G. Wodehouse: Gyöngyök, nők és Monty Bodkin
Nemcsak Jane Austennek vagyok lelkes rajongója, hanem P.G.Wodehousenak is, akit a testvérim mindig "vadhúsnak" hívott. Az eredeti neve Sir Pelham Grenville Wodahouse volt, és a barátai csak Plumnak becézték. Szegény, Szilvaként létezni! :) Mindenesetre szerintem ragyogó regényeket írt, és igazi karakter-bemutatós, megnevettetős. Először, kb. 15-16 lehettem, amikor rátaláltam a Forduljon Smith-hez című regényét, aztán jött a Kirabol a komornyikom, ami azóta is az egyik kedvencem.
Nem annyira szeretem azt a fajta angol humort, amit pl. Galla Miklós képvisel (ő számomra eléggé irritáló figura), és a Monty Python sem a kedvencem. De Wodehouse annyira finoman és olyan iróniával műveli az angol humort, hogy hangosan nevethetnéked támad.
Van néhány Wodehouse a polcomon, és el is határoztam, hogy újra nekifogok, és elolvasom mindet. Újra. De aztán a könyvtárban ráakadtam újakra, és persze, hogy azok jönnek most. Nevetni nagyon kell és nagyon fontos. És ehhez WODEHOUSET ajánlom a legjobban.
Amikor kezembe akadt ez a könyv, és elolvastam, tudtam, hogy a kedvencem között lesz. Annyira jó volt, és olyan fergeteges humor volt benne. És a legmegdöbbentőbb számomra, hogy rengeteg bibliai idézet, citálás olvasható, ami egy-egy mondatban nem kínos, hanem zavaró, hanem pont odaillik.
Történet:Monty Bodkin Hollywoodból újra Londonba tér, maga mögött hagyván összetört szívű titkárnőjét, Sandy Millert, mert Monty az angol női gyeplabdaválogatott játékosába, Gertrude Butterwickbe szerelmes. Ám a lány atyja feltételt szabott. Montynak egy teljes évig dolgoznia kell...
Higgyétek el, érdemes Wodehouset olvasni. Jót tesz a léleknek. Nálam már ott a következő. :)
2021. szeptember 8., szerda
Rántott cukkini - nekem :)
Van az a helyzet, amikor egyedül vagy itthon, teljes a csend, és végre magadra is gondolhatsz. :) Az egyik gyerekem Egerben osztálykirándul, a másik Zánkán van, a harmadik holnap megy, nekem pedig délutánra kell menni felügyelni. Az osztályunk nincs itthon, én pedig nem utaztam velük. Több okból sem, és ez jó így. Aztán a főnököm azt mondta, hogy inkább délutánra jöjjek, és furcsa is volt reggel. Kettesben a macskával boldogítottuk egymást. És egy csomó mindenre volt időm. Betettem 2 adag mosást, főztem borsólevest, gombapörköltet és magamnak pedig rántottam cukkinit. Ez nekem amolyan chips-szerű étel. Csak úgy magában. Nagyon szeretem a cukkinit, és gondoltam... miért is ne lephetném meg magam vele.
Szeretem. Lehet, hogy többször kellene meglepni magam. :)
2021. szeptember 7., kedd
Hálás vagyok #57.
2021. szeptember 6., hétfő
2021. szeptember 5., vasárnap
2021. szeptember 3., péntek
2021. szeptember 1., szerda
Elkezdődött!
Ma hivatalosan is iskolakezdés volt. Hiába készültem rá már lelkiekben egy ideje, fizikailag meg az iskolában, annyira más és annyira új volt. Újra zajban lenni, és sokat beszélni, az ember elszokik tőle. Elszokott. De közben meg látni, hogy mennyire nagyok lettek, nagyobbak és másabbak, akkor mindig mosolyogni támad kedve az embernek. Nekem is.
3. osztályosok lettek a mieink, és olyan furcsa, mert még eddig kicsik voltak, nemsokára meg már nagyobbak lesznek. Én meg csak nézem, hogy nőnek, okosodnak, komolyodnak, szépülnek De a saját gyerekeimmel is elég volt szintet lépni. Egy nyolcadikos, egy hatodikos és egy harmadikos.
Minden év szeptemberében elkészítek egy ilyen képet, mert jó nézni és látni, hogy milyen nagyok lettek, és meg - mert melyik szülő nem gyönyörködik a sajátjaiban, nem igaz? Én szeretem őket, és büszke vagyok rájuk. És azt is tudom, hogy kalandos év következik, ami nem lesz egyszerű. Zsófival továbbtanulási időszak jön, a többiekkel meg hozni a szokott- és elvárt szintet. Mert igen, van elvárt szint. És ez nem a kitűnő, hanem az önmaguk legyőzése. :)
Szóval, mindenkinek, aki szülő, és idelátogat (ha nem, akkor is :) ) kitartást kívánok erre az évre, és a reményt, hogy ne legyen online tanítás.
Mondom, ahogy a régi iskolában szoktunk mondani: BOLDOG ÚJ TANÉVET!