A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 11.04.. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 11.04.. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 4., kedd

11.04.

A háttér marad, csak a kérdés változik...

Ez amolyan "Felelj, ha mersz!" játék. Itt is válaszolhatsz természetesen, de ha nem szeretnél, akkor nyugodtan válaszold meg magadnak, csendben, vagy csak gondolkodj rajta!

 

2024. november 4., hétfő

Nemzeti cukorkanap – november 4.

Nemzeti cukorkanap – november 4.
 Én a csokit jobban szeretem, de biztos vannak sokan, akik a cukorkát részesítik előnyben.

November 4-e a nemzeti cukorkanap. Ezek az édes-savanyú finomságok gyermekkorunk óta jelen vannak az életünkben. Legyen szó keményről, rágósról, gyümölcsízűről vagy a „szájban olvadó, nem a kezedben olvadó” finomságról, az édesség állandó boldogságforrás, és ahogy öregszünk, nosztalgia is.
 
Az édesség története Indiában kezdődik. A Kr.e. 6. és 4. század között a perzsák és a görögök megtudták, hogy az indiai embereknek nádjuk van, amiből méhek nélkül is mézet készítenek. Ezek a nád valójában cukornád volt, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Az ókori indiánok cukornádlevet főztek, és azt egyedi cukordarabokká alakították, amelyeket „khandának” neveztek.
 
Mielőtt a cukornádat Ázsián kívül háziasították, az ókori Kínában, a Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban és Rómában a mézet használták a gyümölcsök és virágok bevonására, amelyek megőrizték és cukorka formává alakították őket. Az ipari forradalom előtt az édességet gyógyszerként használták az emésztőrendszer megnyugtatására vagy a torok hűtésére. A középkorban az édességet főleg a gazdagok fogyasztották, cukorból és fűszerekből állították elő, hogy segítsék az emésztési problémákat, amelyek nagyon gyakoriak voltak, mivel az ételek nem voltak sem frissek, sem kiegyensúlyozottak.
 
A cukorka először a 18. században érkezett Amerikába Franciaországból és Nagy-Britanniából. Nagyon kevés telepes volt jártas a cukormunkában, vagyis csak a gazdagok élvezhették ezeket az új finomságokat. Az 1830-as években, amikor az ipari forradalom javában zajlott, a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy az édesség ne csak a gazdagok számára legyen elérhető, hanem egy új, kifejezetten a gyermekek számára készült piac is. Míg néhány kézműves cukormunkás maradt, az édességboltok az Egyesült Államokban alapvető fontosságúakká váltak, különösen a gyerekek életében országszerte. A penny cukorka lett az első dolog, amire a gyerekek költik a pénzüket, és az édességboltok tulajdonosai leginkább a gyerekek és a családok üzletére támaszkodtak, hogy fenntartsák őket.
 
Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet.
 
Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, Francia Drazsé, vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokba komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.