PAPRIKÁSKRUMPLI SZÓJAVIRSLIVEL

Sajnos nincs rá időm, hogy írjak, így inkább gyorsan egy receptet adok közre. :)

PAPRIKÁSKRUMPLI SZÓJAVIRSLIVEL

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 1 fej hagyma, 1 teáskanál pirospaprika, 1 paradicsom, 1 zöldpaprika, köménymag, tengeri só, olaj, 3 db szójavirsli.

Elkészítése: A hagymát és a paprikát apróra összevágjuk, megpirítjuk, belevetjük a pirospaprikát, picit felsütjük, hozzá adjuk a paradicsomot, ismét felsütjük, végül belerakjuk a hasábokra vágott krumplit. Annyi vizet öntsünk rá, hogy épp ellepje, sózzuk, köménymaggal fűszerezzük. Lassan főzzük, és többször kavarjuk meg, hogy a zöldségek jól szétmáljanak, had legyen jó zaftos tartalmas a leve. Mikor megfőtt kavarjuk bele a karikára vágott szójavirslit. Azért a végén, mert főzni nem ajánlatos, mert szét mállik!

Noé 2.

 MIBEN HASONLÍTOTT AZ A VILÁG ÉS A MOSTANI?

⁵Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, ⁶megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. ⁷Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. ⁸De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.  .... ¹¹A föld pedig egyre romlottabb lett az Isten színe előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. ¹²És látta Isten, mennyire megromlott a föld, mert minden ember rossz útra tért a földön. (1Mózes 6,5.11-12)

Miért bánta meg Isten, hogy megteremtette az embert? Milyen lett a szíve? Miért akart mindent eltörölni, még az állatokat is? Mit jelent az, hogy "egyre romlottabb" lett a föld? Igazságos volt-e, amit Isten tenni tervezett?

 

A magas életkor és a nagy tudás sajnos nem tette bölccsé és nemessé az ősvilág lakóit, hanem egyre erőszakosabbá, durvábbá váltak. A hatalmas ismeretet a gonoszság tökéletesítésére használták. Nagy élvezettel ontották ki az állatok életét, és vették el egymásét is. A házasélet területén is eltértek a isteni parancstól, és általánossá vált a többnejűség. Az erősebbek egyszerűen legyilkolták a gyengébbeket, és elvették tőlük azt, amit megkívántak. Az ősvilág lakói tehát - a tévhittel ellentétben - nem tudatlan, szegényes, primitív népek voltak, hanem mind ismeretekben, m ind természeti kincsekben és adottságoknak messze felül álltak a modern kor emberétől. Azonban az önző, irgalmatlan gondolkodásmód szinte mindenkit áthatott, pedig az özönvíz előtt még láthatták az Éden-kertjét, kapujában az őrző kerubokkal.

 

Színező

Így aki akart, minden szombaton találkozhatott a mennyel. Emellett már akkor élesen különvált két csoport, legalábbis egy ideig: az átlagot jelentő istentelenek sokasága, és az istenfélő kevesek csapata. Habár mindenki tudott a Föld és az élet isteni eredetéről, mégis ez élet a szívükben: 

TÁVOZZÁL EL TŐLÜNK, MERT ÚTJAIDNAK TUDÁSÁBAN NEM GYÖNYÖRKÖDÜNK! MICSODA A MINDENHATÓ, HOGY TISZTELJÜK ŐT? JÓB 21,41

A világ ma sem különb, a többség nem kér a felülről jövő tanácsokból, mivel komolyan megérintenék a lelkiismeretüket, és sok mindenben változtatniuk kellene szokásaikon, a másokhoz és az élethez való viszonyukon. 

 

Készítsetek lángpallost!

Vagy ezt  kiszínezitek, és kemény kartonra ragasztjátok, de érdemes rögtön kemény kartonra megrajzolni magát a kardot, majd piros színű papírral körbekeríteni, és megrajzolni, kivágni a lángokat!

 A Bibliai hithősök Biblia-tanulmány feldolgozása gyerekeknek.

Life in colors - Világos, vidám színek

Már nagyon tavasz hangulatom van, és örülök a napsütésnek. Meg a vidámságnak, ami remélem, hamarosan megjelenik az életünkben. Ezért hoztam ma vidám, világos színeket.

forrás: net

Noé 1.

 

 MIBEN VOLT MÁS AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI VILÁG, NOÉ KORA A MIENKTŐL? 

²⁶ Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. ²⁷ Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. ²⁸ Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! ²⁹ Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! ³⁰ Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. ³¹ És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.(1Mózes 1,26-31)

Mit jelent az, hogy "alkossunk" - "Teremtsünk" embert a képmásunkra? Mit jelent képmásnak lenni? Milyen tulajdonságokat adott nekünk az Úr? 

Mielőtt az özönvíz elmosta a világot, egészen más volt az élet a földön. Az évszakok váltakozása nem befolyásolta a növényeket és az állatokat, nem kényszerítette az élővilágot állandó alkalmazkodásra. Pl. vándorlásra. A hó, eső, tűző nap, hideg fagy, vagy a fülledt meleg fogalmát nem ismerték akkoriban. Az állandó kellemes hőmérséklet és a megfelelő páratartalom igazán kitűnő lakhellyé tette a földet minden élőlénynek. A növények és az állatok mérete nagyobb, életidejük jelentősen hosszabb, külső megjelenésük sokkal szebb volt a ma megszokottnál.

Az emberek termete, ereje is többszöröse volt a miénknek. Ádám (ha pontosan nem is tudjuk), de valószínű, hogy több, mint három méter magas, és kb. 300 kg is lehetett. Az emberek egészségesebbek voltak és az életidejük gyakran meghaladta a 900 évet. Ennyi idő alatt komoly tudásra, élettapasztalatra, bölcsességre és mindenféle kézügyességre tettek szert. Sokan gondolják úgy, hogy akkor még kevés ismerettel rendelkeztek az emberek, és barbár hordákban éltek. Ez nagy tévedés, hiszen abban a világban a kreativitás, a tudomány, a teremtett világ és Isten ismerete sosem látott szinten állt, csakúgy, mint a környezet gondozása, átalakításának eredményessége.

Családfa

Színező

Kézműves

Színezd ki! Vágd ki! Hajtsd össze! Ragaszd fel!

 

A gyerekekkel a Bibliai hithősök Bibliatanulmányt dolgozzuk fel.

18. nap

Ma nagyon  hisztis napom van. Összevesztem a gyerekeimmel - persze, hogy a tanulás miatt. Nagyon fáradt vagyok, és nagyon elfáradtam, és egyébként is... Úgyhogy most inkább lenyugszom, és megyek főzni... Meg úgy csinálok, mintha nem lennék itthon. Szerintetek beválik? Majd szólok, ha tudok valamit...

Katának 3 napja nem találjuk a Nyelvtan munkafüzetét, és már az egész házat feltúrtuk érte, de csak minket érdekel az apjával, mert nem is hajlandó részt venni a kutatásban. És azt sem tudja megmondani, mondván, hogy "nem emlékszik", hogy hogy tűnhetett el két szoba között... 

Zsófit megkértem, hogy hozza be a kukát, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a tele kukát is behozza, amit még nem vittek el a kukások... 

Nimród pedig nem volt hajlandó zongorázni, és abban reménykedett, hogy megússza az órát.

Úgyhogy mindenki fáradt és unja. Én is. Most inkább főzök. Meg mert már receptet is régen tettem fel.

 SZÓJA PÖRKÖLT.

Emlékszem, amikor először főztem szójából pörköltet, a tésztához, megkóstoltuk, aztán úgy ahogy volt kidobtam. De mivel sokszor ettem másoknál, és finomnak találtam, úgy éreztem, muszáj kísérletezgetnem vele. Azóta persze - mondják -, hogy finomat főzök, de azért van a családomban olyan, aki nem hajlandó megkóstolni sem. Mondjuk húsevő, és semmiképpen nem akarja lecserélni erre, de szerintem meg nem tudja, hogy mit hagy ki. Úgyhogy most már teljesen finomat tudok, mivel a gyerekeim ezt mondják (és köztudattan ők a legjobb ételkritikusok.) Most már máshogy készítem, mint első alkalommal. Tésztával szeretjük a legjobban, de néha szoktam tökfőzelékhez adni, vagy rizshez...

Hozzávalók: 10 dkg szója kocka, bár és mostanában csíkot szoktam használni, 1 fej hagyma (jó nagy), 1 paradicsom, 1 zöldpaprika, (télen jó a lecsó is) 1 teáskanál pirospaprika, olaj, tengeri só, gerezd fokhagyma, liszt sűríteni.

Elkészítése: 

A szóját sós vízben megfőzzük hideg vízzel lehűtjük jól kinyomkodjuk. A hagymát és a paprikát apróra kockázzuk, és megpirítjuk, belevetjük a pirospaprikát utána a paradicsomot felsütjük. Felengedjük egy pohár vízzel, ezután adjuk hozzá a szóját, a fokhagymát, és a sót. 

Gyakori kevergetés közben addig főzzük, míg a hagyma, a paprika, a paradicsom szét nem esik, és jó sűrű zaftos nem lesz. Ha bő zaftosan szeretjük, akkor több vizet adunk hozzá. Levesszük a tűzről megvárjuk míg az olaj a felszínre jön ekkor rászórjuk a lisztet, és ismét felforraljuk. (Én sokszor elfelejtem a lisztet, de anélkül is finom.)

Én megmondom őszintén, hogy ehhez eszek egyedül tejfölt. Mert én ezt azzal szeretem. De persze elhagyható. :) 

17. nap

Kábé 1 éve nyaggatott már a kisfiam, hogy fessek valamit a falára. Vagyis nem valamit, hanem persze, hogy valamit, ami a sakkal kapcsolatos. A projekt most készült el, és Nimród véleménye szerint megérte rá várni. Én alapvetően nagyon szeretek rajzolni, alkotni, és most nagyon örültem egy-egy kis elkapott pillanatoknak.  

 

16. nap

16. napja vagyunk itthon. Mármint online oktatásban. Ebbe beleszámolom a szombat-vasárnapokat is. És bár minden nap hordoz valami különleges élmént, nem jut időm minden nap megírni nektek, így van, hogy összesűrítve juttatom el hozzátok különleges élményeimet, élményeinket. Mert hát az mindig van. 

Azt látom, hogy bár "jól elvannak" itthon a gyerekeim, azért az a nagy igazság, hogy hiányzik nekik az iskola. Nekem is hiányzik, hiszen én akkor érzem magam hasznosnak - a munka területén -, ha csinálhatok valamit. Persze, így sem unatkozom, mert mindenféle jó dolgot megcsinálok otthon. Nekiálltam például takarítani, lomtalanítani, átrendeztem a gyerekek ruháit, kiválogattam azokat, amik már kicsik, mert kedves barátaink jóvoltából kisfiam megint kapott nagyon szép és jó ruhákat, amiért hálás vagyok. Nagyon jó dolog ám az, és érzed, hogy szeretnek ilyenkor. Én - és ezt most komolyan mondom -13 éve nem vettem ruhát a gyerekeimnek. Egyet-egyet elvétve, de inkább cipőt, bár abból is nagy mennyiséget kaptunk mindig. Hálás is vagyok érte Kriszta és Dalma barátnőimnek, mert nekünk ez sokat jelent és nagy segítség is. Mi is úgy oldjuk meg, hogy a kinőtt ruhákat odaadom másoknak. Leginkább a gyülekezeten belül, ahol tudom, hogy szintén sok gyerek van, és örül neki. Én nem akarom pár száz forintért árusítani őket. Van, akinek ez nagyon megy, nos, én nem vagyok köztük. 

Szóval, ilyesmivel telnek a napjaim. Közben meg tanulunk, és küzdünk. Látom, hogy Zsófimnak jobban szüksége lenne arra, hogy fizikailag ott legyen az iskolában. Drága Lányom eléggé szétszórt, szórakozott, és figyelemzavarral is küzd, koncentráció hiánya van, és még sorolhatnám. Néha úgy érzem, hogy magam alatt vagyok emiatt, máskor meg olyan, mintha nem is lenne ilyesmi... De minden ellenére vannak dolgok, amivel ezt kompenzálni tudja. Neki ilyen a művészet, és ezt nagyon szeretem benne.

De hogy másról is írjak...

A hétvégén meglátogattunk egy családot, akiket mi nagyon-nagyon szeretünk. Igazi jókat beszélgetős hangulatban voltunk. Vittem sütit is. Katám rajong a nagylányukért, aki egy nagyon cuki egyéniség és nagyon művész. Kicsit felpörögtek az enyémek, de egy idő után Zsófi is lenyugodott. Ő ugyanis, ha valahol jól érzi magát, túlpörög.

És még egy érdekes dolog. A lányaim elkezdtek festeni, és én meg arra gondoltam, hogy én vajon miért ne tenném? Remélem, hogy hamarosan megmutathatom, hogy mit... izgulok...,de helyette megosztom veletek egy kis aranyos rajzomat. Ezt csak úgy hobbiból rajzoltam, mert kedvet kaptam. Nem nagy ügy, csak egy apró ceruza rajz, ami nem is látszik annyira, de ilyen kedvem volt.

Hosszú hónapok után sikerült végre befejeznem egy könyvet. Már többször mondtam, írtam, hogy Lee Child rajongó vagyok, és szeretem a könyveit. De valahogy ezt sokáig, nagyon sokáig olvastam. Mondjuk egy darabig, amíg dolgoztam, nem volt rá időm, mert annyira fáradtan estem az ágyba, hogy nem bírtam egy értelmes mondatot sem értelmezni, nemhogy olvasni. De most végre befejeztem. Igaz, hogy amikor megjöttek a romantikus könyveim, azt gyorsan elolvastam, ám ezzel most nehezen boldogultam. 

Ez a könyv nem regény, hanem novelláskötet, és az az igazság, hogy én a regényeket jobban szeretem. Meggyőződésem, hogy novellákban - számomra - a legjobb Guy de Maupassant, de végigküzdöttem. És meg kellett állapítanom, hogy bár értem én, hogy az író sok apró történetet akar megosztani velünk, megmutatva ezzel Jack Reacher személyiségét (hogy milyen jó fej), jobban szeretem, amikor regény formájában, hosszan izgulhatom ki a végét, mert mindig van benne valami fordulat, valami izgalom. Még ha néha - főleg egy-egy leírásnál -lassúnak tűnik az egész történet. 

 

Még annyi érdekes dolog történt, hogy ideiglenesen megkaptam a rajzórákat az osztályban. Adtam egy aranyos feladatot, hogy rajzoljanak tulipánt. Nagyon szép és aranyos munkák születtek, de volt olyan szülő, aki megírta, hogy kisebb baja is nagyobb annál (amit elhiszek), hogy rajzoljon a gyereke. És hogy ők nem fognak rajzolni. Hát... Pedig csak azt kértem, hogy rajzoljanak tulipánokat. 

Születtek azért nagyon aranyos rajzok.

Life in colors - Világoskékes

A boldogság világnapja

 Mert mindenki szeret(ne) boldog lenni. Nem tilos vágyni rá, sőt kell vágyni rá.

 

11. nap

A mai tanulás - ami Katát illeti - teljes káosz volt. Úgy érzi, hogy mivel itthon vagyunk, nem kell tanulnia, mert szünet van. :) Iszonyat nagy küzdelem van vele. Nem is szeret tanulni, pedig alapvetően nem lenne gond. 

Káposztás tészta volt az ebéd, és töltött tojás. :)

Az apró örömöket ma a művészetekben élték ki a lányaim. Mert ők szeretnek alkotni, festeni, rajzolni. 

Cseresznyefa virágzás a címe

Persze Kata sem maradhatott le, és az ő cuki, aranyos módján festett is. 

A múlt héten én is elkezdtem egy projektet, ami sok időt fog igénybe venni - leginkább azért, mert nincs rá időm :), de már nagyon várom, hogy elkészüljön. Megígérem, hogy megosztom veletek. Legalábbis remélem, hogy hamarosan be tudok róla számolni.

10. nap

Mivel tegnap az Alvás világnapja volt - és bár nem aludtam, de időm sem volt, ma írok nektek. Remélem, örültök, és várjátok! Legalábbis mindig reménykedem, hogy valaki várja. :) 

A tegnapi napot szinte végig a konyhában töltöttem, mert valami oknál fogva, ha főztem két napra, a családom egy étkezés alatt mindent eltüntetett, pedig eléggé válogatós társaság. Így eldöntöttem, hogy két napra főzök, és többfélét, biztos, ami biztos. Ilyenkor aztán... sehova nem érek el. De tényleg. Korán reggel ugyan elsétáltam a boltba, mert kisfiam bolti kiflit kért, és nekem meg jól esett sétálni. Hiányzik a mozgás. Mindenesetre, ahogy jöttem haza, a kedvenc parkomon keresztül sétálva, egy cuki kis mókusra lettem figyelmes, aki ugrált a mogyoróbokrok és a fák ágai között. Lefotózni sajnos nem volt időm, de gyönyörködtem benne, mert igazán közel jött. Nagy élmény! :)

Leginkább a tanulással telt az idő, ahogy általában. Nem szeretem az online oktatást, és bár most jelen helyzetre nincs más megoldás, el kell fogadni. Ez mindig vegyes fogadtatással jár, de akár tetszik, akár nem, ez a helyzet. Nem tudunk vele mit csinálni.

Azóta, hogy ezeket írtam este lett. És annyira, de annyira elfáradtam, hogy fél 8-kor elköszöntem a családomtól, és elmentem aludni. Annyira fáradt vagyok, hogy fizikailag nem bírtam fent lenni. Közben hallom, hogy a gyerekek zsjonganak kint, és húzzák az időt a lefekvésig. :) Persze reggel aztán nehezebben kelnek. Amíg iskolába jártak, korábban keltek, és ez jót tett nekik, pedig most is időben lefekszenek. Van olyan osztálytársa Zsófinak, akit hajnalban még fent látok a Facen.

Szóval, ma elfáradtam, de mindenkire szeretettel gondolok.

Az alvás világnapja

 

8. nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy jó kis hétvégém volt. Mindent összevetve, még akkor is, ha ezerszer jobban lennék az iskolában, és csörtéket vívnék néhány gyerekekkel, ennek a karanténnak most sok pozitív hatása van. Egyrészt, amit leírtam, hogy a gyerekeim elég önállóan kezelik az egész helyzetet, lelkiismeretesen ülnek és végzik a feladatukat. Nagyon büszke vagyok rájuk. 

Másrészt elég jól sikerült beosztani az időt arra is, hogy főzzek. Ez az első online időszak alatt nem volt ennyire egyszerű, mert Kata akkor volt elsős, és vele ott kellett lenni. Most, hogy már másodikos :), most is sokat kell mellette lenni, de valamivel önállóbban végzi el a feladatait, és ez nekem is könnyebbség. Talán nem hat nagyképűen a dolog, de ilyenkor örülök, hogy az önállóságra neveltük őket. 

Harmadrészt, jut időm olyan apró dolgokra, amikre eddig nem. Itt áll egy csomó papírhalom, amivel igazából bármit kezdeni  nem tudok, de sok apró értékes dolog, ötlet van benne, így most arról szól az időm, hogy beszkennelgetem a dolgokat, hogy azért meg legyen, de közben meg ne foglaljon nagy helyet. Szeretem, bár elég lassú művelet. 

Negyedrészt pedig rengeteget olvasok. Újra. 

Tudjátok, már sokszor írtam, hogy nagy rajongója vagyok a 18. század romantikájának, és a kosztümös filmeknek. Mindig is javíthatatlanul romantikus voltam, és ez gyerekkorom óta nem változott semmit. Nem mintha terveznék rajta változtatni. Mindenesetre - és ezt nem titkoltam - ilyen téren hatással van rám egy-két új regény és írás. Persze, továbbra is igaz számomra az állítás, miszerint: JANE AUSTEN FOREVER, de megszereztem a könyveket, és 3 könyvet 3 nap alatt el is olvastam. Mondtam, hogy gyorsan meg is jött, én pedig még akkor nekiálltam. Éjszaka is olvastam.  És nagyon élveztem, szerintem teljesen cuki kis romantikus regény-sorozat. 

A képet a neten találtam. :)

A könyv így kezdődik:

"A Bridgerton család messze a legtermékenyebb a társadalom felsőbb köreiben. A vikomtesz és a néhai vikomt e téren való igyekezete igen dicséretes, bár gyermekeik névválasztásában meglehetős közönségességet lehet felfedezni. Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth; természetesen rend a lelke mindennek, de azt gondolhatnánk, hogy intelligens emberek úgy is rendre tudják nevelni gyermekeiket, ha nem ábécé sorrendben nevezik el őket.
És ha ez még nem lenne elég, a vikomteszt és nyolc gyermekét egy helyiségbe terelve aggódni kezdhetünk, nem látunk-e duplán, triplán, sőt dupla-duplán. Ezen cikk szerzője soha nem látott még testi valóságukban egymásra ennyire hasonlító gyermekeket; mind a nyolcuknak hasonló a testalkata, és ugyanolyan dús, gesztenyebarna a hajuk. Csak sajnálni lehet szegény vikomteszt, aki előnyös házasságot kíván szerezni gyermekeinek, de sajnálatos módon nem sikerült divatosabb haj- és szemszínű utódokat szülnie. Az ilyen egyöntetű külső megjelenésnek azonban előnyei is vannak, nevezetesen, hogy kétség sem férhet hozzá, mind a nyolcan azonos szülőktől származnak.
Ó, kedves olvasó, a lelkes szerző azt kívánja, bárcsak minden nagycsaládban így lenne ez!"
 
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813.április 26.

A sorozat első részét még nem olvastam el, hiszen a sorozatot láttam, és sokkal, de sokkal izgatottabb voltam a folytatásért. 

1. rész: 

Simon Basett egy olyan herceg, akibe mindenki beleszeretne. De tényleg. Még úgy is, hogy nem akar megházasodni, nem akarja továbbvinni a nevet, mert az apja nagyon megalázóan bánt vele, és megvetette beszédhiájáért (amikért persze az apa a felelős, mert nagy elvárásai voltak). Ám Simon legyőzi ezt segítséggel. Aztán persze elhatározása és terve máshogy alakul, mert megismeri legjobb barátja hugát, Daphne-t, akivel egy remek megállapodást köt.

2. rész: 

Nekem az egyik legizgalmasabb karakter a legidősebb Bridgerton fiú volt. Nehéz helyzetbe kerül, hiszen apjuk halála után neki kell irányítania egy nem kis családot, és közben azért küzd az elvárásokkal is. 

Ezért elhatározza, hogy enged a társadalmi elvárásoknak, és megházasodik, de ezt semmiképpen sem szerelemből teszi. 

Na, erre mondom azt, hogy cuki és aranyos.

3. rész:

 

Alapjáratban nem szeretem a Disney-s meséket, és nem szerettem sohasem egyetlen mesét sem. Sem a Hófehérkét, sem a Hamupipőket, sem semelyik történetet. Elég gyengének és ostobának éreztem őket. Bocsánat, ha valakit ezzel megsértek, de romantikus énemnek sohasem felelt meg, mert bár mindig jött a herceg meg minden, de közben meg mindenki tele volt túl sok sérüléssel és élethelyzettel, amiben aztán biztosan nem lehet tökéletesnek maradni.

Na, amikor kezembe vettem ezt a részt volt hasonló érzésem. Mert ez kicsit Hamupipőkés történet. Benedict, a művész fiú az első részben, a sorozatban nem kapott túl sok figyelmet. De valahogy mégis érdekelt, mert hát művész, és én bírom a művész típusokat. :)

Aztán persze lett benne szerelem és romantika is. Sophie egy gróf törénytelen lánya, akit elviselnek a családban. Amikor az apa megnősül, és jön a mostoha meg a két lánytestvér, akkor persze, hogy minden megváltozik. De aztán egy csoda folytán Sophie elmegy a Bridgerton bálba... 

4. rész: 

Már az első részben - én legalábbis így voltam vele - nagyon megkedveltem és persze kicsit sajnáltam is Penelopet, mert nem könnyű élete volt az édesanyja mellett. Mégis megpróbált vidám és jókedvű maradni. 

Ez az a rész, amikor kiderül, hogy ki is igazából Lady Whisledown.

Rövidesen megismerhetővé válik Penelope, ahogy korához illően vénkisasszonnyá vált, mert nem kelt el hamar, és mert mindig petrezselymet árult a bálokon. De közben már az első résztől kezdve tudjuk, hogy mennyire szerelmes Colin Bridgertonba. És végig szurkolunk neki. Én legalábbis így tettem. 

 

Nos, biztos van még ebben a napban több is, de most ez foglalkoztatott, és erről szerettem volna írni. Hamarosan jön a folytatás, mert persze, hogy érdekel, hogy a többi Bridgerton gyerekkel mi lesz... 

 

Nem is tehetnék mást, mert HISZEK A ROMANTIKÁBAN.

Life in colors - Baráti sárga

Régebben nem szerettem a sárga színt. De amióta a kisfiam van nekem (akiért örök hála!), és mert neki az egyik kedvenc színe, rájöttem, hogy néha igazán jól mutat ez a szín. És meg is szerettem. 

Hát nem cuki dolog, hogy az ember így változik?

6. nap,

 ami ugye a hetedik... mert hogy szombat van. :)

Ha azt gondoljátok, hogy mély gondolatokat fogok megfogalmazni, akkor most sajnos tévedtetek. Meg én is. Este fél 12 van, a családom tagjai már alszanak. A két kicsi anyósomnál, így én ma beköltöztem a kisfiam szobájába. Szoktam ilyet csinálni, ha nem másért a nyugodt alvás kedvéért. De ma egész  nap zűrzavar volt a fejemben. Nem éreztem jól magam, már egy ideje küzdök egy kis megfázással (érzek szagokat, meg nem fáj semmim), csak nehezen lábalok ki abból, hogy folyik az orrom és fújnom kell az orromat. Ráadásul mindent egybevetve, még akkor is, ha a gyerekek nagyon ügyesek voltak egész héten, a szervezés és a folyamatos figyelés elfárasztott engem. Szombatra mindig elfáradok, így nem meglepő, ha tényleg kell egy nap az ember életében, amikor pihenhet. 

Szeretem a szombati napokat, és hiányzik a gyülekezet, meg a testvérek, a hangulata és az érzés, hogy együtt lehetünk. Persze, jó itthon is, mi szeretünk itthon lenni, főleg, mert hétköznapokon annyit megyünk, hogy az sok. De ma nem éreztem jól magam. Ezért délelőtt elmentem kicsit D-vitamint gyűjteni, mert úgy érzetem, hogy szükségem van rá. Gyalogoltam kicsit, Férj pedig hősies módon itthon maradt a gyerekekkel, ami sokat segített. Amikor megjöttem, bekéredzkedtem a kisfiam szobájába, mondván, hogy kicsit pihenek, amiből egy nagyon hosszú alvás lett. Ez azért meglepő, mert én napközben nem szoktam aludni. Mert ha igen, akkor az a következménye, mint most, hogy mindjárt éjfél, és nem megy az alvás. Ilyenkor olvasással múlatom az időt, amit persze élvezek. Onnan tudom, hogy nem vagyok jól, hogy sokat aludtam. Több, mint 2 órát, ami nálam tényleg sok. De amikor felkeltem, és magamhoz is tértem, boldog voltam, mert a gyerekek megebédeltek, és ellátták magukat, és nem rohangáltak be hozzám, hogy felébresszenek. I love Férj! 

A legjobban ő lepődött meg, mert azt hitte, hogy olvasni vonultam el (Ami igaz is volt), de aztán aludtam egy jót. Régebben sajnáltam az alvásra az időt, mindig úgy éreztem, hogy lemaradok valamiről, de már nem érzem úgy. A szervezetnek szüksége van pihenésre, főleg, ha kicsit beteg, vagy gyengébb az átlagnál. 

De meghallgattam egy istentiszteletet, mert szükség van ilyenkor lelki feltöltődésre is. 

Most meg küzdök az alvással. Olvasok még egy kicsit, és remélem, hogy akkor hamarabb megtörténik. Csak - eseménytelennek tűnhet a mai nap, de mégsem volt az.

4-5. nap

Ezt a két napot most összevonva írom le, mert a tanuláson kívül túl sok minden nem történt. A napok viszonylag eseménytelenül teltek. Nagyon hálás vagyok a gyerekeimnek, hogy ilyen jól tudják kezelni a kütyüket, és nekem ebbe nem kell belefolyni. Mindig izgulok a műszaki dolgokkal kapcsolatban. Ma felhívtam videochaten Dávidomat, és nagyon büszke voltam magamra, hogy ez sikerült. A legtöbbször kisfiam segítségét kérem, de mivel online órája volt, egyedül kellett boldogulnom, és szuperhős voltam! 

Jó volt látni kicsit Dávidkámat. Hiányzik. Nem tanultunk, csak beszélgettünk, mert erre van ám igénye. És a közös pont nálunk a macska. Mindketten nagy macskarajongók vagyunk. Hiányzik ám az iskola is, meg a gyerekek. Viszont ami nagyon zavar, hogy a nagyokat alig látom. Mindegyik elvonult a szobájába, és tanul. Zsófi nagyon lelkiismeretes, de úgy sajnálom, mert mindig ő kerül furcsa helyzetekbe. Nem az a típus, aki átgázol másokon, inkább fordítva szokott lenni. Elég jól viseli, de már kezdtem megtanítani vele, hogy VEGYE FEL A KESZTYŰT. Nem kell ám nekünk mindig mindent eltűrni. De nem ám! 

Katával küzdünk, mert a matek sajnos neki nem lesz az erőssége. Meg alkatából adódóan - inkább túl lazán kezeli a dolgokat. De tudom, hogy az én szemszögemből nehéz dolga van, mert képzeljétek csak el, hogy még az iskolában is közel ül hozzám, és látom, amikor mást csinál. Szegény kontroll alatt van, mert erős hajlamom van rá, de közben meg azt látom, hogy neki van a legjobban szüksége erre hármójuk közül.

De minden ellenére jól telnek a napok. Szerdán írtam arról, hogy megnéztem a Bridgerton család sorozatot. Még aznap meg is rendeltem a könyveket, és másnapra már itt is voltak. És még aznap este elkezdtem a 2. részt, amit estig olvastam, és ma be is fejeztem. Majd írok róla külön. :) Mert én szeretem a romantikus irodalmat.

De emellett minden más is történt. Tökfőzeléket főztem a magam kedvéért. Mert miért ne tenném, hiszen mindig a család tagjai kedvében járok, és nekem ez a kedvenc főzelékem, hát megcsináltam magamnak. Több jut nekem! - felkiáltással. 

Aztán Férj kitalálta, hogy a kertben lévő műanyag jelzőket lecseréli, így készített fémből ültetőtáblákat. Beleírtuk, megrajzoltuk, aztán Férj meggravírozta. Most készül majd rá egy kis karó, és mehet a földbe. Persze, észrevettem, hogy van benne hiba, de azt sajnos már nem tudom kijavítani. Már nagyon várom, hogy kész legyen.

Délután Nimródnak online szolfézs órája volt, mi pedig Férjjel elmentünk boltba. Amolyan randi-féle volt, fél órára elvonultan a gyerekektől. Közben meg azt néztem, hogy micsoda korlátozások vannak, de a boltban alig lehet megmozdulni, mert akkora a tömeg...

Mostanában József történetével foglalkozom, és azt olvasgatom. Nagyon sok felfedezésem van erről a történetről, pedig már olyan sokszor olvastam, és ismerem is. De mégis, Isten minden alkalommal ad új és új felfedeznivalót. És én hálás vagyok érte. A másik blogomon a gyerekekkel is megosztom ezeket a felfedezéseimet. :)

3. nap

Elég jó nap volt. A gyerekek ismét ügyesek voltak, persze a közte lévő időket (amik nem voltak online) kihasználták a kütyüzéshez.De annyira büszke vagyok a gyerekeimre. A táblázat valóban nagy segítség és jó ötlet volt. Igaz, hogy Katám valahol elvesztett egy munkafüzetet (ez őt ismerve nem meglepő), de ő is jól halad. Kicsit a szorzótáblával küzdünk, de az is alakul. 

Ma tarhonyát főztem virslipörkölttel. Finom lett. :)

Meg palacsintát. :)

Elkezdtem ma rendszerezni az összegyűlt papírhalmokat, mert ebből mindig sok vesz engem körül. És muszáj, hogy kicsit átláthatóbb legyen a káosz. Közben persze romantikus hangulatba keveredtem. De ez ugye nem lep meg titeket, ismerve engem? :) Mostanában minden a Bridgerton családdal van tele. Nekünk ugyan nincs Netflixünk, de sorozatfüggőként megtaláltam, és megnéztem egy ingyenes oldalon. :) Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszett. Én alapvetően romantikus alkat vagyok - tudjátok, Jane Austen forever! Nekem ő a mérce, és nehezen tudok jobb és stílusosabb hangulatú - az adott korban játszódó regényt, mint Austen-világa. Aztán csak kapkodtam a fejemet, hogy minden ezzel a sorozattal van tele, és persze, hogy megnéztem. És tetszett.  Persze azért JANE AUSTEN FOREVER!

  

Az az igazság, hogy szerintem jót tett a sorozatnak, hogy színesebb lett. Szó szerint. Jót tett a herceg szerepében egy fekete férfi, és én örülök, hogy kicsit ezen is mertek változtatni. Még akkor is, ha az a kor a fehéreké volt. 

 

Persze azért azt túlzásnak érzem, hogy most minden film rákapott arra, hogy fekete színész és homoszexuális szerep is legyen a filmekben, mert most ezt kell elfogadni. Mert elfogadást kell tanulnunk. Ó, én elfogadó vagyok, a melegek se zavarnak, amíg nem akarnak meggyőzni arról, hogy ez a normális. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindenkinek magánügye az egész.

A másik nagy témája az volt, hogy sok volt benne a szex-jelenet, és hogy ez kicsit túllő a célon. Hát, valóban nem egy visszafogott Jane Austen, ahol a kézérintés volt a legizgalmasabb jelenet. De tudjátok, az jutott az eszembe, hogy szerintem meg pont ez a jó benne (a rossz hozzáállás a témához más kérdés, ti. hogy a herceg miért nem akart gyereket), de a jó házasság része a jó szexualitás is, és miért is kellene erről zavarba ejtően beszélni? Hiszen, ha szereti valaki a másikat, akkor testileg is szereti, nem? 

Én nem szeretem a sok prűd embert. Még keresztény körökben is vannak problémáim ezzel. Nekem a meggyőződésem, hogy NEKÜNK, HÁZASOKNAK kell azt képviselni, hogy a szerelem jó, és a szex a házasság intézményében van igazán a helyén.

 A legviccesebb párbeszéd, ami a filmben zajlott. 

- A családommal kivételesen közeli a kapcsolatom.

- Ez csodás Lord Tomkins. Én is így vagyok a magaméval. 

- Ha megnősülök, anyám odaköltözik hozzám és új arámhoz. 

- És az édesapja nem is szól bele? 

- De. Hogyne. Az ő ötlete volt. 

 Meg is rendeltem a könyveket. Remélem, hogy hamarosan megjönnek. :) 

Közben a másik blogomon - mivel van egy kis lemaradásom, meg egyébként is -, amíg karantén van, és lehetőségem adódik rá, folyamatosan osztok meg bibliai történeteket, amelyekhez színezőket is töltök fel. Nem elsősorban az én rajzaimat, mert az az igazság, hogy azokkal még vannak terveim. Így is sok olyan oldalon látom őket, amiket mások a sajátjuknak írnak, pedig azok az én rajzaim. :(

Délután Férj felment a kertbe, és Ziva cicánk leellenőrizte, hogy jó munkát végzett-e. Ő is nagyon apás. :) Azt is megnézte, hogy jól ültettük-e el a borsót. Nagyon nehéz róla közeli képet készíteni, ritkán enged magához közel. De, ha lehet, élünk vele.

Már jó, hogy itt a tavasz, és a kerti munkák is lassan lekezdődhetnek. Már nagyon várjuk. :)

2. nap

 Az az igazság, hogy ez egy olyan nap volt, ami olyan gyorsan eltelt, hogy nem is vettem észre. 

Reggel bementem az iskolába, mert még volt némi fennakadás a tankönyvekkel kapcsolatban, és sétáltam egyet. Tudtam, hogy nehéz nap lesz, így adtam magamnak egy kis pihenőidőt. És igen, reggel. A gyerekeknek nem volt online órájuk az első két órában, csak tesi meg rajz, technika, amit meg tudtak maguktól is csinálni. Így elmentem a boltba is, mert az utóbbi időben a gyerekeim ipari mennyiségű tejet fogyasztanak. Vagyis fogyasztanának, de mivel a család rászokott a kakaóra, így előszeretettel használják. Ezt vegán ismerőseim most ne olvassátok, vagy ha olvassátok, na szóljatok! :)

Szóval, hazafelé jövet az egyik kedvenc parkomat választottam. Ott aztán rengeteg a fa, meg a madár, és egyébként a könyvtár is ott van. Senki nem járt az utakon, míg mentem az iskolába, csak én bóklásztam az úton. Maszkban, bár nem mondom, hogy örültem neki. De a pávás park az egy különleges hely itt Móron. A háttérben láthattok egy kis ketrec-szerű épületet. Itt régen pávák voltak, sokat jártam ide a gyerekekkel, amikor még kicsik voltak, és nagyon szerették. Még most is nagyon szeretik. Egyébként - csak hogy kicsit dicsekedjek is :) - amikor ezt készítették, ebben a munkálatban Férj is ott volt. Van itt Móron egy kovács ember (ez a munkája), és ő készít minden ilyesmit a városban, és persze Fehérváron is, és régebben Férj járt hozzá segíteni. Mert - ugye ez sem titok :) - Férj nagyon ügyesen dolgozik vassal. 

Na, gondoltam, akkor készítek egy szelfit, hogy itt jártam. Lehet, hogy nem kellett volna, de most már mindegy. Arra jöttem rá - és ezt lányok, magunknak mondom -, hogy az önbizalomhiánynak néha jót tesz egy-egy ilyen kép. És nem kell kritizálni magunkat, hogy rossz a hajam (igen, nem mostam meg), mosolyoghattam volna (szemembe sütött a nap), és egyébként én is... Én megtanultam az évek során elfogadni magam. Nem mondom, hogy teljesen elégedett lennék, dehogy is!, csak el-és belefáradtam abba, hogy megfeleljek a tökéletes nő-elvárásnak. Mert hogy nem vagyok sem nőként, sem anyaként, sem feleségként tökéletes. Törekszem rá, hogy jó felesége legyek a férjemnek, a többi meg nem számít. És Ő így szeret engem. Más meg nem igazán érdekel. :)

Aztán itthon már olyan gyorsan teltek az órák, hogy csak kapkodtam a fejemet. Azt vettem észre, hogy eltelt egy csomó idő, és ki sem jutottam a konyhába. Így maradékot ettünk. A tegnapi brassóit és paradicsomos káposztát. Katával kicsit többet kellett tanulni most, mint általában. Nagyon leköti a figyelmét a macska, aki előszeretettel vesz részt a gyerekek online óráin is. :) Nagyon vicces.  Persze a macska központi téma nálunk itthon, főleg úgy, hogy 3 lábbal él. De nem igazán látszik rajta. Nagyon cuki tud lenni, de persze ugyanolyan rossz is néha.

Pár napja Férj kinyitotta a nagy szárítót, és már kint száradtak a ruhák. Annyira jó volt érezni a friss illatot, amikor behoztam, és vasalni kezdtem. Nagyon más érzés és bár vasalni szeretek, egy darabig csak a friss ruhákat szagolgattam, mert olyan jó volt. A benti teregetés nem az igazi, és nem is szeretem. De télen nálunk sajnos nincs más lehetőség. Így vasaltam kicsit, míg a gyerekek tanultak, vagy a lazább órákon (testnevelés) engedtem őket lazulni. Én pedig elővettem egy régi kedvenc sorozatomat, amiről már írtam itt. Nagy rajongója vagyok Ioan Gruffudnak.(Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy nekem az ilyen típusú pasik tetszenek.) - Sorozatbarát oldalon vagy Dmdmedia oldalon is megtalálható. Ez utóbbihoz nem kell beregisztrálni.

Mire elkészültünk mindennel, már kezdődött is Nimród online-zongora órája, ami miatt mindig szoktam izgulni, hogy működjön a rendszer. Kicsit küzdünk most a zene órákkal, sajnos egyik gyerekem sem túl szorgalmas, mindig noszogatni kell őket, hogy gyakoroljanak. Az volt tervben már egy ideje, hogy veszünk egy komolyabb zongorát, de mivel nem túl szorgalmas a gyerek, nem szeretnénk nagyobb beruházást, hogy aztán porfogónak maradjon. Majd a gyülekezetben játszik. Remélhetőleg minél hamarabb. :)

És hát el is telt a nap. Este még a tesóm felhívott, kicsit beszélgettünk, lelkiztünk. Nagyon sajnálom szegényt, mert elég rosszul alakult az élete, de remélem, hogy jobban fog alakulni. Nagyon haragszom az ex-sógornőmre, és ez most egy darabig nem fog változni. 

Mesélhettek ti is, hogy telik az otthoni idő, tanulás, szabadidő ilyesmi... :)

1. nap

Ma van az újra karantén első napja. Ezt az online oktatást máshogy élem meg, mint az előzőt, mert itt most egy kicsit a másik oldalról is belelátok. Mármint a pedagógusi részről, és azt kell mondjam... és ezt őszintén mondom, 8 óra 8 percre már elfáradtam. A szülőktől. Hihetetlenek tudnak / tudunk néha lenni. A szőrszálhasogatás, a túlkombinálás, a kritizálás, a kötekedés... Nem is értem, hogy honnan van emberi szívekben ennyi negatív érzés. Elfárad ettől az ember. 

Mindent összevetve, nálunk egész jól sikerült az online nap. A nagyok már egészen jól kezelik a helyzetet, szinte nem is kellett segíteni semmiben. Nem mintha tudtam volna, nekem ez az egész online világ néha magas. Meg nem is nagyon érdekel, csak alapszintű vagyok. Használom, mert a minden napunk része, de annyira nem érdekel.

Még tegnap este táblázatot készítettem, bejelöltük, hogy ki mikor milyen órára hánykor lép be, és kinek mi a feladata. Szeretem a rendszerbe szervezést, és az átláthatóságot. Meg a gyerekeimnek is könnyebb így. :) Az online órák is jól sikerültek, és részt is tudtak venni benne. De még csak egy nap telt el... Viszont van egy erősen kontrollos anyjuk... Hát, nem irigylem őket. 

Közben persze főztem, jó nagy adag brassóit, amiből semmi sem maradt estére. "Anya, persze, hogy elfogy, ha ilyen finomat főzöl!" - ezt jó hallani, de amikor két napra készítesz enni, és még aznap elfogy...Meg sütöttem is, mert nemcsak Nőnap van, hanem a sógorom névnapja (Nemzetközi Zoltánnap). És mindig sütit szoktam neki vinni.Most EZT!

De ma nagyon elfáradtam. Így, miután megtanultunk, és 2 óra lett - délután - kicsit lefeküdtem pihenni. Kata hozott egy takarót, és betakart. Annyira cuki volt. De mivel a fáradtság a tetőfokára hágott nálam, erős fejfájással küzdöttem - vannak sajnos migrénes fájdalmaim - úgy döntöttem, hogy még teszek rá egy lapáttal. És elmentem egy délelőtti forró fürdős lazulásra. Nagyon jót tett. Igaz, hogy nem ez a kilátás, és közben nem telefonáltam, de akkor is nagyon jó volt lazulni. Próbáljátok ki napközben is. :)

Nőnap

 

 

Kikapcs nap

 

 

Versillusztráció: Petőfi Sándor: Szeptember végén

 Mert egyszerűen büszke vagyok a lányomra...

Szeretem azt, ahogy lát és ahogy alkot. Szeretem a kreatív, de ugyanakkor naív agyát is. És azt is szeretem, ahogy rajzol.

Jézus a templomban marad

                                       Alapige:  LUKÁCS EVANGÉLIUMA 2,42-51

 

Jézus minden szombaton elment a szomszédságukban lévő imaházba, a zsinagógába. Évente egyszer azonban egész családjával ellátogatott a jeruzsálemi templomba, ahol számtalan ember gyűlt össze a Húsvét megünneplésére. A Húsvét az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztette a népet.

Évente egyszer, a templomban, a tanítók elbeszélgettek Jézussal, aki számtalan kérdést tett fel nekik. A tanítóknak tetszettek Jézus kérdései. Nemsokára a tanítók is tettek fel kérdéseket Jézusnak. Meglepődtek, hogy milyen sokat tudott. A tanítók úgy vélték, csak a különleges iskolákba járó gyermekek tudhattak annyi mindent Istenről.

Ama különleges nap elteltével Jézus szülei elindultak hazafelé. Jézus azonban nem volt velük. A szülei azt hitték, a barátaival van. Miután egy egész  napot utaztak, mindenütt keresték, de sehol nem lelték Őt.

- Vissza kell térnünk a városba! - mondta Mária Józsefnek. - Meg kell találnunk Jézust!

Hosszú utat tettek már meg, ezért sok időbe telt, míg visszatértek Jeruzsálembe. A városba érve, Mária és József mindenütt keresték Jézust. Kérdezősködtek az emberektől is: - Nem láttátok a fiunkat, Jézust? De senki sem látta Őt.

Végül Mária és József úgy döntöttek, hogy benéztek a nagy templomba is. Ott találtak rá: a tanítókkal beszélgetett. Mária megnyugodott, de továbbra sem értette, hogy mi történt. Miközben újra elindultak hazafelé - immáron mindhárman együtt -, Mária és József elbeszélgettek Jézussal arról az időről, amit a tanítókkal töltött a templomban. Mária nagyon örvendezett annak, hogy megtalálták Jézust, de azért éreztették Vele, hogy nagyon aggódtak miatta. 

- Jézus, miért tetted ez? - kérdezte Mária. - Mindenütt kerestünk!

- Miért édesanyám? - kérdezte Jézus - Nem tudtad, hogy nekem ott kell lennem, ahol az én Atyám háza van? 

Mária és József nem értették, mire utalt Jézus. 

Te érted? Mi történik a gyülekezetben? Az emberek ott Istenről tanulnak. Ezt tette Jézus is a templomban. Most már tudta, hogy igazi Atyja a jó Isten. És azt is tudta, hogy amikor felnő, segíteni fog az embereken.