2016. augusztus 30., kedd

Alapozzunk az iskolához!

Hamarosan itt az iskola, és bár az érzelmek vegyesek, mert van aki várja, és van aki nem, azért menni kell, és újra beállni abba a bizonyos mókuskerékbe, vagy mibe. :)
Az idei nyarunk nem állt sok tanulásból. Tavaly több időnk volt mindenre, matekozni, olvasni, de idén úgy döntöttem, hogy nem nyaggatom annyit a gyerekemet, de azért megtettem :), mert nem is én lennék, ha nem kellett volna egy kicsit tanulni.

A nyáron leginkább az olvasásra és az írásra álltunk rá, szüksége volt Zsófinak arra, hogy ezt gyakoroljuk. Ez azt jelentette, hogy mivel volt valamiféle kötelező olvasmány (amit a gyerekek választhattak maguknak), elolvastuk és olvasónaplót készítettünk. Szerintem a Zsófié profi lett. A másolás alapvetően nem lelkesítette, de én meg arra gondoltam, hogy egy kicsit szokja csak.
Megmutatom majd mit alkotott, szép lett, és én büszke vagyok rá. Még az utolsó simításoknál tartunk, de ügyes lett. :)

Lassan elkezdődik az iskola. Én szeretem ennek a hangulatát, mert nagyon szeretek papír-írószerbe járni, vásárolgatni, és a szeptemberi iskolakezdés nagyon jó erre.
Képtalálat a következőre: „iskolaszerek”
Szóval, azért az emberben tudatosul, hogy hamarosan elkezdődik, és sok feladat, elintéznivaló vár rá. Élmények, aggodalom, hogy mi lesz a gyerekkel, hogy fogja bírni (mindegy, hogy elsős, vagy harmadikos lesz, vagy akár tizedikes...).
Kicsit aggódtam a túlterheltség miatt, és zavart, hogy tavaly Zsófiéknak olyan sok órájuk volt, úgy sajnáltam szegény gyereket, mert alig volt szünetük, nem tudták kirohangálni és kiüvölteni magukból a bennük lévő feszültséget sem.
Ám most valami változást látok, aminek nagyon örülök. Zsófi órarendjét még nem láttam, de Nimródé nagyon jó lesz. Tömbösítettek az iskolában, így 4-5 órájuk lesz egy nap, és lehetőségük arra, hogy többet mozogjanak, pihenjen a kis agyuk. Jó ötlet. (Időközben láttam az övét is, az is hasonlóan jól sikerült. :) )

De azért az is tény, hogy amikor a gyerekek iskolába járnak, mindig sok a feladat. A házi feladat is. 
Mondjuk általában Zsófi tanítónénije nem adott fel sok házit, nincs is rá szükség szerintem, minimális kell, de én dolgoztam olyan kolléganővel, aki mindenből mindig 1 oldal házit adott fel elsősöknek. A gyerekek amúgy is küzdenek az iskolában, sok a feladat, és olyan jó lenne, ha nem úgy jönne haza, hogy ki van ütve, használhatatlan és elfáradt. Nem tervezem, hogy sok időt töltünk a házival, inkább azt tervezzük, hogy belefogunk plusz lehetőségekbe. Ez pedig a zene és a sport. 
Tavaly megkérdeztük Zsófit, hogy mit szeretne még pluszban csinálni, és két dolgot választott. A gitárt és az úszást. Mindkettő fontos, ezért rábólintottunk.

Képtalálat a következőre: „klasszikus gitár”
Nem tudom, hogy fogjuk tudni beosztani az időnket, sok lesz a feladat és a tennivaló, de megoldjuk.
Mivel az időbeosztás nálam is átformálódik, heti 3 alkalommal megyek hittant tanítani, és vannak még plusz feladatok, tervek és ötletek is, amelyek megvalósításra várnak, át kell gondolni jól a dolgokat.
Emellett ebben az tanévben a gyerekek nem fognak az iskolában enni, erről a másik blogomon már írtam, meg itt is, ti. hogy hadat üzentem a közétkeztetésnek. Minden nap viszik majd az ételt, mert az üres tésztáért és a vajas kenyérért nem fizetek. 

De arra gondoltam, hogy már most megpróbálok odafigyelni néhány dologra, ami remélhetőleg a gyerekek dolgát és feladatát is megkönnyíti.
Azon gondolkodtam, hogy milyen segítséget adhatok a gyerekeimnek abban, hogy jobb tanulási szokásaik legyenek és kicsit sikeresebbek legyenek az iskolában. (Tévedés ne essék, nem a kitűnőről beszélek, hanem arról, hogy megtanuljon tanulni.) 

Gondolkodtam néhány ötleten, és így is próbáltam megvalósítani a dolgokat itthon.

1. FIX HELY A HÁZIK ELVÉGZÉSÉRE. - Én szeretem, ha a gyerekek ülve tanulnak. Azt is szeretem, ha mindennek helye van. A gyerekek is tudják, hogy az ebédlőasztalánál hogyan ülünk és viselkedünk, és az íróasztalnál is. Zsófinak van fix helye, hiszen már 2 éve tanulunk ott. De mivel egy szobájuk van (kicsi a ház), meg kell oldani, hogy Nimród is tanulni tudjon, így bevettünk egy másik asztalt, ahol majd ő fog tanulni. Kell, szükség van egy helyre, ahol tudja, hogy odaülhet, és megcsinálhatja a feladatait.
Szépen rendbe tettük a dolgokat a szobában, mindennek megvan a helye, és remélem, hogy az így is marad.

2. IDŐT KELL HATÁROZNI. - Egyébként órákig ülhetünk az asztalnál. Az idősebb gyerekek már képesek hosszabb ideig összepontosítani, de a kicsik nem. Kell nekik időt adnunk. De az is tény, hogy hajlamosak elbambulni, elgondolkodni, vagy azt gondolják, ha nem csinálják, gyorsabban végeznek, vagy ilyesmi :) Mi Zsófiával küzdünk ebben, ezért tudom, hogy fontos ez.
Amikor tavaly hazahoztam a napköziből, jobban működött a tanulása, javultak a jegyei. De nagyon sokat vitáztunk és veszekedtünk a sorrenden. Tudni kell felismerni azt is, hogy lehet-e rögtön pihentetni, vagy gyorsan meg kell csinálni vele, mert ha akkor nem, akkor később sem... Volt, hogy 1 órát küzdöttünk néhány feladattal, máskor meg megoldottuk ugyanazt 10 perc alatt.

3. SZABÁLYOK A MÉDIA HASZNÁLATÁRA. - Nálunk nincs a gyerekeknek tabletje, vagy telefonja, de van a házban, és élnek, élnének ennek használatával. Ha nem figyelünk oda, függők is lennének. Vagy talán már azok is...
Szerintem szükség van ezekre, mert a mindennapi élet már ilyen. De szabályozni kell ezt is. A leányom, ha rajta múlna (még jó, hogy nem rajta múlik) egész nap képes lenne a tévé előtt ülni és azt bámulni. Most nyáron egy kicsit én is hibás voltam, mert többet engedtem nekik tévézni meg számítógépezni, mint szoktak. De ezt 2 nap múlva megszűnik.
Lehet persze jutalmazni ezt nálunk, adhatunk nekik 30 percet vagy 1 órát, max. játszani, de ha lekötjük őket és keresünk nekik programot, akkor nem lesz rá ideje. Ezt is láttam a nyáron, hogy amikor mindig mentünk valahová, nem jutott az eszükbe.
Képtalálat a következőre: „no tv”

4. OTTHONI FELADATOK. - Amelyek a javukra válnak, ha segítenek és teljesítik, de erről majd később. Csak azt tudom, hogy sok mindent átértékelve jutottam el oda, hogy be kell őket vonni a mindennapi feladatokba is.
Nálunk már egy ideje ők készítik el maguknak a reggelit. A mai napon ez a beszélgetés zajlott le a gyerekeim között:
Reggelihez készülődünk.
Zsófi: Üljetek le, majd én mindent elintézek, megoldok. 
Mindent kirakott, adott enni a tesóinak. Ilyenkor annyira édes.
Ezután Nimród: Akkor most imádkozzunk. 
Úgy, hogy nem voltam ott, csak a szobából mosolyogtam, és nagy boldogság van a szívemben.


Minden tekintetben izgalmas iskolai évnek ígérkezik ez a tanév. Kicsit izgulok, izgatott is vagyok, az új kihívások, feladatok miatt. A kisfiam miatt, aki elsős lesz, Kata miatt, aki megkezdi az ovit, és szerintem érte izgulok a legjobban, mert elég szertelen, de cuki, meg persze nagylányom miatt, aki éppen úgy éli meg a mindennapokat, hogy azokba belehal. :)
De éppen ezt szeretjük bennük.
És ettől izgalmas minden.
Képtalálat a következőre: „2 nap”

2016. augusztus 29., hétfő

Balatoni, nem túl sikeres gasztro-túra

Tudom, már régen jelentkeztem, de az utóbbi időben nem igazán voltam itthon. Volt egy gyerektáborunk, amit szerveztem, és sok mindennel kellett foglalkoznom, de a főzéssel nem. A gyülekezeti testvérek ezt a terhet levették a vállamról, de ettől függetlenül finom és egészséges ételeket ettünk.
Utána nyaraltunk a Balatonnál, ahol szembesültem azzal, hogy nem igazán ismerik, vagy nem tudnak mit kezdeni a szállodák, talponállók vagy büfék a vegetáriánussággal, de a vegánsággal még inkább nem.
Minden étlapon csak a klasszikus, "ez jó a vegáknak, mert ilyesmit esznek" típusú ételeket találsz. Én úgy indultam el, hogy az egyetlen dolog, amit nem szeretnék enni a héten, az a rántott sajt. Alapból nem vagyok nagy sajtrajongó. Szoktam enni nagyon ritkán, de jól el vagyok nélküle. Nem szoktam helyettesíteni sem, mert nem szeretem az ételeket azért helyettesíteni, hogy olyan íze legyen, mintha... Pl. tejfölt is ritkán eszem, de nem igazán szeretem a növényi tejföl kifejezést, mert az nem tejföl, inkább valamiféle öntet, de ezen most nem fogok lovagolni, sem vitát nyitni. :)

Szóval, arra gondoltam milyen jó lesz majd felfedezni a Balaton adta vegán lehetőségeket, hiszen én alapvetően vegán beállítottságú vagyok, de nem borulok ki, ha esetleg tojás, tejföl vagy sajt van az ételben. Bár tény, hogy célirányosan így indultam, szent elhatározással, hogy megnézem, hogy milyen kreatívak és ötletesek a Balatonnál... Hát, nem igazán nyert.
Tény, hogy nem voltunk nagy szállodában vagy exkluzív éttermekben (szerintem a gyerekeinkkel ki is tiltottak volna minket :) ), de azért örültem volna, ha...

Így maradt néhány olyan étel, amiből lehetett választani.

Rántott sajt hasáb krumplival - tettek hozzá áfonyadzsemet is, mert ez camembert volt, és az dukál hozzá. Megettem, mivel nem igazán volt még más választási lehetőség. Annyira nem volt rossz, de ezután nem akartam ezt enni többet.
A gyerekek két dolognál maradtak: tejfölös tészta, mert az mindenhol van és sült krumpli kecthuppal. A gyerekek általában nem problémáznak az evéssel, nekik nem fontos, csak kell az evés az életben maradáshoz és a sok-sok ugráláshoz. :)
Számomra az egyik legfontosabb étel ez volt. Nagy paradicsom-rajongó vagyok, így mindenhol ettem egy paradicsomsalátát, mert szeretem megkóstolni, hogy ki hogy készíti. Volt izgi verzió és volt nagyon rossz is. De az biztos, hogy ezzel nem jártam rosszul. Este, vacsira egyébként is kiválóan alkalmas.

A palacsinta nagy kedvenc a családban, de amíg itthon majdnem minden héten kell sütnöm, addig a nyaralásban csak én vállaltam be ezt. Ám ezt is csak azért, mert gyermekkoromat idézte, a lángos-palacsinta hangulat. Mivel a lángost túl zsírosnak gondoltam és láttam, ez maradt. Kicsit bűnöztem. :)
Nos, ez a Vegaburger a jobbak között volt. Nagylányom rendelte, és meg is ette. Volt olyan burger, amelyik rettenetesen rossz volt, még Férj, aki egy hős, és mindig megeszi a gyerekek után a maradékot is azt mondta, hogy nagyon rossz volt. Nagylányom pedig, aki amúgy is arról híres, hogy felesleges enni, mert annyi minden más történik az életben, elfogyasztotta mind egy szálig. Kivéve a paradicsomot, azt én kaptam meg :)
Aztán végre találtunk egy helyet, ahol volt más is, mint rántott sajt. Falafel. Nagyon finom és nagyon guszta volt, és bár én általában magában szeretem az ilyesmit, most kértem rá egy kis snidlinges-fokhagymás öntet. Tudtam én, hogy nem vegán joghurt ez (nem eszem joghurtot sem, semmilyen formában, se simát, se vegánt), de így elég finom volt. Jól is néz ki, nem?

Nos, Balaton ide, Balaton oda, sokat kell még tanulniuk a vendéglátó helyeknek. 
Még akkor is, ha kevesebb vega vagy vegán érkezik hozzájuk, készülni kell rájuk. Ezen az utolsó helyen a szakács srác mondta, hogy volt egy vega barátnője, és ő mondta, hogy nem tud mit enni sehol, náluk sem. Tegyenek valamit ennek érdekében. És ekkor gondoltak erre, mint alternatív megoldásra. 
De én már annak is örülök, hogy valaki szóba áll ezzel.
Haladás. 
Csak szomorú, hogy ilyen kicsi a választék, és nem gondolnak ránk.
De egyszer!!!!


Iskolakezdés

Visszaszámlálunk. Ti is?
Már csak napok kérdése, és itt van az iskola.

Nem tudom, hogy nálatok hogy van ennek a kérdése (kivételt persze az otthon oktatósokat :) ), de nálunk elég vegyes a fogadtatása ennek az egésznek. Mondanom sem kell, hogy Zsófia, aki már tudja, hogy mire számíthat nem annyira várja az iskolát, hozzáállása leginkább az L-betűs kisfiúhoz hasonlít.

Az utolsó hétvégét Velencén töltöttük, és jól éreztük magunkat.



 Zsófia legszívesebben mindig csak szórakozna, jól érezné magát egész évben, és annak örülne, ha csak játszani és vendégségbe kellene járni örökké. Kimondottan társasági lény a lelkem, arról szól az élete, hogy mindenkivel jóban van, barátságokat köt, mindenkit meghív hozzánk, vagy meghívatja magát másokhoz :). Az egész lénye egy amolyan társasági, bohém, buli az élet típusú gyermek, aki mindig mindenben benne van, mindent kipróbál, nagyon bátor csaj. Kicsinek is ilyen volt.
A tanulás nem igazán lelkesíti, bár jó képességű és jó tanuló. Több a füstje, mint a lángja a stílusának. Jobban szeret egy kiadósat panaszkodni arról, hogy mennyire nem szeret tanulni, miközben kevés idő alatt elvégezni a feladatot.
Művészi beállítottsága révén jobban várja a rajzszakkört és a gitárórákat, mint a matekozást és az olvasást, de ilyennek szeretjük. A tanító néni szerint, ha a kreativitást osztályoznák, akkor 12-est kapna, de sajnos nem osztályozzák ezt a tárgyat. Tényleg, miért nem? Nem is értem!!!


Nimród a megfontolt és mindent átgondoló gyermekem. Nála mindig minden logikusan kell, hogy eldőljön. Mindig mindent átgondol, hogy ebből minek milyen következménye lesz. Ő az a gyerekem, aki, ha szólsz, hogy indulunk, vagy megyünk, akkor elsőnek ott van, aki reggelente elviszi a pizsamáját, megigazítja az ágyát, és legtöbbször egymás mellett van a cipője is. Ő az, aki mindig tudja, hogy ki mikor mit mondott, mikor hangzott el és még sorolhatnám. Kicsit KOCKA a gyerek, és ezt nem sértő megjegyzésnek szántam, hanem éppen azért, mert jó, hogy van egy ilyen gyerekem. Az újdonság erejével hat ez nekem, mivel magam sem ilyen vagyok. :)
Nos, kisfiam az, aki már nagyon várja az iskolát, nagyon lelkes. Ő volt az, aki nyáron azt mondta:
"Jó ez a sok program, meg hogy mindenfele megyünk, de most már mehetnénk az iskolába is."
Ő az, aki a leghamarabb elkészítette a táskáját, és izgatottan várja az iskolát. (Persze, elsős lesz, ilyenkor még meg van a lelkesedés.)

Kata pedig ovis lesz. Hihetetlen egy csaj. Nagyon jó természete van, nagyon kedves, bújós, szeretni való leány, csak nem könnyű eset. Ha túl nagy a csend, az már valami olyasmit jelent, hogy bajt csinált, és itt szó szerint kell érteni mindent.
Olyasmire gondolok, hogy pár percre eltűnsz, és a bekevert mákostöltelékbe beleönt egy fél zacskó sót, vagy megtalálja az akril festékedet, és kifesti magát és még sorolhatnám.
Kata lelkesedése is nagy az óvoda iránt olyan, mint Nimródé az iskola iránt. Szóval izgatottan várja már.

És hát itt vagyok én.
Én is várom már az iskolát. Ezen a nyáron elfáradtam, a sok-sok program és esemény nagyon leszívta az energiámat. Mondjuk én mindig is szerettem az iskolát. Iskolába járni is szerettem (a tanulásért én sem lelkesedtem annyira), gyerekek között lenni pedig nagyon szeretek.
Ebben a tanévben sok lesz a feladat, marad a hittan, és most még Székesfehérvár is bejött, de erről majd később. :)
Izgatott vagyok. Én még nem pakoltam be a táskámba, de azt már tudom, hogy nagyon furcsa év veszi kezdetét, hiszen egy gyerekem sem lesz itthon.
Ez már most nagyon furcsa érzés nekem. Izgatott vagyok és izgatottan várom.
Szeretem a kihívásokat.

Úgyhogy, kedves Mindenki, aki olvas engem, vagy idetéved!
Boldog SZEPTEMBERI új évet kívánok mindenkinek!

2016. augusztus 23., kedd

A szív kulcsa

Terveztem ám, hogy majd képes beszámolót adok a balatoni nyaralásról, mert tényleg jó volt, a gyerekek is jól érezték magukat, és én is, mert nem volt 40 fok, és nem kellett a vízben állnom órákon keresztül, nem igazán szeretem. A Férj által készített képek (a jó minőségűek és nem az én telefonommal csattogtatott valamik) még a gépben vannak, és miután hazajöttünk a nyaralásból nem igazán van időm erre, sok időmet elveszi a főzés, a pakolás, a rendrakás (tudjátok, a szokásos napi rutin).
És ilyenkor este, kicsit jól esik leülni és elmélkedni, filózgatni.
Mert mostanában ilyen hangulatban (is) vagyok.

Sokat gondolkodtam mostanában a szívvel azzal kapcsolatban, hogy mi is a fontos nekem. Igen, nekem.
A nyár nagyon fárasztó és zsúfolt volt, és úgy éreztem és érzem, hogy nagyon elfáradtam a nyár végére, és nem igazán volt időm kipihenni magam. Hiányzott az az 1 hét nyugi, amit a gyerekek az anyukámnál szoktak tölteni. De most anyukámnak mindkét szemét műtötték, és nem emelhetett, nem cipekedhetett, nem terhelhette meg, stb. és az én gyerekeim nem arról híresek, hogy nyugodtan és egy helyben ülnek a mama mellett vagy azt csinálják, amit mondanak nekik. Úgyhogy kimaradt, és ezt érzem is. Ilyenkor szoktam regenerálódni, és úgy érzem, hogy szükségem is van rá.
Nem vagyok robot, és igen, el szoktam fáradni.
Nem is igazán tudom, hogy csodálom-e, vagy hiszek-e a mindig topon lévő csodaanyukáknak, akik mindig mosolyogva élik meg az anyaság örömét, mindig szép rend van  náluk és mindig csodálatos ebédet kreálnak. Én igenis elfáradtam, és szükségem lenne pihenésre és feltöltekezésre. 
Nem is tudom, hogy mikor vonultam már el egy könyvvel olvasni, vagy csak úgy feltettem a lábamat, hogy nem csináltam semmit.

Aztán eszembe jutott egy ige:
"Mert ahol a te kincsed van, ott van a te szíved is." (Máté 6,21)

Azon gondolkodtam, hogy milyen kincseim is vannak nekem. Milyen értékeim? Van-e kincs a szívemben, vagy felesleges dolgokat halmoztam össze az évek során.

Mi az, amire Isten elhívott és milyen dolgokat kell tennem még az életben, a családomban, itthon? Van-e értelme annak, amit csinálok, gyereknevelés, tanítás, írás - és persze tudom, hogy van, csak jó ezt megerősíteni, mert "elfáradnak a legkülönbek is". Itt nem én vagyok a legkülönb, hanem a Biblia mondja, hogy azok is elfáradnak, akik különleges munkát végeznek és végeztek. Pál apostol és maga Jézus is elfáradt. Nem kell nekünk mindig mindent bírnunk és egy szuszra elvégeznünk.

Szeretek néha elmélázni az élet nagy vagy kis dolgain. (Ez persze sokszor a fáradtság jele, de akkor is jó.) Mert meggyőződésem, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy hogy és hol állunk lelkileg, érzelmileg és fizikailag is. Igenis ki kell értékelni azt, ami elmúlt (jelen esetben a nyár), és át kell gondolni a jövőt (szeptemberi kezdést) minden tekintetben.

Nagyon fontosnak érzem azt, hogy higgyünk abban, hogy értékesek és fontosak vagyunk. Mindegy, hogy otthon vagyunk vagy dolgozunk, mindegy, hogy 4-6-8 órás a munkánk, mindegy hogy orvosok vagyunk vagy tanárok, esetleg otthon tanító szülők, a FELADATUNK NAGYON FONTOS!
Kincset hordozunk magunkban, amelyeket át kell adni!

Nagyon fontos dolog a megelégedettség. Ebből írtam a lelkigondozói szakirányban a szakdolgozatomat, mert ez minket, nőket igen nagyon érint.

Pár napja tudtam meg, hogy valakik, akik nekem fontosak nem folytatják tovább együtt az életüket. Eléggé padlót fogtam, kiborultam, még sírtam is, mert nagyon szerettem, szeretem őket, fontos részei az életemnek, életünknek. Napok óta jár az agyam, hogy mit kellett volna tennem, hogyan lehetett volna változtatni, segíteni... de persze tudom én, hogy mások helyett nem lehet és nem is kell döntenem. Csak nehéz.
Ezért is jutott eszembe ez az ige.
Meg a kincs.

 
Az Éden kertben Éva a tökéleteset kapta meg. A legjobb férjet, a legszebb "házat", ahol egy nő élhet, csodálatos élményeket, eseményeket, találkozásokat (magával Istennel), és mégis elégedett volt.
Azt akarta, amit Isten adott neki. Isten pedig gondoskodott róla, és mindent megkapott. Az élete tökéletes volt. És mégsem jó. Kicsit mi nők ilyenek vagyunk, nem? Valamivel mindig elégedetlenek vagyunk, valami nem tetszik, nem úgy áll, nem úgy néz, nem azt mondja, nem úgy cselekszik...
Jó dolga volt, főznie sem igazán kellett :), hiszen minden ott volt kéznél, a gyümölcsöket és a zöldségeket is  Istentől kapta. Isten ezzel is azt bizonyította, hogy jó legyen neki, de ő mégis mást választott. A látvány, a fa, a tudás fája felkeltette az érdeklődését.

És ahelyett, hogy a férje mellett marad, úgy döntött, hogy kilép és a saját útját járja. Máshová nézett, máshová tette a fontosat a szívében. Rossz helyre került a kincse. Azt gondolta, hogy az a gyümölcs, ami nem az övé, az sokkal jobb, mint amit Istentől kapott.
És aztán mi lett a következménye? Fájdalom és bánat.

Ezért nagy kérdés, hogy hol van a kincsünk, és főleg, hogy mi a kincsünk.
Isten-e az a kincs, vagy valami más?
Mert meggyőződésem szerint csak és kizárólag akkor van jó kincsünk, ha Istennek engedjük meg, hogy ő legyen a mi bankárunk. Ha engedjük, hogy ő vigyázzon rá, nála legyenek a kulcsok. 
Máshogy nem tudom elképzelni.
Lehetetlen!
Mert megértettem, hogy máshogy nem is működik, csak úgy, ha engedem, hogy Ő jelen legyen az életemben.
Ezért KELL minden nap imádkoznunk. Mert máshogy nem működik!

2016. augusztus 22., hétfő

Gyerekes dolog

Szeretem a gyerekeimet. Ezt mindig mondom és mindig is vallom. 
Oda vagyok értük, és persze tudom, hogy ez a normális.
Most, vasárnap délután jöttünk haza egy rövidke kis nyaralásból, amire a gyerekek várnak minden évben. Nekem a Balaton nagyon sok és nagyon fárasztó, nem vagyok egy nagy strandoló, így nagyon hálás voltam, hogy idén nem volt az a nagy meleg, mint tavaly, amikor már az első nap sikerült leégnem, és aztán napokig nem tudtam ölelgetni a gyerekeimet, sőt! :(
De idén kirándulásra alkalmas idő volt, amit nagyon szeretek, és aminek több értelmét is látom.
Igyekeztünk úgy alakítani és szervezni ezt a pár napot, hogy sok élményben legyen részük. Én ebben hiszek. Mármint az élményekben. 
Azt gondolom, hogy ha úgy nő fel, hogy ezekre visszaemlékszik, ezekre az értékekre, neki is fontos lesz majd később. Nekem a mai napig a kedvenc élményeim közé tartoznak a hajdúszoboszlói nyaralások, amelyek persze leginkább abból álltak, hogy strandoltunk, de akkor is jó volt, vagy a miskolctapolcai nyaralások, ahol túráztunk és kirándultunk. Gyerekkorom meghatározó élménye volt ez. 

Persze az sem baj, ha néha unatkozik a gyerek, de azért én magam is olyan típus vagyok, hogy szeretem, ha esemény van. Nem szeretek egy helyben ülni, éppen ezért nehéz a gyerekeimet is egy helyben ültetni. Nem is tudom, mit várok, amikor azt kérem tőlük, hogy üljenek le és maradjanak egy helyben! :) :)

Szóval, úgy mentünk el nyaralni, hogy kitakarítottam és átpakoltam a konyhát és a gyerekek szobáját, és persze maradt még feladat és elintéznivaló. Mindig hatalmas feszültség van bennem amiatt, hogy rend legyen, és hogy utolérjem magam. De persze nem mindig megy. Most például úgy jöttem haza a Balatonról, hogy nem bírok kiegyenesedni. Nem tudom, hogy a Balaton hideg vize tette-e, vagy szimplán csak rosszul feküdtem, de eléggé erős fájdalmaim vannak derékilag :)
Mégis, amikor hazajövünk, és ülök a bőröndök és házba behordott sok holmi felett, akkor nem is értem, hogy miért vállalkozom én ilyesmire, ti. hogy kezdhetem elölről az egész rendcsinálás dolgot.

Aztán persze megjelenik a kisfiam, aki kijárja azt, hogy velem aludhasson, mert Férj éjszakára megy dolgozni. Nagyon jó érzés, amikor valamelyik gyerekem odabújik hozzám, dörgölőzik, mint egy kismacska és mondja, hogy SZERETLEK. Szerintem minden anya álma és vágya ez.
Szeretem a gyerekeimet, néha esténként egyesével az ölembe veszem őket, és elmesélem nekik születésük történetét vagy picibaba korukról valamit, amit nagyon élveznek. Szeretik ezt a játékot, és én is.

Ennek ellenére - és ha igazán őszinte akarok lenni - szoktak a gyerekeim az őrületbe kergetni. Képesek rá.
Az elmúlt héten jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem őket, de mennyire képesek könnyen kihozni a sodromból. Képes vagyok sok apró dolgon felhúzni magam, mert nem értem a viselkedésüket, nem értem, hogy mit és miért csinálnak, és azt gondolom, hogy szándékosan akarnak bosszantani, pedig nem biztos.

Jó móka anyának lenni, még akkor is, ha fárasztó.
Tény, ami tény, én ezen a nyáron elfáradtam. Igyekeztem figyelni arra, hogy jó sok élmény érje a gyerekeket, hogy sokat legyünk együtt, hogy tanuljanak, ismerjék fel egymás és mások viszonylását az élethez és a dolgokhoz. 
Azt értettem meg az elmúlt héten, hogy a gyermekkor elmúló dolog.Olyan, mint a szél. Jön, és aztán megy.
És bár sokszor fárasztó, amit tesznek, de meg kell tanulnom változtatni, mert hamar fel fognak nőni.

Kell, hogy beszélgessünk, nevessünk velük. Meg kell mutatni, hogy érdekel minket az, amit mondanak, ami bennük van, igen jó és vicces helyzetek és persze komoly beszélgetések is kialakulhatnak. Kell, hogy érezzék, hogy fontosak nekünk.
Ha kell mesét nézzünk velük úgy, hogy odaülünk hozzájuk vagy az ölünkbe vesszük őket. Ez az ő világuk és nem baj, ha benne vagyunk egy kicsit.
Mások vagyunk, még akkor is, ha a mi véreink, de jó tudni és érezni, hogy beszélgetni kell velük és fontos is :)
  
Mások vagyunk, de ez így jó.

Biztosan ti is úgy vagytok, hogy állandóan jár az agyatok, annyi mindent kell kitalálni, szervezni, átgondolni, sok a teendő, az elintéznivaló és az IDŐ meg olyan kevés.
És sokszor nincs időnk végighallgatni a gyerekeinket, mert meg kell csinálni, el kell végezni a MI feladatunkat, pedig az ÖVÉKÉ is nagyon fontos. Lehet, hogy fontosabb.
Nekem az elmúlt hét tanulságos volt. Megértettem, hogy ott kell lennem a gyerekem, a gyerekeim életében, élményeiben, szomorúságában. 
Úgyhogy elhatároztam, hogy változtatni fogok néhány dolgon. Nem lesz könnyű.
Szeretek velük beszélgetni, szeretem, amikor összebújunk, szeretem, amikor nevetünk együtt.
Vicces helyzetek is adódnak, és ezeket is komolyan kell venni. 
A dolgok megvárnak.  

Azért tartom ezt fontosnak, hogy később, amikor már nagyobbak lesznek, akkor is odajöjjenek hozzám, hozzánk, és elmondják a problémáikat. Mert lesznek. Akkor sokkal nagyobbak.
Úgyhogy, harcra fel!

2016. augusztus 21., vasárnap

Balatongyörökön nyaraltunk

Hazajöttünk a pár napos, balatoni nyaralásunkból.
Itt, ebben a csodálatos családi házban volt a szállásunk. Tavaly is itt pihentünk, idén is ide jöttünk vissza, és ha lehetőségünk lesz rá, jövőre is visszamegyünk.
Csak ajánlani tudom.
Szép a hely, a környék, a vendéglátók nagyon kedvesek.
Csak ajánlani tudom őket.

 
 
 
 

2016. augusztus 13., szombat

6. nap - Szombat

A tábor méltó befejezése volt a mai szombat.
A gyerekek lelkesen készültek, és szolgáltak énekkel, igével a gyülekezetben.
Sajnos nem tudok videót feltenni, ehhez nem értek, ebben még nem képeztem magam, ahogy pdf-et sem tudok megosztani, de ez egy másik kérdés. 
Ám higgyétek el, hogy nagy örömmel énekeltek és nagyon ügyesek voltak.

2016. augusztus 12., péntek

Tábor - 5. nap

Az utolsó nap is tartogatott számunkra izgalmas feladatokat, és csapatmunkát.
Utolsó napi történetünk szintén a Genezáreti tó partjára vitt bennünket.

Jézus egyik legnagyobb csodája volt a témánk
Csak hogy stílusos legyen, a kedvenc pólómban, mert szeretem Párizst, még ha nem is bibliai alapokon mérik :)
Ti tudjátok-e a választ?
Beszélgettünk a 8 alapelvről is, ami az egészséges életmód pilléreit tartalmazzák. Azokról, amelyekre a legjobban szükségünk van abban, hogy meggyógyuljunk, vagy ne legyünk betegek, és amelyek INGYEN VANNAK. A Teremtőnktől kaptuk őket.
 
Megtanultuk a helyes légzéstechnikát.
Az ebédhez a gyerekek készítették a pogácsát, amelyet ők szaggattak ki és ők is díszítettek.
Amíg az egyik csapat segített a pogácsánál, a többiek elkészítették a 8 alapelv-virágot. (Erről majd lesz szó itt hamarosan, a blogon.)
A 8 INGYEN ajándék, amit az Úrtól kaptunk pedig ez: Bizalom, Levegő, Napfény, Víz, Táplálkozás, Mozgás, Pihenés, Mértékletesség.
A történethez készítettük ezt a kézművest.
Mivel ez a nap egy amolyan lazább nap volt, délután már nem volt konkrét programunk, hiszen pakoltunk és próbáltuk eltakarítani az 1 hét maradványait..., nos a gyerekeknek lehetőségük volt kint lenni és sokat játszani.

Kriketteztek, bár a kapuk nem látszanak, de higgyétek el, hogy ott vannak azok a kapuk!
Felmásztunk minden lehetséges helyre. A gyülekezetünkben lévő tiszafa régen cipelt ennyi gyereket egyszerre :)
Fociztunk, ki így, ki úgy.

Futóverseny is volt, azaz ki ér hamarabb a labda után..
A GYEREKEK. Ugye ti is látjátok az arcukon, hogy jól érezték magukat?
Tényleg szép és jó hét volt.
Én, személy szerint azt mondhatom, hogy bár elfáradtam, de egy áldott hét van mögöttünk. És már most igényelték a folytatás.
Úgyhogy jövőre folyt.köv.

2016. augusztus 11., csütörtök

Tábor - 4. nap

Ma is izgalmas kalandokban volt részünk:
Ma Kapernaumban jártunk
Sajnos még most is sokan betegek, de nagyon cukik a gyerekek.
Így is tudok beszélni... Nincs lehetetlen!
Nimród és a vasalógyöngyözés
Zsófia és a Vasalógyöngyözés

Katapultot is készítettünk - tényleg jó játék papírgalacsinnal lövöldözni.
Babáztunk is.

A kedvenc plüssöm - bemutató

Enni nagyon szeretünk.
Beszélgettünk a római katonák fegyvereiről, működéséről, csatáiról, videót is néztünk róla.

Egy csatában mindig vannak sérültek, ezért Elsősegély-nyújtást is tanultunk.

Volt kéztörésünk
Egy ujjtörésünk...

Aztán öt :)
Elkezdtük az alapozást a Kiképző táborban

Voltak erőpróbák
Botvívás
Kapd el a sárkány farkát játék.
Ki tudja messzebbre dobni a labdát! - játék és utána természetesen foci :)