2019. február 28., csütörtök

A függőségemről - Rejtjelek

Volt-e már olyan film, sorozat, ami beszippantott benneteket?

Na, nekem van... volt... 
Ez azért furcsa, mert én, aki szeretem az akciódús sorozatokat :), és bizonyos fokig függő is vagyok, ha nincs rá időm, vagy úgy alakulnak a dolgaim, hogy nem érek rá, nos akkor abbahagyom, és csak akkor nézem újra és ismét, ha időm van rá. Van, hogy hónapokig nem jut rá időm. 
A függőség egyébként rossz dolog, és én ezzel tisztában is vagyok.
Én úgy nőttem fel, hogy a családomban mindig fontos helye volt a tévének. Mindenki korán ágyba ment, és tévéztünk. És nem lehetett megszólalni, mert lemaradunk a Híradóról, vagy valami filmecskéről, infóról... Aztán egy idő után az én szobámba is került tévé, egy fehér színű kis Junoszty tévé, és az én időm is azzal telt, hogy tévéztem, és mindent megnéztem, amit adtak benne. De tényleg mindent.
Olvastam is persze, sokszor a takaró alá bújva, apukám zseblámpáját használva, mert arra is késztetést éreztem. De egyedül voltam, hiába családban éltem. Valahogy nem tanultam meg kezelni ezt a helyzetet.

Aztán, amikor Nyíregyházán egyedül éltem, akkor is a tévé volt, ami a háttérzajt adta. Ott mondjuk már ritkábban, mert ugye reggel 6-7-kor elmentem otthonról (6-kor, ha úszni mentem), és 4-5-ig dolgoztam. Amikor hazamentem, gyorsan főztem valamit, boltba mentem, el kellett intéznem mindenfélét. De volt olyan, hogy délután még előadásokra is elmentem, mert azok is nagyon érdekeltek. Olyan 8-9 fele értem mindig haza. Így kevesebb idő jutott a tévézésre.Kivéve a vasárnapokat, mert akkor egész nap nem csináltam mást.

Mikor Férjjel összeházasodtunk, és az anyósomnál laktunk, nekik nem volt tévéjük, anyósom azt mondta, hogy nem fizet csatornáért. De volt rengeteg DVD és film, amit lehetett nézni. Ő is ott ült a tévé előtt, csak kimaradtak a reklámok :)
Amikor beköltöztünk a házba, ahol élünk, úgy döntöttünk, hogy nem kell tévé, megleszünk. Nem azért, mert az okosok és a pszichológusok azt mondják, hogy a gyereknek nincs rá szüksége... egyszerűen nem éreztük szükségét.
Vagyis tévénk volt, de nem fizettünk elő drága és sok csatornákra, mert tényleg nem volt időnk leülni. Úgy voltunk - és vagyunk most is, hogy ha leülünk, akkor inkább netről megnézünk egy filmet, de a gyerekeim sem ülnek tévé előtt. Néha a mamáknál. Mondjuk ott sokat.

Én évek óta egyedül vagyok itthon, és rossz, hogy nem hallok emberi hangokat. Ezért szoktam rá, hogy hallgatok valamit, amikor lehet. Előadást, beszélgetéseket, és nézek filmeket is.
Leginkább olyanokat, amiket vasalás közben nem kell nagyon követni, és mégis érted...

Nem tudtam abbahagyni egy sorozatot, pedig tényleg azt gondolom, hogy nem nagy szám, nem is jön be nekem az egész stílusa, de úgy megcsinálták, hogy fenntartsa az érdeklődést.
Talán kétszer kerültem hasonló helyzetbe az utóbbi 8 évben. Mindkettőről írtam már. A szökés volt az első olyan sorozat, ami annyira tetszett, leginkább az 1. évad, hogy nem bírtam abbahagyni, és alig vártam, hogy folytatódjon, pedig ezt a sorozatot is jóval később néztem meg, mint amikor megcsinálták. Nem gondoltam, hogy tetszeni fog. Pedig de! A másik pedig a még nem említett, de nagy kedvenc Feketelista. Majd egyszer erről is írok. :)

Nos, ami most "szippantott" be, és én hagytam, az egy olyan sorozat, amibe egyszer belefogtam, de valahogy nem bírtam megnézni. Az első évadig jutottam, és azt mondtam, hogy Ó, ezt nem nézem tovább! Idegesített a főszereplőnő és a pasi is. Pedig a történet jó volt. Kicsit a Feketelistát juttatta eszembe, de ott meg James Spader a Nr.1 számomra.
De belefogtam és úgy éreztem, hogy muszáj abbahagyni, mert tényleg úgy írták meg, hogy kíváncsi leszel. Ez pedig a REJTJELEK.
A történet:
A Rejtjelek egy súlyos amnéziában szenvedő nőről (Jaimie Alexander) szól, akinek testét tetőtől talpig tetoválások borítják. A Time Square-n, egy sporttáskában találnak rá, amelyen csak egy felirat olvasható: "Kurt Weller FBI". Kezdetét veszi egy megdöbbentő, fordulatokkal teli, őrült kirakós játék, amely során kiderül, hogy minden egyes tetoválás egy-egy megoldandó bűntényre utal, és ami révén egyre közelebb kerülünk annak megfejtéséhez, hogy ki is a rejtélyes nő.

Na, volt vele egy csomó bajom. A csajt először nem tudtam hova tenni, aztán rájöttem, hogy a Thorban játszott. De valahogy nem volt nekem szimpatikus. De ahogy haladtam a sorozatban, azt mondtam, alakul.
Az elején még a főszereplő pasi is zavart, úgy gondoltam, hogy nincsenek nagy színészi képességei (néha még most is így gondolom), de - és igen, vállalom!  -, valahogy a kisugárzása más lett. Rájöttem, hogy ez a Sullivan Stapleton egy jó pasi. :) Én mondjuk bírom a kicsit mackósabb, nem teljesen kockahasú (bár vannak kivételek :) ), szakállas, sörtés nagydarab pasikat. Aztán rájöttem, hogy tök szép szeme van, így ottragadtam. Nem a szemeinél :), csak úgy általában.
De aki miatt jó volt ez a sorozat, és szerintem a film legjobbja, az a sorozat rosszfiúja. Mert igen, minden sorozatba kell rosszfiú (aki nem is igazán az, de mégis), és én megmondom őszintén, sokkal nagyobb feladatnak tartom egy rossz fiút eljátszani, mint jónak és vonzónak lenni. Szerintem ezt Luke Mitchell remekül megoldotta. Annyira, hogy a végén már sajnáltad is.

És íme a csapat, az 1. évadból. Azóta már (a 4-nél tartok) változott néhány ember, de azért érdemes belenézni. És igen, lődöznek benne, meg akciódús, de jó. Most már inkább komikusabb a helyzet, és viccesebb - néha-néha.
  • A tetoválások nem igaziak, hanem 7 órán keresztül rajzolják minden alkalommal a nő testére. Egyébként nem szeretem a tetoválásokat, de ezt jól kitalálták.
  • A jobb szélen lévő fekete nő Marianne Jean-Baptiste a Nyomtalanulban is játszott, és én ott is szerettem. 
  • A jobb szélén lévő fekete pasi pedig a Vezet a ritmusban játszott, amiről már olyan sokat írtam, mert az egyik kedvenc filmem. 
  • Aki kitalálta ezt a sorozatot, az a fickó a Harvardon végzett, és a New York Times-nak írt keresztrejtvényeket.
  • Jaimie Alexander középiskolában birkózott, ezért is állt jól neki ez a szerep.
  • Az ügynököket játszó színészek nagy része nem amerikai származású. Sullivan Stapleton például ausztrál, Marianne Jean-Baptiste pedig brit. Ennek ellenére mindkettőjük amerikai akcentussal beszél a sorozatban!
És hogy hány történetet rejtenek a tetoválások?

A sorozat készítője azt mondta, hogy 3 évadra terveztek. Nos, én most a negyediknél járok... :)

2019. február 27., szerda

Nyugi van! # Love cats

Hát, ez nem kihívás! Nálam ez teljesen normális, és ez nyugtat meg! Terápiás macskázásnak hívom, amikor bejön a cicám, és simizhetem. Bár most, hogy itt a tavasz, nem nagyon akarja bent tölteni a napjait. De mi a gyerekekkel rendületlenül próbálkozunk!


2019. február 26., kedd

Pozitív kihívás - 26. nap

Néha egy kis emlékeztető csodákra képes.
Amikor az élet kemény lesz, emlékeztetni kell arra magunkat, hogy bátrak vagyunk, hogy elég jók vagyunk, erősek vagyunk és hogy tudjuk kezelni ezt!


Ezt mondogasd magadnak! Mert jót tesz! Mert szükségünk van megerősítésre!
Ma lefekvés előtt írd le egy papírlapra, hogy bármilyen gondolat vagy ötlet segít-e a holnapi napon!
Fontos, nagyon fontos, hogy pozitív és inspirálót írjunk: SIKERES VAGYOK! SZÉP VAGYOK! MEG TUDOM VALÓSÍTANI A CÉLJAIMAT! ERŐS VAGYOK!
És ezeket elhelyezheted a fürdőszoba tükrére vagy az íróasztalodra, a noteszodba, bárhová.
Kell, hogy mi magunk is bátorítsuk magunkat!
Ha másnap felkelsz, fontos, hogy lásd ezt, és bízz magadban.
Nekem ez nagyon küzdelmes, mert van egy kis kisebbrendűségem, és sokáig nem hittem el ezeket, de azért próbálkozom.
Viszont fontos, hogy ha felkelek, akkor megerősítsem magamat abban, hogy értékes vagyok az életben.
11 éve itthon vagyok, és már szeretnék munkát keresni, találni. És magamnak is szüksége van bátorításra.
És nagyon fontos, hogy ezt tartsuk magukban mindig emlékeztetőül!
Ja, és ne csak ezen a napon!
Hanem minden nap!

2019. február 25., hétfő

Ami jó kedvre derít - túrós béles


A nagy kedvenc(em): TÚRÓS BÉLES

És a másik nagy kedvenc: DIÓS CSIGA


Az alaptésztát általában a csúcs mákos tésztájából készítem, de szoktam változtatni rajta. Ez most 1 kg lisztből készült, csak 3/4 része fehér liszt, az 1/4 része pedig teljes őrlésű.

A diótöltelékhez pedig beleteszek minden finomságot. Mivel két rudat szoktam készíteni, ahhoz használok kb. 40 dkg darált diót, 40 dkg porcukrot, 20 dkg mazsolát (én úgy szeretem, ha jó sok van, családom egyéb tagjai nem :( ), 2-3 citrom reszelt héja (de én egyet szoktam), 2 csomag vaníliás cukor, 1 rumaroma és 1,5 dl tej (mindenkire rábízom, hogy növényit vagy simát használ).

Aztán kinyújtom a tésztát, aminek nem jó, ha nagyon megkel, mert akkor szakad. Beleteszem a tölteléket, és rudat készítek. És darabokra vágom. Azért nincs olyan szép kerek formája, mert nem formáztam meg, csak ahogy sikerült :) Megkentem egy kis tojással, és megsütöttem.

8.


2019. február 24., vasárnap

Life is colors - Nőiesen kékszerű

Az élet szép és színes. Ugye?
És néha olyan gyöngéd és nőies. Légies.
Ez nem annyira az én világom, soha nem volt rám ez jellemző. Valahogy távol állt és áll tőlem.
De nagyon szeretem  nézni az ilyen lelkileg szépen megkomponált és szemet nyugtató, szívet boldogító, mély hangulatot árasztó képeket.

Majd szél lesz,
majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már.
(Fodor Ákos)

2019. február 23., szombat

Fáraó báb

Ma az ovisokkal volttam gyerektanításon.
Meg kell mondjam  izgalmas kihívás mindig olyasmit kitalálni, amivel lekötheted őket.
Mózes történetét vesszük, és ma járt Mózes és Áron a fáraó előtt, hogy engedje el a népét.

Ezért fáraó bábot készítettünk.
Rajzoltam egy sablont, amit kiszíneztek és felragasztottuk egy hurkapálcára.
Kalandos volt.

2019. február 22., péntek

Az ókori Hellász -Lapbook

Igen, már valóban régen osztottam meg olyan képet, történetet, ahol alkotunk valamit.  Sajnos kevesebb rá az időnk, mint szeretnénk, és amit szívesen is csinálunk, de most úgy döntöttünk Zsófival, hogy ennek nekiállunk.
Nagyon szereti a történelmet, és élvezettel vetette bele magát az ókorba, és a görög élet, kultúra nagyon bejött neki. Főleg az istenek. :) Ezért csináltuk meg a magunk módján ezt a Lapbookot. Összefoglaltunk, kreatívkodtunk.
Témazáró dolgozatra gyakoroltunk, és gondoltuk, akkor már legyen valami haszna is. :)
Ő úgy működik, hogy művészileg kell közelebb hozni hozzá a témákat, és kreatívnak lenni, és az agya csak úgy szippantja az infókat. 
Megrajzolta, kitalálta, kiszínezte...


Nem mondom, hogy én nem. Mi hasonlóak vagyunk, mindketten szeretünk alkotni, és örömet is találunk benne. És szeretjük, ha látványos is a dolog. Tényleg élveztük az alkotás örömét, és közben tanultunk is.

2019. február 21., csütörtök

Kávéalkotások, de nem ajánlom

Én, személy szerint nem szeretem a kávét. Sem az illatát, sem az ízét.  Sosem szerettem. Életemben egyszer ittam, amikor lement a vérnyomásom és egy rokoncsalád rám kényszerítette. Szó szerint. Na, egész éjszaka nem aludtam, és úgy vert a szívem, hogy csak na!
Tudom, hogy sokan szeretik, és sok embernek fontos szerepet tölt be.
Amikor még Nyíregyen dolgoztam az iskolában, láttam a kollégáimat, hogy milyen "zombik" voltak, ha nem ihatták meg a kávéjukat és nem szívhatták el a cigijüket (persze mindezt egyszerre). Néhányszor kérték, hogy főzzek nekik, de mondtam nekik, hogy ne haragudjanak, ezt nem tudom bevállalni.
Semmiképpen nem szeretném népszerűsíteni a kávét. Úgy gondolom, hogy káros, nem jó a szervezetnek és nem tesz jót.

Ettől függetlenül vannak baristák, akik nagyon profik. Olyan személyek ők, akik kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkoznak. Tudásukat tanfolyamokon vagy gyakorlat során szerzik meg. Van egy ismerősöm, neki a fia is ezt csinálja. 2000 óta pedig már versenyek is vannak. Engem egyébként nem dob fel ez az egész, de találtam néhány képet, és csak a művészi részét láttam meg bennem. Tényleg ügyesek egyébként.









Azért én még mindig és továbbra is teapárti vagyok. Bár már arról is leszoktam. A fekete tea sem tesz jót a szervezetnek.
Néhány egészségügyi tanács ehhez:
  • "A mértéktelenség a tea, kávé, bor, sör, rum és pálinkaivásnak, dohányzásnak, kábítószerezésnek következménye a szellemi és testi romlottság; s ez folytonosan növekedik." (Egészség tanácsok 49)
  • "A kávé árt a szellemi és erkölcsi erőknek. A kávéivás ártalmas kielégülés. Pillanatnyilag rendkívüli élénkségre serkenti az agyat, de az utóhatása kimerültség, fáradt levertség, a szellemi, erkölcsi és testi erők bénulása. Az agy elernyed, s hacsak elszánt erőfeszítést nem teszünk, hogy legyőzzük a szokást, az agyműködés végérvényesen csökkenni fog." (Hogyan étkezzünk 421
  • "Az élvezeti tea serkentőként hat, s bizonyos fokig részegséget okoz. A kávé és több más nép szerű ital hatása is hasonló. Az első hatása élénkít. Izgalomba hozza a gyomoridegeket; ami serkenti az agyat, majd az agy serkenti a szívet, és rövid életű erőt ad az egész szervezetnek. A fáradtság feledve; az erő mintha megnövekedett volna. A szellemi képesség fölrázva; a képzelet élénkebb lesz." (Nagy orvos lábnyomán 326)
  • A tea, a kávé, a fűszerek, az édességek mind okozhatnak emésztési zavarokat. A húsételek szintén károsak. Természetes izgató hatásuk önmagában elég érv fogyasztásuk ellen. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az állatok milyen nagy százalékban betegek vagy betegség hordozói, akkor kétszeresen is indokolt, hogy a húsfogyasztástól tartózkodjunk. A hús ingerli az idegeket, fellobbantja az indulatokat, s ezáltal az alacsonyabb rendű hajlamokat erősíti az emberben. 
És ez csak néhány idézet, amit találtam. :)
De a képek azért jól néznek ki.

2019. február 20., szerda

Nyugi van! # Belive in Magic

A bűvészeket és az illuzionistákat nem annyira szeretem. Bár gyermekként is szájtátva néztem őket, és szerintem most is így tennék. :) Mert nem tudom, hogy csinálják. Tudom, hogy szemvényvesztés az egész, és tudom, hogy egész ipar épül erre. Bár az is tény, hogy jól csinálják. Elkápráztatják az embert.
Létezik egy magyar fiú, Hajnóczy Somának hívják, és ma Magyarországon őt tartják az egyik legjobbnak. Itt megnézhetitek a világbajnoki, győztes előadását. Egyébként bírom ezt a fickót, de magát.
Egyszer láttam egy filmet, az volt a címe, hogy Szemfényvesztők.  Ha rákattintasz, megnézheted. Elég jó kis film. Jó a szereposztás is.

A történet: A világ legjobb illuzionistáinak egy csapata bankot rabol, de nem is akárhogyan: a mindenkit megtévesztő műsorszámuk végeztével a közönség sorai közé szórják a megszerzett pénzt. Az FBI értetlenül áll az agyafúrt attrakció előtt, nem is sejtve, hogy egy sokkal nagyobb dobásra készülnek a szemfényvesztők.

Szóval, ettől függetlenül, hogy az emberek szeretik a csodákat, a varázslatokat, szeretik megélni az álmaikat, ami maga is varázslat, ha jól sikerül, mert az ember alapvetően vágyik a jóra, a jó befejezésre, arra, hogy mindig A JÓ kerüljön ki győztesen, nos...

Mindezek tekintetében hiszek "Isten varázslatában", a CSODÁIBAN. Amit adott nekünk. Mind a Biblia által leírt isteni csodákban, mind abban, amit ő adott számunkra, hogy napi részese legyen az életünknek!
Észre kell venni ezt!
Az egyik ismerősöm (együtt dolgoztunk az egyik iskolában, vagyis ő az iskolában dolgozik, én meg bejártam hittant tanítani) minden nap megoszt egy fotót a Facebookos oldalán, ami gyönyörködteti a szívet és a lelket. Nekem ezek a csodák! Szerintem ez nagyon fontos, hogy lássuk a szépségét az életünknek.
Mert megéri! Mert nincs más, csak és kizárólag az Isten útja és csodája! Mondhatjuk az ő VARÁZSLATA, amivel meglep, elkápráztat, rácsodálkoztat, hálára tanít, szeretetre indít, átölel és mosolyogtat.
Én ebben a varázslatban hiszek!

2019. február 19., kedd

Madártej a lá anyósom

Amikor kicsi voltam nagyapám, - aki egy igen poénos ember volt, - amikor madártejet kértünk, mindig azt mondta nekünk: "Várjatok gyermekeim, kimegyek és megfejem a szomszéd galambjait!" - és mi persze elhittük naivan ezt neki. De ekkor még kicsik voltunk.
Ma már tudjuk, hogy készül ez.
Meg kell mondjam, ez az egyetlen olyan étel, amiről tudom, hogy NAGYON egészségtelen, mert tej-tojás és cukor kombinációt tartalmaz, és ráadásul én nem szeretem a tejet sem. Nem is nagyon iszunk tejet. Én ritkán kakaónak (3-4 havonta egyszer), a gyerekek müzlihez reggelente, de mivel kenyeres a család, inkább teázunk, aminek én személy szerint jobban örülök. :)

Viszont gyerekkorom óta ez az a finomság, amit nagyon szeretek.
Anyósom madárteje
Őszinte leszek. Én még sohasem készítettem. Gyermekkoromban és míg lány voltam, nagymamám örvendeztetett meg ezzel a finomsággal, amióta házas vagyok az anyósom. És ő nagyon finomat tud. 
Leginkább akkor ettem, amikor éppen a szülészeten voltam, mert akkor nagyon kívánta a szervezetem. Akkor viszont sűrűn. :)
A születésnapomra mindig ezt kapok tőle, bár idén mással lepett meg.

Egyszerűen összefoglalva: Szeretem a madártejet...

2019. február 18., hétfő

Lee Child könyvek - Jack Reacherrel a főszerepben

Ő itt Lee Child, eredeti nevén James D. Grant. Angol származású író, de már egy ideje az Egyesült Államokban él. 
Első regénye (angol címe: Killing Floor, magyarul Elvarázsolt dollárok címmel jelent meg), megnyerte az Anthony Awardot és a Barry Award „Legjobb első regény” díját.
Lee Child minden regénye egy egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi, aki szerte az Egyesült Államokban vándorol.
Munkáját tekintve gyártásvezető volt a Granada Televisionnal, de aztán eljött onnan, mert rájött, hogy írni akar. (És milyen jól tette!)
Én nagyon szeretem a regényeit, ezért is szentelek neki külön figyelmet.
Magyarul megjelent könyvei: (Amelyeket olvastam, azt belinkelem ide, hogy megtaláljátok.)
  • Ne add fel könnyen; ford. Sárossy Beck Anita; General Press, Bp., 1999 (Világsikerek)
  • Elvarázsolt dollárok; ford. Zentai Éva; General Press, Bp., 1999 (Világsikerek)
  • A pók hálójában; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2000 (Világsikerek)
  • Vágóhíd; ford. Hegedűs Györgyi; Reader's Digest, Bp., 2001 (Válogatott könyvek)
  • A titokzatos látogató; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2002 (Világsikerek)
  • A látogató; ford. Komáromy Rudolf; Reader's Digest, Bp., 2002 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Késedelem nélkül; ford. Komáromy Rudolf; Reader's Digest, Bp., 2003 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Lángoló sivatag; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2003 (Világsikerek)
  • Utolsó pillanatban; ford. Pelle Csilla; Reader’s Digest, Bp., 2004 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Hiba nélkül; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2004 (Világsikerek)
  • Eltűnt ellenség; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2005 (Világsikerek)
  • Jack ReacherCsak egy lövés; ford. Erdélyi András; General Press, Bp., 2006 (Világsikerek)
  • Csak egy lövés; ford. Barkóczi András; Reader’s Digest, Bp., 2006 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Kétélű fegyver; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2006 (Világsikerek)
  • Rögös út; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2007 (Világsikerek)
  • A nehezebb út; ford. Barkóczi András; Reader's Digest, Bp., 2007 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Nincs mit veszítened; ford. Mártha Bence; General Press, Bp., 2008 (Világsikerek)
  • A baj nem jár egyedül; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2008 (Világsikerek)
  • A baj nem jár egyedül; ford. Uram Tamás; Reader's Digest, Bp., 2008 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Elveszett holnap; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2009 (Világsikerek)
  • Nincs mit veszítened; ford. Uram Tamás; Reader’s Digest, Bp., 2009 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • 61 óra; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2010 (Világsikerek)
  • Elveszett holnap; ford. Uram Tamás; Reader's Digest, Bp., 2010 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • 61 óra; ford. Kovács Attila; Reader's Digest, Bp., 2011 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Megérte meghalni; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2011 (Világsikerek)
  • Csak egy lövés; ford. Erdélyi András; 2. jav. kiad; General Press, Bp., 2012
  • Amiért érdemes meghalni; ford. M. Nagy Miklós; Reader's Digest, Bp., 2012 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Az ügy; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2012 (Világsikerek)
  • Lángoló sivatag; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2013 (Világsikerek)
  • Összeesküvés; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2013 (Világsikerek)
  • Az ügy; ford. Kovács Attila; Reader's Digest, Bp., 2013 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Jack ReacherNincs visszaút; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2014 (Világsikerek)
  • Összeesküvés; ford. Kovács Attila; Reader's Digest, Bp., 2014 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Nincs visszaút; ford. Zsámboki Péter; Tarsago, Bp., 2015 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Bosszúvágy; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2015
  • Hiba nélkül; ford. Gieler Gyöngyi; 2., új novellával bőv. kiad; General Press, Bp., 2015
  • Leszámolás; ford. Zsámboki; Péter Tarsago, Bp., 2016 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Néma város; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2016
  • Esti iskola; ford. Uram Tamás; Tarsago, Bp., 2017 (Reader's Digest válogatott könyvek)
  • Bosszúvágy; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2017
  • Elvarázsolt dollárok; ford. Beke Zsolt; General Press, Bp., 2017
  • A nevem: Jack Reacher. Jack Reacher-novellák; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2017
  • Esti iskola; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2017
  • Éjféli szállítmány. Jack Reacher krimi; ford. Gieler Gyöngyi; General Press, Bp., 2018
  • 61 óra; ford. Gieler Gyöngyi; 2. jav. kiad; General Press, Bp., 2018
  • Nincs mit veszítened; ford. Mártha Bence; 2. jav. kiad; General Press, Bp., 2018

7.


2019. február 17., vasárnap

Life is colors - Barnák

Észrevettétek már a világ és a természet szépségét? Hogy Isten milyen csodálatos dolgokat adott nekünk, és milyen csodálatos színeket? Fantasztikus az a hangulat, jelenség, amivel ő megáldott minket, amit ajándékozott nekünk.
Nem olyan régen nehezebb időszakot éltem meg. Most kicsit könnyebb (hálás vagyok az imádságokért), én is sok mindent átértékeltem az életemben, és azon igyekszem, azért igyekszem, hogy rátaláljak újra Istenre. Egy olyan kapcsolatra, ami valahol valamikor elveszett, és nem az Ő hibájából.
Vagyis valami csak volt, mert nem mertem elengedni a kezét, hiszen tudom, hogy csak ő az, akibe kapaszkodhatok, és ő az, akinek szeretetével van tele a Föld. Megpróbálok a szépre, a jóra és az értékesre koncentrálni.
Ezért gondoltam, hogy ezeket a szépségeket, amiket találtam, megosztom veletek. Hogy csodálkozzunk rá a teremtett világ szépségeire, hogy Istennek milyen tervei vannak velünk, és hogy mi mennyire is vagyunk hálásak érte.

kép az internetről
Színek szerint megyünk. Össze-vissza lesz ez, kicsit én is ilyen vagyok. :)
De nem kezdhetem mással, csak az egyik fő kedvenc színemmel, és ez a barna.

Jó lesz ez az utazás, higgyétek el nekem!

2019. február 16., szombat

A megbocsátásról

Most találtam, és olyan nagyon tetszik...

Egyszer, amikor a repülőtéren jártam, feltűnt az egyik ismerősöm. Már régóta nem láttam ezt a férfit, de sokszor eszembe jutott. Túl volt egy váláson, és úgy gondoltam, hogy jó részt miatta történt. Észrevettem, hogy nem volt egyedül. „Micsoda egy gazember! Csak néhány hónap telt el, és itt van egy másik nővel?” Már üdvözölni sem volt kedvem, ahogy kimondtam az ítéletet a jellemére. Azonban meglátott engem és integetett. Felém vette az irányt. Nem volt mit tennem, csapdába kerültem. Beszélgetnem kellett a haszontalanjával. „Max, bemutatom a nagynénémet és a férjét.” Nagyot nyeltem. Az imént nem vettem észre a férfit. „Éppen egy családi összejövetelre tartunk. Biztosan neked is nagyon örülnének.” „Igen, az ön könyveit használjuk a házicsoportunkban” – vetette közbe a nagybácsi. „Nagyszerű meglátásai vannak.” „Ha tudná, milyen nagyszerűek” – gondoltam magamban. „Éppen most követtem el a meg nem bocsátás bűnét. Ítélkeztem, anélkül, hogy az egész sztorit ismertem volna.” Megbocsátani valakinek, azt jelenti, hogy beismerjük, hogy vannak korlátaink. Az élet egyetlen kirakó darabjával rendelkezünk. Egyedül Isten ismeri a dobozon levő képet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy annak volt igaza, aki megbántott. A megbocsátás azt jelenti, azt valljuk, hogy Isten igazságos, és a helyes dolgot fogja tenni. Különben is, nincs elég tennivalónk, hogy még Isten dolgát is magunkra vesszük?
M a x L u c a d o

2019. február 14., csütörtök

Filmajánló - Kapj el, ha tudsz!

 Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can, 2002)

Nem vagyok DiCaprio rajongó, sőt, kimondottan nem tartozik a kedvenceim közé. Nem szeretem. Pedig mondják, hogy nagy, meg jó színész, de engem valahogy idegesít az egész lénye, személyisége. Még akkor is, ha közben tudom, hogy nagy természetvédő, vega, és meg akarja menteni a Földet.
Persze ebben az is benne van, hogy két filmjére emlékszem, amit nem szerettem, és valószínűleg ez a meghatározó azóta is. Az egyik a Titanic (igen, ez van, utálom azt a filmet, kimondottan idegesít), a másik pedig a Rómeo és Júlia. Na, az sem jött be, így Caprio nálam nem lett kedvenc.
Annak idején sem miatta fogtam bele ebbe a filmbe, hanem Tom Hanks miatt, akit viszont kedvelek.
És alapvetően azt kell mondjam, nem csalódtam.

Szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket, kivéve ha háborús, azokat nem szoktam megnézni. Számomra mindig kérdéses, hogy mennyire fedi a valóságot az adott film. Annak idején, amikor erről írtam, akkor is utánajártam a film valóságának, mert ez engem érdekel. Szóval kíváncsi voltam, és most is utánajártam annak, hogy vajon tényleg minden úgy van, ahogy a filmben? Úgy ismerjük meg ezt a csaló fiút, olyan helyzetekbe keveredik, amiről azt mondhatjuk, hogy nehéz elhinni, hogy megtörténtek. De állítólag meg.

Ha a vastag címre kattintasz, megnézheted a filmet. Szerintem megéri,még akkor is, ha elég hosszú a film.

Tartalom:
Frank W. Abagnale dolgozott orvosként, ügyvédként, és egy nagy légitársaság másodpilótájaként – és mindezt a huszonegyedik születésnapja előtt. A szélhámosság nagymestere emellett briliáns csekkhamisító is volt, szakértelme több millió dollárt hozott neki a konyhára. Carl Hanratty FBI ügynök legfontosabb küldetésének tartotta, hogy elkapja Franket, és a törvény színe elé vigye, de Frank mindig egy lépéssel előtte járt, és a hajsza folytatására kényszerítette…
Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can, 2002)

Hogy mi az igazság a filmhez képest, nos ITT egy-két dolgot megtalálsz.
Mindenesetre jó kis film volt, szeretettel ajánlom.

2019. február 13., szerda

Nyugi van! # Eat Nutella

Feltehetném azt a kérdést, hogy Ki ne szeretné a Nutellát?, de nem teszem, mert az én családomban kevés azoknak a száma, akik igen. Van mindig itthon, mert Kata az egyetlen, aki ezzel eszi a palacsintát, de sem a csokit szerető kisfiam nem eszik ilyet, sem a nagylányom. Férjről nem is beszélve, aki nem édesszájú. Katával ketten vagyunk, akik bevállaljuk, de tényleg csak palacsintához.
Érdekes, nem?
Amikor vendégek vannak, akkor persze nagyon hamar elfogy, mert a vendég gyerekek nem olyan válogatósak, mint az enyémek, és ők mindig mindent megesznek. :)

Az első találkozásom a Nutellával nagyon régen történt. De tényleg. Úgy kb. 1990 táján az akkori NDK-ban. Ugye, hogy ugye?
A nagyobbik bátyám nagyon korán külföldre ment, és már évek óta az NDK-ban élt. Ott ismerkedett meg az első feleségével. El is mentünk meglátogatni őket. Vicces és kalandos volt. Életem legkegyetlenebb repülése volt, properreles géppel és éppen az utolsó repülőútja volt. Ráadásul végig rosszul voltam, szóval... :(
De maga az ottlét jó volt. Élményekkel teli.
Éppen akkor jártunk ott, amikor az NDK és NSZK egyesült. Minden nagyon olcsó volt, és mi ott is tátottuk a szánkat, hiszen nagyon más volt az a világ.
Emlékszem, hogy Sandra (ő volt a feleség) és az anyukája elénk rakott barnakenyeret és nutellát, hogy ez a reggeli. Én akkor még fanatikus húsevőként és csak fehér kenyeret ismerőként teljesen kiakadtam, hogy ez meg már micsoda! Adjanak már rendes ennivalót...
Aztán egyszer kíváncsiságból, csak hogyha valaki megkérdezi, hogy kóstoltam-e már ilyet, tudjam azt mondani, hogy igen, kóstoltam :), megtettem.
Engem tisztességesen neveltek, meg illemre is, így udvariasságból megkóstoltam. És ott történt! Akkor valami. Utána, amíg ott voltunk ezen éltem. Barna kenyéren és Nutellán.
Ma már csak a barnakenyér maradt, de szívesen emlékszem arra, hogy mennyire vártam a bátyámat, amikor jött haza, és a szatyorban ott figyelt a sok csoki és a Nutella is.

Jó kis dolog az!

2019. február 12., kedd

Lilahagymás pogácsa

Szeretem a pogácsát. De ki ne szeretné?

Limaránál  találtam, és mivel nagy lilahagyma nagy kedvencem, örültem is ennek :)

2019. február 7., csütörtök

Világgá mennék

Néha úgy elmennék világgá. Még a pingvinek közé is, még akkor is, ha hideg van, és állandóan fáznék.
Javítom: Világgá akarok menni!

Nem könnyű anyának lenni, és bár szépeket és jókat írok, meg megosztom az örömeimet, a küzdelmek is jelen vannak, amelyeket most élek át, most élek meg. Nagyon kemény dolgok, amelyekről sohasem gondoltam volna, hogy megjelenik az életemben. Én is, mint a legtöbb anya arra vágytam, hogy "tökéletesnek" látszó családban élünk, jól megvagyunk, mindenki teszi a dolgát. De nem gondoltam arra, hogy ilyen nehézségekkel kell megküzdenem, megküzdenünk Férjjel.

Amikor teljesen tehetetlennek érzed magad, amikor nem látod, hogy van-e kiút az egész helyzetből, mert nem tudod, hogy lesz-e változás.
Eléggé kétségbeesetem, így egyetlen megoldásom és lehetőségem az imádság lett. Küzdenem kell az egész helyzetért, azért, hogy minden jóra forduljon.
Ne haragudjatok, általában őszinte vagyok és ha magamról van szó, akkor megosztom, de most az egyik gyerekem érintett, és erről nehezen beszélek. Csak tudjátok, hogy nehéz most. És ha eszetekbe jut, hogy esetleg imádkozzatok értem, akkor hálás leszek.

Ettől függetlenül világgá elmennék most is. Nagyon fáradtnak érzem magam.
Fizikailag képtelen vagyok felülemelkedni dolgokon, és ez a lelkemre is kihat. Vagy éppen fordítva.
De nem tudok mást tenni, már látom, mint az ima. Mert tehetetlen vagyok, és úgy érzem, hogy mindent elrontottam, és sehogy nem jó...

Elfoglalt lettem, vagyok és leszek...

Nagyon fáradt vagyok. És nagyon elfoglalt.  Sok mindent csinálok és sok minden történik körülöttem. Sajnos nagyon kevés időm van a blogomra, de nem adom fel. 
Én magam vagyok a legjobban meglepődve. Az az igazság, hogy mostanában gondolkoztam azon, hogy munkát keresek, lassan itt az ideje, de még nem erőltettem meg magam. Úgy voltam vele, hogy - és vagyok is -, hogy jó lenne megvárni, amíg Kata elkezdi az iskolát (szeptember), és nekem is könnyebb lesz. Talán. Remélem.
Próbálkoztam már. És még fogok is. 

Aztán hirtelen úgy alakult, hogy lett mit csinálni. Tudjátok, már sokszor mondtam, hogy nagyon szeretek írni, és ha lehetne, csak írnék, és kitalálnék, mert annyira jó, és mert úgy érzem, ez van bennem. Azért fogok imádkozni, hogy ilyen munkát találjak, ahol lehet kreatívnak lenni. Szurkoljatok nekem, légy szíves!

Most készültem el egy 13 részes ovis anyaggal. Nem lesz belőle nagy kiadvány, csak hogy gyerektanításon tudják a szülők és a tanítók használni, és leköthetőek legyenek a gyerekek. Én persze szeretnék nagyobbat és egyben, és már el is kezdtem egyet, de egyenlőre a kiadási körülmények elég nehezek. 
A jövő héttől a kisiskolás anyagot készítem, ami sokkal nagyobb munka, feladat, ötletelés, de persze ezt is várom. 
Ráadásul még színezőket is kell csinálnom ovisoknak, úgyhogy nem unatkozom. 
Szóval, megvagyok, élek.
Azért igyekszem annyi időt ráfordítani, amennyit lehet, fontos nekem a blog. Szeretem. Mert ebben lehetek kicsit összeszedettebb (már ha ezt mondhatom legalább itt, a vírtuális térben), és máshogy hat. 
Persze, mindig örülök, ha van mit csinálni.


2019. február 6., szerda

Nyugi van! # Go to sleep

Nem szeretek aludni! - gondoltam én ezt mindig és régen. De tényleg így gondoltam. Sajnáltam rá az időt. Most viszont, talán a korral jár, vagy csak szimplán elfáradok (valahogy rejtély, hogy 3 gyerekkel és egész napos programokkal ez hogyan lehetséges?), de mindenesetre rájöttem, hogy jó dolog az alvás.
Nincs nagy alvásigényem, de tényleg. 6 óra elég nekem, többet nem tudok aludni, pedig már próbáltam. Azt is észrevettem, hogyha korán elmegyek aludni, mondjuk fél 9-kor, akkor hajnal 3-kor fent vagyok, és képtelen vagyok visszaaludni. Aztán persze egész  nap tiszta kómás vagyok.
Régebben jobban bírtam.
Bagoly típus vagyok. Ha van ilyen. Nem tudtam sohasem korán lefeküdni. Pedig nem jártam buliba, nem jöttem haza hajnal 2-kor sem, de mindig ilyenkor aludtam el. Olvastam. Megszereztem apukám zseblámpáját, és sokszor a takaró alatt is olvastam. Mert ha sokáig fent voltam, anyukám mindig szólt, hogy ALUDJÁL MÁR! De amikor találtál egy jó könyvet, azt nem lehet abbahagyni! Nekem legalábbis nem ment.


Az évek során, amikor az életem hosszú ideje abból állt, hogy pelenkázás, fürdetés, etetés, altatás, szoptatás, ruhamosás, teregetés, főzés, takarítás, ilyesmi - mondjuk egy-két dolgot eltekintve még most is ebből áll :) - ,nem volt se időm, se energiám olvasni. De tényleg. És ez engem nagyon zavart.
De most! Már hogy mindenki önjáró és önellátó, van lehetőségem újra olvasni, és én kihasználom. És bár ez arról szól, hogy menjünk aludni, menjünk is! Nagyon fontos az alvás. Az egészséges életmód 8 alapelvének egyik legfontosabb része. Ha fáradtak vagyunk, nem tudunk úgy teljesíteni. Én a gyerekeimet is arra tanítom és szoktatom, hogy korán lefeküdjenek, hogy időben tudjanak felkelni. Bár ezzel néha küzdünk, mert tovább szeretnének aludni. De az a fránya iskola!
De higgyétek el, fontos az alvás. Én most érzem, a saját bőrömön. Ennyi év után.

2019. február 5., kedd

Kókuszgolyó

Hosszú út vezetett addig, hogy ezt a sütit mindenki szereti. Még Nimród is.
Sőt, már az egyik kedvence lett.

Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz, 5 evőkanál kristálycukor, 2 csomag vaníliás cukor, 10 dkg vaj, 1 rumaroma, 3 evőkanál karobpor, 4 dl növényi tej vagy tej, 10 dkg kókuszreszelék

A kekszet a kétféle cukorral, a puha vajjal, a rumaromával, a karobporral még a tejjel összegyúrjuk. Akkor jó, ha összeállt és a cukor is elolvadt benne.

A masszából nedves kézzel diónyi gömböt formálunk (nekem kb. 30-35 db jön ki), és kókuszreszelékben megforgatjuk.

2019. február 3., vasárnap

Sakk-mánia van nálunk

Mostanában a sakkról szól az életünk. Főleg a kisfiamnak, aki, ha teheti mindenféle versenyre jár.
Eddig lazán vette az akadályokat, de most, hogy igazolt játékos lett, sokkal keményebb ellenfelekkel kell megküzdenie. Már nem adják olyan egyszerűen az aranyat.
És én kicsit örülök is neki.
Talán furcsa, amit írok, de nem is baj ez. Persze, hogy büszke vagyok rá, és persze, hogy örülök, amikor ő nyer.
Az én gyerekem állandóan sakkozik. Szerintem még álmában is. Ha nem sakkozik, akkor matekozik, de az biztos, hogy ezt a kettőt csinálná, ha tehetné. Ez persze azt hozza magával, hogy a magyar nem érdekli annyira, nem érzi kihívásnak, hogy olvasson vagy írjon. Nem is baj ez, csak én szeretném, ha többet olvasna.
Az utóbbi időben egyre nehezebb meccsei vannak, és bár nem hozott mostanában érmet (ő nagyon csalódott) én MOST vagyok rá igazán büszke.
Két nagyobb versenyen is volt.
Bábolnára mentek el, ott volt egy Sakkfesztivál, ami az első nagyobb mérkőzése volt. Csak ő ment az edzőjével, és én ilyenkor mindig izgulok érte. Itt is 3,5 pontot ért el, ami a középmezőnyt jelenti.

Aztán most volt egy megyein, ahol keményen nyomták már. 130-an voltak, és igen, valószínűleg akadtak Fejér megyében jobbak tőle. De nem szégyenkezhet, mert ebben a nehéz mezőnyben is 3,5 pontot csinált. 1 pont minden megnyert játszma, és fél pont a döntetlen. 7 meccset játszott, szerintem ez jó arány. 
Láttam rajta, hogy szomorú kicsit, de a kedve nem ment el, az biztos.
Egy képet készítettem, mert ezen a versenyen Zsófi is volt. Ő nem jó sakkos, de tényleg nem, de azért, hogy szokja, meg mert lelkes volt, elment ő is.

Ezt a képet én csináltam róluk, olyan cukik voltak.
Tudjátok, jó dolog látni a lelkesedést és az örömet.
Olyan dolog ez, amit szeretnek és ami érdekli őket, ami jót tesz nekik. Remélem, hogy megtanulják a sport által (mindegy, hogy milyen: úszás, judo, sakk) a kitartás, a koncentrációs, és a javukra fog válni. Én ezért szurkolok nekik.
Meg persze a helyezésekért is. :)