Vége van az évnek. Sok minden történt idén. Az életem kicsi üres lesz az iskola és a gyerekek nélkül. De hiszem, hogy sok jó és új dolog vár rám a következő évben. Én örülök annak, hogy volt bátorságom ugrani a bizonytalanba, és bízni Isten ígéreteiben.
Még mielőtt elutaztunk volna anyukámékhoz, elmentem a könyvesboltba, mert már csak két része hiányzott a Bridgerton-sorozatnak. Aztán láttam, hogy közben lett még folytatása, de azt most hagyjuk. Úgy terveztem, hogy anyukáméknál majd lesz időm olvasni, és fogok, de nem volt. :(
Visszafele a vonaton kezdtem el olvasni, de mivel eléggé rosszul utaztam, és a körülmények is megviseltek, ahogy már erről írtam, nem jutottam, csak pár oldalig. De tegnap este úgy gondoltam, hogy befejezem. És ha én elkezdek egy könyvet, szeretem minél hamarabb elolvasni, mert akkor esetleg később nem jut rá időm. Nos, ezzel a könyvvel így voltam én is. Majdnem éjfélig olvastam. Férj lehet, hogy nem örült neki, mert bár ő hamar elalszik, azért egy lámpa mellett nem kényelmes aludni. De nincs mit tenni, amikor rámjön az olvashatnék!
Tulajdonképpen a sokadik romantikus történet, ami nagyjából ugyanarról szól. Mondjuk bírom az ilyesmit. Ahogy olvasom, egyre jobban úgy gondolom, hogy nem ez, hanem EZ a rész volt a kedvenc könyvem a szerzőtől. Valószínűleg azért, mert a 8 testvér közül Eloise Bridgerton természete áll hozzám a legközelebb. Nem tudom. Hycinth történetével még nem tudtam mit kezdeni, bár nagyon bírtam, hogy őszinte és okos lány, és abban a társadalomban nem is keltek el könnyen az ilyen típusú lányok. Őrület lehet minden évben arra várni, hogy valaki feleségül vegye, vagy legalábbis csak ajánlatot tegyen...
Elolvastam, és még vár rám egy rész, az utolsó gyermek szerelmével kapcsolatban, de már nem annyira lelkesedem. Lehet, hogy így sok volt egyszerre.
Most mindenesetre várom a sorozat 2. évadát, ami hamarosan megnézhető lesz.
Itthon vagyunk.
Kalandos volt, bár nem sok minden történt. De jó volt otthon, a családommal tölteni pár napot.
Úgy gondoltam, hogy majd lesz időm, és írok, meg lelkizek, meg átgondolom, a hogyan továbbot, de tényleg, alig volt időm. A tesómmal sütöttünk mákos kalácsot, sokat sétáltunk a gyerekekkel a városban, beszélgettem a szüleimmel, nosztalgiáztunk. Gyorsan eltelt ez a pár nap.
Jó volt, hogy nem igazán volt internet a közelben, kicsit bekorlátozta az életemet. Nehéz is volt, és furcsa, de sok mindenre rávilágított.
Annak meg örülök, hogy újra itt lehetek.
A vonatozás nagyon kicsinált. Szeretek vonaton utazni, nagyon kényelmes, és nagycsaládosként sokkal kevesebből kijövünk, mint ha autóval mennénk. Mivel Férj nem volt velünk, én voltam a bátor, aki ezt végigcsinálta. De a visszaút! Ez a kép a már a Budapest-Fehérvár vonalon készült, de Nyíregyházától Kőbányáig valami kegyetlen volt. Hiába IC, és hiába úgy vettük a jegyet, hogy asztalhoz, és menetirány felé, természetesen háttal kaptuk, nem egymás mellett. Én nem szeretek háttal ülni, ki is csinált a 3 óra út. Ráadásul a gyerekeket wc-re sem tudtam elvinni, mert nemcsak az ajtó volt lezárva, ahol fel lehetne szállni, hanem a Wc is. Úgyhogy teljesen kész voltam.
Az egy órás, sima vonatozás már csak ráadás volt, de azt jól bírtuk, mert tudtuk, hogy Apa vár minket az állomáson!
És nagyon jó volt itthon aludni!
Boldogság van!
Az már más kérdés, hogy sok feladat van itthon, bár meg kell mondjam, Férj igazán kitett magáért. Rendbe rakta a konyhát és a fürdőszobát, kimosott, összehajtogatta a ruhákat, és megszerelte a bojlert. Eddig is rajongásom tárgya volt, de ezután még jobban az lesz! A legjobb Férj a világon az enyém! (Nekem.)
Ezt az időszakot nem annyira szeretem, de a rénszarvasokat igen. Meg a telet. Ezért küldöm nektek ezt a cuki képet!
Kicsit izgulok, mert a téli, nagy utazásunk először történik Férj nélkül. Sajnos dolgoznia kell. :(
Viszont utazáskor más a helyzet. Régebben nagyon sokat utaztam egyedül és bátor voltam. Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy félni kezdtem. Nem szeretek már úgy vezetni, mint eddig, nem örülök, hogyha egyedül kell vonatoznom (jelen esetben a gyerekeimmel, bár ők már nagyok és szófogadóak, tehát tuti nem lesz gond).
Persze, honvágyam van, nagyon várom már a szüleimmel való találkozást, de furcsa lesz, hogy nem lesz ott velem a Társam. Dolgoznia kell, és még ilyen nem volt.
Az egyik kedvenc történetem, és "nőm" a Bibliában... :)
 |
| Szegény feje --- mármint Rebekának... :) |
 |
| De szeretnék egyszer ilyet rajzolni.... |
Régen jelentkeztem, és nem tudom, hogy mikor fogok. Egy ideig nem leszek jelen itt az oldalamon. Fél év után hazautazom a szüleimhez a gyerekekkel. Nagyon várom már, jó kis kikapcsolódás lesz. Sok mindent át kell gondolnom, és ezt leginkább ott tudom, ahol nincs net, nincs semmilyen elérhetőség.
Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok, és valamikor majd jelentkezem!
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
Az utolsó héten vagyunk az iskolában. Meg + 2 nap. Elég sok minden történik, és így a finisben nem is van igazán időm másra.
Nos, ki más is kerülhetne a J-betűhöz, ha nem Jézus Krisztus, akire mindannyian várunk!
Az Ő születéséhez hoztam néhány képet.
Fogadjátok szeretettel:
 |
| Ez a kedvenc rajzom. Nagyon sokáig rajzoltam, és gondoltam, megosztom Veletek. Szeretettel |
 |
| Maze- Melyik úton lehet eljutni az istállóba? |
Ha nyernél a lottón, mi lenne az első dolog, amit vásárolnál?
"Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél. De micsoda?"
Antoine de Saint-Exupéry
Én alapvetően nem eszem tojást. Nem szeretem. Csak süteményben. Nem bírom a látványát sem. Mert amikor Katával 2 hetet a kórházban voltunk, akkor a dietetikus állandóan aggódott a vegaságom miatt, és úgy érezte, hogy komplettálnia kell. Vagyis minden nap főtt tojást kaptam. El tudjátok képzelni, hogy mennyire nem bírok ránézni a tojásra? Semmilyen formában.
Csak és kizárólag süteményben eszem meg, mert nem látom, bár abban is tudom, hogy benne van. De az utóbbi időben nem nagyon sütök. :(
Eszter királyné. Mindig magával ragadott a személyisége, az egyszerűsége, a kedvessége, az Istenbe vetett hite. Mostanában róla is gondolkodtam. Néhány nem olyan régen készült rajzomat osztom meg Veletek.
Jó volt ez a hét is összességében. Rengetegen hiányoztak ma a tantestületből, és sokat kellett helyettesítenem, de ezt szeretem, és szívesen csinálom. Az osztályban elkezdtünk készülődni a karácsonyra, és nagyon várják és élvezik a gyerekek. Én is. Mindenki izgatott, hogy aznap kit húzunk ki, és kinek kell rajzolni, vagy kedves üzenetet írni. :) Nagyon cukik.
