Valami
hatalmas csoda folytán megoldódni látszik az alvásproblémánk. Persze,
nem vonok le még elhamarkodott következtetéseket, de most nagy öröm van
nálunk.
Szokássá
vált nálunk a jutalmazás. Én nagyon fontosnak érzem és tartom, hogy
ösztönözzük a gyermekünket, lelkesítsük, bátorítsuk, erősítsük, hogy jó
irányba halad, jó úton van. Hajlamosak vagyunk kritikusan fellépni. Én
magam is rajtakaptam magam az utóbbi időben, hogy gyakran hajtottam azt:
"nem szabad"; "ne tedd"; "ne menj oda" stb. Sok-sok nem. (Csoda, ha ezt
a szót tanulják meg elsőként?)
Hónapokkal
ezelőtt, amikor elkezdtük ez az egész mindent azt találtam ki, hogy
jutalmazni fogok. Tábori gyermektanításon és az iskolai oktatásban is
bevált, sőt a szombatiskolákon is a gyerekeknél. Nagyon szeretnek kapni
valamit. És szerintem ez így jó. Persze figyelnünk kell arra, hogy ne
azért csinálják és tegyék meg, mert kapnak valamit. Zsófi ezt tudja.
Remélem, hogy látszanak a napocskák...
Szóval,
hónapokkal ezelőtt elkezdtük bevezetni, hogy a szép és hiszti nélküli
alvásért napocskát rajzolunk. Aztán azzal folytatódott, - amikor már úgy
tűnt, hogy az alvás rendben lesz :) - hogy napocskát és holdacskát
rajzoltunk a reggeli és esti pisilésért a vécébe vagy bilibe. Nagyon
lelkesítő volt. Aztán minden ilyen alkalom, ami nem a pelenkába ment egy
katicabogár rajzot hozott ajándékba. Zsófi nagyon lelkes volt és nagyon
örült a különféle "ajándékoknak". Mindig felállt a székre és végignézte
ahogy apa vagy anya odarajzolja az aktuális műalkotást :) Nagyon
élvezte. Azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag 2 hét alatt szobatiszta
lett. Persze azért ebben benne volt a nyár is, hogy lehetett kint lenni
és bugyiban szaladgálni. De hamar leszokott, és nagyon örült neki. Ma
már ott tartunk, - egy hónap után - hogy egyedül megy bilizni, megtörli
magát, beleönti a bili tartalmát a vécébe, kezet mos, felöltözik. Nagyon
büszke vagyok rá :)
Aztán
az alvási problémánk visszajött. Erről írtam nektek és segítséget is
kértem. Olvastam mindent és mindenfélét és tényleg sok jó ötletet
találtam, kaptam, és sokat ki is próbáltam, de nem vált be egy se, vagy
nagyon nehezen.
Aludni nem szeret, de ölelgetni nagyon szereti Nimródot
Zsófi
egy örökmozgó gyerek. Nincs egy percre sem megállás, mindig megy
valahova, mindig valami fontosat kell intéznie és közben beszél és
énekel. Volt olyan éjszakánk, hogy 9-fél 11-ig az "A part alatt és a
Cickom, cickom..." című mű ment. Ez így elég fárasztó volt. Nekünk, neki
nem. Aludni meg persze semmi. Tehát, az a tanács, hogy énekeljünk
neki, így nem jött be. Mert sokszor énekeltem én neki, ismeri és
szereti is őket, de ő tovább és jobban bírja szusszal, mint én.
Aztán olvastunk.
Mindenféle könyvet. Elalvás előtt bibliai könyvet vittem be, hogy
megismerje a jó Istent, és tényleg nagyon érdekelte, meg tetszett neki.
Oly annyira, hogy nem lehetett letenni. Onnantól kezdve semmilyen
könyvet sem. "Olvasok." - mondta, és ezt megtette sötétben is.
Odabújtam hozzá, simogattam,
mert én is fontosnak érzem, hogy érezze azt, hogy ott van az anyukája
vele, hogy nincs egyedül elalvásnál. És ő is szereti ezt, de amikor 2
óra múlva még mindig a hajadat csavargatja és közben beszél, nos... ez
sem a helyes megoldás.
Elhihetitek, mindent bevetettem.
Aztán
kiborultam. Mert tehetetlennek éreztem magam. Pedig minden este együtt
imádkozunk azért, hogy - Zsófi szokta mondani: "gyorsan elaludjak". Ő is
kéri és kéri azt is, hogy szófogadó legyen, de ez nem ment, mert nem
volt álmos. Pár hete, amikor azt mondtam neki: "Most már alvás!'-
mert szigorúan kezdtem kezelni a helyzetet, aki nem ért velem egyet, se
húzza össze a szemöldökét rám, de higgye el, hogy ez volt a legutolsó
megoldás - "De nem vagyok álmos, nem tudok aludni" megértettem őt és megsajnáltam. Ránk, felnőttekre sem lehet erőltetni valamit, ha nem megy. Nem?
Volt olyan éjszakánk, amikor teljesen, a semmiért úgy kiborult, hogy apukának kellett megmosni az arcát hideg vízzel, hogy lenyugodjon. Ekkor ért kiborulásom a csúcspontjára. Mert aztán az alvással nem volt baj. Elaludt, és reggelig aludt. De maga az elalvás, mint műsor...
Volt olyan éjszakánk, amikor teljesen, a semmiért úgy kiborult, hogy apukának kellett megmosni az arcát hideg vízzel, hogy lenyugodjon. Ekkor ért kiborulásom a csúcspontjára. Mert aztán az alvással nem volt baj. Elaludt, és reggelig aludt. De maga az elalvás, mint műsor...
Sokat
fohászkodtam Istenhez ez alatt az idő alatt, kértem, hogy adjon
ötletet, mit tegyek, meg kértem, hogy segítsen, mert már tehetetlennek
érzem magam, se ötletem, se energiám, se türelmem. Éreztem, hogy ideges
leszek, pedig nem jellemző rám az idegesség. Nem borulok ki könnyen és
nem szoktam ideges lenni a gyerekemre, mert kiborít egy pohár vizet vagy
sárosan jelenik meg a kertből. Mert ezek nem problémák számomra.
Aztán
jött egy ötlet, ami szintén a naptárral és a jutalmazással kapcsolatos
és a ráadás. Beszélgettünk nagy Ővel, hogy mi legyen, és oda jutottunk,
hogy megpróbáljuk azt, hogy elhagyjuk a déli alvást. Mert hát ugye
elalszik 1-2-kor, (ezzel az alvással nem volt gond, 10-15 perc alatt
elaludt délután), de este teljes csőd és káosz. Kicsit nehezebb lesz,
gondoltuk, de megpróbáljuk.
Hála
Istennek Zsófi mindig talál elfoglaltságot magának.Nagyon szeret
színezni, rajzolni, építeni, remek fantáziája van, különböző
szituációkat kitalál és játszik. Szeret az udvaron lenni és a kertben.
Nem egy unatkozós fajta. Nem kell helyette gondolkodni, hogy mit
csináljon, mivel foglalja el magát. Néha, amikor már kicsit túlpörög és
azt látom, hogy többet ugrál a kelleténél, akkor megnézhet egy mesét
(Micimackó fan-club van most egy ideje), és ilyenkor pihen, mert
csendben van.
Mivel
nagyon szereti a cicákat, - így esti meséim főszereplője Cirmi cica,
aki különféle kalandokba keveredik. Cirmi cica a szemléltető anyagom, ha
mondhatom ezt. A történetek valamilyen jellemtulajdonságról szólnak, és
aztán úgy irányítom a mesét, hogy Jézushoz terelje a gondolatait. Cirmi
cica igazán keresztény cica :), aki nagyon szereti Jézust, és aki
nagyon szófogadó cica. Ez nagyon tetszik Zsófinak és ő is szeretne Cirmi
cicához hasonlítani. Tudja, hogy Jézus a szívébe szeretne költözni és
ezt is kéri esténként.
Ügyes alvások :)
Pár
nappal ezelőtt, amikor alvás előtt imádkoztunk, elmondta a maga kis
imáját: "Jézus, köszönöm, hogy szeretsz, vigyázol rám. Legyek
szófogadó." Közösen kértük ezt. Mondtam, hogy menjen fel az ágyra, és
mondta, hogy nem fejeztük még be, mert nem kértük, hogy "gyorsan
elaludjon". Nagyon boldog volt a szívem, mert olyan aranyosak ilyenkor.
Tényleg nem véletlenül mondta Jézus,any hogy "ilyeneké a mennyek országa".
Így
a naptárba most mindenféle matrica kerül. Nemcsak cicák, de a nagyon
ügyes alvásnál, amikor nincs semmilyen hiszti és dünnyögés, akkor cicát
ragaszthat. Már nem mi rajzoljuk, hanem ő ragaszthatja fel, és nagyon
élvezi.
És mivel nem alszik délután, este fél 9- 9 körül MINDIG elalszik, hiszen elfárad. És reggel 7-negyed 8-ig alszik.
Most ez az élményünk, és gondoltam, megosztom Veletek, hogy velünk örüljetek! Reméljük, hosszú távon.
Így alszik éjszaka - ezt hívjuk "büdös bogár" alvásnak