Life in colors - Világossárga

Füle Lajos: Ha csendben lennél

Ha csendben lennél, lenne rá okod,

tán felfigyelnél, mint a pásztorok.

Ők hallottak és láttak, mert lehet

az éjszakában angyaléneket

hallani, csak a lélek csendje kell

hozzá, mikor nem ember énekel,

mikor felülről jön az üzenet,

mikor VALAKI nyitja füledet,

s az Ég, a Föld, a Lélek s az anyag

beszélni kezd mind,

vagy visszhangot ad.

Ha csendben lennél, szinte hallanád

a molekulák termikus zaját,

sőt hallanál - a földi zaj helyett -

égi Igét és angyaléneket,

szívig elérőt és csodálatost,

s véget nem érő ünnep jönne most!

Mazsolás kalács

Az alapkalács tésztája nálam legtöbbször ugyanaz. Ez annyira jól bevált, és olyan finom a tésztája, hogy nem kell túlságosan sokat vesződni vele, és sokféle töltelékkel felhasználható. 

A kalács tésztája:
45 dkg liszt, 1 mokkáskanál só, 2,5 dl élesztő (helyett dkg), 2 dl tej, 10 dkg porcukor, 3 ek olaj, 2 tojásfehérjéből hab

1. Csak annyi a dolgunk, hogy  a lisztet egy tálba öntjük. Én általában fehér lisztet használok, de úgy szoktam, hogy 1/4-e azért teljes őrlésű. Vagy úgy szoktam, hogy az egész fehérből készül, és amikor nyújtom, akkor meg teljes őrlésűt dolgozok bele.
2. A tejet az élesztővel felfuttatom.
3. A tojásfehérjéből kemény habot verek, és az UTOLJÁRA teszem bele.
4. Összegyúrom, és egy kicsit, kb. fél órát kelesztem.

Ezután a beáztatott mazsolát belekeverem a tésztába. Néha még diót is teszek bele, mert a mazsola és a dió jó kombináció együtt. Ebbe most nincs. 

Aztán azt teszek bele, azzal töltöm meg, amivel szeretném. Lehet simán is hagyni, de én szeretem, ha van benne valami töltelék. A mazsola nálam örök favorit és nagy kedvenc. Kár, hogy csak én szeretem igazán a családban, de talán nem tűnik önzőségnek, néha az embernek a maga kedvéért is kell főzni vagy sütni (leginkább), lévén én vagyok a család legédesszájúbb tagja. :)

Fodor Ákos: Úgy hallgasd meg...

A csodás rózsa

Még az utolsó szál rózsák vannak a kertben, bár éppen Katám most szedett le egyet, hogy nekem ajándékozza, amitől meghatódtam. Igaz, hogy a rózsa feje már lehervadt és lekókadt, és már kevés élet van benne, de a szándék annyira cuki volt. 

Nekem a tulipán a kedvenc virágom, de Férjnek a rózsa. Ahogy nekem ültetett sok tulipánt, így ültettünk sok rózsát is. Bár nem annyit, amennyit szeretnénk. :) Az én Férjem igazán romantikus lélek egyébként. 

Ezért gondoltam erre a válogatásra. Ugye milyen szépek?

 

forrás természetesen az internet :)

Life in colors - Smile

Mert mosolyogni mindig jó és mindig kell. Még akkor is, ha fáradt vagy, vagy nincs kedved, vagy sok minden összejött. De sokkal jobb kedvesnek lenni, mint nem. Mondjuk egy kis munkába kerül, de mindenképpen megéri! :)

21. Bőség

"Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben." (1Thessz. 3,12)

 

Muffinok, az örök kedvencek

Amikor egy nagy adag muffint sütsz, és tudod, hogy el fog fogyni. :)

Meggyes-Mákos és Csokis muffin. 

Mindkettő megtalálható a blogomon.

Kettő az egyben

 

Egy régi lelkész ismerősömnél találtam. János régen, fiatal koromban nagy hatással volt rám. Sokat jártam KIE (Keresztény Ifjúsági Egyesület) alkalmakra, és komolyan is vettem az egészet. Nagyon szerettem. Sokat tanultam és épültem ott, erősödött meg a hitem, és Jánosnak és egy másik, szintén evangélikus lelkésznek, Bakay Péternek sokat köszönhetek. Péterrel nem tudom mi van, de Jánost követem a Facebookon, és nemcsak jó fotókat oszt meg, hanem igei gondolatokat, ami mindig építi a jellemet és a lelket. 

Szeretem a fotóit is. Az ő szakmája eredetileg fotós, és nagyon jó képeket készít. A testvére pedig festőművész. Sokat jártam egykoron Békéscsabára, ahol festőkör is volt. Kicsit hiányoznak.

Újra itthon!

Két hét nagy idő. Főleg gyerekek nélkül. 

Bevallom kezdetben, a legelején bennem is megfogalmazódott az, hogy milyen jó lesz kicsit kettesben Férjjel, de mivel a két hét leginkább ház-és szobafestésből állt, meg pakolásból és takarításból, amit muszáj volt megcsinálni, és persze sokkal jobb lett minden, de mégsem volt romantikus az egész. Mert Férj munka után állt még neki az itthoni munkának, én pedig nem igazán haladtam a teendőimmel. Írni próbáltam, de a káoszban az ember agya sem úgy fog, úgyhogy sok minden elmaradt. 

Nem meglepő tehát, ha már az első hét után elvonási tüneteim voltak, és nagyon hiányoztak a gyerekeim. Persze mi is nekik, mert bár nagyon szeretnek az anyukáméknál lenni, de mivel szeretnek minket, mi is hiányoztunk nekik. :) Így minden nap visszaszámoltunk, és vártuk a pillanatot.

Ami aztán eljött, mert hétvégén elmentünk értük, és találkoztunk. És nagyon jó érzés volt.

Nagyon sokáig ölelgettük egymást, az ember ilyenkor nem tud betelni velük. Tudtam én, hogy jó helyen vannak, mert hiszen a szüleim is oda-meg vissza vannak értük, ráadásul ritkán találkoznak, plusz még az ország másik vége is... szóval nem volt egyszerű megszervezni, de akkor is jó együtt. 

Az első dolgunk az volt, miután kiölelgettük egymást, hogy elmentünk fagyizni. Én, aki egyébként nem szeretem a fagylaltot, én is hősiesen feláldoztam magam, és ettem egy gombóc fagyit. Idén nyáron ez volt a 2. gombóc/gömb fagyim. A gyerekekért mindent!

Most itthon vagyunk, és lassan, csapatmunkában majd visszapakolunk a szobába. Lomtalanítunk és átértékeljük, hogy mi kell és mi nem. Mert tény és való, hogy muszáj megszabadulnunk egy csomó dologtól. Leginkább a ruháktól, amiből rengeteg van. 

De majd erről is igyekszem beszámolni. Mert, ha emlékeztek, elkezdtem a lomtalanítást, de a nyár miatt abbamaradt. Lesz folytatása, ez biztos! 

Várlak Benneteket!

Life in colors - Falusi hangulat

Nagyon szeretem az ilyen képeket. Annyira jó és kedves hangulatot áraszt.

Filmajánló - A nemzet aranya

Nem igazán vagyok Nicolas Cage rajongó, bár meg kell mondjam, egy-két filmjében igazán megcsillogtatta tehetségét. De szerintem a legtöbb filmje rossz választás, és ezért sajnálom. 

Nekem fontos, hogy amikor megnézek egy filmet, tudjam, hogy mit kell tudni a szereplőkről. Szeretek utánaolvasni, kutakodni kicsit. Egyszerűen érdekel. De külön tudom választani az embert és a szerepeket. 

Amikor láttam a Nemzet aranyát, nagyon régen már, tudtam, hogy ez az egyik kedvenc filmem lesz tőle. Szerintem nagyon jól megcsinálták. 

Nekem végig izgalmas, kalandos volt, nem éreztem lassúnak, mindig történt benne valami, és érdekfeszítő volt. Mindezt úgy, hogy annyira az amerikai történelem engem nem érdekel. De tudom, hogy az amerikaiaknak igen fontos. :)

Ám itt nekem nem is ez számított, hanem a jól kitalált és kivitelezett történet. Igazán izgalmas.

Azért jutott eszembe ez a film, mert nem olyan régen valamelyik tévéadó bedobta, hogy majd levetíti. És eszembe jutott.

ITT NÉZETED MEG!, ha még nem láttad. :)

Azt kell mondjam, hogy a még színészgárda is nagyon jól össze lett válogatva. Nicolas Cage ebben jó volt, Jon Voight játszotta az apját, akit alapvetően nem szeretek, de a Ray Donovanben nyújtott alakítása után azt kell mondjam, hogy igen jó színész. Sean Bean pedig igazán a legrossz rossz fiú. Őt nagyon kedvelem, szerintem ő egy igazán jó színész. Kár, hogy a legtöbbször rossz fiút játszik.

És persze vicces is volt. Annyira szeretem ezt a filmet, és Férjjel együtt jókat nevetünk rajta. Sőt, idézni is szoktunk belőle.

Benjamin Franklin Gates (Cage) archeológus - családja hét korábbi generációjához hasonlóan - egy különös kincs megtalálására szenteli életét. A Gates család titkos legendája úgy tartja, hogy George Washington, Thomas Jefferson és Benjamin Franklin Amerika Függetlenségi háborúja idején egy jelentős arany-tartalékot rejtett el "szűkösebb napokra", és az arany rejtekhelyéhez az Alkotmány, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példányaiban található titkos utalások vezetnek el. Gates-nek nincs semmilyen kézzelfogható bizonyítéka arra, hogy a legendának bármilyen valóságalapja lenne, mégis teljes erőbedobással fog hozzá a titkos kód feltöréséhez és a kincs megtalálásához. Hamarosan azonban mások is értesülnek a kincsről, és megindul a hajtóvadászat.

A film rejtélyei és kalandjai mögött történelmi tények és legendák húzódnak meg. Rengeteg szóbeszéd kering a templomos lovagok kincséről, valóban léteztek titkos kódok, melyeket az Alapító Atyák, az amerikai alkotmány létrehozói használtak, és a szabadkőműveseknek is voltak misztikus szimbólumai. Természetesen azt a filmesek sem tudják, hogy az Alapító Atyáknak volt-e tudomásuk a templomosok kincséről, de azt igen, hogy voltak híres kutatások egész Észak-Amerikában, és ezekben olyanok is részt vettek, mint a fiatal Franklin Delano Roosevelt. Sőt, nemcsak voltak, hanem vannak is, hiszen ezek a kincskereső akciók a mai napig nem értek véget.

Lee Child: Összeesküvés

Ugye még emlékeztek arra, hogy írtam arról, hogy mennyire szeretem Lee Child könyveit? És arra is emlékeztek, amikor írtam arról, hogy karantén idején, mikor nem lehetett könyvtárba menni, nos, leárazás volt, én pedig rendeltem néhány könyvet. Tőle is. Tőle többet. 

Persze időm arra, hogy elolvassam nem igazán volt, hiszen keményen tanultunk a gyerekekkel és bár esténként olvasok, nem jutott rá energia. Vagyis olvastam, mert volt itthon néhány könyvtári is, amit meg vissza kellett volna már vinni, így inkább azok élveztek előnyt, ha mondhatom így. Amikor három hete elvittük a gyerekeket a szüleimhez (amikor mi is maradtunk néhány napot), gondoltam, jó döntés lesz a vonatra ezt a könyvet vinni. Tényleg az volt. A vonaton, ahol nagyon kényelmesen ültünk és szeretünk is vonatozni, belekezdtem és nem tudtam letenni. Aztán visszafelé is olvastam a vonaton, és már nem sok volt hátra. Ó, gondoltam, ez gyorsan fog menni. Hát nem! :( Az történt ugyanis, hogy belefogtunk a szobafestésekbe, és a pakolás, cipekedés, az örökös munka estére annyira elvette az erőmet, hogy amikor olvastam, tényleg nem is értettem, hogy mit. Pedig nagyon akartam tudni a végét, mert nagyon érdekelt. 

Szerintem Lee Child nagyon jó! 

Izgalmas, figyelmet lebilincselő, és valahonnan elindul, egy egyszerű szálból, és egy komoly bűnügyet ismerünk meg a végén. Hihetetlen.

Történet:

Négy ember utazik egy autóban. Kelet felé tartanak, azt remélik, Chicagóba érnek reggelre. A sofőr az útra összpontosít. A mellette ülő férfi vég nélkül sztorikat mesél. A hátsó ülésen egy feltűnően szótlan és ijedt nő gubbaszt. Jobbján egy nagydarab férfi, eltört orral, aki stopposként utazik a társasággal. Az ő úti célja Virginia. Jack Reachernek hívják. A haladásukat nehezíti azonban, hogy két útzáron is át kell jutniuk, nem sokkal korábban ugyanis egy nebraskai szivattyúállomáson egy férfi vérbe fagyott holttestére bukkantak. Az ügybe azonnal bekapcsolódik az FBI is, és kiadják a körözést: két férfit keresnek egy ismeretlen járműben...

 

Szerző: Lee Child

Kiadás éve: 2019

Kiadó: General Press Kiadó

 

Lee Child lebilincselően izgalmas krimijében senki és semmi nem az, aminek látszik. Az egyre növekvő feszültség, és az egyre sodróbb lendületű történet mindvégig kétségek és izgalmak között tartja nemcsak főhősünket, de az olvasót is, egészen a váratlan és kirobbanó végkifejletig. 

 

Van még néhány Child a polcomon, amit nem olvastam, gyűjtő vagyok, tehát még egy ideig lesz is, legalábbis amíg ír.

 

Én nagyon ajánlom őt. Mindig ajánlom. 

Nagyon szeretem olvasni.

Provance akvarellben

Már sokszor meséltem arról, hogy mennyire szeretem Franciaországot és Párizst. De ez nem jelenti azt, hogy  más részét nem szeretem, vagy nem mennék el. Elmennék. Provance különösen vonz, de mivel most biztos vagyok abban, hogy az elkövetkező időben erre nem lesz lehetőségem, így a fantáziámat, és a netet felhasználva gondoltam, hogy utazzunk egyet.
Nagyon szeretem az akvarell-festészetet, de sajnos, mint sok mindenre, erre sincs időm. Nem mintha tehetséges lennék, de azért szívesen kipróbálnám.  Az akvarell, avagy ahogy a franciák mondják: aquarelle az egyfajta vízfestés, amelyet akvarellpapírra festenek. :) Régebben festettem, amikor még egyedül voltam, és volt időm, meg kellett is gyakorolnom, hiszen fél évet rajzot tanítottam, amit nagyon élveztem. :)
De a kettő együtt, hogy Franciaország-Provance és akvarell, na, ez így meg 100%.
Ugyanakkor érdekes tudni rólam, hogy a levendulát nem szeretem. Mégis ezeken a képeken fantasztikus hatása van. Mert látványra meg gyönyörű. :)

A képek mind más művészektől valók, a  google-ról   lettek kölcsönözve!

Egyszer nagyon szeretnék újra festeni. Nem biztos, vagyis javítom, biztos, hogy nem tudok majd ilyeneket, de azért szeretnék festeni egyet! Rajzolgatni már újra elkezdtem, és most nem olyan ovis szintű rajzokra gondolok, hanem egy kicsit komolyabbra. De tényleg úgy van az ember, hogy kiesik a gyakorlatból, ha nem csinálja.
Ugye, hogy szépek?

A természet tempója

Life is colors - Rózsaszín világ

Még mindig romantikus hangulatban vagyok...

Joghurtos sütemény bogyós gyümölccsel

Nagy rajongója vagyok az áfonyának.
És amikor egy Pennys szórólapon megtaláltam ezt a receptet, gondoltam, hogy kipróbálom. Amúgy is péntek volt, és a gyülekezetbe mindig szívesen viszek sütit, mert mindenki örül neki. És hamar elfogy.
Én az eredeti receptet írom le, de én dupla adagot készítettem belőle.

Hozzávalók:
210 g finomliszt
2 tk sütőpor
1/4 tk só
200 g cukor
1 citrom reszelt héja
180 ml görög joghurt
3 tojás
1 vaníliarúd kikapart belseje (helyette én vaníliás cukrot tettem bele, pont jó az is!)
50 ml napraforgó olaj (nem tettem bele, helyette olíva olajat használtam)
50 ml olívaolaj
Valamilyen bogyós gyümölcs. Jó friss is, de én fagyasztott áfonyát használtam. Mondjuk előtte való nap már kivettem, a fagyóból, és engedtem, hogy rendesen lecsepegjen.

Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy kb. 24 cm átmérőjű tortaformát vagy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. (Mivel én nagy adagot csináltam egy átlagos, nagy tepsit használtam hozzá.)
Keverjük össze a lisztet, sütőport és a sót egy tálban.
Válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéből verjünk kemény habot.
A tojássárgáját keverjük simára a cukorral, a vaníliacukorral, citromhéjjal, és a joghurttal, majd keverjük hozzá az olajat.
A joghurtos keverékhez adjuk hozzá a sütőporos lisztet, és keverjük csomómentesre.
Óvatosan forgassuk bele a tojásfehérje habot.
Öntsük a tésztát a sütőformába, simítsuk le a tetejét és "dobáljuk" rá tetszés szerint a bogyós gyümölcsöt.
180 fokon 20-45 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e a tészta.

Aztán megesszük. :)
Azért ilyen szép sárga, mert saját tojást használtam. Nincs is jobb annál! :)

A gyülekezetben és a vendégségbe, ahová vittem, gyorsan elfogyott.

Egy kis esti pihenés

Nehéz dolog ám, amikor ketten vagyunk arra, hogy egy házat kifessünk. Nem akarok én panaszkodni, mert hát azért csináljunk mi, hogy pénzt spóroljunk, ráadásul Férj elég ügyes, sok mindent meg tud csinálni egyedül, de ő szegény munka után dolgozik még itthon. 

Nehezen haladunk. Volt olyan másnap, hogy konkrétan nem bírtam felemelni a kezemet a falkaparás után, és olyan izomlázam volt a fenekemben és a lábamban, hogy bármelyik fittneszes emberke megirigyelné. De tényleg. És az ember elfáradt, ha egyedül van. 

Amikor ketten csináljunk délutánonként, az sokkal jobb, mert az ember lelkesíti, dicséri a másikat, és bátorítja. De az ember üres óráiban, amikor a gondolataival van összezárva (néha ez veszélyes egyébként!) unalmasnak találja. Bár én bírom a monoton munkát, azért néha muszáj, hogy történjen valami.

Az a helyzet, hogy mostanában nem igazán futja az erőmből mély és mélyen szántó gondolatokra. Jó, nem mintha ez alapvetően jellemző lenne rám :), ám annyira fáradt vagyok, és Férj is, hogy néha az ember leül, magához vesz egy pohár innivalót (ami nálam nem kávé), megvárja, amíg a cuki cicái az ölébe ülnek és csak pihen egy pár percet és néz ki a fejéből. 

Na, ez a kép pont így készült.

És nagyon jót tett.

Feltöltődtem. Szerintem (nekünk, akik szeretjük a macskákat) ez sokat segít. A többieknél nem tudom, hogy hogy van ez. 

 

Rakott krumpli

Tudom, már van fent a blogon Rakott krumpli, de mivel olyan régen volt, gondoltam, miért ne? Ez most tepsiben sült, és nem jénaiban, mert nagyobb adag készült belőle.

Mindig úgy járok mostanában, hogy elterezem, hogy nagyobb adagot készítek ételekből, hogy másnap ne kelljen főzni, de mire észbe kapok, addigra elfogy. A gyerekek megeszik.

Most nincsenek itthon a gyerekek :(, de nem akartam az időt tölteni azzal, hogy ne legyen étel itthon, mert bár holnap péntek és pénteken mindig duplán főzök, most legalább van lehetőség és remény arra :), hogy az ételből marad másnapra is. 

Nagylányom nagyon szereti a Rakott krumplit, a többi gyerekem nem. Ami azért vicces, mert pl. Kisfiam nagyon szereti a krumplit, a tojást és a tejfölt is, de így, ilyen látványban nem eszi meg. Furcsa fickó, mit ne mondjak! Nem egyszerű az etetése. Meg maga a gyerek sem az, de ettől függetlenül nagyon szeretem és már nagyon várom, hogy hazajöjjenek.

Sajnos elég lassan haladunk. Én kaparom a falat, mert Férj dolgozik, és csak munka után tud részt venni benne, de nekem meg ugye a sérült kezemmel és a sérült lábammal nem megy annyira gyorsan, ahogy szeretném. De persze azért haladok. Lassan, de biztosan haladunk a cél felé! 

Ahogy mondani szoktam, ELŐBB-UTÓBB kész lesz. Lehet, hogy utóbb, de kész lesz. :)

Addig meg, mint a kis herceg és a róka, készülök velük a nagy találkozásra. 

Mert ha hazajönnek, nincs menekvés, a Kisfiamnak el kell olvasnia a Kis Herceget, Zsófinak meg sok matekja van. :(

Nemsokára hangolódni kell az iskolára. 

Addig is mindenkinek szép napokat kívánok!

Új és régi kedvenc sorozatok

Mindig is szerettem sorozatokat nézni. Gyerekkorom óta így van ez. Olyan családból származom, ahol a családi program inkább volt a közös tévézés, mint az együtt játék (bár ez is volt) vagy még több kirándulás (bár ez is volt), vagy más közös program (bár ez is volt). Mégis, ha visszaemlékszem gyerekkoromra, inkább az maradt meg, hogy ültünk a tévé előtt, és néztük. És persze csendben kellett lenni.

Amikor elköltöztem a szüleimtől, akkor is észrevettem magamon, hogy vasárnaponként (mert legtöbbször csak ekkor voltam otthon egész nap) ment a tévé, ahol persze sorozatok mentek. Végeztem a dolgomat én közben, mert főztem meg mostam meg mindenféle mást csináltam, de háttérzajként ott volt a tévé. 

Amikor férjhez mentem, és egy darabig anyósnál laktunk, náluk nem volt tévé. Mármint tévé volt, csak előfizetési csatorna nem, így teljesen rendben volt, hogy nem kapcsoltam be (egyébként is anyósnál az ember kicsit visszafogottabb, mint itthon).

Amikor lett saját otthonunk, akkor sem köttettük be a tévét, ha meg akartunk nézni valamit, ott a net. Aztán lettek gyerekeink és a mesék miatt lett adásunk, de most is csak az alapcsatornák vannak meg, nem is vagyok hajlandó előfizetni egyre sem. Az, hogy egy 45 perces rész több, mint 1 órát vesz igénybe a reklámok miatt! (értem én, hogy ez a bevételi forrás)

Na, aztán úgy alakult, hogy sokáig, évekig itthon voltam, még vagyok is, és kialakult, hogy vasalás és főzés közben, mert máskor nincs rá időm (ezért szeretek és vasalni egyébként!) sorozatokat kezdtem el nézni.

Ezeket követhetitek egyébként itt a blogon. Mármint, hogy miket nézek. Jó, azért vannak még olyan sorozatok, amelyek nem kerültek fel ide, leginkább azért, mert még nem írtam róluk, vagy újra tervezem nézni őket, hogy tényleg most is tetszenek-e, de úgy gondoltam, hogy néhányat, amit megnéztem, de még nincs itt fent, megosztom veletek.

Pretty Little Liars

Nem igazán szeretem az ilyen jellegű sorozatokat, de annyit olvastam róla, hogy gondoltam, belenézek. Nem mondom, hogy a kedvencem lett, de azért érdekes volt. Kellett egy kis idő, hogy megkedveljem, ne megszeressem. Engem a hangulata kicsit a Született feleségekre emlékeztet, (bár az az egyik sorozat, amiből 1 évadot bírtam megnézni, vagyis abból az utolsó részt nem. És valószínűleg így is élem le az életemet, mert nem vonz alapvetően.) Ez a sorozat megmagyarázhatatlan, fura dolgokra épít.

5 barátnő, akik közül az egyik (a legellenszenvesebb, igazi gonosz, gyerek-szépségkirálynő fejű lány, aki rendszeresen bekapcsolva felejti a szarkavaró gépet) eltűnik. Ennek még örülnénk is, ha nem derülne ki, hogy igazából már nem él, de azért sms-eket küldözget a barátnőinek. Vagy ha nem ő, akkor valaki, aki tud olyan titkokat, amiket csak ő tudott.Nem árulok el többet a történetből, nézzétek végig, de ne részenként, hanem egyhuzamban, mert kibírhatatlan a várakozás.
Mondjuk az utolsó évadot már nem kellett volna megcsinálni, azzal nagyon elrontották a sorozatot.

Agatha Christie: Poirot és Miss Marple

  

A megunhatatlan. Agatha Christie egyszerűen zseniális! De én csak ezt a klasszikus párost szeretem, a felújított változatokat nem. Még az új Kenneth Brannagh filmet sem néztem meg, ami nem olyan régen készült.
A könyveket is imádtam, sok meg is van, majdhogynem minden, a sorozatokat is nagyon szeretem, a hangulatuk szuper, a Poirot-k gyönyörűen vannak filmezve, imádom a kort, amiben játszódik és rajongok David Suchet-ért (főleg, miután láttam, hogy mennyire másmilyen magánemberként vagy más szerepekben).

Mivel mindegyiket annyiszor láttam, szeretem főzés közben nézni, rég tudom, hogy ki a gyilkos, de a hangulata miatt ezredszerre is megnézem. Bár fantasztikusan van megírva, a könyvekben, amikor olvasom, mindig izgulok, hogy ki a gyilkos, ha már ezerszer is olvastam. :)

Csengetett, Mylord?

Ez az örök kedvenc. Férjjel ezerszer megnézzük, és idézgetni is szoktunk egymásnak belőle. A legjobban eltalált angol komédia, és egyszerűen imádom. A karakterek fantasztikusak, és a szinkronhangok is. (Benedek Miklós Teddyként a nagy kedvencem!) Talán ezt a sorozatot láttam a legtöbbször, volt egy idő, amikor nem lehetett hozzánk úgy beállítani, hogy nem ez ment. 

Akik szeretik az angol humort, vagy az 1920-as éveket, azok nem fogják tudni abbahagyni ezt a sajnos elég rövid sorozatot. Egyszer, ha megtanulok jól/jobban angolul, csak úgy fogom nézni. :)

Jeeves and Wooster

Mivel nagy P.G.Wodehouse-rajongó vagyok (szintén majdnem minden könyve megvan), ráakadtam erre a kedves sorozatra, és nagyon tetszett. Ez a két fickó együtt remek párosítás! Én annyit, de annyit nevettem! Mondjuk a könyvein is. A Jeeves könyvek egyszerűen remekművek szerintem, de amikor egy zseni kitalálta, hogy Stephen Fry és Hugh Laurie játssza a világot titokban irányító komornyikot és a nyegle urát, csodálatos dolog született.

Feketelista

Csak hogy egy akció-sorozat is legyen benne. :) Nagyon szeretem. Egy nagyon izgalmas és lebilincselő sorozat, ami ahhoz kell, hogy az ember szinte függővé váljon (tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de ha ez van!), és nem azért, mert erőszakos vagy mert sok a halott benne, hanem mert James Spader fantasztikus színész, és nagyon szeretem, ahogy játszik, és mert Megan Boone-nal remek csapatot alkotnak. De nekem azért a nagy kedvencem a sorozatból Diego Klattenhoff, azaz Ressler ügynök. Tartott egy darabig, amíg megkedveltem, de már nagyon bírom. (Pedig nem is igazán eseteim a szőke fickók. :) )

Veronica Mars

És... az örök kedvenc, ami megunhatatlan számomra, és amit nem unok meg soha! Persze csak az első 3 évad + a film, amit nagyon szeretek, mert a 4. évad, amit csináltak, az elég sötét, és egyébként is, a kedvenc karakteremet eltüntetni belőle, nagy hiba.
De azért LoVe forever!


Nektek melyik a kedvencetek?