RiceLand, avagy a rizs felhasználása másképpen

 A mai nap a táborban kicsit laposra sikeredett. Az iskola nagyrésze a veszprémi állatkertbe ment, így csak a 4-5-6. évfolyam maradt a suliban. Nagyon csendes volt az iskola, bár a negyedikeseim gondoskodtam az alapzajról. :) Már egyre jobban lehet érezni a fáradtságot, nemcsak nálunk, hanem náluk is.

Délelőtt elmentünk egy játszótérre, ahol kifutkározhatták magukat és mindenféle jó dolgot csináltak. 

Délután rendőrkutya bemutató volt, és míg vártunk rájuk, nem akartam, hogy sokáig csak úgy lógjanak a levegőben, meg túlunatkozzák magukat (ahogy az ilyenkor szokás), adtam nekik lapot, hogy rajzoljanak. Velem sokat alkotnak. Az enyémek elég nyugodtan fogadják, amikor Andi néni kitalálja, hogy alkotni fogunk. :) Szeretik és szívesen is csinálják. 

RiceLand - A gyerekekkel ma ezt készítettük délután az Erzsébet táborban, míg vártuk a rendőrkutyák érkezését.

Kiöntöttük a rizst, és körberajzoltuk. Majd mindenki elkészítette a saját szigetét. Nyilván ide a blogra a sajátomét teszem, de nagyon jó ötletek születtek általa.

 

 

Mégis, ez a nagyszerű ötlet most nem tőlem származik, hanem Zsófimtól, aki mint tudjuk, az egyik kreatív családtagom. Ő kezdte el csinálni, és a gyerekek utánozni kezdték. Én pedig felettébb büszke vagyok rá!

Fantasztikus!

A mai kézműves nap

Ma újra elkezdődött egy hét, Erzsébet tábor. Már nehezen indulunk neki. Én is, még a gyerekek is. De vállaltuk, csinálni kell. Minden ellenére, hogy szeretek táboroztatni. 

Ma a kézműveskedésé volt a terep. Volt sok állomás, és mindenhová mehettek a gyerekek. Volt, ahol pólót batikoltak, máshol virágot készítettek, köveket, gyurmáztak, könyvjelzőt készítettek, festettek. Az iskolában a High Tech teremben is volt egy állomás.

Én a legjobban papírral szeretek dolgozni. 3D-pillangót vagy méhecskét lehetett készíteni. 

A nagy előkészületben észre se vettem, hogy lefotózott a gyermekem. Amúgy rendet csináltm volna a tanári asztalon. 

Kata viszont jött az állomásomra, és alkotott.

Szeretet van!

Fantasztikus!

A testvérem meglátogatott minket egy kis túrázás után :)

A bátyám nagy túrázó. Nagyon örülök, hogy van ez a hobbija. És most néhány napot a Bakonyban töltött. Hát persze, hogy meglátogatott minket. És persze, hogy elmentünk együtt fagyizni.

Mivel 300 km választ el minket, ritkán találkozunk, és mindig nagy öröm. Vicces fiú, és nagyon szeretem. A gyerekeim is szeretik. Ő az a bátor családtagom, aki hősiesen kihívja Nimródot sakkozni. Ő az, aki próbál viccelődni Katával, és Kata veszi is a lapot. Ő az, aki már végigkísért egy tinédzsert, úgyhogy képben van, amikor Zsófi éppen mindenkivel rosszban van. De mivel a testvérem vicces, néha ő is elmosolyodik.  

A képet Zsófi készítette, mert ő nem szeretett volna rajta lenni. Nimród rendesen álcázta magát, mi meg örültünk.

Jó volt, hogy itt volt.

Fantasztikus!

A testvéreimet keresem

 ¹⁵Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? ¹⁶József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, merre legeltetnek? (1Mózes 37,15-16)

 

József látta, hogy apja nagyon aggódik a testvéreiért, és azért küldte el őt utánuk, hogy hírt vigyen róluk. Szeretett volna örömöt szerezni az apjának, de nem akart csalódást okozni neki. Pedig lehet, hogy ő is szívesebben maradt volna otthon. Mivel nem adtak hírt magukról, az apjuk aggódott. József pedig elindult, de nem tudta, hogy hol keresse őket. Nem könnyű eltűntek után kutatni.De minden tőle telhetőt megtett. 

 

 

Egy nekem romantikus pillanat

Tudjátok, mindig is romantikus alkat voltam. És igen, nagy rajongója vagyok a kasélyoknak, váraknak, várromoknak, vagy bármi, ami ilyesmi. És itt Móron van egy nagyon szép kastély, ahol a városi könyvtárunk működik. 

Tegnap az egyik tábori program ott került megrendezésre. És amíg a gyerekek részt vettek egy kalandos játékban, addig ezt láttam meg.
 

 

 És persze, hogy rögtön beindult a romantikus énem, mert egész történetet kerekítettem a fejemben ehhez a látványhoz. Komolyan mondom, már annyi regény született meg a fejemben!, hogy csak le kellene ülni, és leírni. Ja, meg időt szánni rá, ami nincs. De akkor is, ez nekem egy olyan pillanat!

Romantikus.

Fantasztikus!

Elkezdődött az iskolai táborozás. Pillanatképek

Elkezdődött az iskolánkban az Erzsébet-tábor. Ilyenkor az iskolánkban 2 héten keresztül mindenféle izgalmas programok várják a gyerekeket. Van, aki nem szereti, de én szeretek táboroztatni. 

Idén az elsősökkel vagyok, ami jó, mert ismerem őket. 

Eredetileg úgy volt, hogy nem megyek táboroztatni, mert kézműtétem lesz, de azt egy félreértés miatt eltolták szeptemberre, úgyhogy táborozok. Tényleg szeretem, nekem nem teher. Az egyetlen, amit nem bírok elviselni az a meleg. Nagyon utálom a meleget. Szenvedek. 

Nem a sajátjaimmal, a negyedikesekkel vagyok, hanem az elsősökkel, ami szintén jó. Ismerem őket, ők is engem, délutánonként sokat vagyok velük, ezért örültem neki, hogy velük leszek. Kata is táborozik, Zsófi az ő osztályukba ment segítőnek. Tudjátok, a gimnazistáknak meg kell csinálni azt az 50 órás társadalmi munkát, hogy érettségizhessenek. Már tavaly is volt velem segíteni, nagyon ügyes, a gyerekekhez elég jól ért, jó érzéke van hozzá, bár most éppen kamaszodik. :) És ezzel sok mindent elmondtam.

Nimród pedig hozzám jött segíteni.

Ma népi játszóház volt. Mindenféle dolgot ki lehetett próbálni.És persze, hogy nem bírtuk ki, hogy ne sakkozzunk egyet! Mindenhol megtesszük, ahol sakktábla van.  Nem kétséges sohasem a végeredmény, de van nálunk ez a szokás, ami immár hagyomány, hogy mindegy, hogy verseny, vagy csak egy laza lehetőség, de játszunk. Ez a mi közös élményünk.

Én alapvetően szeretek táboroztatni. Nekem nem teher. Azt nem mondom, hogy nem fáradok el a hét végére, főleg meg két hét végére, de én bírom az ilyesmit. A kollégáim szerint egy furcsa szerzet vagyok. :) Vállalom.

 

S bár nem egy csoportban voltunk, azért készítettem néhány fotót Katáról is. :)

Fantasztikus!

Vége a tanévnek. Meghatódtam és elfáradtam.

 Hosszú volt. Volt benne jó is, rossz is. Nehéz is, könnyű is. Küzdelmes és vicces pillanatok voltak benne.

A negyedikesek tovább léptek, szeptembertől már ötödik osztályba mennek. Jó volt végigkísérni az életüket, látni, ahogy fejlődnek, ahogy alakulnak, ahogy kibontakoztak. És bár én megyek tovább az osztállyal, azért az osztályfőnöktől búcsút vettünk. Mint szülő is részt vettem ebben, és kicsit furcsa is volt a lelkemnek ez a kettősség. De jó így.

Viszont nagyon meghatott az a sok virág, amit kaptam. Meg a kedves ajándékok.

És bár az emberben sokszor felmerül, hogy van-e ennek a munkának értelme, és akarja-e ezt tovább így és ilyen körülmények között végezni, de egy idő után sokszor úgy érezem, hogy így, ahogy én csinálom, igen. Ahogy a kormány szeretné, úgy nem, de ez nem politikai poszt most. 

Szeretem őket, és boldog vagyok, hogy részesévé váltam ennek az osztálynak. Jó kis csapat volt.

Fantasztikus!

A te bátyáid Sekemben legeltetnek

¹²Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. ¹³Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! (1Mózes 37,12-13)

A nagy kérdés, hogy vajon József miért nem volt a testvéreivel legeltetni? Miért hagyta otthon őt az édesapja? Valóban elkényeztetett gyermek volt József? De az apja, még ha Józsefet is szerette a legjobban, Apja megbízatása után nem lehetne ezt nyugodt lelkiismerettel állítani, hiszen az elkényeztetett kedvenceknek nem kell a házimunkából kivenni a részüket. Itt pedig arról van szó, hogy apja el akarja őt küldeni otthonról egy megbízatással.

Látjuk, tehát, hogy József esetében valami egészen másról van szó. Ő engedelmeskedett, és egy szava sem volt az ellen, hogy az apja egy ilyen távoli útra küldte. Pedig tudta, hogy nem csak az út fáradtsága áll előtte, hanem mindaz, amit testvérei részéről le kell majd nyelnie.

Az utolsó hét

 Eljött az utolsó tanítási hét az iskolában. Nagyon örülök annak, hogy vége van. Elfáradtunk. Mindannyian. A gyerekek is, meg a tanárok is. Mindenki. 

Sok minden történt a hét alatt, de közben meg az utolsó hét a legfárasztóbb, mert akkor szinte már nem, vagy alig csinálunk valamit. Ezért sétáltunk egyet a városban, elmentünk fagyizni, összepakoltuk a dolgokat.

A kolléganőm, akivel 3 évig voltam elsősöket kap, én pedig megyek tovább az osztállyal ötödikbe. Itt sok a papíros gyerek. A mi osztályunkban van 2 autista és ezen kívül még 4 gyerek, akik SNI-sek vagy BTMesek. Katám is az utóbbiak közé tartozik, mint kiderült. 

Az utóbbi időben sok problémánk volt az "én" autistámmal. 3 éve vagyunk együtt, és valahol elfáradt a kapcsolatunk. Vagy kamaszodik, vagy már nem jó a gyógyszer, nem tudom. Nagyon nehéz vele, és nem igazán dolgozik semmit. Sokszor éreztem úgy, hogy a munkámnak Vele nincs értelme, de a tudat, hogy van az osztályban más gyerek, aki szívesen fogadja a segítségemet, az sokat jelent. 

Úgyhogy ebben a tudatban fogom kezdeni az ötödiket. 

Nem titkolom, hogy néha türelmetlen vagyok, és elfáradok attól, hogy vele kell lennem. Nagyon sok erőmet és energiámat elveszi, de maga az osztály is olyan, hogy van benne még néhány magatartási gondokkal küzdő gyerek, akik az amúgy türelmem határát is elérték már. :)

Mindenesetre most mindenki elmegy szünetre. Vagy legalábbis a kisfiú. Ránk még vár 2 hét Erzsébet-tábor. 

Fantasztikus!

Osztálykirándulás a komáromi erődben

Az elmúlt héten pénteken az osztállyal kirándulni mentünk Komáromban. Vonattal utaztunk, amit a gyerekek nagyon élveztek. Volt olyan gyerek, aki még sohasem vonatozott. Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kirándulásban vettünk részt. Amíg Móron szakadt az eső, és a kollégák azon izgultak, hogy mennyire el fogunk ázni, ott egész jó idő volt, szinte meleg. 

Ide jöttünk, és a gyerekek nagyon élvezték. Szinte bevettük az erődöt. Nagyon jó kis csapattal kirándultunk, semmi gond nem volt, a legjobb búcsúkirándulás, ami lehetett. 

A tájékozódás miatt (mert sem én, sem a kolléganőm nem vagyunk jó ebben :) ) vittük magunkkal a férjeinket is. Férj volt a túravezető, a másik férj pedig azért volt, mert a kolléganőm kicsit nehezebben közlekedik, és ő végigsegítette az útján. Jó kis csapat vagyunk, kicsit sajnálom, hogy jövőre nem leszünk együtt. Vele tudtam dolgozni, meg mellette igazán kiélhettem a kreatív lényemet. Jövőre sokkal nehezebb lesz.

Útban befelé az erődhöz:

A bejárat előtt készítettünk osztályfotót, de ugye azt ide nem teszem fel, így csak magamat képviselem ez ügyben. :)

És akkor aztán adjad neki, bevettük a várat, és mindent, amit találtunk! :)

Apa és lánya :)

Az osztály egy része:

Bolyongtunk a hosszú épületben, és készítettem is néhány hangulatképet, de ez az ablaküveg nagyon tetszett.

Ezt kell tudni az erődről:

Nyilván, amikor találtunk egy igazi tankot, Férj sem bírta ki. Ahogy a másik apuka sem, és ahogy a gyerekek is teljes erővel megrohanták. Nagyon cukik voltak.

Összességében szép kis nap volt. Jól elfáradtunk. Oly annyira, hogy az egyik gyerek elaludt a vonaton. ÉS a gyerekek azóta is erről beszélnek. 

Fantasztikus!

Más álmot is álmodtam...

 ⁹Egy másik álmot is látott, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! ¹⁰Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte, apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?!(1Mózes 37,9-10)

 

Volt már olyan, hogy valamit nagyon szerettetek volna, és erről álmodtatok? Hogy azt álmodtad, hogy szeretnek és figyelned rád? Hogy valami híres embernek a rokona vagy, esetleg sokan szeretnének barátkozni veled? Volt egyszer valaki, aki erre vágyott, ezt álmodta. De az embernek nincs lehetősége az álmait irányítani.

Az álmaink viszont nem függenek attól, ami foglalkoztat bennünket, és minél jobban foglalkoztat bennünket valami, annál gyakrabban álmodunk róla.

Józsefnek valószínűleg nem ez volt az első álma, de ez az álom nagyon részletes volt, és teljesen más. Hiszen itt mindenféle titokzatos jelkép jelenik meg: gabona, kalász, nap, hold, csillagok.

Ez az álom egyértelműen Istentől volt, aki örömmel figyelte a növekvő József egyre nagyobb érdeklődését az ő dolgai iránt. Azt is mondhatjuk, hogy ez volt az első jel Isten részéről, hogy József életében valami nagy dolgot akar tenni.

#110 Idén is...

Nagyon büszkék vagyunk rá...

Fantasztikus!

 

Kata hegedűkoncertet adott az osztálynak

Kata idén úgy döntött, hogy befejezi hegedűs pályafutását. Egyrészt megértem, másrészt szomorú vagyok.

Már idén is csak azért jártunk, hogy meglegyen a létszám a hegedű szakon, de közben szenvedés volt neki. Mert nem igazán gyakorolt itthon, és ahogy a legtöbb gyerek, a szolfézstól is kibukott. Pedig neki még megy is. Ének órán is ő tanítja meg a ritmust az osztálytársainak. :)

Az az igazság, hogy ezt a hangszert annak idején ő választotta, ő szerette volna. Elég jól is indult benne, és tudom, hogy úgy tűnik, hogy elfogult vagyok (ami egyébként igaz :) ), de zeneileg tehetségesnek tartom. Amióta az eszét tudja, meg én is énekel. Szerintem nagyon szép hangja van, örülnék, ha képezné, de alapvetően nagyon gátlásos. Amikor énekből felelt, és bátran ki mert állni az osztály elé EGYEDÜL, a végén az osztály megtapsolta, ami teljesen meghatotta.

Ezért tartott nagyon sokáig, hogy az osztálytársai előtt játsszon. De mivel  úgy döntött, hogy idén abbahagyja, a héten bevitte a hegedűjét, és játszott nekik. A gyerekek meg annyira édesek voltak.

 

Én boldog vagyok, és elfogadom, hogy mást szeretne. Ebben sem tehetségtelen, de ő rajzolni szeretne és nyelvet tanulni. Mindkettőben fantasztikus. Tényleg. Angolul nagyon jó beszél. A gyülekezetben vannak olyan testvérek, akik csak angolul beszélnek Katával, és ő ezt nagyon élvezi. Most másik nyelvet szeretne tanulni. Meg rajzolni. Amióta megkaptam az osztályát rajzból, nagyon sok mindent kipróbáltunk, és az egész osztály nagyon sokat fejlődött. Kata is. Egyre jobb benne. Ezért azt találta ki, hogy Zsófival szívesen járna rajzolni. A mi családunk teszi ki az alaptagozatot. :)

Mindegy is. Csinálja, ami jól esik. Ebben hiszek. 

Fantasztikus!

Nem kicsit, nagyon...

 

Egy laza kirándulás a Vértesben

 Tegnap egy vendégcsalád volt nálunk, és tettünk egy rövid túrát a Vértesben. Mindig elmegyünk, ha eljönnek, és örülök ennek, mert szeretek túrázni. Csak nehezen mozdulunk, pedig közel van hozzánk a hegy. Viszont tényleg mindig rohanás van. Ezért jó a vendégség, mert van lehetőség túrázni, sétálni, kirándulni menni. (Zsófi is ott volt, de persze soha sem jött velünk. Valami furcsa szerzet a tinédzser, amit nehéz megértenem!)

Nem volt, csak egy laza 5-6 km-es túra, de nagyon élveztem. 

A látvány: 

Mi:

 

Nimród:

 

Taplógomba a földön:

Kata, amint kirándulni is stílusosan jön:

Pipacsok

Gyík:

Fantasztikus nap volt!

Az irgalmas samaritánus

 

Mert nem bírtam ki,

 és mert vicces

Fantasztikus!