2014. szeptember 28., vasárnap

Ahová te mégy...

Nos, én az a típusú ember vagyok, aki mindig eltéved és aki ha bárhová utazik, azon görcsöl, hogy vajon el fog-e tévedni, lesz-e ideje átszállni a vonattal, odaér-e idejében a kezdésre, mindenhol minden körülmények között listát és cetliket készít, mindenhova felírja (legalább 5x) a vonat indulásokat és érkezéseket, és határozottan izgatottan rohan mindig mindenhova.
Ez régen tényleg így volt. 
Amikor még "egyke" voltam, úgy értem, nem volt férjem, segítő-és házastársam, mindig ezt éreztem. Magabiztos ember nem lévén, sok kudarc és nehézség volt a szívemben (az életemben nem sok, mert igyekeztem megóvni magam mindenféle negatív élménytől - ma már tudom, hogy Isten melletti HELYES döntésem következménye), de azt tudom, hogy bár szerettem utazni, és hála Istennek sokat is utaztam, mindig volt bennem egyfajta görcsös kényszer. 

Szeretem a pontosságot, és szeretem, ha én várok, mintha rám várnának. Ez mindig is elvem volt, meg édesanyám is erre nevelt. Ez így van most is. Képes vagyok fél órával előtte felkelteni mindenkit, én magam még korábban kelek, hogy minden rendben legyen, és persze elkészülünk, aztán meg várunk :)
De ilyen vagyok! Inkább én várok, mint rám várjanak! - ez az egyik jelszóm.

Tájékozódni természetesen még most sem tudok. Nem megy jól.
Viszont kaptam az Úrtól egy csodaklassz Férjet, aki egy két lábon járó GPS. Hihetetlenül tudja, hogy merre kell menni és hova és hogyan, és én teljesen bízom benne, rábízom az életemet és elmennék vele a világ végére is. Mert az a típusú FÉRFI, aki kis túlzással, de egy "gyufából is képes házat építeni". És én nagyon szeretem ezt benne. 
Mellette sosem aggódom, sosem félek, sosem mondom neki, hogy merre menjünk. Néha megkérdezem, hogy "nem erre kell menni?" és olyankor kedvesen rám néz, és elmondja, hogy már kb. 10-20x jártunk erre, és akkor sem arra kellett.

Akik ismernek, azt hiszik, hogy egy kemény, határozott véleménnyel bíró ember vagyok (ami alapvetően igaz), de a Férjemet sosem irányítom és sosem fogom. Nem is olyan típus és alkat. Éppen ettől olyan különleges nekem ő. Mert nem nekem kell meghatároznom az útirányt, hiszen én nagyon rosszul tájékozódom, ráadásul autót sem szeretek vezetni. Azért vezetek, mert el kell vinnem a gyerekeket ide-oda. Főzni is azért főzök, mert ennie kell a családnak, bár az utóbbi időben megfigyeltem, hogy egyre jobban élvezem a főzést, mint feladatot. :)

Éppen ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak a Férjemért. 
Nagyon szeretem. És én ezt sokszor elmondom neki. 
Persze, tudom, hogy erre inkább nekünk, nőknek van szükségünk, de én minden nap elmondom neki, hogy mennyire szeretem és hogy milyen fontos Ő nekem.

Gyermektanulmányok

Szeretettel ajánlom az Apostolok életét bemutató gyermektanulmányt, amelyet egy negyed éven keresztül lehet feldolgozni és átvenni a gyermekeinkkel.
Az apostolok élete amúgy is egy különlegesen érdekes és izgalmas fejezete a Szentírásnak.
Megrendelhetők: www.bikkiado.hu
Folytatása lesz ennek a sorozatnak, hiszen nagyon sok történet vár feldolgozásra, megírásra, amellyel nemcsak a gyermekeink, hanem mi is növekedhetünk a hitben és a JÓ Isten megismerésében.

Ovisoknak:
 Kisiskolásoknak:

2014. szeptember 26., péntek

Jákob álma

Nagyon szeretem használni a spatulákat, mert mindig jó segítség.

Az alvó Jákob ebből a rajzból készült.
És bár nem szeretem a gyermekképű kis angyalkákat, de itt aranyosan mutatnak. Google kereső erre kimondottan alkalmas!

kép az internetről

2014. szeptember 23., kedd

Bevezetés 2.

"....én azonban és az én házam
az Úrnak szolgálunk." (Józsué 24,15)

Ha a gyerekeket olyan szülők nevelik, akik erősen állnak Krisztus-központú értékrendjükben, de mégis gyengédek maradnak, amikor a gyermek lelkéről van szó, az ilyen gyerekek általában hasonló jellemvonásokkal nőnek fel. Előbb-utóbb ők is ugyanabban a szemléletben fogják nevelni gyermekeiket, amilyenben őket is nevelték. De ha szidások, megfélemlítések és ostorozások által formálódtak, a legtöbb esetben ez az egyetlen modell, amit megismertek, válik a saját nevelési módszerükké is.

Isten olyan alapvető szükségletekkel alkotta meg a gyerekeket, amiket ki kell elégíteni ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljanak. Ez a könyv végigveszi azokat az alapelveket, melyekre szükséged van ahhoz, hogy kielégíthesd gyermeked szükségleteit a következő területeken: életcél, szeretet, egyéniség, érzelmek, fegyelem, kognitív tanulás, erkölcsi jellem és személyes értékrend. Ha szeretetteljesen és hűségesen kielégíted ezeket a szükségleteket, olyan gyerekeket fogsz formálni, akik nyitottak lesznek Isten szeretetére és korlátozásaira.

Mivel a gyerekek Istent a szüleik kiterjesztésének tekintik, azok, akiknek otthonában a szülők a szilárd értékrendet gyengéd hozzáállással képviselték, vonzódni fognak ahhoz, hogy közeli és mély kapcsolatot alakítsanak ki Mennyei Atyjukkal is. Amint megtapasztalják a Krisztussal való üdvözítő kapcsolatot, az Ő útmutatásai alapján kívánnak majd élni,másokat szeretve - még azokat is, akik rosszul bánnak velük. A Mindenható lesz erősségük, hogy ezt az utat járhassák. Krisztussal együtt lehetséges a győzedelmes élet! Mennyire megalapozza ez a reménységet,a  bizonyságérzetet, a békességet és az örömet a felcseperedés évei alatt, amikor a félelem, a kudarc és az elutasítás olyan gyakran lesben áll.

Nos, már csak ennyi elolvasása elgondolkodóvá tett. Az az igazság, hogy tudom, hogy valamit valahol valahogy nem csinálok jól, csak szeretném, vágyom rá...
Remélem, hogy ez változni fog!

FOLYT. KÖV.

2014. szeptember 22., hétfő

Piros kocsi és Almababa

Szeretem az őszt és az almát is :)

A piros kocsiról pedig az Eperke című mese 1. része jut az eszembe, amikor is Eperke megismerkedett Epreskert minden különleges lakójával, és közben Almababa kis kocsiját elvesztették egy izgalmas kaland során. 
Régebben több Eperkét néztünk, de az utóbbi időben már "kinőttük". Én mondjuk szerettem, aranyos volt, és bár kicsit idegesítőek a csajos dolgok benne, de sok-sok aranyos történet szolgál tanulságul a gyerekeknek.

Csokis bukta

Tegnap vendégségbe voltunk hivatalosak Csilláékhoz, a http://wholeliving.blog.hu/ írójához. Bár szegénynek nagyon kevés ideje van írni, én nagyon lelkesítem, mert nagyon szeretem a stílusát, az életmódjukat, és ahogy gondolkodnak. Szeretem azt a lazaságot, amiben és amivel élnek. Én aggodalmakodóbb vagyok.
Jó barátságot ápolunk, a gyerekeink is egykorúak, és meg szoktuk látogatni egymást.
Gondoltam, meglepem őket valami finommal.
Így készült el a csokis bukta.
A bukta tésztájának receptjét itt olvashatjátok.
És mivel kisfiam nem szereti a lekváros dolgokat, a csokisat viszont igen, úgy gondoltam, kipróbálom.
A Sparban találtam ezt a sütőcsokit.
Finom lett :)

2014. szeptember 20., szombat

Legboldogabbság

lincoln idézet


Ezzel egyet tudok érteni.
Szerintem sok minden fejben dől el. 
Én erről erősen meg vagyok győződve.

2014. szeptember 18., csütörtök

J'adore France



Még mindig oda vagyok Franciaországért.
Mostanában újra elővettem a régi nyelvkönyveimet és cd-jeimet, arra gondolva, hogy kicsit felelevenítem a régi nyelvtudásomat, ami valljuk be, berozsdásodott...
És én is...

2014. szeptember 17., szerda

2014. szeptember 16., kedd

Bevezetés 1.

AZ ÚJ FELFEDEZÉSEM:

www.bikkiado.hu

A gyerekek nagyon erősen befolyásolhatók. Azzá válnak, amit látnak, hallanak és tapasztalnak. Az első hét év alatt rakhatjuk le az egész életükre kiható szokások alapjait. Az első hét év olyan, mint a lehetőségek nyitott ablaka a szülők számára gyermekeik befolyásolására, tanítására és formálásra, hogy alkalmas, gondoskodó ás krisztusközpontú emberekké váljanak. Ez a végeredmény ennek a szülői nevelési programnak a célja.

A fejlődés olyan gyorsan megy végbe ez alatt az idő alatt, hogy gyermekeid soha többé nem fognak ehhez fogható gyorsasággal és ilyen mennyiséget megtanulni, mint itt a korai gyermekkorban. Ez alatt a hét év alatt formálódik ki gyermekeid egész életét meghatározó értékrend és motivációs bázis. De ez alatt a hallatlanul gyors fejlődési időszak alatt a gyermeked nagyon sebezhető is egyben - a jó és rossz számára egyaránt! Nem engedheted meg magadnak, hogy eltékozold ezeket az éveket.

A nevelés egy fantasztikus utazás, amire nem tudsz még egyszer sort keríteni. Ezért annyira fontos, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Legyen Az első 7 év a térképed és az útikönyved, hogy elérhesd az úti célodat.

A könyvben a későbbiek során szilárd, ugyanakkor gyengéd szülőkről fogok beszélni. Ez  nem ellentmondás, igenis lehetséges. Sőt, ez egyenesen nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a program eredményes legyen. Egy szempontból nagyon szilárdnak kell lenned - az értékeid megtartásában. De nem akármilyen értékrendről beszélek. Ez az az értékrend, amely segít megtanítani gyermekeidnek a megfelelő lelkületet és viselkedést a Szentírással összhangban.

A másik szempont arról szól, hogyan tanítod meg ezeket az elveket. Itt jön a képbe a Krisztuséhoz hasonló gyengédség. Ha durva és követelőző vagy, gyermekeid nagy valószínűséggel lázadni fognak és valahol az út során elfordulnak az értékrendszeredtől. Ezen felül gyermekeidet egy élethosszig tartó érzelmi megsebzettségnek és visszautasítottságnak teszed ki, és a spirál továbbgyűrűzik majd az ő családjaikban is.

2014. szeptember 15., hétfő

Esernyős nap

A mindennapjaim a pakolás, takarítás, rendrakás és lomtalanítás jegyében zajlik. 

Az az igazság, hogy elég sok erőt és energiát vesz ki belőlem ez az egész, mert egyedül vagyok mindenre. Iskolára, főzésre, gyerekekre, pakolásra, úszásra, ügyintézésre...
Férj ugyanis valahol elveszett a munka és az iskola között. Ugyanis beiskoláztatott :) Heti 3x megy, és alig látjuk. Úgyhogy most 2 évig edzésben leszünk...
Hiába, na! Mondom én, hogy INNEN SZÉP NYERNI! (Most ez a kedvenc mondatom! Ezzel bátorítom és erősítem magamat.)

Meg most ezzel a mondattal:

Legyen a mosoly az ernyőd egy esős napon!


Mostanában sokat kell mosolyognunk!
Ti is szeretitek a vidám esernyőket?

2014. szeptember 10., szerda

Reménység

Igazából ma arra gondoltam, hogy a boldog és megelégedett emberek táborába tartozom: van családom, egy Férj, akit nagyon szeretek, és 3 Fiókám, akikért szintén oda vagyok, él az anyukám, a nevelőapukám, a testvéreim, vannak barátaim, van egy gyülekezeti közösség, ahová járok, van hol élnem, van meleg nálunk, nem fázunk, kerül étel az asztalra, minden nap kapok erőt ahhoz, hogy felébredjek, és éljem az életemet, és 100 %-ig részt vegyek benne...


Furcsa dolog, de amikor ma a temetésen voltam furcsa ezt mondani, de jó érzés fogott el. Igen, egy 38 éves, fiatal anyukát temettünk, és az utolsó 2 éve nehéz volt, a vége pedig szenvedés. De a lelkészünk szavai, a testvérek jelenléte, a barátok közelsége, aztán a közös szeretetvendégség, valahogy mást hozott ki belőlem. 
Furcsa, de így éltem meg. Boldog voltam. 

Jó volt, ennyi testvér között, akik eljöttek a temetésre. Jó volt beszélgetni, hallani Isten bátorító üzenetét, vigasztaló szeretetét és a reménységet, amely azt erősíti meg, hogy ugyan most elaludt Zsuzsa, de hamarosan jön Isten, és felébreszti őt.

Azért, mert hiszem, hogy Jézus vissza fog jönni, hogy ő visszaadja az embereknek az életüket, hogy romolhatatlan testet kapunk, és boldogan lehet majd élni az Ő országában, ahol nem lesz gyász, fájdalom, sírás... Ezt még nehezen értjük meg, de ez az az élet, amiért érdemes élni. 
Nem a nehézségek, a gondok, a problémák, persze, azok is jelen vannak az életünkben, de egyedül nem tudjuk és nem tudnánk megharcolni őket. 
Én legalábbis nem tudnék máshogy élni. Ha nem lenne Jézus az életemben, nem tudnám ilyen jól fogadni. Alapvetően nem vagyok egy nehéz ember (csak így szerényen, de tényleg!), ellenben mégis tele vagyok hibával és rossz természetre, rossz döntésekre való hajlamra.

Hiszem azt, hogy Jézussal ezen lehet változtatni. 
Hiszem azt, hogy Isten országába be lehet jutni, és méltó lehet lenni a vele való találkozásra és vacsorára.
Hiszem azt, hogy mindenki, aki alszik, egyszer, az ő szavára fel fog ébredni, és láthatja minden szem.
Hiszem azt, hogy szeretetével van tele a föld!
Hiszem azt, hogy egyedül őáltala lehet bármilyen változás a szívünkben, gondolkodásunkban! 
Hiszem, hogy Ő szeret engem, és küzd értem most is a mennyei szentélyben! Közben jár értem, mint egy jó bíró!
Hiszem, hogy még találkozni fogunk Zsuzsával.

2014. szeptember 9., kedd

Miért az iskola? 1.

A nagy kérdés ez. Mindig is nagy kérdés volt, hogy ISKOLA, vagy OTTHON! Sokáig és sokat rágódtam rajta. Néhány dolgot megosztok, amire jutottam, és ahogy döntöttünk, és biztos vagyok benne, hogy azok a szülők, akik otthon tanítják a gyermekeiket, nem fognak velem egyet érteni. Nem is kell.

Nos, ha valaki, én nagyon oo-párti voltam. Nagyon sokáig. Nem is tudtam másban gondolkodni, és úgy gondoltam, hogy ez a helyes módszer. (Még mindig hiszek benne, és én mindig lelkesen támogatom az oo-t.)

Csak egyszerűen elmondom, hogy mi hogy és miért döntöttünk így. Nem egyszerre, hanem részletekben osztom meg ezt :)


Ez az a kép, ami meghatározza életünk napjait. 
Zsófia iskolás lett, és valahogy nagyon furcsa érzések kerítettek hatalmába engem.
Ő nagyon izgatottan készült az iskolába, nagyon várta és nagyon vágyott. Az a típusú gyerek, aki én is voltam és vagyok felnőttként is. Nagyon szeretem a társaságot, és akkor tudok megnyílni igazán, ha társaságban lehetek. Szangvinikus lévén elég nyitott vagyok, szeretek beszélgetni, és beszélni is :), de azért nem vagyok erősen nyomulós, csak szeretem, ha lehetőség van emberek között lenni.
Sosem voltam magamba fordulós típus, éppen ellenkezőleg! Ha esetleg fáradt és szomorú vagyok, akkor még többet beszélek, és még jobban szükségem van emberek társaságára. Jelen esetemben ez a Férjem.

Zsófia is éppen ez a típus. Egyszerűen élvezi, hogyha társaságban lehet. 
Remekül alkalmazkodik, jó a kommunikációs készsége, kedves és nyitott alkat. És nagyon jó, hogy ilyen. 

Persze, vannak nehéz dolgai is, amikkel küzdünk, ami nevelésre szorul, amit próbálunk lecsipegetni, lecsiszolni, levágni, mint vad hajtást, és nem könnyű eset, mert ebben is rám ütött :) Én sem vagyok az. 

Zsófia már 2 évesen oviba vágyott, és amikor egyszer a parkban összefutottunk egy ovis csoporttal simán beállt hozzájuk játszani. Mindig is vágyik és vágyott a társaságra. Még úgy is, hogy rendszeresen járunk gyerekek közé (gyülekezet, baráti társaság, gyülekezeti családok gyerekeivel szervezünk közös programokat, mindig megyünk valahová, ahol nincsenek egyedül), de ő szereti begyűjteni az élményeket, és szereti, ha sok ember (jelen esetben GYERMEK veszi körül). 

Ez volt az egyik ok, ami miatt nem választottam az otthonoktatást. 
A vágy a szívében, hogy más gyerekekkel szeretne lenni, ez olyan erős, és a vágy a szívében, hogy ő iskolába mehessen, hogy úgy éreztük Férjjel, hogy ezt is szemügyre kell venni. Tudom, hogy sokan, akik otthon tanítják a gyermeküket úgy gondolják, hogy erre nincs szüksége a gyereknek, mert keresztényként sok rosszat láthat (és lát is!), és hogy egy gyerek nem dönthet bizonyos dolgokban. Ez is igaz, de én úgy éreztem Vele kapcsolatban, hogy ez a jó döntés neki. 
És igen, én is aggódtam és még aggódom, hogy esetleg hozhat haza rossz dolgokat, de bízom a gyermekemben, és hiszek abban, hogy Istenhez könyörögve ez bátorító lesz. Minden reggel, indulás előtt kérjük az Urat, hogy segítse Zsófiát az iskolában, hogy jó legyen. Én hiszek abban, hogy Isten ebben is tud segíteni.. 

Persze, lehet velem vitázni és vitatkozni, hogy mi helyes és mi nem, de Zsófia számára ez fontos volt.
És nekünk is. 
Ami tény, hogy nekem fárasztóbb és nekem strapásabb, de én meg azt szeretném, ha Ő örülne és boldog lenne. Ha most ezt élvezi, hogy ő iskolába járhat, akkor ezért. Aztán meg még dönthetünk úgy, hogy másképpen lesz :)

2014. szeptember 6., szombat

Versinvázió

Biztos láttátok ti is a Facebookon, hogy megy ez a vers-forradalmasni, kihívás, vagy akárhogy hívják. Én általában nem szeretem az ilyen felkapott dolgokat, mert nem, és kész. Bár megosztottam két számomra fontos verset, (József Attila: Akkor és az Alma együttestől a Zivatar lányka című dalt, de ennyi.) Viszont el szoktam olvasni a verseket, amelyeket az emberek feltesznek. Sok-sok visszatérő van, de nagy öröm mindig egy-egy újat találni, és felfedezni.
Egy ilyet hoztam most nektek. Én még ezt nem ismertem, és nagyon megfogott.
Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből
A Mester nagy iskolájában,

Ma szeretetből pótvizsgáztam.

Tanítóm előtt remegve álltam...

Az első vizsgán én megbuktam.

A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
- Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak, „szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.


2014. szeptember 4., csütörtök

Por por hátán...

Éppen átalakítjuk a házat, a szobákat és minden egyebet...
A ház, amelyben élünk egy régi építésű ház. Nagyon régi.
Amikor megvettük, sok hibát fedeztünk fel, amit a néni, akitől vettük, ezeket "elfelejtette" velünk közölni. Az évek alatt jöttünk rá sok mindenre. Persze, minden ellenére szeretünk itt élni, és szeretjük a házat. Belaktuk. Nem kicsit, hanem nagyon. :) Nincs egyetlen hely sem, amit ne használnánk, vagy ne lenne ott valami.
Persze, ez abból adódik, hogy túl sokan vagyunk egy kis házra, és túl sok holmink van...

A belső szobára nagyon kevés idő és energia jutott. A gyerekeké volt a legfontosabb, meg a kinti élettér és a konyha megvalósítása. Ez az egy dolog történt, hogy vettem egy szerelmes-falmatricát és felragasztottam az ajtóra. De ez 2010-ben történt. Azóta már a fal sem sárga :)


Szóval, kellett valamit tenni.
Aztán, hogy Zsófia elkezdte az iskolát, úgy döntöttünk, hogy MOST VAN ITT AZ IDEJE.
De anyagi forrásainkat át kellett csoportosítani, és most lett rá lehetőségünk.
Lelambériáztuk a mi szobánkat, így most cserélni fogunk. Költözünk. Ők a miénkbe, mi az övékbe.
Érdekes lesz...

Kicsit sem vagyok frusztrált a rendetlenségtől és a sok-sok-sok portól...
De Férj és Sógor remek munkát végeztek.




De innen szép nyerni! Remélem!
Zsuzsa, Veled érzek!

2014. szeptember 3., szerda

Iskolakezdés...

Elkezdtük az iskolát.
Kicsit nehéz hét ez, de reméljük, hogy minden rendben lesz.
Most még szervezünk, kitalálunk, szokjuk, átértékeljük a dolgokat, rendszert keresünk az életünkbe...
Szóval, nem unatkozunk.
Kevés időm is van dolgokra, de majd szépen lassan haladunk. És akkor alakulni fog.
Remélem.

Inkább aludni megyek.
Mert most erre van szükségem :)
Jó éjt nektek is!

2014. szeptember 1., hétfő

Anániás és Szafira

Amikor elkészült a gyermektanulmány az Apostolok Történetéről (hamarosan folytatás!), akkor ez volt az egyik történet, ami megfogta a gyermekeimet. Anániás és Szafira története.
A csalásról, a lopásról, a hazugságról, a helytelen és Istenhez nem méltó és hozzá nem illő témákról sokat beszélgettünk. Ez a téma mindig aktuális.

Ehhez ezt a tanulmányt ajánlom szeretettel:
(az én gyermekeim nagyon szerették)
Az apostolok cselekedetei
Kisiskolásoknak
                          Az apostolok élete
Ovisoknak