#263. Sóska és kruplipüré

Ezer éve, hogy ételfotót tettem ide fel. Természetesen főzök, de mivel csak gyorsan megfőzök, mire észbe kapok, már el is fogyott minden. Ráadásul a gyerekeimnek nem könnyű főzni, mert eléggé csak a megszokott ételeket szeretik, ami - valljuk be - az én kreativitásomat sem viszi előrébb. De ez van. 

Viszont a sóska!

Örök kedvenc.

A gyerekeim nagyon szeretik, én pedig szívesen készítem, ha van rá lehetőség. Bár mostanában lehet kapni fagyasztott állapotban boltokban, aminek nagyon örülök. 

Szoktam hozzá krumplipürét készíteni, de már anélkül is elfogy. A gyülekezetben, amikor megyek, akkor a felnőttek csak úgy ráröppennek a sóskámra. :)

Így készítem:
Először a rántást készítem el, majd beleteszem a félig kiengedett sóskát, fokhagymát (igen, kell bele), sót, cukrot (jókat), és ha sűrűsödik, a tejet.
 Nagyon finom. Tényleg.

 Fantasztikus!

Sóska tojással

 Én alapvetően nem eszem tojást. Nem szeretem. Csak süteményben. Nem bírom a látványát sem. Mert amikor Katával 2 hetet a kórházban voltunk, akkor a dietetikus állandóan aggódott a vegaságom miatt, és úgy érezte, hogy komplettálnia kell. Vagyis minden nap főtt tojást kaptam. El tudjátok képzelni, hogy mennyire nem bírok ránézni a tojásra? Semmilyen formában. 

Csak és kizárólag süteményben eszem meg, mert nem látom, bár abban is tudom, hogy benne van. De az utóbbi időben nem nagyon sütök. :(

A családom viszont így szereti, és én meg őket szeretem. :)

Férj a konyhában - Babfőzelék sült hagymával és házi kenyérrel

 Nem igazán szeretem a babot. Semmilyen formában. Maximum a zöldbabot eszem meg főzelékként, de a családom tagjai szeretik ezt a fajta babot. Levesnek és főzeléknek. Főleg a fiúk. Ezért, amikor Apa a konyhába jut, ilyeneket főz. Állítólag finom volt. Már csak azért gondolom, mert elfogyott. :)

 Na jó, a kenyeret én sütöttem. :)

Borsófőzelék rántott szójával

Az étel, amit mindig meg tudok megenni. Persze a krumplis tészta mellett. Mert hogy ez a fő, de a borsófőzelék az pedig a kedvenc főzelékem. És nagyon szeretem. És mivel (ja és persze éssel nem kezdünk mondatot) a gyerekek is szeretik, sűrűn elkészül. Mert gyorsan megvan, és mert egyébként is... :)
 

Zöldborsófőzelék megint

Az úgy van, hogy mivel mindhárom gyerekem szeptembertől iskolás, ezért a főzés is könnyebbség lesz. Mivel csak egyfajta étlapot kell követnem. 

Már évek óta úgy csinálom, hogy elkérem az aktuális intézménytől a havi, aktuális étlapot, és aszerint igyekszem főzni. Az oviba nem nagyon kellett, mert a legkisbb majdnem mindent megeszik, de a kisfiammal nagyon nehéz dolgunk van. Mindent leellenőriz, és ha valami nem úgy néz ki, vagy nem olyan, vagy bizonyos étel, akkor azt ő bizony meg nem eszi! 

De milyen unalmas is lenne az élet, ha az embernek nincs egy válogatós gyereke, nem igaz? 

Nos, a héten az egyik étel a zöldborsó főzelék volt, ami meg kell mondjam a család egyik kedvence. Ez az egyetlen étel, amit mindkét mamánál megesznek. Nálunk, az anyukám nem rak bele pirospaprikát, itt, az anyósom igen. 

Sokáig én is fehéren hagytam, amit Férj megjegyzett, hogy ő szereti a színeket. :) Azóta használom a paprikát, és végül is mindegy. 

Én nem vagyok egy nagy főzelékes, viszont a borsó az egyetlen, amit bármilyen formában és bárhogy szeretek és megeszem. 

Ez az a főzelék, amit nem kell nagyon megalkotni, hiszen nagyon egyszerű, és persze nagyszerű. :)

Feltétnek - most kivételesen - tükörtojást készítettem hozzá. Én nem igazán szeretem a tojást semmilyen formában, kivéve a süteményeknél, mert abban nem látszik. :) Ritkán szoktam enni, simán kihagyom az étkezésemből. De most úgy voltam vele, hogy "úgy ennék egy kis tojást"! Ezért találtam egyet és megsütöttem.

 Hozzávalók: olaj, zöldborsó, petrezselyem, só, tej,kevés cukor, fokhagyma

Elkészítés: A fagyasztott zöldborsót kevés olívaolajon saját levében megpárolunk. Sózzuk, megszórjuk petrezselyemzölddel, fokhagymával, és amikor megpuhult a borsó, akkor teszek rá lisztet, és összekeverem. Csomómentesre próbálom, bár nem mindig szokott sikerülni. :) És ezután beleteszem a piros paprikát, és a legvégén felöntöm tejjel. Utána kicsit összefőzöm, és kész is. :)


A tojás miatt ovovega kaja, tojás nélkül vegán.

Magyaros tökfőzelék

Már mondtam többször - legalább egyszer -, hogy nagyon szeretem a főzőtököt. Már írtam a tökfőzelékről. Ez azóta sem változott. Készítettem újra egy nagyon finom főzeléket. Vasárnap vendégek voltak, és hát ugye ki adna vendégségben ebédre tökfőzeléket (választási lehetőség volt), mint én? És nagyon ízlett mindenkinek. Mondom én, hogy jó dolog ez!

Hozzávalók:

• 1 kg főzőtök, megtisztítva, legyalulva - lehet mirelit is, de én ehhez most egy zsenge tököt használtam, amit a szomszéd nénitől kaptam. (Sajnos most a mi kertünkben most nincs semmi.)
• 2-3 fokhagymagerezd
• 1 nagy fej vöröshagyma
• só
• kapor (ide azt írom, hogy tényleg ízlés szerint, mert én csak és kizárólag a tökfőzelékben szeretem a kaprot!)
• 2 evőkanál liszt
• pirospaprika
• 2 dl tejföl 
• olaj

Elkészítése:

1. A gyalult tököt sózzuk le, és hagyjuk állni kb. 20-25 percig. (Ha fagyasztott, kevés sóval megszórva engedjük fel. De ezt télen elég lesz majd kipróbálni.)

2. Ezalatt a vöröshagymát apró kockákra vágjuk, és a fokhagymát is belenyomjuk. A kaprot is vágjuk apróra.

3. Egy lábasban melegítsük fel az étolajat, és pároljuk üvegesre a vöröshagymát. Adjuk hozzá a kaprot, a fokhagymát, és a pirospaprikát. 1-2 percig kevergessük, majd vegyük le a tűzről.

4. Adjuk hozzá a kinyomkodott tököt. Engedjük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Ízlés szerint sózzuk meg.

5. Ha a tök megpuhult, habarjuk be tejfölben elkevert liszttel.

Ez a főzelék jobban néz ki (szerintem), mint a másik. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a MAGYAR szakkifejezés teszi ezt, és a PIROS PAPRIKA.

Tökfőzelék rántott szójával

A kedvencem.

Spenót tükörtojással

Anyósom főzte. Mindezt úgy, hogy nem kóstolja meg. De így is nagyon finom.

Kukoricafőzelék

Az ember mindig meglepődik a gyerekeink. Én is így voltam ma.
A Kisfiam még mindig bonyolult eset, és még mindig nehéz neki főzni, mert válogatós. Azonban, amit ebédre odapakolok az iskolába, azt ő mindig megeszi, ellentétben Zsófival, aki nem. Rendszeresen visszahozza az ebédet, amitől teljesen kiakadok.
Mindezt úgy, hogy megbeszéljük, hogy ki mit kér, és azt teszem nekik. Próbálok több fajtát készíteni, hogy mindenki örüljön, és kisebb adagokat, hogy ne menjen kárba.
Hát, nem nyert.

A gyermekeim mindig lelkesedtek a kukoricafőzelék iránt. Így egyszer azt kértek. El is készítettem nekik, ahogyan én szoktam, bár mivel én magam nem szeretem a főzeléket, nem volt könnyű dolgom. A végeredmény elég jó lett. Szerintem finom lett, pedig én tényleg nem vagyok egy nagy főzelékes.
A gyerekek is lelkesek voltak, egészen addig, amíg meg nem kóstolták. Kisfiam hősiesen ette, de mivel volt benne majoránna rögtön gyanúsan méregetni kezdte, hogy ez mi lehet.
Küzdött egyem meg, mert kedves akart lenni (nagyon jó természete van ilyen tekintetben).

Hozzávalók: 1 konzerv kukorica, kb. fél liter víz,4-5 evőkanál olaj,1-2 evőkanál liszt,1 pohár tejföl,1 evőkanál mustár,1 evőkanál cukor,1 teáskanál majoranna,só,bors,ételízesítő

Elkészítés: A kukoricakonzervet felbontom, a kukoricát szűrőn lecsepegtettem. Odatettem főni kb. fél liter vízben. Adtam hozzá sót, borsot, ételízesítőt, majorannát, majd néhány perc forrás után, hozzáadom a rántást. 4-5 evőkanál olajban az 1-2 evőkanál lisztet csomómentesre keverem, majd picit megbarnítom, s érdemes 1-2 szedőkanállal a forró léből előbb rászedni, elkeverni, így nem lesz csomós, s csak ezután beleönteni a keveréket a forró lébe. Ezután belekeverem az 1 evőkanál mustárt, a cukrot, a simára kikevert tejfölt, s pár perc forralás után már kész is a főzelék! 

Tényleg finom lett, de a kisfiam azt mondta: 

"Jó ez anya, csak az oviban finomabb volt. Menj be, és kérdezd meg, hogyan csinálják!"

Úgyhogy nem volt más választásom, reggel gyorsan máshogy kellett megoldanom. Kisfiam, aki leveses vitt hamis húslevest, meg tésztás-sült szóját. Ez utóbbiról nincs képem, mert annyira gyorsan kellett kitalálnom valamit, hogy nem volt időm alkotni.

A holnap egy új nap és újabb kihívás. :) 

Zöldborsó főzelék

Alapvetően én nem nagyon szeretem a főzelékeket. Ritkán is készítek, mert nem jut az eszembe. Persze a családom többi tagja szereti, és amikor még az oviban és az iskolában ettek, akkor mindig volt főzelék. Mivel megnéztem az iskolában az étlapot, és ma a többi gyerek is azt eszi, ezért tegnap délután ezt készítettem.

Régebben az anyukám borsófőzeléke volt számomra a legfinomabb, de Férj úgy nem szerette, így kénytelen voltam a saját fejem után menni, és kikísérletezni, hogy hogy is szeretik és eszik meg.  Kisfiamnak vagy egyfajta mániája: "az oviban nem ilyen volt" mondatai pedig rendszeresen visszaköszönnek. Úgyhogy ma mondtam neki, hogy ilyen van, és kész. Ezt kell megenni. 

El is készítettem, de azzal a lendülettel elfelejtettem lefotózni. Pedig jó lett, mert Férj is megevett belőle egy adagot. És mivel keveset készítettem belőle (legközelebb dupla mennyiség kell!) nem maradt itthonra. A dobozukat meg elfelejtettem lefotózni. (Tegnap rohanós napunk volt, ma pedig nehezen keltünk. Én is.

De higgyétek el, hogy finom lett. 

Mert a borsót meg nagyon szeretjük. Minden formában. Levesnek, pörköltnek, főzeléknek. Ez azért nagy szám, mert Kisfiam nagyon kevés dolgot eszik meg, de a borsó közöttük van.

Éveken keresztül próbáltunk a kertünkben borsót termeszteni, de valahogy sose jött össze rendesen. Így már egy ideje nem ültetünk. A Lidl-ben egész jó zsenge borsó van, azt szoktam használni.

1 kis zacskó borsót megpároltam olajon és vízen.  Megsóztam, 2 gerezd fokhagymát belevágtam, és egy kis majorannát tettem bele (én nagyon szeretem, és majdnem mindenhez használom). Nem volt petrezselyemzöldem, de így is jó volt. Tettem bele egy nagyon kicsi vegetát, aztán, amikor jól megszottyadt :), megpuhult, akkor tettem rá egy kis lisztet és piros paprikát. Az én Férjem szereti, ha az ételnek színe van. :) - Az én anyukám nem tett bele sosem, mindig olyan halvány zöldes-fehér színben játszott, és ha hazamegyünk én persze olyan főzeléket kérek. De Férjnek így csinálom. :)

Azután öntöttem hozzá egy kis tejet, és tettem bele tejfölt. 

Karfiolfasírt és zöldborsó

Nagyon-nagyon szeretem. A kedvenc főzelékem.
A legjobban számomra az anyukám készíti, és valahogy sohasem sikerül olyanra. Finomnak persze finom, csak nem olyan.
Arra gondoltam, ha már fasírtot terveztem, akkor legyen hozzá főzelék. :)

A főzelékhez való hozzávaló :)

3-4 evőkanál olaj ,
1 kg zsenge zöldborsó (ez most mirelit, és a Lidl-ben vettem )
4 evőkanál liszt
1 teáskanál só
1 teáskanál szárított, morzsolt lestyán 
2 teáskanál aprított petrezselyem
1 evőkanál cukor 
bors (én általában nem használok borsot, de a legtöbben szoktak bele tenni)
tej
víz

1. A borsót az olajon megpárolom. Nem túl nagy lángon, időnként megkeverve addig párolom, amíg a borsó puha nem lesz. Szeretem a Lidl-s borsót, mert zsenge.
2. Amikor a borsó megpuhult, ráteszem a lisztet, és megkeverem.
3. Ráteszem a petrezselymet, sózom, beleteszem a lestyánt, és azt a bizonyos evőkanálnyi cukrot. Eddig nem tettem bele, de olvastam valahol, és gondoltam, kipróbálom. Nem rontott az ízén :) Lestyánt sem használtam még ehhez a főzelékhez, mert én is a legtöbbször Vegetát használtam. Mindenesetre kipróbáltam. 
4. Kész! Tálalhatjuk.

Karfiolfasírt
Már egy ideje pakolgattam a hűtőben a karfiolt. Legjobban a rántott karfiolt szeretem, de úgy gondoltam, hogy most Férjnek kedvezek, aki nagyon szereti a fasírtokat. Így az készült belőle.
A fasírthoz a főzelék.
Megfőztem a karfiolt, hogy jól szét lehessen nyomni, aztán tettem bele mindenfélét, amit egy fasírtba tenni kell. Fokhagymát, piros paprikát, ebbe Vegetát, zsemlemorzsát és sót. Aztán összedolgoztam és megsütöttem.
Ez lett az végeredmény.
Kicsit sós lett a fasírt, de hát ez van, ha szerelmes a szakácsnő. :)

Ahogy Férj csinálja,

nem csinálja úgy senki. :)

Sosem volt a kedven ételeim közt. Valahogy mindig menzás kajának gondoltam, és ott sem ettem meg.
Aztán amikor nagy Őmmel összeházasodtunk, és készített egy ilyet, - gondoltam, egy hős leszek, mert ugyan nem szeretem, de az Ő kedvéért megeszem, meg egyébként is... - nos nyami lett teljes mértékben.

Ez az egyetlen étel, amit Ő készít itthon. Ja, nem. Reggelire a tojásrántottát is, mert abban is verhetetlen. Bár én nem fogyasztok tojást ilyen formában, de a gyerekekkel rendszeres hétvégi éteknek számít. Mármint a rántotta...

Egyszer, amikor még Nimród oviba járt, a szemben lakó szomszédasszonnyal jöttünk haza (ő közben elköltözött, mert elváltak). Egy csoportba járnak a gyerekeink. Beszélgettünk mindenféle fontos dologról. Előjött az ebéd is, és kiderült, hogy náluk is paradicsomos káposzta lesz.

Mintha csak végszó lett volna, közvetlen mellettünk lakó szomszéd néni (akinek van érzéke ezekhez a dolgokhoz - titokban CCN-néninek hívtuk, de persze nagyon szerettük, mert kedves és lehet rá számítatni, de minden érdekelte és mindent tudni akart) már nyitotta is az ablakot. (Most szombaton volt a temetése, ami azért elszomorított minket.) 

De szeretettel gondolunk rá, mert tényleg szerettük.

Mindenhez volt mondanivalója és mindenbe beleszólt.

- És mi lesz a káposztához? - kérdezte.

- Kenyér. - mondtam. Általában tényleg csak kenyérrel esszük a főzeléket, de aztán Férj úgy döntött, miután elmeséltem neki a nagy kérdést, hogy "Ha megkérdezi, hogy mi volt hozzá, tudjuk azt mondani: Fasírt."

Így készült egy Zabpehelyfasírt hozzá.

Mindent úgy kell csinálni, ahogyan a húsos fasírtnál. Ugyanazokat teszem bele, kivéve a húst. 2 bögre zabpehely került helyébe. Nagyon finom lett.

Családunk kedvence

a sóska...
És amikor elülteted, és várod, nagyon várod, hogy nőjön, hogy készíthess belőle finom főzeléket...
Aztán eljön az idő, megnő és leszeded...

Nálunk nagyon szereti mindenki. A gyerekek és felnőttek egyaránt.
Pedig, ha azt mondom sóska, mindenkinek az jut az eszébe, hogy Fúúúúúúúúúúj, Menzás kaja! És persze, hogy az jut az eszébe. Én is voltam menzás, és nagyon nem szerettem. Nekem otthon anyukám nem igazán főzött. Ugyanis senki sem szerette. Amikor elköltöztem 300 km-rel arrébb, egyszer az anyósom (amikor még nála laktunk) készítette ezt a zöld valamit, amitől megmondom őszintén, nagyon húztam az orrom. De az ember nem akar rossz pontot szerezni, meg illik megkóstolni, ha már fáradoztak (mert Férj nagyon szereti), és azt kell mondjam FINOM. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon Finom.
(Zsófiával való várandósságom alatt még a szagától is rosszul voltam. Nimródkával meg faltam két pofára. - Ez így is maradt. Zsófiának nem a kedvence, Nimródnak meg az egyik kedvenc étele.)

Legtöbbször főzeléket készítek belőle burgonyával, mert így szeretjük, de lehet használni salátához is.
Én nem szeretem a savanyú ízt, de a sóskának igen jól áll. Frissen leszedve nem igazán szeretik, pedig a gyerekek többsége így szereti.
A sóskának magas a C-vitamin tartalma, és sok ásványi sót, foszfort és vasat tartalmaz.

A probléma ott szokott lenni, hogy mivel esszük. Mert kislányom csak krumpligombóccal szereti, kisfiam pedig krumplipürével. :) Nos, bárcsak ez lenne a legnagyobb problémám!

Sóska elkészítése

A verzió: - HA FRISS

A sóskát jól megmosom, lecsepegtetem, lábasba teszem, kevés sóval, 2-3 gerezd fokhagymával (apróra vágva, zúzva) - ÉS IGEN, KELL BELE, AKÁRKI AKÁRMIT MONDD! HALLGASSATOK RÁM, KELL BELE A FOKHAGYMA! - és megpárolom.
Amikor megfőtt, fakanállal kisebb darabokra szedem.
Sűrűbb rántással (főzelékhez szükséges sűrűségű) berántom, majd cukrot adok hozzá.
Amikor sűrűsödik, apránként növényi tejet keverek bele (ITT IS MINDENKI MAGA DÖNTI EL, HOGY NÖVÉNYIT VAGY RENDESET) addig, hogy a megfelelő sűrűséget elérje.
Ízlés szerint (kedvenc kifejezésem, de jogos!) sózom és cukrozom.

B verzió: - HA FAGYASZTOTT

Csak a főzési sorrendet változtatom.
Először a rántást készítem el, majd beleteszem a félig kiengedett sóskát, fokhagymát, sót, cukrot, és ha sűrűsödik, a tejet.

Ennyi.

Tökfőzelék szójapörkölttel

SZEZON VAN!
Ha már lett ez a blog, akkor néha egy kis kedvenc étel is kerüljön fel, mert enni jó. Meg egyébként is! Ahhoz képest, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy nem szeretek főzni, rájöttem, hogy nincs így. Ezt valószínűleg akkor éltem meg, amikor nem volt időm semmire, és minden nehézséget okozott nekem.
Ami tény, hogy az egyszerű ételeket szeretem, szeretjük. Semmi faxni, semmi túl nagy látványosság. A receptjeim is ilyenek. 

Nagyon szeretek gasztroblogokat olvasgatni és nézegetni, és kicsit irigylem is őket, hogy van idejük "megdízájnolni" a képeket. Nekem erre nincs. Mondjuk akkor már nem is én lennék. Úgyhogy nálam, vagyis aki ide hozzám betéved, természetes közegében láthatja az ételeket.  

Szóval, a TÖK.
Nagyon szeretem. 

Azt gondolom, hogy ez a főzelék azok közé tartozik, amit vagy szeret az ember, vagy nem. Mi szeretjük. És ez tipikusan az az étel, amit mindenki máshogy készít el. Én pl. nem használok hozzá tejet vagy tejfölt, csak amúgy a lá nature esszük.

Mivel a kertünkben mindig sok tök nő (mivel én szeretem az ilyen jellegű étkeket - cukkini, patisszon, tök), lereszeli az ember, és télen csak előveszi. Erre remek. Frissen még jobb, de amit a hűtőből kiveszel, az is a tied :)

Nem vagyok egy nagyon főzelékes, bár készítek többször, mert a Férj pedig nagyon szereti, és a gyerekek is. Pl. akár hiszitek, akár nem, nálunk a sóska a legnépszerűbb főzelék. Talán egyedül a sárgaborsóval vannak gondjai mindenkinek (kivéve Férjet), mert Ő egy hős, és mindent megeszik! Nem válogatós, és ezért nagyon hálás vagyok!

Szóval, amikor még otthon laktam Szabolcsban, akkor mi máshogy készítettük a főzeléket. Kicsit tocsogósabbra, és jó sok tejföllel, de azóta én már változtattam az étkezési szokásaimon, így máshogy készítek mindent.
Azért is szeretem így, mert szép, épek maradnak a tökszálak, és az íze is kellemesebb, ráadásul nem olyan sápadt fehér, hanem szép piros a paprikától :) 

Tökfőzelék:

Hozzávalók:
½ kg gyalult tök
1 nagy fej vöröshagyma
kapor (ki hogy és mennyit szeret benne)
3 púpozott teáskanál liszt 
1 teáskanál pirospaprika
só

Elkészítés:
1. Felteszem a tököt párolódni, egy nagyon kevés vízzel. Megsózom, és utána öntök rá több vizet, kb. hogy ellepje.
2. Beleteszem a kaprot.
3. Miután félig megfőtt, készítek hagymából, pirospaprikából és lisztből egy kis rántást, és kész.

Jelen esetben hajdinalisztet használtam, mert bár nem vagyunk jóban a hajdinával, - nekem furcsa íze van - erre a feladatra remekül használható. A vegánok (akik nem esznek semmilyen állati eredetűt) szívesen használják, és ajánlatos is a B-vitaminok pótlása miatt. És azoknak is jó, akiknek magas a vérnyomásuk!

Ja, és mi általában teljes őrlésű kenyérrel esszük. Nem igazán kell rá nekünk feltét.
Erre most került. Szójapörkölt :)

Zöldbab főzelék

Nem vagyok főzelékes. Soha nem is voltam. Gyerekkoromban sem.  
Kivéve anyukám zöldborsó főzelékét, ami a kedvencem, és amikor itt van nálunk, vagy mi megyünk haza, én ilyet mindig kérek :) 
Ellenben Férj igen. És így néha, amikor az eszembe jut :), szoktam készíteni, mert hát ugye az ember Lánya kedvébe szeretne annak, akit a szíve szeret :) És pizza mégsem lehet mindig...

A zöldbab viszont az egyik olyan főzeléknek való, amit szeretek. Zsófia lányom, pedig - aki szintén nem főzelékes - ezt kérte. És ennek mindig örülök :)
A kertünkben is szokott lenni, mert nagyon finom, amikor zsenge. Ez persze nem az, hanem fagyasztott, most ültettük el a kertbe. Ugye mi, akik nem eszünk húst, tudjuk, hogy pótolni kell a fehérjét, és a bab minden tekintetben fehérjét tartalmaz. Mivel hüvelyes, és nálunk sok fogy ilyesmi :) Szóval van benne A vitamin, meg Vas, és B6 (ami fontos a vegáknak), és még magnézium is.

Hozzávalók:

• 50 dkg sárga hüvelyű zöldbab
• olaj
• liszt
• só
• bors
• 1 kis doboz tejföl (lehet vega tejföl is, és akkor teljesen vegán lesz az étel :) )
• 1 teáskanál őrölt pirospaprika

A zöldbabot olajban kicsit megpároljuk. Nem szeretem magas lángon főzni, mert akkor szétfő. Aztán ha egy kicsit megpuhult, utána felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, amikor megfőtt, akkor elkeverjük a lisztet a tejföllel és behabarjuk a főzeléket.

Nagyon finom.
Jó étvágyat!