2016. március 30., szerda

Szép tavaszi nap...

Az a helyzet, hogy nehezen indult nálunk a kert-szezon.
Mivel Férj még mindig iskolába jár, kevés idő jutott arra, hogy elkezdjük az alapozást. Tavaly nem is volt rá ideje (heti 3x este fél 8-kor ért haza, és ráadásul 3 műszakban dolgozott), így nem is erőltettük a kert dolgokat. Egy kis paradicsomot ültettünk, meg sárgarépát, ami szép is lett és jó kis adagot használtunk fel belőle.
Idén már több idő van rá, bár az iskola még ott van a pakliban, de végéhez közeledik, már a célegyenesben vagyunk, úgyhogy ezt már fél lábban is kibírjuk.

Mivel a tavaszi szünet nálunk mindig utazásról szól, hiszen anyukámékhoz megyünk, van ilyenkor pár napunk arra, hogy utolérjük magunkat. (Másokat nem, mert nem szeretünk versenyezni, meg nincs is értelme máshoz igazodni.) Férj még itthon volt +2 napot, ami alatt tényleg csodát tett. Sokra haladt.
Én is azt terveztem, tegnap így is volt, kimostam egy jó nagy adag ruhát, megfőztem, gondoltam, ma ne kelljen ezzel időt tölteni.
Zsófinak ma még nem kellett mennie iskolába, így úgy gondoltuk, hogy kint leszünk, élvezzük a kert és a jó idő örömeit. Aztán eszembe jutott, miután körbejártam a várost ügyintézés címén, hogy lehet, hogy más iskolákba mennek? Dilemmába jutottam, mert nem tudtam, hogy ma mennem kell-e dolgozni, vagy sem :) Csak egy kicsit szétszórt és szórakozott, kire is ütne a gyerek e tekintetben másra, ha nem rám?
Aztán kiderült, hogy menni kell, így a hazarobogtam, felkészültem az óráimra, felkaptam a gyerekeket, és elvittem mindhármat a mamához. Arra gondoltam, hogy talán Férj jobban tud haladni itthon, ha nem lábatlankodnak, mert bár kedvesek meg aranyosak, és tényleg lételemük a kert, azért inkább hátráltató tényezők tudnak lenni.
Így mama hősiesen vigyázott a gyerekeimre, amíg én megtartottam a 3 fantasztikus óráimat. Nagyon jó volt, nagyon élveztem, a gyerekek is nagyon ügyesek voltak, és a hetedikes lányokkal fantasztikusat beszélgettünk az ember teremtéséről, az evolúcióról, a törvényekről, a házasságról, a szerepekről, Ádám és Éváról... hihetetlen volt! Nagyon élveztem.
Aztán hazajöttük a gyerekekkel, és irány a kert. Csak negyed 8-kor jöttünk be.
Azt kell mondjam, a tanulás a szünetben elmaradt. De sok minden más kárpótolt minket.
ÉLJEN A JÓ IDŐ, ÉS ÉLJEN A TAVASZ!!!!

Áll a fóliasátor
 A barackfákat nem lehet kihagyni.Tavaszi első mászások...
 És persze a szokásos földtúrás és sarazás, mert alapozni kell...
A tyúkok is élvezték, hogy végre akció, esemény és történés van!!!
Pogó kutyánkról nem is beszélve, akire ma rá sem lehetett ismerni.
Ahogy egy klasszikus, ismert dal mondja: "csimbókban lóg a haja"

A fürdőkádban állt a homok, és a gyerekek kb. 5 perc alatt elaludtak.
Kell-e ennél szebb nap?
Ugye nem?

2016. március 29., kedd

Szomorú hírt olvastam

Krisztina lánya oldalán:

"Édesapám, Pálhegyi Ferenc, sokak szeretett Feri bácsija tegnap este mennyei hazájába költözött. Családi körben, békességben, szeretetben. Utolsó óráiban a 63. Zsoltárt kérte: „Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.”


Csodálatos ember volt,
Csodálatos elvekkel,
Csodálatos volt, ahogy képviselte az élet, a házasság, az Isten szeretetét.
Csodálatos volt, hogy ennyire szívén viselte a házasság intézményét.
Hála érte az Úrnak!

2016. március 28., hétfő

Itthon és Otthon - Húsvét és miegymás

Itthon vagyunk.
Hazajöttünk.
Anyukámnál voltunk.
Jó volt.

Sok minden történt, legtöbbet pihentünk, anyukám és apukám unokázott, én pihentem és írtam, és jókat aludtunk...
És bár ugyan nem ünnepeljük a nyuszis ünnepet, mi, mint Kánya család, a szülők igen. És ezt tiszteletben tartjuk, így volt idén is tojásvadászat. Sőt, most még Nimródka is meglocsolta a mamát. :)
Vargaerának megígértem, hogy leírom, mi az oka annak, hogy nem szoktunk locsolkodni.

Egyrészt az, hogy mi nem vagyunk egy hagyományőrző család. HÚÚÚÚÚ!, gondoljátok sokan, de tényleg nem vagyunk. Én sosem voltam. Szerettem és most is szeretem a magyar dolgokat (a népművészetét, a régi dolgokat, a nagymama korabeli hangulatot és fílinget, még a néptáncot is), de nem szeretem és nem szoktam valamit csak azért tartani és csinálni, mert ez a "szokás" vagy a "hagyomány".
Másrészt azért, - és ha a lelkületét nézem, ide vezethető vissza - amikor gyerek voltam ezt komolyan vettük. Mindig készültünk, tojást festettem, vártuk a locsolókat, és persze jöttek is.
Leginkább a felnőttek. És legtöbbször piásan. És aztán nálunk, jó magyar szokás szerint még többet ittak. És én gyűlölöm az alkoholt és mindent, ami vele jár, amit az emberekkel tesz. Gyűlölöm, mert nálunk az a "hagyomány" és "szokás", hogy mindenre iszunk. Közben meg tömegek, milliók alkoholisták. Csak nem beszélünk róla, mert egy magyar jól bírja a piát! (Az eredeti, vér szerinti apám - akitől anyukám 4 hónapos koromban elvált - alkoholista volt, és egy kocsmában halt meg, úgyhogy ebbe nem is igazán mennék bele.)

Arról már nem is beszélve, hogy amikor eljöttek a rokonok, ismerősök, a piások, annyi kölnit locsoltak ránk, hogy mindenhol folyt és nem tartották tiszteletben a "egy kicsi" fogalmát sem.
Úgyhogy leginkább emiatt a negatív érzés miatt utálom, sőt gyűlölöm a húsvétnak ezt a jellegét.


Hogy a családom mit gondolt, sokáig nem zavart. Mert azt láttam, hogy mindig mindenki csak készül, kimerül és elfárad, aztán alig várja, hogy vége legyen, túl legyen rajta...
Amióta gyermekeim vannak, azóta sem erősítem ezt.
A gyerekeimben azt tudatosítom, hogy ez egy játék, és nem is igazán a csoki a lényeg, hanem hogy megtalálják-e az elrejtett dolgokat. Játék. Ezt nem vonom meg a gyermekeimtől, de azt tanítom nekik, hogy nem ez az ünnep, nem ez a húsvét igazi jelentősége.
De mivel a szüleimet és az anyósomat szeretem és tisztelem, és mert ők nem tartják fontosnak Jézus halálát és feltámadását semmilyen szinten, ezért valamennyire (de csak egy nagyon kicsit) engedékeny vagyok ebben a tekintetben.

Másrészt... mi a Biblia elveit követve szeretnénk élni, és igyekszünk is.
A húsvét a páskáról szól. Arról, ami Mózes II. könyvében olvasható, és amelyet Jézus egész életében megtartott. Ahogyan a többi zsidó ünnepet is, hiszen Isten Fiaként Ő maga rendelte el azokat.
Minden ünnep, amelyről a Biblia ír, egyfajta előkép volt, amely a Megváltásról szól és mutat rá. A húsvét Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának az előképe volt.
A húsvéti bárányt, amelyet le kellett vágni, amikor történt az a bizonyos tízcsapás, az is Jézus áldozatára mutatott rá.
Mi családilag nem ünnepeljük a húsvétot, de ilyenkor mindig beszélünk Jézus haláláról és feltámadásától.
Lásd azokat a kézműves dolgokat, amelyeket elkészítettünk.

************

Leginkább kirándulni szoktunk ilyenkor, vagy a kertbe megyünk, de mivel most anyukáméknál voltunk, elvittük a gyerekeket játszóterezni. Jó volt, mert senki nem volt a játszótéren, sem az utcákon, de még a városban is. Ezért jó volt, mert igazán jól érezhettük magunkat.

 És a végére, egy "persze,hogy nagyon szeretlek!" kép rólunk.
 Úgyhogy megjöttem, és folyt. köv! :)

2016. március 21., hétfő

Bünti helyett :)

Itt a tavasz, és én már nem is igazán szeretem, ha a gyerekeim bent vannak. Viszont délutánonként, amikor hazajönnek az oviból és iskolából, már kiengedem őket az udvarra kicsit üvöltözni és rohangálni. Szegény Zsófia amúgy sem teszi, órákat ül a teremben.
De azért még nincs olyan jó idő, hogy sokáig lehessen kint lenni.
Meg azért kell még egy kis gyakorló matekozás és olvasás itthon is...

Néha szoktam engedni, hogy mesét nézzenek a gyerekeim. Mint említettem nagy Állati küldetés-fanok vagyunk, rengeteg állatot így ismertünk meg, és tanultunk róla egy csomó információt. De mivel most bünti időszak is van - ez bizonyos dolgok megvonásával jár..., úgy gondolom, hogy mindig ki kell találni valami olyasmit, ami feledteti a büntetés ízét. Mert a bünti nem arról kell, hogy szóljon, hogy ez vagy azt nem csinálhatod!, hanem helyette valami mást.
Ezért szeretem többek között a Gyereketető és a Híd-tan blogokat, mert ott mindig találni valami különleges és jó ötletet.
Igyekszem viszont odafigyelni arra, hogy amikor bünti van, akkor se lógjanak a levegőben, hanem keresünk valamit, amivel eltölthetjük együtt az időt. És értelmesen.


Főzz meg egy halom tojást, majd adj a gyermekeid kezébe alkoholos filcet.
Remek művek születtek. Külön felhívnám a figyelmet a Zorro Tojásra (Férj alkotta)  :) A virágosat meg én.

Ui: Ez lett a vacsoránk....
:)

2016. március 20., vasárnap

Tiszta ruha nálam

Oké, ami tény: nekem nem fontos sem a divat, soha nem is volta az. Tinédzser koromban sem, bár nem mondom, hogy nem örültem, ha volt egy Adidas cipőm, de annyira nem érdekelt ez az egész. (Ellenben a bátyáimat, akik divatmániásak voltak - most is azok... bocsi tesók!) Az sem, hogy kinek milyen ruhája van, van-e rajta valami jel, márka stb. 
Nem is igazán érdekelt az öltözködés, mert nem éreztem, hogy attól több vagyok, vagy más. Szegény anyukám próbálkozott, kosztümöket varratott nekem (Utáltam a kosztümöket), mert szerette volna, ha nőiesebb lettem volna. Ráadásul minden alkalomra valamilyen ékszert kaptam, amit még jobban utáltam. Most sem hordok semmit, mert nem szeretem, és mindig is idegesített. 
Nem voltam sosem nőies típus,  inkább a kényelmes, sportos dolgokat szerettem, és most is így van ez. Ma is szívesen viszem el a gyerekeimet melegítőben oviba meg iskolába, mert elugrani valahová nem öltözöm ki. Egyszerűen felesleges. 

Aztán eltelt egy kis idő, változtam. Ma már a legkedvesebb ruhadarabjaim a szoknyák, és ha tehetem, abban járok. (Persze, most is elviszem melegítőbe a gyerekeimet iskolába, oviba, mert azért a pár percért most sem öltözök fel.)
Persze, az évek elteltével változott az alakom, a méretem. Vannak a ruháim, amelyek nem jönnek már rám, emiatt persze szomorú vagyok. Varrni nem tudok, - irigylem is azokat, akiknek pikk-pakk megy az ilyesmi :) - de majd egyszer eljutok valakihez, aki tud nekem segíteni. 
A legtöbb ruhám, ami már nem jó rám, azt még lánykoromban vettem :), és mindig is az iparművész ruhák voltak a kedvenceim. Nyíregyházán, ha járok, néha be szoktam nézni az ottaniba, de már jobban meggondolom, hogy megengedhetek-e magamnak egy-egy ilyen ruhát.
Ám most találtam néhányat (persze a neten), amiben gyönyörködtem, és azt mondanám, hogy "nahát, ez az enyém, de kedves!" és felvenném... :)

 
 
 

Mivel nagytakarítási időszakban vagyok (ablakpucolás, lomtalanítás, ruhák át- és kipakolása, vasalása, helytalálás mindennek - ez nem könnyű feladat!, és még sorolhatnám), az egyik kedvencem, amikor a kimosott ruhák kint száradhatnak. És eljött ez az idő... Én nagyon élvezem, és vasalni is nagyobb élvezet ilyenkor...

Most csak lelkesedésemben írok, hogy végre nagytakaríthatok, és ez nekem olyan jó! Én szeretem, élvezem, de nincs időm. Ma is úgy vasaltam ki mindent, hogy egyszer-egyszer meg kellett állnom Katával Gyí-Paci-Paripázni, esetleg bújócskázni, és Sót vegyenek játékot játszani...:)
Így is halad az ember, csak lassabban...
De azért pár percre megállni mindig jó :)  

2016. március 17., csütörtök

Húsvéti tojások festése...

Hamarosan itt a húsvét. Nálunk annyiból áll az ünnep - mivel a szüleink nem Isten-hívők és nem igazán hisznek Jézusban, sőt, inkább azt mondanám, hogy ateisták :(, és elég rossz viszonyban vannak a hitten (anyukám talán az egyetlen kivétel, aki határeset, mert bár sok mindent megértett, de sok mindennel nem ért egyet)... szóval a családban zajlik a tojásvadászat és az ajándékozás.
Amivel alapvetően nincs bajom, mert én is szeretem a csokit, és jó látni a gyerekek lelkesedését is. Amúgy is beosztom nekik a csokievést, hiszen ilyenkor nagyon sokat kapnak.

Az viszont elvi kérdés, hogy NEM LOCSOLKODUNK! Lehet azt mondani, hogy nem tartjuk a néphagyományt (tényleg nem), és nem vagyunk eléggé hagyományőrzők (tényleg nem), de nem is igazán érdekel minket. Nem készülünk ezerféle étellel. Bár nem vagyunk itthon sosem - sem karácsonykor, sem húsvétkor, hiszen szünet van, ilyenkor irány anyukámék!

Tojást is szoktunk festeni, mert az ilyesmit nagyon szeretjük. Szimplán egyszerű tojásokat, viasszal és tojásfestékkel a mamával. Gyermekkoromban mi otthon természetes színeket használtunk (hagymahéjat pl.)
Tudom, hogy ma már nagy divat mindenféle technikával alkotni, de mi megmaradunk.
Azért néhányat, amelyik megtetszik, megosztom nektek:

Nagyon szeretem a fekete-fehér dolgokat, és ezt még nem próbáltuk, de azt hiszem fogjuk. :) Alkoholos filccel alkotunk a megfőtt tojásra. Ez olyan jó ötletnek tűnik.
tojás 3
Igazából ez az én kedvencem. A természetes színekkel színezett tojások. Ezt sem próbáltuk még, mert a gyerekek a legtöbbször a mamánál festenek, de a cékla, a hagyma mindig jó ötlet...
tojás 8
Befőttes gumival, vagy valamilyen madzaggal átkötözni őket, és aztán úgy festékbe mártani. Nagyon vicces alkotások születhetnek.

tojás 23
Amikor még lány voltam :), és még volt időm tojásokat festeni (locsolkodni már akkor sem engedtem), azért festettem, mert szerettem alkotni. Maga az alkotás okozott örömet. Személyre szabott tojásokat készítettem. Volt olyan barátom, akinek hangjegyeket festettem rá, mert szerette a zenét és hangszeren játszott. Volt olyan, aki magyar címert kapott rá, mert már akkor nemzeti öntudata volt, és még sorolhatnám.
Nem tudom, de most ezek az árvácskák nagyon tetszenek.
tojás 20

Még én is, kaptam egy csomó-csomó ötletet :)

2016. március 16., szerda

Szeretünk Paca!



Ne vegyetek nyuszit húsvétra!
Nem vagyok húsvét rajongó. De ezt ti, akik olvastok engem, ezt tudjátok. 
Mármint a húsvétnak azt a részét nem szeretem, amikor jön a nyúl meg a tojás..., meg rohanós időszak, szervezni az ételeket, és ilyenkor mindenki mindenféle különlegességet alkot a konyhájában... Én nem szoktam, mert nem vagyunk itthon :) 
 
A nyuszi egy nagyon cuki, kedves, szeretni való állat. Sose gondoltam, hogy egyszer lesz nyulam, de lett :)
Nagyon aranyos, olyan nagyon édes, jó érzés simogatni és a bundáját dörgölni. 
És bár állandóan rágcsál, nem rágcsáló :) Nem is tudom mennyi ideig él, kb. 6-10 év között van. Nem is igazán tudom, hogy a mi Pacánk hány éves, de már elég idős korban van. 
Nagyon megszerettem őt. Sokszor kimegyek és megsimogatom őt csak úgy. Mert olyan cuki. 

Amikor egy barátnőm ismerőse keresett olyan valakit, akinél elszállásolhatná Pacát, mert ő bérházban lakott, és a nyuszi kint lakott az erkélyen, de azért van neki szaga, meg néha zajos is, meg volt egy kutyája is... szóval szerette volna, ha jó helyre kerül. Olyan helyre semmiképpen, ahol megeszik. 
Mi biztosítottuk erről Őt, hogy egy Vega családhoz kerül, így ez a veszély nem fenyeget. Hiszen a tyúkjainknak is megígértük, hogy nem esszük meg őket. :) És nálunk az "ígéret szép szó". :)

Nagyon szeretjük Pacát, már annyira a családhoz tartozik. Nagyon cuki, ahogy várja a répáját, a krumplihéjat, a tápját, de nagy rajongója a banánnak is. Sokáig nem vettünk banánt, mert nem ette meg senki. Nimród néha, mert őneki az egyetlen gyümölcs, amit elfogyaszt, de sokszor itt maradt ránk. Ezért jó, hogy Paca bírja a banánt. Nagyon cuki és nagy lelkesedéssel fogyasztja. Már kedvenc anyósom is gyűjti neki a krumplihéjat! 
Úgyhogy: SZERETÜNK PACA!


 
Nem szeretem viszont, hogy csak a közelgő húsvét ünnep kapcsán úgy gondoltam, hogy szóvá teszem, hogy csak addig népszerű, amíg tart az ún. ünnep. Kb. két hétig, aztán megy rosszabb esetben a fazékba, vagy az utcára, esetleg - jobb esetben - valamelyik állatkertbe. De ott is sokszor valamelyik állatnak lesz az ebédje :(
Szerintem a nyúl is olyan, mint minden más állat, mármint a macska vagy kutya. Én mondjuk annak sem vagyok híve, hogy valaki a házában, a lakásában tart, mert szerintem az ilyen állatoknak kint a helyük. 
A nyúl nagyon aranyos, és nemcsak plüss állatként. El szoktam nézegetni, ahogy komótosan eszik, ahogy aranyosan szunyókál, ahogy topog a lábával, mert kanos :) és még sorolhatnám. Azt nem tudom, hogy milyen egy házban, lakásban, szobában élő nyuszi, mert nem hoznám be. A macskám sem jön be, pedig annak néha örülnénk, de rosszul van attól, ha behozom egy kicsit simizni. Kb. 2 másodpercet bír, aztán kiszalad.
 
Én tudom, hogy minden gyerek nyuszit szeretne. Kb. 5 éve hallgattuk Zsófitól, hogy szeretne egy nyulat. De mi nem akartuk. Mert nem úgy van az, hogy a gyerek kitalál valamit, és a szülő kiszolgálja, azonnal ugrik és még sorolhatnám. Hanem úgy, hogy egy szülő meg kell, hogy tanítsa a gyermekét arra, hogy mindenért felelősséget kell vállalni.

Eltelt néhány év, amikor lett nyulunk. Kb. 2 éve van nálunk Paca, és a gyerekek dolga (bizonyos fokig) a nyúl rendezése. Nemcsak a simogatás.
Kata még csak simogatja, és nyitva hagyja az ajtaját, ami miatt mindig mindenki ugrik.


De már Zsófia teljes más kategória. Ő már takarítja Pacát. Van valahol egy ilyen kép is, ti. hogy a Zsófia lapátolja a nyúl alól a kakit, de nem találtam, bocsi :)
Meg kell mondanom, azt hittem, hogy dünnyögni fog miatta, de annak idején ebben állapodtunk meg, hogy akkor lesz nyúl, ha rendezni fogják. De nagyon ügyes. 
Ezért szerintem fontos, hogy a gyerekekkel is tudatosítsuk, hogy nem játék a nyúl a szónak abban az értelmében, hogy csak 2-3 hétig van, amíg cuki, utána megunjuk.


2016. március 15., kedd

Újrajátszás!

Kedves Mindenki!

Ha emlékeztek, akkor a születésnapomon sorsoltam ki azt a két gyermektanulmányt, amelyet meg lehetett nyerni, és amelyet ez év januárjában hirdettem meg, mondván, hogy a szülinapi ajándékom lesz nektek.
Annak rendje és módja szerint meg is volt a sorsolás, de sajnos csak a kisiskolás anyag jutott el a gazdájához. :)

Az ovisoké még mindig itt van. Nagyon sokáig vártam a nyertesre, de nem jelentkezett. Kerestem több felé, mert nem tudtam, hogy honnan és hol talált rá a blogomra. Hirdettem, jeleztem több fele, hogy ki nyerte (barbazso), de nem jelentkezett, és azóta sem hallottam hírt felőle.

Ez azért kényelmetlen nekem, mert ha valaki jelentkezik egy játékra, és esetleg csak beesik egy blogra, de nem követi utána, esetleg elfelejtheti, hogy jelentkezett.
Nálam nem volt feltétel, hogy a blogom követője legyen, vagy rendszeresen olvasson. Tudom, hogy ez sokszor és sok helyen így működik nyereményjátékoknál, mert mindenki minél több követőt és olvasót szeretne, de én nem így vagyok ezzel. Ha ez így lett volna, akkor megmaradtok az előzőnél, ahol viszonylag tényleg sok "követőm" volt. :) - Persze azért mindig örülök, ha tudom, hogy többen vagytok. Azt is tudom, hogy többen olvastok, mint az jelezve van, mert írtatok néhányan nekem. És ez aranyos, ezért hálás vagyok, és köszönöm.

Tényleg nem volt feltétel. Nem kértem ezt.
De ezért kényelmetlen nekem, mert elvette mások lehetőségét. Annak a lehetőségét, hogy nyerjenek, hogy esetleg hazavigyék ezt a tanulmányt.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy újra meghirdetem ezt, az ovis tanulmányt. Természetesen a játékban csak azok fognak részt venni, akik januárban jelentkeztek a játékra. Mert így fair.

Ha esetleg olyan valaki lesz megint, aki véletlenül vetődött ide, és nem fogja tudni átvenni, akkor a következő rendszer tényleg az lesz, hogy csak olyan között sorsolom ki, akik a blogomat olvassák. Mert az meg úgy igazságos!
 

Ezért, ahogy a blogom jobb oldalán láthatjátok, ezt a tanulmányt 
2016. március 31-én
újra sorsoljuk. 

Köszönöm a türelmet és a megértést!

Beszélgessünk!



Sajnálom, de nálunk nincs wifi. Beszélgessetek egymással, és élvezzétek az ételt.

2016. március 14., hétfő

Hálás vagyok #36.

Ezen a hét a legnagyobb öröm az volt, hogy végre lett autónk :) :)
Szeretek én gyalogolni, de azért jó, hogy most már eljuthatunk messzebbre is

❤ Beszélgetni a Húsvéti eseményekről, és elkészíteni ezt a nagy, családi színezőt, ami hatalmas élmény volt. Közben figyelni azt, ahogy a gyerekeim befogadják Jézus szenvedéstörténetét. Mert nagyon fontosnak érzem, hogy beszélgessünk erről. ❤Rajzolni sokat, remélem, hogy hamarosan megoszthatom veletek :)❤Arra ébredni, hogy Kata puszilgat :) :)❤Zsófia hazabiciklizett a mamától. Elég nagy távolság, és még nem kezdtük el a biciklizéses alapozást. De nagyon ügyes volt.❤Férj és Nimród gyalog jöttek haza a mamától (kb. 3-4 km), és volt egy titkos megállásuk az Ilonka cukrászdában egy titkos sütizésre.❤Férjjel kettesben sétálni. Hogy ez milyen romantikus.❤Aludni Katával délben... elmentem lefektetni, és sikerült nekem is elaludnom. Végül is ez elég jó érzés.❤Paradicsomleves, amely az utolsó kanálig elfogyott, pedig két napra főztem.❤Kaptam Férjtől egy melegítő felső, amit nagyon szeretek. Köszi Drága!❤Lazító nap - de olyan igazi, amikor tényleg nem csináltam semmit!❤Séta Katával a Parkban
❤Csicseriborsó fasírt - borsós, kukoricás rizs A gyerekek kitakarítottak egyedül ❤AUTÓ!!!!!!! végre ❤ Zsófi tulipánt kapott az iskolában ❤Férjtől virágot kaptam nőnapra :)
❤Autóval menni iskolába és dolgozni. ❤ Ügyeket intézni ❤Hittan - egy csomó érdekes infoval... tényleg azon gondolkodom, hogy mit tudnék tenni ezekért a gyerekekért? Nagyon furcsa helyzet ez... Talán egyszer majd mesélek a helyzetről, de most még nem:( ❤Tyúkhúr szedés együtt. ❤ Zsófiával alkotni Hittan órán.❤Egyedül boltba menni - egy anyának ez a legnagyobb ajándék❤Gyerekek kint az udvaron, mert végre jó idő volt - esőmentes napok.❤Főzni.❤Zsófia koronát készített magának, és úgy olvasott. Mert mint tudjuk, a stílus maga az ember :)
❤Dobozokat venni (ha még nem mondtam volna, dobozmániás vagyok)❤Meglepni Csilla barátnőmet egy kis diókolbásszal, palacsintával, mert lebetegedtek, és ő sem volt jól, meg 4 gyereke van, így gondoltam, segítek rajta kicsit.❤Mamához mentünk - együtt, 2 hét után!❤Apa - Fiú nap - Nimród és Férj együtt mentek a gyülekezetbe,❤Mi csajok meg itthon maradtunk, mert nem igazán sikerül meggyógyulnunk.❤ Nimródommal szerelmes összebújás

2016. március 13., vasárnap

Ilyen cicát szeretnék!

Nem titkolt információ rólam - tudjátok, régen volt a blogvilágban egy olyan, hogy 7 vagy 10 dolog megosztottunk magunkról, - nos én már soknál járok, és ezt meg sokszor megosztottam, hogy jelentem, MACSKA-MÁNIÁS vagyok. Nincs mit tenni, gyerek korom óta így van.
Volt kutyánk is, de azoktól valahogy nem voltam oda.
De a macskák...

A legtöbb macskámmal jó barátságban voltunk. Nemcsak a kajára jöttek, hanem az ölembe ültek, és doromboltak, és bírták a kiképzést. Ahogy én is szerettem őket.
Volt egy cicám, a kedvencem volt. Kb. 5-6 évig volt velünk. Gyönyörű, vörös macska volt, de amikor apukám hazahozta egy kis gombóc volt. Először, amikor megláttam dünnyögtem, hogy "ó, vörös...", mert leginkább a cica-színű cicákat szerettem. Olyat, mint most a mi Zivánk.
De apukám hozta, és nagyon okos és ügyes cica lett belőle.
Már akkor érdekelt a Biblia, és mivel vörös volt, meg szőrös, más nevet nem is adhattam volna neki, mint: ÉZSAU, de mi Zsazsikának becéztük.
Tényleg nagyon okos volt. Kinyitotta az ajtót, amikor ki akart menni wc-re, mindig jelezte, hogy mit szeretne, sokat volt bent, de sosem aludt a szobában. Ellenben minden reggel 6-kor jött kelteni. Odabújt hozzám és szeretgetett. Amikor elköltöztem Nyíregyházára, akkor anyukámékkal maradt (nem akartam emeletes házba vinni), de minden pénteken, amikor jöttem haza, már a kisajtóban várt.
Barátok voltunk.
Aztán egyszer csak eltűnt. :(

Amikor Férjjel összeházasodtunk lett nekünk cicánk. Kettő. Egy cicaszínű, és egy vörös.
A cicaszínű, Ziva még megvan, de a vörös cicánk, Horika már nincs meg. Nem is volt velünk sokáig.
Hiányzik.

És már nem titkolt tény, hogy oda vagyok a vörös cicákért. Újra szeretnék is egyet.
Remélem, hogy hamarosan lesz.
Mert hát nézzétek a képeket, nem cukik? (sajnos nem a sajátjaim, természetesen a Printeresten találtam)
Ilyet szeretnék!

 
 Segítséget elfogadok!

2016. március 8., kedd

Tavaszvárás virágokkal

Mostanában rákaptam a Printerestre, meg mindenféle fotónézegető programra. Nem mintha annyi időm lenne, de mivel sokat ülök a gép előtt (a munkám miatt), lazításként ez lett a hobbim, hogy szép képekkel, fotókkal nyugtatom lelkemet és szememet. 
Úgyhogy most ez a hónap kicsit lazulósabb lesz, nem lesznek olyan nagyon mély, elmélkedős, bonyolult mondatszerkezetű írások, mert itt a tavasz, amit én nagyon várok, és nagyon szeretek. Persze, ha olyan formában leszek, akkor igen, de most amolyan "kedvenc, tetszik, és megosztani akarom veletek, mert ezt nektek is látni kell" időszakom van. 
Ugye nem baj?

Nos, az, hogy ma március 8. van, és elvileg nőnap, nem akadályoz abban, hogy a virágokról és a szép dolgokról írjak. :) Mármint én úgy vagyok ezzel a nappal, mint a többivel, ami 1 napig tart: anyák napja, Valentin, apák napja, és még sorolhatnám. Persze, szeretek én nőnek lenni, és szeretem, ha gondolnak rám, de egy évben egyszer? Az elismerés minden napos kell(ene), hogy legyen. A szerelmem felé, az anyukám felé, a nők felé, az apák felé.

Mindenesetre a virágokat nagyon szeretem. És szeretem azt is, ha valami egyszerű. Nem szeretem a giccses, túlbonyolított csokrokat meg mindenféle sok virágból álló, hatalmas kompozíciókat.
Én egyszerű ember vagyok, az egyszerű dolgokat szeretem.
Ettől függetlenül örültem, amikor Férjtől kaptam ezt a tulipán csokrot, mert hogy ő tudja, hogy ez a kedvenc virágom. Olyan cuki volt ez tőle.
De nem is ez jutott az eszembe most. Hanem hogy itt a tavasz (hamarosan, remélem), és hogy mindjárt lesznek virágok (Kata folyamatosan vadászik rájuk már most), és lehet őket vázába tenni, meg gyűjteni és gyönyörködni bennük.
Ebben is szeretem az egyszerű dolgokat.
Ezek tetszenek:





Csodálatosak, nem?
Boldog tavaszt, és tavaszvárást! Még akkor is, ha néha esik, nem mindig süt a nap, de egyszer biztosan fog! Azt meg várjuk!



2016. március 7., hétfő

Egy kis A.C. hangulat

Ahogy már írtam egyik Hálás szombatomban, az utóbbi időben sok Agatha Christie-filmeket néztem. Amúgy is nagy rajongója vagyok, szinte minden könyvét elolvastam - többször is -, és persze ami elkészült film, azt is láttuk, megnézzük. Én a klasszikus szereposztást szeretem:



Agatha Christie Joan Hicksont maga választotta ki erre a szerepre, de sajnos már nem láthatta játszani.
És David Suchet is nagyon jó. Poirot a logikájával és a kis, szürke agysejtjeivel fejt meg rejtélyeket, míg Miss Marple a közvetlenségével és a pletykák begyűjtésével, meg azzal, hogy "jókat beszélget" mindenkivel.
Nagyon szeretem a könyveket, el is olvastam Agatha Christie életét, sok mindent megértettem belőle. Hihetetlen nő volt, és nagyon kedvelem.
De nem is emiatt írom ezt a bejegyzésemet, mert aki ismer, tudja, hogy nagy Agatha-Fan vagyok :)
Hanem mindig magával ragadnak azok a tájak, ahol játszódnak a történetek. A kis faluk, a hangulatos kis házak, ... szóval nagy Cottage-rajongó is vagyok.
Annyira szeretnék egy ilyen helyen élni.
Persze, nagy hatással volt rám a River Cottage egész hangulata is.
Ezért biztos nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy kerestem és találtam néhány remek kis Cottage-t, amelyet úgy el tudnék képzelni. Mert a fantáziám meg határtalan...
Gyönyörűbbnél gyönyörűbb házak...
Oda meg vissza vagyok...


Ez az utolsó az egyik kedvencem :)
És még találtam többet is, de most gyönyörködjünk benne. Képzeletben járjuk be ezeket a kis angol házakat, épületeket, tájakat... És most képzeljük, hogy egy kicsit a miénk is!