Egy kérdést kaptam, válaszoltam. Sokadjára.

Tudom, hogy régen írtam. Nem is tudom, hogy mikor fogok ide jutni... Annyi minden történt és történik, hogy  csak kapkodom a fejem. Év vége, ballagás, igen Zsófim elballagott az általános iskolából, ami kicsit sokként ért, de közben meg eléggé izgatott vagyok. Félelmeim vannak. Nem a gyerekeim miatt, hanem az új iskola irányába, de erről majd később. Aztán volt családi ballagás, eljöttek a szüleim, a tesóm, a lánya, a sógorom és a lánya, Férj nagybátyja és felesége... Szóval kb. 15-en voltunk, sok ember. 

Én akkor nem főztem. Rendeltem. Mert a családban csak mi vagyunk vegetáriánusok, és így is igyekeztem minimalistára vinni a dolgot, ami - ismerve az én anyukámat - nem mindig sikerült. De túl vagyunk rajta, és most már jobb.

Azóta viszont megállás nélkül táboroztatok, és már kicsit elfáradtam. Nem maga a tábor fárasztott el, hanem a meleg, ami adatott nekünk, és egy-két furcsa dolog, ami meglepett felnőtt emberekkel kapcsolatban. De megyünk tovább, és jobb lesz!

 

Szóval, többen kérdezték tőlem, - mostanában mindig előjön, és nagy a kérdés -, hogy Miért vagyok vegetáriánus? Miért jó nekem? Nem vagyok-e éhes? 

Annyit szoktam válaszolni: NÉZZ RÁM! Szerinted úgy nézek ki, mint aki éhezik? De komolyan? 

Nem tagadom, sohasem tagadtam, hogy a 3 gyerek után maradt rajtam némi plusz kiló, de teljesen jól tudok vele együtt élni. Tudatosan elhatároztam, hogy nem fogom bántani magam, nem fogyókúrázok, nem lesz lelkifurdalásom, hogy itt ott gömbölydedebb vagyok. 

Cuki volt az egyik munkatársam, aki azt mondta nekem, hogy Szerinte milyen jó az alakom! :) Mondtam neki, hogy köszi, és valóban, az őskori leletek azt bizonyítják, hogy annak a kornak a női mintapéldánya vagyok. Mindenhol nagy és mindenhol gömbölyű. :)

Na, ezért lepett meg a kérdés, mert nem értettem. Évek óta ezt kérdezik, és én évek óta ugyanazt válaszolom. 

Szeretek enni. Tényleg. Főzni nem mindig. Most 2 hete nem is főztem még, az iskolai menzán vagyok, amitől rendesen szenvedek! Egy húsevő családból jöttem. Mi az Alföldön rendesen tartottunk háztájit, amit mi neveltünk fel, és mi vágtunk le. Az az állat zöldön élt, és igazán jó dolga volt. Ahogy ma hirdetik ezeket az állatokat, BOLDOG volt! Sokan voltunk a családban, és nálunk nagymamám volt a nagy művész szakácsnő, aki mindig finomakat főzött. Anyukám is sokat főzött, de ő nem a mama volt. A nagymamák másak. Szerintem az ő főztjük mindig finomabb. A gyerekeimen látom. :)

Itthon nincs meg a közös étkezés öröme, mert mindenki máskor jön haza, más időpontban, máskor éhes. 😟 A gyülekezeti, szombati közös étkezések sokat jelentenek nekünk, bár az utóbbi időben nem igazán járunk gyülekezetbe, de ez is egy másik téma.

Azért is van a blogomnak EZ a része, mert szívesen megosztom azt, hogy mit eszünk, miket főzök, de az igazság az, hogy ez a blog nem gasztroblog, hanem csak ilyen mindenféle, ami foglalkoztat, érdekel. Köztük ez is. Sokkal profibbak is vannak, akiket érdemes olvasni e témában. 

 Ez a jelszavam e tekintetben! :)

Én igazából mindig is vékony lány voltam, sohasem volt gond a súlyommal. Soha nem fogyókúráztam, nem kellett. Rengeteget mozogtam, sportoltam, meg alkatilag is olyan voltam. Bár tény és való, hogy gyerekkoromban nagyon válogatós voltam. Vendégségben sohasem ettem húst, mert nem a mi portánkról került ki. Aztán egyszer egy disznótor olyan hatással volt rám, hogy nem bírtam soha többé úgy nézni egy állatra, hogy megegyem. Imádtam a kacsahúst, és egy idő után már csak azt láttam, hogy milyen cukik, és nem bírtam volna, ha étkezési céllal lenne az asztalomon. 

Szóval, így indult. Nem mondom, hogy egyik napról a másikra, de elég hamar sikerült átállnom. A családom nem volt túl boldog. Mint általában. Nem igazán tudnak az emberek mit kezdeni a helyzettel. Egy étteremben sem, nemhogy egyszerű háziasszonyok.

Persze, figyelni kell rá, meg tudni, hogy mit milyen mértékkel. Mert a húsevő magatartás a társadalmunkban is mértéktelen. 

Néha kacérkodtam, hogy vegán leszek, és sokszor magamnak készítek is ilyen jellegű ételeket, de nem lettem vegán. A túrót szeretem, így helytelen lenne azt mondani, hogy ez az út az én utam. Ám ha bárhová elmegyünk, és van ez a lehetőség, akkor mindig élek vele. :)

Higgyétek el, hogy nem macerásabb elkészíteni ezt, mint a húst, aminek lehet, hogy nyers marad a közepe. Pl. volt egy ilyen élményem is, amikor eljegyzésen voltunk, és a rántott csirkecomb véres volt. Azóta sem tudok ránézni erre az ételre. Ha megnézitek a receptjeimet, akkor látjátok, hogy nem bonyolult elkészíteni. Csak fejben kell átállni.

28. Lomtalanítás - Íróasztal, írószerek

Na, itt nálam ez sosincs rendben. Zsófi íróasztala igazi művészi káoszt képvisel. Minden is rajta van, és mindent meg is talál rajta. Az én íróasztalomon szintén minden van. Már régóta nem arra funkcionál, ami a nevét takarja, inkább tároló hely, ahová mindenki mindent lepakol. Amikor rendet rakok rajta, mindent elpakolok, kb. 1-2 nap, és újra megtelik. Leginkább könyvekkel, füzetekkel, ceruzákkal, mert a családom szerint ez a legjobb hely, ahová lehet pakolni. Szerintem is, és én is telepakolom az asztalt, és egy idő után hegyek, hegységrendszerek keletkeznek rajta. Ez elszomorít, de nincs mit tenni, kezdem elölről. Nem mindig, mert vannak időszakok, amikor nincs rá időm, akkor, ha keresünk valamit, csak tippelgetünk.  :)

Egy időben rendszeren kiakadtam emiatt, mert nem volt helye a laptopomnak, aztán már elengedtem. Megoldom máshogy. 

Most, hogy nagytakarításba fogtam, és immáron sokadjára rendbe tettem, egy darabig kitart, de még mindig nem az igazi. Mondom én, hogy kellene nekem egy könyvtár-és dolgozószoba! De ez még csak álom marad!

Az írószereim szépen rendben vannak, mert azokat szeretem. A ceruzákat és színes ceruzákat rendszeresen hegyezem / faragom, a tollaimat minden hónapban kipróbálom, hogy fognak-e még. Szépen rendben tartom őket, bár néha a gyerekeimnek pont az én dolgaimra van szüksége. :) 

Szóval, ez az egyik olyan hely, amivel nem könnyű bírni, de küzdök érte. Meg azért, mert remélem, hogy egyszer lesz egy olyan íróasztalom, ahová én is tudok pakolni. :)

19. Lomtalanítás - Lomos fiók

Ilyenünk is van. Több. Pedig utálom a lomos fiókokat, mert csak gyűlik benne a sok felesleges vicik-vacak, aztán meg nem tudsz tőlük megszabadulni. Nálunk Férj a gyűjtögető kategóriába tartozik (ezt vallja is), én meg ideges leszek tőle. Nála a "Jó lesz valamire!" felkiáltás rendszeres, és elnézem, ahogy szétszedi, és "megmenti" későbbre, ami aztán később nem lesz meg. 

Na, én egyszer csináltam egy fiókot, ahová betettem mindenféle számára fontos eszközt, mert úgy gondoltam, rendes vagyok, és ki tudja... Teljesen büszke voltam magamra, hogy nekem nincs ilyenem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy van. 

Bár én nem vallom magam gyűjtögetőnek, mert könnyen kidobok dolgokat. De az az igazság, hogy vannak érzelmi kötődésű dolgok, amiket nem szívesen dobok ki. Ezek papírok, rajzlapok, fecnik, apró kis emlékek, amiket az évek során összegyűjtöttem. Szóval, nekem is van egy lomos fiókom. Minden egyes takarítás alkalmával szanálom belőle a dolgokat, de akkor is, örök emlékek vannak benne. Egy rajz egy tanítványtól, egy könyvjelző a gyülekezetből, apróságok, amiket a gyerekeim készítettek. Ezektől nem igazán akarok megszabadulni. De a felesleges dolgoktól persze, hogy igen. 

Mégis úgy gondolom, hogy a Lomos fiók egy nagyon fontos része egy család házának. Úgyhogy én megtartom.

 

Városi díjátadó

Minden tanév végén van a városunkban egy Akikre büszkék vagyunk Díjátadó, ahol a móri iskolás tanulók kapnak elismerést a város polgármesterétől. Azok kapják, akik városi vagy megyei szinten valami maradandót alkottak. És szerintem ez egy aranyos és jó kezdeményezés. Mondjuk nagyon hosszú, mert itt nálunk van 4 általános iskola, 1 iskola a különleges képességű gyerekek számára, 1 szakmunkásképző és 1 gimnázium. Mire mindenkit felolvastak, kimentek, megkapták az oklevelet és az ajándékot, meg utána persze a felkészítő tanárok is kimentek, nos kb. 2 óra telt el. 

Nagyon fárasztó 2 óra egy helyben ülés ez, amit a gyerekek általában nem bírnak. 

Én mindig elmegyek. Mert szeretem megtisztelni azokat a gyerekeket, akit jól tanulnak, jól sportolnak, és az iskolájukat öregbítik. Ráadásul ilyenkor találkozok néhány kollégával is, aminek nagyon örülök.

Meg érte is elmegyek:

 

Nagyon büszke vagyok a kisfiamra. Jó tanuló ő, de minden évben az elismerést a SAKK miatt kapja, hiszen rendszeresen jár városi és megyei versenyekre. 

És persze, hogy nagyon büszke vagyok rá!

Életjel

Sok minden történik velünk, itthon. Sajnos tényleg nincs annyi időm, amennyit szeretnék. Szívesen írnék ide többet, még akkor is, ha kevesen jártok erre, ide. De mindez ellenére, én szeretettel várok és látok itt mindenkit. 

Tényleg sok minden zajlik egyszerre. Az iskolában az utolsó napokat éljük túl, küzdelmekkel, nehézségekkel. Közben készülünk Zsófi ballagásra, de már miért ne ilyenkor működne a Murphy-törvény. Eldugult a lefolyónk, nem tudtam mosogatni, így 1 hétig lavórban meg régi lábasokba mosogattam. Aztán, amikor megcsináltuk, akkor le kellett szedni a konyhaszekrényt, mert tönkrement a hátulja, meg a fal is. Szóval, plusz egy hét a nagy készülődésre. És amikor már úgy érzed, hogy nagyjából rendet raktál a szobában és a ruhák között, kapsz 2 nagy zsák ruhát, ami jó lesz későbbre, de nincs hely. Aztán utána már semminek sincs hely... Viszont tudod, hogy hamarosan érkezik a rendmániás családod, és körülnézel, és látod, hogy ki fognak bukni. Meg te is... 

Tudjátok milyen az, amikor a családodban mindenki rendmániás, csak te nem? :) El sem hiszem. 

Közben az iskolában is sok program van, meg 2 Erzsébet táborban is jelen leszek, amitől már most elfáradok. Utána pedig jön a nyár, és az én táborom, amit ugyan már el kezdtem szervezni, de még sehol nem tartok, ahol máskor ilyenkor szoktam... Ráadásul megkerestek azzal, hogy egy régi írásomat kiadnák, úgyhogy most annak az utómunkálatai zajlanak. Újraolvasom őket, kihúzok belőle, átírom, rajzokat válogatok, hogy majd a remek tördelővel, akivel nagyon szeretek dolgozni, minél kevesebb munka legyen, hogy szeptemberre megjelenhessen...

De azért a hobbidra is szánni kellene egy kis időt. Az olvasás nagyon jó, és van arra időm, hogy 1-2 oldalt elolvassak. Nézek sorozatokat is, de már arra sem annyi jut, mint régen. Szóval, nem titkolom, hogy szeretnék pihenni. 

Na, ebben a káoszban és túlhajszoltságban - meg abban, hogy újra bedagadt a bokám, mert előjött a bokasérülésem, és nehezen közlekedek, de ebben a meleg erős szerepet játszik -, amikor látod ezt a képet, akkor azt mondod, hogy minden ellenére BOLDOG VAGY!

Ugye?

23. Lomtalanítás - Elemek

Persze, sokszor mondjuk, meg tanítjuk is a gyerekeket arra, hogy vigyázzanak a környezetükre, meg figyeljenek oda! Ne szemeteljenek, gyűjtsék szelektíven a dolgokat, ami jó dolog. Ezeket mi is tudatosan csináljuk itthon, meg egy-két dolgot, de nem hangoztatom, hogy én aztán nagy környezetvédő lennék. Nem vagyok.

Ültetünk fákat itthon, meg az iskolában. Ha túrázni megyünk, nem szemetelünk, nem dobjuk el az ételt a szemétbe, mert valaki biztos megeszi. Összegyűjtjük a papírokat, és elvisszük az iskolába, ha papírgyűjtés van. A flakonokat is összegyűjtük. Mi flakonozók vagyunk, és nem utántöltők, bocsi! :(

Nos, az elemek olyan dolgok nálunk, amik vannak, de mégsem. Majdnem mindenbe az kell már manapság, de már egy ideje arra figyelünk, hogy nem elemet veszünk, hanem akkumulátort, amely tovább és jobban bírja. De persze, az esetleges elemeket összegyűjtjük, és elvisszük az arra kijelölt helyre. Amíg a gyerekek oviba jártak oda, most az egyik bolt gyűjtőjébe visszük el. De nálunk ritkán gyűlik össze sok elem.

    Zacskóba gyűjtjük őket, majd egy idő után elvisszük a kijelölt helyre. Sokáig az             óvodába hordtuk, most van az iskolában és boltoknál is. Nem túl bonyolult feladat.

MILÁNÓI MAKARÓNI, sokadjára

Mert nálunk ez a Jolly Joker étel. Mindenki szereti étel. Ami ritkaságszámba megy. De tényleg. Olcsó, és gyorsan elkészíthető. És szerintem párszor már meg is osztottam. Mert ez az étel, amit nem lehet elrontani, és mindig beválik.

Hozzávalók: 1 zacskó szójagranulátum (régebben kockát használtam, és húsdarálón ledaráltam, mert jobb az állaga, de mostanában nincs erre időm, teljesen jó a granulátum)

1 üveg paradicsomsűrítmény, ami lehet saját, vagy bolti. Az Aldiban remek a bazsalikomos paradicsomos szósz. :)

1 fej hagyma,1 teás kanál pirospaprika, tengeri só, olaj, oregáno, bazsalikom, 1-2 gerezd fokhagyma

Elkészítése: A szóját megfőzzük, majd hideg vízben átmossuk, és kicsavarjuk. A hagymát lereszeljük, olajon megpirítjuk, beleszórjuk a pirospaprikát. Picit sütjük benne, aztán beleöntjük a paradicsomos szószt, amivel, ismét felsütjük és hozzáadjuk a  szóját. Én beleteszem még a fokhagymát és ha kell még egy kis oregánót és bazsalikomot. Ízesítjük, és vízzel felengedjük, kb. 20 percig főzzük. (Ha zaftosabban szeretjük több levet hagyjunk rajta, ha nem, főzzük el róla.) 

A tésztát sós vízben megfőzzük, lehűtjük, leszűrjük és összekavarjuk az elkészített szójával.

A családom így is szereti, meg úgy is, hogy egy kiolajozott tepsibe beleteszem az összekevert szójás-tésztás ételt, aztán ráreszelem a sajtot, és megsütöm. Ez a főkedvenc ételünk.