Tavaszi ráhangolódás

Csak valahol találtam... Annyira cuki, és olyan tavaszi hangulatot áraszt...

A három fa legendája - Norvég mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.

Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”

A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”

A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”

 

Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.

Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”

 

A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”

 

A harmadik fa úgy érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.

Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.

 

A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.

 

A harmadik nagyon meglepődött, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”

Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.

De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse. 

 

Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.

Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.

Ez tette gyönyörűvé az első fát.

 

Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.

 

Jane Austenes bélyegek

Egyszerűen megunhatatlan... 

Nem mondanék nemet....

Egy ilyen tál mindig jól jön...

Még úgy is, hogy nyáron nem szoktam csokit enni, minimalista stílusban nyomom, hiszen leginkább gyümölcsön élek. Meg paradicsomon. De ezt azért elnassolgatnám...

Egy magyar kézműves bolt #21.

Nagyon szeretem a magyar, kézműves termékeket. Amikor van lehetőségem, mindig vásárolok nálunk.

Kb. 2 hónappal ezelőtt az elsősökkel elmentünk egy fazekasműhelybe, ahol a gyerekek megnézették, hogyan készül egy-egy fantasztikus alkotás, és ők maguk is kipróbálhatták az agyagozást. Én ilyenkor jól érzem magam, mert nagyon szeretem az ilyen típusú alkotásokat. Rengeteg ilyen "csetreszem" van, amit imádok. Persze, hogy nem jöttem haza üres kézzel. Én híve vagyok annak, hogy támogassuk a magyar kézműveseket. De sajnos tapasztalom (főleg pl. amikor Bornapok vannak Móron), hogy elszállnak ám az árak.

No, szóval, támogatom a magyar kézműves boltokat, és bár volt néhány csalódásom, azért még mindig úgy gondolom, hogy érdemes a hazaiakat segíteni.

Aztán a Youtube kidobott egy érdekes vállalkozást.

Ők az Artisan. A brand mögött egy házaspár van, akik a saját, vidéki otthonukban, saját kezűleg faragják, designolják és festik a termékeiket. Elsősorban üdvözlőtáblák, órák, fogasok, névtáblák, mágnesek és a madáretetők. Kedves formáikkal, figuráikkal és kellemes játékos színeikkel, bármelyik otthont fel tudják dobni a termékek.

Itt megnézheted, hogy készülnek a termékeik. Ha van kedved, rendelj tőlük bátran! 

Ez pedig a Facebookos oldaluk.

                                               

 
Igen tetszenek a termékeik nekem. Szeretettel ajánlom nektek is.

Illatok, ízek, szépségek üvegekbe zárva #33.

Ez nem annyira karácsonyi, de szeretem...

Mindig is szerettem az üvegeket, és a különleges formájú borosüvegeket. Magát a bort természetesen nem, de a nagyon szép és különleges formájúakat igen. Egykoron, régen - még 3 gyerekkel és 1 férjjel ezelőtt - a hobbim volt az üvegfestészet. Mindig festettem, ajándékba adtam. Az anyósomnak még mindig megvan, amit akkor festettem neki, amikor először jöttem látogatóba hozzájuk. :)

De tényleg nagyon szeretem a szép üvegeket. És azokat a kis egyszerű üvegcséket, amelyekbe különleges dolgok vagy illatok vannak zárva... Én mostanában leginkább virágokat tartok benne, vagy félreteszem, hogy egyszer majd jó lesz valamire... De van, aki nagyon jó kis ötleteket tud kreálni belőle. Karácsonyra is remek ötlet szerintem. Már, aki előre gondolkodik, és nyáron megcsinálja ezeket. 

Télen lehet faágat beletenni egy szép üvegbe, én sokszor teszem ezt. Amikor a fenyőfát helyettesítem valamivel.

A fotókat természetesen a neten találtam, én nem jutottam el ideáig, hogy ilyeneket gyártsak. De egyszer..., majd ha sok időm lesz. :)

Viszont ajándék ötletnek nem rossz!

Alma-művészet

 Egy Wakabayashi Ayame nevű diák, aki 2019-ben végzett, alma remekműveket készített híres festők, például Picasso és Claude Monet különböző stílusai alapján. Az almát a kuvaszai diplomakiállításon mutatták be Japánban.

 

 :)

A diófák árnyékában, vagy a kötődésről

Nagyon szeretem a diót. Ültettünk mi is évekkel ezelőtt, de nagyon lassan növekszik, ráadásul a mi földünk nem olyan jó minőségű, mert homokos a talaj, és kevés növény él meg rajta jól, vagy kevés szereti. A fák például nem működnek jól. De a diófán még évekig nem lesz termés, hiszen lassan nő.

Mindig, minden évben a szüleimtől karácsonyra szoktam kapni diót. Az ő kertjükben van, és ez a karácsonyi ajándékom. Idén - szomorúan mesélték, - hogy nem lesz dió. Megfeketedett. És azt is mondták, hogy valószínűleg már nem fog termést hozni. Apukám nagy szakértője a kertnek. Ahogy dió, így idén mogyoró sem lesz. A másik nagy kedvencem. 

Ezt tapasztaltam, mert amikor sétálok, és diófát találok, szedni szoktam a földről, és az úton megeszegetem, még amikor friss. Energiát ad, és egészséges.  

 

Nagy arányban tartalmaznak B1-, B2-, B6-, C-, és E-vitaminokat, ásványi anyagokat - kalcium, kálium, vas magnézium, foszfor, réz, cink, nátrium, kálium, mangán -, és élelmi rostokat.

Nagyon szeretem a dióféléket, bármelyiket. 

Olvasgattam blogokat, és ezt a történetet találtam, gondoltam, megosztom veletek. A történetet egy kertészeti oldalon találtam, és a történet Böjte Csabától származik.(Nem vagyok a rajongója, de ez a történet nagyon tetszett nekem.)

Nem mese volt hanem tanulságos élet történet!

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni.

'Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

Teltek az évek. Nyugdíjas lettem. Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: Vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet. A becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!'
Lejegyezte: (Böjte) Csaba testvér

A dió karácsonyra egy fontos momentum nálunk. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez idén nem lesz így. De ez akkor is részese lesz az életemnek. És nekem is a szüleimet jelenti. Ez is. Mint olyan sok minden.

Őszi pillanatok

Először is, szeretném megköszönni Nektek, hogy továbbra is követitek a blogomat, és olvastok. Hálás vagyok. Sajnos - valami ok miatt - nem tudok hozzászólni a saját blogomhoz, valami tiltást van, amit még nem tudtam megoldani. Ezért nem válaszoltam NEKTEK, akik írtatok nekem. De próbálkozom. :) 

 

Na, de más, izgisebb téma! AZ ŐSZ. Amit nagyon szeretek!

Hogy mi a jó benne?

 

Várni a madarakat! Mi már megvettük a szotyit télire, és felraktuk a kis etetőket is. De majd csak november végéről látunk neki az etetésnek, amíg találnak bogarakat, addig nem.

 

Diót szedni, bár én mostanában voltam, és szinte mindegyik megfeketedett. Elkapott valami betegséget... Kár érte. Mert a dió nagyon finom és egészséges!

 

 A gesztenyében gyönyörködni. Az elsőseim előszeretettel gyűjtögetik, amikor a parkban vagyunk. Azzal szoktunk számolni. Aztán otthon remélem, hogy készítenek belőle valami figurát is.

Az iskolánk előtti parkban él mókus, de már régen találkoztunk vele. Reméljük, hogy fogjuk látni.Annyira cuki állatok.

Az erdő illatát érezni és a falevelek közt sétálni. Az ősz a kedvenc évszakom, szeretem a színeit és a hangulatát. Szeretem nézni a színeket, és a fákat ilyenkor.

  A sütőtök megsütve örök kedvenc. A gesztenye nem, de nagyon szeretem. A gyülekezetben van egy testvér, aki sűrűn hoz a gyülekezetbe ilyenkor, és annyira finom. Mi is próbálkoztunk vele, de nálunk nem vált be.Nagy szomorúságomra.

De persze lehet, hogy valaki a sült gesztenyére esküszik. :)

Lakik nálunk egy süni család, de ritkán látjuk őket. Augusztus végén hallottuk, ahogy motoszkálnak, valószínűleg valahová befúrták magukat. Azért jó lenne őket látni.

 Gumicsizmát húzni, bár nekem nincs. :) A sárgát nem venném fel, az biztos. De láttam szépeket.

 

 Mogyorót szedni, enni. A szüleimnél szokott lenni, ahogy dió is. Karácsonyi ajándékként szoktam kapni, de sajnos idén ez sem lesz. Pedig a mogyorót nagyon szeretem. De megoldom, majd eszek mogyorós csokit! :)

 

16 millió ajándékba

 Losonczi Dávid, birkózó miután az olimpiai 5. helyezéséért járó 16 millió forintos jutalmat odaajándékozta lakhatási problémákkal küzdő embereknek és állatmenhelyeknek, ezt mondta:

 

 

„Nekem az emberség az elsődleges célom, hogy azért szeressenek, aki vagyok, ne azért, amit elértem. Nyilván nem az ötödik helyért mentem ki, de az emberek ettől függetlenül is szerettek, azért, aki vagyok. Ez minden szempontból nagyon sokat adott, hatalmas motivációt jelent a jövőre. Szóval mindent összevetve: nagy lecke, drága tanulópénz volt Párizs, mégis pozitív élményként maradt meg. Meg van mindenem, tizenhatmillió forinttal nem lennék se több, se kevesebb, azoknak az embereknek viszont nagy szükségük van rá, akiknek ezt adom. Soha nem a pénzért birkóztam, a célom az, hogy dicsőséget szerezzek Magyarországnak, és egészen biztos, hogy a jövőben is ugyanígy gondolkozom.”

Egy kis nyári, vízparti hangulat - visszatekintő

Teljesen rákattantam a https://www.countryliving.com/ oldalra. Nem tudom, nem abbahagyni a nézegetését. Teljesen magával ragad, szeretem. Most persze minden tele van az őszi hangulattal, amitől teljesen el vagyok ájulva, mert a kedvenc évszakom, de erre is rátaláltam. És kicsit visszagondoltam a nyárra...

Két dolog jut az eszembe az ilyen típusú házakról. Egyrészt egy sorozat, a Harrow, aki egy törvényszéki patológust játszik, és a hajóján él. Másrészt, amikor először voltam Párizsban, és a Szajnán hajókáztam, láttam sok ilyen típusú lakóhajót. Mondjuk az nem most volt. De emlékszem, amikor az idegenvezető mesélt arról, hogy Pierre Richard francia színész ilyen lakóhajóban él. Úgy tudom, hogy ez azóta sem változott.

Aztán találtam ezeket a képeket...

 

Tudom, hogy külföldön nagy divatját éli az úgynevezett "tutaj" lakás. Még a romantikus filmekben is helyet kap. A Szerelem hálójában című (nagy kedvenc) romantikus filmemben is Tom Hanks a hajójára költözik, miután szakít a barátnőjével. Mert hát minden milliomosnak figyel valahol egy hajó... :)

Mindenesetre ezeket a "házakat" régi csónakokból, kisebb hajókból, vitorlásokból alakítják át a legújabb divat, design szerint. Sőt, ami a legjobb, hogy sok helyen "hotelként" működik, ki lehet bérelni egy-egy kisebb nyaralásra :)

forrás

  Azért - főleg a Szajnán - kipróbálnám.

3 apró dolog, ami tetszik

Pár nap, és itt az iskolakezdés. Eléggé vegyes érzelmek vannak bennem. 

Újra első osztályt kaptam, ez már a 3. év, hogy újra elsősökhöz kerültem. Már annyira profi vagyok első osztályból, hogy csak na! :)

Most, hogy a teremdekorációt csináljuk, ami nem halad olyan jól, mert én kb. 1 hete tudom, hogy hol leszek.De ez egy vicces helyzet, tényleg. Már Zsófimat is magammal vittem, szegény ő mászott fel mindenhová és kalapált fel dolgokat, amiket tudott. A kolléganőmnek eltört a lába, én pedig egész augusztusban kezelésre és gyógytornára járok - még az áprilisi ízületi gyulladásom miatt. Úgyhogy kicsit késésben vagyunk, de majd csak megoldódik.

Mindenesetre sok ötletet találtam. Iskolait is, meg másfajtát is. Most az utóbbiakból hoztam párat. 

 ♥♥♥♥♥

Szeretem az egyszerű ötleteket, és az olyanokat, amik kicsit feldobják a kertet, a házat. A DY dolgokat. Érdekes, ennek ellenére mégsem vagyok nagy újrahasznosító, vagy megvalósító. Nem tudom miért. Sok minden volt tervben, de aztán valahogy nem csináltam meg őket. De nézegetni szeretem, így ha ti is, akkor hoztam 3 jópofa apróságot, ami még ötletes is. 

Jópofák.

Kellemes iskolakezdést kívánok mindeninek!

Ezen a weboldalon nézelődhetsz, szerintem találni fogsz jó kis dolgokat. :)

Érdekes szobor

Ez valószínűleg a világ egyik legszokatlanabb szobra.

Egy ismeretlen francia szobrász készítette a 19. században, és jelenleg az indiai Hyderabadban található Salar Jang Múzeumban őrzik. Különlegessége, hogy az egyik oldalára egy férfi, a másikra pedig egy nő alakját faragták. A világ "Mefisztó és Margarita kettős szobra" néven ismeri, és a legöregebb platánfa egyetlen darabjából faragták. A szobor mögött egy hatalmas tükröt helyeztek el, hogy a két képet egyszerre csodálhassuk, és értékelhessük a szobor kifogástalan szépségét.

 

 Fantasztikus!

Tündérek pedig léteznek?

Valami oknál fogva nem vagyok egy fantasy rajongó. Sohasem voltam. Nem tudott magával ragadni sem a Harry Potter világa, sem a Gyűrűk Ura, sem semmilyen ilyen típusú film vagy mese. Gyerekként sem. Jobban szerettem az izgalmasabb témákat, az indiános regényeket, már korán elkezdtem Agatha Christiet olvasni, amint azt látni is lehet, hogy mostanában újraolvasom a könyveit. :)

 

Az emberek tudom, szeretik ezeket. A manókat, a tündéreket, és a mesebeli lényeket. Aztán találtam a Facebookon egy oldalt: https://www.facebook.com/lavenderandlark?paipv=0&eav=AfYRTKAfW-ijz0HHcTtWeg_xCJ639YEyhjr_EyYacW-SMDlju-naTqt3UsjazPVJ-Hc&_rdr

A művésznő weboldala ez: http://lavenderandlark.com/

 

Eléggé tetszett. Valahogy nem éreztem túl giccsesnek meg egy-kettő még aranyos is volt. Csak gondoltam, ha van kedvetek, nézzétek meg. Igazi tűnemez figurák.

Nekem itt van néhány kedvenem:

 Elég kedvesek, nem?

Aztán szembejött velem egy idézet is. Ami meglepett, mert bár nem olvastam még Wass Albertet. (Ennek az az oka, hogy egyik főnököm fanatikusan magyarkodó volt, és szinte mindenkinek kötelezővé tette, meg állandóan tőle idézett, és én meg úgy voltam vele, hogy ha valamit erőltetnek az emberre - képes vagyok fellázadni ellene - így nem olvastam tőle. Lehet, hogy egyszer pótolom.)

Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak."
(Wass Albert)

Fantasztikus!

Egy gyönyörű terasz, amit elfogadnék

Már többször említettem, hogy nem szeretem a fehér házakat. Se belülről, sem kívülről. De most találtam egyet, ami az 'Egész jó' kategóriába tartozik. Ám úgy gondolom, hogy leginkább a kék szín miatt. A kék egy olyan szín, ami bármit feldob. Biztos sokan ezért szeretik Görögországot is. 

Persze leginkább ilyenkor mindig a Durrell könyvek jutnak az eszembe, amikor Korfun a család egy házban élt, és a kis Gerald mindig be-és hazahozta a különféle állatokat. 

Aztán egyszer láttam az egyik barátnőméknél a kék színt együtt a fehérrel, és úgy gondoltam, tök jól néz ki. Szeretem, amikor élet van egy házban. És bár remekül el tudom nézegetni a Lakáskultúra újságot, vagy az ilyen jellegű blogokat (oda is vagyok értük), mégis sokszor érzem annak a hiányát, hogy látszódjon a fotókon, hogy ott bizony élnek. Nem vagyok sem a minimalista stílus híve, sem a giccsé, de az életé igen. És egyszer láttam valahol ezt a házat:

Ugye milyen szép? Jó kis hangulata van. Ezt el tudnám képzelni nálunk. Mármint ha lenne ilyen hely, ahol ezt meg lehetne csinálni, de ugye álmodozni szabad, nem igaz? Az az igazság, hogy én szeretem, ha vannak dolgok itt-ott. A túl nagy rend idegesít, mert nem gondolom, hogy őszinte. Mindezt úgy írom, hogy tudom, hogy léteznek olyanok, akik mániákusak. Bocsi! 

Mindenesetre a kerti bútorok jöhetnének, az biztos!

És az a faterasz! Hát ez egy nagy vágyam!

Aztán ott az a fonott hintaszék! Szeretem őket, mert jó beleülni. Itt van közelebbről:

A terasz meg a kert - hát ettől még jobban el vagyok ájulva - közelebbről. Bár macskás vagyok, itt most dekornak jól mutat a kutya.

Mi az ami legjobban tetszik ebben az otthonban? Mi áll hozzád a legközelebb? 

A ház belülről teljesen fehér, ami nekem annyira nem tetszik, úgyhogy ezt most nem is osztanám meg. Nem is emiatt, hanem csak a terasz  miatt. Biztos, hogy megmutatom a Férjemnek.

Forrás

Csoki-és macskafüggőknek egyben

 Nincs mit hozzáfűzni. Nem igaz?

 

Mert továbbra is ládamániám van...

 Amikor a ládákból remek ötleteket találsz. :)

Nem is kommentálom, mert mindegyiket elfogadnám, és el tudnám képzelni a házamban. Persze, csak az újban. :)

Ehhez csak írok.. Mindenképpen választanám, mert Kata kedvenc színe a zöld.

Mert könyvszekrényből sohasem elég.

Ebben pedig nagyon tetszik a túlzsongás, az, hogy túl sok. Valószínű, nálam is így nézne ki. 

 

Természetesen minden kép a netről van. 

 

Fantasztikus!