2017. május 31., szerda

Bodzaszörp

Gyerekkoromban rengeteg málnaszörpöt ittam. Nagymamámék kertjében egy hatalmas málnás állt, és mi gyerekként ott bolyongtunk benne, és gyűjtöttük a finom málnát. Sok fogyott így is, de sok maradt rajta, amit a nagyszüleim leszedtek, és abból málnaszörp készült. Az unokatestvéreimmel azt ittuk akkor frissen és később télen is.

Nem igazán szoktam szörpöt inni, talán azóta nem is volt jellemző rám. Nem is szoktam készíteni...
Nem igazán szörpös a családom. Leginkább csak Férj, ezért nem igazán szoktam szörpöt készíteni, mert nem isszák meg. Meg amennyit megisznak, azt meg tudom venni a boltban, még akkor is, ha nem olyan, mint amit Te magad készítesz.
Nimródkám, ahhoz képest, hogy nem eszik gyümölcsöt előnyben részesíti a málnaszörpöt, és csak azt. (Az iskolában a tanító nénivel csináltak bodzaszörpöt, de természetesen az én édes kicsi fiam meg sem kóstólta, de lelkesen beszélt róla.) Bár a bolti véleményem szerint nem túl sok málnát látott, és őt vigasztalja az a tudat is. Egyszer, amikor fahéjas csigát vettem a családnak, belekeveredett egy lekváros, és megevett belőle egy felet, pedig ugye a lekvár is gyümölcs, de nem mondtuk meg neki. :) 
De Férj szereti a szörpöket, van néhány kedvence, és gondoltam, biztos, ami biztos, lesz ami lesz... nekiláttam a bodzaszörp készítésnek. böngésztem a neten valami jó recept után, mert még nem csináltam sohasem bodzaszörpöt, meg anyósom szokott, és ugye vele felvenni a kesztyűt főzés és sütés tekintetében nincs értelme... Meg aztán nagyjából ugyanaz mindegyik.
Képtalálat a következőre: „bodza rajz”


Szóval.  Nem tudom hogy alakul majd, hogy bejön-e a családnak, kiderül... 
Aztán eszembe jutott a Dal, amit mindenki szeret a családban, és amit sokszor énekeltünk, és ami az Oscar-díjas fimünkben is benne volt... A Mindenki betétdala ez.
Bár az az igazság, hogy mosolygok azon, hogy hirtelen milyen népszerű lett ez a dal, pedig évek óta megvan, létezik és Gryllus Vilmos nálunk évek óta szól.

Nekem kb egy 1,5 literes edényni  bodzavirágom volt, meg néhány fürt akác, azt is felhasználtam,  úgyis szedünk még..


Bodzaszörp
1 liter víz, 1 dl méz, 5-6 evőkanál cukor+ 1/2 liter víz, 1,5 liternyi bodzavirág. minél több, annál sűrűbb, ízletesebb lesz, 3-4 citrom, ízlés szerint.

  1. 1 liter vízbe beletettem a mézet és felforraltam.
  2. A cukrot egy másik edényben karamellizáltam, azaz addig melegítettem, míg folyékony, illatos szirupot nem kaptam. Ebbe öntöttem a fél liter vizet, és megvártam, míg felolvad benne a karamell.
  3. Beleöntöttem a mézes vízbe, majd hagytam langyosra hűlni. 
  4. Ezután leszárazzuk a virágokat (több fér bele), így csak apró virágok kerülnek bele.
  5. Kicsavartam 3 citrom levét. (Van, aki citromkarikákat tett bele, de bolti citromnál ugye sose lehet tudni... ) Persze szép látványt nyújtanak a citromkarikák a víz színén úszva... 
  6. Elvileg 2-4 napig kell állva hagyni, kavargatni, és kész, leszűrve, szódvával, szénsavas vízzel hígítva lehet iszogatni.
És ha már kész, én is megkóstolom, pedig én aztán tényleg nem vagyok szörpös. 

2017. május 29., hétfő

Túrógombóc


Nagyon szeretjük. Meglepetésemre még kicsi fiam is, akiről alapvetően nem lehet tudni, hogy mikor mit mivel eszik és minek melyik részét nem eszi meg. Csak egy példa. Szereti a mogyorót és a csokit is, de a mogyorós csokit nem szereti :(
Szereti a túrót - ilyen formában -, és szereti a csokit is, de a Túró Rudit már nem eszi meg.
Persze, nem volt ez mindig így. Sokáig nem szerette, aztán egyszer csak (rejtély, hogy mitől változott meg a hozzáállása) nagyon szerette.
Nálam ez nagy kedvenc. Mindig is az volt. Emlékszem, még a szorgalmatosi általános iskolában dolgoztam (akkor még nem így nézett ki, nem volt szerencsém ebben az új épületben dolgozni). De sokszor volt ez a finomság! Még gombócevő verseny is volt :)
Nem nyertem, de sokat meg bírtam enni belőle :) Ma már ez nincs így. Nagyon ritkán eszem gombócot.

Az úgy volt, hogy tegnap a kisfiam megkért engem, hogy készítsek túrógombócot. Elő is készítettem, össze is állítottam, de csak este volt már időm kifőzni. Mondtam neki, hogy holnapra lesz, vihetnek majd az iskolába. Ők nyugodtan el is mentek aludni, még pedig este 9-kor nekiálltam túrógombócot főzni. De tudjátok... ilyen rosszul még nem sikerült. Szétestek a gombócok, egy darabot sem tudtam megmenteni. Mérgelődtem egy kicsit, aztán feladtam. Biztos más háziasszonynak is volt már olyan, hogy nem sikerült egy étel. Még azoknak a fantasztikus gasztrobloggereknek, akik fantasztikus dolgokat készítenek és nagyon látványosan. :) Legalábbis remélem...

Reggel a kisfiam első kérdése az volt, hogy "Van túrógombóc?" Be kellett vallanom, hogy anya elügyetlenkedte, de megígértem neki, hogy ma elmegyek a boltba, veszek újra túrót, és megcsinálom. És megcsináltam!
Csak azért is!!!!!

Elkészítés:
Fél kg túró, 1-2 tojás (én 2 tettem bele), 9 evőkanál búzadara, só

Összegyúrtam, vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle. Én ezeket szeretem, nem a nagy, ormótlan golyóbisokat.
Állni hagyom pár órát a hűtőben.
Aztán sós vízben megfőzöm, és megforgatom olajon jól megpirított zsemlemorzsában.
Készítek hozzá tejfölös-porcukros "szószt", ahogy a kisfiam hívja. 
Jó, ha van egy kis íze.

2017. május 27., szombat

KIHÍVÁS # 12.Túrázz a családoddal!






Aztán, amikor idekerültem, két hegyvidék közé, már mindennapos dolog lett ez. Legalábbis látványra. Ha a kertbe megyek, már akkor is mászok egy kis alapozást, de az igazi túrázás a Vértes adja. Meg a Bakony, de nekünk a Vértes közelebb van, kb. 5 perc gyalog és már bele is vetettük magunkat az erdőbe.
Mostanában egyre többet túrázunk. Sokszor hívunk vendégeket, mert többen jobb buli. :)
Jó lenne még többet. A gyerekek is élvezik. A túrázás jót tesz feszültség levezetéseként, stresszoldóként, egészséges, fejleszti a gyerekeket, rengeteg állatot határoztunk már meg, meg növényt is. Csapatmunkát kíván, mert segítjük egymást a táv megtételében, és a leglényegesebb, hogy élvezzük Isten nagyságát a gyönyörű természetben.
Azok az emberek, akik rendszeresen túráznak, jobban feldolgozzák a stresszt, és a vérnyomásukkal sincs annyi gond.
Zsófia iskolájában van egy tanárbácsi, aki rendszeresen túrákat vezet a gyerekeknek. Ő tanított engem angolul :). Az egyetlen probléma, hogy minden túra szombaton van, és ugye mi ilyenkor nem vagyunk itthon, de szerintem Zsófi nagyon élvezné. Ennek is még utána kell járnom :)
 
Szóval az biztos, hogy amikor az ember túrázik át kell gondolni, hogy indul el. Milyen felmerülő problémák lehetnek. Mi minden kell egy hátizsákba, ami nélkül nem lehet elindulni. 
Mi még nem csinálunk nagy túrákat, hiszen kicsik a gyerekeim, Kata miatt kisebb távolságokat teszünk meg, de azért balesetek mindig lehetnek és előfordulhatnak. Én mondjuk magam nem vinném a gyereket túrázni, mert a tájékozódási képességem a nullával egyenlő, de Férj mindig ott van, és tudjátok, ő "az a pasas"... Milyen pasas? "Hát az, aki a világvégén is képes egy gyufaszálból házat építeni." (Idézet: Hat nap, hét éjszaka című film - NAGYON JÓ!)
Senki sem tervezi be, hogy eltéved, vagy balesetet szenved, de a biztonság mindig jól jön.
Az, hogy mi mindent csomagolunk el, függ attól is,hogy milyen túra lesz.

Fontos dolgok túrázáshoz:
1 Víz. Ez a legfontosabb dolog, amit magunkkal kell vinni. Az ember könnyen kiszárad, különösen nyáron. Víz és nem cukros innivaló!!! 
2 térkép és iránytű.  - Megmondom őszintén, hogy nálunk ez nincs. Férj elég jól ismeri a Vértest, és én pedig bízom Férjben. Ráadásul elavult dolognak is tűnhet a GPS és telefon világában, de mégis jó és fontos szerintem. Leginkább a gyerekek miatt fontos, mert meg kell, hogy tanuljanak térképet olvasni. Később még akár javukra is válhat. :) 
3 Étel - Jaj, hát ez a legfontosabb. Ez anyának meg főleg! Nekem amúgy is mániám, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, mert a gyerekek sosem éhesek, de amikor megállunk egy pár percre, akkor mindenki majdnem éhen szokott halni, még akkor is,ha kisebb távot teszünk meg. Én mindig rakok kekszet (Jó reggelt nagyon bevált), vagy valamilyen egészséges nasit, amiben van energia és kalória. Lehet mogyoró, napraforgó, pisztácia, stb. 
4 extra réteg ruházat és esőkabát - Nem számít, hogy hova megyünk,  az időjárás elég szeszélyes. Sosem baj, ha kicsit cipekedniük is kell a gyerekeknek, egy esőkabát még nem a világ. A pulóvereket meg a derekukra tudják kötni. Sokszor megkaptam már, hogy néha túl sok ruhát adok rájuk (egy póló, egy vékony hosszúujjú és egy pulóver, ha hűvösebb az idő - nem gondolom, hogy sok ruha), de azt gondolom, hogy jó rétegesen öltözködni. Eddig nem vittem, de a következő alkalomra elteszek váltózoknit is, mert a gyerekek mindig megtalálják a sáros részeket, hiszen az a buli!
5 zacskó - egyrészt a szemétnek, másrészt nálunk iszonyú mennyiségű kavics, virág, toboz, különféle kőzet és fa jut haza egy-egy ilyen kirándulásról. Nem baj, ha van egy hely, ahol mindent tárolunk :)
6. Kötél, ragtapasz, gyufa, papír, rovarírtó, fényvédő, sapka - ezek abban az esetben, ha valamit meg kell oldani. Mondjuk valakinek kimegy a bokája, elvágja a kezét, vagy akármire is jó :)
7. Zseblámpa.  -  Soha nem voltunk még esti túrán, és nem is tervezem velük még egy darabig, viszont nagyon szeretik a zseblámpát, és az amúgy is izgalmas nekik. Meg jó buli. 

Kihívás: TÚRÁZZ A GYEREKEIDDEL!

2017. május 26., péntek

Zöldbab főzelék







Hozzávalók:
  • 50 dkg sárga hüvelyű zöldbab
  • olaj
  • liszt
  • bors
  • 1 kis doboz tejföl (lehet vega tejföl is, és akkor teljesen vegán lesz az étel :) )
  • 1 teáskanál őrölt pirospaprika

A zöldbabot olajban kicsit megpároljuk. Nem szeretem magas lángon főzni, mert akkor szétfő. Aztán ha egy kicsit megpuhult, utána felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, amikor megfőtt, akkor elkeverjük a lisztet a tejföllel és behabarjuk a főzeléket.

Nagyon finom.
Jó étvágyat!

2017. május 21., vasárnap

Csokis keksz és az M&M's

A május nálunk mindig nagyon húzós. Két gyerekem is májusban született - 2 nap különbséggel, és mindig egyszerre tartjuk a születésnapi "bulijukat". Meg persze Zsófinak ilyenkor van a névnapja, így egybe letudhatunk mindent. Ilyenkor egész gyereksereg jön el hozzánk. A május jó hónap, mert már sokat lehetnek kint, és kiengedhetik az energiákat, nem bent a házban. Én ennek egyébként nagyon örülök. :)

Megmondom őszintén, hogy nem vagyok híve annak, hogy egy gyerek, csak hogy jóban legyen és jó pontokat szerezhessen, az egész osztályát hívja meg magához. Ismerek ilyen helyzetet. Mi évek óta ugyanazokat az embereket hívjuk, akik ténylegesen a barátaink, és akikkel jóban vagyunk, és a gyerekek is jól kijönnek. Jó látni, ahogy az évek alatt formálódtak, alakultak, és már a lányok is igen komolyak, nincsenek például nyávogások és árulkodások. :) :)

Az a típus vagyok, aki szeret vendégül látni és készülni. És az, aki szereti, ha kipróbálhat új sütiket. 

Szeretek blogokon járni és kutatgatni, olvasgatni, mert ki tudja, hogy honnan lesznek a nagy ötletek! :) Azon gondolkoztam, hogy valami újdonságot sütök a gyerekeknek, mégiscsak egy szülinapi partyról van szó!
És akkor megtaláltam ezt a kekszet:
Gyors és finom.


Hozzávalók: (Kb. 20 db kekszhez, egy nagy gáztepsinyi adaghoz).
120 g liszt + 25 g kakaópor,
100 g porcukor
80 g puha vaj
1 egész tojás
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
1 kevés só
1 kis csomag Smarties, vagy M&M’s (kb. 150 g)
(Az az igazság, hogy én a kekszeket dupla mennyiségből csinálom, mert 20 darab nálunk nem tart sokáig.)

Elkészítés:
1) A puha vajat géppel alaposan kihabosítjuk.
2) Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, majd a porcukrot és a tojást.
3) Erre szitáljuk a száraz hozzávalókat (lisztet, kakaóport, sót és sütőport), amit alaposan kikeverünk.
4) A tészta egy puha massza lesz, amiből 3-4 cm átmérőjű golyókat formálunk és sütőpapírral bélelt lemezre nyomkodunk. Én kanalazni szoktam. Mármint kanállal szedem rá a sütőpapírra. Szeretem, ha kicsit rusztikusabb :) :)
5) Díszítsük ki az M&M-szel a sütiket. Én így utólag rájöttem, hogy tehettem volna többet bele, de első próbálkozásra így alakult. 
Fontos!!! A kekszek között hagyjunk nagyobb helyet, mert azok terülni fognak.
Előmelegített 170°C-os sütőben max. 15 percig süssük a kekszeket. Figyeljünk rá, hogy ne süssük túl a kekszet, mert kiszárad!

2017. május 20., szombat

Meggyes-mákos muffin

Muffin-hegyek nálunk!
De persze, mi is nagyon szeretjük a muffint. Ráadásul Férj nagy kedvence is ez a süti, mert van benne MÁK és van benne MEGGY. Sokszor szoktam készíteni, mert Férj nem édesszájú, de ezeket a muffinokat jártában-keltében eszegeti, és fogy. Ezért mindig dupla mennyiséget készítek belőle. Muffinból mindig :)


A recept:

Hozzávalók: 10 dkg meggybefőtt; 15 dkg puha vaj; 15 dkg cukor; fél teáskanál vaníliaaroma (helyette vaníliacukrot teszek bele); 2 tojás; 12 dkg liszt; 3 dkg darált mák; 1 teáskanál sütőpor; fél teáskanál őrölt fahéj (kihagyom); 1 citrom; 4 evőkanál tej (kihagyom)

A receptet úgy írom le, ahogy nekem megvan, az eredeti formájában. Ám mivel én nem teszek bele dolgokat, mindenkinek a kreativitására bízom, hogy hogyan készíti el. Én zárójelbe teszem, amit nem teszek bele.

Elkészítés: A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. A muffinformákat papírral kibéleljük. A lisztet összekeverjük a sütőporral, a darált mákkal (és a fahéjjal). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vanília (aromával - helyette vaníliás cukrot teszek bele), majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat. 
A masszához hozzákeverjük a lisztes keveréket, majd belereszeljük a citrom héját, (végül fellazítjuk egy kis tejjel - nem szükséges, így is elég lágy). 


A masszába belekeverjük a lecsöpögtetett meggyszemeket, majd a formákba adagoljuk. 
Kb. 20 perc alatt készre sütjük. 


HA VALAKI MÉG SZERETNÉ TETŐZNI, én nem szoktam:
fehércsoki mázhoz: 10 dkg csokoládé; 10 dkg vaj; 2 evőkanál tejszín; 10 dkg porcukor;
tetejére: lecsöpögtetett magozott meggybefőtt
A darabokra tört fehér csokit gőz fölött összeolvasztjuk a vajjal és tejszínnel, majd levesszük a gőzről, és hozzászórjuk a porcurot. Addig kevergetjük, amíg a cukor feloldódik benne, aztán, ha már kihűlt, rákenjük a kész muffinokra.

2017. május 19., péntek

ABC # G-GY









Ami nagyon fontos a gyerekeim életében,

az a sport és a zene. És - nincs mit tagadnom -, a matek. Meg a nyelvek.
Javítja a jellemüket, a szellemüket, a testüket és a gondolkodásukat. Én pedig ebben hiszek, és ezt szeretném.
A világnak nincs szüksége egyen gyerekekre, csak egyéniségekre!

Tegnap Nimródot vittem úszni az uszodába. Zsófit is szoktam, mert ugyanakkor úsznak - csak másnál -, de kislányomnak aznap nem volt úszás, helyette előtte való nap ment el.
Mit ne mondjak, tény, ami tény, elég macera, mert sok idő. Ráadásul azt az időt, amit ülsz a lelátón otthon el tudnád tölteni mással is. Ez egy csomó idő, ami alapvetően feleslegesnek tűnik. Neked. De nem nekik. :)
Beszélgettem egy nénivel, aki mondta nekem: "Ó, akkor maga sem unatkozik!"
Hát nem.
Sokszor figyeltem már a gyerekeket, akik úszni járnak. Biztosan más sportban is így van, de én csak erről tudok nyilatkozni. :) És a kislányomat is figyelem már egy ideje. Sokat változott, és azt kell mondjam, hogy a javára.
Volt egy időszak az életében, amikor nagyon nehéz volt vele, amikor magatartási gondokkal küzdöttünk, amikor megharcoltunk minden egyes napot a viselkedéssel és a hozzáállással. Nagyon aranyos gyerek, de nem igazán a kontrolláltság az erőssége. Számára az a szabály, ha nincs szabály - ellenben a kisfiammal, aki kiborul szabályok nélkül.
Így, amikor nagyon elszaladt vele a ló, ti. beírást hozott haza az iskolából, el kellett gondolkoznunk, hogy milyen következménye legyen.
Én nem hiszek abban, hogy a gyerekekre rá kell hagyni a dolgokat, aztán majd minden megoldódik magától. Szerintem hamar meg kell őket tanítani egyrészt az önállóságra, másrészt a felelősségvállalásra.
Ezért Férjjel azt a döntést hoztuk meg, hogy 1 hónapig nem járhatott úszni. Ez Zsófinak, aki nagyon-nagyon szereti kemény menet volt. De volt egy kis ideje, hogy átgondolja a hozzáállását a dolgokhoz, az iskolához, másokhoz való viszonyát.
Valaki azt mondta nekem, hogy "Miért éppen az úszással büntetitek, amikor szereti?"
Hát persze, hogy valami olyasmit veszek el tőle, amit szeret. Ha azt mondtam volna neki, hogy egy hónapig nem matekozhat, szerintetek változott volna valami? :)
Most ott tartunk, hogy sokat változott. A jegyei, a hozzáállása, a másokhoz való viszonya (kivéve a testvéreit, de ez benne van a pakliban).

A másik ilyen nagy szerelem az életében a gitár. Ő választotta, és szerintem elég ügyes is. Állítólag még érzéke is van hozzá.
Mivel én nem vagyok muzikális alkat, tőlem nem sok mindent tanulhatott ilyen téren. De ő választotta, és nagyon szeret járni. Egyébként azért nem a gitárt vettük el tőle - szimplán anyagi viszonyulásból -, mert az előre ki kellett fizetni, míg úszást havonta kell. :)
Zsófia nagyon szeret járni a tanárához, aki egy fiatal ember. Első ránézésre azt mondod, húúúúú!, hiszen egy raszta fiúról van szó.
Érdekes dolog az ítélkezés.
Péntekenként együtt szoktunk utazni a tanárral Mórra. Ugyanazzal a busszal jövünk haza. Ő jön dolgozni, én akkor fejezem be Fehérváron. Egyszer egy ismerősömmel beszélgettünk a buszon, egy erős egyéniségű (szintén zenetanár, de már régen nem tanít) nő, akinek határozott véleménye van. Kiderült, hogy ez az emberke tanítja a kislányomat.
Láttam, hogy kikerekedett a szeme, és tett valami olyasmi megjegyzést, hogy "Hát, nem bíznám rá a gyerekemet, ahogy kinéz! Mit adhat neki ez a tanár?"
Hogy mit? Lelkesedést, szorgalmat (nem szokott magától szorgalmi házit csinálni, de gitározni mindig szívesen leül), emberséget, kedvességet, lazaságot, a zene iránti szeretetét...
Kell ennél több?
Persze, amikor utána kiderül, hogy az ő férje benne volt egy megvesztegetési botrányban, akkor számomra nem is kérdés, hogy kire bíznám inkább a gyerekemet!

Úgyhogy szívesen töltöm az időmet az uszodában, a zeneiskolában, mert tudom, hogy ez később a gyerekeim javát fogja szolgálni.

2017. május 18., csütörtök

Piskóta dióval és meggyel

Amikor nincs időd sütni, de úgy ennél valami finomat...
Akkor eszedbe jut, hogy a tyúkjaid az utóbbi időben sok-sok tojással ajándékoztak meg, akkor arra gondolsz, hogy fel kellene használni... És egy gyors süti mindig jó ötlet.
Nálam is jött, hogy piskótát készítek, és tettem bele diót (nem darálva, csak jól összetörve), és meggyet.
Aztán ez lett belőle.
Mondjuk gyorsan megettük...
Nem szép és nem látványos süti, de most nem ez volt a cél...

2017. május 16., kedd

Keddi Könyvajánló


Képtalálat a következőre: „a boldogság választható”

Vajon mi az oka annak, hogy a legaktívabb hívők között is oly sok a depressziós ember? Miként lehetséges, hogy a hit, amely segíthetné a felépülést, bizonyos esetekben még tovább fokozza a terheltséget? S mi a magyarázat arra, hogy ezek az emberek többnyire szemrehányásokkal illetik magukat betegségük miatt, mintha annak oka csupán hitük hiányossága volna? Az amerikai pszichiáterszerzők legújabb könyve lehetőséget kínál a depresszióval küzdőknek, hogy önmagukat jobban megértsék, s szerepet vállaljanak saját gyógyulásukban. Ugyanakkor segítséget nyújt az egészséges embereknek is, hogy több megértéssel közelítsenek depressziós társaikhoz, akik gyakran úgy érzik, hogy az egészségesek világában félreértik, vagy tévesen ítélik meg őket. A szerzők keresztény meggyőződésükből következően a depresszió okait, tüneteit és kezelését mindenekelőtt bibliai alapokon tárgyalják.

2017. május 14., vasárnap

Isten a szeretet


Hogy ez mennyire igaz!
Nap, mint nap érezem ezt, és fontos nekem.
Néha persze meg kell ezt erősítenem magamban, de nem azért, mert nem tudom, hanem mert nem akarok odafigyelni, pedig olyan nagyon hálás vagyok sok mindenért, az életemért, dolgokért, persze a családomért, a Férjemért, a Gyermekeimért, a gyülekezetért, az élményekért, amelyek alakították az életemet, az eseményekért, a barátokért, a sok jóért, és persze a nehézségekért...
De olyankor az ember nem hálás. Amikor nehézség van, akkor csak a problémáját látja, és úgy gondolja, hogy az övé a világon a legnagyobb, pedig mindig van nagyobb és lehet, hogy másnak, nem nekem.
De emiatt sem akarom elveszíteni Isten szeretetét és elfelejteni, hogy ő az, aki miatt a világ legboldogabb emberei között lehetek!

2017. május 12., péntek

Toroskáposzta

Nagyon-nagyon-nagyon szeretem.
Amikor még ettem húst, nem szerettem. Amióta nem eszem húst, az egyik kedvencem.
Ebben az ételben az a jó, hogy nyáron is megfőzhetjük, és nem kell hozzá sertést vágni. :)



Hozzávalók: 1 csomag savanyú káposzta, 1 csomag szójacsík, 2 gerezd fokhagyma (én nem mindig szoktam), 1 nagy fej vöröshagyma, paprika, paradicsom, fél teáskanál piros parika, borókabogyó, (ezt a fűszert nem igazán használom, de biztosan nem rontja el az ízét) koriander, olaj, só.
Elkészítése: A káposztát megmossuk, jól kinyomkodjuk. A szóját sós vízben megfőzzük, kinyomkodjuk, és beszórjuk Gyros fűszerkeverékkel. A hagymát lereszeljük (ha nincs hozzá kedvünk, apróra vágjuk), olajban megpirítjuk, paprikát belevetjük, majd a paradicsomot és a paprikát. Lecsót készítünk belőle. Én szeretem, ha mindennek van egy kis lecsós alapján :) Aztán apróra vágjuk a csíkokat, és úgy tesszük rá a pörköltre.
Ezután a szóját, hozzáadjuk a fűszereket, a fokhagymát, sózzuk, és kb. 15-20 percig főzzük.
Ezután rátesszük a káposztát, felengedjük vízzel, és addig főzzük, míg a káposzta meg nem puhult. 
Mikor már úgy látjuk, hogy nem sokára meg fő akkor a vizet főzzük el alóla, de vigyázzunk oda ne égjen, gyakran kavarjuk meg.

2017. május 11., csütörtök

A harag gyógyszere

Év vége felé közeledünk.
Hamarosan vége lesz a hittan óráknak is. Örülök, mert nagyon jó év volt mindkét iskolában és örülök, mert újra felfedezhettem magamban néhány új dolgot, meg megtanulhattam belőle, hogy mit kell másképpen csinálnom. Nagyon hálás vagyok, mert egy kislány az egyik iskolában úgy gondolta, hogy hozzám szeretne járni, és én ennek nagyon örülök, még akkor is, ha tudom, hogy nem a legkönnyebben kezelhető gyerek, de biztosan nem véletlenül kapom ezt a feladatot.
Így év vége felé már beszélgetünk a felsősökkel leginkább, de Zsófiával éppen egy aktuális történetet vettünk. Zsófia nagyon érzékeny, és elég hamar kiborul, ha beszólnak neki, vagy rosszul szólnak, vagy valaki olyasmit mond, ami miatt mi nem sértődnénk meg, de az érzékeny, művészi lelke nehezen dolgoz fel bizonyos eseményeket, kifejezéseket, viselkedési formákat.
Mivel lelkületéből adódóan érzékeny, és hamar sír (van ebben persze műsírás és van benne egy kis hisztire való hajlam is), és nekünk sokszor nem érhető, hogy egyes kifejezéseken és szavakon miért akad ki, vagy húzza fel magát, de sokat beszélgetünk erről.
A haragról, az indulatokról, a türelmetlenségről,azokról a dolgokról, amelyek elválasztanak Jézustól.

Éppen ezért örültem annak, hogy két történet is a haragról szólt a hittan könyvben.
Az egyik Jézus egyik legfontosabb tanítása a harag gyógyszeréről, ami a MEGBOCSÁTÁS.
Nem igazán szoktam a táblára írni, mert 1-2 gyereknek felesleges, de azt hiszem jövőre bevezetem, mert jó ötlet és szemléletes. Zsófia nagyon szereti, mert akkor utána kicsit ő is rajzolhat, meg a végén letörölheti :)

Ezt az igei részt gondoltuk át együtt:
"Akkor Péter odament hozzá (Jézushoz), és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." (Máté 18,22)

 
Utána arról beszéltünk, hogyan kell küzdenünk azért, hogy ne haragudjunk, amikor megbántanak, kicsúfolnak, kinevetnek stb. Meg kell tanulnunk Jézustól ezt a fajta magatartást, hogy a ROSSZAT MINDIG JÓVAL GYŐZZÜK LE! 
Nem tudom, hogyan élte meg, mert nagyon küzd, és nagyon nehéz neki. De nagyon szurkolok az én Drágámnak, hogy tényleg ez legyen a szívében, hogy ne feküdjön le soha haraggal a szívében.
De ez ránk, felnőttekre is kell, hogy vonatkozzon.
Nekünk is meg kell küzdenünk ezt nap, mint nap.
Számomra ez egy nagyon fontos tanítás volt. 
És a ráadás, hogy ha megbocsátunk, nekünk lesz sokkal könnyebb a szívünk, nem azoknak, akik bántanak minket. Már ezért megéri!

2017. május 10., szerda

Zöldborsó-leves

A kedvenc levesem. Ez már évtizedek óta így van. Amikor anyukám főzte, akkor is nagyon szerette, amióta én főzöm, még jobban szeretem :) - Bocsi, anya! De anyukám is nagyon szereti, ahogy én főzöm. Így, amikor megyünk egymáshoz, akkor mindig készítünk egymásnak.
Most itt van az anyukám :)

És tudom, hogy ez a leves nagyon egyszerű, de akkor is.
A zöldborsó a jó Isten egyik legnagyobb adománya és ajándéka nekünk!
Semmi különleges nincs ebben a levesben. Csak zöldborsó, sárgarépa (jó sok), zöldség (fehérrépa) + zöldje, paradicsom, paprika, fokhagyma!!! (Kötelező bele!)
Én csak jól megpárolom a zöldségeket egy kis olajon, sóval, és pirospaprikával. Aztán pedig felöntöm vízzel, és teszek bele egy kis vegetát. És ennyi.
Az, hogy milyen tésztát teszünk bele, rajtunk múlik.

Viszont szeretném felhívni a figyelmeteket a tányéromra! Nem az ütött-kopottságára, mert ez már nagyon-nagyon régi tányér, és még csodálom, hogy ennyire bírja is, hiszen mindig nekiütöm valaminek, vagy valami mindig történik velük, de aki készítette: Simon Dóra, fazekas.
Nagyon szeretem az ő munkáit, és amikor csak tehetem, veszek tőle valamit.
Bár már régen találkoztunk, de előbb-utóbb...

2017. május 8., hétfő

Kell-e reggeli "rutin"?

Én magam nem szeretem ezt a kifejezést, de nem tudok rá jobbat. 

Többször vettem már magamon észre, hogy nehezebben megy a reggeli ébredés. Általában én kelek a családban leghamarabb, kivéve persze, ha Férj reggeles, mert akkor ő nyer a maga fél 5-ös idejével, bár megébredek vele. Próbálok visszaaludni, mert 1 óra mégiscsak 1 óra, de nem megy mindig simán. Szeretek korán kelni, mert szeretek egy kis időt egyedül tölteni. Átgondolni, átértékelni a napomat, meginni a reggeli teámat, olvasgatni. 
A Bibliára nem ilyenkor jut időm, mert Kata lánykámnak valamiféle hatodik érzéke van arra, hogy ébredésem után egy kis idővel, már csoszog is ki, és bújik az ölembe. Ez a mi 10 perces összebújásunk a világ egyik legjobb dolga, de azért örülnék annak, ha néha még aludna egy kicsit. 
Pedig tudom jól, hogy a reggeli Bibliaidő a legjobb idő arra, hogy az ember feltöltődjön, energiája legyen, de én azt is megértem, ha nem megy nektek. Nekem sem megy. Én egyébként délutáni és esti ember vagyok,  ilyenkor működöm a legjobban... Bár, meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben elég hamar elfáradok, és magam is meglepődök magamon, hogy fél 10-kor mondjuk ágyba esek, de szó szerint. 
Nyilván, az ember ismeri saját magát. Tudja, hogy mikor aktív, tevékeny, mikor működik.
Majdnem minden ismerősöm azt szokta javasolni, hogy reggel kezdjük így a napot, és igazuk is van. 
De én viszont tudom, hogy nem mindenki számára elérhető ez, nem mindenki számára megvalósítható. És ez rendben van.
Ez tényleg csak egy javaslat. És ez jó így.
Én persze szeretném megvalósítani ezt, hogy reggel olvasok Bibliát, igét, dolgozom is ezen, csak lassan haladok. Lehetséges, hogy mégis Férjjel kell ébrednem, vagy utána kicsit...

Én 6-kor kelek, bár 6.10-re van az ébresztőm beállítva, de csak azért, hogy nehogy elaludjak. De nem szoktam. Mivel az a típus vagyok, aki soha sehonnan nem szeret elkésni, szerintem álmomban is azon stresszelek, hogy mikor hova kell menni és el nem késni tilos!
Valószínűleg más lenne a helyzet, ha a gyerekeim itthon tanulnának, akkor lazább lennék, és ez az egyik dolog, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk 9-kor kezdődnek az oktatás, és nem kellene korán kelteni őket, nem lennének mindig fáradtak (pedig mi időben lefekszünk, de túl sok inger és esemény éri őket, valószínűleg azért fáradtak.
És én onnantól kezdve szigorúan betartom, és betartatom a szabályokat. 

Sok anyuka panaszkodott már nekem, hogy mindig rohanva érnek mindenhova, mindig elkésnek, mert ...
Hát, én ebben elég kemény vagyok. Van egy rendszerünk, egy sorrendünk, amit be kell tartani, és ha kell elmondom ötször-tízszer. És hiába mondják, hogy tudják, azt szoktam mondani nekik: "Nem tudjátok, mert akkor nem kellene mondani." Eddig a fürdőbe rajzoltam fel nekik a feladatok sorrendjét, most gyártottam sorrendes ábrákat, hátha...
És azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, működik. 
Persze ez úgy van ám, hogy önmagammal szemben is elvárom, hogy időben odaérjünk valahová.

Emlékeztek a Tíz szűz példázatára?

Ott is arról van szó, hogy várták, időben ott voltak, de aztán elaludtak. Lekésték a vőlegény érkezését. Pedig még világítottak is. Szóval fontos az éberség, fontos odafigyelni a dolgainkra, a mi magunk érdekében.

Szóval, korán ébredek, szeretem a csendet. Szeretem nézni a gyerekeimet, ahogy alszanak.
Szeretem a reggel hangulatát. Van, hogy állok az ajtóban, és nézem a madarakat, akik a fán ugrándoznak, a kutyánkat, ahogy fekszik a bejárat előtt, hallgatom a tyúkok kotkodácsolását. Minden reggel kimegyek, és belélegzem a friss levegőt, mindegy, hogy esik, hideg van, vagy meleg. Teszek a tűzre, hogy a gyerekek melegre keljenek.
És aztán elindul a nap.
Néha döcögősre sikerül, néha könnyen megy. 
De ha több gyerek van, tény, hogy mindenkinek más a hangulata, van, aki könnyebben kel, van aki nehezebben. Van, aki túl akar lenni a kötelező feladatokon és körökön, mert rájött, hogy ha megcsinálja, több ideje jut játszani indulásig. Van, aki elhúzza indulásig a feladatokat...
Énszerintem az anyaság olyan, mint az évszakok. Mindig változik. Rugalmasan kell bizonyos szinten és szintig kezelni őket, de nem mindig könnyű.
 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.(II. Korinthus 12,9)

Írtam már erről korában, de ezt újra meg akartam osztani veletek. Ha nem tudsz felébredni a családod előtt, azt sem érezd tragédiának! Úgyis találsz rá időt, ha akarsz rá találni! Ha megszakítják, akkor nem olyan jó.
Jézus is szereti a velünk töltött időt, bármikor, bármelyik nap, bármelyik percében. Szerintem ő nem áll ott, és nézi az órát, méri az időt, ezt csak mi tesszük. 
Szerintem az az igazán fontos, ha kapcsolatban maradunk Jézussal!

2017. május 7., vasárnap

Minden, amit szeretek

kivéve a halakat...meg a bort...

Isten szívének legragyogóbb műve az anyai szeretet. 

2017. május 5., péntek

Csúcs Csokis kalács

A Csúcs Mákos  sütim igazából ezzel indult. Mert hát mit tagadjam, csokifüggő vagyok - ez most lehet :( és lehet :) is. Én az utóbbiak táborába tartozom.
Amikor először megcsináltam csokisan készült, és nem bántam meg. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a legtöbbször mákost kértek a barátok, ismerősök, testvérek, így azt sűrűbben készítem.
De úgy gondoltam, hogy holnapra, a gyülekezetbe most nem mákosat viszek, hanem ma a csokis mellett döntöttem.
Ráadásul ma anyukám megjött, aminek mindenki nagyon örült, leginkább a gyerekek...
Andrea Kánya fényképe.

Így készítettem el, kis csavarral :)



A tésztája ugyanaz, mint a többi kalácsé. Én ha kalácsot készítek csak ezt a tésztát használom, mert könnyű, puha, és sokáig eláll, bírja.

A kalács tésztája:
45 dkg liszt, 1 mokkáskanál só, 2,5 dkg élesztő, 2 dl tej, 10 dkg porcukor, 3 ek olaj, 2 tojásfehérjéből hab

1. Csak annyi a dolgunk, hogy  a lisztet egy tálba öntjük. Én általában fehér lisztet használok, de úgy szoktam, hogy 1/4-e azért teljes őrlésű. Vagy úgy szoktam, hogy az egész fehérből készül, és amikor nyújtom, akkor meg teljes őrlésűt dolgozok bele.
2. A tejet az élesztővel felfuttatom.
3. A tojásfehérjéből kemény habot verek, és az UTOLJÁRA teszem bele.
4. Összegyúrom, és egy kicsit, kb. fél órát kelesztem.



És a töltelék pedig nagyon egyszerű.
2 főzős csokipudingot megfőzök fél liter tejben
Teszek a pudingba kb. 6 kanál cukrot.
Majd mikor már pudingszerű, akkor teszek hozzá egy fél rámát és két kanál karob port.
Ha kihűlt, akkor teszem a tésztába.

Itt 4 részre vettem a kalács tésztáját és úgy osztottam el a csokit benne, majd kettesével összefontam.

2017. május 4., csütörtök

Egy kis kreativitás

Van itthon 4 darab régi autógumi...
Tudom, hogy kellene is vele kezdeni valamit, már évek óta ezen gondolkodom, de idén mindenképpen szeretném megvalósítani, valamit kitalálni a gyerekeknek.
Arra gondoltam, keresek néhány ötletet, és ezeket találtam.
Szerintem nagyon jó!

Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Kapcsolódó kép
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Ehhez persze egy nagyobb, traktor méretű kerék illik, de ilyen nincs...
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”

2017. május 3., szerda

Hálaadás

A tegnapi nap egy izgalmas nap volt az életünkben. Főleg a délután.
Zsófinak ugyanis gitáros koncertfellépése volt a Zeneiskolában, fél 5-től.
De az volt a vicces helyzet, hogy ugyanabban az időben az iskolában anyák napi műsor volt - fél 5-től -, ahol a tanító néni szerette volna, ha Zsófia elmond egy verset és gitározik. 5-től pedig szülői értekezlet, 2 osztályban is. :)

Így egy rohanós szervezésben vettünk részt.
Fél 3-ra elmentem Zsófiért az iskolába, és elvittem a Zeneiskolába, ahol gyakorolt, hiszen fél 5-től fellépése volt.
Negyed 5-re elmentünk érte az Zeneiskolába, átrobogtunk vele az iskolájába, ott átöltöztünk, majd miután megvolt a műsor, Férj visszarohant vele a Zeneiskolába, ahová éppen hogy odaértünk.
Közben persze ezalatt az idő alatt szülői értekezleten vettem részt. Kettőn :)
Schmidt Erika fényképe. 
Mivel a többi gyerekünket nem tudtuk hova tenni, így Kata velem vett részt a szülőiken, Nimród pedig Apával Zsófi koncertjén. Így könnyebben ment. :)
Persze, mire hazaértünk, késő is volt, és nagyon el is fáradtam.
És nagyon hálás voltam, hogy ilyen jól alakultak a dolgok.

Nagyon-nagyon büszke vagyok az én drága, de szórakozott kislányomra.
Ez a zsoltár jutott az eszembe: