2017. május 31., szerda

Bodzaszörp

Gyerekkoromban rengeteg málnaszörpöt ittam. Nagymamámék kertjében egy hatalmas málnás állt, és mi gyerekként ott bolyongtunk benne, és gyűjtöttük a finom málnát. Sok fogyott így is, de sok maradt rajta, amit a nagyszüleim leszedtek, és abból málnaszörp készült. Az unokatestvéreimmel azt ittuk akkor frissen és később télen is.

Nem igazán szoktam szörpöt inni, talán azóta nem is volt jellemző rám. Nem is szoktam készíteni...
Nem igazán szörpös a családom. Leginkább csak Férj, ezért nem igazán szoktam szörpöt készíteni, mert nem isszák meg. Meg amennyit megisznak, azt meg tudom venni a boltban, még akkor is, ha nem olyan, mint amit Te magad készítesz.
Nimródkám, ahhoz képest, hogy nem eszik gyümölcsöt előnyben részesíti a málnaszörpöt, és csak azt. (Az iskolában a tanító nénivel csináltak bodzaszörpöt, de természetesen az én édes kicsi fiam meg sem kóstólta, de lelkesen beszélt róla.) Bár a bolti véleményem szerint nem túl sok málnát látott, és őt vigasztalja az a tudat is. Egyszer, amikor fahéjas csigát vettem a családnak, belekeveredett egy lekváros, és megevett belőle egy felet, pedig ugye a lekvár is gyümölcs, de nem mondtuk meg neki. :) 
De Férj szereti a szörpöket, van néhány kedvence, és gondoltam, biztos, ami biztos, lesz ami lesz... nekiláttam a bodzaszörp készítésnek. böngésztem a neten valami jó recept után, mert még nem csináltam sohasem bodzaszörpöt, meg anyósom szokott, és ugye vele felvenni a kesztyűt főzés és sütés tekintetében nincs értelme... Meg aztán nagyjából ugyanaz mindegyik.
Képtalálat a következőre: „bodza rajz”


Szóval.  Nem tudom hogy alakul majd, hogy bejön-e a családnak, kiderül... 
Aztán eszembe jutott a Dal, amit mindenki szeret a családban, és amit sokszor énekeltünk, és ami az Oscar-díjas fimünkben is benne volt... A Mindenki betétdala ez.
Bár az az igazság, hogy mosolygok azon, hogy hirtelen milyen népszerű lett ez a dal, pedig évek óta megvan, létezik és Gryllus Vilmos nálunk évek óta szól.

Nekem kb egy 1,5 literes edényni  bodzavirágom volt, meg néhány fürt akác, azt is felhasználtam,  úgyis szedünk még..


Bodzaszörp
1 liter víz, 1 dl méz, 5-6 evőkanál cukor+ 1/2 liter víz, 1,5 liternyi bodzavirág. minél több, annál sűrűbb, ízletesebb lesz, 3-4 citrom, ízlés szerint.

  1. 1 liter vízbe beletettem a mézet és felforraltam.
  2. A cukrot egy másik edényben karamellizáltam, azaz addig melegítettem, míg folyékony, illatos szirupot nem kaptam. Ebbe öntöttem a fél liter vizet, és megvártam, míg felolvad benne a karamell.
  3. Beleöntöttem a mézes vízbe, majd hagytam langyosra hűlni. 
  4. Ezután leszárazzuk a virágokat (több fér bele), így csak apró virágok kerülnek bele.
  5. Kicsavartam 3 citrom levét. (Van, aki citromkarikákat tett bele, de bolti citromnál ugye sose lehet tudni... ) Persze szép látványt nyújtanak a citromkarikák a víz színén úszva... 
  6. Elvileg 2-4 napig kell állva hagyni, kavargatni, és kész, leszűrve, szódvával, szénsavas vízzel hígítva lehet iszogatni.
És ha már kész, én is megkóstolom, pedig én aztán tényleg nem vagyok szörpös. 

2017. május 30., kedd

KÁOSZBÓL NYUGALOMBA # 17.

Hogy milyen is a szeretet?

Képtalálat a következőre: „i. korinthus 13,7”
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 
I. Korinthus 13,7

FELTÉTEL NÉLKÜLI.
Szeretem a Szeretethimnuszt. Sokszor olvastam már, és sokszor is jut az eszembe. De nemcsak azért, mert nagyon szép, és sokat is mond, hanem ebben az üzenetben sok minden  benne van.
Ám ebben az egyetlen mondatban olyan sok minden benne van, nem. A szeretet, a hit, a reménység dolgok, érzések iránt, a másik ember iránt.
Amolyan elvárás-félék. Amelyek alapvetően jók, de amelyek tönkre is tehetik az életünket. A várakozás és az elvárás miatt.

Mivel alapvetően egy konfliktuskerülő ember vagyok, zavarba is jövök, ha mondjuk valahol konfliktust látok, vagy tapasztalok, szeretek mindig mindenkivel jóban lenni. Szeretem, ha kedvelnek az emberek, mert nekem ez fontos. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem keveredem bele konfliktus helyzetekbe, csak arra nagyon próbálok figyelni, hogy meg is oldódjon.
Szóval sokáig volt is bennem ilyenfajta érzés, hogy ez csak úgy fog működni, ha megpróbálok mindenkivel kedves lenni és megfelelni mások elvárásának. Ez nem gyerekkoromban volt így, mert akkor valószínűleg kitűnő tanuló lettem volna, ami nem voltam. Ez felnőtt koromra alakult ki, amikor elkezdtem érezni, hogy az emberek bíznak bennem és számítanak rám. Én a munkámat is szerettem és szeretem ma is jól végezni, nemcsak úgy félig. Sokszor fel is emésztett és emészt ez a fajta megfelelési kényszer.
Nem vagyok perfekcionista,
Képtalálat a következőre: „perfekcionizmus”

"Ahelyett, hogy elfogadnánk önmagunkat, folyamatosan a tökéletesség megfoghatatlan érzését kergetjük – ez napjainkban gyakori jelenség. Ám még ha sikerül is elérnünk azt a bizonyos ideális állapotot, amelyben minden a helyén van, az is csak átmeneti lehet, hiszen minden nappal többre vágyunk. Bár a maximalista a külvilágnak mosolygós arcát mutatja, legbelül csalódott, mert kimerült és folyamatos önértékelési gondokkal küzd. (La Famme cikk - részlet)

Mindig sokat várok magamtól, és a gyerekeimtől is.
És azt értettem meg, hogy nem lehet ezt mindig így csinálni.
Már egy ideje próbálok odafigyelni a határokra. Ez persze nem jelenti azt, hogy eddig nem voltak határaim, de az utóbbi egy évben azt láttam, azt tapasztaltam, hogy az elvárásaim tisztességtelenül magasak voltak önmagam felé is, és a gyerekeim felé is.

  • Engedtem magamnak például abban, hogy nem kell minden évben megjelentetni egy gyerektanulmányt, csak azért, hogy legyen. (Szeretek írni, fontos nekem, és nagyon sok ötletem van, de sok időmet elvette.) 
  • Engedtem magamnak például abban, hogy a héten egyszer laza napom legyen, amikor nem megyek sehová, és nem főzök nagy adag és bonyolult ételeket, hanem az a nap arról szól, hogy olvasgatok, rendszerezem a dolgaimat, blogot írok és másokét olvasom. 
  • Engedtem magamnak például, hogy eljárjak úgy úszni, hogy ne legyen lelkifurdalásom, hogy egyedül megyek, pedig jöhetnének a gyerekek is...
  • Engedtem a gyerekeimnek abban, hogy már nem megyek keményen Zsófi után, számon tartva minden alkalmat, hogy bepakolt-e, megcsinálta-e a leckét, kihegyezte-e a ceruzáit, stb. Persze, ellenőrzöm, de neki is felelősséget kell vállalnia a dolgaiért. 
  • Engedtem abban, hogy ők válasszanak dolgokban. Eddig is figyeltem erre, de most még jobban. Nimródom például már most jelezte, hogy számára nem terv a jövőre nézve az úszás, inkább járna sakkozni és zongorázni. Úgyhogy most annak szervezésébe fogtam :) Mert úgy gondolom, hogy abban kell támogatni őket, ami érdekli őket. 


Éreztem úgy, hogy mások elvárásai rám nézve tisztességtelenek voltak. Azt gondolták sokan - főleg a családból 1-2 ember -, hogy én nem csinálok semmit, hanem látványosan otthon vagyok és csak úgy el. 
Az utóbbi időben megtanultam nemet mondani. Ez sem volt igazán jellemző rám, de megtanultam, hogy néha szükséges. Nem vagyok attól kevesebb, ha NEMET mondok. Nekem is sokat jelentett, hogy  odafigyeltem ezekre a dolgokra, mert nem terhelődtem túl és a javamra vált. 
Megtanultam figyelni arra is, hogy mások felé se legyenek akkor elvárásaim. Ebben a legtöbbet Férj segít nekem, mert van neki egyfajta sajátos humora és lazasága, ahogy kezeli a dolgokat és az életet, közben pedig nagyon jó abban, amit csinál. A munkájában. 
Azt tanultam meg tőle, hogy ne várjak el túl sokat az emberektől, mert jobb pozitívan csalódni, mint nem. Igaza van, de én naiv vagyok, az a típus, aki bízik az emberekben. És mindig a tökéletest, a legjobbat várja. 

Képtalálat a következőre: „rules”
Az is tény, hogy nagyon fontosak nekem a szabályok. A kisfiammal mi vagyunk a családban azok, akik ragaszkodnak a szabályokhoz, akik igyekszenek betartani és betartatni. Ő még nálam is jobban. Nekem is fontosak. Ideges leszek, ha nincsenek szabályok, és akkor is, ha nem a tervek szerint zajlanak a dolgok. 
Mindig eszembe jut, hogy Isten sok szabályt adott nekünk. De a szabályokat lehet "be nem tartani", csak aztán vannak következményei. Zsófia nálunk az az alkat, aki lelkesen hágja át a szabályokat, vagy igyekszik mindent megtenni ennek érdekében. Vele éppen ezért nehezebb dolgunk is van. De mindenképpen az a célunk, hogy megtanítsuk arra, hogy a korlát a szakadék mellett azért van, hogy megvédje őt. 
Mint aggódó szülő, persze, hogy szeretném, ha jól döntenének, és sokszor mi jobban tudjuk, hogy mi lenne jó neki, de hagyni kell rossz döntéseket hozni. Ezt én még tanulom, de már elég jól viselem például, hogy nem jól sikerül egy matek dolgozat :)
Nem azt kell megtanítanunk, hogy soha ne hibázzanak, hogy mindig mindenre tudják a tökéletes választ, még csak nem is az a dolgunk, hogy tökéletessé formáljuk őket. 
A mi feladatunk az, hogy úgy szeressük a gyerekeinket, ahogy vannak. 
Feltétel nélkül.
Miközben megmutatjuk nekik, hogy bár vitázunk, veszekszünk, küzdünk velük, NAGYON-NAGYON SZERETJÜK ŐKET!
Ahogyan Jézus is szeret minket.

Persze, nemcsak a gyerekeinkkel kell, hogy így működjön ez, hanem természetesen a mi Férjeinkkel is. Mert tény, hogy egy férj nem mindig tökéletes lelki vezető, nem mindig mondja helyén és jól a szavakat, nem úgy gondolja a gyereknevelést ahogy te, és azt is el kell ismerni, hogy néha ő is hibázik. Bennem van hajlam többet látni a Férjembe, mint ami benne van. Kicsit elfogult vagyok felé, bár látom a hibáit, tudom, hogy milyen nem pozitív tulajdonságai vannak, de mégis igyekszem jobban kiemelni a jó dolgait, mert attól tud jobb Férj és Apa lenni.
Különösen keresztény házasságoknál kell odafigyelni. Mindig megdöbbent, amikor egy tizenéve együtt élő házaspár egyik tagja nem tud pozitív tulajdonságokat mondani a házastársáról. Mindig megdöbbent, ha valaki nem tud elismerő szavakat mondani a másikról!
Könnyebb a hibákat megtalálni mindenben és mindenkiben, de minek? Hogy még rosszabb legyen mindenkinek?
Nem vagyunk hivatottak arra, hogy megítéljük a férjeinket. Arra vagyunk hivatottak, hogy FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETTEL szeressük őket!

Képtalálat a következőre: „jesus death”
Jézus feltétel nélkül szeret bennünket. Ő mindig megbocsát. Nem mondja el állandóan a múltbéli hibáinkat, nem vádol örökké és állandóan minket. Ellenkezőleg! Felemel és bátorít minket. Megvigasztal minket, amikor szomorúak vagyunk. Mindig érezhetjük szeretetét és jelenlétét az életünkben.
Jézus az életét adta értem. AZ ő szeretetet nem ismeri határokat és korlátokat. Mindig szabályosan küzdött értünk, ez most sincs másképpen.
Ha neki sikerült, és ő a mi példaképünk, hiszem, hogy mi is megtanulhatjuk a feltétel nélküli szeretetet!

2017. május 29., hétfő

Túrógombóc


Nagyon szeretjük. Meglepetésemre még kicsi fiam is, akiről alapvetően nem lehet tudni, hogy mikor mit mivel eszik és minek melyik részét nem eszi meg. Csak egy példa. Szereti a mogyorót és a csokit is, de a mogyorós csokit nem szereti :(
Szereti a túrót - ilyen formában -, és szereti a csokit is, de a Túró Rudit már nem eszi meg.
Persze, nem volt ez mindig így. Sokáig nem szerette, aztán egyszer csak (rejtély, hogy mitől változott meg a hozzáállása) nagyon szerette.
Nálam ez nagy kedvenc. Mindig is az volt. Emlékszem, még a szorgalmatosi általános iskolában dolgoztam (akkor még nem így nézett ki, nem volt szerencsém ebben az új épületben dolgozni). De sokszor volt ez a finomság! Még gombócevő verseny is volt :)
Nem nyertem, de sokat meg bírtam enni belőle :) Ma már ez nincs így. Nagyon ritkán eszem gombócot.

Az úgy volt, hogy tegnap a kisfiam megkért engem, hogy készítsek túrógombócot. Elő is készítettem, össze is állítottam, de csak este volt már időm kifőzni. Mondtam neki, hogy holnapra lesz, vihetnek majd az iskolába. Ők nyugodtan el is mentek aludni, még pedig este 9-kor nekiálltam túrógombócot főzni. De tudjátok... ilyen rosszul még nem sikerült. Szétestek a gombócok, egy darabot sem tudtam megmenteni. Mérgelődtem egy kicsit, aztán feladtam. Biztos más háziasszonynak is volt már olyan, hogy nem sikerült egy étel. Még azoknak a fantasztikus gasztrobloggereknek, akik fantasztikus dolgokat készítenek és nagyon látványosan. :) Legalábbis remélem...

Reggel a kisfiam első kérdése az volt, hogy "Van túrógombóc?" Be kellett vallanom, hogy anya elügyetlenkedte, de megígértem neki, hogy ma elmegyek a boltba, veszek újra túrót, és megcsinálom. És megcsináltam!
Csak azért is!!!!!

Elkészítés:
Fél kg túró, 1-2 tojás (én 2 tettem bele), 9 evőkanál búzadara, só

Összegyúrtam, vizes kézzel kis gombócokat formáztam belőle. Én ezeket szeretem, nem a nagy, ormótlan golyóbisokat.
Állni hagyom pár órát a hűtőben.
Aztán sós vízben megfőzöm, és megforgatom olajon jól megpirított zsemlemorzsában.
Készítek hozzá tejfölös-porcukros "szószt", ahogy a kisfiam hívja. 
Jó, ha van egy kis íze.

2017. május 27., szombat

BOLDOGSÁG KIHÍVÁS # 12.Túrázz a családoddal!





Aztán, amikor idekerültem, két hegyvidék közé, már mindennapos dolog lett ez. Legalábbis látványra. Ha a kertbe megyek, már akkor is mászok egy kis alapozást, de az igazi túrázás a Vértes adja. Meg a Bakony, de nekünk a Vértes közelebb van, kb. 5 perc gyalog és már bele is vetettük magunkat az erdőbe.
Mostanában egyre többet túrázunk. Sokszor hívunk vendégeket, mert többen jobb buli. :)
Jó lenne még többet. A gyerekek is élvezik. A túrázás jót tesz feszültség levezetéseként, stresszoldóként, egészséges, fejleszti a gyerekeket, rengeteg állatot határoztunk már meg, meg növényt is. Csapatmunkát kíván, mert segítjük egymást a táv megtételében, és a leglényegesebb, hogy élvezzük Isten nagyságát a gyönyörű természetben.
Azok az emberek, akik rendszeresen túráznak, jobban feldolgozzák a stresszt, és a vérnyomásukkal sincs annyi gond.
Zsófia iskolájában van egy tanárbácsi, aki rendszeresen túrákat vezet a gyerekeknek. Ő tanított engem angolul :). Az egyetlen probléma, hogy minden túra szombaton van, és ugye mi ilyenkor nem vagyunk itthon, de szerintem Zsófi nagyon élvezné. Ennek is még utána kell járnom :)
 
Szóval az biztos, hogy amikor az ember túrázik át kell gondolni, hogy indul el. Milyen felmerülő problémák lehetnek. Mi minden kell egy hátizsákba, ami nélkül nem lehet elindulni. 
Mi még nem csinálunk nagy túrákat, hiszen kicsik a gyerekeim, Kata miatt kisebb távolságokat teszünk meg, de azért balesetek mindig lehetnek és előfordulhatnak. Én mondjuk magam nem vinném a gyereket túrázni, mert a tájékozódási képességem a nullával egyenlő, de Férj mindig ott van, és tudjátok, ő "az a pasas"... Milyen pasas? "Hát az, aki a világvégén is képes egy gyufaszálból házat építeni." (Idézet: Hat nap, hét éjszaka című film - NAGYON JÓ!)
Senki sem tervezi be, hogy eltéved, vagy balesetet szenved, de a biztonság mindig jól jön.
Az, hogy mi mindent csomagolunk el, függ attól is,hogy milyen túra lesz.

Fontos dolgok túrázáshoz:
1 Víz. Ez a legfontosabb dolog, amit magunkkal kell vinni. Az ember könnyen kiszárad, különösen nyáron. Víz és nem cukros innivaló!!! 
2 térkép és iránytű.  - Megmondom őszintén, hogy nálunk ez nincs. Férj elég jól ismeri a Vértest, és én pedig bízom Férjben. Ráadásul elavult dolognak is tűnhet a GPS és telefon világában, de mégis jó és fontos szerintem. Leginkább a gyerekek miatt fontos, mert meg kell, hogy tanuljanak térképet olvasni. Később még akár javukra is válhat. :) 
3 Étel - Jaj, hát ez a legfontosabb. Ez anyának meg főleg! Nekem amúgy is mániám, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, mert a gyerekek sosem éhesek, de amikor megállunk egy pár percre, akkor mindenki majdnem éhen szokott halni, még akkor is,ha kisebb távot teszünk meg. Én mindig rakok kekszet (Jó reggelt nagyon bevált), vagy valamilyen egészséges nasit, amiben van energia és kalória. Lehet mogyoró, napraforgó, pisztácia, stb. 
4 extra réteg ruházat és esőkabát - Nem számít, hogy hova megyünk,  az időjárás elég szeszélyes. Sosem baj, ha kicsit cipekedniük is kell a gyerekeknek, egy esőkabát még nem a világ. A pulóvereket meg a derekukra tudják kötni. Sokszor megkaptam már, hogy néha túl sok ruhát adok rájuk (egy póló, egy vékony hosszúujjú és egy pulóver, ha hűvösebb az idő - nem gondolom, hogy sok ruha), de azt gondolom, hogy jó rétegesen öltözködni. Eddig nem vittem, de a következő alkalomra elteszek váltózoknit is, mert a gyerekek mindig megtalálják a sáros részeket, hiszen az a buli!
5 zacskó - egyrészt a szemétnek, másrészt nálunk iszonyú mennyiségű kavics, virág, toboz, különféle kőzet és fa jut haza egy-egy ilyen kirándulásról. Nem baj, ha van egy hely, ahol mindent tárolunk :)
6. Kötél, ragtapasz, gyufa, papír, rovarírtó, fényvédő, sapka - ezek abban az esetben, ha valamit meg kell oldani. Mondjuk valakinek kimegy a bokája, elvágja a kezét, vagy akármire is jó :)
7. Zseblámpa.  -  Soha nem voltunk még esti túrán, és nem is tervezem velük még egy darabig, viszont nagyon szeretik a zseblámpát, és az amúgy is izgalmas nekik. Meg jó buli. 

Kihívás: TÚRÁZZ A GYEREKEIDDEL!

2017. május 26., péntek

Zöldbab főzelék







Hozzávalók:
  • 50 dkg sárga hüvelyű zöldbab
  • olaj
  • liszt
  • bors
  • 1 kis doboz tejföl (lehet vega tejföl is, és akkor teljesen vegán lesz az étel :) )
  • 1 teáskanál őrölt pirospaprika

A zöldbabot olajban kicsit megpároljuk. Nem szeretem magas lángon főzni, mert akkor szétfő. Aztán ha egy kicsit megpuhult, utána felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje.
Sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, amikor megfőtt, akkor elkeverjük a lisztet a tejföllel és behabarjuk a főzeléket.

Nagyon finom.
Jó étvágyat!

2017. május 25., csütörtök

Mózes és a kőtábla - kézműves

Mostanában sokat beszélgetünk Mózesről. Mind hittanórákon, mind a gyerektanításokon.
Ezt készítettük a gyerekekkel.



 És a kész munka:
Szerintem nagyon jó lett.

2017. május 23., kedd

KÁOSZBÓL NYUGALOMBAN # 16.

Képtalálat a következőre: „szélcsend”

Emlékeztek még, hogy írtam a Szélcsendről az életemben? Még most is fontosnak érzem, és még most is keresem ezeket a helyzeteket. Főleg akkor érzem ezt, amikor a konyhámban vagyok. Mert a konyhámban sokszor van káosz. (Most este fél 9 van, most kezdtem neki a gyerekek holnapi ebédjének, mert a mai nap egész nap úton voltam, és el is fáradtam, de enni meg kell.) Kicsi, nincs elég hely, sok minden funkcióval bír ez a hely... stb. Szeretem a szép konyhákat, és vágyom is egy nagyobbra. 

A konyhai asztalon mindig minden szalad. A gyerekeimnek mániájuk, hogy oda pakolnak mindent, amit hazahoznak, vagy megtalálnak. A székekre pakolják a pulóvert, a kabátot, mellényt, mintha nem lenne helye. Mintha... Pedig de!
Mégis úgy érzem magam, mintha Káoszban élnék.
Ez persze azért is lehet, mert mint már említettem, nincs előszobám, és a konyhában összpontosul minden és mindenki. Ez engem eléggé stresszel, mert csak néhányat kell lépni vagy hajolni, és minden a helyére kerülhetne, de nem... valahogy nem ér rá senki ilyesmire.

A KÜLDETÉS: A KONYHA

Szeretem a rendet a konyhában, de reggelente, amikor felébredek, látom mi vár rám aznap. Mert én nem vagyok tökéletes anya, és nem pakolok el este 11-ig mindig mindent a helyére. Lehet, hogy emiatt, de nem tudok felzárkózni, és úgy érzem, hogy túlterheltek a napjaim.
Volt már ilyen veled, vagy csak velem történt meg?
  •  A tiszta konyha fontos. - Az én életemben egy nagy segítség Mabel, a mosogatógépünk :)
  •  Igen, gondoltuk vicces nevet adunk neki, ráadásul nagyon szeretjük Férjjel a Csengetett Mylord! című sorozatot, így nem is lehetett volna más a befutó erre a szerepre. Amióta Mabel a családunk tagja, tényleg sok dolga van. Állandóan megy. Most is, este 9-kor. Tudjátok, mondtam, hogy nem szerettem soha mosogatni, és most élvezem, hogy nem igazán kell. Bepakolom, kipakolom, és mehet bele a következő adag. Anyukám szerint túl hosszú ideig mosogat, azt mondta, hogy ő addig megcsinálja kézzel :)Mondtam neki, hogy lehet, de én közben tudok főzni, vasalni, pakolni, vagy olvasni... azért ez is jó. 
  • Besétálni egy rendetlen konyhába, az azért elkedvetlenít engem is.Pedig sajnos az én konyhám is szokott rendetlen lenni. (Még mindig várok valamilyen csodára e tekintetben!)
  • Szeretek főzni, de nem szeretem, ha piszkos a konyha. Ez mondjuk mániám, mégsem tudom mindig megvalósítani. Állandóan súrolom a dolgokat, de nem is ezzel van baj, hanem a helyhiánnyal (aminek hadat is üzentem, csak sajnos lassan haladok), így amikor például megjövök a boltból 3 szatyorral, az a legnagyobb gondom, hogy hová pakoljam le a dolgokat, amiket vettem. Mi sokan vagyunk, tehát nem kevés étel fogy, ráadásul elég válogatós is a társaság, kevés dolog van, amit mindenki szeret. (Erre most sokan mondhatják (és talán mondják is: ejnye! ... de én tényleg mindenkinek mindent megfőztem és megkóstoltattam, aztán így alakult) 
  • Igazából az a fontos számomra, hogy legyen hely elkezdeni a főzést. Éppen ezért az utóbbi időben elkezdtem lomtalanítani a konyhát. Csak olyan dolgokat tartok meg, amiket tudom, hogy használni fogok és használok is. Például 3-szor kaptam ajándékba zöldségreszelőket, tudjátok, ami mindenféle formára összevágja a zöldségeket. Na, erre konkrétan nincs szükségem. :) Vagy van egy halom ajándék kávéscsészénk, de nem kávézunk, így teljesen felesleges. Rengeteg kanál, villa és kés van. És még sorolhatnám...
  • Sokat küzdök azzal, hogy a gyerekeim elvigyék a helyére a mosatlan tányérokat, amiből ettek, vagy hogy kulturáltan egyenek. Néha úgy tűnik, Katának ez nehezen megy, mert egy kismalac is szebben eszik, mint ő. Én tudatosítom bennük, hogy nem a szolgájuk vagyok, hanem az anyukájuk. :)
  • Nagyon sokat küzdök azért, hogy elpakoljak dolgokat, hogy minden egyes főzésnél tiszta legyen a hely. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy ördögi kör, bár nem szeretem ezt a kifejezést használni. Újra és újra, meg újra és újra egy idő után fárasztó. Éppen ezért vagyok hálás Mabelnek. Meg persze az anyukámnak, aki karácsonyra meglepett minket vele. Amióta ő megvan, még a mosogatást is jobban szeretem. Megesszük, már kerül is be a helyére, vagy előbb a mosogatóba, aztán amikor lesz hely, bele a gépbe... 
  • Nem vagyok egy lelkes háziasszony. Szeretek anya lenni, meg feleség, szeretek főzni, szeretek pakolgatni, takarítani, de nem gondolnám, hogy ennek kellene lennie az életem értelmének, ti. hogy látástól vakulásig ezt csinálom, csak mert itthon vagyok (egyébként nem is vagyok itthon, vagyis alig). 
  • Azt értettem meg, hogy a legfontosabb dolog az életemben e tekintetben is az önfegyelem. Én néha küzdök ezzel. Mert van olyan, hogy nincs kedvem. Mert miért ne lehetne? Nem rabszolga vagyok én, akinek arról szól az élete, hogy kiszolgáljon mindenkit! Ha lehet nem halogatom a házimunkát, és megcsinálom, hogy gyorsan kész legyek vele, de - ahogy a fogyókúrázók is adnak maguknak laza napot -, így én is szoktam magamnak. És igen! Van, hogy nem csinálok meg valamit. Nem kerget a tatár!!!

AMIT MEGÉRTETTEM:
1. Én boldog leszek attól, -  reggel is - ha tisztaság van a konyhámban!
2. Hagyjunk elegendő időt arra, hogy megfőjön az ételt! Én általában ebben elszámolom magam. Van, hogy annyira belelendülök a főzésbe, hogy nem tudom abbahagyni, és akkor kész a káosz.
3. Mossuk el a tálakat minél hamarabb. Ez csak néhány másodperc! 
4. Pakoljuk le az asztalt mindig! Én a gyerekeimet rászoktattam arra, hogy reggeli után lepakoljanak maguk után. Muszáj nekik!
5. A padló felmosás, hűtőszekrény pakolás, rakodás is nagyon fontos. Ha módszeresek vagyunk, akkor nem lóg a fejünk felett a sok-sok feladat, amit el kell végezni...
 
És ami biztos, hogy még sokat fogok írni erről.

2017. május 21., vasárnap

Csokis keksz és az M&M's

A május nálunk mindig nagyon húzós. Két gyerekem is májusban született - 2 nap különbséggel, és mindig egyszerre tartjuk a születésnapi "bulijukat". Meg persze Zsófinak ilyenkor van a névnapja, így egybe letudhatunk mindent. Ilyenkor egész gyereksereg jön el hozzánk. A május jó hónap, mert már sokat lehetnek kint, és kiengedhetik az energiákat, nem bent a házban. Én ennek egyébként nagyon örülök. :)

Megmondom őszintén, hogy nem vagyok híve annak, hogy egy gyerek, csak hogy jóban legyen és jó pontokat szerezhessen, az egész osztályát hívja meg magához. Ismerek ilyen helyzetet. Mi évek óta ugyanazokat az embereket hívjuk, akik ténylegesen a barátaink, és akikkel jóban vagyunk, és a gyerekek is jól kijönnek. Jó látni, ahogy az évek alatt formálódtak, alakultak, és már a lányok is igen komolyak, nincsenek például nyávogások és árulkodások. :) :)

Az a típus vagyok, aki szeret vendégül látni és készülni. És az, aki szereti, ha kipróbálhat új sütiket. 

Szeretek blogokon járni és kutatgatni, olvasgatni, mert ki tudja, hogy honnan lesznek a nagy ötletek! :) Azon gondolkoztam, hogy valami újdonságot sütök a gyerekeknek, mégiscsak egy szülinapi partyról van szó!
És akkor megtaláltam ezt a kekszet:
Gyors és finom.

Hozzávalók: (Kb. 20 db kekszhez, egy nagy gáztepsinyi adaghoz).
120 g liszt + 25 g kakaópor,
100 g porcukor
80 g puha vaj
1 egész tojás
1 cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
1 kevés só
1 kis csomag Smarties, vagy M&M’s (kb. 150 g)
(Az az igazság, hogy én a kekszeket dupla mennyiségből csinálom, mert 20 darab nálunk nem tart sokáig.)

Elkészítés:
1) A puha vajat géppel alaposan kihabosítjuk.
2) Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, majd a porcukrot és a tojást.
3) Erre szitáljuk a száraz hozzávalókat (lisztet, kakaóport, sót és sütőport), amit alaposan kikeverünk.
4) A tészta egy puha massza lesz, amiből 3-4 cm átmérőjű golyókat formálunk és sütőpapírral bélelt lemezre nyomkodunk. Én kanalazni szoktam. Mármint kanállal szedem rá a sütőpapírra. Szeretem, ha kicsit rusztikusabb :) :)
5) Díszítsük ki az M&M-szel a sütiket. Én így utólag rájöttem, hogy tehettem volna többet bele, de első próbálkozásra így alakult. 
Fontos!!! A kekszek között hagyjunk nagyobb helyet, mert azok terülni fognak.
Előmelegített 170°C-os sütőben max. 15 percig süssük a kekszeket. Figyeljünk rá, hogy ne süssük túl a kekszet, mert kiszárad!

2017. május 20., szombat

Meggyes-mákos muffin

Muffin-hegyek nálunk!
De persze, mi is nagyon szeretjük a muffint. Ráadásul Férj nagy kedvence is ez a süti, mert van benne MÁK és van benne MEGGY. Sokszor szoktam készíteni, mert Férj nem édesszájú, de ezeket a muffinokat jártában-keltében eszegeti, és fogy. Ezért mindig dupla mennyiséget készítek belőle. Muffinból mindig :)


A recept:

Hozzávalók: 10 dkg meggybefőtt; 15 dkg puha vaj; 15 dkg cukor; fél teáskanál vaníliaaroma (helyette vaníliacukrot teszek bele); 2 tojás; 12 dkg liszt; 3 dkg darált mák; 1 teáskanál sütőpor; fél teáskanál őrölt fahéj (kihagyom); 1 citrom; 4 evőkanál tej (kihagyom)

A receptet úgy írom le, ahogy nekem megvan, az eredeti formájában. Ám mivel én nem teszek bele dolgokat, mindenkinek a kreativitására bízom, hogy hogyan készíti el. Én zárójelbe teszem, amit nem teszek bele.

Elkészítés: A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. A muffinformákat papírral kibéleljük. A lisztet összekeverjük a sütőporral, a darált mákkal (és a fahéjjal). A vajat habosra keverjük a cukorral és a vanília (aromával - helyette vaníliás cukrot teszek bele), majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat. 
A masszához hozzákeverjük a lisztes keveréket, majd belereszeljük a citrom héját, (végül fellazítjuk egy kis tejjel - nem szükséges, így is elég lágy). 


A masszába belekeverjük a lecsöpögtetett meggyszemeket, majd a formákba adagoljuk. 
Kb. 20 perc alatt készre sütjük. 


HA VALAKI MÉG SZERETNÉ TETŐZNI, én nem szoktam:
fehércsoki mázhoz: 10 dkg csokoládé; 10 dkg vaj; 2 evőkanál tejszín; 10 dkg porcukor;
tetejére: lecsöpögtetett magozott meggybefőtt
A darabokra tört fehér csokit gőz fölött összeolvasztjuk a vajjal és tejszínnel, majd levesszük a gőzről, és hozzászórjuk a porcurot. Addig kevergetjük, amíg a cukor feloldódik benne, aztán, ha már kihűlt, rákenjük a kész muffinokra.

2017. május 19., péntek

Ami nagyon fontos a gyerekeim életében,

az a sport és a zene. És - nincs mit tagadnom -, a matek. Meg a nyelvek.
Javítja a jellemüket, a szellemüket, a testüket és a gondolkodásukat. Én pedig ebben hiszek, és ezt szeretném.
A világnak nincs szüksége egyen gyerekekre, csak egyéniségekre!

Tegnap Nimródot vittem úszni az uszodába. Zsófit is szoktam, mert ugyanakkor úsznak - csak másnál -, de kislányomnak aznap nem volt úszás, helyette előtte való nap ment el.
Mit ne mondjak, tény, ami tény, elég macera, mert sok idő. Ráadásul azt az időt, amit ülsz a lelátón otthon el tudnád tölteni mással is. Ez egy csomó idő, ami alapvetően feleslegesnek tűnik. Neked. De nem nekik. :)
Beszélgettem egy nénivel, aki mondta nekem: "Ó, akkor maga sem unatkozik!"
Hát nem.
Andrea Kánya fényképe. Sokszor figyeltem már a gyerekeket, akik úszni járnak. Biztosan más sportban is így van, de én csak erről tudok nyilatkozni. :) És a kislányomat is figyelem már egy ideje. Sokat változott, és azt kell mondjam, hogy a javára.
Volt egy időszak az életében, amikor nagyon nehéz volt vele, amikor magatartási gondokkal küzdöttünk, amikor megharcoltunk minden egyes napot a viselkedéssel és a hozzáállással. Nagyon aranyos gyerek, de nem igazán a kontrolláltság az erőssége. Számára az a szabály, ha nincs szabály - ellenben a kisfiammal, aki kiborul szabályok nélkül.
Így, amikor nagyon elszaladt vele a ló, ti. beírást hozott haza az iskolából, el kellett gondolkoznunk, hogy milyen következménye legyen.
Én nem hiszek abban, hogy a gyerekekre rá kell hagyni a dolgokat, aztán majd minden megoldódik magától. Szerintem hamar meg kell őket tanítani egyrészt az önállóságra, másrészt a felelősségvállalásra.
Ezért Férjjel azt a döntést hoztuk meg, hogy 1 hónapig nem járhatott úszni. Ez Zsófinak, aki nagyon-nagyon szereti kemény menet volt. De volt egy kis ideje, hogy átgondolja a hozzáállását a dolgokhoz, az iskolához, másokhoz való viszonyát.
Valaki azt mondta nekem, hogy "Miért éppen az úszással büntetitek, amikor szereti?"
Andrea Kánya fényképe.Hát persze, hogy valami olyasmit veszek el tőle, amit szeret. Ha azt mondtam volna neki, hogy egy hónapig nem matekozhat, szerintetek változott volna valami? :)
Most ott tartunk, hogy sokat változott. A jegyei, a hozzáállása, a másokhoz való viszonya (kivéve a testvéreit, de ez benne van a pakliban).

A másik ilyen nagy szerelem az életében a gitár. Ő választotta, és szerintem elég ügyes is. Állítólag még érzéke is van hozzá.
Mivel én nem vagyok muzikális alkat, tőlem nem sok mindent tanulhatott ilyen téren. De ő választotta, és nagyon szeret járni. Egyébként azért nem a gitárt vettük el tőle - szimplán anyagi viszonyulásból -, mert az előre ki kellett fizetni, míg úszást havonta kell. :)
Zsófia nagyon szeret járni a tanárához, aki egy fiatal ember. Első ránézésre azt mondod, húúúúú!, hiszen egy raszta fiúról van szó.
Érdekes dolog az ítélkezés.
Péntekenként együtt szoktunk utazni a tanárral Mórra. Ugyanazzal a busszal jövünk haza. Ő jön dolgozni, én akkor fejezem be Fehérváron. Egyszer egy ismerősömmel beszélgettünk a buszon, egy erős egyéniségű (szintén zenetanár, de már régen nem tanít) nő, akinek határozott véleménye van. Kiderült, hogy ez az emberke tanítja a kislányomat.
Láttam, hogy kikerekedett a szeme, és tett valami olyasmi megjegyzést, hogy "Hát, nem bíznám rá a gyerekemet, ahogy kinéz! Mit adhat neki ez a tanár?"
Hogy mit? Lelkesedést, szorgalmat (nem szokott magától szorgalmi házit csinálni, de gitározni mindig szívesen leül), emberséget, kedvességet, lazaságot, a zene iránti szeretetét...
Kell ennél több?
Persze, amikor utána kiderül, hogy az ő férje benne volt egy megvesztegetési botrányban, akkor számomra nem is kérdés, hogy kire bíznám inkább a gyerekemet!

Úgyhogy szívesen töltöm az időmet az uszodában, a zeneiskolában, mert tudom, hogy ez később a gyerekeim javát fogja szolgálni.

2017. május 18., csütörtök

Piskóta dióval és meggyel

Amikor nincs időd sütni, de úgy ennél valami finomat...
Akkor eszedbe jut, hogy a tyúkjaid az utóbbi időben sok-sok tojással ajándékoztak meg, akkor arra gondolsz, hogy fel kellene használni... És egy gyors süti mindig jó ötlet.
Nálam is jött, hogy piskótát készítek, és tettem bele diót (nem darálva, csak jól összetörve), és meggyet.
Aztán ez lett belőle.
Mondjuk gyorsan megettük...
Nem szép és nem látványos süti, de most nem ez volt a cél...

2017. május 16., kedd

Keddi Könyvajánló


Képtalálat a következőre: „a boldogság választható”

Vajon mi az oka annak, hogy a legaktívabb hívők között is oly sok a depressziós ember? Miként lehetséges, hogy a hit, amely segíthetné a felépülést, bizonyos esetekben még tovább fokozza a terheltséget? S mi a magyarázat arra, hogy ezek az emberek többnyire szemrehányásokkal illetik magukat betegségük miatt, mintha annak oka csupán hitük hiányossága volna? Az amerikai pszichiáterszerzők legújabb könyve lehetőséget kínál a depresszióval küzdőknek, hogy önmagukat jobban megértsék, s szerepet vállaljanak saját gyógyulásukban. Ugyanakkor segítséget nyújt az egészséges embereknek is, hogy több megértéssel közelítsenek depressziós társaikhoz, akik gyakran úgy érzik, hogy az egészségesek világában félreértik, vagy tévesen ítélik meg őket. A szerzők keresztény meggyőződésükből következően a depresszió okait, tüneteit és kezelését mindenekelőtt bibliai alapokon tárgyalják.

2017. május 14., vasárnap

Isten a szeretet


Hogy ez mennyire igaz!
Nap, mint nap érezem ezt, és fontos nekem.
Néha persze meg kell ezt erősítenem magamban, de nem azért, mert nem tudom, hanem mert nem akarok odafigyelni, pedig olyan nagyon hálás vagyok sok mindenért, az életemért, dolgokért, persze a családomért, a Férjemért, a Gyermekeimért, a gyülekezetért, az élményekért, amelyek alakították az életemet, az eseményekért, a barátokért, a sok jóért, és persze a nehézségekért...
De olyankor az ember nem hálás. Amikor nehézség van, akkor csak a problémáját látja, és úgy gondolja, hogy az övé a világon a legnagyobb, pedig mindig van nagyobb és lehet, hogy másnak, nem nekem.
De emiatt sem akarom elveszíteni Isten szeretetét és elfelejteni, hogy ő az, aki miatt a világ legboldogabb emberei között lehetek!

2017. május 13., szombat

KÁOSZBÓL NYUGALOMBA # 16.


Az az igazság, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a valóságot. 
Az az igazság, hogy az a cél lebeg a szemem előtt, hogy még boldogabb életet éljek.

Nem vagyok elégedetlen. 
Amikor elvégeztem a Lelkigondozói szakot, a szakdolgozatot a MEGELÉGEDETTSÉGBŐL írtam, hogy mi nők hogyan viszonyulunk ehhez. 
El kell gondolkodnom - ettől függetlenül - hogy elégedett vagyok-e? Nem vagyok-e telhetetlen? 
Vannak olyan dolgok az életemben, amelyekre mindig úgy gondolok, hogy jó, hogy van, de ...
Nektek is van ilyen? Biztos van.

  • Mostanában arra vágyom, hogy nagyobb legyen a házunk, mert kevés benne a szoba, és kevés a helyünk. Ez telhetetlenség? Lehet.
  • Mostanában arra vágyom, hogy eljuthassak újra Párizsba. Ez telhetetlenség? Lehet.
  • Mostanában arra vágyom, hogy - 10 kilóval kevesebb legyek. Ez telhetetlenség? Lehet.
  • Mostanában arra vágyom, hogy legyen munkahelyem, legyenek tyúkjaink, és még sok-sok vágyam van... 
Még akkor is, ha az embernek nem olyan nagy elégedetlenségei vannak...

Képtalálat a következőre: „jeremiás könyve 29,11” 
Szerintem ezek a legszebb és legigazabb gondolatok. Mert Isten ilyen. Terve van velünk, már előre terve volt velük. Nem eleve, hanem előre! Békességet ígér nekünk, és nem rossz dolgokat. Reménnyel teli jövőt. Csodálatos, hogy Isten azt ígéri nekünk, hogy az életünket, a sorsunkat jóra fordítja!
Úgy szeretem az ő ígéreteit!
Úgy szeretem, hogy ő ilyen Isten.


Veletek is előfordult már, hogy arról álmodoztatok, hogy a szürke napokat (és most nem a hosszú téli estékre gondolok) bárcsak felváltanák a színesek? Többször és sokszor? 
Annak idején, amikor beszélgettem emberekkel, és megkérdeztem tőlük, hogy mi van velük, azt mondták, hogy semmi, mert velük soha semmi izgalmas nem történik. Hogy lehetséges ez? Az élet nem unalmas! Minden nap sok apró öröm kell, hogy érjen minket, csak MI vagyunk azok, akik nem vesszük észre, mert elégedetlenek vagyunk, mert semmi nincs úgy, ahogy mi szeretnénk!
Úgy gondoljuk, hogy szürke az életünk.
Képtalálat a következőre: „gray life”
Mondjuk az biztos, hogy szürke marad, ha mi magunk nem gondoskodunk színekről benne!
Ami tény, és ami fontos, hogy legyenek álmaink, céljaink, ötleteink. Nem baj, ha azt mondják, hogy ez csak álom! Én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak. És ez nem az ezoteriás dolog, ami arról szól, hogy bevonzom a jó dolgokat az életemben, és valóra válik. Mert én abban hiszek, hogy vannak álmaim és vágyaim, és Isten elé viszem, és ha az ő akaratával megegyezik, akkor ő ebben támogatni fog. 
Sokan az életükről, házasságukról gondolkodnak úgy, hogy ez rossz, hogy nem egy idális élet, nem erre számított, nem ezt akarta... Működhet az önsajnálat, lehet szorongás amiatt, mert esetleg az "élet" nem úgy alakította a dolgokat, ahogy ő szerette volna. És ilyenkor persze Isten szokott lenni a hibás, akiben meg nem is hisznek. 
Csalódások fognak történni, és lesznek is az életben. Mindenki életében megjelenik, mindenki részese lesz. Ki így, ki úgy. A kérdés, hogy ki hogyan dolgozza fel. A kérdés az, hogy mi a cél. Mi a fontos. Hogy mi az életem igaz értelme és célja!
Nincs olyan ember, aki ne akarna boldog lenni. Nem létezik olyan ember, aki nem a boldogságra vágyna, vagy keresné azt. És ez jó dolog. 
Viszont azt is látom, hogy minden jó dolog ellenére, ami történik az emberek életében, elégedetlenek, még több kell nekik, felháborodnak, engedetlenek és elégedetlenek. (Én is ilyen vagyok, csak általánosságokban beszélek). 
Én elhatároztam sok-sok évvel ezelőtt, hogy olyan életet szeretnék élni, ami a háláról szól, és aminek Isten a közepe. Mert rosszat könnyű találni, de jót? Az ember minden apró dolognak örül.

  • Számold meg az áldásaidat! Azokat, amelyeket Isten ad neked nap, mint nap! Hidd el, sok összegyűlik, főleg, ha még fel is jegyzed őket!
Tényleg igaz az a bibliai gondolat: AHOL A TE SZÍVED, OTT A TE KINCSED! Máté evangéliuma
Ne felejtsétek el! 
- Ne hasonlítsuk magunkat mások valós életéhez. Az, hogy ki milyen az interneten és a Facebookon az csak egy dolog. (Mindenki azt gondolja, hogy én milyen kedves, türelmes ember vagyok, és milyen jól nevelem a gyerekeimet és ők milyen szófogadóak - ha nálunk élnétek, látnátok, hogy ez nincs így. :) ) 
- Ne jusson az eszünkbe irigyelni más családi életét, mert nem tudjuk mi van benne. És ne is kritizáljuk, mert ki tudja mit hogy élt meg. 
- Én például szeretem a Printerestet nézegetni és mindenféle blogot olvasni, és látom, hogy mennyire remek dolgokat lehet csinálni, milyen fantasztikus anyukák vannak, akiknek ezer dologra van idejük, és mások olyan süteményeket készítenek, ami majdnem megszólal,és ez milyen csodálatos! És bizonyos tekintetben az is, sok jó ötletet lehet ellesni. - Én azonban azt gondolom, hogy lehet hétköznapinak is maradni. Elnézem, hogy egyes bloggereknek hogy van idejük minden nap szuperebbnél szuperebb ételeket megosztani, fotózni, beállítani, én meg csak a családom elé rakom az ételt, és mindenki eszik... Nem kell a tömeg után menni! Lehet ők mennek rossz fele!
- ÉN hiszem, hogy a boldogság választható! Van is egy ilyen könyv:
Képtalálat a következőre: „a boldogság választható”
A boldogság választható! Igen, nagyon sok nő küzd a depresszióval vagy mentális betegséggel, és azt látom, hogy ha segítségre van szüksége, fél kérni. Mármint segítséget. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek keménynek kell lennie, és amazonként küzdenie, megmutatnia, hogy minden helyen túlélő, -közben meg összeroppan -, azt látom, hogy csak és kizárólag Isten az egyetlen út, aki meg tud minket gyógyítani kívül és belül, aki segíteni tud nekünk, hogy boldogok legyünk!
Szerintem ez a legfontosabb! 

És még egy dolog jutott az eszembe... Hogy néha indokolatlanul sok bánat, visszaélés, nehézség, betegség jön az életünkben, küzdelmek, amelyeket nem kértünk, de kapunk. Sok dolog térdre kényszerít bennünket. SZó szerint kiszívja az életet, az energiát belőlünk. De tudjátok, meg kell érteni, - bár tudom, hogy ezt nehéz tőlem elfogadni, hiszem olyan sok tragédia velem még nem történt, de azért persze igen... - Hogy nem baj, ha fáj. A tragikus dolgokat meg kell gyászolni, átmenni a szomorúságnak és a bánatnak azon az útvesztőjén, ami nagyon fáj.Én azt értettem meg ebben is, hogy Jézus ezt tudja, és velünk érez, és velünk sír. Érti és érzi a fájdalmunkat.
Én enélkül nem is tudnám élni az életemet. Isten nélkül nem lehet boldog és tökéletes életet élni. 


Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
Római levél 8,28



Lehet, hogy az élet nem mindig úgy néz ki, mint ahogy gondoltuk. De ha a mindennapjainkban megkeressük az apró örömöket, akkor van remény és lehetőség a megtalálására!

2017. május 12., péntek

Toroskáposzta

Nagyon-nagyon-nagyon szeretem.
Amikor még ettem húst, nem szerettem. Amióta nem eszem húst, az egyik kedvencem.
Ebben az ételben az a jó, hogy nyáron is megfőzhetjük, és nem kell hozzá sertést vágni. :)



Hozzávalók: 1 csomag savanyú káposzta, 1 csomag szójacsík, 2 gerezd fokhagyma (én nem mindig szoktam), 1 nagy fej vöröshagyma, paprika, paradicsom, fél teáskanál piros parika, borókabogyó, (ezt a fűszert nem igazán használom, de biztosan nem rontja el az ízét) koriander, olaj, só.
Elkészítése: A káposztát megmossuk, jól kinyomkodjuk. A szóját sós vízben megfőzzük, kinyomkodjuk, és beszórjuk Gyros fűszerkeverékkel. A hagymát lereszeljük (ha nincs hozzá kedvünk, apróra vágjuk), olajban megpirítjuk, paprikát belevetjük, majd a paradicsomot és a paprikát. Lecsót készítünk belőle. Én szeretem, ha mindennek van egy kis lecsós alapján :) Aztán apróra vágjuk a csíkokat, és úgy tesszük rá a pörköltre.
Ezután a szóját, hozzáadjuk a fűszereket, a fokhagymát, sózzuk, és kb. 15-20 percig főzzük.
Ezután rátesszük a káposztát, felengedjük vízzel, és addig főzzük, míg a káposzta meg nem puhult. 
Mikor már úgy látjuk, hogy nem sokára meg fő akkor a vizet főzzük el alóla, de vigyázzunk oda ne égjen, gyakran kavarjuk meg.

2017. május 10., szerda

Zöldborsó-leves

A kedvenc levesem. Ez már évtizedek óta így van. Amikor anyukám főzte, akkor is nagyon szerette, amióta én főzöm, még jobban szeretem :) - Bocsi, anya! De anyukám is nagyon szereti, ahogy én főzöm. Így, amikor megyünk egymáshoz, akkor mindig készítünk egymásnak.
Most itt van az anyukám :)

És tudom, hogy ez a leves nagyon egyszerű, de akkor is.
A zöldborsó a jó Isten egyik legnagyobb adománya és ajándéka nekünk!
Semmi különleges nincs ebben a levesben. Csak zöldborsó, sárgarépa (jó sok), zöldség (fehérrépa) + zöldje, paradicsom, paprika, fokhagyma!!! (Kötelező bele!)
Én csak jól megpárolom a zöldségeket egy kis olajon, sóval, és pirospaprikával. Aztán pedig felöntöm vízzel, és teszek bele egy kis vegetát. És ennyi.
Az, hogy milyen tésztát teszünk bele, rajtunk múlik.

Viszont szeretném felhívni a figyelmeteket a tányéromra! Nem az ütött-kopottságára, mert ez már nagyon-nagyon régi tányér, és még csodálom, hogy ennyire bírja is, hiszen mindig nekiütöm valaminek, vagy valami mindig történik velük, de aki készítette: Simon Dóra, fazekas.
Nagyon szeretem az ő munkáit, és amikor csak tehetem, veszek tőle valamit.
Bár már régen találkoztunk, de előbb-utóbb...

2017. május 8., hétfő

Kell-e reggeli "rutin"?

Én magam nem szeretem ezt a kifejezést, de nem tudok rá jobbat. 

Többször vettem már magamon észre, hogy nehezebben megy a reggeli ébredés. Általában én kelek a családban leghamarabb, kivéve persze, ha Férj reggeles, mert akkor ő nyer a maga fél 5-ös idejével, bár megébredek vele. Próbálok visszaaludni, mert 1 óra mégiscsak 1 óra, de nem megy mindig simán. Szeretek korán kelni, mert szeretek egy kis időt egyedül tölteni. Átgondolni, átértékelni a napomat, meginni a reggeli teámat, olvasgatni. 
A Bibliára nem ilyenkor jut időm, mert Kata lánykámnak valamiféle hatodik érzéke van arra, hogy ébredésem után egy kis idővel, már csoszog is ki, és bújik az ölembe. Ez a mi 10 perces összebújásunk a világ egyik legjobb dolga, de azért örülnék annak, ha néha még aludna egy kicsit. 
Pedig tudom jól, hogy a reggeli Bibliaidő a legjobb idő arra, hogy az ember feltöltődjön, energiája legyen, de én azt is megértem, ha nem megy nektek. Nekem sem megy. Én egyébként délutáni és esti ember vagyok,  ilyenkor működöm a legjobban... Bár, meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben elég hamar elfáradok, és magam is meglepődök magamon, hogy fél 10-kor mondjuk ágyba esek, de szó szerint. 
Nyilván, az ember ismeri saját magát. Tudja, hogy mikor aktív, tevékeny, mikor működik.
Majdnem minden ismerősöm azt szokta javasolni, hogy reggel kezdjük így a napot, és igazuk is van. 
De én viszont tudom, hogy nem mindenki számára elérhető ez, nem mindenki számára megvalósítható. És ez rendben van.
Ez tényleg csak egy javaslat. És ez jó így.
Én persze szeretném megvalósítani ezt, hogy reggel olvasok Bibliát, igét, dolgozom is ezen, csak lassan haladok. Lehetséges, hogy mégis Férjjel kell ébrednem, vagy utána kicsit...

Én 6-kor kelek, bár 6.10-re van az ébresztőm beállítva, de csak azért, hogy nehogy elaludjak. De nem szoktam. Mivel az a típus vagyok, aki soha sehonnan nem szeret elkésni, szerintem álmomban is azon stresszelek, hogy mikor hova kell menni és el nem késni tilos!
Valószínűleg más lenne a helyzet, ha a gyerekeim itthon tanulnának, akkor lazább lennék, és ez az egyik dolog, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk 9-kor kezdődnek az oktatás, és nem kellene korán kelteni őket, nem lennének mindig fáradtak (pedig mi időben lefekszünk, de túl sok inger és esemény éri őket, valószínűleg azért fáradtak.
És én onnantól kezdve szigorúan betartom, és betartatom a szabályokat. 

Sok anyuka panaszkodott már nekem, hogy mindig rohanva érnek mindenhova, mindig elkésnek, mert ...
Hát, én ebben elég kemény vagyok. Van egy rendszerünk, egy sorrendünk, amit be kell tartani, és ha kell elmondom ötször-tízszer. És hiába mondják, hogy tudják, azt szoktam mondani nekik: "Nem tudjátok, mert akkor nem kellene mondani." Eddig a fürdőbe rajzoltam fel nekik a feladatok sorrendjét, most gyártottam sorrendes ábrákat, hátha...
És azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, működik. 
Persze ez úgy van ám, hogy önmagammal szemben is elvárom, hogy időben odaérjünk valahová.

Emlékeztek a Tíz szűz példázatára?

Ott is arról van szó, hogy várták, időben ott voltak, de aztán elaludtak. Lekésték a vőlegény érkezését. Pedig még világítottak is. Szóval fontos az éberség, fontos odafigyelni a dolgainkra, a mi magunk érdekében.

Szóval, korán ébredek, szeretem a csendet. Szeretem nézni a gyerekeimet, ahogy alszanak.
Szeretem a reggel hangulatát. Van, hogy állok az ajtóban, és nézem a madarakat, akik a fán ugrándoznak, a kutyánkat, ahogy fekszik a bejárat előtt, hallgatom a tyúkok kotkodácsolását. Minden reggel kimegyek, és belélegzem a friss levegőt, mindegy, hogy esik, hideg van, vagy meleg. Teszek a tűzre, hogy a gyerekek melegre keljenek.
És aztán elindul a nap.
Néha döcögősre sikerül, néha könnyen megy. 
De ha több gyerek van, tény, hogy mindenkinek más a hangulata, van, aki könnyebben kel, van aki nehezebben. Van, aki túl akar lenni a kötelező feladatokon és körökön, mert rájött, hogy ha megcsinálja, több ideje jut játszani indulásig. Van, aki elhúzza indulásig a feladatokat...
Énszerintem az anyaság olyan, mint az évszakok. Mindig változik. Rugalmasan kell bizonyos szinten és szintig kezelni őket, de nem mindig könnyű.
 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.(II. Korinthus 12,9)

Írtam már erről korában, de ezt újra meg akartam osztani veletek. Ha nem tudsz felébredni a családod előtt, azt sem érezd tragédiának! Úgyis találsz rá időt, ha akarsz rá találni! Ha megszakítják, akkor nem olyan jó.
Jézus is szereti a velünk töltött időt, bármikor, bármelyik nap, bármelyik percében. Szerintem ő nem áll ott, és nézi az órát, méri az időt, ezt csak mi tesszük. 
Szerintem az az igazán fontos, ha kapcsolatban maradunk Jézussal!

2017. május 7., vasárnap

Minden, amit szeretek

kivéve a halakat...meg a bort...

Isten szívének legragyogóbb műve az anyai szeretet. 

2017. május 5., péntek

Csúcs Csokis kalács

A Csúcs Mákos  sütim igazából ezzel indult. Mert hát mit tagadjam, csokifüggő vagyok - ez most lehet :( és lehet :) is. Én az utóbbiak táborába tartozom.
Amikor először megcsináltam csokisan készült, és nem bántam meg. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a legtöbbször mákost kértek a barátok, ismerősök, testvérek, így azt sűrűbben készítem.
De úgy gondoltam, hogy holnapra, a gyülekezetbe most nem mákosat viszek, hanem ma a csokis mellett döntöttem.
Ráadásul ma anyukám megjött, aminek mindenki nagyon örült, leginkább a gyerekek...
Andrea Kánya fényképe.

Így készítettem el, kis csavarral :)



A tésztája ugyanaz, mint a többi kalácsé. Én ha kalácsot készítek csak ezt a tésztát használom, mert könnyű, puha, és sokáig eláll, bírja.

A kalács tésztája:
45 dkg liszt, 1 mokkáskanál só, 2,5 dkg élesztő, 2 dl tej, 10 dkg porcukor, 3 ek olaj, 2 tojásfehérjéből hab

1. Csak annyi a dolgunk, hogy  a lisztet egy tálba öntjük. Én általában fehér lisztet használok, de úgy szoktam, hogy 1/4-e azért teljes őrlésű. Vagy úgy szoktam, hogy az egész fehérből készül, és amikor nyújtom, akkor meg teljes őrlésűt dolgozok bele.
2. A tejet az élesztővel felfuttatom.
3. A tojásfehérjéből kemény habot verek, és az UTOLJÁRA teszem bele.
4. Összegyúrom, és egy kicsit, kb. fél órát kelesztem.



És a töltelék pedig nagyon egyszerű.
2 főzős csokipudingot megfőzök fél liter tejben
Teszek a pudingba kb. 6 kanál cukrot.
Majd mikor már pudingszerű, akkor teszek hozzá egy fél rámát és két kanál karob port.
Ha kihűlt, akkor teszem a tésztába.

Itt 4 részre vettem a kalács tésztáját és úgy osztottam el a csokit benne, majd kettesével összefontam.

2017. május 4., csütörtök

Egy kis kreativitás

Van itthon 4 darab régi autógumi...
Tudom, hogy kellene is vele kezdeni valamit, már évek óta ezen gondolkodom, de idén mindenképpen szeretném megvalósítani, valamit kitalálni a gyerekeknek.
Arra gondoltam, keresek néhány ötletet, és ezeket találtam.
Szerintem nagyon jó!

Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Kapcsolódó kép
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”
Ehhez persze egy nagyobb, traktor méretű kerék illik, de ilyen nincs...
Képtalálat a következőre: „autógumi felhasználása”