A múlt hétvégénk furcsán alakult. Nem igazán mozdultunk ki itthonról, és bár folyamatosan ment a mosógép és mindenféle háztartási eszköz, mégis úgy gondoltam, hogy belefér egy kis romantikus film. Igen, újra ilyeneket nézek, mert amikor majdnem egész nap vasalok (amit bár szeretek) elfárad a lábam. Ezért a kisfiam szobájában (a kedvenc kuckózós helyem), amíg ő a lábamnál beszélgetett az osztálytársaival, én megint rátaláltam egy filmre, amit úgy éreztem, hogy már láttam, de igazán jót szórakoztam.
Nagyon vicces volt, bár néha elgondolkoztatott azon, hogy tényleg így működnek az emberek... Ez az a film, amiben túl sok pszi-vel kezdődő ember van. :) És Chris Messina olyan vicces volt (tudjátok, a Julie and Juliaban játszott), de itt kicsit több szerepe volt.
Nem hiszek az ilyen hirtelen-érzéses szerelemben, abban hiszek, hogy minimum 1 év kell arra, hogy megismerjük egymást (a 4 évszak mindenképpen), de azért néha lehet az ember romantikára nyitott, és arra gondolsz, hogy vajon tényleg működnek így házasságok?
Nekem az a mániám, hogy egy idő után, amikor összejövünk házaspárokkal, barátok leszünk, :) vagy csak beszélgetni kezdünk, megkérek mindenkit, hogy mesélje el, hogyan találkoztak. Hatalmas és vicces történetek kerekednek ki egy-egy történetből, amelyekből romantikus regényeket lehetne írni.
