2017. szeptember 29., péntek

Meggyes pite

Tény, ami tény, főzök és sütök én rendszeresen, szinte minden nap, de most csak alapfőzésen vagyok. Mindig valami gyors és sietős ételt készítek, olyat, ami volt, ami gyorsan elkészíthető, mert mostanában máshogy kell beosztanom az időmet.

Az utóbbi időben a főzés csak a szinten tartás szintjén van, ha mondhatom ezt.
Persze sok mindent szeretnék kipróbálni, megsütni, megfőzni, de ahhoz idő kell.

Azért most hoztam egy régi kedvencet, amit akkor szoktam elkészíteni, amikor úgy ennék valami süteményt, ami gyors és amiben meggy van. Magában nem szeretem a meggyet, de süteményekben igen.

Ez pedig a meggyes pite:
6 tojásból készítem általában a piskótát.
Ahogy azt nagymamámtól tanultam, 6 tojás fehérjét kemény habbá verem, és a végén teszem bele a 6 kanál cukrot. Bár én nagyon kevés cukrot használok, de használom... Emellé teszek hozzá 2 tasak vaníliás cukrot, egy pici vizet, sót. Jól összedolgozom. Amikor már fényes, akkor teszem bele a tojás sárgáját egyesével.
Aztán hozzákeverem a meggyet (lehet befőtt - amit lecsepegtetek, vagy lehet fagyasztott, amit szintén :), de egy kis búzadarában meg szoktam forgatni, és az segít abban, hogy ne ázzon el a tészta, meg egy kis diót. A dió nekem minden süteményben nyerő! Nagyon szeretem.

Összekeverem, teszem bele sütőpapírt, majd megsütöm.
És megeszem.
Leginkább én :)
De  nagyon finom :)

2017. szeptember 28., csütörtök

ABC # A, Á

Az első betűk között volt az A betű, amit minden gyerekem megtanult. De szerintem nemcsak az enyém. Hiszen olyan fontos szavak kezdődnek vele, mint ANYA és APA. Ez volt az első, amit én megtanítottam velük, amikor még kicsik voltak. Mert fontosnak éreztem, hogy felismerjék ezt a betűt. Így akárhová mentünk, mindenhol kerestük az ANYA és APA betűt.
Nekem ugye még ráadás is, mert ANDREA betű is, és ez mégicsak én vagyok... :)

Nimródkám nem lelkesedik túlságosan az írásért, de már nem dünnyög. Én fontosnak tartom a kézírást. Zsófinál is bevált, mert még tavaly nagyon sokat küzdöttünk és szenvedtünk a külalakkal, addigra mára, azaz 4. osztályra kialakult egy elég szép formájú írása. Szinte már látom benne az egyéniségét.
És igen, én sokat íratom a gyerekeimet. Lehet azt mondani, hogy úúúúúú, de kegyetlen. És igen, és sokat számoltatom a gyerekeimet... úúúúúúú! De nem sokat tanulunk minden nap, mert én nem hiszek abban, hogy sok házit kell adni.
A mi tanítóink jól csinálják kevés házi van, nem kell még a gyerekkel este 6-kor tanulni, hogy még nehezebben menjen neki. Mondjuk nem járnak napközibe, vagy legalábbis nem maradnak az iskolában minden nap, és ez nekem nagyon bevált. Meg nekik is. De erről majd később mesélek.
Hamarosan.






Egyébként egyre jobban alakul a kisfiam írása. Nem baj, hogy már másodikos, szerintem jót tesz neki, hogy minden nap, vagy minden másnap ír egy-egy betűt. 
Volt, hogy összekeverte, hogy nem jól kapcsolta, nem jutott az eszébe, hogy írjuk és hasonló problémák volta, a külalakról nem is beszélve. Én pedig egy olyan típusú emberke vagyok, akinek fontos a szép írás. Tudjátok: GRAFOMÁN! :)
Szerintem egész jól halad vele. Míg az elején látványosan szenvedett, mostanra rájött, hogy gyorsan megír egy betűt, és mindenkinek könnyebb lesz.

De egyébként ezt csináltam Zsófival is. Még harmadikban is nagyon csámpás volt az írása. Hol jobbra, hol meg balra dőlt, hol kicsi volt, hol nagy egy szón belül. Így elővettük a másodikos vonalas füzetet, és másoltunk, írtunk sokat. A külalakja neki is nagyon sokat változott, már mondhatom azt rá, hogy jó. Talán még ötöst is adnék neki... :)


2017. szeptember 27., szerda

Almás-mákos gyors süti

Tegnap úgy ettem volna valami sütit. Valamit, ami gyors és hamar megvan. Ezt választottam. :)Meg gondoltam, hogy felavatom Férjtől kapott tavalyi, karácsonyi ajándékomat. :) Használtam már, de annyira kevésszer... :( 
 Az anyósomtól kaptam egy kis almát, így gondoltam, felhasználom, ha már van. De klasszikus pitéhez, gyúráshoz nem volt kedvem. Ezért választottam ezt a gyors, de tényleg nagyon gyors süteményt! Az alma adja meg azt, hogy nagyon puha és nagyon különleges íze van, nincs benne margarin, és ezért még nagyon egészséges is :) Ráadásnak a mák mindig jó ötlet. Régebben nem szerettem a mákot, de amióta Férj a Férjem, igen sokat készítek, és rájöttem, hogy nagyon finom. 
Ám, ha valaki nem szereti a mákot, akkor elkészíthető dióval és kakaóporral is. Mi csak így nature ettük, mert bár nagyon édes szájú vagyok, és el tudtam volna képzelni rá egy adag vaníliás sodót... :), de még porcukrot sem tettem rá. Pedig tehetnénk! Ti tegyetek rá, nem rontja el!

Hozzávalók: 
  • 1 tojás, 
  • 10 dkg cukor,  
  • 10 dkg liszt,  
  • 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 
  • 10 dkg darált mák, 
  • 1 dl olaj, 
  • 2,5 dl tejföl,  
  • 2 közepes alma



Mindent beletettem a Férjtől kapott mixerbe. Az almát a végén nagy lyukú reszelőn lereszeltem, és úgy kevertem bele. Aztán beleraktam a formába (én szilikonosat használok), de ha másfajtába teszitek, ne felejtsétek el kivajazni, kilisztezni vagy sütőpapírral kibélelni.
180 fokos sütőben 30 perc alatt megsül. Ahogy mondani szokás, tűpróbáig.
Nagyon finom :)

2017. szeptember 26., kedd

Csúcs Túrós

Emlékeztek még a Csúcs Mákosomra?
Nos, akkor ez a Csúcs Túrós... :)

Tegnap házaspáros kör volt a gyülekezetünkben. Sajnos én Férj nélkül mentem, mert ő délutános volt. A gyerekek sem voltak, mert közben megjöttek anyukámék, és ők vigyáztak a gyerekekre. Kicsit nyugis volt így a délután, de persze jobb lett volna Férjjel kettesben. Mégiscsak Házaspároknak szóló beszélgetések voltak, ám így is jó érzés volt, hiszen megtapasztalhattuk, ahogyan Isten munkája és szeretetet beérik. Egy olyan házaspár, aki 17 éve boldogtalan, küzdelmes és nehéz házasságban volt, most arról számoltak be, hogy boldogok és SZERELMESEK. És olyan jó volt látni rajtuk, hogy tényleg!
Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a tapasztalatért.

A beszélgetés után persze jön a közös vacsora és a sütizés.

Amikor ezt a fajta kalácsot sütöm, mindig az a kérés, hogy "anyag" legyen benne. Ezt persze a fiúk kérésére szoktam (itthon és a gyülekezetben), de úgy gondoltam, hogy kedvezek magamnak is, és mivel nálam minden tekintetben a TÚRÓ élvezi az előnyt (lásd: Túró Rudi, Túrógombóc, Túrós tészta, Túrós sütik minden mennyiségben) hát készítettem egyet, hogy én is örüljek.
Nem mintha az ismerőseim nem örültek volna :)

A tésztájának a receptjét nem írom le, mert azt a Csúcs Mákosnál megtaláljátok.



A túrós töltelék pedig egyszerű. Biztos mindenki kikísérletezte már, hogy hogyan szereti.
Nos, én ebbe is tettem "anyagot" rendesen. 1 kg túró van benne, - ezt az adatot tudom pontosan. A többit szemre és ízre készítem. Teszek bele kristálycukrot, vaníliás cukrot, 2 citromhéjat reszelek bele, van, aki nem tesz bele tojást, én szoktam. Ebben 2 van. És van benne búzadara is egy kicsi, az állaga miatt.

Mivel a tészta adagból két rúd készül, így most - gondolván kisfiamra, aki nem eszik mazsolát -, az egyikbe tettem, a másikba nem. Persze mindenhogy finom, de én mazsolafan vagyok, így nagyon kellett küzdenem azért, hogy ne tegyek bele. Persze, sikerült. Mert kisfiam megígérte, hogy enni fog belőle.
De sajnos nem sikerült ezt megtartani, mert nem volt túrógombóc formája. :(
Nagyon rejtély az én gyermekem.
Mi azért megettük :)


2017. szeptember 25., hétfő

Derék asszony és a pénzügyek

Példabeszédek 31. - Pénzügyek

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: 
mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. (I. Timóteus 6,10)

A pénz egy olyan téma, ami mindenkit érdekel és foglalkoztat. Mi, magyarok ebben nagyon profik vagyunk.  Emlékszem, még a régi időkre, amikor még nem volt mindenkinek számlája, és én hordtam ki az autómmal a fizetést. Mindig izgultam, hiszen sok pénz volt nálam, nem igazán szerettem ezt csinálni. De ez is az iskolai feladataim egyike volt, pedig távol áll tőlem a pénzügy világa. Sosem szerettem. Az egyik iskolában, ahol dolgoztam, be akartak íratni könyvelői meg számviteli iskolába. Néztem én nagyokat, remélve, hogy nem gondolják komolyan, hiszen én ízig-vérig HUMÁN beállítottságú vagyok, voltam és leszek. Túl sok matek az nekem stresszet és depressziót okoz... 
Az emberek szeretik a pénzt. Én is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. 
De az is tény, hogy az emberek többsége nem tudja jól kezelni a pénzt. Én sem. 

A Derék asszony hű volt a pénzzel is. Óvatosan bánt vele, jól osztotta be, nem kellett aggódnia, hogy túlköltekezik. Takarékos életet élt, vigyázott a pénzre, de ezek a dolgok már az  én ellátás része is. Azt gondolom, hogy fontos, hogy óvatosak legyünk, nem pazarlóak. 
Férjjel hallgattunk egy jó előadást Pálhegyi Feri bácsi egyik oldalán, amit most nem találok, (Bibliai házassággondozó szolgálat) ami a pénzbeosztásról szólt. 

Bevásárlás

A vásárlás az egyik olyan dolog, amit szerintem sokan szeretnek csinálni. Én szeretek vásárolni. Sok nő szeret vásárolni, amolyan pótcselekvés ez. Van, akinek függőség is. Ki ne szeretne vadonatúj dolgokat, szép dolgokat venni? Mondjuk én legkevesebbet ruhaboltokban töltök, mert arra sajnálok kiadni. Vannak még olyan ruháim, amit 20-25 éve hordok - de tényleg, mert még szeretem, és még jó rám, meg a stílusom sem változott  :)
Ellenben enni nagyon szeretünk, és nálunk tény, hogy sok étel fogy. Sokan vannak. Még így is, hogy sok mindent meg tudunk termelni magunknak. 
A gyerekeimmel ritkán megyek boltba, mert nem lehet túl sokáig őket ilyen helyre vinni. Katával van a legkönnyebb dolgom, ő beül a kocsiba, és onnan csacsog... :)

De most a nagy kérdés: Előfordult már, hogy azért mentél el vásárolni, hogy jobban érezd magad? Csak mert valami miatt szomorú voltál, vagy fájt valami? 
Nekem volt már ilyen. 
Régebben, amikor még Nyíregyházán laktam, megtettem ezt sűrűn. Volt a közelben egy bolt, és leugrottam csak egy csokiért, hogy boldogabbnak érezzem magam. Ez amolyan dupla élvezet volt...

Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. (Példabeszédek 31,18)


Sokszor nem értem azt, hogy amikor összeházasodik valaki, hogy élhetnek külön kasszán.
Sokszor azt sem értem, hogy - mert hallottam már ilyet is - a Férj osztja be a pénzt, és csak alamizsnát ad a feleségének.
Sokszor azt sem értem, hogy az hogy működik, amikor a férj jól keres, a feleség kevesbé, és a feleség azt mondja, hogy amit keres az övé, amit meg a férj, az közös.
Sokszor azt sem értem, hogy egy feleség becsapja a férjét, nem mondja meg, hogy hova teszi a pénzt, vagy kinek adja oda. Például kölcsönbe valakinek, vagy a gyerekeinek, de úgy hogy a férj ne tudjon róla...
és még sorolhatnám..


Én például azért, mert valami olcsón eladó, nem veszem meg.  Csak azért venni valamit, mert jó üzlet, vagy akkor olcsó, ritkán vásárolunk. Csakis olyat, amire szükségünk van. 
BOB, AZ ÚJ CSALÁDTAG
Mivel nagy a kertünk, sokszor kell füvet nyírni. De az, amelyiket évekkel ezelőtt vettük már elfáradt, leamortizálódott. Nyáron, amikor a gyerekeket 1 hétre anyukáméknál hagytuk, hazafelé jövet "beugrottunk" a Tescoba, és éppen le volt értékelve Bob, és mivel szükségünk volt rá, megvettük. Vicces volt. Nem azért mentünk, de helyette ezt vettük. :)

Nos, amikor vásárolunk meg kell kérdeznünk néhány fontos kérdést:
  • Ez a valami, amit meg szeretnénk venni, IGAZÁN SZÜKSÉG VAN-E RÁ?
Nekünk most nagy listánk van arról, hogy milyen nagyobb projektet tervezünk idén, jövőre... Ami ténylegesen fontos. (Pl. favásárlás, hogy tudjunk fűteni, tyúkól készítése, mert remélhetőleg lesznek, és még sok ilyen apróság.)

Ruházat

Nagyon hálás vagyok. Tényleg. Évek óta nem vásároltam ruhát a gyerekeimnek. Tényleg. Minimálisat, amikor valami megtetszett, vagy cipőt, amikor szükség van rá. De Kriszta és Dalma barátnőim évek óta, rendszeresen ellátnak minket ruhával. Volt olyan, amikor Krisztiéktől 8 zsák ruhával jöttünk haza. És ezért nagyon háás vagyok. Igaz, hogy itthon ez azt jelenti, hogy zsákok és dobozok vannak mindenhol, mert nem tudom hova tenni őket. De tényleg. 

Néha magunknak szoktam vásárolni ruhákat, Férjnek és magamnak, de nem visszük túlzásba. Csak a minimális dolgokat, és tényleg, amire szükségünk van. Mert minden alkalommal, amikor lomtalanítok, kiderül, hogy így is túl sok felesleges dolgunk van.
Minden alkalommal, amikor válogatok rájövök, hogy a gyerekek ruhája is TÚL SOK!!!
Ezért mindig külön zsákokat és szatyrokat tartok arra az esetre, amikor valamit kinőttek és oda kell adni másoknak. 
Azzal is szembesülni kellett, hogy a szekrények sokszor tele vannak olyan ruhákkal, amelyeket nem is hordunk, használunk. Én is sok ruhát kaptam ajándékba, de nem minden jó már rám. 

Bevásárlás
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. (Példabeszédek 31,14)

Sok módon lehet pénzt megtakarítani. Nekünk, akiknek kertjük van, sokat tudunk spórólni ezen. Én ugyan nem vagyok szakértő, nem is igazán értek a kerthez, de azt tudom, hogy nagyon jó, amikor megtermeljük magunknak az ételt. Idén iszonyú mennyiségű paradicsomot raktunk be, mert jó volt a termés. Lett hagymánk, elég jól, krumplink is, rengeteg tököt, cukkinit és patisszont ettünk meg. Volt zöldbabunk, borsónk, és még vár ránk a sóska is.
És az idei év a dinnyézésről szólt. Dinnyenagyhatalom voltunk.
Az idei termés egy része:
 


Általában én járok bevásárolni. Férj listával jár, és mindig csak azt veszi meg, ami fel van rá írva. Nekem menet közben még eszembe jut ez-az, amikor a boltban vagyok. És igen, néha szoktam felesleges dolgokat is megvenni... :(
  • Nem használok kuponokat. Nem is tudom, hogy itt, Magyarországon létezik-e olyan rendszer, mint Amerikában. Emlékszem, amikor kb. 20 évvel ezelőtt meglátogattam a barátnőmet Amerikában, mindig átnézte az újságokat, és vagdosott. Aztán pár éve láttam egy tévéműsort, ami kuponozó anyukákról szólt, akik profi módon csinálták a bevásárlást. Táblázattal, családbevonással stb. 
  • Viszont általában ugyanazokat a márkákat használom. Én amolyan ragaszkodó és a megszokások embere vagyok. Évek óta ugyanazokat a termékeket használom, még az sem zavar, ha drágább. És néhány étellel is így vagyok, eszünk néha kicsit drágább dolgokat.
  • Megtanultam az évek során, hogy nagyon fontos a menüterv készítése. Mivel a gyerekeimnek minden napra főzök, rendszeresen az iskolába, képben kell lennem. Próbálom megtervezni legalább egy hétre a menüt. Vagy sokszor megnézem, hogy mi van itthon, és abból főzök. A gyerekeimet megkértem, hogy írjanak listát azokról az ételekről, amelyeket szívesen fogyasztanak, és visznek. Persze tudom én őket, de ha ők írják le, akkor jobban hangzik. Lehet mire hivatkozni :)
A mi családunkban közös kassza van, de én intézem a csekkbefizetéseket, a vásárlást, a befizetéseket. Mivel én vagyok itthon, ez az én feladatom lett. De nem úgy oldottuk meg, mint néhány ismerősömnél, hogy nem tudja a Férj, hogy mikor mi történik és hova folyik a pénz. Mi mindig mindent megbeszélünk. Nyilván a kisebb bevásárolásokat nem, de nincs titkolózás. Főleg azért nem, mert nálunk Férj a pénzkereső a családban, én ugye nem igazán járulok hozzá anyagilag a családi költségvetéshez. Sajnos. :(
Nem is érezném ezt tisztességesnek.
És ami bibliailag fontos:

A tized és felajánlások
A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak.(III. Mózes 27,30) Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott néki mindenből. (I.Mózes 14,20)

A Biblia azt tanítja, arra bátorít, hogy a jövedelmünk tizedét adjuk oda az egyházunknak. 
Ez talán meglepő, mert tudom, - tapasztalatból mondom -, hogy sokan még az egyházadót is nehezen fizetik be. Az Úrnak adni nem szokott mindig könnyen menni.
Igen, nálunk adventistáknál ez így működik. A keresetünk tizedét, azaz 10 %-át odaadjuk az egyháznak. Ebből kapják a lelkészeink a fizetésüket. Nem az állam biztosítja számukra ezt, ami szerintem alapvetően nem helyes. Úgy gondolom, hogy a gyülekezeteknek kellene eltartaniuk a lelkészeket. Mert ha ez nem így van, és az állam adja a pénzt, akkor az állam irányíthatja és befolyásolhatja a tetteiket és a cselekedeteiket, döntéseiket is. Sajnos most valahol itt tartunk. 
Isten mindig fontosnak tartotta, hogy különválassza az egyházat és az államot. De most ebbe itt nem folynék bele. 
Azt is tapasztalatból mondom, hogy amióta ezt megértettem és megtanultam, Isten áldása jelen van az életünkben. 
Mint említettem, 1 fizetésből élünk, Férjem 3 szakban dolgozik, kemény, fizikai munkát. Nem mondhatnám, hogy nagyon meg van fizetve. Fogjuk rá, hogy határeset. Van egy nagy kölcsönünk, amit felvettünk azért, hogy házunk lehessen, hogy tudjunk hol lakni. Van 3 gyerekünk. Sokat autózunk. Ha bárki körbenéz nálunk, láthatja, hogy mindenünk megvan, még több is, ami kellene. 
Voltunk nehéz helyzetben. Volt olyan időszak az életünkben, amikor Férj annyit keresett, hogy a kölcsönt ki tudtuk fizetni, és maradt egy kevés pénz. Én pedig nem dolgoztam, nem volt semmilyen bevételi forrásom. Gyerekeink sem voltak. Volt olyan időszak az életünkben, amikor nem tudtuk, hogy hogy fogunk boldogulni, hogy hogyan lesz reggelre kenyér. Volt olyan, amikor nem volt mivel fűtenünk télen, és egy testvértől kaptunk egy zsák fát. Volt olyan, amikor egy másik testvér az étkezési jegyeit adta nekünk. Nehéz volt, és főleg nekem, mert én olyan családból származom, ahol nem igazán nélkülöztünk. De az Úr meg akart tanítani minket (főleg engem) arra, hogy hogyan osszam be a pénzt.
Sokat imádkoztunk, és megerősödtünk. 
De a tizedet mindig odaadtuk. Nekem most sincs bevételi forrásom, csak az anyasági, de annak is odaadom a tizedét, mert ezt kéri az Úr. És az Úrnak szívesen adom.
Az évek múlásával azt vettük észre, hogy egyre jobban állunk. Isten megáldott minket.
Nem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Azt értettem meg, hogy Isten gazdagon megáld, ha mi is hűségesek vagyunk hozzá. Kérjetek és adatik! Ez nem jelenti azt, hogy mindenki hirtelen meggazdagszik, de azt sem jelenti, hogy Isten minden igényünket biztosítja.

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. (Malakiás 3,10)
  

Én ezt megtapasztaltam, és hiszek benne, hogy Isten így tud munkálkodni és megáldani!

2017. szeptember 24., vasárnap

Egy francia kaja

A blogomon sokat írtam arról, hogy mennyire szeretem Franciaországot, meg a nyelvet, meg a hangulatát. Az ételeit meglepő módon nem. És itt most nem a kagylóról, békáról és mindenféle szörnyűségről beszélek, hanem az egyszerű ételekről.
Amikor kint voltam Párizsban - akkor még húsevőként - az egyetlen dolog, ami szimpatikus volt nekem az a Crépe, a francia palacsinta. Emlékszem az árusra - még mindig, ennyi év után is, - amikor ott az utcán egy kis sütödében, bódéban készítette ezt a finomságot.

Aztán egyszer Férjnek a cégénél volt egy Családi nap, jó pár éve volt, kb. 3-4, amikor választani lehetett, valami szaftos borjúpörkölt és a Ratatouille között. Mondjuk már az meglepett, hogy gondoltak a vegákra, de kiderült, hogy nem gondoltak, csak volt alternatív megoldás (higgyétek el nekem, a bányászok nem vegák!, vagy nagyon kevés közöttük, de én ismerek egyet!!! :) )
Persze mi azt kértünk, és annyira nem volt rossz, de jó sem.
Aztán eltelt néhány év, jött a mostani, és eszembe jutott, hogy de régen is terveztem, hogy készítek.
Így készítettem.
Nem teljesen franciásan, hanem csak úgy, magyarul :)

A lecsóhoz: 
1 db nyers padlizsán, 1 db cukkini, 1 db sárga paprika, 2 fej vöröshagyma, 1 db kaliforniai piros paprika, 6 db paradicsom, 2 bő evőkanál sűrített paradicsom (bár én inkább csak piros paprikát használtam, ami lehet, hogy hiba volt),  1 csokor petrezselyemzöld, 2 szál kakukkfű (friss vagy szárított) - az eredeti receptben benne van, de én nem használtam, 1 csipet őrölt bors, só, 2 gerezd fokhagyma

Elkészítés:
  1. Vágjuk apróra a zöldségeket, és a paradicsomokat magozzuk ki. (én mondjuk szeretem, ha benne van a magja a lecsóban, de itt ezt kérték) Padlizsán, cukkini akár héjastól is maradhat, felhasználás előtt sózzuk le, és némi állás után törölgessük le a levet. 
  2. Kicsi olajon külön-külön pirítsuk meg egy lábasban. Ez olyan macerás, ezért valószínűleg többet nem készítek ilyesmit. :) Kezdjük a padlizsánnal, aztán a cukkinivel a sütést, ízesítsük sóval, borssal, ha átpirítottuk őket, tegyük félre, jöhet a másik fajta zöldség. 
  3. Ha kész van mind, tegyük vissza az egészet a lábasba, keverjünk hozzá zúzott fokhagymát, apróra vágott petrezselymet, kakukkfüvet és főzzük további 10-15 percig. Óvatosan kevergessük, ne törjön a zöldség, hogy szaftosabb legyen, tegyünk hozzá egy kis doboz paradicsompürét. Én igazából piros paprikát tettem bele (hogy magyarosabb legyen), és öntöttem rá egy kis vizet, de aztán lehet nem volt jó ötlet. Mindenesetre elfogyott, de a családom azt kérte, hogy ne legyen többet ilyen.
  4. Rizzsel lehet tálalni, vagy csak úgy magában.
De azért szeretem Franciaországot és Párizst továbbra is!
És van finom sajtjuk is. - Bár ez meg azért vicces, mert nem vagyok nagy sajtrajongó.. :)
De akkor is szeretem őket!

2017. szeptember 22., péntek

Franciasaláta és önértékelés


Mert szeretjük... :)

Mostanában rájöttem, hogy nincs időm annyi főzős blogot olvasni és nézni.
Azok, amiket én készítek, nem lesznek profin megszerkesztett, minden oldalról fotózott ételek. Amolyan, ahogy sikerül, mi úgy esszük - típus vagyok. Aztán vagy bejön, vagy nem.
De persze én értékelem azokat, akiknek még külön van energiájuk erre.
Ám én ilyen vagyok...
Nos, én inkább ilyen vagyok... szétszórt, szórakozott, dekoncentrált és kicsit más világ...
Kicsit a blogom is ilyen :), hogy annyi minden érdekel, foglalkoztat, és kicsit káosz is van benne, de hazudnék, ha arról írnék, hogy én milyen összeszedett és türelmes ember vagyok, mert az nem lenne igaz.

2017. szeptember 21., csütörtök

ABC # Zs

A nyáron keveset tanultunk a gyerekekkel. Csak olyan alapszinten voltunk, minden nap 10-15 perc, hogy ne felejtsék el az alapokat. Ez persze nem mindig sikerült. :) Én híve vagyok annak, hogy azért valamit csináljanak, ismételjenek kicsit, hogy a következő év könnyebb legyen, legalábbis a beindulás szempontjából. Nimróddal minden nap előveszünk egy-egy betűt, mert nem baj, ha megalapozzuk. Még néha eltéveszt egy-egy betűt, és mert szeretném, ha kicsit szebb lenne az írása. :)

Ezt a betűt most ő választotta. Mindig megkérdezem, hogy melyik betűt szeretné írni.
Mivel nagy Zsófi-rajongó, de tényleg és szó szerint, egyértelmű volt, hogy ezt fogja választani. Hihetetlen az a rajongás, amivel a nővére felé van. Ez persze Zsófinak nem mindig lelkesítő, sőt néha idegesítő, de mit van mit tenni, ilyen az öcsi... :)
Ja, és a másik ok, amiért ezt választotta, az az, hogy Apa kedvenc állata a zsiráf.
Így mindenkinek tud kicsit kedveskedni. :)






2017. szeptember 20., szerda

Kata kedvenc könyve...

az enyém volt.
Kiskorom óta őrizgette először anyukám, aztán pedig én. Az összes gyerekemmel ebből a könyvből tanultunk számolni, ismertük meg a számokat. És persze Kata az a típus, aki nem igazán szeret lemaradni az eseményekről. Kicsit túlpörgős gyerek, sok energiával. Úgy tűnik, hogy nem igazán figyel a dolgokra, mindig mászik, lóg, csimpaszkodik valahonnan, de egy helyben ülni nem tudunk. Ami viszont leköti, azok a könyvek, aminek én, mint szülő és olvasni szerető ember örülök. :)

Amikor a tesók tanulnak, neki is kell valami elfoglaltság, és bár nagyon szeretjük Bartos Erika verses könyveit, és használjuk is, azért szoktunk mást is olvasni. Így ezt vettük elő.

Ráadásul én magam nagy rajongója vagyok Reich Károlynak. A mai világban kevés jó illusztrátorral találkoztam könyvekben.
Emlékszem, hogy én is mennyire szerettem gyerekkoromban nézegetni ezt a könyvet. Egyszerű, de nagyszerű rajzok. Van valamilyen hangulata, nem? A ceruzás és a kacsás volt a kedvencem. Már akkor látszott, hogy grafomán leszek... :)










Nektek mit szeret nézegetni az ovis gyermeketek?

2017. szeptember 19., kedd

Kihívás # Vásárolj örömmel!

Szeretek vásárolni. Talán mert nőből vagyok, nem tudom.
De nem ám ruhaboltokba szeretek járni, attól ideges leszek. Nem szeretek időt szánni a ruhapróbákra, mindig frusztrál, hogy be kell menni egy elkerített helyre, amire ráírják, hogy próbafülke, de közben csak egy elkerített rész függönyökkel... Persze, szoktam ruhát vásárolni, mert néha muszáj, és mert fel kell próbálni, hogy ne vigyek haza olyat, ami kicsi vagy éppen túl nagy...

A gyerekeimmel ritkán szoktam elmenni, mert ha velük vagyok, a vásárlás sohasem öröm. Inkább még idegesebb leszek, mert valahogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelem. Katával a legkönnyebb, mert ő mindig velem van, beül a kocsiba, és örül minden apró dolognak. Mondjuk én már kicsi korukban rászoktattam őket arra, hogy nem rakjuk tele a bevásárlókocsit. Tudják, hogy egy dolgot (ha jönnek velem) választhatnak, mert hiszen én magamnak is mindig veszek valami finomságot (általában csokit), a gyerekeim miért maradnának ki belőle?

Nos, igen, legjobban a boltokat szeretem.
Egy-egy fáradtabb nap után, amikor persze nincs itthon egy-két fontos dolog, elmegyek és bevásárolok. Bár én inkább egyszerre csinálok egy nagybevásárlást, és csak akkor megyek legközelebb, ha kenyér vagy tej kell. Mondjuk kenyeret én sütök, de amikor bundás kenyeret kérnek, akkor szoktam száraz kenyeret venni. :) Vagy... én ugyan nem iszok tejet, csak növényit, ha iszok, de a gyerekeim szeretik a reggeli müzlijükhöz.
Ami tény, hogy néha jól esik elmenni és megnézni azt, amit a boltban árulni. Igen, megfogni, megnézni, kitalálni, hogy mi legyen az ebéd. Mert ezt is ki kell. És bár van havi étlapom, mégis néha szoktam változtatni rajta. Mert néha olyan kedvem van.

Persze ismerek olyat, aki nem szeret vásárolni, ideges lesz tőle. Apukám például nem megy be boltokba, de neki van valamiféle fóbiája ezzel kapcsolatban. Férjjel viszont nagyon jó vásárolni. Őt nem frusztrálja és nem zavarja, ha boltba kell menni.
Ma is így történt.
Hamarosan házassági évfordulónk lesz, és nem szoktunk nagy dolgot csinálni belőle, de aprósággal meglepjük egymást. És mindig akkor, amikor találunk valami fontos, vicces vagy használható ajándékot. Semmi nagy.
Ma ezzel lepett meg:
Igen, ez egy pókriasztó.
Gyűlölöm a pókokat. Nem félek tőlük, vagy ilyesmi. Nem kezdek el hangosan sikoltozni, kiabálni, de nem szeretem őket. Megfogni sem szeretem őket, legtöbbször Férjet kérem meg, hogy "Mentsen meg" tőlük :), de ezt a gyerekek is élvezik. Egyszerűen csak idegesít, hogy kitakarítod a házad, leszeded a pókhálót, és pár nap múlva ugyanott van, és többen vannak. Amolyan reménytelennek tűnő harc ez. És bár állatvédőnek tartom magam, bizonyos tekintetben a pókokkal kapcsolatban ezt nem osztom.
A legjobban a sok lábuk idegesít.
De most nagyon boldog vagyok, hogy ezt az ajándékot kaptam.
És elhihetitek, hogy milyen örömmel vásároltam vele!

Ti hogy vagytok a vásárlással?

2017. szeptember 18., hétfő

Derék asszony - Lakberendezés

Példabeszédek 31.

Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. (Példabeszédek 31,27) 

LAKBERENDEZÉS

Itt már meséltem arról, hogy mennyire szeretem a Cottage-okat, és hogy mennyire szívesen laknék egy ilyen házban.
Szeretem is nézegetni az ilyen jellegű blogokat, oldalakat, újságokat. Nem álmodozás miatt, hanem csak úgy. :)
Szerintem nagyon fontos, hogy a ház, ahol és amiben élek családias és élményekkel teli legyen.

A Biblia azt mondja, hogy ez a nő figyel a családjára, a gyerekeire, a férjére. Nagyon szeretem ezt a bibliai történet. Szerintem minden keresztény nőnek ez az asszony a példaképe. Mert ki ne szeretne olyan nő, feleség, anya lenni, aki mindenben jó? De az én véleményem az, aztán lehet velem vitába szállni :), hogy nem hiszek abban, hogy létezik tökéletes otthon és tökéletes háziasszony. Abban viszont hiszek, hogy erőfeszítést kell tenni annak érdekében nap, mint nap, hogy létezzen. Létezhet.

Én nem vagyok egy olyan nő, aki mindenhez ért. Vannak barátnőim, akik saját maguk festik ki a házukat, szerelik össze a szekrényeket, csempézik ki a fürdőt és még sorolhatnám. Én nem vagyok ilyen ügyes. Mások fantasztikus ételeket rettyintenek a semmiből. Sok főzős blogot olvasok, de sokat már nem, mert megmondom őszintén, hogy látványra nagyon szép, de valamitől nem természetes érzést kelt bennem. Túl művi, túl megcsinált. Én szeretem a profi dolgokat, de szeretem, ha a képeken az látszik, hogy ott élet van. 

Nem mondom, hogy nem lehetne megtanulni ezeket. Anyósom is megtanulta, mert ő rá volt kényszerülve. Nem volt férfi a háznál (korán elvált), és ő és a két fiú csinált szinte mindent. Míg ők gyerekként dolgoztak, én játszottam és gyerek voltam. :( 
De mint feleség és anya felelős vagyok az otthoni légkörért, hangulatért. Az lenne a jó, ha az otthon szórakoztató, nyugodt és békés lenne. Ami fontos, de az ember nem tudja mindig megvalósítani, és ezt most komolyan mondom, nem indokot keresek. 

Én hiszek abban, hogy otthon jól kell magunkat érezni. Én szeretek itthon lenni. Szeretem a házunk csendjét, már amikor a gyerekek nincsenek itthon, vagy éppen valamelyik szobában játszanak, mesét néznek. 
Szeretem tartalmasan eltölteni az időt, szeretek rendszerezni, pakolni. A nyaram nagy része arról szólt, hogy kiszórtam egy halom papírt, felesleges dolgokat. Vicces volt, mert a 40 fokban a kis kályhába tüzeltem el a sok-sok papírfecnit, évek során összegyűjtött jegyzetet, amire ma már nincs szükségem. Vicces volt.

Én alapvetően nagyon hálás vagyok Férjnek, mert ő egy türelmes ember. Látja, hogy ebben a kis házban hogyan küzdök meg nap, mint nap a renddel, és nem kritizál, nem kötekszik, nem szól be. Segít. Ő nem úgy gondolkodik, mint sok férfi, hogy "Mit csinálsz te egész nap itthon?", nem von kérdőre, tudja, hogy dolgozom, figyelek a háztartásra, gondoskodok a családomról. Nagyon drága ember ő. 
Keveset vagyok a ház körül, nem igazán értek hozzá. De mindig ki szoktam menni hozzá, ha szerel valamit, ha alkot valamit, ha a kertben van. Kicsit segítek is neki, hogy örüljön és meg is dicsérem. Ő is megszokott. :)
Kilátás a kertünkből

Úgy gondolom, hogy otthon kell a béke és az öröm. A világ tele van sok bűnnel, boldogtalansággal, az otthonnak a kikapcsolódás, a nevetés az öröm helyének kellene lennie. Mitől boldog egy otthon? 

NEVETÉS,
 JÓ ÉTEL, 
TISZTA HÁZ,
 SZELÍD ÉS KEDVES BESZÉD, 
BÁTORÍTÁS, 
ÁTGONDOLT INTÉZKEDÉSEK, 
EGYMÁS SZOLGÁLATA
SOK-SOK SZERETET

Mivel a nők vagyunk hivatottak az otthonteremtésre, élnünk is kell vele. A legnagyobb kihívás (a gyereknevelés mellett), amivel egy nő szembesülhet. Sok anyukánál, aki őszinte és jó fej, bevallja, hogy küzd ezzel. Ezért szeretem például Dumanyut a Facebookon. Az, hogy kinek milyen szervezett az élete, sok mindentől függ.

A másik probléma az, hogy hiányzik az öröm. Öröm az otthonteremtéshez. Ez tényleg így van. Néha a hátam közepére sem kívánom, máskor meg annyira lelkes vagyok, hogy nocsak!  Nem mindig öröm és lelkes dolog ez nekem. És igen, néha rabszolgamunkának élem meg a rendcsinálást itthon.


És ami szörnyű, hogy a házimunka soha nem ér véget. Az ételek mindig elfogynak, a mosnivaló mindig gyűlik. A rend nem múlik el magától, és semmi nem intéződik el. A gyerekek sem pakolnak el maguktól soha. Nem is értem!


Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását. (Példabeszédek 16,9)

Szóval, hogy is kell kezelni az összes házimunkát, amikor egy hatalmas kihívás? Nem tudom. De próbálkozom. Nem adom fel, és nem adom fel! Főleg azért nehéz, mert sok a zavaró tényező.
Azt gondolom, hogy a napi terv kulcsa  megfelelő időbeosztás, de még ebben sem vagyok túl jó. És azt is gondolom, hogy nagyon fontos az is, hogy az ember - függetlenül attól, hogy oda figyel a családja étkeztetésére, a rendre, a tisztaságra, - oda kell, hogy figyeljen a saját maga lelki és testi egészségére. Ha elfárad, nem fogja bírni, és hamar összeomlik. Én már csak tudom.

Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ebben is Istent kell kérni, hogy irányítsa a lépteinket, vezessen minket, hogy jól meg tudjuk oldani a problémáinkat, jól be tudjuk osztani az időnket.
Én azt is megértettem, hogy amikor volt valamilyen jelentős változás az életemben, akkor adtam magamnak engedményt. Mert van, hogy az ember teljesítőképessége a határt súrolja.
Megértettem, hogy nem kell maximalistának lenni.
Isten szeret.